Showing posts with label mszp. Show all posts
Showing posts with label mszp. Show all posts

Thursday, April 16, 2015

Barátunk az MSZP?

A tapolcai választások eredményét azt hiszem mindenki ismeri. TGM után szabadon: radikálisok 70%, többiek - ezt kénytelen vagyok a demokratáknak gondolni - 30%. Nem mondom, hogy örülök a Jobbik győzelmének, de azt sem állítom, hogy a másik két jelölt sikerének jobban tudnék örülni. Ez persze nem jelenti azt, hogy Rig Lajos miatt nincs görcs a gyomromban vasárnap óta. De van, ám egyelőre csak amolyan pszichoszomatikus nyavalygás ez, mondhatni zsigeri jövőféltés. Talán annak a gyomorgörcsnek az előszele ez, amit majd akkor fogok érezni, ha a betyársereg félig hivatalos kormányőrségi szerephez jut 2018 után, én meg mennék tüntetni a Kossuth-térre. Science fiction? Remélem igen, de a Jobbik 2018-as kormányra kerülését már baloldalon is egyre többen tényként kezelik.


Én azért nem adnám fel a harcot azért, hogy ha már én nem is, de legalább gyerekem egy normálisabb Magyarországon élhessen - és bocsássa meg nekem a világ, de ebbe egy fasisztoid, xenofób és szélsőjobb párt nem fér bele, még ha el is játsszák a szendét. Mégis, mi lehet a megoldás? Hallgass a gyomoridegre, szavazz a Fideszre? Rémálom, hogy 2018-ban a választás éjszakáján majd megkönnyebbülten lélegzünk fel, hál’istennek, nyert a Fidesz. Rémálom, ez a javából még ha kicsit kevesebb verejtékezéssel is jár, mint a Jobbik feltételezett győzelme. Na de merjünk nagyot álmodni, hiszen azt tanultuk a főnöktől.


Jó reggelt Magyarország.


Jó reggelt, netadósok, jó regelt kishantosiak, jó reggelt ökotársak, jó reggelt norvég pénzesek, trafik-károsultak, földmutyi-károsultak, vasárnapi tescóba járók ésatöbbiek. Fel kéne ébredni. Tényleg kurva jó volt, hogy az őszön csináltatok egy világító telefonos kis flashmobot a hídon…. de ez még kevés. Innen nézve a legjobbkor jött a Jobbik győzelme. Na nehogy azt higyjük már, hogy egy telefon felmutatása az éccaka közepén, az már parlamenti képviselet. Sajnálom, nem az, és az sem érdekel senkit, hogy tüntetés közben sikerült szintet lépni az Angry birdsben. Ehelyett fel kellene építeni egy országos szervezetet, megkérdezni az embereket, mit akarnak, és igen, meggyőzni a csendes többséget arról, hogy most már nem oké otthon maradni, és leszarni, hogy a két rossz közül épp melyik alakít kormányt. Nagyobb a tét annál, hogy épp ki fogja megtömni a zsebeit a mi adóforintjainkból. Hogy ez rengeteg munka? Hogy 3 év alatt kellene vagy másfél millió szavazót összekaparni, hogy legalább egy vasárnap délutánra összekapják magukat? Attól tartok nem fog menni. A semmiből legalábbis nem. Párszáz ezer embert meg lehet mozgatni, talán még párszáz ezret megmozgatnak a ma is aktív mozgalmak, alapítványok, pártok, de ez még mindig semmi ahhoz, hogy megvédjük a demokráciát. Esetleg félmillió bizonytalant fel lehet rázni 3 év alatt, de ne álltassuk magunkat. Nem sikerült az áttörés sem az LMP-nek, sem a többi kispártnak.


Félmillió civil magában tehát nulla, de ha hozzáadjuk az MSZP állítólagos egymillás táborát… már másfél. És most lehet szidni, hogy na tessék, kibújt a szög a zsákból, biztos pénzelnek is, álnéven én vagyok mesterházi, satöbbi, mindenki kap öt percet anyázásra. A politika azonban nem a tündérmesék otthona. Itt a legkisebb királyfi nem győzi le a sárkányt, esetleg koalíciós kormányt alkot a kurtafarkú malaccal, meg a vasorrú banyával. Tudom, hogy arról, illetve azokról a pártokról van szó, amelyek egyszer-kétszer már komolyan leszerepeltek, amelyek közvetlenül felelősek a magyar demokrácia pusztulásáért, de ilyen a demokrácia. Ez a mi országunk, ezek vagyunk mi, magyarok. Hogy szeretjük azt gondolni magunkról, mi ennél jobbat érdemlünk? Hogy szeretünk sértődötten legyinteni a politikára, mondván szaros, mocskos és gusztustalan? Kérem alássan, az ott a mi szarunk, mocskunk, és ne álltassuk magunkat: a Jobbik épp porcelántányérra szedi, hófehér abroszt terít és már eteti is. Na nem velünk, büszke magyarokkal, hanem - hamarosan - a gyerekeinkkel. Én még középiskolában tanultam, hogy József Attila így köszöntötte Thomas Mannt: fehérek közt európai. Nem biztos 2018 után ez még tananyag lesz. Így elmerengve pedig Gyurcsány, Mesterházy és a többiek bűnei egyre jelentéktelenebbnek hatnak. Ezek sosem voltak, vagy lesznek annyira erősek, hogy egy diktatúrát lenyomjanak a torkunkon, én ezektől nem félek. Abban sem bízom igazán, hogy majd képesek lesznek megmenteni az országot, de arra a cirka egymilla baloldali szavazóra szükségünk lesz, hogy legalább 4 évvel eltoljuk a katasztrófát. Barátunk az MSZP.


Hál’ istennek Tapolcán az MSZP nem tudott egyedül győzni. Akkor jött volna csak a pökhendiség, hogy mit akartok ti ott, odalent, mától csókolommal és hangosan előre köszönni az elvtársaknak… És ebből lett volna a tuti bukás 2018-ban. Ehelyett most meg kell tanulnia az MSZP-nek, hogy a civilek nélkül 2018-ban (is) kitörölhetik a 25%-os eredményükkel a valagukat. Vörös róka fogta civil csuka, civil csuka fogta vörös róka? Csúnya 3 évünk lesz.



Szép is lenne, ha 2017-re felépülne egy civil kezdeményezés, masszív, több százezres támogatottsággal, de az összefogás akkor is elkerülhetetlen lenne. Hiába is várjuk, ha az MSZP eddig nem tűnt el, 2018-ig sem fog nagyságrendekkel tovább gyengülni. Az lehet még fontos, hogy ki megy oda kihez, listás helyekért kuncsorogni. A veszprémi választás megmutatta, járható út az, ha az MSZP beáll a sorba, és vezérbika szerepe helyett szimplán húzza az igát, ahogy az az ökrökhöz illik. De ezt önszántából nem fogja megtenni országos szinten, csak ha lesz aki rákényszeríti. Jó lenne látni az MSZP-t ahogy pitizik, vegyék be a buliba őket is, és nem fordítva. Nem beszélve arról, hogy a DK-t is csak akkor lehet távol tartani bármilyen összefogástól, ha van aki odaáll, és kijelenti, én lelépek az 500 000 szavazómmal, ha ezt ide beengeditek. A helyzet nem kicsit paradoxon, hiszen a politikából kiábrándultakat, a civileket épp azzal lehet megmozgatni, hogy takarodjon mindenki. Azoknak kellene az MSZP-vel közös listát állítani akik legszívesebben a börtönben látnák az MSZP vezetőségét. Nem tudom, a demokráciaféltés elég erős kapocs-e egy ilyen helyzetben. 


Adalék a bejegyzéshez: Pár hónapja beregisztráltam az összes baloldali párt hírlevelére, gondoltam majd lehet belőlük szemezgetni hülyeségeket. Nos, a Liberálisok havonta küldenek egy levelet, plusz húsvéti jókívánság. Az Együtt, PM, Moma le se szarnak azóta. Viccből még a Munkáspárt hírlevelére is jelentkeztem, nem hiszitek el, havonta jön egy levél, na azon tényleg lehet röhögni.(év végén lesz egy best of munkáspárt)  Na és mit küld az MSZP? Nem havonta, hanem naponta egy levelet. Most nem az a fontos mi van benne (amúgy semmi váratlan, szimpla agitprop), hanem az, hogy - tetszik vagy nem - a demokratikus oldalon csak egy pártnak van valamire való országos szervezete, és az az MSZP. (Az is jó kérdés, hogy az MSZP mennyire demokratikus, és mennyire populista. Megérne egy vitát, nem mondom, de ha odaállítjuk a Jobbik mellé...)


Aki tudja a varázsszót, amivel 2018-ra legalább másfél millió “civil” szavazót az urnákhoz lehet vinni, az kérem most szóljon. Ha nincs ilyen, úgy látszik meg kell tanulnunk csukott szemmel szexelni, mert Magyarországon már csak ilyen a demokrácia.

Wednesday, February 25, 2015

Magyarország - ahol a politika az ezotéria altudománya

Kéréssel fordulok a kedves internetező polgártársaim felé.... ja nem polgártársat nem írhatok, mégiscsak egy politikai termék.... á nem érdekel, szóval, polgártársak! Ja nem jó, ez így Gyurcsányos, vagyis Orbános, ja nem Gyurcsányos... Akkor elvtársak, végül is az elvekről lenne szó... Á, Horn Gyula kimászik. Akkor... Bajtársaim a monitorok előtt! ...á, ez így túl újbaloldali. Tehát: Nemzetem! Na nem a Magyar Nemzetre gondoltam, vagyis arra, csak nem nagybetűvel, vagyis de, nagybetűvel, csak nem újságban, mert nem vagyok simicskista... hagyjuk. Magyarok, hozzátok fordulok! Illetve a magyar állampolgárokra, a külhoni magyarokra, kivéve azokra akik vették a magyar (kettős)állampolgárságukat, plusz a hazánkban tartózkodó magukat magyarnak érző, de máshol született giroszosok, arab orvosok, á mindegy... Harcostársaim! ja nem, erre dübörög a jobbik meg a gárda... vagyis dehogy dübörög. békésen sétál, már-már lopakodik, nehogy felébressze Rikárdót... Akkor internetező béketársaim! De nem a putyini értelemben vett béke társai, vagyis társtettesei... mindegy... 


Kedves olvasó!


Segítségre lenne szükségem. Valaki szedje már össze, hogy ki kicsoda a magyar nemzeti nagycirkuszban? 


Ha Orbán és bandája jobbközép, akkor miért a focival, a külföldi békaemberekkel és a bevándorlók nem létező seregével riogatja a szavazókat - azt hittem ez szélsőjobbos flancolás. De ha putyinnak lefekszik, aki épp háborút vív nyugati szomszédaival és úgy kvázi egész Európával, akkor nem szélsőbaloldali? Apropó, a Jobbik mióta jobbközép párt? Hány vizslasimogatás radíroz ki egy cigánybűnözést? Pulisimogatás kettőt ér? Vagy a végletek kioltják egymást? Ha egy rasszistát összeköltöztetünk egy antiszemitával, akkor a kettő kioltja egymást, és lesz két jobbközép, átlagmagyar? Olyan ez mint az anyag-antianyag? Ja nem, hiszen a jobbik is szélsőbal, máskülönben nem ábrándoznának az eurázsiai birodalomról. Meg az iszlámról, mint a nemzet megmentőjéről - ja, vallásos párt nem lehet szélsőbal, a francba. Apropó baloldal. Gyurcsány mostmár nem baloldali, hanem jobboldali polgári? Vagy most is csak politikai termék a polgárság? Termékmintát lehet kérni? Deha már Gyurcsány, lesz öszödi beszéd kettő? Hazudtunk éjjel nappal, már akkor is mikor hazudtunk éjjel nappal... Na majd az MSZP, az baloldali, meg is mondták magukról, a baloldal mi vagyunk. tessék, most például bejuttattak a parlamentbe egy kapitalistát! A francba. Ez lenne Tóbiás nagy baloldali fordulata? Sebaj, Tóbiás, a politika hál' istennek olyan mint a gyurma, lehet alakítgatni bátran. Elsütöttem már egy párszor, de az Együtt akkor most kivel van együtt? A PM, meg miért nincs együtt az LMP-vel, végülis csak egy betű különbség. Tudtommal azért váltak ki (a pártszakadás robajának rezgéseit csillagászok már összetévesztették az ősrobbanás zajával) mert támogatták Bajnait. Hát, Bajnai nincs. Jó magyar szokás szerint azt mondta, hogy nem hagyja abba. Aki leélt már pár évtizedet ebben az országban, kapásból tudta ez mit jelent - azt hogy még kereste a fogkeféjét, de az útlevél már farzsebben volt. Apropó LMP, a párt, amelyik romba dönti a farizeusok hatalmát, kisöpri a pénzváltókat az úr házából... most épp újra ünnepelhetik az 5% körüli eredményüket, ahogy teszik már a franc tudja hányadik választás óta. Kicsinek is tudnak örülni, na. Azt ezért mondja már meg valaki, hogy a nagy fidesz-buktató LMP hogy jutott el odáig, hogy épp beperli Kész Zoltánt, a kvázi demokratikus ellenzék aktuális világbajnokát? Meg mosakszik Kubatov miatt?? Apropó Kész. Ezúton is gratulálok, csak nem tudom hogy fogalmazzak: Gratulálok, hogy a parlamenti pártok támogatásával győzött, vagy írjam azt hogy a pártok támogatása ellenére győzött?



Össze vagyok én itt zavarodva mint egy spermium a fogtömésnél - nem tudom merre induljak, de rosszat sejtek. Jajj, ilyen hasonlatot már nem szabad... Simicska, a mi hősünk, a nép barátja, bocsánat, az állami pénzek, adóforintok feneketlen nyelője kimondta azt amit már sokan kimondtak, de a Blikk neki le is hozta címoldalon - szemérmesen g.ci. Hogyan lehet tovább rombolni Orbán sérthetetlennek hitt nimbuszát? Úgyhogy beleordítod a világba: Nem geci! De, az! De nem! De igen, de nem!  :D :D Veszekedjünk még róla pár napig, a végén mindenki Orbánon, azaz Orbán G Viktoron fog röhögni. Majd Áder kiír egy népszavazást: "Egyetért ön azzal, hogy Orbán Viktor egy geci?" Most komolyan, a célpontosok nem ismerik a média világát? Vagy azt akarták, hogy megint Viktor és a G közötti kapcsolatról tobzódjon az ország?


Ha lennétek oly szívesek... tegyetek már rendet kis fejemben, és bogozzátok ki nekem ezt a katyvaszt. Építő jellegű kommenteket előre is köszönöm. 


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Monday, September 29, 2014

Szoci-skizo

Ahogy Fabius kolléga írta a Varánuszon, akart egy lehúzós cikket írni Falusról, de a röhögéstől nem bírt. Most lassan én jutok el ide. Hallgassák csak: a szocialista párt országos vezetői nem, míg a budapesti párttanács meg támogatja Bokrost, akinek javára Falus visszalépett.


Mivanmivanmivan?



Na jó, végül is a pártdemokrácia is valami, de a röhögőgörcs, az meg a másik. És tudják fokozni. He has a wife, you know.



...nem fogadhatják el, hogy kész helyzet elé állítsák őket. Az MSZP hétfő esti ülésén több elnökségi tag kifogásolta, hogy rossz üzenet lenne, ha az MSZP beállna egy olyan jobboldali jelölt mögé, aki a megszorításairól híres.



Azt most hagyjuk, hogy a sakkban, de még a Ki nevet a végén?-ben is úgy kell játszani, hogy mi állítsuk kész helyzet elé az ellenfelet - ez az MSZP-nek úgy 2006 óta konzekvensen nem sikerül. Nem baj, legalább látják, hogy ez gond, azért ez is valami. Nade emberek, szocialista barátaim! Pontosan melyik pártnak a kormányában csinálta az ikonikus megszorítást ez a kitűnő jobboldali jelölt?


Igen, annak. Szegfű van a logóján. Ennyi.


Tényleg nem zavar titeket, hogy egy lépésben vissza lehet ütni a fő tromfotokat? Nem kéne akkor pályát változtatni?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebookon is:


Falus és a politikai innováció hiánya

Elég sokatmondó a hazai politikai élet magát "demokratikusnak" nevező oldaláról, hogy politikai innovációja a budapesti főpolgármesterjelölt-állításban odáig terjedt, hogy jelölt egy tökéletesen alkalmatlan figurát, majd most várhatóan visszalépteti. Mondjuk legalább ez utóbbiig is eljutott, de csupa vereséggel nem lehet háborút nyerni. Nem is fognak.



Miért lett Falus a főpolgármester-jelölt, kicsit kínosan későn? Mi volt a kiválasztási szempont? Semmi más, minthogy ő volt az első olyan név, amelytől az asztal körül ülő három, közös jelöltet nagyon állítani akaró, de egymás előretörésétől féltékenyen tartó párt - MSZP, DK, Együtt - egyike sem dobott egy hátast. Ez a feltétel persze gyakorlatilag kizárta, hogy értelmes jelöltet állítsanak. Aztán amikor a közvélemény-kutatások már az egyébként eleve kudarcnak megjelölt második helyre sem hozták ki Falust (a győzelemnek pedig a leghalványabb esélye sem volt nála soha), és most még ezzel a gyönyörű "bilincsbe zár az Egyetlen" örökbecsűvel is előrukkolt, visszaléptetik. Ebből az a tanulság, hogy (1) ha nyerni akarok, akkor nyerni akarok és nem a partnereim esetleges előretörésétől félni (2) keresek egy alkalmas arcot, és jó előre, nyilvánvalóan felépítem. Nem kizárt, hogy a semmiből is berobbanhat valaki - de kérem, ne egy vödör jeges vízzel próbálkozzon, maximum a cirkuszban vagy a kabaréban. Falus lehet, hogy jó tisztifőorvos volt, de neve ezzel a két hónappal a töketlenkedés és a gyáva, eleve defenzívára játszó jelölés szinonimája lett.


Hogy nincs alkalmas ember ebben a három pártban? Akkor viszont minek vannak?


Úgy tűnik, így most Bokrosra száll át a jelölés. A saját szemszögükből ez racionális lépés. Még egy halvány, általunk üdvözlendő jobbratolódást, a populizmustól a gazdasági racionalitás felé tett lépést is felfedezhetünk, de ez azért részben wishful thinking. Azt pedig ne feledjük, hogy a hazai politikai jobboldal szavazói nem igazán fognak magukénak tartani olyasvalakit, aki a jobboldal számára ikonikus toposzokkal szembemegy. Ettől függetlenül a balos szavazók összefogását egy valamennyire jobbra húzó figurával akár politikai innovációnak is tekinthetnénk, ha nem a sokkal nagyobb blamázstól megóvó kényszer lenne.


Összességében azonban az egész sztori egy újabb méretes bukta a szocialistáknak és klónjaiknak, amely megmutatja: nem tartják kezükben a saját dolgaikat sem. Akkor meg miért mondják, hogy szavazzon rájuk bárki is?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on is:


Saturday, March 8, 2014

Meglesz a szociknak a 15%?

A választási törvény alapján a pártszövetségeknek a bejutási küszöb 15%, legalábbis három vagy több párt együttes indulása esetén. Az elmúlt héten publikált közvéleménykutatási mérések 20% környékére jelezték a baloldali összefogást, ami gyakorlatilag még kevesebb, mint a kooperációban részt vevő politikai elemek különálló eredményeinek összege az összebútorozás előtt. Azt hiszem különösebb tévedés nélkül kijelenthető, hogy a nagy baloldali egymásba szeretés nem hozta meg a várt áttörést, sőt az idő előre haladtával egyre inkább kínosabbá válik a résztvevők számára. 


Nem feltétlenül kellett volna ennek így lennie, de az optimizmus magas fokával kellett hozzáállni ahhoz a témához, hogy a választások előtt 3 hónappal összetákolt valami majd értékelhető kampánymunkát és eredményeket tud elérni. Megkérdőjelezhető immáron az is, hogy az összeállás olyan szinergiákat szabadított fel, melyek mérhető pozitív eredményt hoznak a támogatottságban. Tekintettel az olyan tényekre, hogy a baloldali masszának a választások előtt egy hónappal ismét nevet kellett váltania talán kijelenthető, hogy ez az elképzelés nem jött be. 



Az összefogásnak már a megalakulásától kezdve komoly, egységes és hiteles (már amennyire ez a résztvevőktől lehetséges) kampányt kellett volna vezetnie, ehelyett lassan már az eseményeket sem tudják lekövetni. A Fidesz nagy energiákat fordított Gyurcsány és Bajnai diszkreditálására, ami miatt sokan úgy látták, Mesterházy helyzetbe hozása előny, mivel az ő politikai erodálását még csak most kellett megkezdenie az ellenfélnek. Senki nem számolt ugyanakkor azzal a ténnyel, hogy egy olyan évtizedes mélységű posvánnyal rendelkező politikai fertő mint az MSZP saját magától is felbüfögi majd azokat az ügyeket, amelyek ha magát Mesterházyt talán nem is, de az egész baloldali összefogósdi gerincét jelentő pártot további izzadtságszagú magyarázkodásra kényszerítik. 


Először jött Simon, aztán tegnap pedig Zuschlag. És még egy hónap van a kampányból.


A baloldal teljesítménye alapján nem hogy a kormányváltás lesz álom az alakulat részére, de lassan már a támogatottság minimális növekedése is. Ha pedig még további ügyek kerülnek felszínre - ami felől nincs kétségünk - olyan helyzet állhat elő, amiben még azzal a gondolattal is szembe kell majd néznie Mesterházyéknak, hogy a parlamenti bejutást jelentő 15%-os eredmény megugrása is veszélybe kerülhet. 


A kvázi névtelen baloldali alakulat mára csak a legelvetemültebb MSZP és Gyurcsány szavazóknak jelent reális alternatívát a választásokon. A 8 lózung alapján, amit Mesterházy pedig a napokban előhúzott a kalapjából, ez nem is igen fog már érdemben változni. Ezt a tendenciát erősíti például a Jobbik támogatottságának növekedése is. 


A jelenlegi állás szerint 31 "pártnak" 18 "pártnak" lesz országos listája. Ez eddig soha nem látott teret ad egyrészt a téves ikszeléseknek, másrészt pedig azoknak a protest-szavazóknak, akiknek viszont nem megfelelő választás a baloldali tákolmány. Ezek a tényezők pedig könnyen az mszpdkegyüttliberálisokmoma alakulat parlamenti bejutásába kerülhetnek.


 


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:



 


 

Wednesday, January 22, 2014

Az LMP utolsó esélye

Véglegessé vált az arcvonal. A magát baloldali demokratikus ellenzéknek nevező szedett-vedett posztkommunista csürhe végül az egymás hímtagjának három éven át tartó ráncigálása után mégiscsak összegyűlt a legkevésbé kókadtnak látszó köré. Felköptek és aláálltak becsülettel, a végén pedig már meg sem próbáltak arrébb mászni alóla. Nem volt hely merre menni, mert ott volt már Gyurcsány, Kuncze meg Fodor.


A másik oldalon a magát nemzeti oldalnak hívó posztkommunista rablóbanda legalább ettől a miniszterelnök-jelölési bohózattól megkíméli a választópolgárokat. Ott már régóta nincsen kérdés irányítási ügyekben.



A választás lehetőségének illúziója ugyan csempészhet némi reménytől csillogó bájt a választási procedúra egyébként tragikomikus folyamatába, de aki csak egy kicsit is nyitott a világra és némi energiát rászánva megpróbálja megérteni a magyar politikai dágvány működését, annak a napnál is világosabb, hogy az valójában csak hitbeli kérdés, hogy a fideszre vagy a szocikra szavaz. "A te kommunistáid a jobbak?" - hangzik el a kérdés. A fidesz nincs szocik nélkül és szocik sincsenek fidesz nélkül. Az elmúlt 25 év módszeres hazaárulása, a magyar politikai és közélet parcellázása a szoci és fideszes lövészárkokkal; az oszd meg és uralkodj elvének gyakorlati alkalmazása a magyar választópolgárokon. Mondhatjuk persze, minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.


Ugyanakkor, az elmúlt pár év egyik biztató elmozdulása, hogy láthatóan kezd kialakulni egy olyan választói réteg, amelyik kezdi tudatosan és határozottan elutasítani ezt a fajta politikai provincionalizmust. Megjelent egy olyan igény, amely már nem a kádári elvek mentén szocializálódott sekélyes populizmusra fogékony, hanem tudomásul veszi a piac- és információgazdaság realitásait, ingerküszöbét pedig már nem viszik át az ostoba demagóg politikai lózungok. 


Ez a réteg ma a magyar politikai élet árvaháza. Választásokon a fideszmszp szóba sem jöhet, a buzi-cigány-zsidó radikális szentháromságon alapuló (bár újabban szívecskés szdsz-esedő) jobbik pedig említésre sem méltó. Az egyetlen látható politikai entitás ebben a szegmensben a Schiffer féle LMP. Jelen formájában ez az alakulat is azonban gyenge, erőtlen, politikusai jellegtelenek és karakter nélküliek, ráadásul a pártot átszövi valami elmaradott és homályos zöld romantika is. A magyar politikai közeg szánalmasságát jelenti azonban az a tény, hogy még egy ilyen alakulat is kiemelkedik a többi közül azzal az egyszerű ténnyel, hogy az LMP az egyetlen pártnak tekinthető, amelyik legalább konzekvens maradt az elmúlt négy évben az elveit tekintve, valamint napirenden tartanak olyan témákat, mint például az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának ügye, ami ugye a többi kommunista utódpártnak (minden bizonnyal az érintettség okán) nem érdeke.


A bohócozással kezdődő kampány minden bizonnyal a Zuzu Petals-al való beszélgetésre fog hasonlítani. A ValóVilág közönsége, a rezsiharcosok és a mazochisták pedig minden bizonnyal jól fognak rajta szórakozni, egyéb szempontból viszont teljesen érdektelen lesz. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy az LMP képes lesz-e végre túllépni saját töketlenségén és a többiekkel szemben megmaradt csekélyke erényüket csillogtatva képesek lesznek-e az elmúlt 25 év politikai útonállásától megcsömörlötteket megszólítani. Ez a választás az LMP utolsó esélye erre. Egyébként jön a jól megérdemelt süllyesztő.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Wednesday, December 18, 2013

A múltat végképp 2.: az MSZP-honlapon 2011-ben indul a világ

Tegnap a Fidesz honlapjának mélyére rejtett régebbi posztokról írtunk. Lelkes kommentereink viszont rögvest feltárták, hogy a szocialisták honlapján még cifrább a helyzet: az ő virtuális világuk 2011 elején kezdődik. Hogy mi volt előtte, ki és mit mondott? Hát tőlük ugyan meg nem tudjuk.


Ha beütünk a gugliba egy célzott keresést bármilyen kifejezésre a honlapjukon: 2010, de inkább 2011 előtti találatot nem kapunk: a múlt eltörlése nem a közelmúltban történt. A web.archive.org még segít, és érdekes találatokra is bukkanhatunk. A honlap saját keresője sem örvendezteti meg az olvasót 2011 előtti találatokkal.


Nekik egyetlen gyenge mentségük lehet: hogy erőst úgy tűnik, tök mindegy mit mondanak, túl sokan nem kíváncsiak rájuk. Igen ám, de magukat mégis a "demokratikus ellenzék vezető erejének" vagy minek tartják, amely kormányváltást szeretne, lehetőleg az ő vezetésükkel. Márpedig ha egy ilyen pártnak vannak kormányzati referenciái (és ők többet voltak kormányon 1990 óta mint bárki más), akkor azt nem illik, nagyon nem illik eltitkolni.



Aki most az ellenzék fő (?) ereje (?), és van kormányzati múltja, attól ugyanúgy elvárható, hogy mostani ellenzéki megnyilvánulásai összevethetők legyenek a korábbi, kormányon tett kijelentéseivel, mint ahogy a kormányoldalon is számon kérjük ezt. Ráadásul ugyanazért várható el: szeretnénk első kézből tudni, hogy amit most a kampány hevében mondanak, annak nem tették-e valamikor pont a szöges ellentétét. Ehhez képest az már csak kis színes, hogy a honlapjukról még az sem derül ki öt perces célzott keresgéléssel, hogy volt nekik valaha egy Gyurcsány nevű pártelnökük, aki a színeikben miniszterelnök is volt.


Szintén egy kommentelőnktől idézek: felhasználóként annak örülnénk, ha minden párt honlapján komplikációmentesen meg tudnánk keresni a sok éves közleményeit is az adott pártnak. Ennyi.



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Tuesday, December 10, 2013

NAV-vizsgálóbizottság: sakk a kormányoldalnak

Végül Schiffer Andrásnak és Ángyán Józsefnek sikerült az, amit - igaz, más kontextusban - sokan kívántak már: ellenzéki összefogást teremtettek, ráadásul ebben ők, és nem a létszámban sokkal erősebb szocialisták viszik a vezető szerepet. Egyetlen ügyben ugyan; de micsoda ügy az. A Horváth András által kipattintott "évi ezermilliárdos" ÁFA-balhéhoz gazdasági hatásában az olajügyek óta semmi nem mérhető a rendszerváltás utáni Magyarországon - már ha igaz. E kételkedést még akkor is meg kell tenni, ha egyre több darab kerül a helyére a nagy kirakós játékban.


Megvannak az aláírások, be van nyújtva a vizsgálóbizottságot felállító országgyűlési határozati javaslat. Mostanra teljes az ellenzéki egység: a formális aláírók az LMP, a PM, a DK és az MSZP frakciói illetve néhány független képviselő, de aki az ügyet elejétől fogva figyelemmel kíséri, tudhatja, hogy a Jobbik is kiállt a vizsgálat mellett, sőt előbb tette ezt, mint a felsoroltak többsége. A javaslat szerint a Fidesz 4, a többi frakció (MSZP, KDNP, Jobbik, LMP) 2-2 főt delegálna a 12 tagú testületbe, amelynek mandátuma 180 nap, tehát határozatot már feltehetően nem terjesztene az - új - parlament elé, hisz tagjainak mandátuma megszűnik az áprilisi választás után.


Mostantól a Fidesz térfelén a labda. Ha megszavazzák, akkor a 12 fős, kormányzat és ellenzék közti létszámparitással felálló bizottságban feltehetően egy társelnöki posztra számíthatnak, míg a másik társelnököt feltehetően az LMP jelölné (ezen persze lenne 1-2 hetes bokszmeccs, ez az én tippem). A dilemma mindenesetre nyilvánvaló a kormányoldalon: nincs optimális döntés:


1. Ha elfogadják a javaslatot, akkor attól ugyan nem kell tartani, hogy elkaszálja őket a bizottsági döntés (egyrészt a KDNP-vel együtt a bizottság felét adnák, másrészt, ahogy említettem, addigra új parlament lesz), attól viszont igen, hogy egy kellemetlen téma állandó hírré válik a kampányidőszakban. Márpedig ennek az ügynek ennyi kell: hacsak ki nem derül feketén-fehéren, hogy kacsa az egész, elég heti 1-2, a média ingerküszöbét átvivő fejlemény, és dagad az magától. Elég nagy a súlya. Ettől persze önmagában nem biztos, hogy a Fidesznek meg kell ijednie, de a három és fél évig minimum "fel nem derített" iszonyatos adócsalás nem pont a sulykolt "jobban teljesít" érzetét kapcsolja a kormányzásukhoz - sokkal inkább egy másik, Öszödhöz kapcsolódó, többes szám első személybe tett igekötős igét (nem kicsit: nagyon).


2. Ha leszavazzák, lesöprik, azzal azt a nyilvánvaló látszatot keltik, hogy sárosak. Ettől még belefér ez a stílusukba: azt mondják, hogy nem megy, mert nyomozás van az ügyben, aztán 1-2 hónap múlva úgy dönt az ügyészség, hogy mégse nyomoz: a szokásos kétfelé választás. Itt van jelentősége az egységes ellenzéki fellépésnek: ha mind ezt mondja, akkor ez az opció kockázatosabb a Fidesznek. (Igen, tudom: simán lehet, hogy ha tényleg ez a sztori, továbbra is összejátszanak a szocialistákkal. Erre csak azt tudom mondani: meglátjuk).


Idáig ezt az ügyet briliánsan sakkozta végig az LMP. Több hetes munkával, ügyes taktikával rákényszerítette az MSZP-t, hogy szálljon be az ügybe. Tette ezt anélkül, hogy vezető szerepet adott volna nekik, és anélkül, hogy a DK vagy a PM lapot kapna a bizottságban, amit ők maguk is így javasolnak. És ezzel sikerült most olyan feladvány elé állítani a Fideszt, amelyben annak célja a mostani állás szerint csak a kár minimalizálása lehet. Mindezt megosztva a földmutyit felderítő Ángyánnal... és közben felvéve a trafikmutyit kirobbantó szekszárdi Hadházy Ákost... Ez így a ciklus legfigyelemreméltóbb ellenzéki teljesítménye. Riszpekt nekik.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, November 19, 2013

Czeglédy Csabát Mesterházy helyére!

Érdekes fordulatot vett az MSZP "hoztam is ajándékot meg nem is" trükközése a NAV-vizsgálóbizottság támogatásával kapcsolatban. Megszavazzák, részt is vesznek benne - de alá nem írják, tehát az egész mégsem ér egy fabatkát sem. Ezt persze nem rest a velük még egyáltalán foglalkozó sajtó, meg a blogoszféra rendesen az orruk alá dörgölni, miszerint biztos benne vannak ők is, ezért trükköznek úgy, ahogy ezt mostanában mástól szoktuk meg.


Erre megvillan a fészbúkon a baloldal szombathelyi frakcióvezetője, dr. Czeglédy Csaba:


czcsfb.jpg


és a puhapöcsözés még csak utána jött.


Igaza van.


És az hagyján, hogy igaza van, több szempontból ez az a hang, ami az MSZP-ből talán a legjobban hiányzik. Határozottan, indulattal is - igen: van hogy ez is kell! - vitába száll a színtelen, szagtalan, kilúgozott, minden konfliktust gondosan és gyáván kerülő budapesti pártvezetéssel. Láthatóan politikai érzéke is több van, mint amazoknak, hisz felismeri az ügy (és az ezt kihasználó LMP-manőver) veszélyeit a pártjára és megfogalmazza a Jobbikkal való pragmatikus együttműködés kényszerét is.


Nem vagyok szoci szavazó, de azért ez nekem jobban bejön, mint a se hús, se hal Mesterházy.


(Ceterum censeo: ha ez a NAV-sztori igaz, abban persze nemcsak a bal van benne, sőt)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, November 1, 2013

Orbánváltók hónapja?

Szeptember 22. után úgy tűnt kap egy esélyt a „demokratikus ellenzék”, hogy összefogjon és a leginkább pozíciókról szóló cicaharc után „tematizálja a közbeszédet”. Pár hét után megállapíthatjuk: jól sikerült.


Talán még a legelvakultabb kormánypárti szavazók is elhúzták szájuk szegletét, amikor napvilágra került a 32-es választókör eredménye. ’Talán lehetett volna óvatosabban is bánni a tűzifával’ - dörmöghette a pártközpontból egy hang a kampánycsapat fülébe. De a kampánygépezet már olajozott és nincs megállás. Amiként az ilyenkor más ügyekben is lenni szokott a kormány helyi segédereje nem tudott önmérsékletet tanúsítani, így hiába nyerte meg ismételten a körzetet a kormánypárt magabiztosan, mindenki érezte, hogy az a fajta jelenlét, amit a választókörben sikerült produkálni az nem a tisztességes arculat, a patyolat lelkiismeret őszinte megnyilvánulása volt.


Persze ettől a malőrtől nem fog a kormánypárti szavazó hirtelen elszocialistásodni, sőt azt se gondolnám, hogy a bizonytalan rétegek körében önmagától egy ilyen eset mély elhatározásokat indítana, de a saját bázis harci lázát illetően soha jobbkor nem jött a két bajai választás. Nagyon mély érzelmi azonosulás kellett ahhoz, hogy az augusztusi-szeptemberi „demokratikus ellenzéki” tyúkszemtaposást bármelyik szoci-e2014-déká-stb. szavazó faarccal, türelmesen végig tudja szenvedni. S lám a szenvedésnek jutalma lett, lehet megint a kormánnyal foglalkozni…


…és akkor jön október hónap 17. napja, és a szocik beviszik a videót a hvg-hez.



Amit azóta műveltek ebben az ügyben a szocik, ha csak valami egészen extrém nagy fordulat nem következik be, az egészen elképesztő. Azt is el tudom képzelni, hogy nem érzik magukat felkészültnek a kormányzásra, kell a francnak a felelősség… ha 2010 előtt sem tudtunk kormányozni az akkori ellenzék miatt, akkor mihez kezdjünk majd most – és mondhatni jogos lenne a felvetés részükről, de most a kormányzás veszélye nem fenyeget, és ezt azért nekik is érzékelni kell. Tehát valami másról lehetett szó, de ezt csak ők tudhatják, ha egyáltalán ők maguk tisztában vannak működésük mozgatóival.


Az elején, amikor látszott, hogy annyira amatőr az egész, hogy ebből nem lehet győztesen kijönni még megvolt az esély a szerény, de mégiscsak méltóságteljesebb visszavonulásra. Egy szelíd bocsánat, egy hümmögő „ezvan”, egy korrekt beismerés. Bármikor ki lehetett volna szállni… és akkor jön Török Zsolt grafikonja, és egy napra rá már megint kiderül… 


A bajai videó körüli szoci bénázást és/vagy idiotizmust jól kiegészíti a hungarocell-Orbán ledöntése, valamint az október 23.-i Nagy Közös Összeboruláson mutatott GYF performansz. Így kerek egész az orbánváltó ellenzék.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, October 22, 2013

Szegfű hervadóban

Kedves szocialisták, ezt még mindig komolyan gondoljátok? Mármint hogy megnevezett, egyértelmű jelölt nélkül akár labdába lehet rúgni egy érdemi választáson? Persze nyilván az sem mindegy, hogy ki a jelölt, de amit most csináltok, az a létező legrosszabb: hogy senki.


Persze, van ennek hagyománya a szoci oldalon. 1994-ben sem volt megnevezve Horn Gyula - csak éppen teljesen világos volt, hogy ő lesz az, még ha félig a nyaka törik egy balesetben, akkor is. Tizenkét éve, a 2002-es választás előtti októberben sem volt még megnevezve senki - az akkori Mesterherős embert épp Kovács Lászlónak hívták, és a pártközvélemény pontosan tisztában volt azzal, hogy nem lehet vele nyerni (tudom, mert akkor még szoci voltam - de már elmúlt). Decemberben aztán ki is röppent a cilinderből Medgyessy, hogy végül hártyavékony győzelemmel, de behúzza a tavaszi választást.


Ezt persze most is el lehetne játszani - sőt igazából a győzelem halvány reményéhez el is kellene játszani - de ennek az égvilágon semmi jele nem látszik. De legyünk őszinték, az sem, hogy a szocialista párt a győzelemre játszana. Rettentő taktikus kivárást látunk, hogy majd az idő erodálja a konkurrens Bajnaiékat - és mit tesz a véletlen, tényleg - de az a felismerés, hogy az ellenfél nem az Együtt és nem is Gyurcsány, nem igazán jön át azon a kommunikációs falon, amelyet ma a hazai mainstream média jelent. De lehet, hogy nincs is ilyen.


Az elmúlt hétvégén pártkongresszus, október 23-án összeboruló nagygyűlés (ahol tippem szerint jóval kevesebben lesznek mint anno a Milla Szabadsajtó úti szeanszain), két olyan esély, ahol színre lehetett volna, vagy színre lehetne lépni. Annak ugyanis lenne üzenetértéke: az, hogy mondjuk Botka, Szanyi vagy akárki, ad abszurdum akár Gyurcsány a felkent jelölt, az visszhangzana minden médiában. Utána az illetőt lényegesebben gyakrabban kérdezgetnék mindenféléről a hírműsorok. Az a himihumi, hogy majd "Attila és Gordon közül az lesz, aki a több szavazatot kapja", nevetséges és elképesztően kontraproduktív. Jól hangozhat persze az egyeztető tárgyalásokon és a pártirodákon meg alapszervezeti gyűléseken, de velük nem lehet választást nyerni. Csak emlékezzünk Szili Katalin államfői jelölésére: az MSZP-ben baromi népszerű dolog volt, csak mindenkinek, aki tudta mennyi 2+2, világos volt, hogy nem fog összejönni. A Fidesz a lakosság többségével ilyen-olyan módon konfliktusba került, de az elégedetlenség fókuszálásához kell az "ellenzéki vezér". Azt sikerrel elérték, hogy ez más ne legyen, ők maguk viszont nem állnak sorompóba.


Persze ha már idáig eljutunk, az sem teljesen mindegy, hogy ki is lesz az - de ismétlem, a "jajistenemajdeldöntjük"-höz képest bárki jobb - például mert lehet vele beszélni. Viszont az sem baj, ha a jelölt győztes típus, vagy legalább küzdeni akar. Aki baloldalon a megszakadásig küzd, az Szanyi és Gyurcsány. Hangsúlyozom, nem vagyunk hívei egyiküknek sem, de küzdőképességük figyelemre méltó. Botka László szegedi polgármester, mint szélesebb körben elfogadható jelölt, szerintem még jobb lenne. És hát beszéljünk arról is, hogy kit nem tartunk jónak. Mesterházy képességei láthatóan véget érnek a párt nehéz időben megtett összetartásánál és stabil egyszemélyi hatalmának kiépítésénél. Kifelé azonban fájdalmasan hiányzik a mondandója, a víziója, ami politikusnál végzetes hiba. Ki tudott építeni egy Fideszre hajazó, központosított pártot, de a Fidesz víziói - és Orbán helyenként látható humora - nélkül. És hát van egy pártprogram, amelyről még a baloldal iránt több mint megértő Amerikai Népszava publicistája, Bartus László sem tudott, csak lesújtót írni - és igaza is van. Az "emeljünk adót, aztán majd lesz valahogy" nem egy igazi intellektuális magaslat. És mondjuk ki azt is, Bajnai sem esélyes jelölt, nemcsak az Együtt 2014 elolvadt támogatása, hanem a jól célzott karaktergyilkosság miatt is.


A szocialista párt talán még rápörgethető a választásokra, de az esély még egy tisztes helytállásra is napról napra fogy. Egy jó miniszterelnökjelölt - például a már említett Botka László - jól időzített bejelentésével ez talán megfordítható lenne, pláne hogy az eddig Bajnaira kihegyezett ellenpropaganda hirtelen használhatatlanná válna. Kívülről azonban a szocialista pártban nem látszik ehhez sem a szándék, sem a döntéshez szükséges intellektuális képesség és az ezt felvállaló csoport.


Márpedig ha tényleg ez a helyzet, akkor a Fidesz - minden antidemokratikus allűrjével együtt - kompetensebb induló, és ma lefogadható győzelme ebből a szempontból teljesen megérdemelt lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy beérik nekik az egyfordulóssá tett választási rendszer gyümölcse: csak a szocikkal összefogva lehetne indulni ellenük, aminek kivédésére a Fidesznek kiépített gépezete van, a szocialisták pedig nemcsak valóban összefogni, de a fő ellenfelükkel szemben eddig még harcolni sem akarnak.


Viszont ha tényleg ilyen tutyimutyik, akkor mindenkinek jobb lenne, ha eltűnnének.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Saturday, October 19, 2013

Attila, tényleg ez a szolidaritás lényege?

„A gazdagoktól több felelősségvállalást kérünk, a kisebb keresetűeknek és a szegényeknek, pedig több segítségét akarunk adni, mert ez a lényege a szolidaritásnak, az igazságosságnak.”

Ezt mondta ma Mesterházy Attila pártja kongresszusán. Biztos ez a lényege? A kényszer és az állami újraelosztás? Tényleg ez volna a lényege a szolidaritásnak? Ez a szolidaritásnak nem a lényege, hanem az ellensége. A szolidaritás lényege a belülről fakadás, a segítségnyújtás iránti vágy, amire többek között lehetőséget biztosíthat a vallás, de semmiképpen sem az állam segítő medvemancsa, ami kezd akkora lenni, hogy az ember még a sarokig sem lát el tőle, nemhogy egy munkahelyig. A centralizálástól tehát láthatóan az MSZP-t sem kell félteni, csakhogy ők még roppant ízléstelenül a szolidaritást is kisajátítják, mint olyan értéket, amit csak baloldali ember vallhat magáénak. Ez semmivel sem jobb, mint az, aki szerint csak fideszes lehet magyar.




Szívesen mondanám, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, csakhogy sajnos mindkettő jóval túl van a határon. A jó ízlés határán.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, March 8, 2013

Együtt 2014... és utána?

A Bajnai Gordon féle Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány működését többek közt azért is kísértük figyelemmel, mert a jelenlegi parlamenti ciklusnak már a legelején nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesszel szemben a jelenlegi parlamenti pártok között gyakorlatilag nincsen értékelhető alternatíva. 


A Jobbik egyszerűen képtelen túllépni a zsidó-cigány-buzi radikális szentháromságon és még ha korábban voltak olyan jelek is, hogy megpróbálják legalább a kormányképesség látszatát magukra erőltetni, ez az irányvonal meglehetősen hamar hamvába holt. A megélhetési politizáláshoz a mai magyar valóságban sajnos a jelenlegi teljesítményük is elég, a pártnak juttatott állami támogatás és a képviselői fizetések pedig úgy tűnik maximálisan kielégítik a pártvezetés igényeit. 


Az LMP olyannyira meglepődött azon, hogy bejutottak a parlamentbe, hogy ezt a sokkot azóta sem tudták kiheverni. A párt zöldbe bújtatott, szélsőbalos eszmékkel kokettáló platformjának erősödése a párt meghatározhatatlan elvekkel rendelkező másik felével szemben csak növelte a skizofréniát ami a már ismert szakadáshoz is vezetett. Persze ezt a műsort is a mi adóforintjainkból adták elő.


Ha valakinek voltak még olyan illúziói az MSZP-vel kapcsolatban, a napokban nyilvánosságra hozott régi reflexekkel operáló gyalázatos kampányfilm, nyilvánvalóvá tette, hogy az alakulat még krumplipucolásra sem alkalmas, nem hogy kormányzásra. Nem is beszélve a határontúli magyarságot rövidtávú politikai céljaihoz eszközül használó román miniszterelnök, Victor Pontával való szégyenletes összemelegedési kísérletről. Tekintve az MSZP, a 2004-es határontúliakól szóló népszavazás során mutatott megnyilvánulásait, a Pontához való közeledés ugyan nem meglepő, csak éppen egy ilyen alakulat még a parlament közelébe sem való, nem hogy kormányba. Érdemes átfutni a HVG-n megjelent interjút is Szanyi Tiborral, egészen pontos képet ad az MSZP mai torz mentális állapotáról. A DK szóra sem érdemes. 


A Haza és Haladás ebben a posványban mutatott olyan képet, amit értékelhető ellenzéki teljesítményként lehetett értelmezni. Az alapítvány komoly szakmai munkát végzett és a megszokottakhoz képest civilizált módon adta elő magát. Bár sokáig tagadták, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy előbb utóbb elérkezik az alakulat párttá válásának időpontja. 


A HH ezt is próbálta elkerülni, a Szolidaritással és a Millával együtt először egyesület létrehozásában gondolkoztak, ami rugalmasabb keretet biztosított volna a választásokon való részvételre és az utána következő politikai manőverekhez. A Fidesz, a jogállam eszméjének feddhetetlen bajnokaként, erre reagálva azonnal módosította a választási törvényt, kizárva az egyesületeket a referendumról. 



Ez kényszerhelyzetbe hozta mind a HH-t, mind a formálódó Együtt 2014 egyesületet. Nyilvánvaló, hogy egy párt és a hozzákötődő brand, amit egy választási kampány során felépítenek már sokkal kevésbé rugalmas és formálható, mint egy egyesület. Az E14 formailag ernyőszervezetként szolgálhatott volna a Fidesszel szembeni ellenzéknek anélkül, hogy az egyes szervezetek véglegesen feladták volna identitásukat. Az egy másik kérdés, hogy ennek van e értelme, mindenesetre az elgondolás nyilvánvalóan ez volt. Ennek tükrében érdeklődve vártuk, hogy milyen névvel definiálja magát az E14 pártként.


A Haza és Haladás egy remek márkanév, Bajnaiék kiválót húztak ezzel a névválasztással, részemről teljesen logikus lett volna, ha a további idétlenkedés helyett egyszerűen ezt a nevet építik fel pártként is. Ezzel ugyan a két fő tag, a Milla és a Szolidaritás arcot veszít, de legalább az egység képét mutatják, ami azt gondolom mindennél fontosabb lett volna, valamint egyértelmű jelzés, hogy a saját érdeküket alá tudják rendelni egy magasabb célnak.


Ehhez képest sikerült a lehető legrosszabb megoldást választani. Együtt 2014 Választói Szövetség Párt. 2014-ig elmegyünk aztán mi lesz? Kaptunk most még egy LMP2 választási pártot, ami el tud menni odáig hogy bezárták az urnákat aztán meg se kép se hang? A névválasztás egyértelmű üzenete az, hogy az E14 egy kampánypárt, jövő nélkül. Nomen ezt omen? 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Monday, January 21, 2013

Gyüttment

"Igaz-e, hogy Pálffy Kinga, a Miskolc Holding vezérigazgatója az ő rokona és beszéli a román nyelvet?  Igaz-e, hogy Perecsenyi Attila, a Miskolci Városgazda igazgatója az ő barátja, s korábban ugyanabban a nagyváradi Ady Endre Líceumban tanult, ahol ő is? Igaz-e, hogy Szélyes Domokos, a MIK Zrt. vezérigazgatója Székelyudvarhelyen született? Igaz-e, hogy a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója,(archív fotó) a Miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója, a Szemere Bertalan Szakközépiskola igazgatója, a Miskolci Sportiskola felügyelő bizottságának elnöke, akiket egytől egyig a fideszes városvezetés hivatalba lépése óta neveztek ki posztjukra, mind-mind erdélyi, vagy partiumi származású emberek, s többségüknek korábban semmi köze sem volt Miskolchoz?" (Földesi Norbert, MSZP)


„Azért cselekedtünk így, mert ezt látjuk helyesnek, és nem azért, mert azt gondoljuk, hogy a nemzetpolitikai fordulat azonnal és gyökeresen módosítani fogja az MSZP-ről kialakult véleményt. „Nem azt várjuk, hogy mindenki felejtse el a kritikai ellenérzését az MSZP-vel szemben. Tisztában vagyunk azzal, hogy sokat kell dolgoznunk azért, hogy visszaszerezzük a bizalmat. Az MSZP-nek még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy jóvátegye az elmúlt húsz évben elkövetett nemzetpolitikai hibákat. A párt megújult, vezetőségének átlagéletkora 36 év, és jelezni szeretnénk, hogy az új elnökség másképp áll a nemzetpolitikai kérdéshez” (Mesterházy Attila, MSZP)


true or false_1.jpg
Valóban nem lesz könnyű. A kiindulópont nélkülöz minden szkeptikus allűrt a bejegyző részéről, és készséggel elfogadja, hogy az elnök és a 36 éves átlagéletkorú elnökség őszintén tesz gesztusokat a külhoni magyarok felé. Bár első ránézésre azt gondolhatná a józan ember, hogy a szocialistáknak igazán nehéz dolga a gyászos emlékű népszavazás kampányában vérig sértett határon túli emberek meggyőzősével lesz, de közelebbről nézve talán még sincs teljesen így. Nem nehéz belátni, hogy egy kihelyezett elnökségi kirándulás és néhány nyilvánosság előtt előadott mea culpa önmagában nem fog nagy változást okozni a szocik megítélésében, de – mint jeleztem, jóhiszeműen közelítünk a kérdéshez – ha a tárgykörben következetesen képesek hitelesnek maradni, akkor még az is lehet, hogy tényleg lesz olyan határon túli, aki rájuk szavaz. Főként, ha a kormánypárt bensőjéből-közeléből továbbra is folytatják a határon túli magyar szervezetek közötti szemezgetést, savazást.


De ha nem ezt látjuk a szocik legnehezebb feladatának, akkor mit? Az elnöknek és a 36 éves átlagéletkorú elnökségnek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy szavazóbázisa jelentős részének, és ha a 2004-es népszavazás eredményéből indulunk ki, akkor mondhatni a mai magyar választópolgárok jelentős részének nem okozott, és valószínűleg ma sem okoz különösebb lelki problémát a határon túli magyarok „lerománozása”. Miközben 1988-ban tiszteletreméltó és fontos tüntetés zajlott a Hősök terén az erdélyi falurombolás ellen, aközben a mindennapok során a rémes diktatúra nemzetiségi elnyomása miatt átkényszerült sokakat a „románok elveszik a munkánkat – hallod még szolgálati lakást is adtak nekik” párbeszéd kísérte. E mentalitás gyomorforgató és áporodott győzelmi lakomája volt a 2004-es népszavazást körbeölelő kampány. Az idegent elutasító, a gyüttmentet kinéző gondolkodásmód ugyanazokból a gyökerekből sarjad, amiből a rasszizmus, és ugyanúgy el kell utasítani, még akkor is, ha a szavazóbázis egy része ezt zokon veszi.


Pártelnök és pártelnökség legyen a talpán, aki e berögzült, évszázadnyi mélységekbe gyöpösödött észjáráson egy fikarcnyit is változtatni tud, hogy mennyire nehéz, elég, ha a pártelnök megnézi az oldalán közzétett üzenetéhez érkezett hozzászólásokat, és már vakarhatja is fejét.


Nehéz munka és szép vállalkozás, ha komolyan gondolják a szocik ennek a mentalitásnak a megváltoztatását, akár saját szavazóikkal, pártársakkal szemben is. Mondjuk lehetne kezdeni a miskolci szocikkal. A pártelnök az Erdélyben előadott gesztusok után kioszthatna egy-két szóbeli kokit csak úgy sima gesztusként. Nem csak azért, mert furán néz ki az erdélyi származás bármilyen felhánytorgatása éppen akkor, amikor az elnökség Kolozsvárott ülésezik bocsánatkérő gesztusok izzadságával homlokán, hanem azért is, mert egyszerűen suttyóság.   


Utóirat: Az elnökség átlag 36 éves, Földesi Norbert 32, no úgy látszik a megújulás sem kizárólag életkortól függ.  


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, November 29, 2012

MSZP: Vakság, rivalizálás, vagy egyszerű alkupozíció?

Tegnap az MSZP nevében Mesterházy Attila pártelnök is megtette nyitólépését az Együtt 2014 által felállított sakktáblán. Maguk is együttműködésre, ellenzéki kerekasztal felállítására szólítják fel az Orbánt leváltani igyekvő erőket. Természetesen úgy, hogy a központban ők legyenek, ne pedig Bajnai, aki egy ügyes trükkel három be nem járatott szervezetből látszik kovácsolni már mérhető politikai hatású szövetséget. Ez nyilván nem aratott osztatlan sikert a stabil szavazói bázist, és - ami talán még fontosabb - kiépített országos infrastruktúrát birtokló szocialistáknál. Szívesebben fújnák ők az ellenzéki passzátszelet, nem hagynák ezt Bajnaira, aki 2009/10-ben egy évig olyan hatékonyan tartotta őket rövid pórázon. És most, hogy az LMP nem áll Bajnai mellé, keményebben is fel tudnak lépni a szocialisták.


Együttműködés a programok mentén, természetesen ez a szlogen. A programokat munkacsoportok vitassák meg. És kik vannak ezekben a munkacsoportokban? Bizony, Horn-kormány reloaded: Szekeres Imre, Kiss Péter, Baja Ferenc, Kökény Mihály, és hogy a Gyurcsány-kormány legnépszerűtlenebb figurája se maradjon ki: Veress János. Az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen. Nem mellesleg, Schiffernek csak szét kell tárnia a kezét, hogy hát ezt magyarázza ő...


A Véleményvezér szerint egyszerű rivalizálás ez, a Varánusz szerzője szerint hülyék vagy minket néznek hülyének, de legalábbis vakok. Persze, lehet ezekben a véleményekben sok igazság, a rivalizálás például biztosra vehető. Az persze kérdés, hogy ők maguk is látják-e, hogy ezzel a névsorral a szűk választói bázis mérsékelt elismerését sem biztos, hogy ki tudják vívni, a bizonytalanokat meg legalább vagy majdnem annyira taszítják ők, mint Matolcsyék. Nyerni ezzel az iránnyal biztos nem lehet.


Ahogy általában a Fidesz sem lát túl a pártmegbeszéléseknek helyet adó termen, erre azért a szocialisták is hajlamosak. Az "eszme győzelme a józan ész felett" nem fideszes találmány, ők csak adaptálták. Így aztán ha a fenti politikusokat kérdezzük, bizony ők lehetnek itt a kormányváltás kulcsszereplői. Már csak az a kérdés, hogy nincs ott valaki más, aki azért megmondja nekik, hogy nem fog menni? Velük még egyszer biztosan nem.


Tegyük fel, hogy van. Akkor viszont elképzelhető, hogy egy egyszerű alkupozíció felállítását láthatjuk. Ők is tudják, hogy ez nem a nyerő út, de Bajnaival mondatják ki, hogy aztán kérhessenek tőle cserébe valami engedményt, mondjuk az irányítási rendszerben. Elő fogják ők még húzni Botka Lászlót, a népszerű szegedi polgármestert, csak próbálják előtte előkészíteni a terepet.


Ha így van, ügyes - de szerintem alábecsülik az ellenfelet. Meg hát sajnos a megcélzott választókat is.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Tuesday, October 23, 2012

Összefogás Bajnai-módra: sakk az MSZP-nek

Aki a Milla tüntetését azzal a céllal kereste fel, hogy útmutatásra leljen az elmúlt hetek "ki kivel nem fog össze és ha mégis akkor miért nem" játszmája után, az nem csalódott. Bajnai csapata ismét profi teljesítményt nyújtott, ami komoly versenyelőnyhöz is juttathatja az ellenzéki oldalon: továbbra is ő a kezdeményező fél, összefogási programja pedig integratív, befogadó több szinten is. Ahogy pár hete a Milla-Bajnai összefogás híre az LMP-t, a mai fellépés a pár győzelme ellenére az összefogás-fronton eddig passzív MSZP-t hozza kényszerhelyzetbe.


bajnai_milla.jpgA fellépés mikéntjéről, a meglehetősen koherens programpontokról itt nem beszélek, ezt Poldi bá nagyon jól leírta. A lényeg az, hogy Bajnai nemcsak széleskörű, toleráns és (saját maga irányában is) önkritikára hajlandó összefogást vizionált, hanem egyben bejelentette ennek általa javasolt keretét. A Szolidaritás, a Milla és Bajnai saját Haza és Haladás egyesülete által kialakított "Együtt 2014" szövetség jelenti ennek centrumát, Kónya Péterrel, Juhász Péterrel és Bajnaival - a primátust nyilván ez utóbbi viszi. Egyik szervezet sem párt, ugyanakkor nemcsak nyíltak a pártok csatalkozására, de ez az ajánlatuk, a javaslatuk. Ez egy kétpólusú ajánlat, széles körű Orbán-ellenes összefogásról szól, de nemcsak a kormányt, hanem a rezsimet (alkotmányos rendszert), sőt a politikai gondolkodásmódot is meg kívánja újítani, az elmúlt 22 évhez képest új alapokra helyzni. Bajnai nyilván érezte, hogy az ő esetében ez azért némi bizalom-megelőlegzést igényel támogatóitól, mert erről és önkritikus hajlandóságáról több, a helyszínen őszintének tűnő mondatot, gondolatot is mondott.


Ha pedig ez két pólus, akkor egyrészt az LMP szerepe válik súlytalanná a modellben, hiszen bár a Bajnai-beszéd a programjuk számos elemét említette, nekik a jelenlegi politikai irányultságukkal vagy a marginális csoportként beilleszkedés lehetősége vagy a kívülmaradóként érdektelenségbe süllyedés marad. Sokkal érdekesebb az MSZP helyzete. Jelenleg országosan kiépült párthálózata a Fidesznek, az MSZP-nek és (az ország nagyobbik felén, de messze nem mindenütt) a Jobbiknak van. Ennek alapján ők egyedül is aspirálhatnának a Fidesz kihívójának szerepére - most azonban nem ők a kezdeményezők. Előállhattak volna saját jelölttel, aki szerintem nagyjából csak Botka László szegedi polgármester lehetne, de eddig nem tették meg. Most már ők is az események után kell menjenek: nekik kell válaszolniuk Bajnainak és az Együtt 2014-nek: igen vagy nem? És ha igen, akkor ez azt is jelenti, hogy hiába a hálózatépítésben domináns helyzetük, a passzátszelet nem ők fújják - és ezért cserébe csak annyit kapnak, hogy Bajnai kiemelte: az ő 8 évük és a Fidesz 2 éve közé - a jogállami keretekhez való viszonyulás miatt - nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez azért elég keserű pirula, és nem is biztos, hogy hajlandók lesznek lenyelni - valószínűleg ez a következő hónapok egyik legfontosabb politikai kérdése itthon. Arra azért fogadnék, hogy a szocialista vezetők most kicsit fújnak Bajnaira: 2009-2010-ben egy évig tartotta sakkban őket és folytatott a nevükben épp a saját valószínű reflexeik elleni politikát, és most még ez is... Viszont valószínűleg Bajnai és csapata is elég jól ismeri őket ahhoz, hogy meddig lehet elmenni velük/ellenük egy ilyen játszmában.


A másik fő kérdés az, hogy ez az, önmagukban közvéleménykutatási szinten nemhogy nem mérhető, de meg sem jelenő csoportok alkotta szövetség, az Együtt 2014, a "magyar Olajfa" képes-e gyökeret ereszteni, ismertté válni, a kormányváltó összefogás jelképévé válni? Pár tízezer ember előtt ma úgy tűnt, hogy igen, de itt jóval szélesebb kör számít. Ha nemcsak ők hiszik ezt el magukról, de az Orbánt leváltani igyekvő indulatot tényleg ők képesek fókuszálni, akkor itt a kormányváltás lehetséges forgatókönyve (csak lehetséges, mert nyilván a másik oldalnak is lesz ehhez még szava).


(Kis önreklám: még azt sem mondhatja senki, hogy Bajnai nem hagyott időt másoknak: mi már januárban, aztán a márciusi Milla-tüntetés után is vázoltuk ezt a valószínű forgatókönyvet, és bár szeptemberben volt egy kis megingás, az szinte az akkor megjósolt módon alakul... Márciusban ezt írtuk:



Mert most még kiment jópár tízezer ember csak a kormányellenes demonstráció kedvéért, de hátha legközelebb még többen kimennének azért, hogy meghallgassák, milyen jövőképet kínál az ellenzék jelöltje. Hátha erre többen lennénk kíváncsiak. Hátha többen azok közül is, akiket a Milla tegnap még nem tudott megszólítani. Talán érdemes lenne megpróbálni.



...és így is lett, tényleg érdemes volt megpróbálni.)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

Sunday, October 7, 2012

Sopron: itt a fideszes lefelé spirál?

Amíg csak a választási hajlandóságot zsugorította a kormány unortodox politikája, és főleg annak gazdasági következményei, addig akár hátra is dőlhetett a Fidesz. Na de most? Persze, mérnöki és természettudományokban alap, hogy két pontra illesztett egyenesből ne vonj le messzemenő következtetést, de itt mintha háttere is lenne a dolognak.

Múlt hétvégén Dunaföldvár, most Sopron - nem egetrengető siker az egyik és bukás a másik oldalon, de a számok kezdenek sokatmondók lenni. Múlt héten egy mindig is billegő körzetben függetlenként, egyedüli ellenzékiként induló jelölt verte szocialista támogatással a Fidesz emberét, most viszont egy egyértelműen jobboldalinak elkönyvelt megyei jogú város egyéni önkormányzati körzetét nyerte klasszikus párharcban és meglehetős fölénnyel - a 2010-es sorrendet százalékosan is szinte megfordítva - az MSZP jelöltje.

Két következtetés mindenképp adódik ebből.


1. Beértek a nemmegszorítások, és - feltehetően legalább ugyanennyire fontos ez - a nép véleményének figyelmen kívül hagyása fontos kérdésekben, leginkább a választási regisztráció ügyében. A választás szempontjából a pedagógus életpálya-modell elvetése - súlyosbítva a kormányszóvivő ügyetlen kommentárjával - nagyjából a legrosszabb ütemben érkezett a kormány részéről.


2. Az ellenzéki szavazatok nyilvánvalóan az MSZP körül polarizálódnak. Nekik van országos szervezetük, elvégzik a helyi aprómunkát. Az LMP-nek Sopronban 2010-ben sem osztottak igazán lapot a szavazók, most még ennek is épp csak a felét.


A mostani soproni fideszes kudarc egy érdekes adaléka, hogy a választásra azért került egyáltalán sor, mert a korábbi egyéni képviselő egy soproni önkormányzati cég vezetőjévé lépett elő. Mostantól ezeket az - eddig rutinnak tűnő - váltásokat gondolom, sokkal jobban végiggondolják majd. Eddig nem volt ezeknek tétje: képviselőből alkotmánybíró, polgármesterből államtitkár lehetett valaki, megválasztották a fideszes utódot rendben a népek. Ennek a tutinak mostantól vége.

De nemcsak ennek. Korábban is írtuk: egyszer jöjjön csak rá a kormányt elutasító választói csoport, hogy többségben van, onnantól jöhet a fideszes kapkodás és a gyurcsányi mintájú lefelé spirál. Onnantól mindaz, ami eddig beletörődő legyintést váltott csak ki, már elutasítást és nevetséget szülhet, pláne ha a Fidesz szóvivőjére gondolunk közben. Ha ez beindul, alapjaiban kéne megváltoznia a kormánypárt politikájának a korrekcióhoz, és pillanatnyilag erre semmilyen képesség vagy szándék nem látszik részükről.


Az utolsó gondolatom messzebbre szóló, és nagyon feltételes. Ha a mostani soproni eredményt a mostani (új) választási szabályokkal országos eredménnyé becsüljük meg (igen, tudom hogy ezt nem lehet, és ne legyen igazam 2014-ben), akkor abból nagyobb szocialista fölény jön ki, mint ami ma a Fidesznek van. Márpedig ha valakinek ez ugyanúgy nem tetszene mint ahogy Orbán országlása sem, az már most gondolja végig: biztos, hogy ez egy bináris rendszer? Csak a {Fidesz; MSZP} halmazból lehet választani, ahogy már 16 éve ez a helyzet? Biztos, hogy Schiffernek el kell élből utasítani Bajnait és biztos hogy Bajnai nem akar 23-án fellépni?


(Update, 2012. 10. 08. 14:40: Úgy tűnik, akar.)



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, September 17, 2012

Szoci stratégia: de ki fog itt gólt lőni?

A Fent és Lent blog jót gurított: nyilvánosságra hozták az MSZP 2012-2014-es választási stratégiáját, pontosabban a szocialisták politikai önpozicionálását elemző tanulmányt. Érdekes az egész, és érdekes minden olyan pont, amelyet a FentÉsLent kiemel, de a mostani posztban hadd koncentráljunk kettőre: hogyan képzelik a szocialisták viszonyukat progresszióhoz és populizmushoz, illetve hová pozícionálnák magukat a hazai pártrendszerben. És hát a lényeg, hogy mi, illetve ki lesz ebből 2014-ben?

Az MSZP hosszú-hosszú ideig úgy szerette magát meghatározni, mint az európai haladás, a "progresszió" (itt kérek elnézést a ProgBlogtól, nincs közük a szocikhoz - sem) hazai letéteményesét, amely a széljobbal is kokettáló, mucsai Fidesz, meg populista Orbán ellen küzd. Na, ezzel most elkezdenek leszámolni. "Az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát  a megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű, az MSZP-nek nem kell elleneznie", meg "semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené" és "az  MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal" Láttunk olyan pártot, amely a legdurvább megszorításait is ezzel próbálja eladni mostanában? Szép kis műsor lesz, amikor ők ezen a pályán fognak versenyezni.

"Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni" - ebből, ahogy a FentÉsLent is írja, az következik, hogy a Jobbik akármilyen vad dolgára sem szabad reagálni. Nincs kényelmes antifasiszta attitűd, erre a pályára akkor sem szabad többé rámenni, ha a tagság szereti és bármikor utcára is megy érte, hiszen nem a Jobbik az ellenfél hanem a Fidesz. Az LMP-ről meg éppenséggel tudomást sem szabad venni. Persze ezt meg kéne mondani a baráti blogoknak is, hogy a Marcia su Veszprém nem téma, nem is kell azzá tenni.

A kérdés ezek után, hogy ki is lesz az MSZP arca - pláne győzelemre akár halványan is esélyes arca - 2014-ben? Mesterházy? Ugyan kérem, ő olyan színtelen-szagtalan, hogy az már fáj. Ki jut még az emberek eszébe a szocikról? Lendvai, Kiss Péter, Szekeres - ők a stabil emberek, már vagy 15 éve, és? Szanyi kapitány passzolna is az új, populista stílushoz. Ez lenne a nyerő csapat?

Na, azért kérdezem ezt, mert eléggé elterjedt azért az a verzió is, hogy Bajnai - akit valószínűleg többen el tudnának képzelni kihívóként mint Mesterházyt - a szocialista párt infrastruktúráján jöhetne vissza a jelöltségbe. Nem tudom, hogy ezt ő eddig vállalta volna-e, de ha az MSZP Bajnai stílusa ellenében határozza meg magát - és a mostani tervezet pont erről szól! - akkor ez egyik fél részéről sem fog menni.

Mi meg, a politikai árvák, keresgélhetjük tovább azt a jelöltet, csapatot, amely az aktívak, az adófizetők és a vállalkozók érdekeit képviseli a parlamentben - az, hogy ez nem a szocik lesznek, eddig sem volt kérdés, Bajnai azért egy kicsit igen.


Vagy meg kell csinálnunk.


Thursday, August 2, 2012

Orbán és a román politika - miért is ne?

A hajmeresztő tempójú román belpolitikai nyárnak talán az eddigi csúcspontja volt a hétvégi népszavazás: ezen a nép távolmaradásával úgy döntött, nem erősíti meg az államfő leváltását, Basescu maradhat.

Arányszámokban kifejezve nem sokon múlt: a jogosultak kicsit több mint 46%-a ment szavazni, és a résztvevők túlnyomó többsége támogatta az államfő leváltását. Az 50%+1-es érvényességi küszöb miatt viszont a kezdeményezés elbukott, az államelnök leváltása nem sikerült - tegyük hozzá, abszolút számokban a "hibádzó" 4% azért nem kevés.

Még folyt a szavazás, a leváltást kezdeményező Victor Ponta román miniszterelnök már azt nyilatkozta: a Tusnádfürdőn véleményt nyilvánító Orbán Viktor beavatkozott a román belpolitikába, amikor gyakorlatilag azt ajánlotta az erdélyi magyaroknak, hogy maradjanak otthon, ne szavazzanak. A szavazás során a magyarság részvétele valóban kiugróan alacsony volt: a Székelyföldön 15% körül alakult. Ponta érvelése nyilván arra utal, hogy ha a magyar megyék részvételi aránya hasonló lett volna a románokéhoz, talán meg is lehetett volna az érvényesség.

Az MSZP elnöke, Mesterházy Attila pedig, számomra nehezen érthető módon, Ponta érveit visszhangozta:



A miniszterelnök kijelentése nem értékelhető másként, mint a román belpolitikába való nyílt beavatkozás. Orbán Viktor nem tűri, hogy bárki beleszóljon politikájába és kritikát mondjon róla, miközben ő gátlástalanul megteszi ennek az ellenkezőjét. Ez az a kettős mérce, ami jellemzi az ő és pártja politikáját. Vizet prédikál és bort iszik. Orbán Viktor súlyos hibát vétett, aminek kárát az erdélyi magyarság látja, a következményeket ők szenvedik el.



Pontát még csak értem, Mesterházyt - és az őt, a múltkor kritizált jobboldalhoz hasonlóan egységben követő baloldali  kommentelőket - már kevésbé, a válasz azonban közös felvetésükre nyilvánvaló. A magyarság kicsit több mint egytizede Romániában él. Ha közjogilag talán nem is, morálisan mégis fontos lehet számukra az anyaország választott vezetőjének a véleménye. A román politikusok is többször nyilvánítottak véleményt egy független, bár kétmillió román nemzetiségű polgárral bíró állam, Moldova ügyeiben. Nem is tartom véletlennek, hogy tudtommal semmilyen hivatalos külügyi lépés nem követte Ponta kiakadását román részről: ők is tudják, hogy ez benne van a pakliban. Kicsit durvábban fogalmazva: akinek odaát nem tetszik, hogy Románia majd' másfél millió polgára magyarként gondolkodik, kezdeményezzen tárgyalásokat a határmódosításról, nem fogunk elugrani előle. Mesterházy utolsó fenti idézett mondatát pedig végképp nem értem: az a veszély, hogy Ponta "leveri a magyarokon" a mostani kiállást, akkor lett volna reális, ha sikeres a népszavazás. Így inkább az történt, hogy megakasztották az ottani "fülkeforradalmat", ami itthon az MSZP-nek nem igazán sikerül.


Azon meg végképp nincs mit csodálkozni, hogy a Ponta-Basescu meccsben az erdélyi magyarság túlnyomó többsége az utóbbi pártján áll. Bár a székely autonómiát mindig következetesen ellenezte (volt, amikor ezt épp Bálványoson közölte Orbánnal), Basescunak a kisebbséghez fűződő viszonya elfogadható volt. Ehhez képest Ponta alatt meg sem melegedett a kormányfői szék, első lépéseinek egyike volt, hogy megakassza a marosvásárhelyi egyetem magyar orvosi karának megalakulását. És hát nemcsak Orbán, de Basescu is távolmaradásra szólította fel híveit. Itt bicsaklik meg Ponta fent említett esetleges gondolatmenete: az erdélyi magyarság nagyon nem reprezentatív mintája a román társadalomnak, és e kérdésben sem az.

Tippem szerint így az eredmény Orbán nélkül is ez lett volna - mindazonáltal nehezen tehette volna meg Tusnádfürdőn a magyar miniszterelnök, hogy kitérjen e kérdés elől. És hát persze elvileg nem kizárt, hogy lehetne olyan román politikus, akire az ottani magyarság jobban hallgat, mint az erdélyi politikájáért ott is egyébként egyre inkább bírált Orbánra, de pillanatnyilag láthatóan nincs ilyen. Ez van, ez Trianon következménye a románok számára, ezzel együtt kell élniük - vagy elfogadottabb politikust kell találniuk.

És nekünk is, kedves Mesterházy Attila.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: