Saturday, September 1, 2012

Lezártnak tekinti?

"Nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekinti a Fidesz az azeri kiadatás ügyét - jelentette ki Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője." - írja az origo. A kormány meg "sajnálatosnak tartja", hogy az örmények így felkapták a vizet. Ám ezt azért ilyen könnyen nem lehet megúszni. Az ügy ugyanis csak most kezdődik.



Néhány kérdésre ugyanis mégis csak válaszolni kéne. Attól, hogy a nemzetközi jog ismeri az ilyen kiadatás intézményét, arról szó sincs, hogy ez automatikus lenne. Valakinek erről döntenie kellett. Nyilván nem ütközik a dolog a nemzetközi jogba, de a jó ízlésbe, erkölcsbe, és más hasonló, polgári dolgokba nagyon is. Amennyiben a dolog államközi megállapodás alapján történt, nyilván nem úgy szerepelt a forgatókönyv, hogy a kiadatás napján az elnök nemzeti hősként ad kegyelmet a baltás gyilkosnak, majd másnap őrnaggyá lépteti elő. Erről jut eszembe, még jó, hogy nem kérdezi meg tőle: "háromba vágtad, édes jó Lajosom?" Szóval mégiscsak el kéne mondani, hogy mi is történt, különben az azeriek állnak elő a saját verziójukkal, hogy minden így volt megbeszélve.



Persze értem én, le volt zsírozva a dolog, elengedjük, ott börtönbe vonul, cserébe majd jegyeznek államkötvényt. A gond persze az, hogy abban a pillanatban, hogy a baltás gyilkos azeri földre lép, semmi nincs a kezünkben, amivel betartathatnánk velük a továbbiakat. Lehet, hogy ezt előre ki is kalkulálták, a muzulmán alkustílusba ez bőven belefér: akinek nincs adu a kezében, az annyit is ér. Ha viszont becsaptak minket, akkor - ha kicsit is hitelesek akarunk maradni a nemzetközi porondon - minden eddigi megállapodást sutba vágva nekünk kéne megszakítanunk Azerbajdzsánnal a diplomáciai kapcsolatokat - és akkor bye-bye előnyös gazdasági megállapodások, bye-bye "keleti sale".


De ezt annyivel nem lehet megúszni, hogy "le van zárva az ügy, nincs itt semmi látnivaló". Persze, kínos ez, nem véletlenül nincs a dologról semmi a Fidesz honlapján (azóta már van). Mégis meg kell mondani, hogy kinek a zseniális eredménye volt ez, és levonni a konzekvenciákat. Minimum a külügyminiszternek, de ha a megállapodás feljebb született, akkor bizony neki is. És ahogy laci0011 mondja kommentjében: nem is olyan rég volt már olyan, hogy a Fidesz lezártnak tekintett valamit, ami azért elég hamar kinyílt...


De addig is, teríteni kéne: ki állapodott meg kivel, miről? Ahogy anno ők is kérték.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:



 


A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Friday, August 31, 2012

Ugye nem az örmények a hunyók?

ormenyzaszlo.jpgAz elmúlt órákban megírta már szinte mindenki: Örményország erősen összeveszett velünk, megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat, letépték a követségünkről a zászlót, miután hazaengedtünk egy elítélt azeri rabot, aki nyolc éve a Nemzetvédelmi Egyetem hallgatójaként baltával meggyilkolta egy örmény hallgatótársát. Azerbajdzsánban nemzeti hősként fogadták a gyilkost, és azonnal szabadlábra került: rebesgetik, hogy a magyar kormány azeri pénzben reménykedve engedett. Nem adományban: kölcsönben (pedig az államadósság, az a mi ellenségünk).


Nekem már csak egy kérdésem van a tisztelt fidesz-barát kommenterekhez: szerintetek ebben az ügyben Örményország a hunyó, és ad aránytalan választ, vagy ti is éreztek némi zavart az erőben?


Mit mondjak, nem jó ma este magyarnak lenni. A fene egye meg. És hát ebben a konfliktusban, ha már választanom kell, inkább a másik oldalhoz húznék - a konkrét esetben meg egyértelműen. És a politikai vezetésünk is milyen büszke volt eddig a kereszténységünkre. Hát most meg nem.


Még valami. Mi lenne, ha egy harmadik országban egy magyar hallgatót meggyilkolna egy olyan nemzetbeli évfolyamtársa, akiket nem kedvelünk annyira - és utána szépen hazaengednék pénzért? Mi lenne itt ama bizonyos harmadik ország követsége előtt? Igazunk lenne?


(Igen tudom, megígérték, hogy otthon letölti a maradék büntetését. Én meg a római pápa vagyok...)



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Sunday, August 26, 2012

Kormány és az IMF: nyuszika esete a fűnyíróval

Én már nem bírom ezt a sok izgalmat. Hónapok óta tűkön ülök. Vajon a népért hősiesen küzdő Kormány meg tud-e majd felelni a gonosz, fröcsögő (és tüzet okádó! én láttam!) Nemzetközi Valutaalap (IMF) követeléseinek? Mit kunyerálnak már megint tőle ezek a nemzetrontók?


A T. Miniszterelnök Úr által legutóbb köztudatba bedobott "nyugdíjkifizetésekben keresendő megtakarítási lehetőségekkel" ismét egy szociális rém képét festette le - amit természetesen megint a gonosz (de azért a "mi-bankunk") IMF cselszövésének köszönhetünk. Pedig ha végre egyszer nem vennénk komolyan Orbán mágikus szövegeit, akkor hamar rájöhetnénk arra, hogy ez (is) csak egy újabb bogárka, amit tudatosan ültettek el a nép fülében (s egy 2010 óta tartó kampány része). Miért? Gazdaságpolitikai szempontból mondhatjuk, azért, hogy ne kelljen (teljesen) szembesülni a gyurcsányi örökséggel (magyarul: az IMF egykori elkergetése, illetve mostani ördögként való lefestése esetleg legitimálhatja azon "függetlenségi" törekvéseket, hogy a korábban vállalt intézkedések és korlátok egy részét immár ne kelljen betartani). Ez azonban komoly lavírozási képességet feltételez az EU, az IMF, és persze a jogbiztonság alapelveinek bonyolult hálózatában. Arról most ne beszéljünk, hogy ez mennyire sikerül(t).


Politikai szempontból viszont azért fontos, mert a Fidesz kénytelen kettős párbeszédet folytatni híveivel, ha maximalizálni akarja szavazatait 2014-ben is: a radikális szárnynak a „Pfuj, IMF, takarodj!”-műsorszámot kell előadnia, míg az értelmesebbeknek az „Uraim, nyugalom, mi is európaiak vagyunk ám!”-at. Ebből a szemszögből rögtön meg is értjük Orbán nyári merengését: eszerint az ő csapatának egyik fele ázsiai, a másik európai „típusú” (most mindegy, hogy egyébként az egész magyarságot nevezte félázsiainak, ő ugyanis mindig az egész ország nevében beszél – nézzük már el neki, kérem!).


Hallotta már valaki az IMF küldötteinek vonyítását a sajtón keresztül? Kétlem, hogy igen: ők ugyanis nem kommunikálnak a néppel, annál inkább a Kormánnyal. Csendben várják programjavaslatát - és elvárják a gyurcsányi örökség követelményeinek maradéktalan betartását. Az asztalnál éppen emiatt nem ül senki. Persze, ősszel talán újra megpróbálnak komolyan beszélni egymással. A Kormány mindenesetre nem tétlenkedik addig sem, felkészül: csakhogy nem a gazdasági, hanem a kommunikációs küzdelemre. Felkészíti az embereket a politikai kudarcra. Ami az IMF-et láthatóan nem érdekli. A pénze annál inkább.


Így amikor látjuk/halljuk Orbánt vagy küldöttét üzengetni a sajtón keresztül a népnek és az IMF-nek, akkor valójában magában beszél. Mint nyuszika, amikor hangosan töpreng, hogy vajon mit fog szólni a medve, ha kölcsönkéri tőle a fűnyírót. Szakállas vicc, tudjuk, mi az eredménye. Márpedig ugyanerre a „poénra” játszhatnak Orbánék, s akarják majd elereszteni a következő hónapokban (vagy talán 2013-ban): „IMF, cseszd meg a fűnyíródat (pénzedet)! Csak nem képzeled, hogy teljesítjük a lehetetlen követeléseidet?!” Miközben a kétfejű medve (IMF+EU) nem szól semmit. És nem követel melegházasságot sem.


A kormánykoncepció egyébként nem teljesen értelmetlen: az IMF-re mutogatva például le lehet nyeletni néhány tényleg kényelmetlen intézkedést; a gazdaságpolitikai hibák egy részét szintén rá lehet kenni „Gonoszékra”; tovább lehet hergelni, radikalizálni a saját tábort (ami például nagyon hasznos segítség a politikai ellenfelek későbbi kiiktatásához); és a nagy megmentő szerepét is magukra tudják osztani („velünk ezt majdnem megcsináltatták, de mi hősiesen nem engedtük!”). Persze van ennek némi izzadságszaga és szánalmassága. Arról nem beszélve, hogy esélyes a buktára is: de hát szükségszerűen ide vezet az „egy a zászló, egy a tábor”-stratégia.


Az esetleges vereségből mindenesetre egyféle módon tudnak jól kijönni (még ha ezt ők nem is hiszik): ha választás útján megbuknak. Mert akkor nem kell végrehajtaniuk semmit - mindazt, ami kellemetlen -, majd jól rá lehet kenni a következő kormányra. Sőt, akkor a vezért sem kell leváltani (ő amúgy is örökös főbérlő – nézzék már el ezt is neki!), hiszen nem ő (és gazdasági géniusza) a hibás, hanem a Gyurcs…IMF!


Rabbits.jpg


Ugye, hogy 2002 és 2006 után is alkalmaztak ilyen kommunikációs trükköket? Bizony ám. Nem volt sportszerű ugyan, de nem is egyedülálló: a világon mindenhol, mindenkor bevetették a politikai ellenfelek lejáratására - s még inkább a saját párt hitelességének mentése érdekében (látjuk, hosszú távon jövedelmezett – például ki emlékszik ma már a Fidesz egykori viselt dolgaira?). És igen, a hírhedten „bátor” Gyurcsány Ferenc is bőszen alkalmazta: kormányon lévőként sportos rendszerességgel vádolta az ellenzéket azzal, hogy miatta kénytelen visszavonni egyes kellemetlen intézkedéseket (mert ő olyan marha nagy demokrata), illetve sajnos épp miattuk akar bevezetni egyet (mert radikális az ellenzék, és mert oly pazarló a nép). Vagy felvenni egy IMF-kölcsönt. Szép kis egymásra mutogató nyuszi-társaság.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Thursday, August 23, 2012

Nyugdíjazott bírák kontra OBH - ez egyre kínosabb

Szép kis műsor ígérkezik megint. Csütörtökön a zalaegerszegi munkaügyi bíróság visszahelyezett tisztségébe két, a betöltött 62. életévük miatt nyugdíjazott kaposvári bírót. Lehet, hogy nem sokan szisszennek fel a hír hallatán, pedig a NER most igen nagy pofont kapott, és a folytatás is érdekes lehet.


A bírósági ítélet alapja az Alkotmánybíróság júliusi döntése, amely visszamenőleges hatállyal eltörölte a bírák 62 éves nyugdíjkorhatárát kimondó törvényi részt. (Érdemi indoklásként megállapították, hogy leszállítható a bírók esetében a nyugdíjkorhatár, csak nem így, egyik pillanatról a másikra.)


Ahogy már akkor is megírtuk, nagy klasszikusok szerint "Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye". Célszerű lett volna kitartani emellett kormányon is, de hát az Országos Bírói Hivatal rögtön megmondta, hogy az AB határozata nem számít, úgysem lesz ennek következménye. És ne zargassák az elnök urat sem - aki, és az elődje, utóbbi ki tudja, mikor, aláírták a határozatokat - azok visszavonásáért, mert az "jogi nonszensz".


A zalaegerszegi munkaügyi bíróság szerint ez az egész az. Megtárgyalták negyedóra alatt, itt a verdikt, és bár a magyar jog nem precedens-elvű, de nem kicsit lenne meglepő, ha a további - 100-nál több - hasonló perben ezzel homlokegyenest ellenkező ítélet születne. Annál is inkább - és itt az igazi bónusz - mert a tudósítások szerint "a tárgyaláson a törvényszéket és az Országos Bírósági Hivatalt (OBH) egyaránt képviselő ügyvéd is elismerte a bírónő keresetének jogalapját". Azért ez szép lehetett: jön az alperes, és közli, hogy a felperes igénye jogos. Akkor meg miért kellett ezt idáig vinni? Mit keresnek akkor itt? - kérdezheti az eljáró bíró, ha nem tisztelné hivatalból az őt felügyelő hivatalt. Pláne most még merengenek a fellebbezésen is?


De Navracsics miniszter úr megmondja nekünk a tutit. Valahogy majd megoldják ezt, akár sarkalatos törvénnyel, ez is egy lehetőség, mint ahogy az is, hogy felülvizsgálják az eredeti intézkedést, a nyugdíjazásokat.


Ki lehetett volna szállni az ügyből az AB-határozat után, július közepén. A kormány számára kicsit nagyobb kárral, de ki lehet szállni most. És hát el lehet menni ebben a kérdésben is a falig. Érdemes?


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Személyes előregisztráció? Ezt mégis ki kérte?

Érdekes, és elég súlyos következményeket előrevetítő témával látszik kezdődni a politikai ősz: a régóta lebegtetett, köztudatban tartott választási előregisztráció - csak azok a választók vehetnek részt majd a terv szerint a parlamenti választáson, akik e szándékukat előzetesen jelzik - kezd konkrét formát ölteni. Elég baj, mert azt mondhattuk eddig is, hogy ilyen lovat nem akartunk, de az biztos, hogy nem pont ezt a részét.

A részleteket feltárja az origo, és véleményt ír róla Poldi bá megmondója is. A tervezet leglényegesebb eleme az, hogy a regisztrációt személyesen, vagy meghatalmazott útján lehessen megtenni.

Mikor is nyúlt legutóbb a Fidesz a kötelező személyes megjelenés fétiséhez? Ja igen, 2010 végén, a nyugdíjeinstandkor. Akkor, aki maradni akart, annak személyesen kellett elmennie a hivatalba (akkor még a meghatalmazást sem tették lehetővé: poénkodtunk is mindenórás feleségemmel, hogy szerencsére a nyugdíjbiztosító és a szülészet közel vannak egymáshoz). Akkor nyilvánvaló - és sikeres - volt a szándék, a hivatali procedúrát zsigerből rühellő polgárok döntő része nem ment el. Egy részük nyilván azért, mert egyetértett nyugdíjalapjának államosításával, de azért kíváncsi lettem volna arra, hogy ha az államiba átlépéshez kell a hivatali út személyes megjelenéssel, hányan is lépnek oda.





Na és most megint ez. Ráadásul szó nincs szakmai anyagról. Ez az egész nem más a tudósítás szerint, mint a Fidesz elnökségének véleménye. Nekem ez a második, talán még az előzőnél is messzebbre vezető bajom. Ki az, ki választotta? Én biztos nem, de a Fidesz-szavazók sem. Az, hogy egy párt elnöksége gyakorlatilag kontroll nélkül - és nyilván az adott párt érdekében! - megtehessen bármilyen érdemi változtatást a közjogi rendszerben, itthon talán 1988-ban, a Kádár-rendszer végnapjai előtt fordulhatott elő utoljára. Jó, tudom, kétharmad, meg a nép legitimálta. Csak azt felejtjük el mindig, hogy nem ezt legitimálta! Erre sehol nem kért felhatalmazást a választóktól a Fidesz (meg a nyugdíjeinstandra se persze, sőt). A nép pontosan arra adott felhatalmazást, hogy gyurcsánytakaroggy, ezt azért nem lehet biankó csekként értelmezni. Illetve lehet, ha nem kell szembenézni a következő választás hasonló közvéleményével. Meg azzal, hogy a Fidesz olyan párt, amely a választót a hivatalokba küldi egy plusz körre, ha valamit nagyon el akar érni.

Az meg külön kis színes, hogy miközben idehaza menjen csak mindenki (vagy a meghatalmazottja) személyesen a hivatalba előregisztrálni, a határon túl levélben, meg elektronikus ügyfélkapun, naja. Olyan már nincs az AlkAlaptörvényben, hogy nem lehet megkülönböztetést tenni a magyar állampolgárok között? Abban, amit másfél éve az Asztalnál (jujj) kértem, még volt.


Én azért egyetértek a KIM véleményével: az előregisztrációt a lehető legegyszerűbbé kéne tenni. Például úgy, hogy ne is legyen. Gumicsont lerágva, lássuk a következőt.


UPDATE: "Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter szerdán a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy a kormány tervei szerint elsősorban a választási irodákban lehetne feliratkozni a 2014-es országgyűlési választásokra" - írja az Index. Ez a megoldás a kistelepüléseken élőket érintené a leghátrányosabban. Hm, nem pont ez a csoport a Fidesz egyik legstabilabb bázisa?


Kérés az előregisztrációt esetleg lelkesen pártoló kommenterekhez: gondolják végig, ha kétharmaddal Horn húzza elő ezt a tervet anno, akkor is tetszett volna?


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Wednesday, August 22, 2012

Az álomalapító védelmében

Tisztelt Balavány Úr, rövid leszek, ígérem. Véleményem szerint Ön téved, amikor azt gondolja, hogy augusztus huszadikán "hazugságot ünneplünk" és nemzeti öntudatomban is durván sért, amikor azt mondja, hogy „testvérgyilkos szadista fenevadat emlegetünk szentként”.


Szerintem az államalapítás nem hazugság, hiszen megtörtént - ráadásul tudatosan (ahogyan ezt Ön sem vitatta). István királyunk pedig számunkra nemcsak államszervezetet, hanem álmot is alapított: lényegében ez volna Magyarország. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de ez már a miénk. Az Öné is. Tudom, kissé szentimentális ez az „álom” elnevezés, de az a helyzet, hogy a magyar közösséget ez tartotta össze eddig, nem pedig az államgépezet. Az állam egy eszköz, ami a vázát adta/adja közösségünknek, hogy szét ne hulljon. Ennek megépítését és fenntartását vállalta magára István (és méltó utódai is).


Hogy Magyarország sohasem volt keresztény állam? Szerintem igen. Abban persze lehet vita, hogy a magyar nép mennyire volt keresztény - vagy most mennyire az. Csakhogy, - mint tudjuk - az állam és a nép nem ugyanaz. Izraelt például több mint hatvan éve "zsidó államnak" nevezik, pedig a ma élőknek maximum háromnegyede lehet zsidó vallású. Laknak tehát ott bőven mások is, akik persze attól még izraeliek. És nem tiltakoznak az államuk megnevezése ellen.


1355_8246_Szent_Korona.jpg


István módszerei? Kétségtelen, hogy mai világfelfogásunk, normáink az ő módszereit már nem fogadnák el, azonban az ő idejében ez (is) az életben maradás eszköze volt. Ahogyan több tízezer évvel ezelőtt élt őseinktől is hiába vártuk volna, hogy állatvédelmi programokban vegyenek részt: erre esélyük sem lett volna. Vagy a farkas/medve lakott jól, vagy ők.


Mi viszont kitüntetett helyzetben vagyunk, mert immár nem ellenségként, hanem barátként tekinthetünk a nagyragadozókra. Barátként és nem ellenségként a körülöttünk levő országokra, népekre. Ha István nem figyel oda akkor, ha nem olyan keménykezű és politikailag nem annyira következetes: akkor ebből az álomból talán semmi sem valósul meg. És akkor most nem vagyunk itt. És Ön sem, aki szabadon elmondhatja a véleményét Istvánról.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Tuesday, August 21, 2012

Így neveld a pártfogódat!

A hatalom fenntartásának fontos médiaeszköze az elhallgató propaganda következetes használata a viszonylag passzív választói többség körében (amelyet korábban már volt szerencsém bemutatni), egy elszánt kormánynak azonban gondolnia kell olyan okvetlenkedőkre is, akik önszorgalmukból méltóztatnak politikailag aktív polgárként viselkedni. Fene beléjük. Előlük ugyanis nem lehet egyszerűen elrejteni a valós híreket, több és drágább gondoskodást igényelnek: nevelésre szorulnak.


T. Miniszterelnök Úr és csapata korán felismerte, hogy a veszélyes és szeszélyes politikailag aktív rétegnek két fontos ismérve van: egyrészt elsöprő többségük általában az Internet szabad és színes (zavaros) információtengerében lubickol, vagyis nagyrészt onnan tájékozódik. Ez azonban előnyös is lehet, mert így esély nyílik a passzív „birkákétól” teljesen eltérő kommunikációs panelek betöltésére az etetőjükbe. (A kettős beszéd császára így brillírozhat: akár ugyanazon a héten adhat két, egymásnak teljesen ellentmondó üzenetet tartalmazó interjút, mindenféle negatív következmény nélkül.) Másrészt az aktív polgárok azok, akik jelentősen befolyásolják kevésbé tájékozott társaikat - így rájuk tényleg nagyon oda kell figyelni. A kérdés adott: hogyan lehetne őket is beterelni a karámba (értsd: kontrollálni, viselkedésüket kiszámíthatóvá tenni)?


Nyilván az a feladatunk, hogy megmondjuk nekik, mit kell gondolni aktuálpolitikai ügyekről (iránymutatás), kit kell gyűlölni (karaktergyilkosság) és kit szeretni (totemállítás). Ezeket ráadásul egyszerre kell elérni, hogy minden vágyat ki tudjunk elégíteni (értelmit, érzelmit egyaránt) és stabil világképet is össze tudjunk rakni rajongónk számára, amivel hozzásegítjük őt ahhoz, hogy eredményesen tudjon majd megvédeni minket közéleti vitái során. Csakhogy számolnunk kell azzal is, hogy a szavazók finnyásak egy kissé: nem szeretik, ha a szellemi muníciót közvetlenül töltik beléjük (szájbarágás). Azzal ugyanis megszégyenítve érzik magukat és könnyen közröhej tárgyává válhatnak egy társaságban („Mi van? Te vagy a kormány papagáj-kommandója?!”). Ezért segítségül kell hívnunk olyan véleményformálókat, akik – a hagyományos módszertől eltérően – nem hitelességük, intellektusuk („hiszen már Ő is megmondta”), hanem ötleteik miatt válnak hasznossá: amiket majd sokan fel is fognak használni saját vitáikban – és még hivatkozni sem kell a szerzőkre (remekül alkalmazható tehát a népszerű „CTRL Schmitt CTRL V” módszer). A szellemi termékek előállítói pedig épp ennek örülnek: így rejtenek el a közgondolkodásban olyan paneleket, amik igen gyorsan beépülnek és a rendszert is formálják. Háttérből irányítva, tudatosan, sunyin.


Tapasztalatok szerint e feladatra a legalkalmasabbnak eddig a bloggerek és a trollok bizonyultak: néhány gyenge próbálkozás után (pl. Deutsch Tamás, mint ismert közéleti szereplő leszáll a magasból az emberek közé és meglepő lazasággal osztja az észt – csúnyán megbukott) a kormánynak is be kellett látnia, hogy a „sunyi” politika sokkal célravezetőbb e tekintetben, mint a közvetlen tematizálás. A trollok (régi gúnynevükön: „bérkommentelők”) szerepe, hogy minden fórumon ott legyenek (hírportálok, újságok, blogok – mindenhol, ahol véleményezhetők a cikkek) és belekontárkodjanak egy intellektuális vitába. A közhangulat rombolása a látszat ellenére nagyon is fontos feladat: számtalan honfitársat el tud kedvetleníteni és tántorítani a rendszeres olvasástól, hírkövetéstől, az értelmes párbeszéd kezdeményezésétől (amikből aztán veszélyes politikai közösségek is formálódhatnának!). A zsoldos bloggerek alkalmazása már keményebb dió (intellektuális, írástudó emberek kellenek, ráadásul nem ingyen), viszont nagyobb eredmények is elvárhatók tőlük. Itt is láttunk példát kezdeti ügyetlenkedésekre (lásd: Napraforgó kamublog Ángyán József lejáratására, ami a kormánypárti MTI-nek végül csúnya vereséget hozott), azonban láthatóan gyorsan kezdenek belejönni a fiúk.


Ezt bizonyítja (s talán a jelenlegi legjobb példa) a Jobbegyenes nevű blog hirtelen jött sikere. Látszólag semmi különös nincs a sztoriban: az első bejegyzésből – ami a londoni olimpia idején íródott - az derül ki, hogy a Gyurta Dániel olimpiai győzelmétől politikai hasznot remélő kormány televíziójának ismert cselekedete ellen felerősödött hangokat kívánja megtörni: a gúnyolódó vagy felháborodó pribékeket gyorsan helyre teszi (magyarul: lehazaárulózza őket) és így rántja össze a jobboldali közösséget. De még milyen jól! Páratlan (mégis valahonnan ismerős…) demagógiájával és megkérdőjelezhetetlen sikerével jól tükrözi a Haza közállapotát: Gyurta Dániel „védelmében” lassan politikai mozgalommá szélesedik egy olyan bejegyzés, aminek valójában semmi más értelme nincs azon kívül, hogy nevén nevezze az ellenséget (pl. Magyari Pétert, az Index munkatársát) – így kielégítve a hívek körében "híresen" ritkán felbukkanó gyűlölködési igényeket. Tartalmilag pusztán annyiban különbözik egy közepes kurucinfós írástól, hogy szerzője a cikk végén a nemzetrontók lakcímének és telefonszámának nyilvánosságra hozatalától eltekint.


S hogy miért került ide ez a példa? Nos, ha jobban megvizsgáljuk a blogot és elképzelhetetlen sikeréből (értsd: a semmiből egy-két nap alatt 50-100 ezer rajongó!) véletlenül arra gyanakodnánk, hogy megrendelésre készült termékről van szó, akkor hamar beláthatjuk, hogy gyönyörűen megmutatja a gyakorlatban az Orbán-féle médiarendszer lényegi (térfoglaló és népnevelő) mechanizmusát. Lényege: eleinte (a kormányzás első éveiben) akadnak vitatható témák (nevezzük ezt most „részleges” sajtószabadságnak). Később egyre több „Orbán-axióma” (vagyis megkérdőjelezhetetlen, vitathatatlan „tény”) kerül be a rendszerbe, amelyek testet öltenek: így lesznek belőlük „totemek”.


totem.jpg


Nézzük a példánkon keresztül: Czene Attila (a Gyurta-botrány valódi főszereplője) egy totem – mert olimpiai bajnok. Mindegy, hogy ezen ügy kapcsán, mint államtitkár van jelen - és emberként ő is fecseghet ostobaságokat (mint minden földi halandó) vagy épp viselkedhet méltatlanul. Totem, tehát érinthetetlen. (Hasonló próbálkozás volt Matolcsynál, csak őt képtelenség volt szentté avatni - hiába próbálta T. Miniszterelnök Ura. Schmitt úrnál ezt majdnem sikerült elérnie - Czenénél pedig nyilván sikerült is, ő azonban politikailag súlytalan. Valószínűleg ez volt az első és egyben utolsó jelentős médiaszereplése - a totem-jelenség modellezésére viszont rendkívül alkalmas.)


És következzék a lényeg: az olyan totemek, mint Czene egyre többen és többen lesznek a jövőben, mivel egyre több Orbán-axióma születik, ami egyre több totemet termel ki és az ő segítségükkel tematizálják a közéletet (ez a térfoglalás része).


Amikor pedig többségbe kerülnek, akkor már nagyon nehéz lesz bármiről vagy bárkiről vitatkozni, hiszen ha totemről vitatkozunk, akkor automatikusan hazaárulókká válunk. Ilyen egyszerű és ördögi ez. Akinek tehát (most még) nem tetszik mondjuk a telefonadó, az még lehet tisztes állampolgár. De aki szót mer emelni az ellen, hogy Czene államtitkár, olimpiai bajnok (vigyázz! totem!) a remekül versenyző Gyurta Dániel olimpikon (vigyázz! totem!) szereplését úgy „szak-”kommentálja, hogy annak szándékosan politikai színezetet ad: az minimum hazaáruló/hazátlan. Teljesen mindegy, hogy ironizál vagy komolyan gondolja. Totemügyben nem ismerünk tréfát!


(Természetesen mindeközben az illendőség okán mindannyiunknak tudnia kellene, hogy valójában egy sportesemény szándékos átpolitizálása az, ami problémás - és minimum nem elegáns. Ahogyan a kritizálók-méltatlankodók politikai kirekesztésének szándéka sem.)


Tőkés püspök (vigyázz! totem!) hiába küld élő adásban Gyurta Dániel szereplése okán gratuláló SMS-t Czene államtitkárnak Erdély nevében, attól még Tőkés püspök nem = Erdély népe. Mert ő nem képviseli egymagában Erdély népét, maximum szeretné (ráadásul ottani elfogadottsága is relatív alacsony: csupán az itthon élő magyarokat tudja megtéveszteni azzal, hogy beállítja magát Erdély fő képviselőjének). Az önnön felkent Tőkés László tehát politikai önreklámot gyárt, kisajátít, ami politikailag ugyanannyira inkorrekt, mint a neki teret adó „köz”tévé és partnere, Czene államtitkár. A totem kritizálása pedig nem hazaárulás, hanem vélemény. Ami jó, hogy nem mindenkinek ugyanaz.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.