Showing posts with label népszavazás. Show all posts
Showing posts with label népszavazás. Show all posts

Sunday, February 19, 2017

Felkészül: Paks-2?

A Momentum Mozgalom látványos aláírásgyűjtő sikere eredményeképp a Fidesz várhatóan pár napon belül elengedi a budapesti olimpia ügyét, Gyávaság és az olimpiapártiak becsapása persze, de politikailag abszolút érthető: ha jó eséllyel úgyis pofonba szaladnának bele, annál kisebb kár, ha nem állnak oda.


A kérdés az, hogy mit lép erre a Momentum. Ha a céljuk az olimpia megakadályozása volt, ezzel elérték, akkor kár párttá alakulniuk, megihatnak egy sört és ennyi. Ám ha a céljuk ezen túlmutat, és valóban a rendszer alternatívájává szeretnének válni (szvsz már most is azok), akkor a következő lépés épp ilyen fontos. Csak nehezebb.


Ha kisakkozták előre, hogy melyek a lehetséges variációk, akkor azt is végiggondolták, hogy mi van, ha nyer az aláírásgyűjtés, de a NER népszavazás nélkül bedobja a törülközőt ebben az ügyben, így remélve azt, hogy a "lázadás" lokalizálható, nem terjed át más, a rendszer lényegét érintő dolgokra. Ez esetben már egy hónapja megvolt a terv, mit kell most csinálni. Ha nem, akkor még van 1-2 nap. Nyilvánvaló (de nem kizárólagos!) lehetőség egy újabb népszavazási téma bedobása, hiszen ebben láthatóan sikeres a mozgalom, aktivistái tapasztaltak, a márkanév kezd bejáratódni. A kezdeményezés náluk van, ez fontos taktikai elem. A célpontnak pedig olyannak kell lennie, amely egyrészt közel van a rendszer lényegéhez, másrészt kellő mozgósító erőt ad, figyelembe véve a mostani siker adta lendületet (nomen est omen...) is.



A nyilvánvaló célpontok között én első helyen Paks-2-t emelném ki. A rendszer lényegét egy ponton koncentrálja: konkrét társadalmi felhatalmazás nélkül - mert hiszen nem volt kampánytéma - bedobott, iszonyú sokba kerülő és óriási korrupciós potenciált tartalmazó beruházás, amelyet egy, a mi szövetségi rendszerünkkel szemben álló országgal együttműködve, annak elköteleződve építenénk, ráadásul Oroszországot Orbán ellenzékből még rendesen kutyázta, hogy aztán, ki tudja miért, egyszer csak fordítson az irányon. Nem, ha egy paksi népszavazásra (pl.: "Egyetért-e azzal, hogy Magyarországon a meglevőeken túl ne építsenek új, energetikai célú atomreaktort?"), összegyűlik a kellő számú aláírás, abból a NER nem léphet vissza úgy, mint most várhatóan az olimpia ügyében.


Ez persze országos ügy, tehát sokkal nagyobb munkát igényel a dolog a szervezőktől. Az aláírásszám valószínűleg Budapesten is összehozható lenne most, de a siker kulcsa vidéken lenne. Ezt kell felmérnie az esetleges kezdeményezőknek. A másik tényező, hogy pont a dolog "nem feladható" jellege miatt a NER biztosan védené a témát, akár "kopaszokkal", akár jogi csűrcsavarokkal, és ha mégis elindulhat a gyűjtés, talán nem is hagyná annyira indoklás nélkül a saját verzióját, mint most az olimpiát. "Energiabiztonság" - folyna minden adón tízperces időközönként a "társadalmi célú hirdetés Magyarország kormányának megbízásából".


Ez a dilemma, de szerintem kisebb célt nem igazán érdemes, és talán nem is lehet találni.


(Disclaimer: a poszt nem tartalmaz a paksi beruházásra vonatkozó komplex elemzést, vagy ezen alapuló véleményt, azt kizárólag politikai érvként kezeli. Bár az ügyben van véleményünk, ezt nem itt fejtjük ki. Mindenképp aggályosnak tartjuk viszont egy ilyen horderejű beruházásnak a nyilvánosság gyakorlatilag teljes kizárásával történő eldöntését.)

Saturday, October 1, 2016

Mennyi a 100% ?

Érzek némi zavart az erőben. A Nemzeti Választási Iroda pénteken lezárta a szavazóköri névjegyzéket, eszerint 8272625 polgár szavazhat. Hogy jön ez össze? 7997998 (kis híján nyolcmillió) magyarországi lakcímmel rendelkező szavazókorú és -jogú magyar mellett 274627 nemzettársunk külföldön regisztrált.


Az Alaptörvény 8. cikk (4) bekezdése szerint



Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.



Ehhez képest a 2013. évi CCXXXVIII. törvény 78. § szerint



A népszavazás eredményének megállapítása során az Alaptörvény 8. cikk (4) bekezdésében foglalt érvényességi feltétel vizsgálatakor a szavazás napján a központi névjegyzékben szereplő, a népszavazáson részt venni jogosult választópolgároknak a számát kell figyelembe venni.



Ugyanaz, nem? Hát nem. Ki van a névjegyzékben? A magyarországi lakcímmel rendelkező, szavazati jogú magyar állampolgárok, és a külhoni (magyarországi lakcímmel nem rendelkező) szavazókorú állampolgárok közül azok, akik kérték a névjegyzékbe vételüket (regisztráltak). Tehát nem mind! Pedig az Alaptörvény szövege az összes választópolgárról beszél az érvényességi feltétel kiszámításakor. Ha a csíkszeredai Áron bácsi magyar állampolgárságot kapott és nem regisztrált most vasárnapra, akkor az Alaptörvény szerint választópolgár lett és benne kéne lennie a 100%-ban, a 2013-as törvény szerint viszont nem.


Azt, hogy hány külhoni magyar állampolgár van összesen, érdekes módon nem egyszerű megtudni (rövid internetes keresés ezen nem segít, pár éve adatigénylési ügy is kerekedett ebből, ha valaki tudja, kérem kommenteljen egy linket). Félmilliónál azért biztosan több, és ha csak négyszázezernek becsüljük a szavazókorúakat, akkor is majd' százötvenezerrel több lenne az összes választói létszám - tehát a 100% - az Alaptörvény szerint számítva, mint a 2013-as törvény szerint.


100-percent-quality.jpg


Nem állítom, hogy 2013-ban azért értelmezték másként a választópolgárok számát az Alaptörvényhez képest, mert könnyíteni akarták volna a népszavazások érvényességének elérését, sokkal inkább az lehetett a háttérben, hogy egyértelmű számot akartak kapni. Kicsit illúzióromboló arra gondolni, hogy a magyar állam esetleg nem tudja pontosan megmondani, kik is a külhoni polgárai, de ha ennek csak halvány esélye is fennáll, célszerűbb ezt egyértelmű algoritmusra bízni. A mostani népszavazás érvényességi küszöbe tekintetében azért az eltérést legalább 75 ezerre tehetjük amiatt, hogy a határon túli részvételi arányt biztosan megdobja, hogy csak azokat kell figyelembe venni, akik legalább egyszer - a regisztrációkor - már tevőlegesen jelezték a részvételi szándékukat. Tehát kb. 75 ezerrel kevesebb érvényes szavazat elég így az eredményességhez ahhoz képest, mintha szó szerint követnénk az Alaptörvény szövegét.


A meleg vizet persze nem mi találtuk fel, de most már becsülhető is az eltérés mértéke.

Nem félek

Tisztelt Orbán Viktor úr, tisztelt Fidesz, én nem félek. A kijelentés önmagában ugyan semmit nem jelent, írhattam volna azt is, ma nem ettem paprikás krumplit, esetleg azt is, ma nem gondoltam a kivándorlásra - és az egyik igaz is lenne. A kijelentés, miszerint nem félek számomra mégis fontos, és az is fontos, hogy ezt ország világ előtt tudassam. Bár önök - az én adófizetői pénzemből - igen sokat költöttek arra, hogy én és a hozzám hasonló senkik féljünk, nekem valahogy nem jött át a dolog.


Én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Próbáltam én félni, sőt, feleségemmel is megvitattuk a dolgot, de azon túl, hogy ezt meg azt féltek, összességében nem félek. Sajnálom, azt hiszem hazaáruló vagyok, de állapotom talán nem reménytelen. Féltem ugyanis a lányomat, mert nekem olyanom is van. Féltem attól, hogy mi van ha rátámadnak az utcán, a folytatást leírni sem tudom mert a tehetetlenségtől máris ökölbe szorul a gyomrom, elszorul a torkom - a lányos apák tehetetlensége. A feleségemet ugyanígy féltem, reggelente elmegyek itthonról, és nem tudok másba kapaszkodni csak abba, hogy mire hazaérek, minden rendben lesz. A fiamat szintén féltem, nem az a típus, aki el tudja kerüli a problémás helyzeteket, ritkán szokott csendben leülni a leghátsó sorban - pedig néha de jó lenne. 


Az, hogy mégis félek, az nem a magyar állam érdeme. A gyorstalpalós határvadász madarász egységek, a kerítés engem nem nyugtatnak meg, mert ott van mögöttük Rogán, Habony, Lázár, Pintér, Kövér, Orbán, Vona. Ezekről az emberekről mindig az jut eszembe, hogy egy vár falai mindig csak annyit érnek, amilyen bátrak a katonák a falakon. És aki félelmet kelt, maga is gyáva. Én itt csak idegen szívű zsoldosokat látok, Zrínyi, Hunyadi, Dobó, vagy akár csak egy Nemecsek, vagyis NEMECSEK sehol nincs közöttük. Ezek nem a puskaport tartják szárazon, hanem az útlevelüket. Na persze, a helyükben én is mást hazudnék. Amíg csak jön az ellen, mindenki tudja rázni a pajzsát, csörgetni a kardot. És igen, a Fidesz az országért küzd, csak egészen más értelemben... Közeleg már a következő csata: A 2018-as választás, parasztáldozatokra tessenek felkészülni.


phobophobia.jpg


Hogy akkor miért nem félek? Mert valami ostoba módon bátornak érzem magam. Ránézek Európa térképére, és úgy érzem, nem vagyok egyedül. Ráadásul - leírni sem merem - lehet hogy nem mindenki hülye, aki nem magyar. Lehet hogy mégiscsak lesz egy bátor európai döntéshozó, aki azt mondja, emberek, legyünk már bátrak, a kurva életbe. Mi vagyunk 500 millióan, nem a menekültek. A mi kezünkben van a világ GDP-jének jelentősebb része, nem az iszlám állam, vagy Szíria, Oroszország, vagy Afganisztán kezében. Nálunk van a labda, észrevettük már? Nálunk van a legnagyobb fegyver, csak használni kellene: az európaiak szabadságszeretete. Mert ezt a kontinenst nem más kovácsolta össze az elmúlt 50 évben, mint a szabadság. Az emberek szabadsága, a pénz szabadsága. Egymással évszázadok óta háborúzó nemzetekből lett egy világhatalom alig évtizedek alatt! Tessék elővenni a történelemkönyveket. Lehet hogy nem vagyunk a világ vezetői, de basszátok meg, dobogósok vagyunk! (Kábé, attól függ mit nézünk) Mi, európaiak.


A Fidesz súlyosan mellélőtt az EU - Brüsszel - fikázásával. A hanyatló nyugatot temette már Virág elvtárs és maffiatársai évtizedekig, és lám, ki élte túl. (Szeretnék én úgy élni, ahogy a nyugat haldokol - Hofi) Lesz még ennek böjtje attól félek. Ha egyszer az EU megembereli magát, és sikerül valami érdemleges választ kicsikarnia magából, mi kapkodhatunk, hogy hádde csak a jószándék, meg a féltés beszélt belőlünk. Ennyire ők sem lesznek hülyék. 


Én nem félek. Féltem ugyan a családomat a bevándorlóktól, de féltem őket az utcán masírozó szélsőjobbtól is. Meg féltem őket a katedra mögül agymosást végző tanároktól, papoktól is hogy egy életre megnyomorítják a világképüket, mert - szülői nevelés hatására - nem állnak be a gyűlölködők sorába. Az sem hagy nyugodni, hogy lábbal tapossák a liberalizmust épp azok, akik maguk is a liberalizmusnak köszönhetnek mindent, és nem, nem szitokszó. Az is aggaszt, hogy az iszlám bigott vallási gondolat- és tettdiktatúrájára (na ezt a határokon kívül kell hagyni srácok, nincs alku) a gyávák és álszentek egy keresztény vallási gondolat- és tettdiktatúrába menekülnének vissza. Nem óhajtok a saria szerint élni, de a Jehova tanúi se tiltsák már meg nekem a vérátömlesztést, oké?


Egy fontos dolgot azonban fel kell ismernünk: Európát nem a menekültválság és az iszlám terror fogja legyőzni. Ezek együtt sosem lesznek képesek érdemben ártani Európának. De a menekültválságtól és az iszlám terrortól való félelem, az igenis legyőzheti Európát.

Thursday, May 12, 2016

Népszavazást... akármiről!

Tombol a népszavazási láz az országban. Bár a vasárnapi nyitvatartás eltörlésével a Fidesz egy tök jó házibuliban kapcsolta fel a villanyt még éjfél előtt, azért van még itt miért izgulni. Kíváncsi vagyok hogy az MSZP/Liberális kérdések elérik-e a 200 000 aláírót (és ha nem, az mit jelent az ellenzék számára? Sírjunk, vagy nevessünk? Rajtuk, vagy magunkon?) Na persze a Fidesznek is megvan a magához való hatalommechanikai érzéke - a hatalomért bármit és bárkit, óvszer nélkül felárral - rá is cuppant a népszavazósdira. Nekem azért lenne pár ötletem a kérdésekre:


A Fidesz kérdése például meglepően polkorrekt, igazából az alábbi kérdést szerették volna feltenni:  


Egyetért ön azzal, hogy Angela Merkel lóháton, félmeztelen amazonként muzulmán tatárokat hordáit vezesse az országba, ahol felgyújtják templomainkat, leölik jószágainkat, megeszik gyermekeinket és stadionjainkban halomra nyilazzák futballistáinkat - a betelepítési kvóta ürügyén?


 


Az MSZP a boltzárral és a kopaszokkal az évtized sanszát kapta meg, hogy talpra álljon. Ezt a Fidesz is meglátta, úgyhogy kirúgta alóluk a széket. (Bevállalták, mert tudták, hogy azok a finom lelkű, jogbiztonságot kereső és elvek mentén politizáló jobboldali, centralista szavazók, akiket ez a gerinctelenség esetleg zavarna, már régen nem Fidesz szavazók.) Azért az MSZP még megkérdezné:


Egyetért ön azzal, hogy a Fidesz állítsa vissza a vasárnapi boltzárat, hogy mi eltöröltethessük, majd a győztes népszavazás estéjén kimondhassuk, hogy milliók támogatják az MSZP-t, szóval mindenki mehet a picsába, mi vezessük a kormányváltók listáját 2018-ban is?


 


Persze a DK sem maradna ki a jóból, noha be kell vallanom, mostanság kevesebb hülyeséget képesek kitermelni. Ezeknek nincs elég szabad idejük politizálni? Legalább valami gitáros mémet dobjatok már össze. Addig is a DK azzal küzd amivel nemhogy megalakulása óta, de már annál jóval korábban is küzdött, a politikusaival szembeni khm… előítéletekkel. Ha egyszer népszavazásra bocsájthatnának egy kérdést, azt tuti hogy Vágó Pista arcképével adnák el a szavazó lapon - akkor kérdezzük meg a közönsége!:


Egyetért ön azzal, hogy mindenki felejtse el a politikusok 2009 előtti botrányait? Amúgy meg nem volt sokkal jobb, hogy mi másfél évig legalább nem csináltunk semmit?


A) egyetértek                       C) megállnék


B) igen                                D) mindenki mondjon le!


 


A Jobbik úgy tűnik kezd belefáradni a cukiságkampányba. Furcsamód a menekültválság pont rosszkor jött. A mainstream médiában váltig állítják magukról,hogy mekkora józan életű néppártok - azért még másnaposan fel-fel büfögnek egy kis rasszizmust, fasiszta ideológiát, o pardon...  Két út áll előttük. Vagy visszahúzódnak radikálisba, (ahol épp két erős bástya, Kövér és Kósa spricceli olyan erővel a tudást mint egy trágyaszóró - jajj nektek, muzulmánok, nők, bevándorlók és kivándorlók!) és felteszik az alábbi kérdést:


Egyetért ön azzal, hogy Angela Merkel, Orbán Viktor hátán, félmeztelen amazonként muzulmán tatárokat hordáit vezesse az országba, ahol felgyújtják templomainkat, leölik jószágainkat, megeszik gyermekeinket és stadionjainkban halomra nyilazzák futballistáinkat - a betelepítési kvóta ürügyén?


 


Vagy pedig most csendben maradnak, és várják hogy a Fideszt végleg maga alá temesse a korupció. Esetleg egy szimbolikus népszavazással tudnák ébren tartani a zárt sorokban meneteléshez szokott szavazóbázisukat, egyben utalna a Jobbik új irányvonalára:


Egyetért ön azzal, hogy a Feszty körképen a honfoglaló magyar vezérek ruháját fessük át öltönyre, nyakkendőre és üvegzsebre, a kép alján (majdnem azt írtam, hogy a szélén) pedig fessünk egy honfoglaló elszámoltatási bizottságot, amely épp a vezérek által a honfoglalásra fordított összeget könyveli el hiánytalanul.


 


A korrupció persze a kispártokat is érdekli - ha már kihagyták őket,ne lopjon más se. Végül is bármelyik párt kezdeményezhetné az alábbi érdést:


Egyetért ön azzal, hogy adóztassuk meg a korrupcióból származó jövedelmet?


 


Az LMP persze továbbra is új rendszerváltásban gondolkodik, ők felette állnak a rendszernek. Ehhez már szinte minden megvan egy kivételével: a választók bizalma. Az LMP tehát egyetlen kérdésben érdekelt, hogy valóban más lehessen a politika:


Egyetért ön azzal, hogy a Lehet Más a Politika párt 2018-as parlamenti választásokon elért eredményében a tizedesvesszőt egy helyiértékkel jobbra tolja a választási bizottság?


 


A végére hagytam azt a pártot, amelyiken a legtöbbet tudok nevetni, ez a Munkáspárt. Nem ide tartozik, de láttam a Május elsejei Munkáspárt programot: Reggel gyülekező valahol Pesten. Beszédet mond Thürmer Gyula. Séta a Népligetbe. Megérkezés, beszédet mond Thürmer Gyula. Majális. Emberek, hát nincs két, azaz kettő nyomorult munkáspárti politikus, aki beszédet tudna tartani? Úgy tűnik a Munkáspártnak nincs is olyan receptje, ami megoldaná a mai helyzetet. Hihetetlen, de a szlogen a régi: világ proletárjai egyesüljetek. Nem is várnék más népszavazási kezdeményezést:


Egyetért ön azzal, hogy építsünk egy időgépet, és Thürmer Gyula utazzon vissza 1936-ba, hogy Magyarország felvételét kérje a Szovjetunióba? És ha már ott van, fogná a kis  Gorbacsovot, elcipelné a moszkvai pártház elé, ahol bucira pofozná a fejét, hogy az élete végéig elkerülje még a kommunista párt környékét is.  


Én kérek elnézést, nekem kellemetlen.


 

Wednesday, October 22, 2014

Népszavazási kezdeményezés az Internetadó ellen!


„Egyetért-e Ön azzal, hogy Internet-szolgáltatásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen a 2014. október 20-i állapothoz képest további adót fizetni?”



Ha bevezetik az Internetadót, úgy népszavazást kezdeményezünk a kivezetés érdekében.


Ez a KARD üzenete a jogalkotók felé.


 


nepszavazas_KARD.jpg


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Thursday, January 30, 2014

Atomvoks-sorompó

A Nemzeti Választási Iroda elutasította az Együtt-PM népszavazási kezdeményezését Paks 2 ügyében, lényegében formai (eljárási) okokra hivatkozva. Ha az indítványozók táborához tartoznánk, most felháborodottan kiáltanánk: „Na ugye! Nesze neked demokrácia!”. Ha kormánypártiak lennénk, elégedetten csettintenénk: „Na ugye! Nesze nektek, okoskodó ballibák!”. Mi azonban valami egészen mást gondolunk. Vigyázat, konteó következik.


Mi (továbbra is) azt gondoljuk, hogy ami itt folyik, az nem több ócska színjátéknál. Egyrészt egyre kevésbé hisszük azt, hogy a véletlennek köszönhető, miszerint Orbán moszkvai kalandja (Paks 2 aláírása) és a baloldali Össze(vissza)fogás bejelentése épp ugyanarra a napra esett. Mert két dudás egy csárdában bizony nagyon össze tudja zavarni a vendégeket, azaz minket, választókat: a két nagy hírértékkel bíró esemény antagonisztikus hatásának köszönhetően, néhány gagyi tüntetésen – a másik oldalon pedig unalmas Gyurcsányozáson – kívül nem is történt semmi különös. Ezt erősíti a mainstream média megosztottsága is azokon a napokon, ahol (csak egy kiragadott példa) az Index folyamatosan címlapon tartotta a Paks-témát, míg a konkurens Origo ehelyett inkább a baloldali összefogósdival foglalkozott. Kétséges, hogy munkamegosztás céljából tették volna mindezt.


nuclear_power_smile.jpg


A népszavazási kezdeményezés a színjáték része lehet: az a baloldal, amely nyakig benne van az ilyen volumenű üzletekben, mint Paks 2, s amely baloldal az egészhez készséggel asszisztált saját kormányzása idején, most mégis fel kell, hogy mutasson valamit, ami a biznisznek ugyan nem árt, de a szavazótábort mégis meggyőzi arról, hogy ők „a jó oldalon állnak”. Tehát mi itt teendő? Adjunk be egy kamu népszavazási kezdeményezést, amit persze majd („hála Istennek”) visszadobnak és ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.


Ezzel megállítottunk egy száguldó (s talán az üzletünket elsöprő erejű) atomvoksot, ráadásul el is szívtuk a levegőt mindenki más elől, hiszen azzal hitegettük az országot, hogy: „Emberek, mindenki nyugodjon le a p.…ba! Senki ne csináljon semmit! Mi már beadtuk a népszavazási kérelmet!”.


Ugye, az nem lehet, hogy milliós szavazótábort és számos szakértőt maga mögött tudó, több évtizedes politikai és jogi tapasztalattal bíró baloldal nem tud megfelelően végigvinni egy szimpla népszavazási kezdeményezést? Ugye, nem? A választások után pedig úgyis mindenki beletörődik mindenbe és elfelejti ezt az egész őrületet. Ugye-ugye? Na ugye.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Thursday, August 2, 2012

Orbán és a román politika - miért is ne?

A hajmeresztő tempójú román belpolitikai nyárnak talán az eddigi csúcspontja volt a hétvégi népszavazás: ezen a nép távolmaradásával úgy döntött, nem erősíti meg az államfő leváltását, Basescu maradhat.

Arányszámokban kifejezve nem sokon múlt: a jogosultak kicsit több mint 46%-a ment szavazni, és a résztvevők túlnyomó többsége támogatta az államfő leváltását. Az 50%+1-es érvényességi küszöb miatt viszont a kezdeményezés elbukott, az államelnök leváltása nem sikerült - tegyük hozzá, abszolút számokban a "hibádzó" 4% azért nem kevés.

Még folyt a szavazás, a leváltást kezdeményező Victor Ponta román miniszterelnök már azt nyilatkozta: a Tusnádfürdőn véleményt nyilvánító Orbán Viktor beavatkozott a román belpolitikába, amikor gyakorlatilag azt ajánlotta az erdélyi magyaroknak, hogy maradjanak otthon, ne szavazzanak. A szavazás során a magyarság részvétele valóban kiugróan alacsony volt: a Székelyföldön 15% körül alakult. Ponta érvelése nyilván arra utal, hogy ha a magyar megyék részvételi aránya hasonló lett volna a románokéhoz, talán meg is lehetett volna az érvényesség.

Az MSZP elnöke, Mesterházy Attila pedig, számomra nehezen érthető módon, Ponta érveit visszhangozta:



A miniszterelnök kijelentése nem értékelhető másként, mint a román belpolitikába való nyílt beavatkozás. Orbán Viktor nem tűri, hogy bárki beleszóljon politikájába és kritikát mondjon róla, miközben ő gátlástalanul megteszi ennek az ellenkezőjét. Ez az a kettős mérce, ami jellemzi az ő és pártja politikáját. Vizet prédikál és bort iszik. Orbán Viktor súlyos hibát vétett, aminek kárát az erdélyi magyarság látja, a következményeket ők szenvedik el.



Pontát még csak értem, Mesterházyt - és az őt, a múltkor kritizált jobboldalhoz hasonlóan egységben követő baloldali  kommentelőket - már kevésbé, a válasz azonban közös felvetésükre nyilvánvaló. A magyarság kicsit több mint egytizede Romániában él. Ha közjogilag talán nem is, morálisan mégis fontos lehet számukra az anyaország választott vezetőjének a véleménye. A román politikusok is többször nyilvánítottak véleményt egy független, bár kétmillió román nemzetiségű polgárral bíró állam, Moldova ügyeiben. Nem is tartom véletlennek, hogy tudtommal semmilyen hivatalos külügyi lépés nem követte Ponta kiakadását román részről: ők is tudják, hogy ez benne van a pakliban. Kicsit durvábban fogalmazva: akinek odaát nem tetszik, hogy Románia majd' másfél millió polgára magyarként gondolkodik, kezdeményezzen tárgyalásokat a határmódosításról, nem fogunk elugrani előle. Mesterházy utolsó fenti idézett mondatát pedig végképp nem értem: az a veszély, hogy Ponta "leveri a magyarokon" a mostani kiállást, akkor lett volna reális, ha sikeres a népszavazás. Így inkább az történt, hogy megakasztották az ottani "fülkeforradalmat", ami itthon az MSZP-nek nem igazán sikerül.


Azon meg végképp nincs mit csodálkozni, hogy a Ponta-Basescu meccsben az erdélyi magyarság túlnyomó többsége az utóbbi pártján áll. Bár a székely autonómiát mindig következetesen ellenezte (volt, amikor ezt épp Bálványoson közölte Orbánnal), Basescunak a kisebbséghez fűződő viszonya elfogadható volt. Ehhez képest Ponta alatt meg sem melegedett a kormányfői szék, első lépéseinek egyike volt, hogy megakassza a marosvásárhelyi egyetem magyar orvosi karának megalakulását. És hát nemcsak Orbán, de Basescu is távolmaradásra szólította fel híveit. Itt bicsaklik meg Ponta fent említett esetleges gondolatmenete: az erdélyi magyarság nagyon nem reprezentatív mintája a román társadalomnak, és e kérdésben sem az.

Tippem szerint így az eredmény Orbán nélkül is ez lett volna - mindazonáltal nehezen tehette volna meg Tusnádfürdőn a magyar miniszterelnök, hogy kitérjen e kérdés elől. És hát persze elvileg nem kizárt, hogy lehetne olyan román politikus, akire az ottani magyarság jobban hallgat, mint az erdélyi politikájáért ott is egyébként egyre inkább bírált Orbánra, de pillanatnyilag láthatóan nincs ilyen. Ez van, ez Trianon következménye a románok számára, ezzel együtt kell élniük - vagy elfogadottabb politikust kell találniuk.

És nekünk is, kedves Mesterházy Attila.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Sunday, March 11, 2012

Tessék politikusokat állítani!

Szombaton a Szolidaritás tartott a várakozásokhoz képest lényegesen hervadtabb demonstrációt, vasárnap pedig az LMP közölte az aláírásgyűjtés pillanatnyi állását. Bár mindkét szervezet kötelező optimizmussal kommentálta a hírt, ne áltassuk magunkat. Ez így kevés lesz.

A szombati tüntetés eleve amolyan rögtönzött dolog volt: amikor úgy tűnt, hogy 15-én csak engedély nélkül tüntethet az ellenzék, ez az időpont és helyszín amolyan pótmegoldásnak tűnt, aztán amikor a jövő pénteki, ünnepi időponton mégis elérhetővé vált a Szabad Sajtó út, valahogy nem akaródzott ezt lefújni. Lett így aztán egy kellemes party, a szervezők szerint tízezer emberrel, én belülről nem éreztem annyinak, de ne legyen igazam. Sok újdonság nem hangzott el, nagy bejelentés nem történt, Kornis Mihály író beszéde jó volt, Bornai jól zenélt, a többit inkább hagyjuk.

Az LMP gőzerővel felhasználta a rendezvényt az aláírásgyűjtésre, szinte az összes pesti kitelepülő-készletüket ide csoportosították délután. Kellett is: a vasárnapi bejelentés szerint 30 ezer aláírásnál tartanak egy hét után, amihez lelkesen hozzá lehet számolni 7 ezer elvitt/letöltött, de össze még nem gyűjtött ívet. Számoljunk: ha 200 ezer a limit, és minimum 40 ezer lenne a biztonsági ráhagyás, akkor a 4 hetes gyűjtési periódust figyelembe véve 60 ezer lenne az időarányos eredmény. Ennek pedig ugye kb. a fele van meg. Azt pedig sem az LMP, sem tágabb értelemben az ellenzék nem engedheti meg magának, hogy már a kezdeményezés is elbukjon.

Ezekkel az előzményekkel fordulunk 15-ére, a Nagy Számháború napjára. De nemcsak a számháború a lényeg, hogy Viktort hallgatják többen a Kossuth téren, vagy nem tudom kit az Erzsébet hídnál. Mert sajnos, ez a "nem tudom kit", ez kezd fontos lenni, ami már kikezdeni látszik az ellenzéki megmozdulások hatékonyságát. Nincs arc, nincs üzenet, aki mellett, amelyért lelkesedni lehetne. Kónya Péter vagy... nem is tudom, ki szólhatna a Milla nevében, pedig viszonylag még érdeklődőnek tartom magam... ez így nem megy. Kulka János persze biztos nagyon kedves lesz, de az az üzenet, hogy minden politikus eleve bunkó, láthatóan zsákutca. Ehhez jön egy eléggé hamvába holt történet az alternatív köztársasági elnök megválasztásáról, ahol nem annyira a kínos választási közjáték a gáz, hanem amilyen arcok egyáltalán felmerülhettek. Ezzel együtt, akinek nem tetszik Orbán rendszere, ide kell mennie ide mehet, más nincs.

Csak remélni lehet, hogy ez a tényező elég lehet ahhoz, hogy ne legyen a 15-e az ellenzék látványos kudarca. Brendel Mátyás kitűnő elemzése a Piroslapon pusztán a Facebook-os lájkolók számából ezt vetíti előre (az elemzés többi része is nagyon elgondolkodtató!), de ha véletlenül ilyen előzményekkel is összejön az októberi 40-50 ezer ember, az sem feledtetheti, hogy a választások közeledtével lassan fel kell bukkannia azoknak az arcoknak, akik az "Ebből elég!" hangulatú tömeget összefogják, és véleményét majdan a Parlamentbe vezetik.

Ez pedig nem alapulhat azon, hogy a civilek a jók, a politikusok meg a rosszak. Tessék politikusokat állítani - vagy legalább elfogadni.
Elsőre - de csak elsőre! - nem kell, hogy profik legyenek (majd beletanulnak, csak nem lesz rá sok idejük), de legalább legyenek olyan arcok, akiket meghallgatni kimegyünk, és még nevén is nevezhetjük a dolgot. Akik a mi képviselőink. Vagy akik azok akarnak lenni - őket hívjuk politikusnak.

Csak tagadásra ezt sem lehet építeni.