Showing posts with label bajnai_gordon. Show all posts
Showing posts with label bajnai_gordon. Show all posts

Thursday, November 29, 2012

MSZP: Vakság, rivalizálás, vagy egyszerű alkupozíció?

Tegnap az MSZP nevében Mesterházy Attila pártelnök is megtette nyitólépését az Együtt 2014 által felállított sakktáblán. Maguk is együttműködésre, ellenzéki kerekasztal felállítására szólítják fel az Orbánt leváltani igyekvő erőket. Természetesen úgy, hogy a központban ők legyenek, ne pedig Bajnai, aki egy ügyes trükkel három be nem járatott szervezetből látszik kovácsolni már mérhető politikai hatású szövetséget. Ez nyilván nem aratott osztatlan sikert a stabil szavazói bázist, és - ami talán még fontosabb - kiépített országos infrastruktúrát birtokló szocialistáknál. Szívesebben fújnák ők az ellenzéki passzátszelet, nem hagynák ezt Bajnaira, aki 2009/10-ben egy évig olyan hatékonyan tartotta őket rövid pórázon. És most, hogy az LMP nem áll Bajnai mellé, keményebben is fel tudnak lépni a szocialisták.


Együttműködés a programok mentén, természetesen ez a szlogen. A programokat munkacsoportok vitassák meg. És kik vannak ezekben a munkacsoportokban? Bizony, Horn-kormány reloaded: Szekeres Imre, Kiss Péter, Baja Ferenc, Kökény Mihály, és hogy a Gyurcsány-kormány legnépszerűtlenebb figurája se maradjon ki: Veress János. Az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen. Nem mellesleg, Schiffernek csak szét kell tárnia a kezét, hogy hát ezt magyarázza ő...


A Véleményvezér szerint egyszerű rivalizálás ez, a Varánusz szerzője szerint hülyék vagy minket néznek hülyének, de legalábbis vakok. Persze, lehet ezekben a véleményekben sok igazság, a rivalizálás például biztosra vehető. Az persze kérdés, hogy ők maguk is látják-e, hogy ezzel a névsorral a szűk választói bázis mérsékelt elismerését sem biztos, hogy ki tudják vívni, a bizonytalanokat meg legalább vagy majdnem annyira taszítják ők, mint Matolcsyék. Nyerni ezzel az iránnyal biztos nem lehet.


Ahogy általában a Fidesz sem lát túl a pártmegbeszéléseknek helyet adó termen, erre azért a szocialisták is hajlamosak. Az "eszme győzelme a józan ész felett" nem fideszes találmány, ők csak adaptálták. Így aztán ha a fenti politikusokat kérdezzük, bizony ők lehetnek itt a kormányváltás kulcsszereplői. Már csak az a kérdés, hogy nincs ott valaki más, aki azért megmondja nekik, hogy nem fog menni? Velük még egyszer biztosan nem.


Tegyük fel, hogy van. Akkor viszont elképzelhető, hogy egy egyszerű alkupozíció felállítását láthatjuk. Ők is tudják, hogy ez nem a nyerő út, de Bajnaival mondatják ki, hogy aztán kérhessenek tőle cserébe valami engedményt, mondjuk az irányítási rendszerben. Elő fogják ők még húzni Botka Lászlót, a népszerű szegedi polgármestert, csak próbálják előtte előkészíteni a terepet.


Ha így van, ügyes - de szerintem alábecsülik az ellenfelet. Meg hát sajnos a megcélzott választókat is.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Friday, October 26, 2012

Magyarország, menjország


Az elmúlt hónapban egy érdekes fejlemény vezető politikusainkat is felkavarhatta (ami az Index október 11-i cikkének köszönhető). Orbán Viktor tőle szokatlan módon nem állta meg nyilatkozni arról, hogy (szerinte) „ha 2014-ben újra nyer a Fidesz, hazajönnek a fiatalok”; Bajnai Gordon pedig nem volt rest válaszolni erre a Milla tüntetésén: „mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni – hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni”. Egy alapvető hibát azonban mindketten elkövettek: csupán a vágyaikat vetítették ki – miközben az okok és a tények kinyilatkoztatásától eltekintettek. „Elfelejtették” ugyanis feltenni a kérdést: miért is vágyódnak el a polgárok ilyen tömegesen ebből az országból? Abból az országból, amelyet - nem mellesleg - a szóban forgó politikusaink irányítottak az elmúlt években?


A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet márciusi kutatása szerint minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy rövid- vagy hosszú távon külföldön vállal munkát vagy véglegesen kivándorol. Az Index október elején közzétett cikkének szavazógépét pedig közel húszezren vették eddig igénybe és az eredmények még az előbbinél is jóval drasztikusabb képet mutattak:
















































Tervezi, hogy elköltözne Magyarországról?



    Igen, a közeljövőben biztosan költözöm



4187



22%



    Igen, bár még csak szervezem



4997



26%



    Még nem döntöttem el



2420



13%



    Ha rosszabb lesz a helyzet, biztosan



3427



18%



    Ha rosszabb lesz a helyzet, esetleg



2427



13%



    Semmiképpen



1708



9%



Összesen



19166



az Index októberi felmérése (október 11-25.)





A rendszerváltás éveit közvetlenül kísérő nyugati fény, pompa és csillogás okozta káprázat ma már nem tartozik a fő „felbujtók” közé. Annál inkább hozzájárul a menekülési ösztönök felszínre töréséhez a gazdasági és politikai kilátástalanság; az állandósulni látszó lúzer-szerep; a depresszív munkakörülmények; az aljasság, a közöny és a cinizmus halálos szimbiózisa; a korrupció természetessége; a hírnév helyett a hírhedtség felértékelődése; az ál-jólét és műmosoly kényszerű vetítése – és persze a negatív társadalmi morál (mert itt lassan már mindenki negatív, mindenki pesszimista, mindenki csak bűnbakokat keres). És persze amikor ezeket dühödten hozzávágjuk „bölcs” vezetőink fejéhez, ők csak csodálkozó, ártatlan tekintettel pillantanak vissza ránk. Mint akik nem értik, miért piszkáljuk folyton őket ezekkel a problémákkal? Miért téblábol népszerűségi indexük tartósan 50 százalékpont alatt? Miért fordulnak el tőlük – és az országtól! - a választók ekkora tömegben?


Ők azok, akik komolyan elhiszik: ha jobb lesz a foci, ha több lesz az olimpiai érem, mint korábban; akkor sikk lesz magyarnak lenni. Ha most még kicsit rosszabbul is élünk, de jövőre teszünk egy lépést előre, akkor mindenki meg fog nyugodni. Ha röghöz kötjük a fiatalokat, akkor majd szépen itthon maradnak. Hát nem. Nagyon nem.


almosoly.jpg


Kik mennek és kik maradnak? Mennek a számítók és a rettegők. Maradnak az erőszakos ostobák és a reménykedők. Mindkét csapatban vannak kormánypárti és ellenzéki érzelműek is. Mi azonban csak az itthon maradottakkal tudunk foglalkozni. Őket kellene meggyőzni arról, hogy maradjanak - és segítsenek megmaradni. A sikernek viszont három olyan alapvető feltétele van, amit rendszerváltó politikusaink közül eddig senki nem tudott megteremteni: közbiztonság, jogbiztonság, létbiztonság. Pedig ezek miatt tényleg érdemes volna itthon maradni.


Persze mit várunk egy olyan kiépült klientúrától, amely úgy telepedett rá a magyar választó (de lassan választani nem tudó) agyára, hogy az még véletlenül se találhasson alternatívát? Megpróbáltam ábrázolni, milyen dilemma előtt állunk 2014-ig:


politikai helyzet_MO2012.jpg


Amint látjuk, két nagy csapat szeli a magyar politika egét - a hozzájuk tartozó kicsik pedig csupán szatelit-pártként aposztrofálhatók. Az ő feladatuk, hogy a bizonytalankodó választók számára alternatívát színlelve behúzzák a szavazatokat a szélekről. Valójában azonban a nagy csapatok táborát hizlalják: nincs valódi filozófiai, felfogásbeli, értékrendbeli eltérés köztük és „gazdáik” között. Hol mérsékeltebb, hol radikálisabb álláspont felé húzódnak: azonban leszakadni sohasem fognak.


A politikai árvák számára az egyedüli érdekes formációt az LMP jelentheti. Illetve: jelenthette. Az ő elkeseredett küldetésük nagyjából arról szól, hogy folyamatosan próbálják bizonyítani a választóknak: nem szatelitek, nem válnak egyik nagy csapat hűbéresevé sem. Azonban erős „rugókkal” kénytelenek felszerelkezni, hiszen politikai filozófiájuk olyan satnya, hogy képtelenek volnának önállóan lebegni a politikai térben. Hol baloldali, hol konzervatív, hol jogvédő szerepet játszanak - nem valami jól. Sajnos így 2012-ben is nagyon látszik rajtuk, hogy a protest szavazók juttatták őket a parlamentbe - viszont ők is fogják kipenderíteni őket onnan. Egyszerűen azért, mert nincs elég önálló arculatuk ahhoz, hogy bárkit meggyőzzenek arról: ők egy olyan célt, ügyet szolgálnak, ami csak „az övék” – és csak velük lehetünk képesek azt elérni. Tipikus ellenzékiek. Széthullásuk nemcsak belső instabilitásuknak, széthúzásaiknak lesz köszönhető (mint arról blogtársam írt is mostanában), hanem csigalassú felfogásuknak, egoizmusuknak, személyi állományuk kvalitásainak - és persze naivitásuknak is. Ha így folytatják tovább, nekik tényleg fájni fog 2014. És nekünk is, mert így megszűnik minden akadály a kétpólusúvá válás előtt.


Az elkeseredett választó éppúgy forgatókönyveket gyárt, mint a politikai pártok. Nézzünk egy végtelenül leegyszerűsített - azonban mégis lehetséges - példát a következő két évre vonatkozólag:



























































az elkeseredett politikai árvák ("Én") lehetőségei



 



IMF



Orbán



Bajnai



Szatelitek



Én



IMF



jön



megy



marad



marad



marad



Orbán



megy



jön



megy



marad



megy



Bajnai



marad



megy



jön



marad



marad



Szatelitek



megy



marad



megy



jön



megy



Én



senkit nem érdekel



jön



Szatelitek = Jobbik vagy Gyurcsányék (kormánytényezőként)




E szerint a forgatókönyv szerint lényegében akkor érdemes maradni, hogy Orbán megy, illetve ha Bajnai jön. Ez azonban nem azért van, mert kevés a Fideszes és sok az MSZP-s. Inkább olyan tényezőknek köszönhető, mint hogy: kormányon maradni eleve nehezebb; Bajnai szövetsége egy új(abb) reményt hoz és ez sokak számára vonzó; Orbánék pocsékul kormányoznak és máshogy nem lehet leváltani őket; a szélsőségek hatalomra segítésével pedig nem lesz jobb és biztonságosabb az életünk.


A felvázolt helyzet azért elég lesújtó. A két nagy pártszövetség között lebegő felhő egy betöltetlen politikai tér – amit úgy tűnik, nálunk senki nem kíván betölteni. Nyilván Orbán és Bajnai is áhítozik a „nagy nemzeti közép” megszerzésére – azzal azonban nem számolnak, hogy ott olyan gondolkodású választók bújnak meg, akiket mindenkettőjük  - tetteik okán – taszít. Ők volnának a politikai árvák: akik elutasítják a demagóg, hazug, álságos kortesbeszédeket, akik elutasítják a szélsőséges, udvariatlan megnyilvánulásokat. Akik alternatívát keresnek – nem pedig hitet. Az ő álmuk a valódi alternatíva: őszinte beszéd a gazdaságról, a jóléti rendszerek fenntarthatóságáról, a jogbiztonságról, az esélyegyenlőségről. Számukra egy rossz hír nem jelent automatikus kiábrándulást: nem sértődnek meg azon, ha nem jutalmazzák őket (a saját pénzükből). Ők akkor maradnak itthon szívesen, ha látnak és hallanak egy kis őszinteséget is. Ha tudják, hogy a köz-, jog- és létbiztonság ügye rajtuk is múlik.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

Tuesday, October 23, 2012

Összefogás Bajnai-módra: sakk az MSZP-nek

Aki a Milla tüntetését azzal a céllal kereste fel, hogy útmutatásra leljen az elmúlt hetek "ki kivel nem fog össze és ha mégis akkor miért nem" játszmája után, az nem csalódott. Bajnai csapata ismét profi teljesítményt nyújtott, ami komoly versenyelőnyhöz is juttathatja az ellenzéki oldalon: továbbra is ő a kezdeményező fél, összefogási programja pedig integratív, befogadó több szinten is. Ahogy pár hete a Milla-Bajnai összefogás híre az LMP-t, a mai fellépés a pár győzelme ellenére az összefogás-fronton eddig passzív MSZP-t hozza kényszerhelyzetbe.


bajnai_milla.jpgA fellépés mikéntjéről, a meglehetősen koherens programpontokról itt nem beszélek, ezt Poldi bá nagyon jól leírta. A lényeg az, hogy Bajnai nemcsak széleskörű, toleráns és (saját maga irányában is) önkritikára hajlandó összefogást vizionált, hanem egyben bejelentette ennek általa javasolt keretét. A Szolidaritás, a Milla és Bajnai saját Haza és Haladás egyesülete által kialakított "Együtt 2014" szövetség jelenti ennek centrumát, Kónya Péterrel, Juhász Péterrel és Bajnaival - a primátust nyilván ez utóbbi viszi. Egyik szervezet sem párt, ugyanakkor nemcsak nyíltak a pártok csatalkozására, de ez az ajánlatuk, a javaslatuk. Ez egy kétpólusú ajánlat, széles körű Orbán-ellenes összefogásról szól, de nemcsak a kormányt, hanem a rezsimet (alkotmányos rendszert), sőt a politikai gondolkodásmódot is meg kívánja újítani, az elmúlt 22 évhez képest új alapokra helyzni. Bajnai nyilván érezte, hogy az ő esetében ez azért némi bizalom-megelőlegzést igényel támogatóitól, mert erről és önkritikus hajlandóságáról több, a helyszínen őszintének tűnő mondatot, gondolatot is mondott.


Ha pedig ez két pólus, akkor egyrészt az LMP szerepe válik súlytalanná a modellben, hiszen bár a Bajnai-beszéd a programjuk számos elemét említette, nekik a jelenlegi politikai irányultságukkal vagy a marginális csoportként beilleszkedés lehetősége vagy a kívülmaradóként érdektelenségbe süllyedés marad. Sokkal érdekesebb az MSZP helyzete. Jelenleg országosan kiépült párthálózata a Fidesznek, az MSZP-nek és (az ország nagyobbik felén, de messze nem mindenütt) a Jobbiknak van. Ennek alapján ők egyedül is aspirálhatnának a Fidesz kihívójának szerepére - most azonban nem ők a kezdeményezők. Előállhattak volna saját jelölttel, aki szerintem nagyjából csak Botka László szegedi polgármester lehetne, de eddig nem tették meg. Most már ők is az események után kell menjenek: nekik kell válaszolniuk Bajnainak és az Együtt 2014-nek: igen vagy nem? És ha igen, akkor ez azt is jelenti, hogy hiába a hálózatépítésben domináns helyzetük, a passzátszelet nem ők fújják - és ezért cserébe csak annyit kapnak, hogy Bajnai kiemelte: az ő 8 évük és a Fidesz 2 éve közé - a jogállami keretekhez való viszonyulás miatt - nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez azért elég keserű pirula, és nem is biztos, hogy hajlandók lesznek lenyelni - valószínűleg ez a következő hónapok egyik legfontosabb politikai kérdése itthon. Arra azért fogadnék, hogy a szocialista vezetők most kicsit fújnak Bajnaira: 2009-2010-ben egy évig tartotta sakkban őket és folytatott a nevükben épp a saját valószínű reflexeik elleni politikát, és most még ez is... Viszont valószínűleg Bajnai és csapata is elég jól ismeri őket ahhoz, hogy meddig lehet elmenni velük/ellenük egy ilyen játszmában.


A másik fő kérdés az, hogy ez az, önmagukban közvéleménykutatási szinten nemhogy nem mérhető, de meg sem jelenő csoportok alkotta szövetség, az Együtt 2014, a "magyar Olajfa" képes-e gyökeret ereszteni, ismertté válni, a kormányváltó összefogás jelképévé válni? Pár tízezer ember előtt ma úgy tűnt, hogy igen, de itt jóval szélesebb kör számít. Ha nemcsak ők hiszik ezt el magukról, de az Orbánt leváltani igyekvő indulatot tényleg ők képesek fókuszálni, akkor itt a kormányváltás lehetséges forgatókönyve (csak lehetséges, mert nyilván a másik oldalnak is lesz ehhez még szava).


(Kis önreklám: még azt sem mondhatja senki, hogy Bajnai nem hagyott időt másoknak: mi már januárban, aztán a márciusi Milla-tüntetés után is vázoltuk ezt a valószínű forgatókönyvet, és bár szeptemberben volt egy kis megingás, az szinte az akkor megjósolt módon alakul... Márciusban ezt írtuk:



Mert most még kiment jópár tízezer ember csak a kormányellenes demonstráció kedvéért, de hátha legközelebb még többen kimennének azért, hogy meghallgassák, milyen jövőképet kínál az ellenzék jelöltje. Hátha erre többen lennénk kíváncsiak. Hátha többen azok közül is, akiket a Milla tegnap még nem tudott megszólítani. Talán érdemes lenne megpróbálni.



...és így is lett, tényleg érdemes volt megpróbálni.)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé