A Fidesz szerint a kormányfőjelöltek vitája hozzátartozik egy demokratikus ország választási mizériájához. Magyarországon nem lesz ilyen vita. A többi már csak maszlag - igazságtartalmától függetlenül.
Merthogy a kormányfőjelölti vita épp azért a demokrácia veleje, mert nem egy - a hatalmával jelentősen visszaélő - ember mondja meg, hogy mi van. Épp ellenkezőleg. Az aktuális miniszterelnök kiáll a pódiumra, és ha kell, lemossa a jelentéktelen, hiteltelen, kékszemu, barnahajú, vagy épp a Duna jegén királlyá koronázott kihívóját (vagy kihívóit, részletekbe ne menjünk bele). A nép pedig, az az istenadta nép majd eldönti hogy mit látott, és hogy kire szavaz ezek után.
Ez a demokrácia. Orbán pedig épp ettől kap kiütést.
Vesszőparipám, hogy a jobboldali szavazók pedig épp ettől nem kapnak kiütést - én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Hogy a Fidesz tökéletesen visszaél pozíciójával, és saját kampányának részévé teszi a vita elkerülését annak megindoklásával, az merő cinizmus. Az ehhez némán asszisztáló jobboldali értelmiség pedig saját feleslegességét, hiábavalóságát írja ezzel alá - sokadszor. Kár értük, rájuk is szükség lenne. Mert ahogy blogtársam írta egy hozzászólásában, nincs nemzeti oldal, az oldalak összesége a nemzet.
Sunday, March 16, 2014
Vita
Saturday, March 8, 2014
Meglesz a szociknak a 15%?
A választási törvény alapján a pártszövetségeknek a bejutási küszöb 15%, legalábbis három vagy több párt együttes indulása esetén. Az elmúlt héten publikált közvéleménykutatási mérések 20% környékére jelezték a baloldali összefogást, ami gyakorlatilag még kevesebb, mint a kooperációban részt vevő politikai elemek különálló eredményeinek összege az összebútorozás előtt. Azt hiszem különösebb tévedés nélkül kijelenthető, hogy a nagy baloldali egymásba szeretés nem hozta meg a várt áttörést, sőt az idő előre haladtával egyre inkább kínosabbá válik a résztvevők számára.
Nem feltétlenül kellett volna ennek így lennie, de az optimizmus magas fokával kellett hozzáállni ahhoz a témához, hogy a választások előtt 3 hónappal összetákolt valami majd értékelhető kampánymunkát és eredményeket tud elérni. Megkérdőjelezhető immáron az is, hogy az összeállás olyan szinergiákat szabadított fel, melyek mérhető pozitív eredményt hoznak a támogatottságban. Tekintettel az olyan tényekre, hogy a baloldali masszának a választások előtt egy hónappal ismét nevet kellett váltania talán kijelenthető, hogy ez az elképzelés nem jött be.
Az összefogásnak már a megalakulásától kezdve komoly, egységes és hiteles (már amennyire ez a résztvevőktől lehetséges) kampányt kellett volna vezetnie, ehelyett lassan már az eseményeket sem tudják lekövetni. A Fidesz nagy energiákat fordított Gyurcsány és Bajnai diszkreditálására, ami miatt sokan úgy látták, Mesterházy helyzetbe hozása előny, mivel az ő politikai erodálását még csak most kellett megkezdenie az ellenfélnek. Senki nem számolt ugyanakkor azzal a ténnyel, hogy egy olyan évtizedes mélységű posvánnyal rendelkező politikai fertő mint az MSZP saját magától is felbüfögi majd azokat az ügyeket, amelyek ha magát Mesterházyt talán nem is, de az egész baloldali összefogósdi gerincét jelentő pártot további izzadtságszagú magyarázkodásra kényszerítik.
Először jött Simon, aztán tegnap pedig Zuschlag. És még egy hónap van a kampányból.
A baloldal teljesítménye alapján nem hogy a kormányváltás lesz álom az alakulat részére, de lassan már a támogatottság minimális növekedése is. Ha pedig még további ügyek kerülnek felszínre - ami felől nincs kétségünk - olyan helyzet állhat elő, amiben még azzal a gondolattal is szembe kell majd néznie Mesterházyéknak, hogy a parlamenti bejutást jelentő 15%-os eredmény megugrása is veszélybe kerülhet.
A kvázi névtelen baloldali alakulat mára csak a legelvetemültebb MSZP és Gyurcsány szavazóknak jelent reális alternatívát a választásokon. A 8 lózung alapján, amit Mesterházy pedig a napokban előhúzott a kalapjából, ez nem is igen fog már érdemben változni. Ezt a tendenciát erősíti például a Jobbik támogatottságának növekedése is.
A jelenlegi állás szerint 31 "pártnak" 18 "pártnak" lesz országos listája. Ez eddig soha nem látott teret ad egyrészt a téves ikszeléseknek, másrészt pedig azoknak a protest-szavazóknak, akiknek viszont nem megfelelő választás a baloldali tákolmány. Ezek a tényezők pedig könnyen az mszpdkegyüttliberálisokmoma alakulat parlamenti bejutásába kerülhetnek.
Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:
Sunday, February 16, 2014
Jelöltállítás: sportszerűtlen nehezítés
Nincs már két hónap, és választ az ország. Hétfőtől indul az ajánlási folyamat, amely jelentősen eltér az eddigiektől. Míg eddig választókörzetenként 750 ajánlócédulát kellett leadni a jelölteknek, most ajánló aláírásokra kell vadászniuk: ezekből 500 is elég, ráadásul egy választópolgár több jelölt indulását is támogathatja az aláírásával. A jelöltállítási folyamat ugyanakkor immár két hétre rövidült le.
Nem is erről akarok igazából írni, hiszen ezt a szabályt nem most hozták, még ha most is lesz az első választás, amelyet eszerint tartanak. Ami számomra feltűnő, hogy mennyire nem téma ez a hivatalos tájékoztatásban.
A héten megkapta a család a választási tájékoztatókat. Egy lap, mindkét oldalán infókkal. Mikor lesz a szavazás, hová kell menni, a szavazóhelyiség nem akadálymentesített, milyen személyazonosítókat használhatok. Ebben eddig sok új nincs, de persze nyilvánvaló, hogy ezt mind meg kell mondani, első szavazók, feledékenység, jogos: állampolgári jogom ezekről minden alkalommal tájékoztatást kapni, köszönet érte. Átjelentkezés, külföldi voksolás, engem ugyan nem érint (mást igen, jól meg is vezették őket), de rendben. Nemzetiségi szavazás: vagy nemzetiségi lista vagy pártlista, ez új, itt is a tájékoztatás. Mozgóurna, vakoknak Braille-írás, akadálymentesített szavazóhelyiség. Letilthatom adataim kiadását a jelölő szervezeteknek, itt intéznek ügyet.
És vége, és ennyi. Kéremszépen, honnan a magasságos lópélóból tudhatja meg az alapból nem érdeklődő polgár, hogy hogyan kell jelölni? Aki húsz éve a kopicetlire van szocializálva, az először talán csak keresgéli, majd legyint, esetleg alá is ír a kopogtatóknak, de a másodiknak, harmadiknak érkező aktivista hány polgártársnak kell elmagyarázza két percben, hogy most már több jelöltet is támogathat? És milyen hatékonysággal? Miért nincs ez a hivatalos tájékoztatón? Csak nem azért, hogy ne jelölgessenek itt annyit, szépen szavazzanak a fideszmszp-re oszt jónapot?
Persze lehet, hogy a közmédia ettől hangos, úgy 15 éve, amikor utoljára rendszeres követőjük voltam, még az volt ilyenkor, pedig a rendszer akkor nem is nagyon változott. Elnézést az olvasóktól, én 10 percnyi dózisnál többet sem a királyi rádióból sem a köz- és fő kereskedelmi tévékből nem bírok. Párom mindenesetre arról számolt be, hogy a rezsicsökkentésen kívül más üzenet nem jutott el hozzá a napokban a rádión keresztül. Ha valaki mást tapasztal, kérem, kommentben jelezze.
Még annyit, hogy ez a rapid, két hetes jelöltállítási folyamat más módon is, hogy finoman fogalmazzak, meg van nehezítve. Egy ajánlóív, amin állítólag nyolc aláírás gyűjthető, "eszmei értéke" 50 ezer forint! Átvételkor a jelölt vagy jelölő szervezet nyilvántartás szerint igazolja az átvételt, és ha nem adja le aláírva vagy üresen, laponként (!) ennyit kell fizetni a hiányért. 500 aláírás per 8 az minimum 63 lap, ami 3 millió 150 ezer forint! És hát legalább háromszor ennyi kell technikailag. Ha valaki elveszti, elfújja a szél a metróaluljárókban aláírásgyűjtéskor, valami jóakaró felkapja és elszalad vele: 50 ezer magyar aranyforint a jelölttől vagy a jelölő szervezettől. Így keressenek a jelölők aktivistákat, gratulálok, szép. Azon kívül, hogy elrettentsen, ez minek? Ha csak a felelős dokumentumkezelés a cél, a tizede is bőven elég lenne.
Ha finoman akarok véleményt mondani: nem elegáns ez így. A kevésbé finom véleményben lóalkatrész is lenne.
Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:
Sunday, January 26, 2014
Mesterházy a pajzson - 2010 reloaded
Szombaton az MSZP - amelynek az Összefogás nevében jogában áll miniszterelnök-jelöltet állítani - "pajzsra emelte" Mesterházy Attila pártelnököt. Vele indul választási küzdelembe a magát "baloldali demokratikus ellenzéknek" nevező formáció. A belső egyetértést talán sikerült ezzel növelni, az erősen ellenük szóló választási esélyeket viszont nem igazán. Újra 2010-ben vagyunk?
Azt korábban már itt a blogon is megírtuk, hogy az elmúlt egy év lehetetlen konstrukciói - "majd megmondjuk a választás után, ki volt a jelölt", esetleg "döntsenek a szavazók a listák közt" - elvették volna annak a lehetőségét, hogy a média megtalálja a választási kampányban az "alternatív jelöltet". Ebből a szempontból a jelölt megnevezése előrelépés. Azon azonban érdemes lenne az őt támogató szövetségnek elgondolkodnia, hogy ha 2010-ben Mesterházyval (mert akkor is ő volt "a jelölt") agyagba lettek döngölve, akkor hogy juthattak oda, hogy az ő jelölése egyáltalán előrelépés a mondjuk pár hónappal ezelőtti helyzethez képest? Micsoda káprázatos stratégiai mélyrepülés kellett ehhez? Hogy felejthették el végig, hogy a fő ellenfél az, akivel majd most kell megmérkőzni, és nem a mostani "szövetséget" alkotó, egyébként 2010-ben még formálisan nagyrészt egy pártban lévő formációk? (Gy. k.: nem, nem kampányolunk itt se Gyurcsány se Bajnai mellett. Ők is ugyanennyire rossz választás lennének szerintünk.)
Véleményünk szerint a választás ezzel eldőlt. Az MSZP most még megpróbálkozhatott volna saját soraiból például Botka Lászlóval - hogy mi okból nem tette, most már mindegy - de inkább a bizonytalan eredmény helyett a tisztes vereségre látszik játszani. Jó lesz az a 0-2, ne kockáztassuk az esetleges 3-2-ért a 0-6 lehetőségét. Mesterházy karizmája, polarizáló, véleményt fókuszáló képessége nem is mérhető Orbánéhoz. Az egyetlen adu a kezében, hogy ő "a kormányváltás". A kormányváltást akarók egy része azonban őket sem szeretné, és még az "orrát befogva, kesztyűben" sem szavazna rájuk.
2010-ben vagyunk tehát ismét. A választás végeredménye - hacsak a szociknak nem sikerül valami nagyot gurítaniuk, de erre nem látszik sem a munició sem a képesség -, vagy nem száll el nagyon a forint, borítékolható. Blogtársammal, garmr-rel egyetértek, az LMP utolsó esélye ez, és hozzáfűzve posztjához: pontosan ez ad esélyt Schifferéknek. Ha egy kiélezett "fideszmszp" párharc lenne, mindenki "tétre" szavazna. Így, hogy ez, legalábbis a közvélemény szerint eldőlt, lehet "helyre" is szavazni, cizellálható a vélemény. Akinek pedig se a Fidesz, se a szocik nem jönnek be, marad két, illetve a szavazástól való távolmaradással együtt három választásuk.
Egy dologban különbözik a mostani helyzet 2010-től: nem várható éles verseny a második helyért sem. Akkor a Jobbik majdnem befogta az MSZP-t, a mostani előrejelzések szerint nem fogja. Marad tehát a két első befutó elitje számára kényelmes fideszmszp felállás. A mindkettőt rühellők meg már most tudhatják, tudhatjuk: érdemi saját politikai innováció nélkül 2018 is pontosan erről szólhat megint.
Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:
Wednesday, January 22, 2014
Az LMP utolsó esélye
Véglegessé vált az arcvonal. A magát baloldali demokratikus ellenzéknek nevező szedett-vedett posztkommunista csürhe végül az egymás hímtagjának három éven át tartó ráncigálása után mégiscsak összegyűlt a legkevésbé kókadtnak látszó köré. Felköptek és aláálltak becsülettel, a végén pedig már meg sem próbáltak arrébb mászni alóla. Nem volt hely merre menni, mert ott volt már Gyurcsány, Kuncze meg Fodor.
A másik oldalon a magát nemzeti oldalnak hívó posztkommunista rablóbanda legalább ettől a miniszterelnök-jelölési bohózattól megkíméli a választópolgárokat. Ott már régóta nincsen kérdés irányítási ügyekben.
A választás lehetőségének illúziója ugyan csempészhet némi reménytől csillogó bájt a választási procedúra egyébként tragikomikus folyamatába, de aki csak egy kicsit is nyitott a világra és némi energiát rászánva megpróbálja megérteni a magyar politikai dágvány működését, annak a napnál is világosabb, hogy az valójában csak hitbeli kérdés, hogy a fideszre vagy a szocikra szavaz. "A te kommunistáid a jobbak?" - hangzik el a kérdés. A fidesz nincs szocik nélkül és szocik sincsenek fidesz nélkül. Az elmúlt 25 év módszeres hazaárulása, a magyar politikai és közélet parcellázása a szoci és fideszes lövészárkokkal; az oszd meg és uralkodj elvének gyakorlati alkalmazása a magyar választópolgárokon. Mondhatjuk persze, minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.
Ugyanakkor, az elmúlt pár év egyik biztató elmozdulása, hogy láthatóan kezd kialakulni egy olyan választói réteg, amelyik kezdi tudatosan és határozottan elutasítani ezt a fajta politikai provincionalizmust. Megjelent egy olyan igény, amely már nem a kádári elvek mentén szocializálódott sekélyes populizmusra fogékony, hanem tudomásul veszi a piac- és információgazdaság realitásait, ingerküszöbét pedig már nem viszik át az ostoba demagóg politikai lózungok.
Ez a réteg ma a magyar politikai élet árvaháza. Választásokon a fideszmszp szóba sem jöhet, a buzi-cigány-zsidó radikális szentháromságon alapuló (bár újabban szívecskés szdsz-esedő) jobbik pedig említésre sem méltó. Az egyetlen látható politikai entitás ebben a szegmensben a Schiffer féle LMP. Jelen formájában ez az alakulat is azonban gyenge, erőtlen, politikusai jellegtelenek és karakter nélküliek, ráadásul a pártot átszövi valami elmaradott és homályos zöld romantika is. A magyar politikai közeg szánalmasságát jelenti azonban az a tény, hogy még egy ilyen alakulat is kiemelkedik a többi közül azzal az egyszerű ténnyel, hogy az LMP az egyetlen pártnak tekinthető, amelyik legalább konzekvens maradt az elmúlt négy évben az elveit tekintve, valamint napirenden tartanak olyan témákat, mint például az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának ügye, ami ugye a többi kommunista utódpártnak (minden bizonnyal az érintettség okán) nem érdeke.
A bohócozással kezdődő kampány minden bizonnyal a Zuzu Petals-al való beszélgetésre fog hasonlítani. A ValóVilág közönsége, a rezsiharcosok és a mazochisták pedig minden bizonnyal jól fognak rajta szórakozni, egyéb szempontból viszont teljesen érdektelen lesz. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy az LMP képes lesz-e végre túllépni saját töketlenségén és a többiekkel szemben megmaradt csekélyke erényüket csillogtatva képesek lesznek-e az elmúlt 25 év politikai útonállásától megcsömörlötteket megszólítani. Ez a választás az LMP utolsó esélye erre. Egyébként jön a jól megérdemelt süllyesztő.
Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:
Friday, June 28, 2013
2018 miatt: nem a Fideszre szavazok 2014-ben
Már ha ezzel meglepek valakit... Nyílván az előző cikkre szeretnék reagálni, miszerint Magyarországon olyan határtalan a politikai választék tengere, mit tengere, világóceánja, hogy az egyszerű választó már beléfúl kínjában.
Nem tudom, érdemes-e még ebben az országban várni a hercegre fehérlovon. Jajj, hát hülye vagyok én??? Ilyen már volt, bocsánat, én kérek elnézést, ebben az országban nem szokás a régmúlt vélt vagy valós dicsőségein lovagolni, akármilyen fehér az a(z állatorvosi) ló.
Pedig ha kicsit utánajárnánk a dolgoknak, azonnal kiderülne, a politika nem Walt Disney agyszüleménye. <off>Akkor mondjuk feketék és zsidók nem is szavazhatnának, az öreg Walt bácsi már csak ilyen volt, ő karmája.</off> Itt sosem fog elénk toppanni a demokratikus aranyhal, hogy megválasztott képviselőink által kívánjunk hármat az uniótól. Itt csak azért, mert valakinek két bátyja van, még nem automatikusan a legkisebb királyfi. Csak azért, mert valaki megfogadja az apjának, hogy mindig becsülettel fog dolgozni, még nem biztos hogy 5 perc múlva nem fog pályázatot nyerni. Itt nincsenek sírig hűséges barátok, bajtársak, kivéve ha úgy hívják őket hogy Gipsz Jakab. Itt senki nem fog háromszor hét esztendőig szolgálni a szomszéd királynak, hogy elnyerje a lánya kezét. Elég ha van egy ismerősünk a parlamentben. Itt Bajnai Gordonból sosem lesz Ludas Matyi, Gyurcsány Ferenc sosem lesz gyémántfélkrajcáros kiskakas, akármennyit szivatják. Orbán Viktor meg sosem fogja deresre húzatni a brüsszeli bírákat. Schiffer meg válogathatja szét a lencsét meg a hamut, sosem fog neki senki arany ruhát, meg üvegcipellőt adni a lábára. A kommunista szoborpark eddig szökésben lévő darabjait meg senki sem fogja kővé varázsolni nekünk.
Ez egy ilyen világ. Pont olyan, mint mi, emberek. Hogy senki sem vállalja fel az ügynöklisták nyílvánosságra hozását? Sajnálom, de komolyan. Jó lenne látni, hány honatya menekülne a riporterek elől, de nem fogjuk soha. Hogy senki sem mondja meg a tutit a gazdaságban? Akkor kezdjünk el kiabálni, hogy hé, van itt valakinek ötlete? Odaugranak százan. Elhajtjuk a hálózatépítőket, a lájkvadászokat, a kölcsönkéregetőket, a tolvajokat, idiótákat, gyurcsányt, a rasszistákat, a zombikat, és a végén hátha marad még valaki. Nem biztos, korántsem biztos, de meg kell próbálni.
Nem értem miért lenne jó, ha a jelenlegi ellenzéket azzal bátorítanánk szárbaszökkenésre, hogy egy még lehetetlenebb terepet biztosítunk számára. Értem én a logikát, hogy most tart ott az ország, hogy elhajtjuk a barmokat, de emberek, az még négy év orbánizmus. Ennyi időnk nincs.
Nem tudom kire fogok szavazni, de a Fideszre biztosan nem. Nem is azzal van a baj, hogy nem bízom az MSZP-ben, a korszakváltókban (ez nem valami sci-fi regény címe?), LMP-ben, akárkiben. (Mert mondjuk nem bízom.) Nagyobb baj, hogy az országban nem bízom, arra hogy képesek lennénk magunk mögött hagyni a kádárkort. És ha most nem sikerül, még négy év agymosás után, még 80% rezsicsökkentés után, még szorosabb médiahatalom, még nagyobb gazdasági háttérrel 2018-ban sem lesz nagyobb esélye a paradigmaváltásra.
Ez nem olyan, hogy jó, most fuldoklom, a francba az egésszel, kapálózzon a tököm. Lesüllyedek, aztán majd a fenékről feljövök. Francokat, majd ha a bomlás gázai felhozzák a testet. Nem ugyanaz. 2018-ban semmivel sem lesz jobb helyzetben a magyar demokrácia. Sőt.
Úgyhogy maradnak nekünk a jól ismert arcok, magunk között vagyunk. Ha jobb ötletem nem lesz, majd arra szavazok, aki szerintem a legkevesebbet fog lopni. Mert ha nem teszem, valaki más sokkal többet fog lopni tőlem. És ha nincs más, már ez is elég indok. Jó reggelt.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!