Showing posts with label bal_jobb. Show all posts
Showing posts with label bal_jobb. Show all posts

Sunday, October 7, 2012

Sopron: itt a fideszes lefelé spirál?

Amíg csak a választási hajlandóságot zsugorította a kormány unortodox politikája, és főleg annak gazdasági következményei, addig akár hátra is dőlhetett a Fidesz. Na de most? Persze, mérnöki és természettudományokban alap, hogy két pontra illesztett egyenesből ne vonj le messzemenő következtetést, de itt mintha háttere is lenne a dolognak.

Múlt hétvégén Dunaföldvár, most Sopron - nem egetrengető siker az egyik és bukás a másik oldalon, de a számok kezdenek sokatmondók lenni. Múlt héten egy mindig is billegő körzetben függetlenként, egyedüli ellenzékiként induló jelölt verte szocialista támogatással a Fidesz emberét, most viszont egy egyértelműen jobboldalinak elkönyvelt megyei jogú város egyéni önkormányzati körzetét nyerte klasszikus párharcban és meglehetős fölénnyel - a 2010-es sorrendet százalékosan is szinte megfordítva - az MSZP jelöltje.

Két következtetés mindenképp adódik ebből.


1. Beértek a nemmegszorítások, és - feltehetően legalább ugyanennyire fontos ez - a nép véleményének figyelmen kívül hagyása fontos kérdésekben, leginkább a választási regisztráció ügyében. A választás szempontjából a pedagógus életpálya-modell elvetése - súlyosbítva a kormányszóvivő ügyetlen kommentárjával - nagyjából a legrosszabb ütemben érkezett a kormány részéről.


2. Az ellenzéki szavazatok nyilvánvalóan az MSZP körül polarizálódnak. Nekik van országos szervezetük, elvégzik a helyi aprómunkát. Az LMP-nek Sopronban 2010-ben sem osztottak igazán lapot a szavazók, most még ennek is épp csak a felét.


A mostani soproni fideszes kudarc egy érdekes adaléka, hogy a választásra azért került egyáltalán sor, mert a korábbi egyéni képviselő egy soproni önkormányzati cég vezetőjévé lépett elő. Mostantól ezeket az - eddig rutinnak tűnő - váltásokat gondolom, sokkal jobban végiggondolják majd. Eddig nem volt ezeknek tétje: képviselőből alkotmánybíró, polgármesterből államtitkár lehetett valaki, megválasztották a fideszes utódot rendben a népek. Ennek a tutinak mostantól vége.

De nemcsak ennek. Korábban is írtuk: egyszer jöjjön csak rá a kormányt elutasító választói csoport, hogy többségben van, onnantól jöhet a fideszes kapkodás és a gyurcsányi mintájú lefelé spirál. Onnantól mindaz, ami eddig beletörődő legyintést váltott csak ki, már elutasítást és nevetséget szülhet, pláne ha a Fidesz szóvivőjére gondolunk közben. Ha ez beindul, alapjaiban kéne megváltoznia a kormánypárt politikájának a korrekcióhoz, és pillanatnyilag erre semmilyen képesség vagy szándék nem látszik részükről.


Az utolsó gondolatom messzebbre szóló, és nagyon feltételes. Ha a mostani soproni eredményt a mostani (új) választási szabályokkal országos eredménnyé becsüljük meg (igen, tudom hogy ezt nem lehet, és ne legyen igazam 2014-ben), akkor abból nagyobb szocialista fölény jön ki, mint ami ma a Fidesznek van. Márpedig ha valakinek ez ugyanúgy nem tetszene mint ahogy Orbán országlása sem, az már most gondolja végig: biztos, hogy ez egy bináris rendszer? Csak a {Fidesz; MSZP} halmazból lehet választani, ahogy már 16 éve ez a helyzet? Biztos, hogy Schiffernek el kell élből utasítani Bajnait és biztos hogy Bajnai nem akar 23-án fellépni?


(Update, 2012. 10. 08. 14:40: Úgy tűnik, akar.)



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, September 19, 2012

Meddig élhetnek a szent tehenek?

A Fidesz és az MSZP társadalmi újraelosztást érintő elképzelései ismeretében, nehezítve mindezt az utóbbi párt minap nyilvánosságra került szavazatmaximáló stratégiájával is, súlyosan felmerül a kérdés: mik közül is lehet választani? A kérdésfeltevést itt egy kicsit szűkítem: mit is kínál a "két nagy" (na jó, a nagy, meg a most nem annyira nagy) nyugdíjügyben?

Hallgassuk meg először Orbán Viktort, mit mondott augusztusban a nagyköveti tájékoztatón:



Bármit súg is a megszorításpárti IMF, nem csökkenhet tovább a nyugdíjak reálértéke, ugyanis ha létbizonytalanság fenyegeti az időseket, az aláássa a demokráciát.



És mit licitál erre a kihívó?



Semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené. Az MSZP-nek meg kell őriznie azt a képét, hogy a pártok közül legjobban védi a nyugdíjasok érdekét, mert semmilyen más szavazói csoport nem ennyire fontos a párt számára.



Értem én mind a kettőt. Több helyen nálam sokkal jobban leírták már, hogy a nyugdíjasok nagy és aktív szavazói kört jelentenek, így egy, a saját "politikai oldalát" összefogni kívánó néppárt sem engedheti meg magának, hogy tengelyt akasszon velük. Orbán jól emlékezhet 2002-re, meg az MSZP 19 ezer forintos csekkjére. Az a spekuláció is jogos, hogy ha elvész a létbiztonságuk, akkor könnyebben szavazhatnak a szélsőségekre, de ennél is egyszerűbb belátni, hogy ha mindkét, értük egymás ellen versengő párt mindent megígér nekik, és az egyik visszalép, akkor a másik viszi a talont.

Ami miatt ezt feszegetem, az a gond viszont nem 2014-ig tart, sőt valószínűleg akkor fog kezdődni. Gyakorlatilag már jó ideje az inaktívak juttatásainak fenntartása (illetve 2010 óta még a felsőbb jövedelmi sávokban történt SZJA-csökkentés) viszi el a hiányt annyira, hogy pótlása csak olyan módon, eszközökkel lehetséges, amelyek miatt idén már recesszióba kerültünk - térségünkben szinte egyetlenként, tehát ez most nem fogható a külső körülményekre. A csökkenő nemzeti összjövedelem mellett az inaktívak juttatásainak fenntartása egyre nehezebb - amíg egyáltalán lehetséges.

Félre ne értsen senki: nem kívánom idős és/vagy bármilyen okból eltartott honfitársaink éhhalálát vagy nyomorát. Sőt, épp azt szeretném elkerülni, hogy a "szenttehén-probléma" miatt rögzülő gazdaságpolitika ezt hozza rájuk és mindenkire.

Ebben az összefüggésben viszont különösen aggasztónak tartom az MSZP munkaanyagának azt a kitételét, hogy ők a kétpólusú politikai váltógazdaságban érdekeltek, és ezt kell fenntartaniuk (szvsz tisztán kétpólusú politikai rendszerben nem fognak nyerni, de ez egy másik téma). Magyarul abban érdekeltek, hogy más gazdaságpolitikai program meg se jelenjen.

És kire szavazzon az, aki szerint a társadalmi újraelosztás mértéke túl magas hazánkban?


TothLali kommentje szerint: Röviden: kire szavazzon egy magyar CDU-szavazó? Mármint: EU-párti, atlanti-párti, versenypárti, kisebb állam (kisebb állami elosztás) párti.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, September 17, 2012

Szoci stratégia: de ki fog itt gólt lőni?

A Fent és Lent blog jót gurított: nyilvánosságra hozták az MSZP 2012-2014-es választási stratégiáját, pontosabban a szocialisták politikai önpozicionálását elemző tanulmányt. Érdekes az egész, és érdekes minden olyan pont, amelyet a FentÉsLent kiemel, de a mostani posztban hadd koncentráljunk kettőre: hogyan képzelik a szocialisták viszonyukat progresszióhoz és populizmushoz, illetve hová pozícionálnák magukat a hazai pártrendszerben. És hát a lényeg, hogy mi, illetve ki lesz ebből 2014-ben?

Az MSZP hosszú-hosszú ideig úgy szerette magát meghatározni, mint az európai haladás, a "progresszió" (itt kérek elnézést a ProgBlogtól, nincs közük a szocikhoz - sem) hazai letéteményesét, amely a széljobbal is kokettáló, mucsai Fidesz, meg populista Orbán ellen küzd. Na, ezzel most elkezdenek leszámolni. "Az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát  a megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű, az MSZP-nek nem kell elleneznie", meg "semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené" és "az  MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal" Láttunk olyan pártot, amely a legdurvább megszorításait is ezzel próbálja eladni mostanában? Szép kis műsor lesz, amikor ők ezen a pályán fognak versenyezni.

"Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni" - ebből, ahogy a FentÉsLent is írja, az következik, hogy a Jobbik akármilyen vad dolgára sem szabad reagálni. Nincs kényelmes antifasiszta attitűd, erre a pályára akkor sem szabad többé rámenni, ha a tagság szereti és bármikor utcára is megy érte, hiszen nem a Jobbik az ellenfél hanem a Fidesz. Az LMP-ről meg éppenséggel tudomást sem szabad venni. Persze ezt meg kéne mondani a baráti blogoknak is, hogy a Marcia su Veszprém nem téma, nem is kell azzá tenni.

A kérdés ezek után, hogy ki is lesz az MSZP arca - pláne győzelemre akár halványan is esélyes arca - 2014-ben? Mesterházy? Ugyan kérem, ő olyan színtelen-szagtalan, hogy az már fáj. Ki jut még az emberek eszébe a szocikról? Lendvai, Kiss Péter, Szekeres - ők a stabil emberek, már vagy 15 éve, és? Szanyi kapitány passzolna is az új, populista stílushoz. Ez lenne a nyerő csapat?

Na, azért kérdezem ezt, mert eléggé elterjedt azért az a verzió is, hogy Bajnai - akit valószínűleg többen el tudnának képzelni kihívóként mint Mesterházyt - a szocialista párt infrastruktúráján jöhetne vissza a jelöltségbe. Nem tudom, hogy ezt ő eddig vállalta volna-e, de ha az MSZP Bajnai stílusa ellenében határozza meg magát - és a mostani tervezet pont erről szól! - akkor ez egyik fél részéről sem fog menni.

Mi meg, a politikai árvák, keresgélhetjük tovább azt a jelöltet, csapatot, amely az aktívak, az adófizetők és a vállalkozók érdekeit képviseli a parlamentben - az, hogy ez nem a szocik lesznek, eddig sem volt kérdés, Bajnai azért egy kicsit igen.


Vagy meg kell csinálnunk.


Wednesday, August 8, 2012

Az árvaház fantomja

Politikai mocorgás hangja hallatszik a sajtóból. A neszre egyre többen kapják fel fejüket, s az értelemben reménykedők máris áhítoznak: lassan eljön hát az ő idejük is. Az a pillanat, amikor a politikai árvák rátalálnak (erkölcsileg tiszta) otthonukra. De vigyázat! A hazavezető út szélén haszonlesők is várakoznak.


Gondoltak már arra, kedves közélet iránt érdeklődő és aggódó honfitársaim, hogy mik lehetnek saját politikai gyengéik? Netán önzetlenségük és empátiájuk? Ezek ugyan pozitív emberi tulajdonságok, de csúnya visszaélésekre is lehetőséget adnak: a bizalmukat, a másokba vetett hitüket tehetik velük kockára, amivel egykoron megajándékoztak egy embert. Egy ismeretlent.


Fogadjunk, hogy megijedtek, amikor Szegedi Csanádot elűzték a Jobbikból! Pedig látják, hamar feltalálta magát: rögtön tanácsot kért a rabbitól.


Egykoron biztosan kétségbe esve nézték végig, ahogy Orbán elfogyasztotta reggelire szövetséges kisgazdáit, így szegény Turi-Kovács Béla némi toporzékolás után kénytelen volt otthagyni az ő szeretett Torgyánt Józsefét! Pedig az élet mindig kegyes volt hozzá: hűségéért és hűtlenségéért cserébe régi és új gazdája is miniszterré léptette elő.


Könnyeket hullajthattak, mialatt Csintalan Sándor bevallotta, mekkora baj van az ő szeretett szoci pártjának elitjével! Végül csak megtalálta a gyógyírt: otthagyta, s azóta már a Fidesz hajójából integet nekünk.


Átkot szórtak, dühöngtek, szitkozódtak, mikor a szuperhős D-209-es Medgyessy Péter hátába tőrt döftek gonosz koalíciós barátai? Mindössze pár hónapot kellett lábadoznia, míg jóságos (azóta tehetségét kamatoztató) utódja utazó nagykövetnek nevezte ki.


Tehetetlenül nézhették éveken keresztül, hogyan hánykolódik hajótöröttként a politika viharos tengerében az oly sok csatát hősiesen megvívott Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre! A Fidesz hajója csak rájuk talált s felvette őket.


Tudom, hogy korunk Nostradamusáért, a tragikusan magányos Debreczeni Józsefért is aggódtak! Tették pedig ezt oly feleslegesen: hisz’ a tisztalelkű konzervatív, meg nem értett zsenit végül hazavárta új, liberális családja, a Demokratikus Koalíció. Ahogyan az antikommunista forradalmár Mécs Imrét az MSZP. Meg az SZDSZ.


Önök félthették az elkallódás miatt a dicsőséges lakiteleki Lezsák Sándort, Balsai Istvánt, az igazság miniszterét és Demeter Ervint, a titkok hű szolgáját. Pedig lássák be, az egykor (még) hűséges MDF-esek méltó helyükre kerültek a Fidesz jóvoltából: az Országgyűlés alelnöki posztjára, alkotmánybírói testületbe, kormányhivatal vezetői székébe.


Tudom, vállvetve szurkoltak Szili Katalinnak, hogy Őszöd után is tündökölhessen! S lőn! Miután kitartóan dacolt pártja minden szándékával, s hősi áldozatot is hozott (hisz’ Dugovics Tituszként vetette magát a mélybe házelnöki magaslatából), jutalma nem maradhatott el: rejtélyes angyalok alászálltak és karrierjét megmentve Szociális Unióval ajándékozták meg - egy kis simogatás és alkotmányozás kíséretében jobbról.


Sajnálkozva nézték Sólyom Lászlót, a jogállam bajnokát, hogyan próbál egymaga szembeszállni egyszer a baloldal, másszor a jobboldal gonosz törekvéseivel! De láthatják, tud ő oly ügyesen egyensúlyozni a kötélen, hogy még tomboló viharban sem esne le. Produkcióját sokan felállva tapsolják ma is.


FarkasBaranyborben.jpg


Tisztelt honfitársaim! Új politikai erőben, szövetségben vagy pólusban gondolkodók! Vigyázzanak, mert csúnya átverés áldozataivá válhatnak - még így több mint húsz esztendő után is! Önök közé könnyen befurakodhatnak olyan személyek, akik egyszer már visszaéltek a bizalmukkal! A múlt emberei, akiknél biztosan léteznek érdemesebbek arra, hogy oroszlánrészt vállaljanak közös jövőnk építésében. Az eltévelyedett bárányok viszont magányukban, meg nem értettségükben veszélyes kufárokká váltak. Ők azok, akik lelkesen tartják markukat jó betevőért, amit Önök készségesen megtöltenek újra és újra bizalommal. De miért tennék?


Önök nem elesett politikai árváknak, nem Twist Olivéreknek nyitnának ajtót, hanem tudatosan lavírozó, helyezkedő, bukott hadvezérecskéknek: Alkibiadészoknak. Nagy különbség! Ők nem politikai hajótöröttek, hanem sikerre éhes hozományvadászok, akik bizonyították, hogy a szekértábor mindkét oldalán remekül érzik magukat. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Nem értük kellene hát annyira aggódni, inkább a valaha felállított szekértáborok jelenlegi szétbonthatatlansága miatt! Inkább ezek megszüntetésére kellene végre törekedni, hogy az egymástól hermetikusan elzárt politikai gondolkodók újra szóba állhassanak végre egymással és új pólusokat építhessenek fel - közösen.


Önök ugyanis jelenleg politikai árvák: akiket rútul megvezetnek, ha vakon megbíznak a múlt fantomjaiban. Önök igazi politikai árvák: és nem árulásuk miatt váltak azzá! Önök ártatlanok: nem pedig azok, akik Önöket akarják felhasználni saját politikai céljaikra - újra és újra. Miért engednének teret nekik? Engedjenek teret maguknak!


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Monday, May 28, 2012

Temessük újra Kádárt?

Úgy érzem magam mintha a Roland Garroson lennék, csak kapkodom a fejem jobbról balra, balról jobbra. Egy szoboravatás ott, egy újratemetés itt, egy szálasis ott, egy terrorista itt... emberek, a normálisok elmentek nyaralni? (OFF: amúgy igen, csak már olyan régen, hogy vissza se várjuk őket, de ez megint más.)


Messziről kezdem, de jó lesz. Állítólag Elvis Presley rasszista volt, de azért tudta hol a határ, ezért csak a feketéket utálta, a fehéreket nem. Kérdem én, ez vajon hallatszik a zenéjén? Vagy az a búgó hang, az az lenne? És ha teszem azt egyszer kiderül, hogy lelkes KKK tag volt az öreg, be kell darálni a lemezeit? Nyilván Nyirőről beszélek, bár ő sosem turnézott együtt a királlyal. Ő inkább nemzetvezetőkkel szeretett barátkozni, van ilyen. Most akkor mi legyen Nyirő novelláival? 


Meddig tart az irodalmár, és hol kezdődik a politikus? Egy pillanatra azt hittem, hogy feltettem a nap kérdését, de rá kell jönnöm valamire. Már megint átvertek. Ugyanis már megint nem arról van szó, hogy Nyirő meddig politikus, meddig fasiszta, és meddig novellista. A fenéket. 


Kell a muníció, még akkor is, ha te állsz győzelemre, ezt orbánék is tudják. Pár éve az LMP azzal kampányolt, hogy a jobb meg a baloldali felosztás értelmetlen, ilyen már nincs, ezek megkövesedett, értelmetlen szlogenek. Nos, nem lehet más a politika. Mindig lesz szegedi halászlé, és mindig lesz bajai halászlé. Mindig lesz Stan és Pan, reál és barca, tiltsuk be-legalizáljuk, verekedjünk-szaladjunk. Szerintem a magyar jobboldal-baloldal is ilyen általános világleíró fogalompár. (ebben amúgy erősek vagyunk, Hunor-Magor, Buda-Pest, kuruc-labanc, megasztár-xfaktor, abbás-boneyemes) Az persze már egészen más, hogy ezek üres szavak, miután a jobboldal államosít, a baloldal meg a magyarokért sír. Abban pedig mégiscsak igaza lehet az LMP-nek, hogy mi van ha egyszer valaki átértelmezi ezt a jobboldal-baloldal dolgot? Nekem senki ne mondja, hogy az átlag amerikai választópolgár (az átlag, és nem egy Woody Allen szereplő) tisztában van a republikánus-demokrata gazdaságfilozófia és politika fejlődésével kb. 100 évre visszamenőleg. Lófaszt. De mindig van valaki, aki odaáll, és készségesen elmagyarázza neki, úgy 3 szóban, és minden a helyére kerül. Jobb helyeken nem találnak ki évtizedről évtizedre új kliséket, mikor egyiknek sincs semmi értelme.


Márpedig most a fidesznek egy dologra van szüksége, hogy fenntartsa a mai, már-már archaikus jobboldal-baloldal definíciót. Minél keményebb jobboldali dinoszauruszt rántanak elő a kalapból, annál keményebb baloldali választ kapnak. Szerintem Orbán vihogva tapsolt, mikor látta Kádár mobilszobrát, meg Biszkut, aki ki mert menni egy temetőbe - hát én félnék a halottaktól, nem tudom. A jó öreg baloldal, kb azt a szerepet tölti be, mint a zsaluzás a beton körül, és már megint a fidesz nyert.


Kövér László zengő szavai Nyírőről csak dekoráció. Adjunk a gyerekek kezébe Nyirő kötetet? Tudod mit, adjunk. Csak el kellene mesélni hozzá a kor egyéb jellemzőit is. Nagyvonalakban, dehát majd a Kádár János baráti kör hőzöng emiatt eleget, élükön Moldovával, akit azért sajnálok. Pont azt a szerepet játsza, amit az istenek rámértek. Ő lett a baloldali író, a Kádárt visszasíró klasszikus kiszerelésben. Kár érte, nem baj, majd őt is újratemetjük, csak akkor majd az lesz a hívószó, hogy a forradalmat leverő diktátort istenítő baloldali... (amúgy a mobil szobor zseniális találmány. Kb. azt jelenti, tudjuk hogy mindenki utál minket. Én mondjuk a pártház helyett egyenesen a vidámparkba vinném a céllövöldébe, csakhogy tisztába rakjuk a dolgokat, és hogy megelőzzem a magyar gárda titkos küldetését: aki elhozza az orrát, felkerül a kurucinfóra, fotóval.) 


Szóval haladunk tovább, a megkezdett úton. Le van osztva a pakli, a fidesz pedig mindent megtesz azért, hogy elhitesse velünk, ez az út egy ezeréves birodalom felé vezet. 


A legrémisztőbb dolog, hogy már csak egy kérdés merül föl: Akkor most újra kell definiálni a baloldalt, vagy ki kellene találni helyette valami jobb hívószót. Az idő sürget, és a helyzetet látva egyre többen ugranak bele a hagyományos, - kb. Kádártól Mesterházyig tartó - baloldali szakadékba, nélkülük viszont elúszni látszik a többség.


Én mondjuk jobban örülnék egy demokrata oldal elnevezésnek, ami - horribile dictu - tényleg az lenne ami a neve: demokratikus. Legfeljebb ezt is elmagyarázhatná valaki 3 szóban a tömegeknek.