Showing posts with label brüsszel. Show all posts
Showing posts with label brüsszel. Show all posts

Wednesday, January 18, 2017

Paks2 és korrupció: már megint nem figyeltünk oda

És igen, megint mellényúlt az ellenzék. Megint elfecsérelte az idejét olyan ügyekre, amelyek kellően súlytalanok a Paks2 körüli korrupciógyanús esetek mellett. Pedig meg volt rá az esély, hogy a magyar lakosság végre tisztán lássa, mekkora botrányról van itt szó.



Az Euractiv című brüsszeli lap szerint az Európai Bizottság egyik főigazgatója adott tanácsot a magyar kormánynak, hogyan védje meg magát a paksi bővítés ügyében indított eljárással szemben. - írja a 444.hu, az Euractiv brüsszeli lap cikkére hivatkozva.



Korábban mi is írtunk már elemzést arról, miért és hogyan úszott el ez a hajó és szomorúan kell megállapítani, hogy sem az elmúlt esztendők során, sem most nem hajlandó senki húzni egy igazán nagyot, hogy a Paks2-ügyben legalább érezhető legyen némi ellenállás. Sőt, talán az Orbán-kormány sem számított arra, hogy egy ekkora giga-beruházás, ami évtizedekre fogja eladósítani az országot, úgy keresztülmegy majd a magyar és európai közvéleményen, mint kés a vajon. Talán ezért is igyekeztek mindenféle gyanús alakot maguk mellé állítani, akik komoly befolyással bírnak az Európai Unió köztestületeiben.


És most itt egy újabb ügy. Nem volt elég a német üzletemberek munkája (köztük Klaus Mangold, a Rotschild Bank társelnöke), sőt maga Günther Oettinger (energetikai biztosként az Barosso-vezette Európai Bizottságban), hanem itt van most nekünk Dominique Ristori, az energetikáért felelős bizottsági főigazgató is. S miközben a kormány két kézzel ütlegeli a civil szervezeteket - mondván: azok politikai lobbitevékenységet folytatnak, ezért veszélyeztetik a nemzet biztonságát -, tárt karokkal fogadja azon lobbistákat, akik az ő malmára hajtják a vizet.


 corruption-europe.jpg


Márpedig ha valami, akkor ez kettős mérce alkalmazása. És talán még ennél is több.



A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat.  (Wikipédia)



Amikor arról olvasunk, hogy a fentebb említett urak milyen tevékenységet végeztek Paks2 ügyében, akkor valahogy mindig a korrupció szó jut eszünkbe, nem pedig a lobbi. És még ha jogilag gránitszilárdságú is a rendszer; emlékezzünk arra, a Fidesz hogyan ekézte éveken keresztül (nem alaptalanul!) a "brüsszeli bürokratákat", az "EU-lobbistákat". Erre most kiderül, hogy egész jól megértik egymást.


De talán tévedünk. Talán ezért érdektelen az egész a magyar választók - sőt, a sajtó egy része - számára is. Viszont, amennyiben nem tévedünk, akkor nagyon nagy a baj. És erre próbáljuk most felhívni a figyelmet. Akkor is, ha késő.

Thursday, March 6, 2014

Moszkva nem Brüsszel, avagy a Fidesz morális Trianonja

Szinte már mesébe illő az elmúlt hónapok azon eseménysora, mely a napnál is világosabban mutat rá a jelenlegi kormánypárt és szavazótáborának elképesztő morális sekélyességére. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a Fidesztől nem áll távol a különböző eszmerendszerek kreatív értelmezése, profi kommunikációjuknak köszönhetően pedig bármilyen elképesztő képmutatást és köpönyegforgatást képesek voltak elfogadtatni a szavazótáborukkal. Ehhez természetesen elengedhetetlen a választói bázisuk intellektuális és erkölcsi igénytelensége. Gondoljuk csak például a magyar demokrácia egyik leggyalázatosabb tettére, az azeri baltás gyilkosnak a kiadására. A Fidesz  képes volt lezongorázni ezt az eseményt, vélt vagy valós (az idő távlatából inkább vélt) rövidtávú előnyökért cserébe anélkül, hogy a választói bázisa érdemben sérült volna. 


Az már eddig is meglehetősen árulkodó volt, hogy bár a Fidesz kommunikációjának alapkövét a baloldal- és kommunizmus-ellenességre építették fel, Orbán Viktor második kormányának sem sikerült nyilvánosságra hoznia az ügynöklistákat. Az oroszoknak való szolgai behajlás a paksi bővítés ügyében azonban talán felnyithatta volna a szavazóbázis szemét. Nem így történt, sőt olyan elképesztő fordulatokkal bővült a paksi kánon, mint amikor az 56-os(?) Wittner Mária azt találta mondani a HVG kamerájának, hogy "ez már nem Szovjetunió, ez Oroszország". Ez február 6-án volt. Három héttel később Oroszország megszállta a Krím-félszigetet. 


Azt gondolom, ritkán adódik a politikai életben ilyen kivételes pillanat, mikor egy hosszú idő alatt, kemény munkával és a kommunikációs erőforrások mértéktelen elhasználásával felépített hazugság-kártyavár az utolsó lapok felhelyezése után a legalsó lapok nyilvánvaló elhasználtsága miatt azonnal összeomlik. A világ eseményei iránt érdeklődők számára eddig is teljesen világos volt, az oroszok birodalmi logika alapján végrehajtott nyomulásának célja az egykori szovjet érdekszférában. A Fidesz minderre fittyet hányva törleszkedett az orosz medve bűzös bundájához, hiszen a paksi bővítés évtizedekre előre biztosíthat(ta volna?)ja az orbáni klientúra anyagi biztonságát. Melyik civilizált ország akar üzletelni egy olyan velejéig korrupt országgal amely az előzetes tervek szerinti 10 milliárd euró helyett 50-ből rendez téli olimpiát? A civilizált országok nyilvánvalóan nem, csak azok a kormányok amelyeknek ugyanez a célja. 


Nem véletlen a kormány részéről a hallgatás, hiszen évek komoly munkája került most veszélybe, s mintha csak az ág húzná, csőstül jön a baj. 2015-ben magyar gépek védik a Baltikum légterét, nehogy Putyinnak pont akkor támadjon kedve megvédeni az orosz állampolgárokat, mondjuk Észtországban. A Fideszt a meg nem szólalás, az egyszerű üzenetek mantraszerű ismételgetése az elmúlt időszakban számtalanszor mentette meg a bajban. Nagy kérdés elég lesz-e ez most is, amikor talán az egyszeri Fidesz szavazó is szemöldökráncolgatva próbálja egymáshoz illeszteni az eseményeket. Még nagyobb kérdés azonban, hogy a Fideszt körülvevő társadalmi csoportnak van-e egyáltalán szellemi igénye megérteni a rezsicsökkentésen túlmutató bonyolultságú összefüggéseket. Ezzel kapcsolatban is vannak komoly kétségeim: az elmúlt két hét egyik legbájosabb momentuma az volt, ahogy Török Gábor politológus a Facebook oldalán próbált a maga elegáns módján rámutatni a Fidesz szavazóinak hajlékony gerincére, majd pedig maga is őszintén rácsodálkozott a "jobboldali" szavazótábor morális rugalmasságára. 


Így kerültünk ide, egy hónap leforgása alatt, hogy a korábban orosz- és kommunistaellenes Fidesz és szavazótábora végre megmutatta milyen is valójában. A jelenlegi kormánypárt és szavazótáboruk, valamint a korábban leszerepelt semmirese való baloldali valamik között az égvilágon semmi különbség nincs. Egy tőről fakadnak, útjuk ugyanoda vezet. Orbán korábban azt mondta, Brüsszel nem Moszkva. Mi ezt úgy értettük, hogy nem tűri, ha valaki beleszól a magyar belügyekbe, de ő valójában úgy értette, hogy inkább mégis a féldiktatúra-jellegű Moszkvába vágyik civilizált nyugat helyett. Csakhogy a képletnek másik oldala is van. Moszkva ugyanis nem Brüsszel, ha nem tetszik neki valami akkor nem Viviane Redinget küldi hozzánk némi dorgálásra, hanem egyszercsak megjelennek a "nemorosz" katonák, vagy pedig nem lesz gáz. 



Ti, szavazói a Fidesznek. Nem éreztek valami furcsát ott legbelül?


 


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:



 


 

Friday, November 16, 2012

Gotovina, Ante portas

Bombameglepetés volna Ante Gotovina és Mladen Markač egykori horvát tábornokok hágai felmentése? A szerbeknek biztosan bomba, a világnak és a horvátoknak talán meglepetés, na de kinek nem? Talán az EU vezetésének, amely kínok kínjával küzd, hogy egyben tartsa a nemzeti-gazdasági közösséget - és érdekében áll olyan tagországot behívni, amely új utakat nyithat meg számára: ráadásul vele demonstrálhatná, hogy a szétesésnél az összetartozás még mindig vonzóbb lehetőség. Az a tagország biztosan nem Szerbia lesz.


Gotovina nem bűnhődhetett meg. A horvátok keményen „tartották”, s taktikájuk sikeresnek bizonyult. Jól ráéreztek az Unió rugalmatlanságára, a közösség belső válsága okozta új lehetőségre: tudták, egyszer eljön az idő, amikor az EU-nak nagyobb szüksége lesz Horvátországra, mint fordítva. S lőn. A csatlakozási kérelem beadása (2003) óta sok víz lefolyt a Dráván és a Száván. Túlélve a Lisszaboni szerződést elutasító ír népszavazást, a Szlovénia blokádja miatti szankciók kilátásba helyezését (a Pirani-öböl hovatartozása miatt), Horvátország gyakorlatilag simán be tud gyalogolni az EU kapuján (2013. július 1.).



gotovina_kontra_EU.jpg


S bármilyen meglepő – jogász szemmel nézve pedig biztosan nonszensz -, Ante Gotovina volt az utolsó láncszem: mert bár a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió nem egy és ugyanaz (sőt), utóbbit jelentősen befolyásolta/befolyásolja az előbbi döntése (nagyon reméljük, hogy ez fordítva nem igaz!). A Horvátországot gyakorlatilag felszabadító, 1995-ös Oluja (Vihar) Hadművelet vitatottsága, az etnikai tisztogatás gyanúja (és vádja) ellenére a felmentő ítélettel tulajdonképpen nemcsak Hága tört lándzsát a szerbekkel szemben álló fél mellett, hanem az EU is. Ennek természetesen meg lesz a következménye, hiszen Szerbia – és a vele szorosabb stratégiai együttműködést remélő politikai tömb – immár komolyan eltávolodhat Európától – pláne annak tükrében, ha Gotovináék esetét a koszovói függetlenség ügye mellé tesszük.


A történet a magyarok számára is tanulságos lehet. Szerbia lenullázva érezheti most magát - így könnyedén gerjeszthetővé válnak az EU-ellenes kirohanások, a „protest néphangulat”. Előtérbe helyeződhet a nacionalizmus - s politikai tőke kovácsoltatik belőle. Feltámadhat a „keleti szél” – s „a nyugat hanyatlása” meghirdettetik. Brüsszel és tettestársaik immár nem parancsolhatnak Szerbiának - megkezdődhet a „szabadságharc”. De ismerős.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, October 17, 2012

A velünk élő szocializmus

Tulajdonképpen semmi különös nem történt a kormány mai bejelentésével, miszerint még további pénzelvonásra van szükség a költségvetési hiány tartásához. Mindenki tudja, hogy Matolcsy egy tehetségtelen bohóc akinek a programja, lassan már kimondható, hogy évek óta megbukott. Mindenki tudta már a nyáron elfogadott költségvetés körüli idétlenkedés után, hogy a költségvetés nem lesz tartható és újra kell tervezni. Azt is mindenki tudta, hogy hiába áll elő a kormány három havonta valami csomaggal az egész műsor csak cselekvés látszatát igyekszik fenntartani. Azt is mindeni tudta, hogy a kormány nem lesz hibás, hanem majd valaki más (ezúttal az IMF nem lehetett, hát lett a másik joker, Brüsszel). Azt is mindenki tudta, hogy a kormány már csak meg sem próbálja magát tartani a korábbi ígéreteihez és megállapodásaihoz, ha a pillanatnyi érdekei úgy kívánják. Azt is mindenki tudta, hogy a szavazások szempontjából stratégiai fontosságúnak tekintett nyugdíjasok továbbra is érinthetetlenek. Mint anno a rendszerváltás előtt.



Lassan mindenki leszámol magában azzal a nézettel is, hogy "ne az emberek fizessék meg", mert végső soron mindent az emberek fizetnek meg. Hiszen ki más fizetné? Cirmos macskám még nem jelentkezett, hogy akkor ő most fizetné a személyi jövedelemadómat helyettem. Népszerű elgondolás, hogy majd megfizetik a cégek, meg a multik, meg a mocskos kapitalista karvalytőkések. Tulajdonképpen ez még jól is hangzott a szocializmusban, de egy piacgazdaságban azért ez másként működik és bár nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz vissza kíván térni a kommunista gyökereihez (mihez máshoz térne vissza, hiszen onnan jöttek ők is), azért remélem, hogy ez csak átmeneti állapot lesz.


A jelenlegi gazdaságpolitikai kurzus doktrínája szerint az emberek helyett a költségvetés lyukait leginkább a külföldi cégeknek és a bankoknak kell megfizetnie. Ennek megfelelően a kormány rájuk vet ki adót, illetve kénye kedve szerint rúgja fel a velük kötött megállapodásokat. Ennek a következménye az, hogy Magyarországra nem érkezik tőke, a bankok pedig nem adnak ki hiteleket a vállalkozásoknak. Vagyis, nem jönnek létre munkahelyek, az elbocsátottakat nem pótolják, a fizetéseket csökkentik, vagy feketén adják ki és máris ott vagyunk hogy az emberek megfizették. Természetesen erre a válasz, hogy a közmunka. Amit azonban szintén az adófizetők fizetnek, azok akik még nem mentek ki külföldre és érdemi termelő vagy szolgáltató munkát végeznek. 


A jelenlegi megszorítási csomag továbbra is a növekedés lehetőségét ássa alá és az államszocialista berendezkedés irányába mutat. A tőkemozgást korlátozza - szegény Széchenyi a sírjában forog -, minél több embert próbál az államtól függővé tenni és bezárja az ország gazdasági kapuit. Ezért kellett rendszert váltanunk, hogy ismét ugyanoda menjünk vissza?




Socialist governments traditionally do make a financial mess. They always run out of other people's money. It's quite a characteristic of them. They then start to nationalise everything, and people just do not like more and more nationalisation, and they're now trying to control everything by other means. They're progressively reducing the choice available to ordinary people.


- Margaret Thatcher




Ismerős?



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: