Showing posts with label nemzetközi_botrány. Show all posts
Showing posts with label nemzetközi_botrány. Show all posts

Friday, November 16, 2012

Gotovina, Ante portas

Bombameglepetés volna Ante Gotovina és Mladen Markač egykori horvát tábornokok hágai felmentése? A szerbeknek biztosan bomba, a világnak és a horvátoknak talán meglepetés, na de kinek nem? Talán az EU vezetésének, amely kínok kínjával küzd, hogy egyben tartsa a nemzeti-gazdasági közösséget - és érdekében áll olyan tagországot behívni, amely új utakat nyithat meg számára: ráadásul vele demonstrálhatná, hogy a szétesésnél az összetartozás még mindig vonzóbb lehetőség. Az a tagország biztosan nem Szerbia lesz.


Gotovina nem bűnhődhetett meg. A horvátok keményen „tartották”, s taktikájuk sikeresnek bizonyult. Jól ráéreztek az Unió rugalmatlanságára, a közösség belső válsága okozta új lehetőségre: tudták, egyszer eljön az idő, amikor az EU-nak nagyobb szüksége lesz Horvátországra, mint fordítva. S lőn. A csatlakozási kérelem beadása (2003) óta sok víz lefolyt a Dráván és a Száván. Túlélve a Lisszaboni szerződést elutasító ír népszavazást, a Szlovénia blokádja miatti szankciók kilátásba helyezését (a Pirani-öböl hovatartozása miatt), Horvátország gyakorlatilag simán be tud gyalogolni az EU kapuján (2013. július 1.).



gotovina_kontra_EU.jpg


S bármilyen meglepő – jogász szemmel nézve pedig biztosan nonszensz -, Ante Gotovina volt az utolsó láncszem: mert bár a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió nem egy és ugyanaz (sőt), utóbbit jelentősen befolyásolta/befolyásolja az előbbi döntése (nagyon reméljük, hogy ez fordítva nem igaz!). A Horvátországot gyakorlatilag felszabadító, 1995-ös Oluja (Vihar) Hadművelet vitatottsága, az etnikai tisztogatás gyanúja (és vádja) ellenére a felmentő ítélettel tulajdonképpen nemcsak Hága tört lándzsát a szerbekkel szemben álló fél mellett, hanem az EU is. Ennek természetesen meg lesz a következménye, hiszen Szerbia – és a vele szorosabb stratégiai együttműködést remélő politikai tömb – immár komolyan eltávolodhat Európától – pláne annak tükrében, ha Gotovináék esetét a koszovói függetlenség ügye mellé tesszük.


A történet a magyarok számára is tanulságos lehet. Szerbia lenullázva érezheti most magát - így könnyedén gerjeszthetővé válnak az EU-ellenes kirohanások, a „protest néphangulat”. Előtérbe helyeződhet a nacionalizmus - s politikai tőke kovácsoltatik belőle. Feltámadhat a „keleti szél” – s „a nyugat hanyatlása” meghirdettetik. Brüsszel és tettestársaik immár nem parancsolhatnak Szerbiának - megkezdődhet a „szabadságharc”. De ismerős.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, September 29, 2012

Láthatatlan emberek

Mondtam én, hogy nincs itt semmi látnivaló! Amikor az azeri baltás gyilkos ügye kirobbant, sok százezer naiv internetező abban a hitben volt, hogy "az azeri baltás gyilkos ügye kirobbant." Pedig nem. Mert aki akkor bekapcsolta televíziót (mínusz ATV), a rádiót (mínusz Klubrádió), átnézte a kormánnyal szemben nem túl kritikus portálok tartalmát, bizony nem találhatott semmit. Úgy tűnik van, aki még most sem talál semmit.


Mára a "nem létező" Safarovról kiderült, hogy létezik - csak épp "láthatatlan" (értsd: egyesek szerint nincs azeri ügy - legalábbis nálunk!). Láthatatlan ugyanúgy, mint januárban az Opera előtt megjelent több tízezer/százezer kormányellenes tüntető, a Tőkés László mellett álló Lomnici Zoltán, vagy az interjút adó Daniel Cohn-Bendit. De vajon mi közöset vélhettünk felfedezni e láthatatlan emberekben, rejtélyes eltűnésükben? Egyetlen dolgot: nem a Fidesz hívei voltak. Mára viszont eljutottunk oda, hogy Kövér László, a Fidesz (kb.) második embere is "láthatatlanná" tudott válni. Na de hogyan? Hiszen ekkora bűvész-trükköt nem képes akárki végrehajtani. Ehhez Papp Dániel, Élő Gábor, vagy Belénessy Csaba (és az MTVA csapata) már kevés. Ide profi kell.


Igen, ő az: a kormányzati kommunikáció pápája, a szembesítés kérlelhetetlen kivédekező bajnoka, Szijjártó Péter. A „Spokesman” visszatért – sajnos egyelőre csak egy interjúval szórakoztatja a nagyérdeműt. De micsoda interjúval! Ebben eltünteti magát Kövér Lászlót a szeptemberi Fideszes elnökségi ülésről. Na, ez a valami! Letagadja azt, hogy az Országgyűlés elnöke kiakadt a fenti megbeszélésen az azeri ügy miatt. Letagadja, hogy a Safarov-kiadatás egyáltalán szóba került volna azon az ülésen - amely éppen akkor zajlott, amikor már az egész ország (igen, akkor már kormánysajtóstul-mindenestül!!) attól volt hangos egész nap! Amikor külföldről magyarázatot követeltek olyan „jelentéktelen” szövetségesek, mint az USA, Oroszország vagy az EU!  Ha így folytatja tovább,  a következő interjúban azt fogja mondani: nem is volt aznap elnökségi ülés!


Vicces mellékszál, hogy Kövér László már Schmitt úr elnöki kinevezésének ötletén is kiakadt (amit nem tagad le a mai napig sem – talán büszkeségből): s az élet akkor is őt igazolta. Sokszor ment már szembe Orbán elképzeléseivel - mondhatjuk, általában ennek is meg lett az eredménye.


invisible_man.jpg


Mindezekből pedig levonhatjuk a tanulságot: egyrészt Kövér úr „sajátos” habitusából és eddig jellemző viselkedéséből szükségszerűen következnie kellett egy „kisebb” őrjöngésnek a baltás gyilkos kiadatása miatt (már csak azért is, mert ha valaki, ő aztán nem fél megmondani a véleményét T. Miniszterelnök Úrnak (sem) – pláne ha taktikai baklövésről van szó); másrészt a politikai informátoroknak ma már mindenki jobban hisz, mint Szijjártó Péternek – még ha ez nem is tetszik neki. Ja, és a népítéletet is jól ismerjük az ügy kapcsán. Éppen ezért érthetetlen, miért kell letagadni továbbra is egy olyan balhét, amiről már mindenki tud és amiről mindenkinek megvan a véleménye?


Azt hiszem, hogy civilizált országban ezen a fronton már nincs más lehetőség: visszavonulót kell fújni. Marad a beismerés, a személyi konzekvenciák levonása, a jóvátétel valamely (diplomáciai) formája, elhatárolódás. Ebben az esetben a „jóhiszemű kormány” képe hiteles is marad. Kevésbé civilizált országban van csak más út: elhallgatás, eltüntetés, elferdítés, rácsodálkozás, letagadás, megsértődés, visszatámadás, cinizmus. Ebben az esetben viszont csak az azeri biznisz marad. Tessék végre választani.



Szijjártó Péter: „Nem szegtünk meg semmilyen normát.” (interjú - 168 Óra)



 



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, September 5, 2012

Mondjál kevesebbet!

Németh Zsolt külügyi államtitkár úr, tetszett volna kevesebbet mondani! Tetszett volna hallgatni Hajdu János harcostársra, a TEK főigazgatójára (aki egy augusztus 28-i sajtótájékoztató kellős közepén próbálta odasúgni a kiszabadított magyar túsznak, hogy nyilatkozzon rövidebben, mert akkor „nem tudnak belé kötni”)! Kár, hogy nem a TEK-vezér a kommunikációs igazgatójuk.


Németh Zsoltnak – akit igencsak magára hagyhattak ebben az azeri baltás ügyben – sikerült 24 óra alatt olyan ellentmondásba kerülnie saját nyilatkozataival, mint mostanában senkinek. (Szerintem maga sem vette észre – és láthatóan a sajtó nagy része sem, kivéve Obersovszky Pétert – lásd később.) Persze, meg lehet érteni a zavarodottságot, de akkor minek nyilatkozni? Vagy miért nem gyakorolta be előre? Szeptember 4-én még azzal védte a mundér becsületét, hogy „az azeriek megtévesztették Magyarországot”, másnap reggel viszont már arra ébredhetett az ország, hogy a Kormány „minden lehetséges forgatókönyvet felvázolt”, mielőtt súlyos döntését meghozta: az m1 Ma reggel című műsorában (szeptember 5.) az államtitkár szinte rögtön így nyitott: „Tisztában voltunk azzal, hogy itt az elnöki kegyelem a nemzetközi jog szabályai szerint lehetséges…” Akkor most mégis tudták? Vagy tudták, csak nem sejtették?


A hirtelen jött megvilágosodás láthatóan Obersovszky riporter urat (a nemzet Schmitt Pál-szakértőjét) is meglephette, aki próbált is hebegve-habogva továbblépni a kérdésben és rögtön arról kezdett el beszélni (az államtitkár helyett!!!): nem biztos, hogy van alapja a kritikáknak, mert hát „nagyon necces helyzet, ami ott van…borzalmas állapotok vannak a térségben…” stb. stb. – legendás jóindulatát és empátiáját ismerve, valószínűleg most is azért, hogy mentse a menthetetlent. Hiába. Ugyanis a helyzet nem ott necces, hanem itt. Az azeriek és az örmények pontosan tudják magukról régóta, hol is/hogy is állnak ebben a kérdésben. Mi vagyunk azok, akik bizonytalankodunk. Mi vagyunk azok, akik rögtön gyanakodni kezdtünk a Kormányra, a szándékaira.


Már önmagában is ellentmondásos helyzet, hogy Németh Zsolték szerint az azeri ügyben „nem volt rossz szándék Magyarország részéről” ( - tehát nem volt biznisz), ugyanakkor „nem is történt szakmai hiba”. Akkor most mi történt, kérdem én?


Harmadik lehetőség? Rendben, nézzük ezt is: jó szándékkal mérlegeltek, de tudták, hogy benne van a pakliban az azeriek „félrelépése” – viszont nem tartották jelentősnek magát az ügyet, pontosabban annak következményét. Tulajdonképpen erre utalt Orbán Viktor is szeptember 3-án, amikor így próbálta csillapítani a kedélyeket: „Magyarország képes arra, hogy minden kérdést a saját súlyának megfelelően kezeljen”. Németh Zsolt azonban két nappal később erre is határozottan rácáfolt. Az Obersovszky-interjú kétharmadánál például úgy belendült, hogy már-már kikelve magából, felháborodását fejezte ki az üggyel kapcsolatban: „Ez az egész problematika nincsen kellőképpen komolyan véve!...”


paradox-copy-294x300.jpg


Ajjaj. Most van igazán baj. A Kormánynak ugyanis döntenie kell sorsáról, saját imázsáról: a dilettáns vagy az embertelen jelzővel illessék? A jobboldal nyilván az előbbiben, míg a baloldal az utóbbiban alkudna meg. A miniszterelnök azonban láthatóan egyikben sem (így marad a szokásos kettős beszéd alkalmazása - lásd pl. IMF-tárgyalás). Csakhogy sajátjait így megint nagyon nehéz helyzetbe hozza (annyi kínt kellett már átélniük Matolcsy és Schmitt „bevédése” miatt is) és így ez az ügy is gördül tovább, a többivel együtt (pláne, ha nem menesztenek majd valakit – a nép ugye, "vért kíván" ilyenkor).


A makacsságnak meg lesz az eredménye: így születnek majd újabb és újabb összeesküvés-elméletek, amik hamar tovaterjednek– s így lehet majd szépen muníciót adni az ellenzék kezébe. Orbán Viktor talán nem hiszi el, pedig az a helyzet, hogy ezt a balhét 2014-ben simán be lehet majd dobni a választási kampányba – és igen, ugyanolyan nagyot fog ütni, mint most. „Viktor, az emberkereskedő.” Hogy hangzik?


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Tuesday, September 4, 2012

Civilization, avagy játszani meg kell tanulni



Az elmúlt napok magyar-azeri-örmény fejleményei, és különösen a legfrissebb azeri bejelentés kapcsán azt kérném: mondjátok el, hogy miért nem az az eseménysor történt itt meg, ami a legvalószínűbb, és amit itt leírok:




  1. Azerbajdzsán és Magyarország – hosszas puhatolózások és megkeresések után – megállapodott, hogy kiátadjuk a baltás gyilkost. A hivatalos megállapodás szerint ő változatlan formában folytatja odahaza a büntetését, de a két fél, hallgatólagosan vagy nem, de egyetért, hogy valamikor a jövőben, fű alatt kiengedik.

  2. Ezért a gesztusért az azeriek felajánlanak valamit: pénzt, kötvényjegyzést, gazdasági lehetőségeket, megrendelést, MOL-koncessziót.

  3. Az azeriek már akkor, amikor ebben megállapodnak, tudják, hogy a kiadatáson kívül semmi nem fog megtörténni: elnöki kegyelemmel azonnal elengedik a fickót. Egyrészt azért, mert megtehetik, mert ez a vezetőjüknek politikai hasznot hoz (és jó félázsiai szokás szerint más nem számít), másrészt meg mert ez ad lehetőséget majd kibújni a pénzügyi kötelezettségek alól. Ha az elengedés nem lenne elég, még rá is provokálnak: előléptetés, ingyen lakás, visszamenőleges zsold, nemzeti hős.

  4. Amikor azonnal eleresztik a baltást, a nemzetközi közvélemény (és itt főleg az USA és az EU számít) elkezdi nyomni Magyarországot, hogy mi volt ez? Ez pár nap alatt még akkor is feszültséget visz hazánk és Azerbajdzsán közé, ha nagyon igyekszünk ezt elkerülni. Mi mondjuk, hogy nem volt megállapodás, ők hogy igen. Nyilvánosságra hozzuk a faxukat. Finoman, de elítéljük őket, hogy így egy pillanat alatt elengedték.

  5. Azerbajdzsán közli, hogy nincs pénz, nem is volt róla szó. Próbáljuk meg az ellenkezőjét mondani, az is nekünk rossz.





Én legalább két dolgot nem értek. Az egyik, hogy a külügyi think tankben (ha ugyan ott dőlt ez el) soha senki nem játszott Civilization-t, Diplomacy-t, Rizikót, meg hasonló stratégiai és társasjátékokat? Na nem azért, mert ez elég lenne a diplomáciai finomságokhoz, de azért az alapokat meg lehet tanulni: az erősebb kutya génjei öröklődnek – vagyis célszerű, ha olyan pozícióba lavírozunk, ahol legalábbis esélyes, hogy az adott helyzetben mi legyünk azok. Meg hát, hogy addig vagy tárgyalási pozícióban, amíg van valami adu, a másik számára is fontos dolog a kezedben. A diplomácia aztán ezt fordítja le kulturált és illendő nyelvre. És azt is meg lehet tanulni, hogy olyan lépést válassz, amely után a legtöbb lépéslehetőséged lesz (ez bizonytalan helyzetben általában jó stratégia).




A másik, hogy ki is a külügyminiszter? (Létezik-e a fent említett think tank?) Mert az ügyben Martonyi urat nem annyira látni, egyre többször tűnik fel viszont Szijjártó Péter, a Miniszterelnöki Hivatal külügyese, akinek profi külügyi előélete, hát mondjuk úgy, elmarad a hivatásos diplomatáké mögött.




És ha már szóba került a Civilization játék, még egy dolog, amit abból meg lehet tanulni. Ha két szomszédos ország rosszban van, és az egyik tartósan jobban teljesít gazdaságilag a másiknál, akkor nagyjából csak idő kérdése, hogy mikor fog háborúval próbálkozni. A többségében örmények lakta Hegyi Karabah, amely a szovjet időken Azerbajdzsán része volt, 1994 óta de facto örmény fennhatóság, azeri interpretáció szerint: megszállás alatt áll. Célpont is van tehát az azeri olajjövedelmek kevésbé békés elköltéséhez. A kérdés már csak az, hogy elég veszélyesnek tartják-e az örmény hadsereget az olaj-infrastruktúra, és ezzel a jövedelemtermelés komolyabb kikapcsolására, illetve az, hogy ez pillanatnyilag számít-e nekik valamit? Az örmények ezt pontosan tudhatják: nem miattunk rendeltek el harckészültséget a baltás gyilkos elengedése után.




És nagyon nem lenne jó, ha az esetleges következő háborús felvonáshoz nekünk is – akár áttételes – közünk lenne.




Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Sunday, September 2, 2012

Tényleg nincs itt semmi látnivaló!

Blogtársam teljes joggal veti a Fidesz és a Kormány szemére, hogy az azeri baltás gyilkos botrányos hazaengedését (némi váltságdíjért, azaz államkötvény megvételéért cserébe) megpróbálják azzal a bagatell módszerrel elintézni, hogy „nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekintik”. Szerintem is felháborító, hogy megint úgy védekeznek egy számukra (is) kínos ügyben: „menjenek haza emberek, nincs itt semmi látnivaló!”. De hát ha egyszer tényleg nincs?


Pénteken szondázom a kormány felé (némileg/igencsak) elkötelezett sajtóorgánumokat. Azeriekről, örményekről nem látok semmit. Szombat reggel 10:00 után megteszem ugyanezt. Semmi. 19:00 után megint próbálkozom. Hiába. Emberek (különösen a "nemzeti oldaliak")! Látják? Hát nem történt itt semmi! Mert ha történt volna, arról tájékoztattuk volna Önöket! De nem tettük. Mert nem történt meg. Vagy mert nem volt fontos.


Mert mennyivel fontosabb most azzal foglalkozni, hogy: „vége a bliccelésnek Mosonmagyaróváron”; hogy „dinnyét loptak, lebuktak, gyújtogattak”; hogy mit üzennek „a múlt X-ei az új generációnak?” (X-faktor c. műsor propagálása); hogy mi van a „pálinkás fagylalttal és az óriás üsttel”; hogy „Clint Eastwood kiállt Mitt Romney mellett”; hogy „illusztrációkkal rettentenek el a dohányzástól”; hogy „a munkavégzésre alkalmatlan bírósági épületből költözni szeretnének a bírák”; és hogy „egymillió forintot hozott a magyarok kenyere”. Kár, hogy ma nem született kiselefánt az állatkertben. Mert akkor arról is tudnánk. Na, de örményekről? Ugyan már!


Igen, ismét az elhallgató propagandához nyúltak a fiúk - de ne becsüljük le őket. Ezzel a módszerrel hatékonyan lehet tompítani a rossz híreket és persze távol tartani az okvetlenkedőket. Sikerülni fog, amire ezúttal nagy szükségük lesz, mert úgy hírlik, Orbán úr keze is vastagon benne van a dologban. Márpedig a legnagyobb totem szent és sérthetetlen, rá különösen vigyázni kell!


Még mindig nem hiszik, hogy nem történt semmi? Pillantsanak rá a mellékelt képekre! (lentebb) Látni fogják, hogy a hirado.hu és a Magyar Hírlap online voltak valamennyire "tökösek", és (délutánra) "csak bevállalták" az örmény anyagot (na jó, az RTL Klub is rávette magát végül). Azért korántsem esztelenül: a Helyi Témától tanult kiragadás/ferdítés/hangulatkeltés módszerével eleve olyan címekkel hozták le az anyagot, ami arra utal, hogy itt minket támadtak meg, alaptalanul („Magyar zászlót égettek Jerevánban”; „Megtaposták a magyar zászlót Jerevánban” – mintha ezzel kezdődött volna az egész balhé!). Óriási, nem? Nem hiszik el nekem? Higgyenek a szemüknek! Íme!


hirtv reggel.jpg; hirtv este.jpg; SEMMI


magyar nemzet reggel.jpg; magyar nemzet este.jpg; SZINTE SEMMI


tv2 reggel.jpg; tv2 este.jpg; SEMMI


magyar hirlap reggel.jpg; magyar hirlap este.jpg; HANGULATKELTÉS


rtlklub reggel.jpg; rtlklub este.jpg; HANGULATKELTÉS


hirado.hu.jpg KORREKT


CsendAdas.jpg


U.I.:


Kedves Hitetlenkedők! Látják-látják? Mégis kell az a harckocsi! Két napja még arról kaptunk hírt, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) egy BTR-80-as beszerzését tervezi - és jól lehurrogtuk, mi károgó varjak, miközben az élet máris őket igazolta! T. Miniszterelnök és társai – dicsőségesen megnyerve a gazdasági szabadságharcot – ezúttal háborús helyzetre készültek, kiváló érzékkel: gyakorlatilag sikerült kirobbantaniuk (egy sokadik) azeri-örmény viszályt. Ideje hát valahogy megvédeni a Hazát.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Saturday, September 1, 2012

Lezártnak tekinti?

"Nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekinti a Fidesz az azeri kiadatás ügyét - jelentette ki Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője." - írja az origo. A kormány meg "sajnálatosnak tartja", hogy az örmények így felkapták a vizet. Ám ezt azért ilyen könnyen nem lehet megúszni. Az ügy ugyanis csak most kezdődik.



Néhány kérdésre ugyanis mégis csak válaszolni kéne. Attól, hogy a nemzetközi jog ismeri az ilyen kiadatás intézményét, arról szó sincs, hogy ez automatikus lenne. Valakinek erről döntenie kellett. Nyilván nem ütközik a dolog a nemzetközi jogba, de a jó ízlésbe, erkölcsbe, és más hasonló, polgári dolgokba nagyon is. Amennyiben a dolog államközi megállapodás alapján történt, nyilván nem úgy szerepelt a forgatókönyv, hogy a kiadatás napján az elnök nemzeti hősként ad kegyelmet a baltás gyilkosnak, majd másnap őrnaggyá lépteti elő. Erről jut eszembe, még jó, hogy nem kérdezi meg tőle: "háromba vágtad, édes jó Lajosom?" Szóval mégiscsak el kéne mondani, hogy mi is történt, különben az azeriek állnak elő a saját verziójukkal, hogy minden így volt megbeszélve.



Persze értem én, le volt zsírozva a dolog, elengedjük, ott börtönbe vonul, cserébe majd jegyeznek államkötvényt. A gond persze az, hogy abban a pillanatban, hogy a baltás gyilkos azeri földre lép, semmi nincs a kezünkben, amivel betartathatnánk velük a továbbiakat. Lehet, hogy ezt előre ki is kalkulálták, a muzulmán alkustílusba ez bőven belefér: akinek nincs adu a kezében, az annyit is ér. Ha viszont becsaptak minket, akkor - ha kicsit is hitelesek akarunk maradni a nemzetközi porondon - minden eddigi megállapodást sutba vágva nekünk kéne megszakítanunk Azerbajdzsánnal a diplomáciai kapcsolatokat - és akkor bye-bye előnyös gazdasági megállapodások, bye-bye "keleti sale".


De ezt annyivel nem lehet megúszni, hogy "le van zárva az ügy, nincs itt semmi látnivaló". Persze, kínos ez, nem véletlenül nincs a dologról semmi a Fidesz honlapján (azóta már van). Mégis meg kell mondani, hogy kinek a zseniális eredménye volt ez, és levonni a konzekvenciákat. Minimum a külügyminiszternek, de ha a megállapodás feljebb született, akkor bizony neki is. És ahogy laci0011 mondja kommentjében: nem is olyan rég volt már olyan, hogy a Fidesz lezártnak tekintett valamit, ami azért elég hamar kinyílt...


De addig is, teríteni kéne: ki állapodott meg kivel, miről? Ahogy anno ők is kérték.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:



 


A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.