Showing posts with label konzervatív_alternatíva. Show all posts
Showing posts with label konzervatív_alternatíva. Show all posts

Friday, October 17, 2014

Nekünk a vég, nekünk a kezdet

Felébredtünk, kijózanodtunk és förtelmes látvány fogadott minket. Tájkép csata után. huszonöt évvel a rendszerváltoztatási kísérletet követően megállapíthatjuk, hogy csúfosan megbuktunk. Jóléti demokrácia: zengtük. Se jólét, se demokrácia.



Mindenki bizonyította alkalmatlanságát. A jobboldalinak nevezett és a baloldalinak nevezett pártok. A jobboldalinak nevezett és a baloldalinak nevezett kormányok. A semminek sem nevezett nép.



A nép, amelyről mindig azt mondták a hatalomba igyekvő, hazug és hízelgő jelöltek, hogy milyen bölcs és milyen jól tud választani. Általában a kisebb rosszat. Pedig nem. Ez csak akkor lett volna igaz, ha négyévente mindig más színezetű kormányunk lett volna és más önkormányzatunk. De nem. Kétszer sem.


startend.jpg



A tanulságos kísérlet végeredménye: kétmillió Fidesz-hívő, egymillió Jobbik-hívő, egymillió baloldal-függő, pár százezer protest, hárommillió örökké passzív. Konstans politikai attitűdök, észrevehetetlen generációváltás. A többiek? Már külföldön.



Nekünk ez a vég.



És most jön a kezdet. Legfőbb ideje begyűjteni a szétkergetett politikai hajléktalanokat. Azokat, akiknek az eddigi etetőanyagok közül egyik sem ízlett. Azokat, akiknek esetleg elfogadtató egy valamiféle, talán olykor homályos-zavaros-túlkomplikált, de mégis úgy igazán konzervatívnak-liberálisnak nevezhető gondolatvilág, amely nyomokban sem tartalmazza azt a szociális demagógiát, amely végül huszonöt évnyi kísérletet vágott tönkre.



Nekünk ez a kezdet.


Sunday, November 18, 2012

LMP: jön a borotvaél

Fabius barátom a Varánuszon már temeti őket, turul_2k2 a Mandineren viszont irányváltást vizionál. Valóban, van még lépéslehetőség a játékban, még ha elég nehéz is elhinni a csapatról, hogy képes meglépni. A Mandiner szerzője által felvetett jobbközép irányváltás ugyanis reális lehetőség - csak akarni és megvalósítani kell. Mindkettő erősen kétséges, de nem lehetetlen. Ahogy a VB- és EB-selejtezősorozatok kétharmadánál állni szoktunk: a matematikai esély még megvan.


Azzal, hogy kikosarazta az Együtt 2014-et, az LMP fenntartotta magának az önálló politikai manőverezés lehetőségét, azonban látszólag elveszetette a kormányváltó szerepkört. Valóban, amíg Róna Péter, aki a következő időszakban a párt egyik kulcsfigurája lesz, azt tartja fontosnak kiemelni: "Az LMP és az Együtt 2014 Mozgalom gazdaság- és társadalompolitikájában óriási a távolság", miközben mintha elsikkadna az, hogy mekkora is a távolság mindkettő felől nézve a Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájáig, addig nehéz elhinni, hogy ez utóbbinak a megakadályozása valóban cél lenne. Pedig 2014 erről fog szólni.


A jelenlegi választási rendszerben az egyéni jelöltekre leadott szavazatokáért folyó versenyből ezzel most bizony kiszálltak. Aki Viktort akarja, az a Fidesz jelöltjét választja, aki nem, az a legesélyesebb ellenzéki jelöltet, és az ma reménytelen, hogy ez az LMP legyen. A listáért lehet még küzdeni esetleg. Ráadásul az eddigi bázisnak valószínűleg a nagyobb része most elpártol. Újat kell tehát keresni.


Az esélyt az kínálja, hogy ha esetleg sok olyan, karakterében, értékválasztásában jobboldali választó van, aki kiábrándult Viktorból és a Nemzeti Közgép Rendszeréből, de Bajnai nem elég hiteles számukra szocialista és DK-s kapcsolatai miatt. Ha őket meg tudnák szólítani, ha nekik valódi alternatívát tudnának nyújtani, annak lenne értelme. Akár még azzal a forgatókönyvvel is, hogy az egypárti "alkotmány" lebontásáig - de csak addig! - együttműködve Bajnaival. A zászlóra pedig a jogállam helyreállítása, a józan paraszti ész használata, a földügyek és az aktív munkavállalók érdekképviselete, és esetleg az ügynökkérdés kell kerüljön. Az "öko-"val kezdődő dolgok pedig csak ezek mögött!


A rossz hír az, hogy ehhez az LMP-nek sokat, nagyon sokat kell dolgoznia, gyorsabban, és talán többet mint eddig összesen. Lássuk, milyen ügyeket kell megoldani hozzá és mikor (hozzáteszem, ezek közül egyiken sem szabad elbukniuk!):



  1. Túl kell élni a következő 1-2 hetet látványos pártszakadás, parlamenti frakcióvesztés nélkül. A lemondott frakcióvezető helyére újat kell választani, és kívülről úgy tűnik, és most nagyon más nem lehet, csak Schiffer András. December elejéig ennek meg kell történnie.

  2. Még az ünnepek előtt el kell fogadni és világossá kell tenni az új, jobbközép irányvonalat. Meg kell nyerni konzervatív prominenseket a párt támogatására, fellépésükkel hitelesíteni az irányváltást. Brand ide vagy oda, megfontolandó a névcsere is: az említett megcélozható rétegekben az LMP név már balos gondolatokhoz kötődik.

  3. Pártot, szervezetet kell építeni. Az, hogy egy magát valódi pólusnak tartó párt megalakulása után négy, parlamentbe kerülése után bő két évvel 600 tagot számlál, az vicc. Tízszer ennyi kell ahhoz, hogy szervezetileg beléphessenek a versenybe, hogy tényleg láthatóvá váljanak helyi szinten is. Ha fél év múlva nincsenek kétezren, és a regisztrációs időszak kezdetére ötezren, akkor még abban az esetben sem lesz, aki végigvigye a kampányukat, ha minden más összejön.

  4. Legkésőbb ugyanekkorra miniszterelnök-jelöltet kell állítani.


Ezek mind külön-külön szükséges feltételek: borotvaélen kell végigmenni. Talán mondanom sem kell, hogy ehhez elfelejtendő az a merengő baloldali attitűd, ami a pártot jellemzi. Én itt érzem a legerősebb akadályt. Itt két-négy éves szociális szokásokat, mintákat kell levetni, ami talán a legnehezebb dolgok egyike. Ha megy,hajrá, ha nem, akkor a mostani döntés a Darwin-díjhoz jó csak.


Ám ha bejön... ha sikeres lenne az irányváltás, az komoly valami lenne. Olyan oldalról kapna támadást a Fidesz és vele a Lukasenkó által is megtapsolt NER, ami ellen nincs védelem. Álom, persze, de az összes többi út tegnap óta nem vezet sehová.


UPDATE 2012.11.18 23:30: Schiffer nem szeretne jobbközép LMP-t, amit ő "ökopolitikai globalizációkritikus" pártnak tart. Innen szép nyerni.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, August 4, 2012

Lesz konzervatív alternatíva?

A Fideszt és kormányát számtalan kritika érte az utóbbi hónapokban-években, érthető okokból azonban akkor kapjuk fel leginkább a fejünket, ha ezek a konzervatív oldalról jönnek. Érthető: a Fidesz, bár egyre inkább "forradalmi" tempót diktál és tettei ezzel ellentmondanak, mégis szereti magát konzervatív erőnek beállítani. Sólyom László szombati aszófői beszéde azonban áttörheti a gátat: megindulhat a valódi konzervatív szellemi pólus megára találása. Wishful thinking ezerrel, de hát nem elemzés ez, hanem ötlet.

A magyar választót a magasztos elvek eddig kevéssé hozták lázba: sokkal inkább kötődik nevekhez, arcokhoz, véleményekhez. Ilyenekből pedig, kizárólag a konzervatív irányból, most három fontos kritikus is akadt. A KARD hangsúlyozottan szubjektív választása szerint ők:

Sólyom László


Az Alkotmánybíróság első elnökét, hazánk 2005-2010 közötti köztársasági elnökét utóbbi posztra választásakor a Védegylet jelölte, és bár az Országgyűlésben minimális MSZP-SZDSZ többség volt, a Fidesz felkarolta, és ügyes taktikával sikerült is megválasztania. Elnökként is szuverén személyiségként viselkedett, fontos posztokra saját jelölttel lépett a Parlament elé, visszafogottan de határozottan bírálta Gyurcsányt az öszödi beszéd és a 2006. október 23-i rendőrattak után, számos törvényt küldött vissza alkotmányos-jogi aggályok miatt. A Fidesz 2010-es kétharmados győzelmét követően - bár újraválasztását illusztris konzervatív értelmiségiek sora nyílt levélben javasolta - a kormányzó kétharmad a saját bábját, a másfél éves működése alatt egyetlen törvényességi észrevételt sem tevő Schmitt Pált választotta a helyére. Miközben 2010 óta folyamatosan finom kritikával illette a fideszes hatalomgyakorlás módját, mostani, aszófői beszéde véleményem szerint a kormánykoalíció működésének legkomolyabb rendszerszintű kritikája. Államfői működése alatt elfogadottsága a politikai mezőnyben magasnak számított. (Kép: wikipedia)

Mellár Tamás

A jobboldalhoz sorolt közgazdász egyetemi tanár már az Antall- majd Boross-féle MDF-kormány főtanácsadójaként dolgozott. Az első Orbán-kormány idején a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt. A 2010-es kormányváltás után rövid ideig a Századvég Gazdaságkutató vezetője, innen azonban a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika következetes bírálójaként távoznia kellett. Folyamatosan, legutóbb épp a HVG legutóbbi számában elmondott kritikai véleménye azonban a konzervatív oldalon sokaknak fontos: Mellár következetes jobboldali elkötelezettségét - Sólyoméhoz hasonlóan - senki nem vitatja.


(Kép: HVG)





Ángyán József

A gödöllői Szent István egyetem professzora régóta a Fideszhez kötődik, 2006 óta, és ebben a ciklusban is parlamenti képviselő, így része a "kétharmadnak", az év elejéig pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára volt. Lemondásának oka, hogy a Fidesz programjában is szereplő családi gazdaságok támogatása helyett az állami földpályázatokon szerinte rendre a párthoz köthető nagyvállalkozók nyernek. Véleményét több tanulmányban és interjúban is kifejtette. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége szakértőjeként és a helyi gazdák érdekeinek következetes képviselőjeként véleménye a falusiak körében pozitívan fogadott, személye bármely politikai erő számára egy hiteles vidékpolitika bázisa lehetne - pont saját pártját, a Fideszt kivéve.


(Kép: Batthyány Lajos Alapítvány)

A listát természetesen lehetne folytatni. Amit mondani szeretnék az az, hogy a ma pártot választani képtelen, abszolút többségben levő bizonytalan tábor számára ők és a hasonló véleményvezérek - főleg az általuk képviselt elvek, irányzatok és vélemények - potenciális igazodási pontot jelenthetnek. Megnyerésük, és - akár aktív, akár passzív - együttműködésük egy lehetséges kormányváltó pólus bázisát adhatná.

A kérdés az, hogy van-e olyan politikai párt, amely ezt célul tűzné ki, és egyáltalán erre törekedhetne. A Fidesz nyilván nem - Ángyán helyzete fideszes képviselőként különsen pikáns - és az alapvető irányultságbeli különbség miatt egyrészt a szocialista-DK-tábor, de másrészt a Jobbik sem törekedhetne a feléjük közeledésre, ha egyáltalán lenne ilyen szándékuk. Kizárásos alapon maradna az LMP, amelynek erre lehetősége lenne: Sólyommal több kapcsolódási pontjuk is lehetne, a Védegylettől a környezeti gondolkodáson át a jogvédelemig, Ángyán előadást tart az LMP nyári szabadegyetemén, tehát a dolog nem teljesen lehetetlen, csak majdnem: a párt irányultságában elég érdemi váltást tételez fel.

A kérdés az, hogy van-e legalább szándék erre a LehetMás háza táján, vagy meg kell próbálni a dolgot "zöldmezős" alapokon? Mert Sólyom beszéde felhívás is volt: a helyi közösségek erejének említésekor nehéz nem a független, civil jelöltek relatíve jó időközi választási eredményeire gondolni. Valakinek pedig össze kell fogni őket.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Friday, December 30, 2011

Merre tovább, ellenzék: olajfásodás vagy konzervatív alternatíva?

Január 2-a, az érthető felháborodás az Alaptörvényre kihegyezett “operabál” kapcsán minden ellenzéki szervezetből automatikusan a "tüntessünk ellene" választ váltotta ki. De ki tüntessen, kivel, és főleg kivel nem? Ha Gyurcsánnyal tüntetsz, Szíjjártóért tüntetsz, írja Plankó Gergő az Indexen. Az LMP részt vesz, de nem szólal fel - határolódik el az ellenzéki párt a szocialistákkal és Gyucsánnyal való látványos összeborulástól. A DK vezetője, a volt miniszterelnök viszont facebookos blogján ostorozza a pártok feletti civil szervezés primátusát, a politikusok szerepvállalásának elmaradását. "Szeretném érteni, hogy Mesterházy és Schiffer miért nem látja, hogy mekkora erőt mutatna, ha valamennyi demokratikus ellenzéki párt és mozgalom együtt lép fel Orbán rendszerével szemben. Ezért nem értem, hogy miért akarnak a civilek mögött maradni?" - írja.

Értetlensége érthető, ámde sajnos a történet nem véletlen. "Ha a politikai funkciót ellátók teljes körűen elvesztik hitelüket, akkor megsemmisülhet a hivatás, melynek dolga a demokratikus népakarat felhatalmazásával keresni és építeni a közjót" - írja, és igaza van, viszont jelenleg épp ő az egyik, aki egy sikeres karaktergyilkosság után majdnem teljesen elvesztette a hitelét, az MSZP-vel együtt. A Fidesz most teszi ugyanezt. Lehet ezt szeretni vagy nem, lehet arról tűnődni, hogy mindez megérdemelten történt-e. A közvéleménykutatások viszont azt mutatják, hogy miközben a Fidesz egyre kevésbé kell a népnek, van egy markáns, 1,5-2 milliós tömeg, amely sem az MSZP-re sem a DK-ra nem szavazna (ha már itt tartunk: láthatóan az LMP-re sem).

E tömeg megnyerése a kulcskérdés Orbán megbuktatásához. És ha a fenti pártok külön-külön nem elég vonzóak a számukra, akkor bizony valós a veszély, hogy közösen fellépés esetén ők a 3 párt közül a legrosszabbul csengő név vagy vezető miatt a többire is legyintenek. A Szolidaritás pillanatnyilag fontos küldetése épp "ernyőt tartani" az egymással nem igazán kompatibilis, de Orbán ellen politizáló pártok fölé.

Véd- és dacszövetség: láthatóan idáig lehet 2011/12 fordulóján eljutni. Igen ám, de merre tovább?

Említettem, hogy a közvéleménykutatások másfél-kétmillió minden párttól elforduló szavazót, "politikai árvát" mutatnak. Egy részük valószínűleg a köz- és médiahangulat miatti rejtőzködő szavazó, de a nagy rész nem az. Véleményem szerint viszont nem, vagy messze nem pusztán a Gyurcsány Ferenc által említett "mindenki hiteltelen, mindenki ciki" civil hangulat miatt, hanem egy nagyon is nyilvánvaló okból. Van egy fontos szempont, ami most minden parlamenti pártban, a DK-t is ideértve, közös. Valamennyien szocialista vagy szocialisztikus programot hirdetnek, vagy ha kormányon lévén ennek ellenkezőjét hirdetik is, tetteikben mégis ezt követik.

Valamennyi parlamenti párt az inaktívak szavazatait célozza meg. Külön-külön ez persze érthető, hisz ki akarna kétmillió potenciális ellenszavazót teremteni azzal hogy kimondja: már ma is fenntarthatatlan az öregségi nyugdíjak rendszere, a szociális rendszer. Ámde így a kb. 4,5 millió inaktív szavazóra hajt minden működő párt (és láthatóan erre tájékozódik a 4K is) miközben az aktívak meg ott maradnak árván. Az inaktív tábor hiába nagyobb, ha mindenki rájuk hajt - amíg a többieket vagy egy vagy két szereplő célozná meg (ismétlem: ma egy sincs!) azért az már távolról sem esélytelen próbálkozás.

Írták már mások is: nincs hazánkban valódi konzervatív párt. A maiak közül talán az LMP lehetne leginkább ez, de ők sem akarják. Úgyhogy addig is, amíg valaki rájön a lehetőségre, marad a Szolidaritás ernyője, és annak a reménye, hogy Orbán akkora böszmeségeket csinál, hogy a politikai árvák hajlandók lesznek idővel elfogadni ezt a franchise-t. Nevezzük funkcionális Olajfának, még ha Schiffernek ez nem tetszik is. De látni kell, hogy mint írtam, ez nem egy stabil bázis így. Olaszországban sem volt az.