Showing posts with label Bajnai_Gordon. Show all posts
Showing posts with label Bajnai_Gordon. Show all posts

Tuesday, October 22, 2013

Szegfű hervadóban

Kedves szocialisták, ezt még mindig komolyan gondoljátok? Mármint hogy megnevezett, egyértelmű jelölt nélkül akár labdába lehet rúgni egy érdemi választáson? Persze nyilván az sem mindegy, hogy ki a jelölt, de amit most csináltok, az a létező legrosszabb: hogy senki.


Persze, van ennek hagyománya a szoci oldalon. 1994-ben sem volt megnevezve Horn Gyula - csak éppen teljesen világos volt, hogy ő lesz az, még ha félig a nyaka törik egy balesetben, akkor is. Tizenkét éve, a 2002-es választás előtti októberben sem volt még megnevezve senki - az akkori Mesterherős embert épp Kovács Lászlónak hívták, és a pártközvélemény pontosan tisztában volt azzal, hogy nem lehet vele nyerni (tudom, mert akkor még szoci voltam - de már elmúlt). Decemberben aztán ki is röppent a cilinderből Medgyessy, hogy végül hártyavékony győzelemmel, de behúzza a tavaszi választást.


Ezt persze most is el lehetne játszani - sőt igazából a győzelem halvány reményéhez el is kellene játszani - de ennek az égvilágon semmi jele nem látszik. De legyünk őszinték, az sem, hogy a szocialista párt a győzelemre játszana. Rettentő taktikus kivárást látunk, hogy majd az idő erodálja a konkurrens Bajnaiékat - és mit tesz a véletlen, tényleg - de az a felismerés, hogy az ellenfél nem az Együtt és nem is Gyurcsány, nem igazán jön át azon a kommunikációs falon, amelyet ma a hazai mainstream média jelent. De lehet, hogy nincs is ilyen.


Az elmúlt hétvégén pártkongresszus, október 23-án összeboruló nagygyűlés (ahol tippem szerint jóval kevesebben lesznek mint anno a Milla Szabadsajtó úti szeanszain), két olyan esély, ahol színre lehetett volna, vagy színre lehetne lépni. Annak ugyanis lenne üzenetértéke: az, hogy mondjuk Botka, Szanyi vagy akárki, ad abszurdum akár Gyurcsány a felkent jelölt, az visszhangzana minden médiában. Utána az illetőt lényegesebben gyakrabban kérdezgetnék mindenféléről a hírműsorok. Az a himihumi, hogy majd "Attila és Gordon közül az lesz, aki a több szavazatot kapja", nevetséges és elképesztően kontraproduktív. Jól hangozhat persze az egyeztető tárgyalásokon és a pártirodákon meg alapszervezeti gyűléseken, de velük nem lehet választást nyerni. Csak emlékezzünk Szili Katalin államfői jelölésére: az MSZP-ben baromi népszerű dolog volt, csak mindenkinek, aki tudta mennyi 2+2, világos volt, hogy nem fog összejönni. A Fidesz a lakosság többségével ilyen-olyan módon konfliktusba került, de az elégedetlenség fókuszálásához kell az "ellenzéki vezér". Azt sikerrel elérték, hogy ez más ne legyen, ők maguk viszont nem állnak sorompóba.


Persze ha már idáig eljutunk, az sem teljesen mindegy, hogy ki is lesz az - de ismétlem, a "jajistenemajdeldöntjük"-höz képest bárki jobb - például mert lehet vele beszélni. Viszont az sem baj, ha a jelölt győztes típus, vagy legalább küzdeni akar. Aki baloldalon a megszakadásig küzd, az Szanyi és Gyurcsány. Hangsúlyozom, nem vagyunk hívei egyiküknek sem, de küzdőképességük figyelemre méltó. Botka László szegedi polgármester, mint szélesebb körben elfogadható jelölt, szerintem még jobb lenne. És hát beszéljünk arról is, hogy kit nem tartunk jónak. Mesterházy képességei láthatóan véget érnek a párt nehéz időben megtett összetartásánál és stabil egyszemélyi hatalmának kiépítésénél. Kifelé azonban fájdalmasan hiányzik a mondandója, a víziója, ami politikusnál végzetes hiba. Ki tudott építeni egy Fideszre hajazó, központosított pártot, de a Fidesz víziói - és Orbán helyenként látható humora - nélkül. És hát van egy pártprogram, amelyről még a baloldal iránt több mint megértő Amerikai Népszava publicistája, Bartus László sem tudott, csak lesújtót írni - és igaza is van. Az "emeljünk adót, aztán majd lesz valahogy" nem egy igazi intellektuális magaslat. És mondjuk ki azt is, Bajnai sem esélyes jelölt, nemcsak az Együtt 2014 elolvadt támogatása, hanem a jól célzott karaktergyilkosság miatt is.


A szocialista párt talán még rápörgethető a választásokra, de az esély még egy tisztes helytállásra is napról napra fogy. Egy jó miniszterelnökjelölt - például a már említett Botka László - jól időzített bejelentésével ez talán megfordítható lenne, pláne hogy az eddig Bajnaira kihegyezett ellenpropaganda hirtelen használhatatlanná válna. Kívülről azonban a szocialista pártban nem látszik ehhez sem a szándék, sem a döntéshez szükséges intellektuális képesség és az ezt felvállaló csoport.


Márpedig ha tényleg ez a helyzet, akkor a Fidesz - minden antidemokratikus allűrjével együtt - kompetensebb induló, és ma lefogadható győzelme ebből a szempontból teljesen megérdemelt lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy beérik nekik az egyfordulóssá tett választási rendszer gyümölcse: csak a szocikkal összefogva lehetne indulni ellenük, aminek kivédésére a Fidesznek kiépített gépezete van, a szocialisták pedig nemcsak valóban összefogni, de a fő ellenfelükkel szemben eddig még harcolni sem akarnak.


Viszont ha tényleg ilyen tutyimutyik, akkor mindenkinek jobb lenne, ha eltűnnének.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, October 21, 2012

Bajnai vagy Orbán? Válasz Róna Péternek

Az általam igen tisztelt Róna Péter úr ma fontos írást publikált a Népszabadságban, Össze-visszafogás címmel. Cikkének vezérfonala az, hogy a 2014-es választás eredményeképp többséget kapó politikai gondolkodásmód, annak az elmúlt 22 év beidegződéseivel való szakítási képessége a leglényegesebb.



Lehet, hogy a katasztrofális Orbán-kormány leváltására a megfelelő eszköz nem a magyar közélet szótárának és nyelvtanának gyökeres megreformálása, hanem a lerobbant, de kétségtelenül életben maradt soi disant demokratikus erők összeboronálása. Ehhez pedig nem egy olyan személy kell, aki hiányosnak és deformáltnak véli az általuk képviselt berendezkedést, hanem olyan valaki, aki épp onnan jött, annak nem fordít hátat, de mégis elmondhatja magáról, hogy ő, valamilyen, eddig meghatározatlan értelemben, más, mint az a kormány, amelynek minisztere, majd kormányfője volt.



A gondolatmenet világos, és ebből következően az írás jó része gyakorlatilag Bajnai Gordon részben meghirdetett, részben kikövetkeztethető, részben pedig életútjából feltételezett programjának elvi kritikája. Meg kell mondjam, nekem nem ezzel van gondom, mint mindenkit, Bajnait is lehet, és kell is kritizálni. Nekem a fő bajom az, hogy ezt Róna Péter, és az általa láthatóan favorizált LMP nem viszi végig következetesen.


3kind.jpgMert hát az LMP lehet, hogy két éve azt mondja, hogy "lehet más" vagy "legyen más", ehhez képest - bár volt jópár komoly taktikai húzásuk, legutóbb a napokban Kajászón - stratégiai értelemben mindeddig olyan balos álmodozóknak tűnnek, akik két kézzel sem találják a saját hátsójukat. Pillanatnyilag azt sem tudom, kire hallgassak náluk, elnökük nincs, az a pár ember, aki esetleg mondhatná, merre van az előre, meg nem ugyanazt mondja.


Ehhez képest hadd csapjak a lecsóba: Róna úr, ha Ön úgy áll ki ezzel a gondolatsorral, mint az LMP miniszterelnök-jelöltje, az egy érdemi lépés lenne, az egész mondanivalónak komoly súlya lenne egy pillanat alatt. Ehhez nyilván a párt támogatása is szükséges lenne, de ha megadják (ugye, lesz egy kongresszus novemberben...), akkor onnantól mit bánom én, ha ökozöldeznek meg akármi - akkor már fogom tudni, hogy az Ön markáns, alapjában konzervatív értékrendjét tartják támogatandónak. Tegyük ehhez hozzá Schiffer látható elkötelezettségét a jogállam helyreállítása iránt, és egész jó kis elegy lehet ez.


Amíg azonban ez nem történik meg, addig sajnos Ön is csak egy a fanyalgók közül. Ha Orbán távozni kényszerül 2014-ben (ha!), az nem a magasztosan kifejtett gondolatok és logikus gondolatmenetek miatt lesz, hanem azért, mert valaki ezeket érthetően közvetíteni tudja a választók felé. Nekem Ön jobban tetszene ebben a szerepben mint Bajnai Gordon - de míg ő úgy tűnik, vállalja a dolgot, más pedig egyelőre nem, és mivel ő nemcsak arra tűnik alkalmasnak, hogy jó kihívó legyen, de 2009-10-es teljesítménye elég jó referencia is, most elsősorban rá vagyok kíváncsi. És azért is, mert ha Orbán mégis marad, akkor még messzebb kerülünk Róna Péternek a cikkében jó irányként vázolt elképzeléseitől.


Lehet, hogy Bajnainak csak az lesz a szerepe, hogy az összefogni nem akaró erőknél kiugrassza a nyulat a bokorból - ámde ha Ön ezzel egy hónappal előbb áll ki, és esetleg az LMP is támogatja ebben, akkor talán 23-án Önt mennénk meghallgatni. De az kiderült korábban is, hogy valaki már kell, pusztán a tagadásra, kritikára nem építhető sikeres mozgalom.


Én egyetértek az Ön kritikájával, és ha kiáll jelöltként, támogatni is fogom. De ehhez ki kell állnia! Pusztán a kritikára nemcsak Orbán, de Bajnai ellen sem építhet.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Thursday, October 11, 2012

LMP végveszélyben?

Nem az ő hetük ez. Kiszorítják őket a "harmadik erő" még csak vizionált pozíciójából, prominens képviselőjük elkövet egy ki nem kényszerített szarvashibát Chávezzel, és kijönnek egy, Matolcsyt is leköröző tündérmesével gazdaság-ügyben. Lehet - bár még korántsem biztos - hogy a Fidesz lefelé spirálba került, de nekik még van honnan esni, lehet korrigálni. Az eddig is az észrevehetőségi határon álló LMP ezt a luxust nem engedhetné meg magának.


Bajnai és a Milla bejelentése, hogy a volt miniszterelnök az immár egyesületté szerveződő csoport október 23-i tüntetésén mond beszédet és lép vissza ezzel a hazai politikai életbe, pont az LMP-t hozza gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe. A párt elképzelése, hogy Orbánt úgy kell leváltani, hogy ez ne vezessen a szocik visszatéréséhez - most egy pillanatra ne menjünk bele abba, hogy ez a számunkra is szimpatikus elképzelés reális-e - úgy körvonalazódott eddig, hogy a bizonytalan bázisú, és a politikában ismeretlenségük és szervezetlenségük miatt eddig gyakorlatilag súlytalan rendszerkritikus szervezetekkel, elsősorban pont a Millával, esetleg a 4K-val lépjenek szövetségre. Kicsik a kicsikkel, ez önmagában is elég illuzórikus elképzelésnek tűnt. Ezután Schiffer András, a párt pillanatnyilag is egyik legerősebb arca kijelentette, hogy na Bajnaival aztán nem, őt is az elutasítandó szocik közé sorolva. Erre most Bajnai - aki valószínűleg önmagában komolyabb tájékozódási pont az ellenzékben, mint az LMP, a Milla és a 4K együtt - épp a Millával látszik összefogni. És ha az is erősen kérdéses, hogy egy erő vagy csoport megél-e a Fidesz és az MSZP között, akkor az viszont biztos, hogy kettő nem. És ki bukhat itt nagyobbat?


Ez már önmagában elég kellemetlen, de legalább az LMP eddigi arculatát folytatja. Erre jön Scheiring Gábor, az LMP parlamenti képviselője, és leírja a blogján, hogy Venezuela nem túl jogállami módszereket alkalmazó elnöke mekkora faszagyerek és micsoda modell a dél-amerikai baloldalon, amely így akár alternatívája is lehetne a korrupt hazai jobb- és baloldalnak. Na azt hiszem, ezt hívják ki nem kényszerített hibának. A részletes bírálatba nem megyek bele, megtette azt a HVG publicistája (érdemes elolvasni, nagyon jó!), elég legyen itt annyi, hogy felveti egy egalitáriánus, kőkeményen szocialista párt világképét.


lmp_gabika.jpg


Ezután ma bejelentik a költségvetési elképzeléseiket. "Igazságosabb adórendszert" - írják, meg "3 kulcsos progresszív jövedelemadót". Ami ugyan nincs az anyagban, de 4 milliós éves jövedelem felett 45%-os SZJA-t vezetnének be. Mondom, kőkeményen szocialista program. Az pedig, hogy ez a tervezet a szokásos módon tele van a "zöld" és "öko" jelzőkkel, amelyeknek a valóságra vetítése feltehetően amúgy matolcsysan, vagyis ki tudja hogyan történne, már meg sem lep.


Értem én, mindig is értettem, hogy ők váltópárt akartak lenni. Meg is írtuk, hogy talán még az év elején nem lett volna teljesen esélytelen a dolog - ehhez azonban például elnököt kellett volna választaniuk, és inkább a csalódott, Fideszből kiábrándult, de az LMP vonalától feltehetően valamelyest jobbra álló szavazók megnyerésére koncentrálni, esetleg Ángyánt a csapathoz hívni. Ezekből szinte semmi nem történt. Most a csalódottakat majd elviszi Bajnai, ha ő nem tudja, akkor az MSZP, ha nem lesznek elegen, akkor marad Orbán. De az LMP innen nem tudom, hogy áll fel. Chávezzel meg 45%-os SZJA-val biztosan nem fog.


Kár.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, September 17, 2012

Szoci stratégia: de ki fog itt gólt lőni?

A Fent és Lent blog jót gurított: nyilvánosságra hozták az MSZP 2012-2014-es választási stratégiáját, pontosabban a szocialisták politikai önpozicionálását elemző tanulmányt. Érdekes az egész, és érdekes minden olyan pont, amelyet a FentÉsLent kiemel, de a mostani posztban hadd koncentráljunk kettőre: hogyan képzelik a szocialisták viszonyukat progresszióhoz és populizmushoz, illetve hová pozícionálnák magukat a hazai pártrendszerben. És hát a lényeg, hogy mi, illetve ki lesz ebből 2014-ben?

Az MSZP hosszú-hosszú ideig úgy szerette magát meghatározni, mint az európai haladás, a "progresszió" (itt kérek elnézést a ProgBlogtól, nincs közük a szocikhoz - sem) hazai letéteményesét, amely a széljobbal is kokettáló, mucsai Fidesz, meg populista Orbán ellen küzd. Na, ezzel most elkezdenek leszámolni. "Az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát  a megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű, az MSZP-nek nem kell elleneznie", meg "semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené" és "az  MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal" Láttunk olyan pártot, amely a legdurvább megszorításait is ezzel próbálja eladni mostanában? Szép kis műsor lesz, amikor ők ezen a pályán fognak versenyezni.

"Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni" - ebből, ahogy a FentÉsLent is írja, az következik, hogy a Jobbik akármilyen vad dolgára sem szabad reagálni. Nincs kényelmes antifasiszta attitűd, erre a pályára akkor sem szabad többé rámenni, ha a tagság szereti és bármikor utcára is megy érte, hiszen nem a Jobbik az ellenfél hanem a Fidesz. Az LMP-ről meg éppenséggel tudomást sem szabad venni. Persze ezt meg kéne mondani a baráti blogoknak is, hogy a Marcia su Veszprém nem téma, nem is kell azzá tenni.

A kérdés ezek után, hogy ki is lesz az MSZP arca - pláne győzelemre akár halványan is esélyes arca - 2014-ben? Mesterházy? Ugyan kérem, ő olyan színtelen-szagtalan, hogy az már fáj. Ki jut még az emberek eszébe a szocikról? Lendvai, Kiss Péter, Szekeres - ők a stabil emberek, már vagy 15 éve, és? Szanyi kapitány passzolna is az új, populista stílushoz. Ez lenne a nyerő csapat?

Na, azért kérdezem ezt, mert eléggé elterjedt azért az a verzió is, hogy Bajnai - akit valószínűleg többen el tudnának képzelni kihívóként mint Mesterházyt - a szocialista párt infrastruktúráján jöhetne vissza a jelöltségbe. Nem tudom, hogy ezt ő eddig vállalta volna-e, de ha az MSZP Bajnai stílusa ellenében határozza meg magát - és a mostani tervezet pont erről szól! - akkor ez egyik fél részéről sem fog menni.

Mi meg, a politikai árvák, keresgélhetjük tovább azt a jelöltet, csapatot, amely az aktívak, az adófizetők és a vállalkozók érdekeit képviseli a parlamentben - az, hogy ez nem a szocik lesznek, eddig sem volt kérdés, Bajnai azért egy kicsit igen.


Vagy meg kell csinálnunk.


Friday, March 16, 2012

Bajnai Godot-ra várva?

A 15-i napra vonatkozó baljós forgatókönyv, amelyet e blogon is felvetettünk, szerencsére nem vált valóra. Bár a Kossuth téri gyűlésen nyilvánvalóan többen voltak, mint a Milla erzsébethídi összejövetelén, a Két tömeg uralta az ünnepet üzenetet azért sikerült elérni. Arra viszont számos publicisztika felhívja a figyelmet, hogy a Milla és a Szolidaritás által szervezett civil tüntetések, elsősorban új politikai üzenetek hiányában kifulladóban vannak. Nem azt mondom, hogy ne lenne nagyszámú elégedetlen ember hazánkban, azt viszont igen, hogy a kormánypolitika kritikája, ellenzése most, a választási ciklus félidejében már kevés. A kormánypártok felé inkább megértő Nívó blogon teljes joggal vetik fel a kérdést: ki kormányozná jobban az országot, mint Orbán? Erre a - talán most már legfontosabb - kérdésre egyik ellenzéki tüntetés, egyik akció sem adott választ.

Olyan embert keres, illetve kell keresnie az erősen megosztott ellenzéknek, aki egy vonzó alternatív jövőképet vázol Orbán kurzusával szemben.
Ez a jövőkép alakulhat az azt képviselő vezető szuggesztív képességein (emlékezzünk az 1998-as Orbánra!), alapulhat a korábbi teljesítményén is - állásinterjúkon azt kérdeznék: milyen referenciái vannak? Elfogadott és népszerű, de legalábbis jól népszerűsíthető politikus kell tehát. Ráadásul olyan ember kell, aki mind az ellenzéki pártok, mind a párton kívül szerveződő ellenzéki civilek számára elfogadható. Ha szétnézünk, túl sok jelölt nincs. És túl sok ídő sincs a válogatásra.

A civilek nem találtak, nem neveltek ki ilyen vezetőt. Kónya Péter és Árok Kornél egy ideig nem voltak teljesen esélytelenek e versenyben, azonban a Szolidaritáson belüli, nehezen követhető belharcok már azelőtt megszüntették indulási esélyeiket, hogy azok egyáltalán bebizonyosodtak volna. Mesterházy lehet mégoly népszerű az MSZP-n belül, kifelé a tényleg új üzenetek hiánya fájdalmas versenyhátrányt jelent; a 2010 előtti MSZP-re azért a nagy többség még mindig nem lenne kíváncsi kormányon. Az LMP-ből Schiffer már épp elkezdett komolyabb respektet szerezni a nem baloldaliak körében is, amikor hátrébb lépett, és nem nyilvánvaló, hogy kit indíthatna a párt ebben a versenyben. Hacsak Jávor Benedeket nem, de ő azért finoman szólva sem lehetne a jelenlegi miniszterelnök esélyes kihívója, a tegnapi Pilvax közi közönség alapján pláne.

A jövőképet felvázolni képes jelöltek mezőnyét így pillanatnyilag kétfősnek (nagyon halványan esetleg háromfősnek) látom, a referencián azonban egyikük látványosan elbukik. Gyurcsány bármikor képes jövőképet vázolni majdnem bárkinek, ez talán a legnagyobb erőssége, és ebben valószínűleg bárkinél jobb idehaza. De hát ki tudná elfeledni a DK-s szimpatizánsokon kívül, hogy az "A-t ígérem és B-t csinálok" stílust ő emelte ipari szintre hazánkban, a jelenlegi kurzus ezt legfeljebb tökéletesítette - ráadásul, nem csekély mértékben emiatt, a potenciális ellenzéki támogatói bázis nagyobb része számára ő nem vállalható, sokunk körében még az "Orbán kontra Gyurcsány" választásból sem valószínű, hogy ő jönne ki győztesen.

Eséllyel marad Bajnai Gordon, aki messze nem annyira szuggesztív - bár én már hallottam zsúfolt egyetemi előadó-teremben, és kifejezetten jó előadó, de nem tudom, milyen szónok - viszont a tapasztalatai vitathatatlanok, sokan rá tekintenek lehetséges alternatívaként, elsősorban a baloldalon pesti szemszögből sokszor nem eléggé értékelt vidéki honfitársaink körében. A bejelentkezést erre a posztra kulturáltan meg is tette pár hónapja. Párthoz gyakorlatilag nem kötődik, nem valamelyik rivális ellenzéki párt vagy csoport tagja, viszont valószínűleg bármelyikük inkább választaná a 2009-2010-ben megismert kormányzati stílusát a mostani helyett. És figyeljük csak a Nívó szavazását!

(Azt mondtam fentebb, hogy nagyon halványan háromfős is lehet a mezőny. Én a lehetséges jelöltek közt tartanám számon Tétényi Évát, az esztergomi polgármestert is, bár referenciája kizárólag helyi és ismertsége emiatt alacsony. A "fideszes nyomulással dacoló kedves hölgy" arc viszont egy érzelmek alapján dönteni hajlamos országban akár be is jöhet, nagyon jó médiatéma, és félig már fel is van építve. Persze nem tudom, vállalná-e, vagy elég neki a helyi perpatvar kezelése, de megemlíteni minimum meg kell. Hátha.)

De vissza Bajnaihoz: ha jelölt, akkor kinek a jelöltje legyen? Itt juthat még nagyon fontos, mondhatni főszerep a most hanyatlani látszó civil szerveződéseknek. Miközben az ellenzéki pártok, szervezetek egymással is versenyeznek, a jelöltállításnál túl sok egyéni mozgásterük nem lesz. Az viszont gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a legnagyobbjuk, az MSZP saját jelöltjét a többiek támogatnák. A Milla azonban akár fel is vállalhatja a magyar Olajfa szerepét, elindítva a közös jelöltet. Fél év múlva akkor viszont ezzel kéne próbálkozniuk, nem dr. Dopemannal és az alternatív bohóckodással. Mert most még kiment jópár tízezer ember csak a kormányellenes demonstráció kedvéért, de hátha legközelebb még többen kimennének azért, hogy meghallgassák, milyen jövőképet kínál az ellenzék jelöltje.

Hátha erre többen lennénk kíváncsiak. Hátha többen azok közül is, akiket a Milla tegnap még nem tudott megszólítani. Talán érdemes lenne megpróbálni.
 

- * -* - * -


(A blog indításakor vázolt kétfajta jövőkép közül elvi alapon továbbra is a mérsékelten konzervatív és gondolkodásában - nem önálló értékrendjében! - liberális alternatívát választanám, ha lenne ilyen. De nincs, és fogy az esély meg az idő, hogy legyen. A stílust persze eszerint visszük, de én ma 2012 márciusában a fent leírt forgatókönyvet látom reálisnak.)

Monday, January 9, 2012

Bajnai ringbe száll

Ne tévesszen meg senkit a műfaj. Bajnai Gordon elég részletesen leírja a Haza és Haladás blogon, hogy szerinte mi a baj hazánkkal, mind társadalmi, mind pénzügyi tekintetben - de ettől még ez egy bejelentkezés. Ő bizony itt ringbe száll.

Nemcsak azt írja le ugyanis, hogy mi a baj, de - legalábbis elvi szinten - azt is, hogy ezt hogyan lehetne orvosolni. Azt sem rejti véka alá, hogy a megoldáshoz - ismerve a mostani kormányerők elszántságát - kormányváltás kell. Mi több, azt is megmondja, hogy ez hogyan történhet meg. Vagy valamelyik ellenzéki párt domináns lesz azon a térfélen, vagy jöjjön az Olajfa (vagy Szolidaritás, ahogy tetszik) - aminek még ki kell dolgozni az elvi és működési alapjait.

Láthatóan mindkét forgatókönyvhöz hiányzik az ikon, az az ember, aki mögé az ellenzék felsorakozhat. Erre a pozícióra látunk most egy kulturált jelentkezést.

 

A forgatókönyv tehát összeállni látszik: az egymással nehezen egyezkedő ellenzéki pártok beállhatnak a Szolidaritás ernyője, franchise-a alá, és ez az összefogás Bajnaival ismert és kívül egyértelműen elfogadott, de hazai pályán is bőven versenyképes vezetőre találhat Bajnaiban.

Aki elég tapasztalt ahhoz, hogy valószínűleg azt is felmérte, miért most kell ringbe szállni.