Showing posts with label média. Show all posts
Showing posts with label média. Show all posts

Saturday, December 17, 2016

A lengyel ellenzéki lázadás legfőbb tanulsága a magyarok számára

Nem, nem az, hogy van remény. A magyarok - ha valóban nem értettek volna egyet az elmúlt hat évben kiépült politikai rendszerrel - már rég kitalálhattak volna valami alternatívát, aminek köszönhetően ma lenne valódi ellenállás. De nincs.


És nemcsak az ellenzéki pártok minősége miatt (amire imádunk hivatkozni). Egyszerűen nem érezzük annyira szörnyűnek a helyzetet, hogy minden mindegy legyen. Talán nem is az. Végülis; a politikusok is abból indulnak ki, hogy 8 millió szavazópolgár nem tévedhet.


Így tehát a lengyel lázadás tanulsága nem az (amit talán az olvasó várt, mielőtt olvasni kezdte a cikket), hogy "nézzétek magyarok, a lengyelek nem hagyják magukat, meg tudjuk mutatni mi is!", hanem az, hogy mi várható nálunk ezek után. Ebből az esetből ugyanis megint nem a kormánnyal szemben állók fognak tanulni és példaként tekinteni rá, hanem maga Orbán Viktor. A miniszterelnök számára ugyanis jelzésértékű, hogy ha nem szerez elég erős/nagy hatalmat/kormányzati többséget, akkor bármelyik pillanatban felfordulás várhat rá. A dolog előnye (volna) ugyanakkor, hogy így könnyebb lenne fenntartani a demokratikus, megdönthető rendszer látszatát.


Csakhogy Orbán Viktor már 2002-ben sem az utóbbi lehetőségét mérlegelte. A gyengeségtől mindig is viszolygott, ezért váltott minden korábbinál agresszívabb stílusra mind a politikai irányítás, mind a médiaszabadság tekintetében. Vagyis a lengyel példa számára talán inkább a média végleges térdre kényszerítésének és a civil szerveződések felszámolásának szükségességét jelentheti.


jocivil.jpg


Talán ezért vetíti előre - így üzenve sajátjainak elsősorban -, hogy 2017 a "Soros-háború" éve lesz. Itt nem csupán Soros György személyéről, démonizálásáról lesz szó. Ellene a migráns-kampány receptje elég lesz (láttuk az eredményét). A civil szervezetek, a vélt vagy valós hálózatok lehetnek majd a célkeresztben. Hiszen Lengyelországban is ezek szítják az igazi tüzet, ezek tudnak tömegtüntetéseket és látványos akciókat szervezni. Ők a mostani tekintélyelvű kormányok kis házi terrorista szervezetei.


A nagy vadászat tehát megkezdődik, amihez képest a Norvég Civil Alapos vegzálás, meg civil-vadász hivatal (KEHI) beüzemelése kutyafüle volt. A kormánypárti többség abban reménykedhet, hogy a tömegpszichózis most is eléri majd a célját és ne felejtsük: az őszi népszavazással ellentétben, itt 3,3 millió szavazat több mint elég lenne egy totális győzelemhez. Vagyis nincs más feladat, mint rávenni ennek a 3,3 millió embernek a többségét, hogy "tartson ki" a félelmei mellett.


Minden másra ott a rezsicsökkentés.

Friday, December 16, 2016

Felvillanó Paks2-reklámok: emberkísérlet jóváhagyva

A TV2-t nem büntetik a paksi erőművet népszerűsítő pillanatreklámok miatt. Ez azt jelenti, hogy az újabb kísérlet, amivel a Fidesz-közeli médiamogulok játszadoznak, jogszerűnek bizonyult. Ijesztő.


Kezdjük azzal, hogy idézzük az Index tudósítását a fejleményről, miszerint:



"A hatósági vizsgálat megállapította, hogy a szóban forgó reklám miatt nem vetődött fel a reklámok tudatos észlelhetőségét előíró, a médiaalkotmányban (Smtv.) rögzített rendelkezés megsértése. A hirdetések ugyanis 0,7 másodpercig látszottak, amelyek a szakirodalomban elfogadott 0,23–0,5 másodperces érzékelhetőségi határértéken felül találhatóak, emellett azokat megfelelően elkülönítve sugározták a reklámblokkokon belül. A vizsgálat megjegyzi, ez a reklámtechnika nem ismeretlen a magyar hirdetési piacon: 2015-ben például kilenc hasonló kampány futott a TV2 és a Super TV2 kínálatában."



Nos, azt látjuk, hogy a Médiatanács puszta méréstechnikai hókuszpókusszal keni el a dolgot. Vagyis: nem kívánták alkalmazni az etikai mércét, sőt, úgy sejlik, a jogi alapokkal is hadilábon állhattak. Így stratégiai döntést kellett hozniuk a kedvező ítélet érdekében: határértékre hivatkoztak, amelyet természetesen szépen be lehet állítani úgy, hogy az megfeleljen az elvárásoknak. Pitiánerség. Egyszerűen nem elegáns. Viszont hagyománytisztelő: a környezetszennyező cégek lobbija pont ugyanezt a módszert szokta kikényszeríteni. Ha túl nagy a szennyezés mértéke, akkor majd elintézzük, hogy még a határ alatt legyen.


nagymosas.jpg


Ami itt történt, az szellemi környezetszennyezés és súlyosan károsítja a társadalom egészségét. Nem véletlenül tiltott évtizedek óta. És nem véletlen, hogy demokratikus országokban sehol nem mertek próbálkozni vele.


Biztos a (politikai) korrektség az oka (ennek is). De szerencsére ennek vége. Most már lehet végre szabadon lejáratni, mocskolódni, direktben agymosni, hiszen nemhogy erkölcsi következménye nem lesz (eddig sem volt, lásd: semmit nem érő helyreigazítások), de jogi sem. Ez pedig precedens értékű.


S ha már precedens, hogy is szól a fáma? "...ez a reklámtechnika nem ismeretlen a magyar hirdetési piacon..." - Sokatmondó szövegrész. Korábbi jogszabálysértő esetek előfordulásával legitimálnak egy nyilvánvalóan jogszerűtlen, újabb esetet. Ezzel nyomatékosítják, hogy mostantól tetszik, nem tetszik, ez van.


Csakhogy az ilyen elfogadott emberkísérleteknek súlyos ára van. Mert - bár ma még nem látjuk a pontos következményeit - a jövő csúnya visszaéléseket és társadalmi feszültségek kockázatát rejti magában. Ez nem pusztán emberi jogi kérdés. Ez már tömegpszichológiai katasztrófa előszele. Túl drámai megfogalmazás? Sebaj, majd helyreigazítjuk.

Monday, November 28, 2016

A Fidesz-médiabirodalom visszavág

Ha valamit megtanulhatott a kormánypárt az elmúlt majdnem két évtizedben (kereskedelmi médiakorszak), az az, hogy a hatalmat ugyan média-ellenszélben is meg lehet szerezni (lásd: 90-es évek baloldali médiatúlsúlya vs. első Orbán-kormány), megtartani azonban már csak úgy lehet, ha szövetséget kötnek, vagy átveszik felette az uralmat. Nem nehéz kitalálni, melyik utat választották.


A Fidesznél régóta tervezték és már építik a média-halálcsillagot, vagyis egy olyan hír- és kulturális hálót, aminek segítségével nemcsak átvehetik az uralmat a médiapiacon (hiszen ez már rég megtörtént), hanem átvehetik az uralmat a közgondolkodásban is. Olyan az egész, mint egy bizarr pszichológiai kísérletsorozat a 30-40-50-es évek Amerikájából, amikor embereket zártak be szobákba és tették ki őket különböző hatásoknak, hogy aztán végignézzék személyiségük átalakulását. Nem csoda, hogy a Vajna-Habony-Mészáros-irányította médiában meglehetősen idejétmúlt, nosztalgikus módszerekkel is találkozunk, mint a film-képkockák közé rejtett Paks2-reklámokkal, vagy pontosan ugyanolyan címlappal rendelkező újságokkal.


Ez az egész koncepció lényege: ha nem tudnak minőségi különbséget hozni a baloldali médiafelülettel szemben, akkor egyszerűen lefedik. A közönség pedig eszi vagy nem eszi; ezt kapja. Ha nincs más, akkor előbb-utóbb úgyis megeszi.


Hol tart most az építkezés? Nos, azt látjuk, hogy a médiumok felvásárlása szüntelenül zajlik, igaz, meglehetősen időigényes misszió, hiszen a legértékesebb felületekhez nem könnyű hozzájutni. Nyilvánvaló, hogy a baloldal politikai birodalmának bukása nem járt automatikusan az utolsó (média)bástyák feladásával, így Népszabadságtól az ATV-ig mindenhol meg kell(ett) találni azt a hátsó titkos bejáratot, aminek segítségével szinte belülről lehetett szétrobbantani az "objektumot".


Ne felejtsük el, hogy ebben az országban valaha létezett azért elvi alapú politizálás is (az, hogy milyen elveken alapult, abba most jobb, ha nem megyünk bele...), ami azt jelentette, hogy egy médiacsomag tulajdonosát nem lehetett csak úgy rávenni arra, hogy megszabaduljon termékétől. Ravaszabb módszerekhez kellett folyamodni: meg kellett támadni, le kellett járatni a főszerkesztőt; ki kellett rúgatni a főszerkesztőt; le kellett cserélni a teljes stábot; stróman kezébe kellett adni a kiadót; vagy el kellett venni a sugárzási jogot. Eközben a túloldalon állami hirdetéseken keresztül kellett hízlalni a nyájat.


the-making-of-star-wars-the-empire-strikes-back-image-picture-8.jpg


Ha azt hinnénk, hogy a munka befejeződött, tévednénk. A helyzetet jól jellemzi az a viselkedés, ahogy a baloldali médiumok képviselői állnak hozzá az ügyhöz: minden alkalommal tébolyultan kiáltják ki a sajtószabadság végét (ami mindig attól a ponttól kezdődik, amikor épp elsüllyesztik egyik-másik médiahajójukat) és persze sajnáltatják magukat. Aztán szépen hazamennek. Vagyis: tökéletesen aszerint tesznek, ahogy az a Fidesz-médiabirodalomnak tetszik. Nem csoda, hogy összeesküvés-elméletek özöne terjed szájról szájra, miszerint a ballibek rég lepaktáltak a Fidesszel és lépésről lépésre játsszák a kezükre a sajtóorgánumokat.


Azért ne legyünk igazságtalanok: ebben a médiabirodalom-építésben érezhető a bosszú íze is. Szóval vannak még olyanok, akik elvi kérdést csinálnak a hatalomépítésből, a visszavágásból. Ide tartoznak például azok a sajtómunkások, akik hihetetlenül motiváltak a nagy feladat végrehajtásában és közéleti szerepet arccal és névvel vállaló képviselőik mindig kaján vigyorral, őszinte örömmel fogadják az újabb trófeák begyűjtését (a Simicska-, illetve Széles-féle televíziók politikai vitaműsoraiban heti rendszerességgel nyomon követhetők, amelyek nyilván a legelkötelezettebb közönségnek készültek).


Szépen lassan tehát mindenki átáll a "sötét oldalra" - ha nem is mindig tudatosan (lásd: bulvár médiapiac átalakulása). S talán vannak köztük olyanok, akik mindig is oda tartoztak. Persze, lassan kell haladni, hogy a közönség folyamatosan szokja, elfogadja. Hiszen most még nem mindenki akarja átélni a párthoz tartozás katarzisát. Sőt, a legtöbben valószínűleg egyszerűen csak békét akarnak, ezért kisebb, halkabb csetepatékkal kell jó háttérmunkát végezni. Személycserék, fokozatos átállás, néha visszakozás. Semmi hirtelen mozdulat. Ráérünk.

Saturday, June 4, 2016

Az egyetlen bajuk Sorossal

Hallunk itt mindent. Háttérhatalom. Kommunista és egyben monopolkapitalista. Még a miniszterelnököt is "le akarta kenyerezni" az ösztöndíjával, de ő nem hagyja magát. Sőt, vissza is fizetik neki az ösztöndíjakat. Vagy nem. Megy itt a sorosozás, sőt lassan párhuzamosozásba csap át. Csak a lényeg marad háttérben. Narancséknak egy, egyetlenegy bajuk van Soros Györggyel. Csak egy, de az nagy.


Ő az egyetlen, akinek még a Fidesztől és a Fidesz által zsebrevágott államtól független sajtója van.


Na nem úgy, hogy övé lenne valamelyik nagy napilap, hírportál vagy tévécsatorna. Ezek vagy fideszes tulajdonban vannak (vagy "közszolgálatinak" csúfolják őket, ami ugyanaz) vagy szépen belesimultak a NER-be. Én arra gondolok, hogy Soros hajlandó a pénzét arra fordítani, hogy olyan cikkek szülessenek, amelyben leírják, hogy mennyiért és miből vesz földet, szőlőt, lassan egész megyét Mészáros, mennyiért bérel borozót Ákos az I. kerületben, ahonnan épp kiutálják a Ruszwurmot, hogy hogy is van a nem világító közvilágítás a miniszterelnöki vő által közbeszerzetten. Az egész vircsaftot. És ha már megírja valaki, akkor az már átmegy a többi médiumba is.



Nem azt mondom, hogy pl. az Indexnek vagy a HVG-nek ne lenne oknyomozó újságírója vagy ne lettek volna szép találataik. Ha Soros nem lenne, kb. ők maradnának az egyetlenek, kérdés, hogy meddig. És azért szerintem ez zavarja a fiúkat rendesen. Olyan szépen felépítették a rendszert, ha ez az egy hajszál nem lenne a levesben, nem kéne azzal szembesülni nap mint nap, hogy mit is csinálnak. Ezért az össztűz. Ne legyen illúziója senkinek: nagyjából csak ezért. Az összes többi mindegy, az csak a duma.


És persze az sem javíthatja fideszék közérzetét, hogy esetleg még emlékeznek: az előző pártállam idején őket is azért fizette Soros, hogy bontsák le azt. Ő láthatóan nem változtatott a szokásain, ellentétben fideszékkel.


KARD a Facebook-on

Thursday, April 23, 2015

Habony, a nemzet önkéntese és a Fidesz kétségbeejtő esélyei

Rogán minap azt nyilatkozta az RTL Klubbon, miszerint Habony Árpád magánemberként ad tanácsot a miniszterelnöknek, ezzel le is van zárva a Vuittonos Habony ügye. Ingyen, magánemberként. Bejelentett munkája ugyan nincs, jövedelme se nagyon, mégis mi az első? A nemzet. A haza. 


Kérem alássan, ha ez igaz, én itt befejezném. Uszítottam, hazaárultam, rágalmaztam, kérem kapcsolja ki. Habony a mi Teréz anyánk, a mi Mahatmánk (és lám, az itt felsoroltak ruházata is jellegzetes, azonnal felismerhető stílusú volt. Az ilyen nagy lelkek úgy látszik adnak az öltözetükre, így van ez rendjén.)


De mi van ha nem igaz? Az Orbán kormány eddig -- sajnos -- úgy hazudott, mint a vízfolyás, és úgy látszik, a problémákkal való szembenézés, az őszinte kommunikáció hiánya az időközi bukták után sem változik. Mintha ez lenne a belső jelszó: Nem hazudtunk eleget, hát hazudjunk többet, jobban, hihetőbben! Nekem ugyanis nem fér össze az, hogy Habonynak van parlamenti belépője, komoly részesedése az új fideszes propaganda gyárban, de hivatalosan nem is létezik. Kérem szépen, én is szívesen adnék tanácsot a kormánynak, lenne pár gondolatom a kibelezett szociális rendszerről, vagy akár az egyetemek autonómiájáról, mégsem ültem még ott a fidesz frakció ülésén. Nem akarok én álszenteskedni. Tudom én, hogy a személyes ismeretség a demokrácia berkein belül is fontos, hogy nem lehet mindenkinek papírt, rangot adni aki megszólal. Nem kell ahhoz szerződést írni, ha a parlament portása jó tanácsként odavakkant a távozó Orbánnak: vegyen kalucsnit fiam, latyakos az idő! Tudom én, hogy az informális csatornák ugyanúgy működnek egy jogállamban is, de akkor miért nem lehet ezt mondani? Miért kell pökhendi módon ködösíteni, kioktatni, népesség nyilvántartóhoz küldeni a kérdezőt? Ez ugyanaz az Orbán Viktor, aki egykor még a nép gyermeke volt? Hát... a gyerekek felnőnek, és kirepülnek a családi-népi fészekből. Itt is ez történt, csak a mi fiunk jó magasra repült, ahonnan már csak lenézni tud -- ránk. Sokan bízhattak abban, hogy az időközik után Viktor leszáll a földre. Megvolt az esélye egy kommunikációs váltásnak, egy vissza a választókhoz programnak, de úgy tűnik ez most elmarad. Nem hazudtunk eleget, hát hazudjunk többet, jobban, hihetőbben!


Belegondolva nem is meglepő, hiszen ez a váltás csak egy őszinte kommunikációt -- vagy legalább csak egy kicsivel őszintébbet, hogy ne legyünk telhetetlenek, mégiscsak politikáról van szó --  igényelne, ami kb. 180 fokos fordulat lenne a keleti nyitásra, atyáskodásra, bólogatásra tréningelt pártapparátussal, választókkal szemben egyaránt. Mi lett volna ha Orbán azt nyilatkozza: Habony a személyes tanácsadóm, megbízom a mélyreható gazdasági, szakmai tapasztalataiban, éleslátásában, így meghallgatom a véleményét döntéseim előtt. Habony úr jelenleg nem áll a kormány alkalmazásában, mint jó barátom ad tanácsokat. Jogilag talán rendben lett volna, de máris itt a következő bökkenő: ezután már Habony úrnak kellett volna kiállni a saját feddhetetlenségéért, becsületéért. Aha, persze... Lázár, Rogán, Szíjjártó, Habony (csak a jéghegy csúcsa), akiknek most a hátukon kellene vinni az őszinte, választók felé forduló (nem csak kommunikációs) váltást. Na most lehet röhögni. Mindazonáltal van olyan szeglete az univerzumnak, ahol a kapcsolatok lepapírozása és a hivatalos formák használata igencsak kerülendő, úgy hívják: maffia.



Régi a kép, de a hangulat nem változott, csak az arcok cserélődnek -- így van ez minden bűnszervezetben.

Ahogy több elemző is írta, beindult a hazugságspirál. Úgy tűnik a Fidesz ebből -- ezekkel a nevekkel és ezzel a hozzáállással -- valóban nem tud szabadulni. Már csak 3 kényelmetlen kérdés bújkál bennem, engedem hadd menjenek:


Van-e Orbán annyira vak, vagy vakmerő, hogy ezzel a bandával nekivágjon a következő 3 évnek?


Van-e Orbán annyira elkeseredett és magára maradt, hogy kénytelen ezzel a bandával nekivágni a következő 3 évnek?


Van-e Orbán annyira aljas és körmönfont, hogy direkt ezzel a bandával vágjon neki a következő 3 évnek?


Ha a fenti kérdések egyikére is igen a válasz, bajban vagyunk.


 

Saturday, March 28, 2015

Hommage à Bayer Zsolt avagy feltámadt az életösztön

Merthogy ilyen is van, és ahhoz, hogy valakiből itt miniszterelnök legyen, jó ha van neki. Mint régen a hat ujjal, vagy foggal született gyerek. Mindenki tudta, na ebből táltos lesz, meg van jelölve. Az életösztön persze nem ilyen csip-csup dolog, annál sokkal fontosabb, de nem folytatnám, kivesézték már előttem többen is, hogy a pénzmentés a Quaestor-ból mennyire volt legális, illegális, bennfentes, kinnfentes. És mióta Bayer Zsolt erről (is) bebizonyította, hogy minden oké, sőt okébb már nem lehet, kedvem sincs tovább szőnni az egyre mocskosabb szálakat. Itt mondjuk szívesen elkalandoznék arra, Bayer mennyi mindent tud még lenyelni, anélkül, hogy egy kicsi is visszaböffenne? És honnan származik ez a kőkemény elhivatottság? Rájöttem:


Magyar Nemzeti Életösztön


Bayerről sok mindent lehet mondani, de egyvalamit biztosan nem, azt hogy egy patkány. Nem az. Ha patkány lenne, akkor már réges-rég otthagyta volna a Fideszt, vagy legalábbis csendben lapítana, várva a csendesebb időket. Hát a jobboldali értelmiség hónapok óta nem győz menekülni a kamerák és az újságírók elől. Nincs is ezzel semmi baj, süllyed a hajó, nem most kell a vitorlával bajlódni. Bayer azonban okosabb, őt az életösztöne vezeti. Na nem, nem arról van szó, hogy amikor süllyed a titanic, a zenészek a helyükön maradnak, az nem életösztön, az spielbergösztön, rágógumi. Bayer most azt bizonyítja, hogy lám, én akkor is jó alattvaló vagyok, mikor ti nem vagytok jó hűbérurak, sőt. Ha süllyedünk hát süllyedünk, majd megtanulunk a víz alatt lélegezni, és Bayer Zsolt kopoltyút fog növeszteni, erre mindenki mérget vehet. Az életösztöne ugyanis nemhogy azt súgja, de gyakorlatilag írásba adja neki, hogy innen már nincs visszaút. Ha belerúg a Fideszbe, máshova nem mehet. Bár írói kvalitása bőven meglenne hozzá, nem hiszem hogy kapkodnának érte a független hírportálok, sajtóorgánumok, nem beszélve a pártokhoz, ideológiákhoz köthető médiákról. Inkább marad, és a süllyedők közt lesz az első. Megszokta már a kosztot, a szagot. Ha netalán zavarná hogy a Fidesz egyre nagyobb botrányokba keveredik, hogy már csípi a szemét a szag, csak még jobban nekilendül a pennája, még keményebben odaszól.


És mégis mekkorát bukhat a Fidesz? Persze, nagyot, az összes fideszest elkergetjük, még az aktivistákat is, a szavazóikat is, sőt, aki szereti a narancsot, az is fusson, ha kedves az élete! Az MSZP mekkorát bukott 2006 óta? Nem kicsit, nagyot, ez igaz. Két kurva nagy bukta, és most úgy 900000 szavazóval a harmadik legerősebb párt az országban. Bayer tudja, a Fidesz ennél nagyságrendekkel nagyobbat nem bukhat, és a leghűségesebb arcoknak mindig lesz hely a mentőcsónakokban.



forrás: www.hirarena.com

Igazából ő az a keményen dolgozó kisember, aki már felismerte a rendszer mikéntjét, és azt is, hogyan lehet érvényesülni benne. Nincs egyedül, a Magyar Nemzeti Életösztön sokakban előbújt már. Mit gondoltok, a szocializmust 40 évig az tartotta fenn, hogy itt voltak az orosz katonák? Az is. Meg az, hogy működött az emberek életösztöne, és aki jutni akart valamire, az beállt a sorba. Működik ez, csak olyan hangosan kell darálni a propagandát, hogy még te magad is elhidd. Vagy pedig meg kell tanulni a tükör előtt csukott szemmel borotválkozni.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:



kardlog.png

Wednesday, October 29, 2014

Ne hazudjatok

A közmédia legendásan tragikus tájékoztatásai felhozták a második Orbán- kormány alatt a HírTV renoméját. „Ennél még a hírtévé is korrektebb” - hangozhatott joggal. Ez most elveszett.


Mint minden kormányellenes megmozdulás alkalmával, ismét lehetőséget kapott a jobboldalinak nevezett sajtó, hogy az objektív tájékoztatás és a reprezentatív szempontrendszer iránti igényét bizonyítsa. Ennek, a gyakran kiemelkedő kivételtől - például Stumpf András - eltekintve nem sikerült eleget tenni. A sajtó sokszínűségét és szabadságát nem csak a médiatörvény, vagy az internetadó fenyegeti, hanem az is, ha egyes médiumok önként és dalolva lubickolnak a szervilizmusban. A „Ne hazudjatok!” nagyon fontos rigmusa volt a tegnapi megmozdulásnak. Megengedhetetlen sértés, hogy – maradjunk a legcsekélyebb becslésnél – tizenöt-húszezer embert azonosítanak azzal a néhánnyal, akik megrongálták a székházat, és tönkretették a televízió kameráját. Az pedig egyszerűen nevetséges, hogy nem bír leakadni a jobboldali elemzőtábor arról a mantráról, hogy márpedig ki kinek a fia, ebből következően a tüntetés MSZP-s szervezésű volt. Aha, álmaikban. A felvonuló tömeg nyilván nem egy tökéletesen homogén társaság volt, mégis magjában pont azok alkották, akik megszólítására kísérletet sem tettek az ellenzéki erők a választások előtt. Hogy egy ilyen dolog verte ki náluk a biztosítékot, és nem mondjuk a mélyszegénység, vagy a szegregáció, vagy a civilek terrorizálása, az lehet, hogy mértékletes társadalmi érzékenységről tanúskodik, de nem az ő hibájuk, ha a pártok a fentebbi ügyek fontosságát nem tudták hangsúlyozni. Egyébként meg egy normális ellenzéktől talán nem lenne ördögtől való, hogy ellenzéki megmozdulásokat szervezzen, de elég szomorú, hogy erre fel kell hívni a figyelmet. Szögezzük le, hogy a rongálás bűn, a lökdösődés nem szép dolog, nekem még a hazaárulózás sem szimpatikus. Az pedig nem minősít szándékában, vagy jelentőségében egy tüntetést, hogy Demszky Gábor részt vesz rajta, ahogy szabadidejében Andre Goodfriendnek is joga van odamenni, ahova akar, és ezzel semmilyen hatáskörét nem lépi túl. Pont. Miután ezekben az evidenciákban megállapodtunk, legyenek már olyan szívesek azok, akiknek a tájékoztatás a hivatásuk, kezdjenek el beszámolni arról, hogy az emberek pontosan miért mentek az utcára; mármint hogy ne legyen netadó, hogy ezzel a kormánnyal szemben betelt a pohár – és ne arról hadováljanak, hogy a nyilvánvalóan tök impotens MSZP fellázította a fékevesztett vandálokat, nemcsak a kormány, de egyenesen az ország ellen.



Ha lesz internetadó, az amellett, hogy nagyon szar lesz nekünk, és páratlanul kínos a világ közvéleménye előtt, azért is elég rossz lesz, mert a – részvételi arányok alapján – amúgy is meglehetősen kiábrándult és apatikus társadalmat teljes joggal fogja elmélyíteni abbéli meggyőződésében, hogy már pedig itt minden hiába, a mi szavunk nem ér semmit. Ha pedig a jobboldali sajtó túlnyomó többsége megmarad a stigmatizálás és titkos összeesküvések sejtetésének szintjén, az azért lesz problémás, mert akkor már nem csak a miniszterelnökre és a főpolgármesterre lesz igaz, hogy egész egyszerűen nem vesz tudomást a lakosság azon részéről, mely nem szereti őt, de a sajtójukra is. Vagy, ha épp tudomást vesz, akkor elképesztő ferdítéseket téve általánosít.


Elítélendő és helytelen inzultus érte vasárnap a HírTV stábját, de miután erről sokkal többet sikerült beszélniük, mint a tüntetés hivatalos időtartamáról, amely alatt őket épp senki nem bántotta, ellenben történt ennél sok fontosabb dolog, ne csodálkozzanak, hogy a megsértett közösség azt kiabálja a kamerájukba: Ne hazudjatok!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, November 1, 2013

Orbánváltók hónapja?

Szeptember 22. után úgy tűnt kap egy esélyt a „demokratikus ellenzék”, hogy összefogjon és a leginkább pozíciókról szóló cicaharc után „tematizálja a közbeszédet”. Pár hét után megállapíthatjuk: jól sikerült.


Talán még a legelvakultabb kormánypárti szavazók is elhúzták szájuk szegletét, amikor napvilágra került a 32-es választókör eredménye. ’Talán lehetett volna óvatosabban is bánni a tűzifával’ - dörmöghette a pártközpontból egy hang a kampánycsapat fülébe. De a kampánygépezet már olajozott és nincs megállás. Amiként az ilyenkor más ügyekben is lenni szokott a kormány helyi segédereje nem tudott önmérsékletet tanúsítani, így hiába nyerte meg ismételten a körzetet a kormánypárt magabiztosan, mindenki érezte, hogy az a fajta jelenlét, amit a választókörben sikerült produkálni az nem a tisztességes arculat, a patyolat lelkiismeret őszinte megnyilvánulása volt.


Persze ettől a malőrtől nem fog a kormánypárti szavazó hirtelen elszocialistásodni, sőt azt se gondolnám, hogy a bizonytalan rétegek körében önmagától egy ilyen eset mély elhatározásokat indítana, de a saját bázis harci lázát illetően soha jobbkor nem jött a két bajai választás. Nagyon mély érzelmi azonosulás kellett ahhoz, hogy az augusztusi-szeptemberi „demokratikus ellenzéki” tyúkszemtaposást bármelyik szoci-e2014-déká-stb. szavazó faarccal, türelmesen végig tudja szenvedni. S lám a szenvedésnek jutalma lett, lehet megint a kormánnyal foglalkozni…


…és akkor jön október hónap 17. napja, és a szocik beviszik a videót a hvg-hez.



Amit azóta műveltek ebben az ügyben a szocik, ha csak valami egészen extrém nagy fordulat nem következik be, az egészen elképesztő. Azt is el tudom képzelni, hogy nem érzik magukat felkészültnek a kormányzásra, kell a francnak a felelősség… ha 2010 előtt sem tudtunk kormányozni az akkori ellenzék miatt, akkor mihez kezdjünk majd most – és mondhatni jogos lenne a felvetés részükről, de most a kormányzás veszélye nem fenyeget, és ezt azért nekik is érzékelni kell. Tehát valami másról lehetett szó, de ezt csak ők tudhatják, ha egyáltalán ők maguk tisztában vannak működésük mozgatóival.


Az elején, amikor látszott, hogy annyira amatőr az egész, hogy ebből nem lehet győztesen kijönni még megvolt az esély a szerény, de mégiscsak méltóságteljesebb visszavonulásra. Egy szelíd bocsánat, egy hümmögő „ezvan”, egy korrekt beismerés. Bármikor ki lehetett volna szállni… és akkor jön Török Zsolt grafikonja, és egy napra rá már megint kiderül… 


A bajai videó körüli szoci bénázást és/vagy idiotizmust jól kiegészíti a hungarocell-Orbán ledöntése, valamint az október 23.-i Nagy Közös Összeboruláson mutatott GYF performansz. Így kerek egész az orbánváltó ellenzék.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, June 9, 2013

Orbán a gáton: mit tegyen, mit tehet és mit ne?

Tele van vele az összes híradó: ott van mindenütt, megtekint, tanácsot oszt, vezényel, irányít, vízügyi szakinformációkat olvas fel, kolbászt ebédel és a gát árnyékában kávézik: nincs árvízi hír Orbán nélkül. Micsoda ellenpontja ez a márciusi hókáosznak. Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van, a víz nem tör át. És - ami a lényeg - eddig tényleg nem tört át.

Most sokan mégis soknak tartják, amit az árvíz kapcsán tesz. E sorok írója emlékszik még 2000-re, amikor a Tiszán is épp történelmi rekorok dőltek, Szolnoktól délre, egy kis faluban rakodtunk homokzsákokat. Ez ment egész nap, és este, meglepetésre, jött Orbán. Nem volt vele tévéstáb - bár interjút biztosan adott aznap, többet is - szépen kezet fogott mindenkivel, megkérdezte, jól vagyunk-e, hogy ment a munka. Kicsit csodálkoztunk, de örültünk neki. Messze nem volt a mostanihoz hasonló felhajtás.

Én azóta valahogy úgy képzelem: ez is a dolga ilyenkor. Legyen ott, mutassa meg a helyieknek, a védekezésben részt vevőknek, hogy figyel rájuk. Ez teljesen rendben van, megtette a német és az osztrák államfő is a maga országában a mostani árvíznél. Ezen túlmenően aztán van az "átmeneti zóna", amikor olyanokat csinál, ami visszatetszést kelt, meg a "piros zóna", amikor akadályoz. Lássuk, mik ezek.



(Forrás: Propeller.hu)


Számomra visszatetszést kelt - de ez szubjektív dolog, simán elfogadom, ha másban nem kelt ilyesmit - ha ő tájékoztat szakmai dolgokról, amikor nem a politikai vezető szerepét ölti fel. Érdemi, politikai vezetői döntésre ilyenkor nem igazán adódik alkalom, amit tehet, az az, hogy alulnézetből is megnézi a rendszer működését. Ennek van haszna, abszolút médiaképes dolog is az ilyen, ért is hozzá, de talán itt érdemes lenne megállni. De mondom, esetleg belefér az is, ha itt még nem teszi, jövőre választás, és az ellenzék fanyaloghat, hogy ezt a médiafigyelmet nem arathatja le, de hát tetszett volna megnyerni a választást.

Ahol viszont mindenképp meg kell állni, a "piros" zóna az az, ahol már akadályoz. Amikor a stábja azt kéri a visegrádiaktól, hogy építsenek neki gátat csak azért, hogy oda tudjon menni, és amikor erre nincs erő, - már ha igaz - odamegy hajón, ami egyrészt ilyenkor minden földi halandónak tilos, másrészt veszélyeztetheti a védekezést is. Ezt nem kéne, ezzel le tudja rontani a szépen felépített "árvízi megmentő" imázst is. UPDATE: itt a cáfolat!


Véleményem szerint a piros kategóriába esik, ha átveszi az operatív irányítást vagy annak egy részét. Persze tudjuk, elszámolt ő már végtelenig, kétszer is, de ezeket a dolgokat érdemes a szakértőkre hagyni, hadd döntsék el, mi a teendő. Az ilyesmi akkor is káros, ha csak a látszat kedvéért, a kamerák előtt teszi, a gyakorlatban továbbra is a műszaki irányító törzs dönt - akkor azért, mert azt az érzést kelti az emberekben, hogy a rendszer, amelynek kiépítéséért és működtetéséért a kormánya felel, nem működne jól - pedig eddig pont úgy látszik, hogy nagyon is jól kezelik az árvizet.


UPDATE: Aztán például, amikor egy olyan város is veszélybe kerül, amelynek nem fideszes a vezetője, sőt, rendszeres konfliktusban áll a kormánypárt helyi embereivel, nem illik csicskáztatni. Az összefogást nemcsak mondani kötelező, de csinálni is. A védekezők közül is vannak fideszesek meg nem fideszesek, mégis együtt töltik a zsákot. Ebben is példát kéne mutatni - de nem ilyent.

Végezetül hadd tegyek egy összehasonlítást a márciusi hó- és a mostani árvízhelyzet között. Ahogy a vizesek mondják: teljesen más volt az "időelőny", amivel előre lehet tudni, hogy baj lesz és fel lehet rá készülni. Márciusban ez szinte zéró volt - láthatóan a kormány és a hatóságok sem hittek a meteorológusoknak, akik pár nappal korábban felhívták a figyelmet a veszélyre - az eredmény sok mindenre emlékeztetett, csak az irányítói profizmusra nem. Most a passaui vízszintrekord megdőlése teljesen egyértelmű figyelmeztetés volt, jópár nappal a hazai helyzet súlyosra fordulása előtt. Meg lehetett építeni a pár hete, felújítási céllal - de hidrológiailag a létező legrosszabb pillanatban - elbontott győrújfalui gátat, és - bár péntek éjjel paraszthajszálon múlt a dolog - eddig meg is lehetett tartani. A gátmagasítások mindenütt kb. 1 nappal a tetőzés előtt befejeződtek, a Honvédség pontosan ott volt, ahol lennie kellett, az ország együtt mozdult, mozdul, a civil önkéntesek - ahogy márciusban is - nagyot tolnak a szekéren. Időelőnnyel már megy - merítsünk ebből önbizalmat. A kormányfő is ahhoz, hogy megfontoltan arassa le a - ha mindenütt kitart a gát: megérdemelt - politikai babért.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, March 31, 2013

Célpontban a kölyök

Indult az egész a német ARD és ZDF közszolgálati adók gyermekműsorában vetített "Piros lap Magyarországnak" rövidfilmmel, ahol a német gyerekeknek azt magyarázták, mi a baj a mi hazai folyamatainkkal. Ez utóbbiakat nyilván pártállástól, világnézettől, az alternatív valóságok eltérő fogyasztóinként másként ítéljük meg, mondjuk azt meg lehet érteni, hogy ők nem szeretnék, ha a saját következő generációjuk a filmbéli csapdákba menne. Ha nagyon durva akarnék lenni (nem hozzájuk; magunkhoz!), hozzátehetném, hogy kár, hogy 1933 előtt nem voltak ilyen tévéfilmjeik, de hát a televízió épp csak valami érdekes kísérlet volt akkor.


Aztán jött Orbán Viktor. Nem köntörfalazott, rögtön a lényegre tért múlt pénteki rádióinterjújában (amit aztán a kiegyensúlyozottság jegyében gyakorlatilag ellenzéki reflexió nélkül adott le 4-5 hírben az aznap esti M1 Híradó):



Magyarországon elképzelhetetlen lenne, hogy "hazugságokat és valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsanak. Ha ez előfordulna a Magyar Televízióban, itt mindenki repülne egyetlen perc alatt, ugyanis a gyermekek nem arra valók, hogy mindenfajta politikai agymosásnak vessük őket alá.



Ezzel persze kitűnő illusztrációt adott arra, hogy a németeknek igazuk van a média kézivezérléséről... Az erre adott német választ most hagyjuk, ez maximum tegnapig lehetett esetleg érdekes. Ámde valaki a fideszmédia táján annak ellenére nem hallotta a miniszterelnök szavait, hogy tényleg napokig másról sem szóltak a közszolgálati műsorok. Mire véljük ugyanis a Hír TV "Kölyök Célpont" című szombati gyöngyszemét?


kolyokcelpont.jpg


A mostani gondolatmenetem szempontjából lényegtelen, hogy a nagyobb államok jobban beleszólnak az Unió ügyeibe (tényleg jobban), vagy hogy Angela Merkel megmondhatja-e a független ciprusiaknak, mire költsék a pénzüket (tényleg megmondja), és mindez azért van-e, mert a németeknek sok pénzük van (tényleg van, tán az is megérne egy fordulót hogy miért van - és persze a híttévés logikai lánc itt bukik).


De ez most tényleg nem fontos, mert a lényeg, hogy akkor most vessük-e alá a gyerekeket mindenféle politikai agymosásnak, vagy sem? Azt sajnos nem tudom érvként elfogadni, hogy a mi agymosásunk nem agymosás, mert ez igaz, és igazsággal nem lehet agyat mosni - ugyanis mi van akkor, ha a németeknek van igaza? Azt persze megértem, miért nem "repül mindenki egyetlen perc alatt": a Hír TV nem közszolgálati adó, ők úgy mosnak gyerekagyat, ahogy nekik tetszik.


A "házi médiának" persze még inkább igazodnia kéne a főnök gondolataihoz. A gondom pont ez: valószínűnűleg épp ahhoz alkalmazkodtak. Jól hangzik a rádióinterjúban a gyermekek védelme, de odafent láthatóan tetszik ez a műfaj. Különben repülnének egy perc alatt.


 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, October 19, 2012

Tarlós-égetés

Főpolgármester Úr ideges. Van rá oka: nem elég, hogy lehetetlen költségvetési helyzetben van a város; nem elég, hogy az ellenzék nap mint nap számon kéri őt vélt vagy valós tetteiért; nem elég, hogy óriási felháborodás kíséri minden intézkedését; nem elég, hogy a Fidesz-frakció folyamatosan szervezkedik ellene; még ez az okoskodó liba is kekeckedik vele. Budapest szegény királya elfáradt – s rajta már az sem segít, ha IQ-ja 90 felett repeszt át a fővárosi égbolton.



Tarlós bő két éves uralkodásának gyümölcse hosszas és kínos magyarázkodások sorozatából lassan véget nem érő vészkiáltássá érik. Mély világfájdalommal szívében, Őgorombasága talán unja már elkeseredett, tehetetlen (ön)vívódását - és talán ezért érezte ösztönös szükségét, hogy levezesse a feszkót Kálmán Olgán.



Az ilyen agyi érelpattanások láttatják, hogy azon politikusok, akik egyébként a pártdrukkereken kívüli, gondolkodó közönség számára is elfogadhatóak (s urambocsá’: időnként talán még szimpatikusak is), egyetlen rossz napot kifogva képesek romba dönteni nagy nehezen felépített pozitív imázsukat. Hiába kapálóznak: azért ők sem gondolhatják komolyan, hogy Kálmán Olga a hibás, amiért néha felfedi valós arcukat - és ami így rendszerint népszerűségvesztéssel is jár. „Engem provokálnak!” – kiáltják sértődötten: ez azonban maximum a Főrendezőnél lehet elfogadható magyarázat. Az értelmes többség ugyanis pontosan tudja: itt csak az provokálható, akinek vaj van a füle mögött. Meg persze az, aki tahó.


primitiv faj.jpg


Tarlós esetében a napnál is világosabb, hogy mi ennek a nagy idegességnek a valódi oka: egész egyszerűen képtelen eljátszani a ráaggatott szerepet. Orbán direktor úr arra kérte fel őt egykoron, hogy egy középre húzó ember képét mutató - a bizonytalanná vált budapesti szavazókat el nem ijesztő - gentleman szerepében brillírozzon, majd - főpolgármesterként - mindig, minden körülmények között működjék együtt a Kormánnyal és a fővárosi Fidesz-frakcióval. Tartsa a hátát, tartsa a frontot - és persze tartsa távol a túlzottan ambiciózus narancsosokat a hatalomtól. Tartsa ott a gyengélkedőben Budapestet - néha pedig tegyen eleget különleges kéréseknek. Így válhat belőle „Őfelsége legfőbb polgármestere”.


Hűségével kapcsolatban eddig nem is akadhatott problémája Orbán Viktornak: tehetségével, rátermettségével annál inkább. A miniszterelnök talán csak nemrég döbbenhetett rá, mennyire elszámította vele magát. Tarlós egész egyszerűen nem megfelelő ember a nagy feladatra: önjáróságával olykor elefántként téblábol a budapesti porcelánboltban; megbont bizonyos szisztematikusan szőtt politikai hálókat; saját bábokat gyárt; és túl gyakran konfrontálódik. Mindenkivel. Rendszerint akkor kerül középpontba, amikor nem kellene: múzeumi negyed felállítása, megújított földalatti, villamos- és trolihálózat, fővárosi tulajdonba kerülő vízmű, gödöllői metró és csepeli gyorsvasút átadása helyett csődveszély, koalíciós feszültségek, utca névtáblák cseréje, hajléktalan-kipaterolás, Vitézy Dávid és Dörner György körüli botrányok. Hiába könyvelhet el kézzelfogható sikereket is (Alstom- és Siemens-vita rendezése, BKV-csőd elkerülése): egy választás megnyeréséhez ez rettentően kevés lesz. Pláne annak fényében, hogy – bár országos szinten a politikai szélrózsa nem fordult még meg teljesen – Budapest készen áll a váltásra. A következő két esztendőben semmi olyan eredmény prezentálására nem lesz lehetősége, amivel győzelemre törhet.


Főpolgármester Úr fásult is emiatt. Érzi, hogy az Orbán által kreált szerep nem áll jól neki. A mindenkivel szemben elkeseredett és hősies küzdelmet vívó, igazságkereső polgármester kiégett. Talán már azok sem hullajtanának könnyeket utána, akik eddig szánni való, szerethető figurának tartották. Tarlós magára maradt és már csak egyetlen feladatot szánt neki a miniszterelnök: húzza ki valahogy a választásokig, amíg ki nem talál valamit. Pontosabban: valakit, helyette. Olyat, aki nem veszélyes, aki nem válhat konkurensévé a Kormánynak - akiben nincs annyi ambíció és leleményesség, mint Rogánban vagy Pokorniban. Tarlós viszont már alig bírja szusszal: prüszköl, szitkozódik, goromba megjegyzéseket tesz. Tovább rontja a Fidesz amúgy sem valami fényes nőpolitikáját. Kálmán Olga elleni kirohanása emberileg persze érthető: a tántorgó királyra gúnyosan mosolyogó riporter arcának látványa nyilvánvalóan haragot váltott ki belőle. Ő amúgy sem higgadt típus: ha Szerkesztő Asszony szemüveges volna, talán még azt is leverné róla és jól ráugrana.


Dühödt ember ő, aki érzi a vesztét – akinek már mindenki érzi a vesztét. Politikai karrierje a vég felé közeledik. Ebben a szerepben számára már csak a magány és reménytelenség érzete maradt. A Kálmán Olgával bunkózó Tarlós megkeseredett politikai hajléktalanná vált – akin senki sem akar már segíteni. Sem a Fidesz, sem Orbán Viktor, sem a szélsőjobb. Kudarctörténete tanulság mindazok számára, akik a (tüzes) trónra áhítoznak: a királyi szerepre bizony nem mindenki alkalmas.


Schmitt Pál sem volt az.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Saturday, September 29, 2012

Láthatatlan emberek

Mondtam én, hogy nincs itt semmi látnivaló! Amikor az azeri baltás gyilkos ügye kirobbant, sok százezer naiv internetező abban a hitben volt, hogy "az azeri baltás gyilkos ügye kirobbant." Pedig nem. Mert aki akkor bekapcsolta televíziót (mínusz ATV), a rádiót (mínusz Klubrádió), átnézte a kormánnyal szemben nem túl kritikus portálok tartalmát, bizony nem találhatott semmit. Úgy tűnik van, aki még most sem talál semmit.


Mára a "nem létező" Safarovról kiderült, hogy létezik - csak épp "láthatatlan" (értsd: egyesek szerint nincs azeri ügy - legalábbis nálunk!). Láthatatlan ugyanúgy, mint januárban az Opera előtt megjelent több tízezer/százezer kormányellenes tüntető, a Tőkés László mellett álló Lomnici Zoltán, vagy az interjút adó Daniel Cohn-Bendit. De vajon mi közöset vélhettünk felfedezni e láthatatlan emberekben, rejtélyes eltűnésükben? Egyetlen dolgot: nem a Fidesz hívei voltak. Mára viszont eljutottunk oda, hogy Kövér László, a Fidesz (kb.) második embere is "láthatatlanná" tudott válni. Na de hogyan? Hiszen ekkora bűvész-trükköt nem képes akárki végrehajtani. Ehhez Papp Dániel, Élő Gábor, vagy Belénessy Csaba (és az MTVA csapata) már kevés. Ide profi kell.


Igen, ő az: a kormányzati kommunikáció pápája, a szembesítés kérlelhetetlen kivédekező bajnoka, Szijjártó Péter. A „Spokesman” visszatért – sajnos egyelőre csak egy interjúval szórakoztatja a nagyérdeműt. De micsoda interjúval! Ebben eltünteti magát Kövér Lászlót a szeptemberi Fideszes elnökségi ülésről. Na, ez a valami! Letagadja azt, hogy az Országgyűlés elnöke kiakadt a fenti megbeszélésen az azeri ügy miatt. Letagadja, hogy a Safarov-kiadatás egyáltalán szóba került volna azon az ülésen - amely éppen akkor zajlott, amikor már az egész ország (igen, akkor már kormánysajtóstul-mindenestül!!) attól volt hangos egész nap! Amikor külföldről magyarázatot követeltek olyan „jelentéktelen” szövetségesek, mint az USA, Oroszország vagy az EU!  Ha így folytatja tovább,  a következő interjúban azt fogja mondani: nem is volt aznap elnökségi ülés!


Vicces mellékszál, hogy Kövér László már Schmitt úr elnöki kinevezésének ötletén is kiakadt (amit nem tagad le a mai napig sem – talán büszkeségből): s az élet akkor is őt igazolta. Sokszor ment már szembe Orbán elképzeléseivel - mondhatjuk, általában ennek is meg lett az eredménye.


invisible_man.jpg


Mindezekből pedig levonhatjuk a tanulságot: egyrészt Kövér úr „sajátos” habitusából és eddig jellemző viselkedéséből szükségszerűen következnie kellett egy „kisebb” őrjöngésnek a baltás gyilkos kiadatása miatt (már csak azért is, mert ha valaki, ő aztán nem fél megmondani a véleményét T. Miniszterelnök Úrnak (sem) – pláne ha taktikai baklövésről van szó); másrészt a politikai informátoroknak ma már mindenki jobban hisz, mint Szijjártó Péternek – még ha ez nem is tetszik neki. Ja, és a népítéletet is jól ismerjük az ügy kapcsán. Éppen ezért érthetetlen, miért kell letagadni továbbra is egy olyan balhét, amiről már mindenki tud és amiről mindenkinek megvan a véleménye?


Azt hiszem, hogy civilizált országban ezen a fronton már nincs más lehetőség: visszavonulót kell fújni. Marad a beismerés, a személyi konzekvenciák levonása, a jóvátétel valamely (diplomáciai) formája, elhatárolódás. Ebben az esetben a „jóhiszemű kormány” képe hiteles is marad. Kevésbé civilizált országban van csak más út: elhallgatás, eltüntetés, elferdítés, rácsodálkozás, letagadás, megsértődés, visszatámadás, cinizmus. Ebben az esetben viszont csak az azeri biznisz marad. Tessék végre választani.



Szijjártó Péter: „Nem szegtünk meg semmilyen normát.” (interjú - 168 Óra)



 



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, September 26, 2012

Törölköző

A Fővárosi Törvényszék harmadszor is a Klubrádiónak adott igazat a 95,3-as frekvenciáért folytatott perben. A bíróság kimondta, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem zárhatja ki a pályázatból a Klubrádiót, és hatályon kívül helyezte az erről szóló határozatot. Kedves Szalai Annamária, itt az ideje feladni a küzdelmet. Mert három a magyar igazság.


Már a fiktívnek tűnő  „Autórádió” nevű pályázó elmeszelésekor is világos volt mindenki számára, hogy jogállami keretek között ezt a meccset nem lehet megnyerni. Persze, ha a gombhoz varrták volna a kabátot, akkor esetleg ki lehetett volna találni olyan (visszamenőleges hatályú?) jogszabályt, amivel a Klubrádió jött volna ki vesztesen az ügyből. Vagy berakni az Alaptörvénybe, hogy „…65 év felett senki nem lehet bíró…frekvenciapályázat győztese pedig nem lehet a Klubrádió…vagy olyan cég, ahol Bolgár György alkalmazásban áll”. Ugye, hogy ennek semmi értelme?


throw-in-the-towel.jpg


Szerintem összességében nagyon kevés ember veszített ebben az ügyben. Talán csak az NMHH, meg esetleg néhány fideszes érdekember. A Klubrádió csapatán és a baloldali/liberális érzelmű embereken kívül ugyanis a jobboldaliak is győztek: mert mindenki számára bebizonyosodott, hogy igenis van jogállam; mert szerencsére maradnak „játszópajtások a homokozóban” (ha tetszik: van kit anyázni); mert a nyilvánosság palettája nem szűkül (az ügyek megfelelő szintű feltárásához fontos a sokszínű média); mert a sajtószabadság szintje nem süllyed (például azért, mert a médiahatalom nem válik egypólusúvá); és mert nem csináltak mártírt Bolgárék csapatából.


Kedves Szalai Annamária és az Ön csapata, a helyükben most dobnám be a törölközőt és együtt ünnepelnék az ellenféllel.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, September 2, 2012

Tényleg nincs itt semmi látnivaló!

Blogtársam teljes joggal veti a Fidesz és a Kormány szemére, hogy az azeri baltás gyilkos botrányos hazaengedését (némi váltságdíjért, azaz államkötvény megvételéért cserébe) megpróbálják azzal a bagatell módszerrel elintézni, hogy „nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekintik”. Szerintem is felháborító, hogy megint úgy védekeznek egy számukra (is) kínos ügyben: „menjenek haza emberek, nincs itt semmi látnivaló!”. De hát ha egyszer tényleg nincs?


Pénteken szondázom a kormány felé (némileg/igencsak) elkötelezett sajtóorgánumokat. Azeriekről, örményekről nem látok semmit. Szombat reggel 10:00 után megteszem ugyanezt. Semmi. 19:00 után megint próbálkozom. Hiába. Emberek (különösen a "nemzeti oldaliak")! Látják? Hát nem történt itt semmi! Mert ha történt volna, arról tájékoztattuk volna Önöket! De nem tettük. Mert nem történt meg. Vagy mert nem volt fontos.


Mert mennyivel fontosabb most azzal foglalkozni, hogy: „vége a bliccelésnek Mosonmagyaróváron”; hogy „dinnyét loptak, lebuktak, gyújtogattak”; hogy mit üzennek „a múlt X-ei az új generációnak?” (X-faktor c. műsor propagálása); hogy mi van a „pálinkás fagylalttal és az óriás üsttel”; hogy „Clint Eastwood kiállt Mitt Romney mellett”; hogy „illusztrációkkal rettentenek el a dohányzástól”; hogy „a munkavégzésre alkalmatlan bírósági épületből költözni szeretnének a bírák”; és hogy „egymillió forintot hozott a magyarok kenyere”. Kár, hogy ma nem született kiselefánt az állatkertben. Mert akkor arról is tudnánk. Na, de örményekről? Ugyan már!


Igen, ismét az elhallgató propagandához nyúltak a fiúk - de ne becsüljük le őket. Ezzel a módszerrel hatékonyan lehet tompítani a rossz híreket és persze távol tartani az okvetlenkedőket. Sikerülni fog, amire ezúttal nagy szükségük lesz, mert úgy hírlik, Orbán úr keze is vastagon benne van a dologban. Márpedig a legnagyobb totem szent és sérthetetlen, rá különösen vigyázni kell!


Még mindig nem hiszik, hogy nem történt semmi? Pillantsanak rá a mellékelt képekre! (lentebb) Látni fogják, hogy a hirado.hu és a Magyar Hírlap online voltak valamennyire "tökösek", és (délutánra) "csak bevállalták" az örmény anyagot (na jó, az RTL Klub is rávette magát végül). Azért korántsem esztelenül: a Helyi Témától tanult kiragadás/ferdítés/hangulatkeltés módszerével eleve olyan címekkel hozták le az anyagot, ami arra utal, hogy itt minket támadtak meg, alaptalanul („Magyar zászlót égettek Jerevánban”; „Megtaposták a magyar zászlót Jerevánban” – mintha ezzel kezdődött volna az egész balhé!). Óriási, nem? Nem hiszik el nekem? Higgyenek a szemüknek! Íme!


hirtv reggel.jpg; hirtv este.jpg; SEMMI


magyar nemzet reggel.jpg; magyar nemzet este.jpg; SZINTE SEMMI


tv2 reggel.jpg; tv2 este.jpg; SEMMI


magyar hirlap reggel.jpg; magyar hirlap este.jpg; HANGULATKELTÉS


rtlklub reggel.jpg; rtlklub este.jpg; HANGULATKELTÉS


hirado.hu.jpg KORREKT


CsendAdas.jpg


U.I.:


Kedves Hitetlenkedők! Látják-látják? Mégis kell az a harckocsi! Két napja még arról kaptunk hírt, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) egy BTR-80-as beszerzését tervezi - és jól lehurrogtuk, mi károgó varjak, miközben az élet máris őket igazolta! T. Miniszterelnök és társai – dicsőségesen megnyerve a gazdasági szabadságharcot – ezúttal háborús helyzetre készültek, kiváló érzékkel: gyakorlatilag sikerült kirobbantaniuk (egy sokadik) azeri-örmény viszályt. Ideje hát valahogy megvédeni a Hazát.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Sunday, August 26, 2012

Kormány és az IMF: nyuszika esete a fűnyíróval

Én már nem bírom ezt a sok izgalmat. Hónapok óta tűkön ülök. Vajon a népért hősiesen küzdő Kormány meg tud-e majd felelni a gonosz, fröcsögő (és tüzet okádó! én láttam!) Nemzetközi Valutaalap (IMF) követeléseinek? Mit kunyerálnak már megint tőle ezek a nemzetrontók?


A T. Miniszterelnök Úr által legutóbb köztudatba bedobott "nyugdíjkifizetésekben keresendő megtakarítási lehetőségekkel" ismét egy szociális rém képét festette le - amit természetesen megint a gonosz (de azért a "mi-bankunk") IMF cselszövésének köszönhetünk. Pedig ha végre egyszer nem vennénk komolyan Orbán mágikus szövegeit, akkor hamar rájöhetnénk arra, hogy ez (is) csak egy újabb bogárka, amit tudatosan ültettek el a nép fülében (s egy 2010 óta tartó kampány része). Miért? Gazdaságpolitikai szempontból mondhatjuk, azért, hogy ne kelljen (teljesen) szembesülni a gyurcsányi örökséggel (magyarul: az IMF egykori elkergetése, illetve mostani ördögként való lefestése esetleg legitimálhatja azon "függetlenségi" törekvéseket, hogy a korábban vállalt intézkedések és korlátok egy részét immár ne kelljen betartani). Ez azonban komoly lavírozási képességet feltételez az EU, az IMF, és persze a jogbiztonság alapelveinek bonyolult hálózatában. Arról most ne beszéljünk, hogy ez mennyire sikerül(t).


Politikai szempontból viszont azért fontos, mert a Fidesz kénytelen kettős párbeszédet folytatni híveivel, ha maximalizálni akarja szavazatait 2014-ben is: a radikális szárnynak a „Pfuj, IMF, takarodj!”-műsorszámot kell előadnia, míg az értelmesebbeknek az „Uraim, nyugalom, mi is európaiak vagyunk ám!”-at. Ebből a szemszögből rögtön meg is értjük Orbán nyári merengését: eszerint az ő csapatának egyik fele ázsiai, a másik európai „típusú” (most mindegy, hogy egyébként az egész magyarságot nevezte félázsiainak, ő ugyanis mindig az egész ország nevében beszél – nézzük már el neki, kérem!).


Hallotta már valaki az IMF küldötteinek vonyítását a sajtón keresztül? Kétlem, hogy igen: ők ugyanis nem kommunikálnak a néppel, annál inkább a Kormánnyal. Csendben várják programjavaslatát - és elvárják a gyurcsányi örökség követelményeinek maradéktalan betartását. Az asztalnál éppen emiatt nem ül senki. Persze, ősszel talán újra megpróbálnak komolyan beszélni egymással. A Kormány mindenesetre nem tétlenkedik addig sem, felkészül: csakhogy nem a gazdasági, hanem a kommunikációs küzdelemre. Felkészíti az embereket a politikai kudarcra. Ami az IMF-et láthatóan nem érdekli. A pénze annál inkább.


Így amikor látjuk/halljuk Orbánt vagy küldöttét üzengetni a sajtón keresztül a népnek és az IMF-nek, akkor valójában magában beszél. Mint nyuszika, amikor hangosan töpreng, hogy vajon mit fog szólni a medve, ha kölcsönkéri tőle a fűnyírót. Szakállas vicc, tudjuk, mi az eredménye. Márpedig ugyanerre a „poénra” játszhatnak Orbánék, s akarják majd elereszteni a következő hónapokban (vagy talán 2013-ban): „IMF, cseszd meg a fűnyíródat (pénzedet)! Csak nem képzeled, hogy teljesítjük a lehetetlen követeléseidet?!” Miközben a kétfejű medve (IMF+EU) nem szól semmit. És nem követel melegházasságot sem.


A kormánykoncepció egyébként nem teljesen értelmetlen: az IMF-re mutogatva például le lehet nyeletni néhány tényleg kényelmetlen intézkedést; a gazdaságpolitikai hibák egy részét szintén rá lehet kenni „Gonoszékra”; tovább lehet hergelni, radikalizálni a saját tábort (ami például nagyon hasznos segítség a politikai ellenfelek későbbi kiiktatásához); és a nagy megmentő szerepét is magukra tudják osztani („velünk ezt majdnem megcsináltatták, de mi hősiesen nem engedtük!”). Persze van ennek némi izzadságszaga és szánalmassága. Arról nem beszélve, hogy esélyes a buktára is: de hát szükségszerűen ide vezet az „egy a zászló, egy a tábor”-stratégia.


Az esetleges vereségből mindenesetre egyféle módon tudnak jól kijönni (még ha ezt ők nem is hiszik): ha választás útján megbuknak. Mert akkor nem kell végrehajtaniuk semmit - mindazt, ami kellemetlen -, majd jól rá lehet kenni a következő kormányra. Sőt, akkor a vezért sem kell leváltani (ő amúgy is örökös főbérlő – nézzék már el ezt is neki!), hiszen nem ő (és gazdasági géniusza) a hibás, hanem a Gyurcs…IMF!


Rabbits.jpg


Ugye, hogy 2002 és 2006 után is alkalmaztak ilyen kommunikációs trükköket? Bizony ám. Nem volt sportszerű ugyan, de nem is egyedülálló: a világon mindenhol, mindenkor bevetették a politikai ellenfelek lejáratására - s még inkább a saját párt hitelességének mentése érdekében (látjuk, hosszú távon jövedelmezett – például ki emlékszik ma már a Fidesz egykori viselt dolgaira?). És igen, a hírhedten „bátor” Gyurcsány Ferenc is bőszen alkalmazta: kormányon lévőként sportos rendszerességgel vádolta az ellenzéket azzal, hogy miatta kénytelen visszavonni egyes kellemetlen intézkedéseket (mert ő olyan marha nagy demokrata), illetve sajnos épp miattuk akar bevezetni egyet (mert radikális az ellenzék, és mert oly pazarló a nép). Vagy felvenni egy IMF-kölcsönt. Szép kis egymásra mutogató nyuszi-társaság.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Tuesday, August 21, 2012

Így neveld a pártfogódat!

A hatalom fenntartásának fontos médiaeszköze az elhallgató propaganda következetes használata a viszonylag passzív választói többség körében (amelyet korábban már volt szerencsém bemutatni), egy elszánt kormánynak azonban gondolnia kell olyan okvetlenkedőkre is, akik önszorgalmukból méltóztatnak politikailag aktív polgárként viselkedni. Fene beléjük. Előlük ugyanis nem lehet egyszerűen elrejteni a valós híreket, több és drágább gondoskodást igényelnek: nevelésre szorulnak.


T. Miniszterelnök Úr és csapata korán felismerte, hogy a veszélyes és szeszélyes politikailag aktív rétegnek két fontos ismérve van: egyrészt elsöprő többségük általában az Internet szabad és színes (zavaros) információtengerében lubickol, vagyis nagyrészt onnan tájékozódik. Ez azonban előnyös is lehet, mert így esély nyílik a passzív „birkákétól” teljesen eltérő kommunikációs panelek betöltésére az etetőjükbe. (A kettős beszéd császára így brillírozhat: akár ugyanazon a héten adhat két, egymásnak teljesen ellentmondó üzenetet tartalmazó interjút, mindenféle negatív következmény nélkül.) Másrészt az aktív polgárok azok, akik jelentősen befolyásolják kevésbé tájékozott társaikat - így rájuk tényleg nagyon oda kell figyelni. A kérdés adott: hogyan lehetne őket is beterelni a karámba (értsd: kontrollálni, viselkedésüket kiszámíthatóvá tenni)?


Nyilván az a feladatunk, hogy megmondjuk nekik, mit kell gondolni aktuálpolitikai ügyekről (iránymutatás), kit kell gyűlölni (karaktergyilkosság) és kit szeretni (totemállítás). Ezeket ráadásul egyszerre kell elérni, hogy minden vágyat ki tudjunk elégíteni (értelmit, érzelmit egyaránt) és stabil világképet is össze tudjunk rakni rajongónk számára, amivel hozzásegítjük őt ahhoz, hogy eredményesen tudjon majd megvédeni minket közéleti vitái során. Csakhogy számolnunk kell azzal is, hogy a szavazók finnyásak egy kissé: nem szeretik, ha a szellemi muníciót közvetlenül töltik beléjük (szájbarágás). Azzal ugyanis megszégyenítve érzik magukat és könnyen közröhej tárgyává válhatnak egy társaságban („Mi van? Te vagy a kormány papagáj-kommandója?!”). Ezért segítségül kell hívnunk olyan véleményformálókat, akik – a hagyományos módszertől eltérően – nem hitelességük, intellektusuk („hiszen már Ő is megmondta”), hanem ötleteik miatt válnak hasznossá: amiket majd sokan fel is fognak használni saját vitáikban – és még hivatkozni sem kell a szerzőkre (remekül alkalmazható tehát a népszerű „CTRL Schmitt CTRL V” módszer). A szellemi termékek előállítói pedig épp ennek örülnek: így rejtenek el a közgondolkodásban olyan paneleket, amik igen gyorsan beépülnek és a rendszert is formálják. Háttérből irányítva, tudatosan, sunyin.


Tapasztalatok szerint e feladatra a legalkalmasabbnak eddig a bloggerek és a trollok bizonyultak: néhány gyenge próbálkozás után (pl. Deutsch Tamás, mint ismert közéleti szereplő leszáll a magasból az emberek közé és meglepő lazasággal osztja az észt – csúnyán megbukott) a kormánynak is be kellett látnia, hogy a „sunyi” politika sokkal célravezetőbb e tekintetben, mint a közvetlen tematizálás. A trollok (régi gúnynevükön: „bérkommentelők”) szerepe, hogy minden fórumon ott legyenek (hírportálok, újságok, blogok – mindenhol, ahol véleményezhetők a cikkek) és belekontárkodjanak egy intellektuális vitába. A közhangulat rombolása a látszat ellenére nagyon is fontos feladat: számtalan honfitársat el tud kedvetleníteni és tántorítani a rendszeres olvasástól, hírkövetéstől, az értelmes párbeszéd kezdeményezésétől (amikből aztán veszélyes politikai közösségek is formálódhatnának!). A zsoldos bloggerek alkalmazása már keményebb dió (intellektuális, írástudó emberek kellenek, ráadásul nem ingyen), viszont nagyobb eredmények is elvárhatók tőlük. Itt is láttunk példát kezdeti ügyetlenkedésekre (lásd: Napraforgó kamublog Ángyán József lejáratására, ami a kormánypárti MTI-nek végül csúnya vereséget hozott), azonban láthatóan gyorsan kezdenek belejönni a fiúk.


Ezt bizonyítja (s talán a jelenlegi legjobb példa) a Jobbegyenes nevű blog hirtelen jött sikere. Látszólag semmi különös nincs a sztoriban: az első bejegyzésből – ami a londoni olimpia idején íródott - az derül ki, hogy a Gyurta Dániel olimpiai győzelmétől politikai hasznot remélő kormány televíziójának ismert cselekedete ellen felerősödött hangokat kívánja megtörni: a gúnyolódó vagy felháborodó pribékeket gyorsan helyre teszi (magyarul: lehazaárulózza őket) és így rántja össze a jobboldali közösséget. De még milyen jól! Páratlan (mégis valahonnan ismerős…) demagógiájával és megkérdőjelezhetetlen sikerével jól tükrözi a Haza közállapotát: Gyurta Dániel „védelmében” lassan politikai mozgalommá szélesedik egy olyan bejegyzés, aminek valójában semmi más értelme nincs azon kívül, hogy nevén nevezze az ellenséget (pl. Magyari Pétert, az Index munkatársát) – így kielégítve a hívek körében "híresen" ritkán felbukkanó gyűlölködési igényeket. Tartalmilag pusztán annyiban különbözik egy közepes kurucinfós írástól, hogy szerzője a cikk végén a nemzetrontók lakcímének és telefonszámának nyilvánosságra hozatalától eltekint.


S hogy miért került ide ez a példa? Nos, ha jobban megvizsgáljuk a blogot és elképzelhetetlen sikeréből (értsd: a semmiből egy-két nap alatt 50-100 ezer rajongó!) véletlenül arra gyanakodnánk, hogy megrendelésre készült termékről van szó, akkor hamar beláthatjuk, hogy gyönyörűen megmutatja a gyakorlatban az Orbán-féle médiarendszer lényegi (térfoglaló és népnevelő) mechanizmusát. Lényege: eleinte (a kormányzás első éveiben) akadnak vitatható témák (nevezzük ezt most „részleges” sajtószabadságnak). Később egyre több „Orbán-axióma” (vagyis megkérdőjelezhetetlen, vitathatatlan „tény”) kerül be a rendszerbe, amelyek testet öltenek: így lesznek belőlük „totemek”.


totem.jpg


Nézzük a példánkon keresztül: Czene Attila (a Gyurta-botrány valódi főszereplője) egy totem – mert olimpiai bajnok. Mindegy, hogy ezen ügy kapcsán, mint államtitkár van jelen - és emberként ő is fecseghet ostobaságokat (mint minden földi halandó) vagy épp viselkedhet méltatlanul. Totem, tehát érinthetetlen. (Hasonló próbálkozás volt Matolcsynál, csak őt képtelenség volt szentté avatni - hiába próbálta T. Miniszterelnök Ura. Schmitt úrnál ezt majdnem sikerült elérnie - Czenénél pedig nyilván sikerült is, ő azonban politikailag súlytalan. Valószínűleg ez volt az első és egyben utolsó jelentős médiaszereplése - a totem-jelenség modellezésére viszont rendkívül alkalmas.)


És következzék a lényeg: az olyan totemek, mint Czene egyre többen és többen lesznek a jövőben, mivel egyre több Orbán-axióma születik, ami egyre több totemet termel ki és az ő segítségükkel tematizálják a közéletet (ez a térfoglalás része).


Amikor pedig többségbe kerülnek, akkor már nagyon nehéz lesz bármiről vagy bárkiről vitatkozni, hiszen ha totemről vitatkozunk, akkor automatikusan hazaárulókká válunk. Ilyen egyszerű és ördögi ez. Akinek tehát (most még) nem tetszik mondjuk a telefonadó, az még lehet tisztes állampolgár. De aki szót mer emelni az ellen, hogy Czene államtitkár, olimpiai bajnok (vigyázz! totem!) a remekül versenyző Gyurta Dániel olimpikon (vigyázz! totem!) szereplését úgy „szak-”kommentálja, hogy annak szándékosan politikai színezetet ad: az minimum hazaáruló/hazátlan. Teljesen mindegy, hogy ironizál vagy komolyan gondolja. Totemügyben nem ismerünk tréfát!


(Természetesen mindeközben az illendőség okán mindannyiunknak tudnia kellene, hogy valójában egy sportesemény szándékos átpolitizálása az, ami problémás - és minimum nem elegáns. Ahogyan a kritizálók-méltatlankodók politikai kirekesztésének szándéka sem.)


Tőkés püspök (vigyázz! totem!) hiába küld élő adásban Gyurta Dániel szereplése okán gratuláló SMS-t Czene államtitkárnak Erdély nevében, attól még Tőkés püspök nem = Erdély népe. Mert ő nem képviseli egymagában Erdély népét, maximum szeretné (ráadásul ottani elfogadottsága is relatív alacsony: csupán az itthon élő magyarokat tudja megtéveszteni azzal, hogy beállítja magát Erdély fő képviselőjének). Az önnön felkent Tőkés László tehát politikai önreklámot gyárt, kisajátít, ami politikailag ugyanannyira inkorrekt, mint a neki teret adó „köz”tévé és partnere, Czene államtitkár. A totem kritizálása pedig nem hazaárulás, hanem vélemény. Ami jó, hogy nem mindenkinek ugyanaz.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Wednesday, August 1, 2012

Politikai távoltartás

Katasztrófa, tömeggyilkosság, sztárbotrány. A kereskedelmi médiaszolgáltatás megmentői. Nemcsak az attrakció miatt, ami bevonzza a széles néptömegeket. Legalább annyira egy valós veszély elkerülése okán, miszerint: A gazda leváltható.



A kormányközeli sajtó („köz”média?) és a kereskedelmi szövetségesek mellé nem mindig szegődik oda a szerencse: bizony előfordul az év 365 napjában olyan, amikor egyszerűen nem történik semmi tragédia. Náluk ilyenkor van baj: kénytelenek közügyekkel foglalkozni. Vagy mégsem?



Van megoldás! De miért szükséges? A politika világa túl veszélyes: meglehetősen kiszámíthatatlan, szeszélyes, s különben túl sok tényező befolyásolja. Az ilyet nem szereti sem a kormány sem a kereskedő. Ők olyan rendet akarnak, ahol nyugodtan tudnak építkezni. És persze a nép is: szegény embereknek megvan a maguk baja, nemhogy még másokéval is foglalkozzanak. Ez a hozzáállás jól tükrözi az elmúlt évek passzív magyar valóságát: a rendszerváltozás kezdeti lelkesedése rég elhalványult; a politikai aktivitás a választások között rendre alacsony szintet mutat; a bizonytalankodók csak az utolsó pillanatban hajlandóak megnyilatkozni. Hogyan lehet ezen az áldatlan állapoton segíteni? A kormány elképzelése szerint a választási rendszert a tömegigények kielégítése felé kell vinni, így meg lehet óvni emberek millióit attól, hogy esetleg rossz helyre ikszeljenek. Erre való az előzetes regisztráció (és a jelentkezők kötelező voksolásának felvetődése): így szakszerűen el lehet riasztani a „kellemetlenkedőket” a nép ügyeitől.



A másik megoldás azonban sokkal rafináltabb – habár több erőfeszítést, állandó figyelmet igényel: a tömegtájékoztatás segítségével távol kell tartani a szavazót a közügyektől. Ez persze korántsem egyszerű feladat: nem lehet mindig imával elérni, hogy történjen aznap egy politikailag neutrális szenzáció, mint egy tömegkarambol - és nem születhet minden nap az állatkertben kiselefánt sem.



Azért a segítség nem marad el: erre találták ki a „politikaszűrő-rendszert” - és végszükség esetén még mindig ott vannak rendkívül kreatív T. Miniszterelnök Úr bevethető gumicsontjai is (made in: Félázsia). A cél maga az eszköz: teljes térfoglalás, a nép pedig (aki tisztességgel elvégezte dolgát 2010-ben, s azóta szerencsére nem annyira akaródzik politikával foglalkozni) csak akkor kapcsolódik majd be, amikor e kellemetlen tisztogatás a végére ér: mire felébred, már egy kigyomlált, sterilizált médiavilágban találja magát.



Egyedül az internetes portálokról mondható el, hogy nagyjából tisztességesen végezték munkájukat az elmúlt két évben: például annak ellenére, hogy az Index és az Origo is önkéntes szekértoló szerepet játszott a Gyurcsány-éra megbuktatásában (ez természetesen itt nem negatív vagy pozitív vélemény, pusztán ténymegállapítás!), a választások másnapján rögtön „váltottak”. Méghozzá úgy, ahogy azt kritikusan (és főleg önállóan) gondolkodó újságírók csapataitól elvárhattuk. Ez a felfogás azonban a kereskedelmi rádiókat és televíziókat azóta sem jellemzi: az RTL Klub és a TV2 is folytatja kínos elhallgató propagandáját, amikor pedig egy kis politikára vetemedne, a kormánypárt valahogy akkor is mindig jól jár. Persze, joggal kérdezheti egy kormánnyal szemben inkább kritikus olvasó: vajon hogy csinálják? Nos, úgy, hogy a politikai hírek is gondosan ki/meg vannak válogatva, sőt tervezve (amiben hathatós segítséget tud nyújtani az MTI szakértő csapata is).



elnemitas.jpg



A modern és sikeres „politikaszűrő-rendszer” működési alapelve nagyjából így néz ki:



 



KÉRDÉS: Mik azok a témák, amiket el kell kerülnünk és miért?



VÁLASZ:



a) aktuálpolitika: általában túl sok a támadási felület; túl sok az ellenzéki hozzászólás



b) szakmapolitika: senkit nem érdekel; mi sem értünk hozzá



c) elvi politika: ellentmondások tömkelege kerülhet felszínre; a kormányt hosszú távon is össztűz alatt tarthatja



MEGOLDÁS:



1. tompítás: hátrébb rakjuk a hírt; a kormánypárti vélemények domináljanak; emeljünk ki a hírből egy részletet és nagyítsuk fel - ebből lesz a gumicsont (pl. EU: MNB elnök fizetése, költségvetés: képviselői pluszjuttatások sorsa, fővárosi ügyek: utcanevek átkeresztelése).



2. hárítás, időnyerés: példák: "az érintett fél stábunk megkeresésére még nem reagált"; "a szembenálló fél az ellene felhozott vádakat nem kívánta kommentálni".



3. elhallgatás mindenáron: semmiképp ne kommunikáljunk a kínos témáról, hanem helyette hozzuk be gyorsan vezető hírnek: valahol a világon ma született egy kiselefánt/nyolcasikrek/fehér tigris/kancsal oposszum - és ehhez a témához feltétlenül ragaszkodjunk aznap! Gyártsunk le hozzá estére háttérműsort, a másnap reggelt pedig stúdióbeszélgetésekkel indítsuk - sok-sok meghívott szakértővel -, így nyerve két teljes napot! Legyen ismétlés is!



4. feláldozás: ha már nagyon nagy bajban vagyunk, "áldozzunk fel" egy olyan politikust a média oltárán, akiért (már) nem kár (pl. Schmitt Pál) - de csámcsogjunk még róla jó sokat és jó hosszan (mert addig is „védettek", vagyis nagyon elfoglaltak vagyunk).



KÉRDÉS: Milyen témákkal érdemes foglalkoznunk és hogyan?



VÁLASZ:



a) hiányozhatatlan hős: mindig olyan témákat válasszunk, amelyekben miniszterünk, államtitkárunk vagy polgármesterünk pozitív szereplőként jeleníthető meg (pl. Pintér belügyminiszter hősiesen üldözi a maffiát és közben, ha kell, kiáll az útra forgalmat terelni; Orbán Viktor közbenjárására Horn Gyula az Állami Egészségügyi Központban maradhat).



b) szemetelés: folyamatosan keressük a felnagyítható - egyébként teljesen érdektelen - témákat, embereket - vagyis gyártsunk szemetet (pl. dohányzás a parlamentben, képviselők fizetése, Damu Roland). Belőlük feltétlenül gyártsunk vezető hírt!



c) elhatárolás: ha képtelenek vagyunk fontos közéleti témát elkerülni (pl. költségvetés várható tételei, új adók, törvények hatályba lépése), akkor mindig kommentár és ellenzéki vélemények interpretálása nélkül mutassuk be azt (pl. Matolcsy bejelenti újabb adócsomagját - majd rögtön snitt!; Selmeczi Gabriella nyugdíjat ment - majd azonnal reklám!). A cél, hogy az ellenvélemények már csak egy szűk réteget érhessenek el (pl. internetezők, politikai rádió- és tévécsatornák nézői).



d) bespájzolás: az elhallgató propagandát úgy tudjuk a legbiztonságosabban üzemeltetni, ha mindig rendelkezésünkre áll egy-egy csali téma, amit szükség esetén eltereli a figyelmet. Tartsunk fenn hát egy olyan hírszerkesztő csapatot, amelyik az örökzöld témákat gyártja folyamatosan és tölti fel vele hírraktárunkat. Amikor tehát baj van, nincs más dolgunk, mint benyúlni a kamrába és kirántani egy megsérült (s azóta felgyógyult) pandamackót, a világ legöregebb indiánját, vagy egy bukfencező kardnyelőt, aki épp ráér interjút adni.




És még egy trükk: mindig lessünk el jó ötleteket másoktól! Ez azért is előnyös, mert ha az RTL Klub, a TV2 és az MTV is ugyanazt a „fontos” témát adja (pl. pünkösdi kutyafuttatás Szombathelyen; Guinness-rekord óriáspalacsinta Derekegyházon), akkor biztosan az lesz a nap vezető híre! Mert hát ennyi ember azért mégse tévedhet, ugye...?



A „politikaszűrő-rendszer” alkalmazói biztosítják a rendet és a nyugalmat a fejekben. Professzionális elhallgatásukért cserébe megtarthatják (és bővíthetik) fogyasztói körüket, kizárólagos működési frekvenciájukat pedig az állam garantálja (aki e védelmi alkuért cserébe még meg is tisztítja nekik a terepet: lásd Médiatanács kontra Klubrádió, ahol addig „számlálják újra a szavazatokat”, amíg ki nem jön a „Bolgárúr-Gameover”). A kormánytól pedig további megrendelések várhatók; a médiapiac így nemhogy hanyatlana, egyenesen felvirágzik! Jó-jó, egy kicsit irányítottabb, egy kicsit mesterkéltebb. De a miénk. Illetve: kié?



Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: