Showing posts with label választások. Show all posts
Showing posts with label választások. Show all posts

Friday, October 17, 2014

Nekünk a vég, nekünk a kezdet

Felébredtünk, kijózanodtunk és förtelmes látvány fogadott minket. Tájkép csata után. huszonöt évvel a rendszerváltoztatási kísérletet követően megállapíthatjuk, hogy csúfosan megbuktunk. Jóléti demokrácia: zengtük. Se jólét, se demokrácia.



Mindenki bizonyította alkalmatlanságát. A jobboldalinak nevezett és a baloldalinak nevezett pártok. A jobboldalinak nevezett és a baloldalinak nevezett kormányok. A semminek sem nevezett nép.



A nép, amelyről mindig azt mondták a hatalomba igyekvő, hazug és hízelgő jelöltek, hogy milyen bölcs és milyen jól tud választani. Általában a kisebb rosszat. Pedig nem. Ez csak akkor lett volna igaz, ha négyévente mindig más színezetű kormányunk lett volna és más önkormányzatunk. De nem. Kétszer sem.


startend.jpg



A tanulságos kísérlet végeredménye: kétmillió Fidesz-hívő, egymillió Jobbik-hívő, egymillió baloldal-függő, pár százezer protest, hárommillió örökké passzív. Konstans politikai attitűdök, észrevehetetlen generációváltás. A többiek? Már külföldön.



Nekünk ez a vég.



És most jön a kezdet. Legfőbb ideje begyűjteni a szétkergetett politikai hajléktalanokat. Azokat, akiknek az eddigi etetőanyagok közül egyik sem ízlett. Azokat, akiknek esetleg elfogadtató egy valamiféle, talán olykor homályos-zavaros-túlkomplikált, de mégis úgy igazán konzervatívnak-liberálisnak nevezhető gondolatvilág, amely nyomokban sem tartalmazza azt a szociális demagógiát, amely végül huszonöt évnyi kísérletet vágott tönkre.



Nekünk ez a kezdet.


Monday, May 26, 2014

"Koldusbot és függetlenség" - Interjú Bősz Anettel

A Magyar Liberális Párt nincs egy éves, Fodor Gábor személyében mégis parlamenti pártról beszélünk. Hogy üde színfoltja lesz-e a magyar közéletnek, vagy csak a történelem múló szeszélye, majd elválik. Bősz Anettel, az MLP alapító tagjával és ügyvivőjével beszélgettem.  


Outisz: Az MLP döntése, hogy kihagyja a májusi választást meglepett. A párt nagyon fiatal, talán túl korán jött a parlamentbe jutás? Nem félnek, hogy a hirtelen jött figyelem - és a liberálisokkal kapcsolatos túlzó elvárások - hamar átcsap kiábrándultságba?


Bősz Anett: Ez számunkra is egy fájó döntés volt. Lassan egy hónapja, hogy bejelentettük, de még most is igyekszem ezt feldolgozni. Egy ilyen kampány alsó hangon 100-300 millió forintba kerül. Ennek a töredéke áll most a rendelkezésünkre. Ha nekivágunk, akkor feléltük volna az utolsó energiatartalékainkat, holott nekünk az önkormányzati választásokra is gondolnunk kell. Gőzerővel készülünk őszre, nem tehettük meg, hogy kiürítjük a kasszát. Nagy arányú belépési hullám indult el az Ön által is említett médiafigyelem miatt, és talán amiatt is, hogy Fodor Gábor nem engedett a financiális csábításnak, és nemet mondott a Demokratikus Koalícióval való közös frakcióra. Halkan jegyzem meg, hogy én semmilyen más döntést nem tartottam volna elfogadhatónak. Rögtön a választás után világossá tettük: az ellenzéki kudarc ellenére komolyan gondoljuk, hogy önálló politikát kívánunk folytatni, hiszen hosszú távon gondolkodunk. Az út elején járunk, és nem először mondjuk ki: "koldusbot és függetlenség" a jelszavunk. Rendkívül izgalmas időszaka ez az én személyes életemnek, de ahogyan körülnézek, a nálam tapasztaltabb kollégáim is élvezik, hogy valami egészen új épül. Persze, hogy sok benne a bizonytalanság, gyakori a pénzhiány, és egyelőre még nehéz látszódnunk, de ez hónapról hónapra javul, és én hiszem, hogy egy olyan pártot építünk, amely megkapaszkodik majd a magyar közéleti palettán.


O: "koldusbot és függetlenség” - kicsit olyan mintha az LMP-ről beszélnénk. Csak én érzem úgy, hogy a két párt a jövőben konkurenciája lesz egymásnak? mármint a bizonytalan szavazók között...


BA: Én nem mondanék koldusbottal rendelkezőnek egy pártot, amely a kampány nagyjából felénél már 350 millió forintot költött el a parlamenti választásokra. Nekik bejött a befektetésük, volt is miből. A "koldusbot és függetlenség" egyébként az egyik kedvenc Petőfi versemből való idézet. A címe "Ha férfi vagy, légy férfi". Annak idején minden cselgáncsversenyem előtt elolvastam. Jót tett. Máig jót tesz. A két párt nem konkurenciája egymásnak. az LMP egy antiglobalista zöld párt. A Magyar Liberális Párt egy piacpárti, Európa-párti formáció. Számunkra az ember áll a középpontban. Megjárva a német fővárost (mind egyetemistaként, mind munkavállalóként, mind vállalkozóként, edzőként és még sorolhatnám) - amelyet sokan neveznek az Európai Unió fővárosának is - mondhatom: egy olyan társadalom működik jól, ahol az ember a fontos, nem az állam, vagy a nemzet. Rajtunk kívül egyetlen közéleti formáció sem koncentrál az emberre, az egyénre, arra, ami kiveszett a magyar társadalomból: az egymás iránti tisztelet, a tolerancia, az elfogadás. Az én személyes motivációm ez volt, amikor hazajöttem külföldről, hogy a párt felépüléséért és az újbóli liberális képviseletért dolgozzak. Semmi hasonlóságot nem látok az LMP és a Liberálisok között, bár kétségtelen, hogy 2010-ben a liberális szavazóbázis adta a velejét a szavazataiknak, és ez még most is így volt. Azért dolgozunk, hogy a liberálisok újra megtalálhassák pártjukat.


O: Nyilván visszatérő kérdés az MLP-vel kapcsolatban, hogy akkor itt az új SZDSZ? Jó, tudom, erre az a válasz, hogy nem, de a párt tisztelettel emlékszik a korábbi magyarországi szabadelvű pártok eredményeire, ilyen az SZDSZ és a korai Fidesz. Legalábbis Fodor Gábor mindig ezt válaszolja. Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az MLP nem a nulláról indul. Mit gondol, előny, vagy hátrány az szdszes múlt?


BA: Talán mindkettő. Nem szabad elfelejteni, hogy az SZDSZ és a korai Fidesz is a rendszerváltás zászlóshajói voltak. Később a Fideszből ki, majd az SZDSZ-be belépők valahol a politikai tisztesség, az elveik mellett való kiállás szimbólumaivá váltak. Nem szeretek a Szabad Demokraták "ősbűnéről" hallani, amikor '94-et emlegetik, nem szeretek arra gondolni, mi lett a pártból, hiszen tagadhatatlan, hogy nem véletlenül vesztette el minden támogatottságát 2010-re. Sokan már 2006-ban leírták, hogy a párt akkor került be utoljára a parlamentbe. Én akkor 19 éves voltam, élveztem a kampány utcabál jellegét, szerettem a Liberálisok Házában lebzselni és nagyon szerettem volna megismerni Kovács Pistit. Nem lehet kitörölni az azt követő négy évet, a hibákat, és nem kérhetjük a magyaroktól, hogy felejtsenek el mindent, ami a párt hőskora és diadalmenetei után következett. Ugyanakkor politikában jártas, tapasztalt emberek nélkül ma egy velemkorú társaságot egy pillanat alatt lesöpörnének az ellenfelek és a potenciális szövetségesek a színpadról. Anno a Közgázon, a rektor Newtont idézte a köszöntőjében, amikor gólya voltam: "azért nőhettem olyan nagyra, mert óriások vállára álltam". A Magyar Liberális Pártban odatartják a vállukat az idősebbek. Ez mindenképpen jó.


O: ...és akkor a küzdelem már a fiatalokra marad?


BA: A küzdelem közös. Majdnem olyan, mint amikor az ember tornyot épít a Balatonban, barátokból. Nem tudom, melyik a nehezebb feladat, tartani a szerkezetet az alján, vagy a tetején egyensúlyozni. Mindenesetre csapatmunka ez, amelyben szükség van minden generációra, szükség van mindenkire, aki hasonlóan gondolkodik, mint mi.


O: Márpedig küzdelem az lesz bőven. Ahogy néztem mostanában a hozzászólásokat, jobboldalról a liberális egyértelműen szitokszó – minden, ami elfajzott. Baloldalról pedig sokan a liberalizmus bűnének tartják a baloldal bukását. Mit gondol, merre lehet ebből kitörni? Kik lesznek azok, akiket először tudna meggyőzni az MLP?


BA: Én úgy látom, hogy azokat, akik nyitottak a világra, akik hisznek abban, hogy a jelenlegi helyzet javítható, és akik az egyetlen kiutat nem a külföldre költözésben látják. Én lepődtem meg a legjobban, amikor az egyik filmes esténkre beesett két fiatal fiú. Azt sem tudtam, honnan értesültek az eseményről. Kis híján csókolomot köszöntek nekünk. Kiderült, hogy az egyik még csak tizenegyedikes középiskolás, a másik most végez alapképzésen, egyetemen. Több olyan tinédzser van a közvetlen környezetemben, akikkel napi szintű munkakapcsolatba kevert bennünket a párt. Néha inkább arra kell figyelni, hogy a bennük tomboló energia ne százfelé szaladjon... hiszem, hogy ennek a tükörképe a szimpatizánsaink közt is megvan. A másik fele a körnek, akiket elsők közt meggyőzött - és győzhet a párt -, akik a rendszerváltáskor az önkényuralmat igyekeztek legyőzni, tüntetni jártak, demokráciáért kiáltottak. Jól látszik, hogy egészséges a korfánk, még akkor is, ha sokakat visszatart a félelem. Van igény a szabadelvű gondolatokra, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos nehéz kitörni a skatulyából. Ez a küzdelem engem személy szerint nagyon megerősített az elmúlt egy évben. Be kell bizonyítanom az embereknek, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek hisznek. És az egész párt nem olyan. Egyre többen látják meg - hála az égnek.


O: Önkormányzati választások. Mire számítanak?


BA: El kell mondanom, hogy listát állítani Budapest minden kerülete mellett, számos nagyvárosban is tervezünk. A fővárossal lassan készen vagyunk, nemsokára megismerhetik majd a választók is, mely kerületekben kik a jelöltek. Én magam Terézváros alapszervezetét vezetem, itt az átlagéletkor 26. De csak azért, mert a legidősebb tagunk felhúzza a maga 40 évével. Dinamikus, lelkes csapat, örülnek a lehetőségnek, hogy megmérettethetik magukat. Kemény csata lesz, bizonyosan lesz olyan kerület, ahol nem sikerül majd liberális tagot bejuttatni a testületbe, de ezek az első önálló lépéseink. Vidéken is vannak olyan szervezetek, amelyek képesek arra, hogy jól teljesítsenek, és ez az országos kampányban megmutatkozott. Meglepetésre Békéscsaba lett a legerősebb városunk, de épülgetnek az ország több pontján is hozzájuk hasonlóan jó társaságok, mint például Székesfehérváron, Dunaújvárosban, vagy Szegeden. Itt lehetnek meglepetések.


O: Lesznek önálló liberális polgármesterjelöltek, vagy újabb összefogás várható?


BA: Lesznek polgármesterjelöltjeink, és készek vagyunk önállóan megmérettetni magunkat. Amennyiben az ellenzéki pártok lépnek egymás felé, és számunkra elfogadható kompromisszum születik - amely hozzásegít leváltani Fideszes városvezetéseket és önkormányzati testületi túlsúlyt -, ez lehet irányadó is. Sok olyan tényező van a politikában, amit az ember néhány napra sem lát előre, a helyhatósági választások pedig csaknem négy hónap múlva lesznek. Állunk a megmérettetés elébe, bármilyen formában is érkezik majd.


O: Akkor vegyük konkrétabbra ezt a dolgot. Adott egy borsodi kistelepülés, teszem azt 4-500 lakosú, mondjuk a fele roma. Odamegy egy liberális képviselőjelölt, megáll a főtér közepén. Mit tud tenni, amit előtte még nem tettek meg, vagy más nem tudna megtenni helyette? ... és most lépjük át az eszmék világát. konkrét dolgokra vagyok kíváncsi.


BA: Decemberben jártunk Bódvalenkén, a Freskófaluban. Egy 200 fős, mélyszegénységben élő település, ahol télen nyári ruhában járnak a gyerekek, ahol annak ellenére is megkéri a faluvezetés a "jobb módú" családokat, hogy Szentestére fogadják be a fűteni képtelen szomszédot a saját, egyetlen fűtött helyiségükbe, hogy legalább egyetlen estén ne kelljen fázniuk. Ebben a faluban azonban van egy közös cél, egy közös projekt. Egy olyan iroda, amely koordinálja, hogy a faluban a cigány művészek művei miatt egyre több látogató legyen, egyre többen igyekezzenek akár önkéntesként segíteni, akár munkahelyet teremteni a turizmus miatt. Bódvalenkének - a fentiek ellenére - ma sokkal jobban megy, mint akár két évvel ezelőtt. Közgazdászként a lokális programokban hiszek. Abban, hogy elég egy EU-s forrás, amely elindít egy folyamatot, egy falu határában működő biogazdaságot, vagy fakitermelést, amely munkát biztosít az első fecskéknek. A megtermelt javakkal el kezdenek kereskedni, ez szállítót és rakodót kíván. Az EU a szubszidiaritás pártján áll. Igenis képesek kirángatni önmagukat a kis települések a kátyúból. De ehhez meg kell mutatni a társadalmaiknak, hogy az egymás iránti elfogadással kezdődik minden, mert a gyűlölet korlátja minden együttműködésnek. Bódvalenkén visszaszorult a bűnözés, a javuló közbiztonság mellett egyre többeknek jut egy picivel több a tányérba. Sok a feladat, ez tagadhatatlan, de a megoldás kulcsa bizonyosan nem a kisebbségek megfélemlítése, vegzálása, vagy nemzetiségi alapon elkövetett gyilkosságok, esetleg folyamatos grasszálás az utcán, hogy a 4 éves cigánygyerek ki se merjen jönni a kertjéből, és azzal a tudattal nőjön fel, hogy mi ellenségek vagyunk.


bodvalenke.JPG


Bódvalenke (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bódvalenke)


O: Hasonlóan gondolkodik az LMP is, ha jól sejtem.


BA: A biogazdaságot már hallottam Széll Bettitől egy kerekasztal-beszélgetésen. Az EU-pártiságot, a szubszidiaritás elvét, a piacpárti megoldásokat kevésbé. Ilyen értelemben közgazdasági különbség húzódik közöttünk. Ha jól tudom, ők amolyan önkormányzati gazdaságokat képzelnek el, de nem szeretnék tippelni. Szigorúan magánvállalkozások képesek ezeket megcsinálni, persze, olyan településvezetés szükségeltetik hozzá, amely képben van az EU-s pályázatokkal és szót ért a nemzetközi mezőnnyel. Ilyenből ma kevés van itthon. Ezen kell változtatni.


O: Nem lesz könnyű feladat a leszakadó kistérségeket bedobni a piacgazdaság sűrűjébe… Sokan épp ebben látják a vidék vesztét.


BA: Nem lehet örökké visszanyúlni az állami segélyezéshez, ahhoz, hogy valahonnan elveszem a pénzt, aztán eljuttatom máshová, mert az egyre nagyobb szükség egyre nagyobb deficithez, az pedig egyre nagyobb mértékű államadóssághoz vezet. Éppen ezért tette fel a Szabadságért Alapítvány konferenciáján a kérdést Fodor Gábor Surányi Györgynek és Chikán Attilának, hogy vajon okolható-e a neoliberális gazdaságpolitika azért, amilyen kátyúba jutott a magyar fiskális politika. Egybehangzó véleményük volt, hogy ők még olyan liberális gazdaságpolitikát nem láttak, amely két kézzel szórja a pénzt a kiadási oldalon. Mindenhol meg kell találni a piac nyújtotta lehetőségeket, amennyiben nem megy, ott következhet az állami segítség. De alapvetően a verseny senkit sem tesz tönkre. Az állami beavatkozás rossz üteme, a térségek leszakadását végignéző kormányzatok már annál inkább. Az egy európai gondolat, hogy segítem a gyengébbet, hogy felzárkózzon. Az Európai Unió kohéziós alapjából Magyarország nagyjából 5,5 ezer milliárd forintot kapott az elmúlt költségvetési ciklusban Ez óriási összeg. Mi nem vagyunk mások, mint a kontinens "leszakadó térsége". Ezek a támogatások azért érkeztek, hogy elkezdjünk önmagunkon segíteni. Ezt egy országon belül is meg lehet tenni. Ma az ország nagyjából 10%-kal lenne szegényebb az EU-tagság nélkül. Ezt kaptuk az elmúlt évtizedtől. Ha ezeket a leszakadó kistérségeket éppen úgy segítenénk, ahogyan az EU tette velünk, 10 év múlva nem itt tartanának. A gazdasági fellendülés a társadalmi feszültségeket is csillapítja. Ez a jó irány.


O: Tervezi a MLP, hogy a vidék felé fordul, vagy első körben inkább a hagyományosan liberálisabb fővárosban próbál megerősödni. Kérdezem ezt azért, mert szembetűnő, hogy a vidék problémáját eddig a Jobbik kezeli a leghatékonyabban.


BA: A Jobbik nem kezeli hatékonyan a vidék problémáját, csupán meglovagolja az iszonyatos indulatokat, amelyek a vidék társadalmán eluralkodtak. Kiszámolták: államcsődhöz vezet a Jobbik gazdaságpolitikai programja, politikája pedig polgárháborúhoz. A Jobbik a "kibicnek semmi sem drága" típusú, rendkívül kényelmes székben ücsörög az országban, mindenki megdöbbenne, mennyire nem képesek elvezetni az országot, ha hatalomra kerülnének. Nekik is addig jó, amíg az ellenzékből kiabálhatnak, mert eddig növekedhet a népszerűségük biztonsággal. Önmagukat tennék tönkre, ha a kezükbe kerülne a kormányrúd. Ahogyan mondtam, szépen épülnek a vidéki alapszervezeteink is. Ha valaki nekem egy éve azt mondja, hogy Békéscsaba liberális fellegvárként lesz számon tartva a fejemben - figyelembe véve az ott tevékenykedő csapat lelkesedését, létszámát, korfáját és mindenféle programját -, biztosan megmosolygom. Építkezünk vidéken is, elég csak arra gondolni, hogy egy hagyományosan rendkívül konzervatív, sokrétű társadalmi problémával küzdő kisvárosban, Fóton 13%-ot szerzett a jelöltünk, tavaly novemberben. Az ő csapata most járja egész Pest megyét, itt is alakulnak a szervezetek folyamatosan, megyünk előre az egész országban.


A békéscsabai szervezet - hogy dicsérjem őket még egy picit - abban is segédkezett, hogy létrejöhessen a szegedi alapszervezetünk, mert onnan csupa olyan ember találta meg a Magyar Liberális Párt országos szervezőjét, akik még sosem építettek pártot. Szerettek volna tenni, de nem tudták, hogyan. A csabaiak nekik is segítettek és segítenek épülni. Ezt nevezem én szép dolognak!


O: Fodor Gábor többször hivatkozott arra, hogy ha egy országban a liberalizmus megerősödik, visszaszorulnak a szélsőségesek. Nyilván okos piaci pozícióépítés is ez - látva a választási eredményeket -, de van az MLP-nek konkrét válasza is a szélsőségesek térnyerése ellen?


BA: Szerintem a lokális projektekre, EU-s pályázatokra, önsegélyező mechanizmusok első lépéseire vonatkozó javaslatom elég konkrétum volt. Amit Fodor Gábor mond, az nem pozícióépítési húzás, hanem közéleti törvényszerűség. Most egész Európa azt a harcot vívja, amit mi idehaza: erősödnek a szélsőségesek, nem csak jobb-, de baloldalon is. A liberális erőtér pedig egyre hangosabban kiabálja, hogy a populizmus nem megoldás. Ha konkrétumra kérdez: mindenkinek megmutatnám azt az iskolát, ahol halmozottan hátrányos helyzetű, többségében roma gyerekek tanulnak, és ahol átvettek az Egyesült Királyságban, spanyol ajkú, speciális igényű tanulókra kifejlesztett tanítási módszert. Ez társadalmat kovácsol a település gyerekeiből, megtanítja őket együttműködni, megtanítja őket tanulni, és kivétel nélkül továbbtanul minden nebuló, aki ott végzi a nyolc osztályt. Tanulnunk kell ezektől a már bevált intézményektől, már jól teljesítő kistelepülésektől, mnit mondjuk Bódvalenke. Ezek konkrétumok. Húsvér emberekkel. Működő mechanizmusokkal, amelyek az elfogadást, a nyitottságot, a versenyben való talpon maradást és a fenntartható fejlődést szolgálják. Mi ez, ha nem a liberalizmus gyakorlatban való megvalósulása?


Ez a válaszunk a szélsőségekre. Hogy minden egyes ember fontos. És nem rúghatom bele az árokba azért, mert olyannak született, amilyen, vagy oda született, ahová, és mert esetleg analfabéták a szülei.


Ehhez viszont az önkormányzatok kiüresítése helyett újra erős önkormányzatok kellenek, kivéreztetett települések helyett újra forrást kell biztosítani számukra, amelyek projekt alapon folyósíthatók, valamint segíteni kell őket abban, hogy sikeresen pályázzanak EU-s pénzekre, az oktatásügyi minisztériumnak nem a bezárkózást, a gyerekek uniformizálását kellene elősegítenie, hanem azt, hogy a legjobb képességű, legmotiváltabb, legelfogadóbb pedagógusok eljussanak a hátrányos kistelepülésekre, és egy újfajta szemléletet adjanak át az új generációknak, függetlenül attól, hogy roma vagy nem roma származású gyerekekről van szó.


O: Tehát a megoldás az oktatás és a felzárkóztatás lenne.


BA: Részben.


O: Miből lenne erre pénz? Tudtommal az MLP a kisebb államban bízik. kevesebb bevétel, de kevesebb kiadás is


BA: Hát hiszen a felzárkóztatás lényege éppen az, hogy a kistelepülések elkezdjenek önállóan is fejlődni, képesek legyenek - akár csak néhány évre - "leigazolni" képzett, Nyugat-Európát (akár ösztöndíjas egyetemistaként) megjárt szakembereket, akik segédkeznek beindítani a gépezetet, legyen szó akár egy új iskola alapításáról, vagy a régi megreformálásáról.


Ha az önkormányzatok képesek azokat a lokális projekteket véghezvinni - EU-s forrásokra való pályázatokhoz segíteni a térségek vállalkozóit, vagy iskoláit, bábáskodni kisebb-nagyobb termelőtevékenységet végző újoncok talpra állásában -, akkor a lokális adóbevételek növekménye is elegendő lehet egy sikeres út elindításában. A hólabdát meggurítani kell, ez egy fölfelé gyűrűző spirál, gazdasági törvényszerűségek működtetik, azonban a jelenlegi társadalmi és állami berendezés ennek korlátja. Mind az elfogadás mentesség, mind a vállalkozások túladóztatása, mind a munkanélkülieket közmunkaprogrammal megalázó központ, amely piaci alapú munkahelyteremtés helyett betömködi a statisztikákon tátongó lyukakat, mindenfajta mesterséges eszközökkel. Ez a lufi egyszer kipukkad, de sajnos máris minden harmadik ember szegény ebben az országban, én a magam részéről nem szeretném megvárni, hogy minden második az legyen. Azokban a kistérségekben, amelyekről beszélünk, gyakorlatilag 100%-os a szegénység. Elég arra gondolni, hogy a minimálbér nettója 27 ezer forinttal marad el a létminimum szintjétől.


Nem szabadott volna idáig hagyni csúszni a magyar gazdaságot. Ez minden reménytelenség, feszültség okozója. Elképesztő pusztítást végzett az elmúlt néhány év, rendkívül dinamikus, fejlesztő gazdaságpolitikát kell kombinálni nagyon jól működő intézményrendszerrel, lendületes beruházás-ösztönzéssel és olyan hatékonysággal, amely képes mihamarabb átpörgetni a rendszeren a beruházások elfogadását, hogy azok mihamarabb megvalósulhassanak. A gazdaság-politikai főtanácsadónktól, Bodnár Zoltántól tudom, hogy erre a fenti feltételek mellett is igen szűkös négy év. Óriásiak a károk. Rendkívüli helyreállítási munkálatokat sürgetnek.


O: Az ország mégis elsöprő többséggel újra megszavazta az Orbán kormányt. Nem lehet hogy csak az elégedetlenkedőkkel van baj? Nem lehet, hogy a kádári rendszer túlélése nem véletlen?


BA: Alapvetően paternalista, bezárkózó és intoleráns a magyar társadalom nagy hányada, ezt a Tárki 2009-es társadalomkutatása többrétű tanulmányában megmutatta. Ehhez térek vissza mindig. Igaza van, Orbán Viktor megtanult azon a nyelven beszélni, amelyen a magyarok többsége ért, és ezt remekül csinálja. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a kétharmados parlamenti többség mindössze 44%-os szavazati hányadnak köszönhető, a győzteskompenzáció és az átszabott választókörzetek ellenére is világosan látszik: a Fidesz több mint félmillió szavazatot veszített 2010 és 2014 között. Ez beszédes különbség. Mintegy 2100000 szavazatot szerzett a kormánypárti pártszövetség, míg a 2003-as EU-csatlakozási szavazáson a válaszadók közül hozzávetőlegesen 3100000 ember húzta be az ikszet az igenre. Az EU tagságunk mégis megkérdőjeleződik, ugyanakkor a kétharmad legitimitását nem. Különös, faramuci dolog ez. Nagy felelőssége van benne a médiának, és annak a hihetetlenül magasra kúszott ingerküszöbnek, amelyen már szinte csak a kormányzat üvöltözött jelszavai nyomakodnak át. Ha ér bennünket valamifajta támadás valamelyik közkedvelt hírportál részéről, amely érzékenyen érinti a Magyar Liberális Pártot, azzal hűtöm le magam: "majd holnap születik egy kétfejű panda valahol, és az úgyis elviszi az összes címlapot". Persze, liberálisként mi más mellett állhatnék ki, mint a sajtószabadság, de ha már olyan sokan az arcomba vágják - más okból -: "a szabadság nem egyenlő a szabadossággal". Ezzel mélységesen egyetértek.


Félreértelmezett és tudatosan igaztalanul kommunikált információhalmazok rabjai sokan, akik hisznek abban, hogy az elmúlt négy év egy sikerszéria volt. Ez egyszerűen nem igaz. Nekünk meg kell találni rá a módot, hogy a saját oldalunk olyan hatékonyan kommunikáljon, mint a jelenlegi kormány. Nem mutogathatunk ujjal másokra. Először önmagunkban kell keresni a hibát. Ha megtaláltuk, jöhet az építkezés.


O: Honnan ez a magabiztosság? Miért olyan biztos abban, hogy az MLP lesz képes arra, amire - ha körbenézünk - a többi ellenzéki párt nem képes.


BA: Nem csak a Magyar Liberális Pártról beszélek. Ha nem érkezik meg ez a felismerés a baloldalra és a liberális erőtérbe, akkor köszönhetünk az új Kádár Jánosnak.


O: Jól értem, hogy a feladat közös. Liberálisok és a baloldal?


BA: Hozzáteszem, a konzervatív oldalról is hiányzik egy józan eszű, konzekvens párt. Nem szabad kihagyni a jobboldalt és a konzervatív gondolkodókat sem. Ha a közélet többi szereplője nem képes ésszerű, szerethető alternatívát mutatni, akkor a Fidesz valóban évtizedekre rendezkedhet be. Persze, ehhez a gazdaságnak is lesz egy-két szava. Eljön az a pont, amikor a kormányzati propaganda nem lesz már képes felülírni a valódi folyamatokat, hiszen az elszegényedés tapintható, vékony jégen jár a fiskálispolitika: a magánnyugdíj-vagyon elkobzását szinte azonnal elégette a MOL-részvények felvásárlásával, azonban a cég akkora teljesítmény-visszaesést könyvelt el a következő időszakban, hogy az a 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj-megtakarítás semmivé vált a kormányzat kezében. Említettem az interjú elején, hogy ennek az összegnek nem egész a dupláját kaptuk az EU-tól 7 év alatt. Ironikusan azt mondanám, hogy tehetség kell ahhoz, hogy valaki véghez vigye ezt a malőrt, de maradjunk a konkrétumoknál: a fiskálispolitikai éleslátás teljes hiánya és a politikai gátlástalanság elképesztő méreteket öltő mivolta szükségeltetett hozzá.


Nem kell tehát megvárnunk Orbán Viktor nyugdíjba vonulását, a gazdaság előbb maga alá gyűri a Fideszt, mint hogy a miniszterelnök igazán megöregedne. Ez így talán még szomorúbb.


O: Akkor most játszunk időutazósat. 2018 választások, hol lesz akkor az ország és az MLP?


BA: Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Liberális Párt addigra megugorja a parlamenti küszöböt. Amiben nem vagyok biztos, hogy ez egy normális kerékvágásban lezajló parlamenti ciklus lesz. Én előrehozott választással számolok, és ez azt jelenti, hogy ennek az oldalnak jóval kevesebb ideje van arra, hogy ne csak felálljon a vereségből, hanem kormányzóképes erővé váljon. Nem szeretek találgatni. Egy biztos: az építkezést nem szabad holnapra halasztani. Ez nagyon kemény munka lesz, mind a Liberálisok, mind a baloldal pártjai számára.


O: Köszönöm a lehetőséget.


 


Sunday, March 23, 2014

Életüket és vérüket - de szavazatukat nem!

Egészen elképesztő visszásságról tudósít az Index: az afganisztáni magyar katonai kontingens tagjai nem szavazhatnak az országgyűlési választáson. Választójogú magyar polgárok, akik nyilvánvalóan "hivatalos" ügyben járnak el, van magyarországi lakcímük - amelyről nem is mondanának le - tehát a külképviseleten adhatják le szavazatukat. Illetve csak adhatnák, mert ott - egyébként indokolható biztonsági okokból - erre nem lesz lehetőség. Klasszikus "22-es csapdája". Lehet persze mondani, hogy 150 fő "nem számít", de a konkrét esetben ez vérlázítóan cinikus lenne.


Lehet ugyanis arról vitázni, hogy valóban nemzeti érdek-e katonáink afganisztáni küldetése. A kormány szerint viszont biztosan az, hiszen négy évi kormányzás után is "ott tartja" a kontingenst. Elemi kötelessége lenne a kormánynak és az általa vezetett államigazgatásnak, hogy lehetővé tegye számukra a szavazatuk leadását, ha ezt ők igénylik. Ők olyan módon szolgálják a nemzetet, hogy naponta kockáztatják az életüket a zászlóért. Mindenkinek evidens lenne, hogy szavazhassanak, csak a magát kizárólagosan "nemzetinek" tartó kormánynak nem.



Nem, én nem gondolom azt, hogy azért tennék, mert bármilyen felmérés azt mutatná, hogy a kormány ellen szavaznának, sokkal inkább azt, hogy a nagy fene egyéni indítványos törvénygyárban erre nem figyelt fel senki, most meg mintha senkinek nem lenne fontos: nagyon nagy hiba! Csak jelzem, hogy erre (módszerre és hozzáállásra) is mondta Orbán Viktor, hogy "folytatjuk".


Még egyszer: ilyen nincs! Aki fegyverrel, életét kockáztatva szolgálja a hazáját, annak (is) mindenképp lehetővé kell tenni, hogy szavazatát leadja. Ha ezért a parlamentnek kell összeülnie a héten, akkor is! Legalább legközelebb odafigyelnek, mit is szavaznak meg.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Friday, March 14, 2014

Felszabadulásunk ünnepe

Azért az nehezen bocsátom meg a fidesznek, hogy a választásokat nem április 4-re időzítették. Jó jó, tudom, hogy az nem vasárnapra esik, de kérdem én félszegen: ebben az országban? Ha Viktor úgy akarta volna, április 4 igenis vasárnapra esett volna, és akkor spontán felvonulással ünnepelhettük volna meg újra felszabadulásunk, és fokozódó fülkeforradalmunk újabb vívmányainak megvédését. Szépen, spontán karon fogva, spontán odatévedő jobboldali politikusokkal, spontán, előre legyártott transzparansekkel és spontán kirendelt (köz)médiával.


Nem az irigység beszél belőlem, én örülök más ember boldogságának, de most komolyan. Jó látni, hogy a magyar ember örül, mosolyog, boldog, különösen mikor arra gondol, hogy van miért - tavaly sem haltunk éhen.


Egyedül az zavar - és bocsánat, ha ez már csak engem zavar -, hogy hová tűnt a fülkeforradalom frissessége? Persze, előttem már jónéhányan odamondták a jobboldalnak, hogy a Gyurcsánnyal tetőzött baloldali erkölcsi hanyatlást már túl is szárnyalta a jobboldal. A szabad média, a magánnyugdíjpénztárak, az alkotmány, a rengeteg mutyi, a földügy, a baltás kiengedése, a választási rendszer kiherélése, és általánosságban a szolgalelkűség kötelezővé tétele mind olyan ügy, amitől hörögve kellene menekülnie a jobboldali szavazónak. Nyilván nem a baloldali pártokhoz menekülni, de legalább menekülni. Tudjátok, még a leghülyébb állatnak is van annyi esze, hogy ha ég az erdő, menekül. És ilyenkor mindegy merre, csak minél messzebb a tűztől. A fidesz szavazótábora erre valamiért nem volt képes. Talán azért nem, mert ahogy a közmondás tartja: feleséget, kocsit, munkát cserélhetsz, de csapatot nem. Ezt ugyan a futballdrukkerek szokták emlegetni, de a hatásmechanizmus ugyanaz: ne gondolkozz túl sokat, az a boldogság mételye.


A probléma csak ott van, hogy a Fidesz uralom kellő alázat helyett ostoba gőggel kezeli saját választóit is, pedig a megfelelő hipnotizálással évekig, sőt évtizedekig lehetne játszadozni az országgal. Ehelyett azonban hetente más és más választóréteg fejét nyomják bele a bilibe. Egyszer a környezetvédők, egyszer a tanárok, egyszer a mentősök kapnak egy-egy falatot abból a hasonlatból, hogy az élet egy szaros szendvics. Az állandó kommunistázás pedig hamarosan ki fog kopni. Egyfelől a fidesz már régesrég nem jobboldali párt; Gyurcsány bármennyire vicces, azért nem lehet évtizedekig ismételni. Másfelől kb. 25 éve volt a rendszerváltás. Lassan felnő egy olyan réteg is, akiknek Kádár már ugyanúgy történelem, mint teszem azt Kossuth, vagy Dugovics Titusz.



Ne feledjük, előbb utóbb minden fülkeforradalom ugyanúgy ér véget. Az ember feláll, kitörli, lehúzza, kezet mos, megkönnyebbülten távozik. 4 évvel ezelőtt a jobbik sikerét sokan a baloldalról elvándorló protestszavazatoknak tudták be. A legutóbbi megerősödésükről pedig valószínűleg épp a fideszben csalódottak (és a vizslák) tehetnek. Milyen kár, hogy a megundorodók első hulláma épp tovább ront a helyzeten...


Tuesday, June 25, 2013

2018 miatt: a Fideszre szavazok 2014-ben

Immáron kevesebb mint egy év áll előttünk a következő parlamenti választásokig. Annak ellenére, hogy ez a tény egyelőre még viszonylag kis hangsúllyal jeleik meg a médiában, a politikai életet nyomon követő választók egyre tisztább képet kapnak a pártpiac ilyen-olyan szereplőiről. Megállapítható, hogy a felhozatal úgy ahogy van borzalmas és talán soha nem volt még ilyen nehéz dolga annak, aki jóérzéssel szeretné behúzni az X-et a szavazólapon. Talán az is kijelenthető, hogy 2014-ben ez talán lehetetlen lesz.


Magát és az ország jövőjét komolyan vevő, tisztességes magyar emberként nem akarok MSZMP-s kommunistákra szavazni. Ennek a körnek a meghatározása végtelenül egyszerű. Minden olyan párt, mely kormányon volt a rendszerváltás óta, és nem hozta teljes körűen nyilvánosságra az állampárti titkosított dokumentumokat és ügynöklistákat, az kommunista. Ebből is látható, hogy mennyire nehéz is a helyzet, ezzel ugyanis helyből kizártuk a két egymással vetélkedő MSZMP utódpártot, a Fideszt és az MSZP-t. Végtelenül sajnálatos tény, hogy 23 évvel a rendszerváltás után még mindig két ilyen neokádárista párt jelenti a magyar politikai paletta két ellentétes pólusának legnagyobb "erejét". Még inkább elszomorító, hogy ezt a palettát ők maguk hozták létre, gondosan leosztva egymás között különböző populista lózungokat és hatalomgyakorlási elveket, vigyázva arra, hogy kellőképpen azonosíthatatlan katyvaszt hozzanak létre, mely éppen aktuális egyéni ambícióik szerint szabadon alakítható. Az ő általuk mesterségesen megalkotott és fenntartott, magát és egymást jobb- és baloldalinak (nemzetinek, vagy demokratának, egyremegy) nevezett tartalom nélküli formációk pedig az oszd meg és uralkodj elvet magát a magyar választókon gyakorolják. 


Ez a dimenzió ugyan egy pillanatra felfeslett az őszödi szeánszon, a megnyíló politikai résen betüremkedő amorf entitások azonban ugyanolyan torz politikai gnómok lettek, mint a két fent megnevezett elődjük, csak ideig-óráig még leplezni tudták ezt az újdonság varázsával. 


A Jobbik egyszerűen képtelen túllépni a zsidó-cigány-buzi radikális szentháromságon és még ha korábban voltak olyan jelek is, hogy megpróbálják legalább a kormányképesség látszatát magukra erőltetni, ez az irányvonal meglehetősen hamar hamvába holt. A megélhetési politizáláshoz a mai magyar valóságban sajnos a jelenlegi teljesítményük is elég, a pártnak juttatott állami támogatás és a képviselői fizetések pedig úgy tűnik maximálisan kielégítik a pártvezetés igényeit. A földtörvény megszavazása alatti performanszuk és ha képesek ezen a témán fenntartani a figyelmet ugyan szimpatikus lehet egyes köröknek de mivel arról továbbra sincs semmi hír, hogy ők mégis mit csinálnának másként a "hazanemeladó", politikai körökben kedvelt szófordulat ismételgetésén túl, sok perspektívát továbbra sem látok a pártban.


Az LMP olyannyira meglepődött azon, hogy bejutottak a parlamentbe, hogy ezt a sokkot azóta sem tudták rendesen kiheverni. A párt zöldbe bújtatott, szélsőbalos eszmékkel kokettáló platformjának erősödése a csapat meghatározhatatlan elvekkel rendelkező másik felével szemben csak növelte a skizofréniát ami a már ismert szakadáshoz is vezetett. Persze ezt a műsort is a mi adóforintjainkból adták elő. A valós helyüknek megfelelően a kiszakadók el is tűntek azóta a süllyesztőben. A Schiffer-féle vonal legalább azt a szívességet megteszi a választóknak, hogy próbálja napirenden tartani az ügynökakták kérdését. Mindezeken túl, sajnos annyira erőtlen és jellegtelen az egész társaság, hogy az bizony édes kevés lesz a profi médiapárt Fidesz ellen, így minden rájuk adott szavazat puszta pocséklás. 


Bajnai és az E14 mutatott ugyan olykor biztató jeleket, de az aki elmegy a régi szocik közé idétlenkedni Szárszóra, a továbbiakban szintén ugyanúgy szóra sem érdemes, mint Gyurcsány bohóc.


A felhozatal tehát siralmas és a normális kormányra vágyó pragmatikus szavazó talán még félre is tenné gyászos  ellenérzéseit, ha az előbbi sekélyes felhozatalból bármelyiknek lenne is valami nyilvános, elérhető elképzelése arról, hogy mégis mit akar kezdeni az országgal. Erről a nem elhanyagolható dologról viszont gyakorlatilag egyik párt esetében sem tudunk semmit. Különösen fontos lenne az úgynevezett ellenzéki pártok részéről, hogy indokot adjanak arra, melléjük húzzuk be az X-et. Például, ha valamelyikük már csak annyival előjönne, hogy na majd ők befejezik az aktív dolgozói és vállalkozói réteg fosztogatását és megszüntetik az inaktív és nyugdíjas rétegek favorizálását, máris megkapná a szavazatomat. 


Úgytűnik azonban, így a választási naptári évbe lépve azonban, hogy az ellenzéki dágványban nem találunk aranyat. Szárszó nemcsak abból a szempontból volt szimbolikus, hogy Bajnai egyenlőség jelet tett önmaga és a levitézlett szoci matuzsálemek közé, hanem abból a szempontból is, hogy ezek a régi szoci múmiák még mindig előmásznak szarkofágjaikból és megpróbálnak köztünk élni. Ha még mindig ők jelentik a legtámogatottabb ellenzéki pártot, akkor nagy baj van. Ez azt jelenti, hogy Öszöd és a 2010-es választási vereség nem volt elég, ennél nagyobb tisztítótűzre van szükség. 


Ezért fogok 2014-ben a Fideszre szavazni, ha ők maradnak, a posztkommunista politikai rend egyik oldala talán végleg összeomlik, hogy a helyén most már valóban valami új, friss, modern, pragmatikus és civilizált erő lépjen elő a színről, amely 2018-ban képes lesz letakarítani a Fideszt a porondról. Akkor majd talán 30 év átmenet után tényleg megtörténik a rendszerváltás.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, March 8, 2013

Együtt 2014... és utána?

A Bajnai Gordon féle Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány működését többek közt azért is kísértük figyelemmel, mert a jelenlegi parlamenti ciklusnak már a legelején nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesszel szemben a jelenlegi parlamenti pártok között gyakorlatilag nincsen értékelhető alternatíva. 


A Jobbik egyszerűen képtelen túllépni a zsidó-cigány-buzi radikális szentháromságon és még ha korábban voltak olyan jelek is, hogy megpróbálják legalább a kormányképesség látszatát magukra erőltetni, ez az irányvonal meglehetősen hamar hamvába holt. A megélhetési politizáláshoz a mai magyar valóságban sajnos a jelenlegi teljesítményük is elég, a pártnak juttatott állami támogatás és a képviselői fizetések pedig úgy tűnik maximálisan kielégítik a pártvezetés igényeit. 


Az LMP olyannyira meglepődött azon, hogy bejutottak a parlamentbe, hogy ezt a sokkot azóta sem tudták kiheverni. A párt zöldbe bújtatott, szélsőbalos eszmékkel kokettáló platformjának erősödése a párt meghatározhatatlan elvekkel rendelkező másik felével szemben csak növelte a skizofréniát ami a már ismert szakadáshoz is vezetett. Persze ezt a műsort is a mi adóforintjainkból adták elő.


Ha valakinek voltak még olyan illúziói az MSZP-vel kapcsolatban, a napokban nyilvánosságra hozott régi reflexekkel operáló gyalázatos kampányfilm, nyilvánvalóvá tette, hogy az alakulat még krumplipucolásra sem alkalmas, nem hogy kormányzásra. Nem is beszélve a határontúli magyarságot rövidtávú politikai céljaihoz eszközül használó román miniszterelnök, Victor Pontával való szégyenletes összemelegedési kísérletről. Tekintve az MSZP, a 2004-es határontúliakól szóló népszavazás során mutatott megnyilvánulásait, a Pontához való közeledés ugyan nem meglepő, csak éppen egy ilyen alakulat még a parlament közelébe sem való, nem hogy kormányba. Érdemes átfutni a HVG-n megjelent interjút is Szanyi Tiborral, egészen pontos képet ad az MSZP mai torz mentális állapotáról. A DK szóra sem érdemes. 


A Haza és Haladás ebben a posványban mutatott olyan képet, amit értékelhető ellenzéki teljesítményként lehetett értelmezni. Az alapítvány komoly szakmai munkát végzett és a megszokottakhoz képest civilizált módon adta elő magát. Bár sokáig tagadták, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy előbb utóbb elérkezik az alakulat párttá válásának időpontja. 


A HH ezt is próbálta elkerülni, a Szolidaritással és a Millával együtt először egyesület létrehozásában gondolkoztak, ami rugalmasabb keretet biztosított volna a választásokon való részvételre és az utána következő politikai manőverekhez. A Fidesz, a jogállam eszméjének feddhetetlen bajnokaként, erre reagálva azonnal módosította a választási törvényt, kizárva az egyesületeket a referendumról. 



Ez kényszerhelyzetbe hozta mind a HH-t, mind a formálódó Együtt 2014 egyesületet. Nyilvánvaló, hogy egy párt és a hozzákötődő brand, amit egy választási kampány során felépítenek már sokkal kevésbé rugalmas és formálható, mint egy egyesület. Az E14 formailag ernyőszervezetként szolgálhatott volna a Fidesszel szembeni ellenzéknek anélkül, hogy az egyes szervezetek véglegesen feladták volna identitásukat. Az egy másik kérdés, hogy ennek van e értelme, mindenesetre az elgondolás nyilvánvalóan ez volt. Ennek tükrében érdeklődve vártuk, hogy milyen névvel definiálja magát az E14 pártként.


A Haza és Haladás egy remek márkanév, Bajnaiék kiválót húztak ezzel a névválasztással, részemről teljesen logikus lett volna, ha a további idétlenkedés helyett egyszerűen ezt a nevet építik fel pártként is. Ezzel ugyan a két fő tag, a Milla és a Szolidaritás arcot veszít, de legalább az egység képét mutatják, ami azt gondolom mindennél fontosabb lett volna, valamint egyértelmű jelzés, hogy a saját érdeküket alá tudják rendelni egy magasabb célnak.


Ehhez képest sikerült a lehető legrosszabb megoldást választani. Együtt 2014 Választói Szövetség Párt. 2014-ig elmegyünk aztán mi lesz? Kaptunk most még egy LMP2 választási pártot, ami el tud menni odáig hogy bezárták az urnákat aztán meg se kép se hang? A névválasztás egyértelmű üzenete az, hogy az E14 egy kampánypárt, jövő nélkül. Nomen ezt omen? 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on és oszd is meg a cikket: