Showing posts with label kétpólusú_rendszer. Show all posts
Showing posts with label kétpólusú_rendszer. Show all posts

Thursday, October 25, 2012

Lehet más? De merre?

Az elmúlt napok ellenzéki fejleményei még biztosan nem a végleges, 2014-es felállást mutatják, ugyanakkor körvonalazódnak azok a viszonyok és lehetőségek, amelyek az egyes formációk játékterét megszabják, lehetséges irányválasztásukat felvázolják. Az általunk már sokszor tárgyalt LMP pozíciójához hadd tegyek még egy gondolatot, ígérem, most nem leszek hosszú.


Hogy 2010-ben milyen elképesztő szerencséjük volt, azt talán fel sem fogják. A 2010-es választásnak ugyanis olyan tétje nem volt, hogy ki kormányozzon, vagy hogy az addigiak elhúzzanak-e a fenébe. Évekkel a választás előtt mindenki tudta a győztest, a kérdés csak a többség mértéke volt. Ez - és hadd legyek durván cinikus: csak ez! - tette lehetővé, hogy aki nem kedvelte az akkor még csak leendő kormánypártot, az szavazatával cizellálja a véleményét. A frissen feltűnt LMP által közvetített rendszerkritika - nekem ez volt a fő vonzerejük, nem a zöld vonal - vállalható alternatíva volt mindazoknak, akik mindkét "oldalból" kiábrándultak.


Egy dologban teljesen biztosak lehetünk: ez a számukra kedvező konstelláció 2014-ben nem lesz meg. Nem lesz meg egyrészt a Fidesz által átírt választási törvény miatt, másrészt meg a Fidesz által vitt politika polarizáló, megosztó hatása miatt. Viktort vagy szeretik, vagy utálják, középút nem nagyon van. Így nagyon valószínű, hogy lesz Orbán, lesz egy valamilyen ellenzék - 23-án láthattunk erre egy javaslatot - és lesz a Jobbik (bár meg kell mondjam, ha kisebb mértékben is, de a most leírt polarizáció őket is érinti). Technikai értelemben persze semmi akadálya nincs az indulásnak, a kérdés csak az, hogy ami 2010-ban hét és fél százalékig vitt, jó-e bármire most? A választás fő kérdése most ugyanis az lesz: Viktor vagy nem. (23-a után talán már mondhatjuk: Orbán vagy Bajnai, de ez ahhoz még túl friss, hogy kőbe véssük).


A kérdés, amivel az LMP szembesül: találnak-e öt százaléknyi olyan, politikailag aktív szavazót, akinek ez a kérdés nem fontos? Akinek mindegy (nem most: 2014-ben!) hogy Viktor maradjon vagy menjen. Ahhoz, hogy erre a kérdésre ne a teljesen nyilvánvaló "nem"-mel válaszoljunk, nagyon meggyőző rendszerkritikával kellene előállniuk. Amíg ezt a kérdést nem tisztázták, bármit mondanak, az ellentmondásos lesz. Minél jobban nyit középre Bajnai, annál inkább. (A birkás képért bocs, más állattal nem találtam ilyent... vegyétek úgy, hogy engem szimbolizál :-) )


Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

Sunday, October 7, 2012

Sopron: itt a fideszes lefelé spirál?

Amíg csak a választási hajlandóságot zsugorította a kormány unortodox politikája, és főleg annak gazdasági következményei, addig akár hátra is dőlhetett a Fidesz. Na de most? Persze, mérnöki és természettudományokban alap, hogy két pontra illesztett egyenesből ne vonj le messzemenő következtetést, de itt mintha háttere is lenne a dolognak.

Múlt hétvégén Dunaföldvár, most Sopron - nem egetrengető siker az egyik és bukás a másik oldalon, de a számok kezdenek sokatmondók lenni. Múlt héten egy mindig is billegő körzetben függetlenként, egyedüli ellenzékiként induló jelölt verte szocialista támogatással a Fidesz emberét, most viszont egy egyértelműen jobboldalinak elkönyvelt megyei jogú város egyéni önkormányzati körzetét nyerte klasszikus párharcban és meglehetős fölénnyel - a 2010-es sorrendet százalékosan is szinte megfordítva - az MSZP jelöltje.

Két következtetés mindenképp adódik ebből.


1. Beértek a nemmegszorítások, és - feltehetően legalább ugyanennyire fontos ez - a nép véleményének figyelmen kívül hagyása fontos kérdésekben, leginkább a választási regisztráció ügyében. A választás szempontjából a pedagógus életpálya-modell elvetése - súlyosbítva a kormányszóvivő ügyetlen kommentárjával - nagyjából a legrosszabb ütemben érkezett a kormány részéről.


2. Az ellenzéki szavazatok nyilvánvalóan az MSZP körül polarizálódnak. Nekik van országos szervezetük, elvégzik a helyi aprómunkát. Az LMP-nek Sopronban 2010-ben sem osztottak igazán lapot a szavazók, most még ennek is épp csak a felét.


A mostani soproni fideszes kudarc egy érdekes adaléka, hogy a választásra azért került egyáltalán sor, mert a korábbi egyéni képviselő egy soproni önkormányzati cég vezetőjévé lépett elő. Mostantól ezeket az - eddig rutinnak tűnő - váltásokat gondolom, sokkal jobban végiggondolják majd. Eddig nem volt ezeknek tétje: képviselőből alkotmánybíró, polgármesterből államtitkár lehetett valaki, megválasztották a fideszes utódot rendben a népek. Ennek a tutinak mostantól vége.

De nemcsak ennek. Korábban is írtuk: egyszer jöjjön csak rá a kormányt elutasító választói csoport, hogy többségben van, onnantól jöhet a fideszes kapkodás és a gyurcsányi mintájú lefelé spirál. Onnantól mindaz, ami eddig beletörődő legyintést váltott csak ki, már elutasítást és nevetséget szülhet, pláne ha a Fidesz szóvivőjére gondolunk közben. Ha ez beindul, alapjaiban kéne megváltoznia a kormánypárt politikájának a korrekcióhoz, és pillanatnyilag erre semmilyen képesség vagy szándék nem látszik részükről.


Az utolsó gondolatom messzebbre szóló, és nagyon feltételes. Ha a mostani soproni eredményt a mostani (új) választási szabályokkal országos eredménnyé becsüljük meg (igen, tudom hogy ezt nem lehet, és ne legyen igazam 2014-ben), akkor abból nagyobb szocialista fölény jön ki, mint ami ma a Fidesznek van. Márpedig ha valakinek ez ugyanúgy nem tetszene mint ahogy Orbán országlása sem, az már most gondolja végig: biztos, hogy ez egy bináris rendszer? Csak a {Fidesz; MSZP} halmazból lehet választani, ahogy már 16 éve ez a helyzet? Biztos, hogy Schiffernek el kell élből utasítani Bajnait és biztos hogy Bajnai nem akar 23-án fellépni?


(Update, 2012. 10. 08. 14:40: Úgy tűnik, akar.)



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, September 19, 2012

Meddig élhetnek a szent tehenek?

A Fidesz és az MSZP társadalmi újraelosztást érintő elképzelései ismeretében, nehezítve mindezt az utóbbi párt minap nyilvánosságra került szavazatmaximáló stratégiájával is, súlyosan felmerül a kérdés: mik közül is lehet választani? A kérdésfeltevést itt egy kicsit szűkítem: mit is kínál a "két nagy" (na jó, a nagy, meg a most nem annyira nagy) nyugdíjügyben?

Hallgassuk meg először Orbán Viktort, mit mondott augusztusban a nagyköveti tájékoztatón:



Bármit súg is a megszorításpárti IMF, nem csökkenhet tovább a nyugdíjak reálértéke, ugyanis ha létbizonytalanság fenyegeti az időseket, az aláássa a demokráciát.



És mit licitál erre a kihívó?



Semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené. Az MSZP-nek meg kell őriznie azt a képét, hogy a pártok közül legjobban védi a nyugdíjasok érdekét, mert semmilyen más szavazói csoport nem ennyire fontos a párt számára.



Értem én mind a kettőt. Több helyen nálam sokkal jobban leírták már, hogy a nyugdíjasok nagy és aktív szavazói kört jelentenek, így egy, a saját "politikai oldalát" összefogni kívánó néppárt sem engedheti meg magának, hogy tengelyt akasszon velük. Orbán jól emlékezhet 2002-re, meg az MSZP 19 ezer forintos csekkjére. Az a spekuláció is jogos, hogy ha elvész a létbiztonságuk, akkor könnyebben szavazhatnak a szélsőségekre, de ennél is egyszerűbb belátni, hogy ha mindkét, értük egymás ellen versengő párt mindent megígér nekik, és az egyik visszalép, akkor a másik viszi a talont.

Ami miatt ezt feszegetem, az a gond viszont nem 2014-ig tart, sőt valószínűleg akkor fog kezdődni. Gyakorlatilag már jó ideje az inaktívak juttatásainak fenntartása (illetve 2010 óta még a felsőbb jövedelmi sávokban történt SZJA-csökkentés) viszi el a hiányt annyira, hogy pótlása csak olyan módon, eszközökkel lehetséges, amelyek miatt idén már recesszióba kerültünk - térségünkben szinte egyetlenként, tehát ez most nem fogható a külső körülményekre. A csökkenő nemzeti összjövedelem mellett az inaktívak juttatásainak fenntartása egyre nehezebb - amíg egyáltalán lehetséges.

Félre ne értsen senki: nem kívánom idős és/vagy bármilyen okból eltartott honfitársaink éhhalálát vagy nyomorát. Sőt, épp azt szeretném elkerülni, hogy a "szenttehén-probléma" miatt rögzülő gazdaságpolitika ezt hozza rájuk és mindenkire.

Ebben az összefüggésben viszont különösen aggasztónak tartom az MSZP munkaanyagának azt a kitételét, hogy ők a kétpólusú politikai váltógazdaságban érdekeltek, és ezt kell fenntartaniuk (szvsz tisztán kétpólusú politikai rendszerben nem fognak nyerni, de ez egy másik téma). Magyarul abban érdekeltek, hogy más gazdaságpolitikai program meg se jelenjen.

És kire szavazzon az, aki szerint a társadalmi újraelosztás mértéke túl magas hazánkban?


TothLali kommentje szerint: Röviden: kire szavazzon egy magyar CDU-szavazó? Mármint: EU-párti, atlanti-párti, versenypárti, kisebb állam (kisebb állami elosztás) párti.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, February 12, 2012

Fellélegezhet a Fidesz, megint van árok

Az elmúlt másfél év a közvéleménykutatások szerint nem a Fidesz diadalmenete volt: népszerűsége viszonylag egyenletesen csökkent, az egyetlen pozitívum számukra, hogy az ellenzék - a Jobbik valamelyes erősödését leszámítva - ebből gyakorlatilag nem tudott profitálni. A csökkenés oka részben a kormányzás eltérése a mégoly homályos választási ígéretektől, vagy inkább sejtetésektől, másrészt pedig az, hogy a Fidesz számára idegen taktikai terepen mozog. Illetve mozgott eddig: most mintha az EU nyújtana nekik segítő kezet.

A Fidesz igazi terepe, ahol politikai stílusa a leghatékonyabb, az az ellenzéki szerepkör. Kitűnően képes maga mellé állítani az elégedetleneket, bejáratott megoldásai vannak a kiábrándult tömegek egymástól homlokegyenest eltérő érdekű csoportjainak összefogására is. Persze, Gyurcsány rendesen feladta nekik a labdát, de ahogy ebből kihozták a kétharmadot, az klasszikus siker. Orbán csibészes kis félmosolya, benne a finom lesajnálással, nagyon hatásos és mindent elmond. Ez a terep akkor a legkedvezőbb, ha két játékos van a politikai pályán, a "mi" és az "ők"; ilyenkor jó érzékkel lehet úgy ásni az árkokat minden területen, hogy aztán "mi", a "jók" kerüljünk a többségi oldalra.

A 2010 tavaszi győzelem teljesen új helyzetbe hozta a pártot. Győztek. Nem kicsit, nagyon. Ennél jobban lehet persze győzni, de funkcionálisan már nem érdemes. Mindenről lehet dönteni, nincs koalíciós kényszer, nincs egyeztetési kényszer. Az van, amit ők mondanak, ha pedig valami rosszul sül el, nem lehet másra fogni. Volt is egy - elég rövid életű - zavar, hogy akkor most mi is legyen (Bocsánat, de erről egy 1988-as Újpest-Békéscsaba jut eszembe a Megyeri útról, amikor 0-0-nál az Újpest irányítója már egy perce senkitől sem zavartatva tologatta a labdát a saját térfelén, mire egy borízű hang a lelátóról: "Most bajban vagy, mi, Attila? Nem zavar senki azt van előtted egy labda..."). Aztán eldöntötték, jött a NENYI, a NER, és a többi, a múltkor már soroltam. De ellenfél, valódi ellenfél, az nem. Persze, a szocik, meg Gyurcsány, de hát egyrészt őket a szűk táboron kívül senki nem gondolja komoly ellenfélnek, másrészt lassan két év gazdaságpolitikai húzásai után nagyon halványul az elmúltnyócév retorikai hatása. Bajba is kerültek 2011 végére, az év elejére, mint az említett újpesti focista. Ellenfél híján árokra sem volt remény.

És ekkor onnan jön a segítség, ahonnan pont nem várták (illetve lehet, hogy várták és tervezték, de ennek azért lennének jelei): az Európai Unió jogvédő felhorgadásától. Ők egy évig több-kevesebb érdeklődéssel, de valódi ellenérvek és fellépés nélkül figyelték, mi is zajlik nálunk. Igen, a médiatörvénybe beírattak 2-3 kisebb módosítást, de mondjuk a most úgy tűnik eredménnyel kifogásolt bírói nyugdíjazást sokáig nem vették elő, pedig - Orbán EP-felszólalásával ellentétben - az már az Alaptörvény  áprilisi normaszövegében helyt kapott. Korlátozták a magántulajdon alkotmányos védelmét - mit szólt ehhez Európa? Érdemben semmit. Visszamenőleges hatályú törvénykezés - mit szólt ehhez Európa? Érdemben semmit. Folytathatnám. Most, hogy az IMF-megállapodáshoz ők is kellenek, és a parlament az év végén tényleg minden maradék ügynek frontálisan nekiment, most pattant el náluk valami, most találták meg az alapjogi chartát, és kezdik - egyelőre eléggé véletlenszerűen - megtalálni, hogy mi nem stimmel nálunk. A rendszernek elég nagy a tehetetlensége, egy év kellett Európának, amíg észrevette a változás jellegét, és ha változtatnánk is, ennek az észrevétele sem lesz gyors. Fenn vagyunk a szopórolleren rendesen. Nem a kormány, hanem az ország.

És ez politikai értelemben a mentőöv Orbánnak, pont ez. Itt van az ellenfél, akinek neki lehet ugratni a híveket, aki ellen indulhat a keresztes háború, amelynek logikája megtiltja a saját hibáknak még az elismerését is. "Megtámadták az országot, waze! Hát nem érted? Ha nem érted, vagy szerinted nem, akkor nem is tartozol közénk!" Ismét itt egy árok, amely mentén megosztható az ország: az unióval vagy, vagy a magyarokkal? Megint élére állhat a Fidesz az elégedetleneknek, a kiábrándultaknak, hiszen a bajok oka most már nem mi vagyunk, hanem Európa! Hát ők, pont ők nem hagyják, hogy a magyar nemzet tovább haladjon önnön gazdasági zsenialitásának útján! Már megmutatta a Békemenet is ennek a szerveződési logikáját, és az akkor feltett kérdéseim fájóan aktuálisak (és részben megválaszoltak) azóta is: a külső fenyegetés bizony láthatóan egységbe forraszt és részben még a korábbi tábor egy kiábrándult részének visszacsalogatása is céllá válhat ezzel. Konkrétan fogalmazva egy példán: az uniós keménység képes sokakkal elfeledtetni, hogy az Alaptörvény fideszes szövegezője feleségének mindenható bírósági hivatalvezetővé kinevezése bizony nagyon nem frankó, vagy hogy a fideszes marioneállamfő erősen lódított doktorija keletkezésének részleteiről.

Igen, mondhatjuk, hogy az Unió sem volt taktikus: nem akkor reagált amikor - sokkal korábban - kellett volna, és az akkori tétlenségükhöz képest a mostani kampány tényleg sokak számára indokolatlanul erős - szerintem is előbb és fokozatosabban kellett volna. Azt azonban kár mondani, hogy "nyeglén bánnak velünk", végül is a koki- és sallerháborút nem ők hirdették meg. És igen: láthatóan a görögöknek egy segélycsomagban nagyobb összeget tolnak, mint a mi teljes államadósságunk, de részben magunkat hoztuk olyan helyzetbe, hogy ezt az érvet eséllyel föl se vethetjük senkinek.

Szóval érik itt a kétosztatú, szép régi-új világ, magyarok és libsik, progresszívek és félfasiszták közt. Megint jöhet a "velünk vagy, vagy ellenünk?". Mi meg bámulunk mint a tömeg Cipollára.

Tudnánk valami mást is csinálni?