Showing posts with label Mesterházy_Attila. Show all posts
Showing posts with label Mesterházy_Attila. Show all posts

Sunday, January 26, 2014

Mesterházy a pajzson - 2010 reloaded

Szombaton az MSZP - amelynek az Összefogás nevében jogában áll miniszterelnök-jelöltet állítani - "pajzsra emelte" Mesterházy Attila pártelnököt. Vele indul választási küzdelembe a magát "baloldali demokratikus ellenzéknek" nevező formáció. A belső egyetértést talán sikerült ezzel növelni, az erősen ellenük szóló választási esélyeket viszont nem igazán. Újra 2010-ben vagyunk?


Azt korábban már itt a blogon is megírtuk, hogy az elmúlt egy év lehetetlen konstrukciói - "majd megmondjuk a választás után, ki volt a jelölt", esetleg "döntsenek a szavazók a listák közt" - elvették volna annak a lehetőségét, hogy a média megtalálja a választási kampányban az "alternatív jelöltet". Ebből a szempontból a jelölt megnevezése előrelépés. Azon azonban érdemes lenne az őt támogató szövetségnek elgondolkodnia, hogy ha 2010-ben Mesterházyval (mert akkor is ő volt "a jelölt") agyagba lettek döngölve, akkor hogy juthattak oda, hogy az ő jelölése egyáltalán előrelépés a mondjuk pár hónappal ezelőtti helyzethez képest? Micsoda káprázatos stratégiai mélyrepülés kellett ehhez? Hogy felejthették el végig, hogy a fő ellenfél az, akivel majd most kell megmérkőzni, és nem a mostani "szövetséget" alkotó, egyébként 2010-ben még formálisan nagyrészt egy pártban lévő formációk? (Gy. k.: nem, nem kampányolunk itt se Gyurcsány se Bajnai mellett. Ők is ugyanennyire rossz választás lennének szerintünk.)



Véleményünk szerint a választás ezzel eldőlt. Az MSZP most még megpróbálkozhatott volna saját soraiból például Botka Lászlóval - hogy mi okból nem tette, most már mindegy - de inkább a bizonytalan eredmény helyett a tisztes vereségre látszik játszani. Jó lesz az a 0-2, ne kockáztassuk az esetleges 3-2-ért a 0-6 lehetőségét. Mesterházy karizmája, polarizáló, véleményt fókuszáló képessége nem is mérhető Orbánéhoz. Az egyetlen adu a kezében, hogy ő "a kormányváltás". A kormányváltást akarók egy része azonban őket sem szeretné, és még az "orrát befogva, kesztyűben" sem szavazna rájuk.


2010-ben vagyunk tehát ismét. A választás végeredménye - hacsak a szociknak nem sikerül valami nagyot gurítaniuk, de erre nem látszik sem a munició sem a képesség -, vagy nem száll el nagyon a forint, borítékolható. Blogtársammal, garmr-rel egyetértek, az LMP utolsó esélye ez, és hozzáfűzve posztjához: pontosan ez ad esélyt Schifferéknek. Ha egy kiélezett "fideszmszp" párharc lenne, mindenki "tétre" szavazna. Így, hogy ez, legalábbis a közvélemény szerint eldőlt, lehet "helyre" is szavazni, cizellálható a vélemény. Akinek pedig se a Fidesz, se a szocik nem jönnek be, marad két, illetve a szavazástól való távolmaradással együtt három választásuk.


Egy dologban különbözik a mostani helyzet 2010-től: nem várható éles verseny a második helyért sem. Akkor a Jobbik majdnem befogta az MSZP-t, a mostani előrejelzések szerint nem fogja. Marad tehát a két első befutó elitje számára kényelmes fideszmszp felállás. A mindkettőt rühellők meg már most tudhatják, tudhatjuk: érdemi saját politikai innováció nélkül 2018 is pontosan erről szólhat megint.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Tuesday, December 3, 2013

NAV-ügy: így sunnyog a fideszmszp

A hétfői parlamenti vita óta ismét felpörögtek az események az évi ezermilliárdos áfacsalási ügyben. Lássuk, hogyan is manőverezik, hogyan próbálja meg elkerülni a vizsgálóbizottság felállítását a Fidesz és az MSZP.


Elöljáróban annyit: miért is lényeges egy parlamenti vizsgálóbizottság? Valahogy azt gondolom, Horváth András ott megmutathatja a dossziéit a képviselőknek anélkül, hogy jogosulatlan adatkezelésért, meg mittudomén miért pert akasszanak a nyakába. A bizottság felállítását az LMP kezdeményezte, a Jobbik és PM azonnal csatlakozott, azóta vannak más, köztük szocialista támogatók is.


Vannak, de nem elegen. Ehhez vagy fideszes, vagy további MSZP-s támogatásra, konkrétan kezdeményező aláírásokra lenne szükség. Az a szoci sunnyogás, hogy "majd ha lesz bizottság, részt veszünk a munkájában" elég átlátszó, hiszen ha se a Fidesz, se ők nem írják alá a kezdeményezést, akkor nem lesz miben részt venni. Legalább ők, vagy képviselőik egy része ehhez matematikailag szükséges. Tudjuk azt is, hogy arra hivatkozva nem írtak alá, mert a Jobbik megtette - ez is matek: a Fidesz és a Jobbik nélkül ugyanígy nincs kezdeményezés.


Teszik ezt annak ellenére, hogy jobb esélyt a párt ifjútörökjei, de maga Mesterházy sem remélhetett ahhoz, hogy kimutassa: tényleg irányt váltott a párt, leszámolt, szembefordult a múltjával. Ennek bizony az élére kellett volna állni. Nem tették, és pártként azóta is sunnyognak, abszolúte azt a látszatot erősítve, hogy az esetleges csalásnak minimum a fedezésében benne voltak és vannak.


bullshitmeter.jpg


A Fideszről eddig kevesebbet beszéltünk, az ő elzárkózásukat természetesnek vette mindenki, de egyszer fel kell tenni a kérdést: miért is természetes az? Nem Pokorni Zoltán mondta, hogy le kell vágni a kezét, aki a közöshöz nyúl? Nem ők az erkölcs és tana önmaguk által legalábbis felkent nagymesterei? Persze, Közgép, trafik, föld, de hát ezek épp nem mentik fel őket. Évi 1000 milliárdos lopás gyanújára sem horgad fel a kézlevágási szándék?


A hétfői LMP-s interpellációk, és Orbán válasza ("börtönbe minden adócsalóval") után már úgy érezték, valamit mégis mondaniuk kellene, miért is nem akarnak vizsgálóbizottságot akkor, amikor ellenzékben ennél lényegesen kisebb horderejű ügyekre javasoltak (és kaptak!) maguk is. Kocsis Máté szerint nemes egyszerűséggel a szocik tehetnek arról, hogy nem állhat fel a vizsgálóbizottság. Persze ő nem úgy érti, hogy azért, mert nem támogatják, hiszen akkor arról is beszélnie kéne, hogy ők miért nem. Ő azt mondja: azért nem, mert tavaly a szocik olyan törvénymódosítást nyomtak át a kétharmadon (a szemetek! megcsinálták!) hogy amilyen ügyben büntető, szabálysértési vagy más hatósági eljárás zajlik, nem állítható fel vizsgálóbizottság.


Talán pont ehhez az érvhez kapcsolódik, hogy nini, beindult az ügyészség. Félmilliárdos áfacsalási ügyben nyomoznak. Ennek persze akár örülhetnénk is, ha nem tudnánk, hogy a Horváth András (és az EU-elemzés) által említett évi (!) 1000 milliárd fél százalékát ezrelékét jelenti a célzott összeg. És kreatív jogalkalmazással akár meg is lehet próbálni indokolni, hogy ez az a "büntető, szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárás" ami (és azt ezt a kétharmad ellenében törvénybe ültető szocik) miatt nem lehet a vizsgálóbizottságot felállítani. Bár nem valódi, kemény jogi akadály ez, hiszen az ügyészség nem a NAV működési gyakorlatát, és az abban esetlegesen felmerülő hiányosságokat vizsgálja, de kell a muníció a híveknek, mert mintha lenne itt némi elbizonytalanodás. Bennem nem azt az érzetet keltette Kocsis, hogy tényleg szeretné az ügy felgöngyölítését, vagy legalább a valódiságának megállapítását. Inkább azt, hogy ők is felsorakoztak a szocik mellé, és együtt tűnnek úgy, mint akiknek titkolnivalójuk van. Ezt kicsivel profibban oldották meg, mint a szegfűsök, de a lényeg ez, mégha mutogatnak is a másik oldalra felelősért.


Ha meg válaszul Mesterházy még most sem borítja rájuk az asztalt és nem írnak alá testületileg rögtön, akkor alkalmatlan, tutyimutyi alak, akit a Fidesszel kooperálva sunnyogás látszata sem zavar. És az Együtt-PM a gyenge poénért a lényeget is elfedni hajlandó kicsinyességéhez is csak gratulálni tudok.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, October 22, 2013

Szegfű hervadóban

Kedves szocialisták, ezt még mindig komolyan gondoljátok? Mármint hogy megnevezett, egyértelmű jelölt nélkül akár labdába lehet rúgni egy érdemi választáson? Persze nyilván az sem mindegy, hogy ki a jelölt, de amit most csináltok, az a létező legrosszabb: hogy senki.


Persze, van ennek hagyománya a szoci oldalon. 1994-ben sem volt megnevezve Horn Gyula - csak éppen teljesen világos volt, hogy ő lesz az, még ha félig a nyaka törik egy balesetben, akkor is. Tizenkét éve, a 2002-es választás előtti októberben sem volt még megnevezve senki - az akkori Mesterherős embert épp Kovács Lászlónak hívták, és a pártközvélemény pontosan tisztában volt azzal, hogy nem lehet vele nyerni (tudom, mert akkor még szoci voltam - de már elmúlt). Decemberben aztán ki is röppent a cilinderből Medgyessy, hogy végül hártyavékony győzelemmel, de behúzza a tavaszi választást.


Ezt persze most is el lehetne játszani - sőt igazából a győzelem halvány reményéhez el is kellene játszani - de ennek az égvilágon semmi jele nem látszik. De legyünk őszinték, az sem, hogy a szocialista párt a győzelemre játszana. Rettentő taktikus kivárást látunk, hogy majd az idő erodálja a konkurrens Bajnaiékat - és mit tesz a véletlen, tényleg - de az a felismerés, hogy az ellenfél nem az Együtt és nem is Gyurcsány, nem igazán jön át azon a kommunikációs falon, amelyet ma a hazai mainstream média jelent. De lehet, hogy nincs is ilyen.


Az elmúlt hétvégén pártkongresszus, október 23-án összeboruló nagygyűlés (ahol tippem szerint jóval kevesebben lesznek mint anno a Milla Szabadsajtó úti szeanszain), két olyan esély, ahol színre lehetett volna, vagy színre lehetne lépni. Annak ugyanis lenne üzenetértéke: az, hogy mondjuk Botka, Szanyi vagy akárki, ad abszurdum akár Gyurcsány a felkent jelölt, az visszhangzana minden médiában. Utána az illetőt lényegesebben gyakrabban kérdezgetnék mindenféléről a hírműsorok. Az a himihumi, hogy majd "Attila és Gordon közül az lesz, aki a több szavazatot kapja", nevetséges és elképesztően kontraproduktív. Jól hangozhat persze az egyeztető tárgyalásokon és a pártirodákon meg alapszervezeti gyűléseken, de velük nem lehet választást nyerni. Csak emlékezzünk Szili Katalin államfői jelölésére: az MSZP-ben baromi népszerű dolog volt, csak mindenkinek, aki tudta mennyi 2+2, világos volt, hogy nem fog összejönni. A Fidesz a lakosság többségével ilyen-olyan módon konfliktusba került, de az elégedetlenség fókuszálásához kell az "ellenzéki vezér". Azt sikerrel elérték, hogy ez más ne legyen, ők maguk viszont nem állnak sorompóba.


Persze ha már idáig eljutunk, az sem teljesen mindegy, hogy ki is lesz az - de ismétlem, a "jajistenemajdeldöntjük"-höz képest bárki jobb - például mert lehet vele beszélni. Viszont az sem baj, ha a jelölt győztes típus, vagy legalább küzdeni akar. Aki baloldalon a megszakadásig küzd, az Szanyi és Gyurcsány. Hangsúlyozom, nem vagyunk hívei egyiküknek sem, de küzdőképességük figyelemre méltó. Botka László szegedi polgármester, mint szélesebb körben elfogadható jelölt, szerintem még jobb lenne. És hát beszéljünk arról is, hogy kit nem tartunk jónak. Mesterházy képességei láthatóan véget érnek a párt nehéz időben megtett összetartásánál és stabil egyszemélyi hatalmának kiépítésénél. Kifelé azonban fájdalmasan hiányzik a mondandója, a víziója, ami politikusnál végzetes hiba. Ki tudott építeni egy Fideszre hajazó, központosított pártot, de a Fidesz víziói - és Orbán helyenként látható humora - nélkül. És hát van egy pártprogram, amelyről még a baloldal iránt több mint megértő Amerikai Népszava publicistája, Bartus László sem tudott, csak lesújtót írni - és igaza is van. Az "emeljünk adót, aztán majd lesz valahogy" nem egy igazi intellektuális magaslat. És mondjuk ki azt is, Bajnai sem esélyes jelölt, nemcsak az Együtt 2014 elolvadt támogatása, hanem a jól célzott karaktergyilkosság miatt is.


A szocialista párt talán még rápörgethető a választásokra, de az esély még egy tisztes helytállásra is napról napra fogy. Egy jó miniszterelnökjelölt - például a már említett Botka László - jól időzített bejelentésével ez talán megfordítható lenne, pláne hogy az eddig Bajnaira kihegyezett ellenpropaganda hirtelen használhatatlanná válna. Kívülről azonban a szocialista pártban nem látszik ehhez sem a szándék, sem a döntéshez szükséges intellektuális képesség és az ezt felvállaló csoport.


Márpedig ha tényleg ez a helyzet, akkor a Fidesz - minden antidemokratikus allűrjével együtt - kompetensebb induló, és ma lefogadható győzelme ebből a szempontból teljesen megérdemelt lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy beérik nekik az egyfordulóssá tett választási rendszer gyümölcse: csak a szocikkal összefogva lehetne indulni ellenük, aminek kivédésére a Fidesznek kiépített gépezete van, a szocialisták pedig nemcsak valóban összefogni, de a fő ellenfelükkel szemben eddig még harcolni sem akarnak.


Viszont ha tényleg ilyen tutyimutyik, akkor mindenkinek jobb lenne, ha eltűnnének.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, September 17, 2012

Szoci stratégia: de ki fog itt gólt lőni?

A Fent és Lent blog jót gurított: nyilvánosságra hozták az MSZP 2012-2014-es választási stratégiáját, pontosabban a szocialisták politikai önpozicionálását elemző tanulmányt. Érdekes az egész, és érdekes minden olyan pont, amelyet a FentÉsLent kiemel, de a mostani posztban hadd koncentráljunk kettőre: hogyan képzelik a szocialisták viszonyukat progresszióhoz és populizmushoz, illetve hová pozícionálnák magukat a hazai pártrendszerben. És hát a lényeg, hogy mi, illetve ki lesz ebből 2014-ben?

Az MSZP hosszú-hosszú ideig úgy szerette magát meghatározni, mint az európai haladás, a "progresszió" (itt kérek elnézést a ProgBlogtól, nincs közük a szocikhoz - sem) hazai letéteményesét, amely a széljobbal is kokettáló, mucsai Fidesz, meg populista Orbán ellen küzd. Na, ezzel most elkezdenek leszámolni. "Az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát  a megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű, az MSZP-nek nem kell elleneznie", meg "semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené" és "az  MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal" Láttunk olyan pártot, amely a legdurvább megszorításait is ezzel próbálja eladni mostanában? Szép kis műsor lesz, amikor ők ezen a pályán fognak versenyezni.

"Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni" - ebből, ahogy a FentÉsLent is írja, az következik, hogy a Jobbik akármilyen vad dolgára sem szabad reagálni. Nincs kényelmes antifasiszta attitűd, erre a pályára akkor sem szabad többé rámenni, ha a tagság szereti és bármikor utcára is megy érte, hiszen nem a Jobbik az ellenfél hanem a Fidesz. Az LMP-ről meg éppenséggel tudomást sem szabad venni. Persze ezt meg kéne mondani a baráti blogoknak is, hogy a Marcia su Veszprém nem téma, nem is kell azzá tenni.

A kérdés ezek után, hogy ki is lesz az MSZP arca - pláne győzelemre akár halványan is esélyes arca - 2014-ben? Mesterházy? Ugyan kérem, ő olyan színtelen-szagtalan, hogy az már fáj. Ki jut még az emberek eszébe a szocikról? Lendvai, Kiss Péter, Szekeres - ők a stabil emberek, már vagy 15 éve, és? Szanyi kapitány passzolna is az új, populista stílushoz. Ez lenne a nyerő csapat?

Na, azért kérdezem ezt, mert eléggé elterjedt azért az a verzió is, hogy Bajnai - akit valószínűleg többen el tudnának képzelni kihívóként mint Mesterházyt - a szocialista párt infrastruktúráján jöhetne vissza a jelöltségbe. Nem tudom, hogy ezt ő eddig vállalta volna-e, de ha az MSZP Bajnai stílusa ellenében határozza meg magát - és a mostani tervezet pont erről szól! - akkor ez egyik fél részéről sem fog menni.

Mi meg, a politikai árvák, keresgélhetjük tovább azt a jelöltet, csapatot, amely az aktívak, az adófizetők és a vállalkozók érdekeit képviseli a parlamentben - az, hogy ez nem a szocik lesznek, eddig sem volt kérdés, Bajnai azért egy kicsit igen.


Vagy meg kell csinálnunk.


Thursday, August 2, 2012

Orbán és a román politika - miért is ne?

A hajmeresztő tempójú román belpolitikai nyárnak talán az eddigi csúcspontja volt a hétvégi népszavazás: ezen a nép távolmaradásával úgy döntött, nem erősíti meg az államfő leváltását, Basescu maradhat.

Arányszámokban kifejezve nem sokon múlt: a jogosultak kicsit több mint 46%-a ment szavazni, és a résztvevők túlnyomó többsége támogatta az államfő leváltását. Az 50%+1-es érvényességi küszöb miatt viszont a kezdeményezés elbukott, az államelnök leváltása nem sikerült - tegyük hozzá, abszolút számokban a "hibádzó" 4% azért nem kevés.

Még folyt a szavazás, a leváltást kezdeményező Victor Ponta román miniszterelnök már azt nyilatkozta: a Tusnádfürdőn véleményt nyilvánító Orbán Viktor beavatkozott a román belpolitikába, amikor gyakorlatilag azt ajánlotta az erdélyi magyaroknak, hogy maradjanak otthon, ne szavazzanak. A szavazás során a magyarság részvétele valóban kiugróan alacsony volt: a Székelyföldön 15% körül alakult. Ponta érvelése nyilván arra utal, hogy ha a magyar megyék részvételi aránya hasonló lett volna a románokéhoz, talán meg is lehetett volna az érvényesség.

Az MSZP elnöke, Mesterházy Attila pedig, számomra nehezen érthető módon, Ponta érveit visszhangozta:



A miniszterelnök kijelentése nem értékelhető másként, mint a román belpolitikába való nyílt beavatkozás. Orbán Viktor nem tűri, hogy bárki beleszóljon politikájába és kritikát mondjon róla, miközben ő gátlástalanul megteszi ennek az ellenkezőjét. Ez az a kettős mérce, ami jellemzi az ő és pártja politikáját. Vizet prédikál és bort iszik. Orbán Viktor súlyos hibát vétett, aminek kárát az erdélyi magyarság látja, a következményeket ők szenvedik el.



Pontát még csak értem, Mesterházyt - és az őt, a múltkor kritizált jobboldalhoz hasonlóan egységben követő baloldali  kommentelőket - már kevésbé, a válasz azonban közös felvetésükre nyilvánvaló. A magyarság kicsit több mint egytizede Romániában él. Ha közjogilag talán nem is, morálisan mégis fontos lehet számukra az anyaország választott vezetőjének a véleménye. A román politikusok is többször nyilvánítottak véleményt egy független, bár kétmillió román nemzetiségű polgárral bíró állam, Moldova ügyeiben. Nem is tartom véletlennek, hogy tudtommal semmilyen hivatalos külügyi lépés nem követte Ponta kiakadását román részről: ők is tudják, hogy ez benne van a pakliban. Kicsit durvábban fogalmazva: akinek odaát nem tetszik, hogy Románia majd' másfél millió polgára magyarként gondolkodik, kezdeményezzen tárgyalásokat a határmódosításról, nem fogunk elugrani előle. Mesterházy utolsó fenti idézett mondatát pedig végképp nem értem: az a veszély, hogy Ponta "leveri a magyarokon" a mostani kiállást, akkor lett volna reális, ha sikeres a népszavazás. Így inkább az történt, hogy megakasztották az ottani "fülkeforradalmat", ami itthon az MSZP-nek nem igazán sikerül.


Azon meg végképp nincs mit csodálkozni, hogy a Ponta-Basescu meccsben az erdélyi magyarság túlnyomó többsége az utóbbi pártján áll. Bár a székely autonómiát mindig következetesen ellenezte (volt, amikor ezt épp Bálványoson közölte Orbánnal), Basescunak a kisebbséghez fűződő viszonya elfogadható volt. Ehhez képest Ponta alatt meg sem melegedett a kormányfői szék, első lépéseinek egyike volt, hogy megakassza a marosvásárhelyi egyetem magyar orvosi karának megalakulását. És hát nemcsak Orbán, de Basescu is távolmaradásra szólította fel híveit. Itt bicsaklik meg Ponta fent említett esetleges gondolatmenete: az erdélyi magyarság nagyon nem reprezentatív mintája a román társadalomnak, és e kérdésben sem az.

Tippem szerint így az eredmény Orbán nélkül is ez lett volna - mindazonáltal nehezen tehette volna meg Tusnádfürdőn a magyar miniszterelnök, hogy kitérjen e kérdés elől. És hát persze elvileg nem kizárt, hogy lehetne olyan román politikus, akire az ottani magyarság jobban hallgat, mint az erdélyi politikájáért ott is egyébként egyre inkább bírált Orbánra, de pillanatnyilag láthatóan nincs ilyen. Ez van, ez Trianon következménye a románok számára, ezzel együtt kell élniük - vagy elfogadottabb politikust kell találniuk.

És nekünk is, kedves Mesterházy Attila.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: