Monday, May 26, 2014

"Koldusbot és függetlenség" - Interjú Bősz Anettel

A Magyar Liberális Párt nincs egy éves, Fodor Gábor személyében mégis parlamenti pártról beszélünk. Hogy üde színfoltja lesz-e a magyar közéletnek, vagy csak a történelem múló szeszélye, majd elválik. Bősz Anettel, az MLP alapító tagjával és ügyvivőjével beszélgettem.  


Outisz: Az MLP döntése, hogy kihagyja a májusi választást meglepett. A párt nagyon fiatal, talán túl korán jött a parlamentbe jutás? Nem félnek, hogy a hirtelen jött figyelem - és a liberálisokkal kapcsolatos túlzó elvárások - hamar átcsap kiábrándultságba?


Bősz Anett: Ez számunkra is egy fájó döntés volt. Lassan egy hónapja, hogy bejelentettük, de még most is igyekszem ezt feldolgozni. Egy ilyen kampány alsó hangon 100-300 millió forintba kerül. Ennek a töredéke áll most a rendelkezésünkre. Ha nekivágunk, akkor feléltük volna az utolsó energiatartalékainkat, holott nekünk az önkormányzati választásokra is gondolnunk kell. Gőzerővel készülünk őszre, nem tehettük meg, hogy kiürítjük a kasszát. Nagy arányú belépési hullám indult el az Ön által is említett médiafigyelem miatt, és talán amiatt is, hogy Fodor Gábor nem engedett a financiális csábításnak, és nemet mondott a Demokratikus Koalícióval való közös frakcióra. Halkan jegyzem meg, hogy én semmilyen más döntést nem tartottam volna elfogadhatónak. Rögtön a választás után világossá tettük: az ellenzéki kudarc ellenére komolyan gondoljuk, hogy önálló politikát kívánunk folytatni, hiszen hosszú távon gondolkodunk. Az út elején járunk, és nem először mondjuk ki: "koldusbot és függetlenség" a jelszavunk. Rendkívül izgalmas időszaka ez az én személyes életemnek, de ahogyan körülnézek, a nálam tapasztaltabb kollégáim is élvezik, hogy valami egészen új épül. Persze, hogy sok benne a bizonytalanság, gyakori a pénzhiány, és egyelőre még nehéz látszódnunk, de ez hónapról hónapra javul, és én hiszem, hogy egy olyan pártot építünk, amely megkapaszkodik majd a magyar közéleti palettán.


O: "koldusbot és függetlenség” - kicsit olyan mintha az LMP-ről beszélnénk. Csak én érzem úgy, hogy a két párt a jövőben konkurenciája lesz egymásnak? mármint a bizonytalan szavazók között...


BA: Én nem mondanék koldusbottal rendelkezőnek egy pártot, amely a kampány nagyjából felénél már 350 millió forintot költött el a parlamenti választásokra. Nekik bejött a befektetésük, volt is miből. A "koldusbot és függetlenség" egyébként az egyik kedvenc Petőfi versemből való idézet. A címe "Ha férfi vagy, légy férfi". Annak idején minden cselgáncsversenyem előtt elolvastam. Jót tett. Máig jót tesz. A két párt nem konkurenciája egymásnak. az LMP egy antiglobalista zöld párt. A Magyar Liberális Párt egy piacpárti, Európa-párti formáció. Számunkra az ember áll a középpontban. Megjárva a német fővárost (mind egyetemistaként, mind munkavállalóként, mind vállalkozóként, edzőként és még sorolhatnám) - amelyet sokan neveznek az Európai Unió fővárosának is - mondhatom: egy olyan társadalom működik jól, ahol az ember a fontos, nem az állam, vagy a nemzet. Rajtunk kívül egyetlen közéleti formáció sem koncentrál az emberre, az egyénre, arra, ami kiveszett a magyar társadalomból: az egymás iránti tisztelet, a tolerancia, az elfogadás. Az én személyes motivációm ez volt, amikor hazajöttem külföldről, hogy a párt felépüléséért és az újbóli liberális képviseletért dolgozzak. Semmi hasonlóságot nem látok az LMP és a Liberálisok között, bár kétségtelen, hogy 2010-ben a liberális szavazóbázis adta a velejét a szavazataiknak, és ez még most is így volt. Azért dolgozunk, hogy a liberálisok újra megtalálhassák pártjukat.


O: Nyilván visszatérő kérdés az MLP-vel kapcsolatban, hogy akkor itt az új SZDSZ? Jó, tudom, erre az a válasz, hogy nem, de a párt tisztelettel emlékszik a korábbi magyarországi szabadelvű pártok eredményeire, ilyen az SZDSZ és a korai Fidesz. Legalábbis Fodor Gábor mindig ezt válaszolja. Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az MLP nem a nulláról indul. Mit gondol, előny, vagy hátrány az szdszes múlt?


BA: Talán mindkettő. Nem szabad elfelejteni, hogy az SZDSZ és a korai Fidesz is a rendszerváltás zászlóshajói voltak. Később a Fideszből ki, majd az SZDSZ-be belépők valahol a politikai tisztesség, az elveik mellett való kiállás szimbólumaivá váltak. Nem szeretek a Szabad Demokraták "ősbűnéről" hallani, amikor '94-et emlegetik, nem szeretek arra gondolni, mi lett a pártból, hiszen tagadhatatlan, hogy nem véletlenül vesztette el minden támogatottságát 2010-re. Sokan már 2006-ban leírták, hogy a párt akkor került be utoljára a parlamentbe. Én akkor 19 éves voltam, élveztem a kampány utcabál jellegét, szerettem a Liberálisok Házában lebzselni és nagyon szerettem volna megismerni Kovács Pistit. Nem lehet kitörölni az azt követő négy évet, a hibákat, és nem kérhetjük a magyaroktól, hogy felejtsenek el mindent, ami a párt hőskora és diadalmenetei után következett. Ugyanakkor politikában jártas, tapasztalt emberek nélkül ma egy velemkorú társaságot egy pillanat alatt lesöpörnének az ellenfelek és a potenciális szövetségesek a színpadról. Anno a Közgázon, a rektor Newtont idézte a köszöntőjében, amikor gólya voltam: "azért nőhettem olyan nagyra, mert óriások vállára álltam". A Magyar Liberális Pártban odatartják a vállukat az idősebbek. Ez mindenképpen jó.


O: ...és akkor a küzdelem már a fiatalokra marad?


BA: A küzdelem közös. Majdnem olyan, mint amikor az ember tornyot épít a Balatonban, barátokból. Nem tudom, melyik a nehezebb feladat, tartani a szerkezetet az alján, vagy a tetején egyensúlyozni. Mindenesetre csapatmunka ez, amelyben szükség van minden generációra, szükség van mindenkire, aki hasonlóan gondolkodik, mint mi.


O: Márpedig küzdelem az lesz bőven. Ahogy néztem mostanában a hozzászólásokat, jobboldalról a liberális egyértelműen szitokszó – minden, ami elfajzott. Baloldalról pedig sokan a liberalizmus bűnének tartják a baloldal bukását. Mit gondol, merre lehet ebből kitörni? Kik lesznek azok, akiket először tudna meggyőzni az MLP?


BA: Én úgy látom, hogy azokat, akik nyitottak a világra, akik hisznek abban, hogy a jelenlegi helyzet javítható, és akik az egyetlen kiutat nem a külföldre költözésben látják. Én lepődtem meg a legjobban, amikor az egyik filmes esténkre beesett két fiatal fiú. Azt sem tudtam, honnan értesültek az eseményről. Kis híján csókolomot köszöntek nekünk. Kiderült, hogy az egyik még csak tizenegyedikes középiskolás, a másik most végez alapképzésen, egyetemen. Több olyan tinédzser van a közvetlen környezetemben, akikkel napi szintű munkakapcsolatba kevert bennünket a párt. Néha inkább arra kell figyelni, hogy a bennük tomboló energia ne százfelé szaladjon... hiszem, hogy ennek a tükörképe a szimpatizánsaink közt is megvan. A másik fele a körnek, akiket elsők közt meggyőzött - és győzhet a párt -, akik a rendszerváltáskor az önkényuralmat igyekeztek legyőzni, tüntetni jártak, demokráciáért kiáltottak. Jól látszik, hogy egészséges a korfánk, még akkor is, ha sokakat visszatart a félelem. Van igény a szabadelvű gondolatokra, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos nehéz kitörni a skatulyából. Ez a küzdelem engem személy szerint nagyon megerősített az elmúlt egy évben. Be kell bizonyítanom az embereknek, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek hisznek. És az egész párt nem olyan. Egyre többen látják meg - hála az égnek.


O: Önkormányzati választások. Mire számítanak?


BA: El kell mondanom, hogy listát állítani Budapest minden kerülete mellett, számos nagyvárosban is tervezünk. A fővárossal lassan készen vagyunk, nemsokára megismerhetik majd a választók is, mely kerületekben kik a jelöltek. Én magam Terézváros alapszervezetét vezetem, itt az átlagéletkor 26. De csak azért, mert a legidősebb tagunk felhúzza a maga 40 évével. Dinamikus, lelkes csapat, örülnek a lehetőségnek, hogy megmérettethetik magukat. Kemény csata lesz, bizonyosan lesz olyan kerület, ahol nem sikerül majd liberális tagot bejuttatni a testületbe, de ezek az első önálló lépéseink. Vidéken is vannak olyan szervezetek, amelyek képesek arra, hogy jól teljesítsenek, és ez az országos kampányban megmutatkozott. Meglepetésre Békéscsaba lett a legerősebb városunk, de épülgetnek az ország több pontján is hozzájuk hasonlóan jó társaságok, mint például Székesfehérváron, Dunaújvárosban, vagy Szegeden. Itt lehetnek meglepetések.


O: Lesznek önálló liberális polgármesterjelöltek, vagy újabb összefogás várható?


BA: Lesznek polgármesterjelöltjeink, és készek vagyunk önállóan megmérettetni magunkat. Amennyiben az ellenzéki pártok lépnek egymás felé, és számunkra elfogadható kompromisszum születik - amely hozzásegít leváltani Fideszes városvezetéseket és önkormányzati testületi túlsúlyt -, ez lehet irányadó is. Sok olyan tényező van a politikában, amit az ember néhány napra sem lát előre, a helyhatósági választások pedig csaknem négy hónap múlva lesznek. Állunk a megmérettetés elébe, bármilyen formában is érkezik majd.


O: Akkor vegyük konkrétabbra ezt a dolgot. Adott egy borsodi kistelepülés, teszem azt 4-500 lakosú, mondjuk a fele roma. Odamegy egy liberális képviselőjelölt, megáll a főtér közepén. Mit tud tenni, amit előtte még nem tettek meg, vagy más nem tudna megtenni helyette? ... és most lépjük át az eszmék világát. konkrét dolgokra vagyok kíváncsi.


BA: Decemberben jártunk Bódvalenkén, a Freskófaluban. Egy 200 fős, mélyszegénységben élő település, ahol télen nyári ruhában járnak a gyerekek, ahol annak ellenére is megkéri a faluvezetés a "jobb módú" családokat, hogy Szentestére fogadják be a fűteni képtelen szomszédot a saját, egyetlen fűtött helyiségükbe, hogy legalább egyetlen estén ne kelljen fázniuk. Ebben a faluban azonban van egy közös cél, egy közös projekt. Egy olyan iroda, amely koordinálja, hogy a faluban a cigány művészek művei miatt egyre több látogató legyen, egyre többen igyekezzenek akár önkéntesként segíteni, akár munkahelyet teremteni a turizmus miatt. Bódvalenkének - a fentiek ellenére - ma sokkal jobban megy, mint akár két évvel ezelőtt. Közgazdászként a lokális programokban hiszek. Abban, hogy elég egy EU-s forrás, amely elindít egy folyamatot, egy falu határában működő biogazdaságot, vagy fakitermelést, amely munkát biztosít az első fecskéknek. A megtermelt javakkal el kezdenek kereskedni, ez szállítót és rakodót kíván. Az EU a szubszidiaritás pártján áll. Igenis képesek kirángatni önmagukat a kis települések a kátyúból. De ehhez meg kell mutatni a társadalmaiknak, hogy az egymás iránti elfogadással kezdődik minden, mert a gyűlölet korlátja minden együttműködésnek. Bódvalenkén visszaszorult a bűnözés, a javuló közbiztonság mellett egyre többeknek jut egy picivel több a tányérba. Sok a feladat, ez tagadhatatlan, de a megoldás kulcsa bizonyosan nem a kisebbségek megfélemlítése, vegzálása, vagy nemzetiségi alapon elkövetett gyilkosságok, esetleg folyamatos grasszálás az utcán, hogy a 4 éves cigánygyerek ki se merjen jönni a kertjéből, és azzal a tudattal nőjön fel, hogy mi ellenségek vagyunk.


bodvalenke.JPG


Bódvalenke (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bódvalenke)


O: Hasonlóan gondolkodik az LMP is, ha jól sejtem.


BA: A biogazdaságot már hallottam Széll Bettitől egy kerekasztal-beszélgetésen. Az EU-pártiságot, a szubszidiaritás elvét, a piacpárti megoldásokat kevésbé. Ilyen értelemben közgazdasági különbség húzódik közöttünk. Ha jól tudom, ők amolyan önkormányzati gazdaságokat képzelnek el, de nem szeretnék tippelni. Szigorúan magánvállalkozások képesek ezeket megcsinálni, persze, olyan településvezetés szükségeltetik hozzá, amely képben van az EU-s pályázatokkal és szót ért a nemzetközi mezőnnyel. Ilyenből ma kevés van itthon. Ezen kell változtatni.


O: Nem lesz könnyű feladat a leszakadó kistérségeket bedobni a piacgazdaság sűrűjébe… Sokan épp ebben látják a vidék vesztét.


BA: Nem lehet örökké visszanyúlni az állami segélyezéshez, ahhoz, hogy valahonnan elveszem a pénzt, aztán eljuttatom máshová, mert az egyre nagyobb szükség egyre nagyobb deficithez, az pedig egyre nagyobb mértékű államadóssághoz vezet. Éppen ezért tette fel a Szabadságért Alapítvány konferenciáján a kérdést Fodor Gábor Surányi Györgynek és Chikán Attilának, hogy vajon okolható-e a neoliberális gazdaságpolitika azért, amilyen kátyúba jutott a magyar fiskális politika. Egybehangzó véleményük volt, hogy ők még olyan liberális gazdaságpolitikát nem láttak, amely két kézzel szórja a pénzt a kiadási oldalon. Mindenhol meg kell találni a piac nyújtotta lehetőségeket, amennyiben nem megy, ott következhet az állami segítség. De alapvetően a verseny senkit sem tesz tönkre. Az állami beavatkozás rossz üteme, a térségek leszakadását végignéző kormányzatok már annál inkább. Az egy európai gondolat, hogy segítem a gyengébbet, hogy felzárkózzon. Az Európai Unió kohéziós alapjából Magyarország nagyjából 5,5 ezer milliárd forintot kapott az elmúlt költségvetési ciklusban Ez óriási összeg. Mi nem vagyunk mások, mint a kontinens "leszakadó térsége". Ezek a támogatások azért érkeztek, hogy elkezdjünk önmagunkon segíteni. Ezt egy országon belül is meg lehet tenni. Ma az ország nagyjából 10%-kal lenne szegényebb az EU-tagság nélkül. Ezt kaptuk az elmúlt évtizedtől. Ha ezeket a leszakadó kistérségeket éppen úgy segítenénk, ahogyan az EU tette velünk, 10 év múlva nem itt tartanának. A gazdasági fellendülés a társadalmi feszültségeket is csillapítja. Ez a jó irány.


O: Tervezi a MLP, hogy a vidék felé fordul, vagy első körben inkább a hagyományosan liberálisabb fővárosban próbál megerősödni. Kérdezem ezt azért, mert szembetűnő, hogy a vidék problémáját eddig a Jobbik kezeli a leghatékonyabban.


BA: A Jobbik nem kezeli hatékonyan a vidék problémáját, csupán meglovagolja az iszonyatos indulatokat, amelyek a vidék társadalmán eluralkodtak. Kiszámolták: államcsődhöz vezet a Jobbik gazdaságpolitikai programja, politikája pedig polgárháborúhoz. A Jobbik a "kibicnek semmi sem drága" típusú, rendkívül kényelmes székben ücsörög az országban, mindenki megdöbbenne, mennyire nem képesek elvezetni az országot, ha hatalomra kerülnének. Nekik is addig jó, amíg az ellenzékből kiabálhatnak, mert eddig növekedhet a népszerűségük biztonsággal. Önmagukat tennék tönkre, ha a kezükbe kerülne a kormányrúd. Ahogyan mondtam, szépen épülnek a vidéki alapszervezeteink is. Ha valaki nekem egy éve azt mondja, hogy Békéscsaba liberális fellegvárként lesz számon tartva a fejemben - figyelembe véve az ott tevékenykedő csapat lelkesedését, létszámát, korfáját és mindenféle programját -, biztosan megmosolygom. Építkezünk vidéken is, elég csak arra gondolni, hogy egy hagyományosan rendkívül konzervatív, sokrétű társadalmi problémával küzdő kisvárosban, Fóton 13%-ot szerzett a jelöltünk, tavaly novemberben. Az ő csapata most járja egész Pest megyét, itt is alakulnak a szervezetek folyamatosan, megyünk előre az egész országban.


A békéscsabai szervezet - hogy dicsérjem őket még egy picit - abban is segédkezett, hogy létrejöhessen a szegedi alapszervezetünk, mert onnan csupa olyan ember találta meg a Magyar Liberális Párt országos szervezőjét, akik még sosem építettek pártot. Szerettek volna tenni, de nem tudták, hogyan. A csabaiak nekik is segítettek és segítenek épülni. Ezt nevezem én szép dolognak!


O: Fodor Gábor többször hivatkozott arra, hogy ha egy országban a liberalizmus megerősödik, visszaszorulnak a szélsőségesek. Nyilván okos piaci pozícióépítés is ez - látva a választási eredményeket -, de van az MLP-nek konkrét válasza is a szélsőségesek térnyerése ellen?


BA: Szerintem a lokális projektekre, EU-s pályázatokra, önsegélyező mechanizmusok első lépéseire vonatkozó javaslatom elég konkrétum volt. Amit Fodor Gábor mond, az nem pozícióépítési húzás, hanem közéleti törvényszerűség. Most egész Európa azt a harcot vívja, amit mi idehaza: erősödnek a szélsőségesek, nem csak jobb-, de baloldalon is. A liberális erőtér pedig egyre hangosabban kiabálja, hogy a populizmus nem megoldás. Ha konkrétumra kérdez: mindenkinek megmutatnám azt az iskolát, ahol halmozottan hátrányos helyzetű, többségében roma gyerekek tanulnak, és ahol átvettek az Egyesült Királyságban, spanyol ajkú, speciális igényű tanulókra kifejlesztett tanítási módszert. Ez társadalmat kovácsol a település gyerekeiből, megtanítja őket együttműködni, megtanítja őket tanulni, és kivétel nélkül továbbtanul minden nebuló, aki ott végzi a nyolc osztályt. Tanulnunk kell ezektől a már bevált intézményektől, már jól teljesítő kistelepülésektől, mnit mondjuk Bódvalenke. Ezek konkrétumok. Húsvér emberekkel. Működő mechanizmusokkal, amelyek az elfogadást, a nyitottságot, a versenyben való talpon maradást és a fenntartható fejlődést szolgálják. Mi ez, ha nem a liberalizmus gyakorlatban való megvalósulása?


Ez a válaszunk a szélsőségekre. Hogy minden egyes ember fontos. És nem rúghatom bele az árokba azért, mert olyannak született, amilyen, vagy oda született, ahová, és mert esetleg analfabéták a szülei.


Ehhez viszont az önkormányzatok kiüresítése helyett újra erős önkormányzatok kellenek, kivéreztetett települések helyett újra forrást kell biztosítani számukra, amelyek projekt alapon folyósíthatók, valamint segíteni kell őket abban, hogy sikeresen pályázzanak EU-s pénzekre, az oktatásügyi minisztériumnak nem a bezárkózást, a gyerekek uniformizálását kellene elősegítenie, hanem azt, hogy a legjobb képességű, legmotiváltabb, legelfogadóbb pedagógusok eljussanak a hátrányos kistelepülésekre, és egy újfajta szemléletet adjanak át az új generációknak, függetlenül attól, hogy roma vagy nem roma származású gyerekekről van szó.


O: Tehát a megoldás az oktatás és a felzárkóztatás lenne.


BA: Részben.


O: Miből lenne erre pénz? Tudtommal az MLP a kisebb államban bízik. kevesebb bevétel, de kevesebb kiadás is


BA: Hát hiszen a felzárkóztatás lényege éppen az, hogy a kistelepülések elkezdjenek önállóan is fejlődni, képesek legyenek - akár csak néhány évre - "leigazolni" képzett, Nyugat-Európát (akár ösztöndíjas egyetemistaként) megjárt szakembereket, akik segédkeznek beindítani a gépezetet, legyen szó akár egy új iskola alapításáról, vagy a régi megreformálásáról.


Ha az önkormányzatok képesek azokat a lokális projekteket véghezvinni - EU-s forrásokra való pályázatokhoz segíteni a térségek vállalkozóit, vagy iskoláit, bábáskodni kisebb-nagyobb termelőtevékenységet végző újoncok talpra állásában -, akkor a lokális adóbevételek növekménye is elegendő lehet egy sikeres út elindításában. A hólabdát meggurítani kell, ez egy fölfelé gyűrűző spirál, gazdasági törvényszerűségek működtetik, azonban a jelenlegi társadalmi és állami berendezés ennek korlátja. Mind az elfogadás mentesség, mind a vállalkozások túladóztatása, mind a munkanélkülieket közmunkaprogrammal megalázó központ, amely piaci alapú munkahelyteremtés helyett betömködi a statisztikákon tátongó lyukakat, mindenfajta mesterséges eszközökkel. Ez a lufi egyszer kipukkad, de sajnos máris minden harmadik ember szegény ebben az országban, én a magam részéről nem szeretném megvárni, hogy minden második az legyen. Azokban a kistérségekben, amelyekről beszélünk, gyakorlatilag 100%-os a szegénység. Elég arra gondolni, hogy a minimálbér nettója 27 ezer forinttal marad el a létminimum szintjétől.


Nem szabadott volna idáig hagyni csúszni a magyar gazdaságot. Ez minden reménytelenség, feszültség okozója. Elképesztő pusztítást végzett az elmúlt néhány év, rendkívül dinamikus, fejlesztő gazdaságpolitikát kell kombinálni nagyon jól működő intézményrendszerrel, lendületes beruházás-ösztönzéssel és olyan hatékonysággal, amely képes mihamarabb átpörgetni a rendszeren a beruházások elfogadását, hogy azok mihamarabb megvalósulhassanak. A gazdaság-politikai főtanácsadónktól, Bodnár Zoltántól tudom, hogy erre a fenti feltételek mellett is igen szűkös négy év. Óriásiak a károk. Rendkívüli helyreállítási munkálatokat sürgetnek.


O: Az ország mégis elsöprő többséggel újra megszavazta az Orbán kormányt. Nem lehet hogy csak az elégedetlenkedőkkel van baj? Nem lehet, hogy a kádári rendszer túlélése nem véletlen?


BA: Alapvetően paternalista, bezárkózó és intoleráns a magyar társadalom nagy hányada, ezt a Tárki 2009-es társadalomkutatása többrétű tanulmányában megmutatta. Ehhez térek vissza mindig. Igaza van, Orbán Viktor megtanult azon a nyelven beszélni, amelyen a magyarok többsége ért, és ezt remekül csinálja. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a kétharmados parlamenti többség mindössze 44%-os szavazati hányadnak köszönhető, a győzteskompenzáció és az átszabott választókörzetek ellenére is világosan látszik: a Fidesz több mint félmillió szavazatot veszített 2010 és 2014 között. Ez beszédes különbség. Mintegy 2100000 szavazatot szerzett a kormánypárti pártszövetség, míg a 2003-as EU-csatlakozási szavazáson a válaszadók közül hozzávetőlegesen 3100000 ember húzta be az ikszet az igenre. Az EU tagságunk mégis megkérdőjeleződik, ugyanakkor a kétharmad legitimitását nem. Különös, faramuci dolog ez. Nagy felelőssége van benne a médiának, és annak a hihetetlenül magasra kúszott ingerküszöbnek, amelyen már szinte csak a kormányzat üvöltözött jelszavai nyomakodnak át. Ha ér bennünket valamifajta támadás valamelyik közkedvelt hírportál részéről, amely érzékenyen érinti a Magyar Liberális Pártot, azzal hűtöm le magam: "majd holnap születik egy kétfejű panda valahol, és az úgyis elviszi az összes címlapot". Persze, liberálisként mi más mellett állhatnék ki, mint a sajtószabadság, de ha már olyan sokan az arcomba vágják - más okból -: "a szabadság nem egyenlő a szabadossággal". Ezzel mélységesen egyetértek.


Félreértelmezett és tudatosan igaztalanul kommunikált információhalmazok rabjai sokan, akik hisznek abban, hogy az elmúlt négy év egy sikerszéria volt. Ez egyszerűen nem igaz. Nekünk meg kell találni rá a módot, hogy a saját oldalunk olyan hatékonyan kommunikáljon, mint a jelenlegi kormány. Nem mutogathatunk ujjal másokra. Először önmagunkban kell keresni a hibát. Ha megtaláltuk, jöhet az építkezés.


O: Honnan ez a magabiztosság? Miért olyan biztos abban, hogy az MLP lesz képes arra, amire - ha körbenézünk - a többi ellenzéki párt nem képes.


BA: Nem csak a Magyar Liberális Pártról beszélek. Ha nem érkezik meg ez a felismerés a baloldalra és a liberális erőtérbe, akkor köszönhetünk az új Kádár Jánosnak.


O: Jól értem, hogy a feladat közös. Liberálisok és a baloldal?


BA: Hozzáteszem, a konzervatív oldalról is hiányzik egy józan eszű, konzekvens párt. Nem szabad kihagyni a jobboldalt és a konzervatív gondolkodókat sem. Ha a közélet többi szereplője nem képes ésszerű, szerethető alternatívát mutatni, akkor a Fidesz valóban évtizedekre rendezkedhet be. Persze, ehhez a gazdaságnak is lesz egy-két szava. Eljön az a pont, amikor a kormányzati propaganda nem lesz már képes felülírni a valódi folyamatokat, hiszen az elszegényedés tapintható, vékony jégen jár a fiskálispolitika: a magánnyugdíj-vagyon elkobzását szinte azonnal elégette a MOL-részvények felvásárlásával, azonban a cég akkora teljesítmény-visszaesést könyvelt el a következő időszakban, hogy az a 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj-megtakarítás semmivé vált a kormányzat kezében. Említettem az interjú elején, hogy ennek az összegnek nem egész a dupláját kaptuk az EU-tól 7 év alatt. Ironikusan azt mondanám, hogy tehetség kell ahhoz, hogy valaki véghez vigye ezt a malőrt, de maradjunk a konkrétumoknál: a fiskálispolitikai éleslátás teljes hiánya és a politikai gátlástalanság elképesztő méreteket öltő mivolta szükségeltetett hozzá.


Nem kell tehát megvárnunk Orbán Viktor nyugdíjba vonulását, a gazdaság előbb maga alá gyűri a Fideszt, mint hogy a miniszterelnök igazán megöregedne. Ez így talán még szomorúbb.


O: Akkor most játszunk időutazósat. 2018 választások, hol lesz akkor az ország és az MLP?


BA: Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Liberális Párt addigra megugorja a parlamenti küszöböt. Amiben nem vagyok biztos, hogy ez egy normális kerékvágásban lezajló parlamenti ciklus lesz. Én előrehozott választással számolok, és ez azt jelenti, hogy ennek az oldalnak jóval kevesebb ideje van arra, hogy ne csak felálljon a vereségből, hanem kormányzóképes erővé váljon. Nem szeretek találgatni. Egy biztos: az építkezést nem szabad holnapra halasztani. Ez nagyon kemény munka lesz, mind a Liberálisok, mind a baloldal pártjai számára.


O: Köszönöm a lehetőséget.


 


Tuesday, April 15, 2014

Csak a Fidesz

Hajrá Magyarország!


 


Sikerült! Megcsináltuk! Megtartottuk! Megvan a kétharmad! Az ország többsége - mármint a szavazóképes állampolgárok kétharmadának kevesebb mint a fele - velünk van! Kicsit piszkítja a képet, hogy 500 000 Fidesz-szavazó eltűnt, cserébe viszont az új választási rendszer bebetonozta a rendszert (tudom hogy a régi rendszerben is győztünk volna, de nem ennyire…)


 


Jól van ez így. Igaz magyar ember csak örülhet a második kétharmadnak.


 


...legalábbis ebben a helyzetben. Úgy látszik a demokratikus ellenzék (ide sorolom az összes, nem szélsőséges pártot) megszűnt az országban. Nem most, most csak kiderült végre. Megszűnt már az évekkel ezelőtt. Ebben persze nagy szerepe van Fidesz központosító hajlamának, hogy a kétharmad tudatában a parlamentből gyakorlatilag gittegyletet csinált - az ellenzék pedig képtelen volt új hadszíntereket, témákat nyitni. Persze, el voltak foglalva azzal, hogy a 2010-es bukta után saját, és a mellettük ülők sebeiket nyalogatták - több-kevesebb sikerrel.


 


Most persze megint ostorozhatnám a fideszt azért, hogy tudatosan a politika részévé tette azokat az eszközöket, amivel saját korán túlmutatóan is roncsolta a magyarok demokráciatudatát (média, eu-ellenesség, anti-kapitalizmus, államosítás, alkotmány eltörlése CÖF, párbeszéd, mutyik stb) - de nem teszem. Rá kellett jönnöm, felesleges a fidesz orra alá dörgölni a múltat, Orbán sosem fog a homlokára csapni: “basszus, tényleg… “. Ez csak demokratikus pártoknál működhetne… a fidesz pontosan tudja mit csinál. És tudta már 2010-ben is… Most már mindenki tudja, és azt is tudjuk, hogy meg fogják csinálni. Beszántják Kishantost? Senkinek a szemöldöke nem rándul - az agrártárca vezetőjének kellene verni az asztalt, nem néhány önkéntesnek meg ellenzéki vezetőnek… Nem veri, vagy legalábbis nem munkaidőben; vagy veri, csak nem az asztalt, azt viszont munkaidőben.


 



 


Mégis azt mondom, a legjobb dolog ami történhetett - pusztán a realitásokkal számítva - hogy a fidesz megtartotta a kétharmadot. Gondoljunk csak bele: a rendszer velejéig romlott, de még nem annyira, hogy a közemberek azt a saját bőrükön tapasztalják. Egy-egy Simon ügy most még elég arra, hogy a gonosz politikusokra éhező tévéközönséget kielégítse. Most még dúl a rezsiharc, dúl a szabadságharc, dúl a forradalom. Kell még néhány év, mire a gazdasági lemaradásunk már szembetűnő lesz - az állami média ellenében is. És itt nem az USA-ra, meg a nyugatra gondolok, hanem mondjuk Szlovákiára, Lengyelországra, horribile dictu Romániára. (Merthogy Románia a mi nemezisünk. Történelemben, fociban, trianonban, erdélyben, szegénységben, mindenben.) Csak akkor fog megindulni a nép, mert kétségeink efelől ne legyenek: a demokráciaféltés sosem fog tömegeket az utcára vezényelni - sem itt, sem máshol a világon. Félreértés ne essék, nem az ország pusztulására várok, és nem is osztom azt a csalódott véleményt miszerint “jólvan, hadd tegye csak tönkre az országot a fityesz, legalább megtudja a sok marha…” . Ennyire nem súlyos a helyzet. Orbánék nem hülyék, tudják, hogy valami koloncot most már a népnek is dobni kell, és a rezsicsökkentés blöffje nem tarthat örökké. Itt most 1-2 százalékos gazdasági növekedés fog következni, állami beruházásokkal, munkahely teremtés további államosításokkal, közmunkaprogram unatkozó közmunkásokkal, látványos belvárosi építkezések, eltitkolt kistelepülési problémák, stb. Azért örülök a kétharmadnak, mert 4 év múlva - remélem - már látszani fog, hogy mindez a stabil demokratikus alapok és külföldi tőke nélkül a régióban egyre haloványabb teljesítményre lesz elég. És akkor már nem lehet másra mutogatni, elmúltnyócévezni. Illetve lehet, de az már róluk fog szólni.


 


Csakhogy a fidesz leváltásához kellene még valami, mondjuk egy másik párt, amire érdemes szavazni. Csodálatos volt látni a kormányváltók féléves küszködését, és most ne menjünk bele abba, hogy ki hol hibázott, megtették már ezt nálam okosabbak (és hülyébbek) is. De hogyan tovább?


 


A demokratikus koalíció - gyak. Gyurcsányék - igazi hardcore kis csapat. Néhány éve azt írtam, nem értem Gyurcsány miért nem hagy fel az egésszel, és nem nyit egy lángosost. Fenntartom a kérdést, még meg is pályázhatna valami EU-s támogatást. Abban, hogy a dk bevétele az összefogásba csak rontott a helyzeten szinte biztos vagyok. Lehet ugyan arra hivatkozni, hogy a fidesz karaktergyilkossága, meg ilyenek, de valljuk be, Gyurcsányt magától is utálja a baloldali szavazók túlnyomó többsége. És ez már nem lárifári. Mindazonáltal kár lenne kihagyni a buliból, egyetlen értelme a dk-nak, hogy ha az mszp szembefordul a korábbi önmagával, a régi rend hívei (politikusok, de a szavazók is) már csak Gyurcsányhoz menekülhetnek.


 


Ó, az mszp. A baloldal. Mármint a Baloldal. Közhely, mivel 4 éve erről beszél mindenki, hogy a baloldalnak meg kell újulnia. Mesterházy vitathatatlan érdeme, hogy a krétakori (vagy kádárkori) dinoszauruszok nagyrészét eldugta a nyílvánosság elől, cserébe viszont berakta a saját embereit. Mint az okos lány meséje. Jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is. Nyertem is meg nem is, de inkább nem is. Azt mondja, nem értettük meg a társadalom elvárásait… Dehogynem, csak a társadalom elvárása 2010-ben az volt, hogy gyújtsátok magatokra a pártházat. Ezt pontosan meg is értettétek szerintem… És ezután jött a “jó, gyújtsuk magunkra, de csak egy kicsit, meg ne sérüljünk, oké?” Nem oké, ez most kiderült, tessék csak magatokra gyújtani a pártházat rendesen. Mesterházyról ezt nehezen tudom elképzelni. Hogy csak év végén lesz tisztújítás nekem már gyanús. Jön a kicsit önkritikázunk, kicsit megbánjuk, kicsit megújulunk. Végülis az mszp nem nullázta le magát, valószínűleg még mindig többszázezres szavazóbázisa van, A legújabb mszp-s fordulat - rendpárti mszp - valami iszonyatos baklövésnek indul, jelezve, hogy Mesterházy ha lehet mégsem gyújtaná magára a pártházat. Cserébe viszont ad valamit a választóinak: felveszi a harcot a szélsőségesekkel. De basszátok meg, nem abban kell legyőzni a fasisztákat, hogy ki a nagyobb fasiszta! Mi jöhet még? Vasszekfűs Gárda? Vörösingesek? Ja nem, az a Pál utcai fiúkban volt, bocs. Mi lenne, ha a vezetőség inkább egyszerűen szétverné az mszp-t? Teljes tisztújítás, megyei szinten is, belső klikkek felülvizsgálata, a múlt bevállalása, és újrakezdeni a párt felépítését vidéken is, szemben a jobbikkal, nem versenyezve velük. Na mondjuk ehhez dolgozni is kellene, és nem elég szépen megkötni a piros nyakkendőt. Nem beszélve arról, hogy a begyöpösödött réteg, - aki 2008 óta mint becsületében jogtalanul sértett fél tűnik fel mindenhol - simán átvándorolna gyurcsányékhoz. Másfelől a felemás reformokat megunó, katarzisra hajlamosak meg simán átugranának bajnaiékhoz. Ez is süllyed, az is süllyed, nem mindegy?


 


Együtt 2014, akarom mondani Külön 2018. Újabb sikertörténet egy bal és jobb oldalon felülemelkedő baloldali kezdeményezésről. Sokan már akkor szidták, mikor az egyesületi szintről beléptek a politikába. Bár a választási törvények cudar megváltoztatása miatt más lehetőségük nem volt, szerintem ez még ésszerű döntés volt. A kezdeti sikereken szerintem még látszott a választók igénye valami újra, aztán jött a posványszagú valóság. Nyílván benne volt ebben a fidesz, akarom mondani a cöf mókás kis propagandája, de ugyanennyire felelős maga bajnai is. Először is minek politizál az ilyen, másodsorban miért áll össze azzal a baloldallal, amely nem gyújtotta magára a pártházat. Na persze, utólag könnyű okosnak lenni, és - bár jogosan - szidni az új választási rendszert, fel kellett volna ismerni, hogy szélesebb (mármint egy utca szélességénél szélesebb) támogatói kör nélkül nem lehet alkudozni az mszpvel, tudjátok a Baloldallal. Bajnainak egy dologban igaza van, nem ül be a parlamentbe. Mégis minek? Hogy még négy évig statisztáljanak, hangszórózzanak, molinózzanak, léggömböket eregessenek? Az ilyen finom performanszokra az átlag magyar választó nem reagál, tudjátok, demokráciatudat…


 


Hogy mi lesz bajnaiék sorsa nem tudom. Nagyban függ attól, mit lép az mszp. Ha marad a “próbálgatjuk megértegetni a társadalom igényeit” duma, sokan átpártolhatnak, amivel 2018-ban akár az 5% is meglehet! Ennél többre már csak akkor számíthatnak, ha az utcán politizáló Bajnai otthon hagyja a nyugtatóit.


 


A kedvencem Fodor. Fogta magát, és beült a parlamentbe, mondván, újra van liberális értékrend a parlamentben. Nem mondom, az ország jelen állapotában a liberalizmus akár még hasznos is lehet. Na persze ehhez el kellene hitetni az emberekkel, hogy ez itt nem az szdsz, és hogy a fent említett pártokhoz semmi, de semmi közük (többes számot használjak?) nincs. Nem lesz könnyű dolga, szerintem Fodor egy hatalmas táblával fog beülni a parlamentbe mindennap, amin ez fog állni: “Nem SzDSz”. A cöf meg majd hoz egy molinót: “Fodor=SzDSz”


 


Ja igen, itt van még az lmp. Újráztak, megint van 4 évük, hogy eldöntsék, akkor most szélsőbalos, vagy szélsőjobbos centralisták. Nem mondom hogy lehetetlen az, miszerint 2018-ra jelentős erőt fognak képviselni, bár ehhez nyílván össze kell hogy omoljon valamelyik nagyobbacska párt mellettük. Az a vicces az lmp-ben, hogy gyakorlatilag akárhonnan kaphatnak szavazókat, mondjuk ez nem jelenti azt hogy fognak is.


 


Amúgy meg egyáltalán nem értem, miért keresi a szavazóit a baloldal. Emberek, baloldali kormányunk van! Méghozzá nem is akármennyire balos. Keleti nyitás, államosítás, rezsicsökkentés, paternalizmus minden szinten… Mégis min csodálkoznak ennyit? A fidesz szépen belenőtt a kádári balos rendbe, megspékelve a populizmussal - ez maradt a jobboldaliságból. Épp ezért felmerült bennem az a sanda gyanú, hogy ha 2018-ban a “hagyományos” baloldal nem tudja leváltani a fideszt, akkor 2022-ben egy jobboldali párt fog itt fát vágni.


Monday, April 14, 2014

Putyin figyelmeztet - mi lehet az európai válasz?

Putyin nagyvonalúan, bár eléggé fenyegető hangon figyelmezteti Európát, pontosabban Európa orosz gázt használó országait: gond lehet a gázellátással, ha Ukrajna nem fizet rendben az orosz nyersanyagért. Akkor ugyanis a jószándékú Oroszország hiába küldi majd Ukrajnán át az európai fogyasztóknak szánt szállítmányt, ha azok a fránya ukránok majd jól megcsapolják azt.


Aki visszaemlékszik 2008/2009 hideg telére, emlékezhet arra is, hogy volt már ilyen. A mostani helyzet azonban több szempontból, mondhatni gyökeresen más. Emiatt Európa nem igazán tehet mást, minthogy azt mondja válaszul: na most elmész a francba, Vlagyimir! Ennek azonban lennének bizonyos műszaki feltételei. Dolgozunk már legalább rajta?



2009-cel ellentétben a mostani problémának nem a lényege, csak a következménye az orosz-ukrán gázvita és gázár-vita. Most Ukrajna népe forradalmi, vagy más narratíva szerint polgárháborús körülmények közt elhajtotta az oroszbarát vezetést, amelyre válaszul Oroszország - az 1995-ös budapesti memorandum megsértésével - elfoglalta Ukrajna orosz többségű területét, a Krímet és harckészültségben tartja serege egy részét Ukrajna keleti határain. A krími akcióra és a kelet-ukrajnai fenyegetésre az EU és főként a NATO, benne a mostani figyelmeztetéssel érintett államokkal, elutasító választ adott, gyenge szankciókkal és erősebb szankciók gyenge kilátásba helyezésével. Ennél Putyin mostani licitje erősebb - különösen, ha üzenetét teljes mélységében értjük.


Ő ugyanis a saját olvasata szerint azt üzeni: gyerekek, nézzétek, mekkora katyvaszt csináltatok az ukrán felkelők támogatásával meg Ukrajna felheccelésével amikor én elfoglaltam a Krímet! Most aztán nem tudnak fizetni, és én annyira szívesen szállítanék, nektek meg nem lesz gázotok. Bár nem mondja, de a sztoriban az is benne van, hogy az orosz gáz árát, amely az oroszbarát ukrán vezetés idején alacsonyabb volt, most hirtelen megemelték. A fő üzenet azonban mégis az: ne nagyon ugráljatok, mert nem lesz gáz. De ki is fizethetitek az ukrán haverjaitoknak most megemelt gázszámláját, és akkor nincs miért aggódnotok. És akkor sem, ha Harkovtól a magyar és a lengyel határig az orosz hadsereg lenne az úr.


Még szerencse, hogy áprilist írunk, és legközelebbi időpont, amikor ez tényleg húsbavágó gondot okozhat, bő fél év múlva lesz. Nem mondom azt, hogy műszakilag fél év időelőny mindenre elég, de azért pár dologra, elsősorban a politikai döntésekre, igen. Európának erre ugyanis kötelező a lépés, ha nem akar a következő években úgy táncolni, ahogy Putyin fütyül. Első körben függetlenedni az orosz gáztól, második körben pedig magától a gáztól is. Utóbbi sok szempontból (például a gáz nem-megújuló erőforrás jellege miatt) amúgy is feladat lenne valamikor, hát akkor most lesz ez a valamikor.


Az orosz gáztól függetlenedés kulcsa az LNG-szállítókapacitás, a folyékonyra hűtött földgázt bárhonnan szállítani képes hajók és a ki- és berakodásukra alkalmas kikötői terminálok. A jelenlegi szállítóképesség nyilván nem elég, a járművek és az infrastruktúra építését - ha már a konfrontációt Putyin így megelőlegezi - el kell kezdeni. Persze nem elég, ha a gáz csak az európai kikötőkig jut: a belső vezetékrendszert is fejleszteni, de inkább építeni kell. Olyan, országok közti hálózati elemekkel, mint amilyent Magyarország és Szlovákia közt még bőven félkész állapotban adott át a választások előtt Orbán és Fico.


Második körben érdemes a gázról is leválni, és az már egy általam nehezen átlátható európai szintű gazdaság-stratégiai döntés, hogy nem éri-e meg jobban rögtön leválni. Európa energetikai jövője a Dél napenergiáján, az atlanti part szelén és a geotermikus potenciálon, illetve az ezeket mindenhová eljuttató vezetékrendszeren és mai igényeink mellett esetleg az ezeket támogató, az igények szerint változtatható teljesítményű atomreaktorokon állhat, tessék elolvasni ezt a 4 oldalas tanulmányt (a minket érintő rész a 3. oldal tetején). Még pénze is lenne Európának, hogy belevágjon, kérdés, hogy politikai szándéka és egysége van-e? Az borítékolható ugyanis, hogy ha Európa már csak megmutatja, hogy szándékában áll azonnal - még az orosz-kínai gázvezeték megépülte előtt! - erre az útra lépni, az oroszok hirtelen minden gázszállítási probléma megoldásában készséges partnerré válnak. A gázért kapott dollár nekik legalább annyira kell, mint most Európának az orosz gáz. Ha Európa átirányítja fejlesztési pénzeit az (orosz) gázhoz képest alternatív energiákra való áttéréshez, az a jelenlegi konfliktusban offenzívabb lépés lenne, mint akárhány hadosztály és repülőcsoport készenlétbe állítása.


Mivel pedig nem a magyar politika az egyetlen, amelynek ilyen-olyan okokból nem érdeke az orosz konfrontáció, a kérdés igazából az, hogy meglesz-e erre az európai szándék. És nagyon nem illene nekünk vétóval próbálkozni ebben a helyzetben.


Wednesday, April 9, 2014

Emlékmű-gumicsont

Hiszti? Handabandázás? Megy az indulatos vita Schiffer András és Kálmán I. V. Olga tegnapi ATV-beli csörtéjén, de véleményem szerint - bár a többi megfogalmazással is egyet lehet érteni - egy faék-egyszerűségű gumicsontról van szó, amire a baloldal bukott része újra és újra ráharap. Addig, amíg újra bukott lesz. És nem jönnek rá, hogy át vannak verve.


kalmanolga.jpg(Forrás: atv.hu)


Véleményem szerint Orbán nem azért nyomatja ezt az emlékmű-dolgot, mert enélkül ne tudna aludni. Azért (is) nyomatja, mert az MSZP és csatolt részei arra megbízhatóan, kiszámíthatóan, óramű-pontossággal rárepülnek. Ma lekerítik az emlékmű helyét, 101%, hogy holnap lesz egy néhány tíz vagy egy-kétszáz tüntető, szoci meg DK-s zászlók alatt, amit aztán lehet mutatni a köztévében, letudni ezzel az ellenzék bemutatását. Ha netán mondanának valami olyant, ami esetleg érdekli a vidéki szimpatizánsaikat is (mostanában mintha nem tennék), az majd nem kerül be, ez meg igen. Még rá is bólintanak, hogy naná, ez a fontosabb. Még Kálmán Olga szerint is ez a fontosabb.


Aztán egyszercsak előugrik egy választás, és vidéken a Jobbik lesz a második.


Pedig csak oda kéne figyelni arra, amit Schiffer mond, mondhatni súg. Elmondja négyszer is, hála az értetlen műsorvezetőnek: ez egy szűk körön kívül nem érdekel senkit. Ami persze nem azonos azzal, hogy mindenki támogatná az emlékműtervet - de hogy ez a hiszti arra tolja a nagy átlagot, az biztos. Azt is mondja Schiffer, hogy inkább foglalkozzunk a munkahelyteremtéssel. Elsőre innen Pestről demagógnak is tűnhet, de gondoljunk csak bele. Akinek van munkája, netán olyan, ami odafigyelős, az arra fog figyelni, aztán meg a családjára, barátaira, hobbijára, mert a pénzére olyan nagyon nem kell. De akinek nincs munkája, az mit fog csinálni a kocsmában? Kit is fog szidni? Majd a Jobbik megmondja, mert más mintha nem foglalkozna vele. 1-2 év így, és aki eddig szoci volt, szépen jobbikos lesz.


És ehhez nem kell valami baromi nagy habonyárpis tehetség, ez annyira kiszámítható. És mégis, újra és újra belemennek a csapdába. Orbán meg jót röhög rajtuk, és persze csinálja tovább, majd hülye lenne nem.


Ahhoz, hogy ne legyen annyira őszinte a mosolya, ahhoz a szociknak át kellene menniük támadásba. Ilyent már rég csináltak, tehát leírom, ez az, amikor ők mennek előre, a szemben állók pedig hátra. Az ellenkezéssel nem lehet nyerni (vö: Mario és a varázsló). Feleségem adott egy tippet: javasolni kellene egy másik monumentet; az orosz megszálláskor megerőszakolt nők emlékművét. Aki beleolvasott Polcz Alaine könyvébe, feltehetően nem fog ellenkezni. Nehéz ezt "balról", tudom - de azért éppen most kavarna egy kis zűrt odaát is. Vagy valami ilyesmit. Csak könyörgöm, ne tiltakozzatok már, dühítően szánalmas. Ha tényleg azt akarjátok, hogy legalább majd 10-20 év múlva százezer öntudatos polgár menjen ki egy ilyen ötlet ellen, most hagyjátok abba.


Azt pedig látni kell, hogy Schiffer ezzel a beszélgetéssel többet tett a Jobbik előretörése ellen, mint Kálmán Olga és az egységpárti baloldal együttvéve.




Meta-adatok
1. A szerző LMP-szimpatizáns, ezért amikor Schiffert dícséri, a 0,75-ös szorzót ajánlott alkalmazni.
2. A szerző szerint Ungváry mondja meg a tutit az emlékműről.
3. A szerző apai ágon maga is "túlélők leszármazottja", és ahhoz, hogy ezt a sok marhaságot leírhassam, kellett apám és nagyapám ügyes dekkolása a japán hírszolgálati irodán majd a túlélése fegyveres ellenállóként és a gettóban, közben Horthy és Koszorús ezredes akciója ugyanúgy, ahogy az észak-erdélyi visszavonulást végigcsináló anyai nagyapám szökése a jászberényi orosz fogolytáborból (na majdnem, mert anyám akkor már pólyásként megvolt). Ez mind kellett - de ez akkor volt. Most meg előre kellene nézni.

Sunday, March 23, 2014

Életüket és vérüket - de szavazatukat nem!

Egészen elképesztő visszásságról tudósít az Index: az afganisztáni magyar katonai kontingens tagjai nem szavazhatnak az országgyűlési választáson. Választójogú magyar polgárok, akik nyilvánvalóan "hivatalos" ügyben járnak el, van magyarországi lakcímük - amelyről nem is mondanának le - tehát a külképviseleten adhatják le szavazatukat. Illetve csak adhatnák, mert ott - egyébként indokolható biztonsági okokból - erre nem lesz lehetőség. Klasszikus "22-es csapdája". Lehet persze mondani, hogy 150 fő "nem számít", de a konkrét esetben ez vérlázítóan cinikus lenne.


Lehet ugyanis arról vitázni, hogy valóban nemzeti érdek-e katonáink afganisztáni küldetése. A kormány szerint viszont biztosan az, hiszen négy évi kormányzás után is "ott tartja" a kontingenst. Elemi kötelessége lenne a kormánynak és az általa vezetett államigazgatásnak, hogy lehetővé tegye számukra a szavazatuk leadását, ha ezt ők igénylik. Ők olyan módon szolgálják a nemzetet, hogy naponta kockáztatják az életüket a zászlóért. Mindenkinek evidens lenne, hogy szavazhassanak, csak a magát kizárólagosan "nemzetinek" tartó kormánynak nem.



Nem, én nem gondolom azt, hogy azért tennék, mert bármilyen felmérés azt mutatná, hogy a kormány ellen szavaznának, sokkal inkább azt, hogy a nagy fene egyéni indítványos törvénygyárban erre nem figyelt fel senki, most meg mintha senkinek nem lenne fontos: nagyon nagy hiba! Csak jelzem, hogy erre (módszerre és hozzáállásra) is mondta Orbán Viktor, hogy "folytatjuk".


Még egyszer: ilyen nincs! Aki fegyverrel, életét kockáztatva szolgálja a hazáját, annak (is) mindenképp lehetővé kell tenni, hogy szavazatát leadja. Ha ezért a parlamentnek kell összeülnie a héten, akkor is! Legalább legközelebb odafigyelnek, mit is szavaznak meg.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Tuesday, March 18, 2014

Elfogult Nemzeti Választási Bizottság?

Kedden határozott a Kúria, hogy a TV2-n - mily meglepő, hogy pont ott - sugárzott rezsicsökkentéses "társadalmi célú hirdetés" sugárzása törvénysértő, mert az valójában politikai reklám. Mondjuk aki egyszer is találkozott vele - nekem ma este pont egyszer sikerült - annak nem lehet kérdéses, hogy ez egy nyílt Fidesz-reklám, és talán nemcsak jogászok számára érdekes a Kúria részletesebb indoklása, amely eredetiben itt olvasható el, és amelyből kiderül, hogy ezt hogyan lehet paragrafusokból is pontosan levezetni.


Ezzel a döntésével a Kúria felülbírálta a Nemzeti Választás Bizottság (NVB) határozatát, amely ezeket a paragrafusokat nem találta, és amely szerint ez a hirdetés alapjában véve rendben van. Azért annak örülök, hogy bár az NVB veretes szőrszálhasogatással megmagyarázta, hogy ez nem pártreklám, a magyar jogrendből azonban kijött, hogy mégis az (ami nyilvánvalóan látszik), ráadásul van is olyan jogrendszere az országnak, amely ezt végső soron érvényesíti is.



Ilyenkor nagyon kellemetlen, hogy az NVB tagjait gyakorlatilag (de hát lehetne másképp? talán igen) kizárólag a Fidesz politikai rendszere választotta meg. Merthogy most, amikor azt mondták a Fidesz-reklámra, hogy az nem az, és engedélyezték a folytatását, majd a Kúria az orrukra koppintott, gyakorlatilag papírjuk is van az elfogultságukról. Mindaz a szép ajánlás-sorozat, amelyet Áder elnök úr mellékelt a kinevezési javaslatukhoz, ennek a fényében kissé átértékelődik. És hát elég kellemetlen, hogy ha van is olyan jogi fórum, amely végső soron jól dönt választási ügyekben, az ezzel foglalkozó szervben most megingott a bizalmunk.


És még majd' kilenc évig, két választásig (!) ők lesznek ott, miközben nem tudnak megkülönböztetni egy társadalmi célú hirdetést egy pártreklámtól.


Egy kattintás és nem maradsz le posztjainkról:


Monday, March 17, 2014

A névtelen rezsiharcos szobra

Örömmel tapasztaltam, hogy Columbo hadnagy - végre - szobrot kapott a fővárosban. Lám, még a legforróbb kampányidőszakban is futja a kultúrára, ezért szeretem ezt a kormányt. Bár meg nem erősített források szerint Orbán mondta már azt, hogy minek járna színházi ősbemutatókra, ott a foci, többen nézik. De hogy miért pont Columbo és kutyája?? Biztos nem jobbikosok döntöttek, különben Derrick lett volna a befutó.



Nem mintha nem lenne elég lehetőség. Nem is értem, hogy nem született még szobor a rezsiharcról. Valami hagyományos, mondjuk az ismeretlen katona emlékműve, rezsisítve. Ott lenne maga az ismeretlen katona, a csekkek súlya alatt épp összerogyva, kezét szívéhez szorítva. Vagy merítsünk a hanyatló nyugattól, csináljuk meg a Calais-i polgárokat, ahogy egy-egy év végi elszámoló csekkel mennek be a helyi áramszolgáltató cég várótermébe. Aki viszont a modernebb dolgokat szereti, tudom ajánlani H. R. Giger munkásságát. Elég lenne egy-két alien szobrot lefűrészelni a talapzatáról, rájuk adni egy gázszolgáltató cég egyenruháját, és kész is a mű. Gyengébbek kedvéért oda lehetne írni a mű címét is: KAPITALISTÁK! Aki a trendibb dolgokra bukik, annak lehetne csinálni egy 3 méter magas, élethű sárga csekket, amihez ha valaki közelebb megy, morogni kezd. Ha viszont spórolósra vennénk a dolgot, elég lenne odaültetni valakit a Batthyány örökmécseshez, aki 5 percenként belelógat egy csekket a tűzbe - ha már 1848 úgyis a rezsiharcról szólt. És bocsánat, ha megsértettem az ősök szellemét, de nem én kezdtem. Én eddig azt hittem, 48 a polgári fejlődésről, a közteherviselésről, meg úgy általában a fejlődésről, különösen a modern gazdasági keretek megalkotásáról szólt. Ezzel szemben most kellett megtudnom, hogy a gazdaság kiherélése, az államosítás az igazi fejlődés. Biztosan.


Azt pedig nem tudom elhinni, hogy a Kossuth tér így kész ahogy van. Na ne már. A tér igazi fókuszpontja nem lehet más, mint a gázár-sárkányölő Szent Viktor. Még jó is, a sárkány úgyis tüzet fúj, egyértelmű kapcsolat a gázszolgáltatókkal. Pikkelyek helyett nyílván sárga csekkek borítanák a fertelmes lényt, míg a szent lándzsájára rá lehetne írni: KÉTHARMAD. Tovább vinném a gondolatot, eredetileg Szent György ugye lovon ül, ahogy a hagyományos rezsicsökkentő lovagok általában ültek a középkorban. Ám nekünk ez nem elég. Viktor vagy egy jó másfél tonnás szürkemarhán ülne, jó két méteres terpesztéssel, és akkor végre megértené mindenki, hogy Orbán Viktor olyan hatalmas, hogy csak saját maga bírja el a súlyát. A másik lehetőség - szerintem reálisabb - hogy Orbán egy átlagember nyakában ülne. Egy amolyan, tévé elől felállított, bemelegítős, bármelyikünk lehetne nyakában. A szerencsétlen persze küszködne a teher alatt, de mily édes teher lenne ez! Technikai dolog, de jó lenne ha a sárkány feje lecsavarozható lenne. Egyfelől így kampány idején körbe lehetne vinni az országban, másfelől ki tudja mit hoz a jövő. Jövőre már lehet más lesz a mumus, ne kelljen már az egész szobrot cserélni, elég csak a dög fejét és kész.


Csak a tisztánlátás végett: Nem azokon próbálok poénkodni, akiknek a havi rezsi befizetése komoly probléma - magam sem vagyok multimilliomos. De ahogy korábban írtam, a rezsicsökkentés nem lehet más,mint egy tűzoltásra alkalmas, ideiglenes mutatvány, semmi esetre sem előremutató gazdasági program, különösen nem nemzetmentő isteni kinyilatkoztatás.