Tuesday, September 4, 2012

Civilization, avagy játszani meg kell tanulni



Az elmúlt napok magyar-azeri-örmény fejleményei, és különösen a legfrissebb azeri bejelentés kapcsán azt kérném: mondjátok el, hogy miért nem az az eseménysor történt itt meg, ami a legvalószínűbb, és amit itt leírok:




  1. Azerbajdzsán és Magyarország – hosszas puhatolózások és megkeresések után – megállapodott, hogy kiátadjuk a baltás gyilkost. A hivatalos megállapodás szerint ő változatlan formában folytatja odahaza a büntetését, de a két fél, hallgatólagosan vagy nem, de egyetért, hogy valamikor a jövőben, fű alatt kiengedik.

  2. Ezért a gesztusért az azeriek felajánlanak valamit: pénzt, kötvényjegyzést, gazdasági lehetőségeket, megrendelést, MOL-koncessziót.

  3. Az azeriek már akkor, amikor ebben megállapodnak, tudják, hogy a kiadatáson kívül semmi nem fog megtörténni: elnöki kegyelemmel azonnal elengedik a fickót. Egyrészt azért, mert megtehetik, mert ez a vezetőjüknek politikai hasznot hoz (és jó félázsiai szokás szerint más nem számít), másrészt meg mert ez ad lehetőséget majd kibújni a pénzügyi kötelezettségek alól. Ha az elengedés nem lenne elég, még rá is provokálnak: előléptetés, ingyen lakás, visszamenőleges zsold, nemzeti hős.

  4. Amikor azonnal eleresztik a baltást, a nemzetközi közvélemény (és itt főleg az USA és az EU számít) elkezdi nyomni Magyarországot, hogy mi volt ez? Ez pár nap alatt még akkor is feszültséget visz hazánk és Azerbajdzsán közé, ha nagyon igyekszünk ezt elkerülni. Mi mondjuk, hogy nem volt megállapodás, ők hogy igen. Nyilvánosságra hozzuk a faxukat. Finoman, de elítéljük őket, hogy így egy pillanat alatt elengedték.

  5. Azerbajdzsán közli, hogy nincs pénz, nem is volt róla szó. Próbáljuk meg az ellenkezőjét mondani, az is nekünk rossz.





Én legalább két dolgot nem értek. Az egyik, hogy a külügyi think tankben (ha ugyan ott dőlt ez el) soha senki nem játszott Civilization-t, Diplomacy-t, Rizikót, meg hasonló stratégiai és társasjátékokat? Na nem azért, mert ez elég lenne a diplomáciai finomságokhoz, de azért az alapokat meg lehet tanulni: az erősebb kutya génjei öröklődnek – vagyis célszerű, ha olyan pozícióba lavírozunk, ahol legalábbis esélyes, hogy az adott helyzetben mi legyünk azok. Meg hát, hogy addig vagy tárgyalási pozícióban, amíg van valami adu, a másik számára is fontos dolog a kezedben. A diplomácia aztán ezt fordítja le kulturált és illendő nyelvre. És azt is meg lehet tanulni, hogy olyan lépést válassz, amely után a legtöbb lépéslehetőséged lesz (ez bizonytalan helyzetben általában jó stratégia).




A másik, hogy ki is a külügyminiszter? (Létezik-e a fent említett think tank?) Mert az ügyben Martonyi urat nem annyira látni, egyre többször tűnik fel viszont Szijjártó Péter, a Miniszterelnöki Hivatal külügyese, akinek profi külügyi előélete, hát mondjuk úgy, elmarad a hivatásos diplomatáké mögött.




És ha már szóba került a Civilization játék, még egy dolog, amit abból meg lehet tanulni. Ha két szomszédos ország rosszban van, és az egyik tartósan jobban teljesít gazdaságilag a másiknál, akkor nagyjából csak idő kérdése, hogy mikor fog háborúval próbálkozni. A többségében örmények lakta Hegyi Karabah, amely a szovjet időken Azerbajdzsán része volt, 1994 óta de facto örmény fennhatóság, azeri interpretáció szerint: megszállás alatt áll. Célpont is van tehát az azeri olajjövedelmek kevésbé békés elköltéséhez. A kérdés már csak az, hogy elég veszélyesnek tartják-e az örmény hadsereget az olaj-infrastruktúra, és ezzel a jövedelemtermelés komolyabb kikapcsolására, illetve az, hogy ez pillanatnyilag számít-e nekik valamit? Az örmények ezt pontosan tudhatják: nem miattunk rendeltek el harckészültséget a baltás gyilkos elengedése után.




És nagyon nem lenne jó, ha az esetleges következő háborús felvonáshoz nekünk is – akár áttételes – közünk lenne.




Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Monday, September 3, 2012

Baltás

Minden tiszteletem Orbán Viktor miniszterelnökúré, kérem szépen, végre szintet lépett az ország. Látjátok hazaáruló és egyéb nemzetietlen feleim, ilyen az, mikor a magyar kormány - végre - dolgozni kezd. Úgy tűnik sikerült elpasszolnunk pár kiló államkötvényt, és újabb hónapokig bohóckodhatunk az imf-fel. (Tenkes kapitány forogna a sirjában, de az egy másik történet.)

Merthogy semmi másról nincs szó, mint az unortodox gazdaságpolitika globálissá tételéről. Itt az unortodox diplomácia. A vicc az egészben, hogy a viktorék fullkontakt propagandaháborúja a fidesz kormányzás ezeréves sikereiről olyan hatékony, hogy már ők is elhitték. (Szent István mondott valami olyasmit, hogy az egynyelvű ország gyenge. Lehet nem igy gondolta, de igaza lett.) Elhitték azt, hogy a világ tényleg Felcsút körül forog, és Galileo Galilei, prefülkeforradalmi bérblogger csak ködösitett a Nappal kapcsolatban. Hogyan jutottunk idáig? Kérem alássan, mi tehetünk róla. Én is, te is, akármelyik kedves olvasó, aki pár éve puffog a monitor előtt, vagy puffogott már 2006-ban is.

És mást nem csinál.

Viktorék évek óta tömik belénk a fekáliát, csak arra figyelnek, hogy két kanálnál sose kapjunk többet egyszerre. Mi meg arra nem figyelünk, hogy a két kanál ugyan mindig csak kettő, de a kanál egyre nagyobb. Volt itt forradalom a nyugdíj-mizériánál? Nem volt. Alaptörvény? Köszönjük finom volt, még mindig szaros a szánk egy kicsit. Költségvetés? Pillanatok alatt rendeleti úton elfogadott törvények? Ja, az LMP néha összekötözi magát ezzel azzal, de már kezdem azt hinni hogy Harry Houdinit másolják. Választási törvények? Rémlik valami, vagy az x faktor fontosabb? Esetleg jobban aggódunk a megasztárosokért mint az Alkotmánybíróság hiteléért?

Na, őszintén: ki az aki úgy érzi, hogy egy-egy ellenzéki blog elolvasása és esetleges lájkolása - ha nem túl fárasztó - pontosan elég a magyar demokrácia védelmében? Orbán Viktor pont olyan mint a mesebeli farkas, aki előbb csak az egyik majd a másik mancsát teszi be az ajtón, és így tovább. Annyi a különbség, hogy az okos kecskegidák már vagy Londonban mosogatnak, vagy hat sör után monnyonléznek a kocsmában. Nincs igazam? Cáfoljatok meg - de ne kommentekben!!!!

Egyszóval a Viktor nem csinál semmi mást mint eddig. Csak most nagyobb színpadon, ám mivel sem az örményeknek, sem az EU egyéb lúzereinek nincs Magyarországon szavazati joga, jobban le vannak szarva mint mi. És teljesen igazuk van. Ha már fülkeforradalom, legyen kövér. Ha már miénk a Kánaán, legyen egy kicsit mindenkié! Viktor nagyon jól tudja, ennyiért senki nem fog tankokkal nekirontani az országnak, más meg a kárpátok kicsiny zugában - már - nem számit. Régen lehet hogy számított, de akkor még nem voltunk félázsiai származékok.

Mindazonáltal az is bántó, mennyire rosszmájú a magyar közvélemény. Én már annak is örülök, hogy menet közben a repülőtér felé nem hajtottak el dudálva és kalasnyikovokkal az égbe lövöldözve az örmény nagykövetség előtt, pedig úgy diktálta volna a félázsiai etikett. Meg aztán oda kellett volna vetni az örményeknek azt is, hogy a meggyilkolt katona végülis ágyban párnák közt halt meg, mire ez a nagy sirás-rivás. Az a tény pedig, hogy a külügyminisztérium tudja: a Hegyi Karabah köztársaság nem a gyűrűk urában van, már önmagában lenyűgöz.

Az pedig, hogy még a fideszes diplomáciai érzéknél is van unortodoxabb - lásd az azeriek briliáns helyzetkezelése - csak azt a tényt erősíti bennem, hogy nem Viktorral van a baj, hanem a honfoglaló őseink jöttek túl sokat nyugat felé. Már valahol Levédia körül azt kellett volna mondani, hogy állj, elvtársak, innentől már késsel villával zabálnak az emberek. Na persze a levest azt nem, de amúgy igen.

Azért annyit elvártam volna az azeri elnöktől, hogy elsőnek átszállítják a baltást egy speciális állami fegyintézetbe, ami nem más mint egy IKEA gyermekmegőrző, majd pár hónap után egészségi állapota, szanatórium satöbbi satöbbi háziőrizet satöbbi satöbbi. De nem, úgy látszik az azeri politikusok is Kustorica filmeken nevelkedtek. Jól tették, nem sajnálom én tőlük. A vicces meg az lesz, ha Azerbajdzsán teszem azt nem vesz egy kurva magyar állampapírt sem, nehogy már azt higgye róluk a világ, hogy képesek és belemennek egy ilyen kétes és erkölcstelen üzletbe.

Akkor aztán nem marad más hátra, Orbán Viktor megszüleszt egy elefántot, és lesz miről szóljon az esti hiradó.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Sunday, September 2, 2012

Tényleg nincs itt semmi látnivaló!

Blogtársam teljes joggal veti a Fidesz és a Kormány szemére, hogy az azeri baltás gyilkos botrányos hazaengedését (némi váltságdíjért, azaz államkötvény megvételéért cserébe) megpróbálják azzal a bagatell módszerrel elintézni, hogy „nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekintik”. Szerintem is felháborító, hogy megint úgy védekeznek egy számukra (is) kínos ügyben: „menjenek haza emberek, nincs itt semmi látnivaló!”. De hát ha egyszer tényleg nincs?


Pénteken szondázom a kormány felé (némileg/igencsak) elkötelezett sajtóorgánumokat. Azeriekről, örményekről nem látok semmit. Szombat reggel 10:00 után megteszem ugyanezt. Semmi. 19:00 után megint próbálkozom. Hiába. Emberek (különösen a "nemzeti oldaliak")! Látják? Hát nem történt itt semmi! Mert ha történt volna, arról tájékoztattuk volna Önöket! De nem tettük. Mert nem történt meg. Vagy mert nem volt fontos.


Mert mennyivel fontosabb most azzal foglalkozni, hogy: „vége a bliccelésnek Mosonmagyaróváron”; hogy „dinnyét loptak, lebuktak, gyújtogattak”; hogy mit üzennek „a múlt X-ei az új generációnak?” (X-faktor c. műsor propagálása); hogy mi van a „pálinkás fagylalttal és az óriás üsttel”; hogy „Clint Eastwood kiállt Mitt Romney mellett”; hogy „illusztrációkkal rettentenek el a dohányzástól”; hogy „a munkavégzésre alkalmatlan bírósági épületből költözni szeretnének a bírák”; és hogy „egymillió forintot hozott a magyarok kenyere”. Kár, hogy ma nem született kiselefánt az állatkertben. Mert akkor arról is tudnánk. Na, de örményekről? Ugyan már!


Igen, ismét az elhallgató propagandához nyúltak a fiúk - de ne becsüljük le őket. Ezzel a módszerrel hatékonyan lehet tompítani a rossz híreket és persze távol tartani az okvetlenkedőket. Sikerülni fog, amire ezúttal nagy szükségük lesz, mert úgy hírlik, Orbán úr keze is vastagon benne van a dologban. Márpedig a legnagyobb totem szent és sérthetetlen, rá különösen vigyázni kell!


Még mindig nem hiszik, hogy nem történt semmi? Pillantsanak rá a mellékelt képekre! (lentebb) Látni fogják, hogy a hirado.hu és a Magyar Hírlap online voltak valamennyire "tökösek", és (délutánra) "csak bevállalták" az örmény anyagot (na jó, az RTL Klub is rávette magát végül). Azért korántsem esztelenül: a Helyi Témától tanult kiragadás/ferdítés/hangulatkeltés módszerével eleve olyan címekkel hozták le az anyagot, ami arra utal, hogy itt minket támadtak meg, alaptalanul („Magyar zászlót égettek Jerevánban”; „Megtaposták a magyar zászlót Jerevánban” – mintha ezzel kezdődött volna az egész balhé!). Óriási, nem? Nem hiszik el nekem? Higgyenek a szemüknek! Íme!


hirtv reggel.jpg; hirtv este.jpg; SEMMI


magyar nemzet reggel.jpg; magyar nemzet este.jpg; SZINTE SEMMI


tv2 reggel.jpg; tv2 este.jpg; SEMMI


magyar hirlap reggel.jpg; magyar hirlap este.jpg; HANGULATKELTÉS


rtlklub reggel.jpg; rtlklub este.jpg; HANGULATKELTÉS


hirado.hu.jpg KORREKT


CsendAdas.jpg


U.I.:


Kedves Hitetlenkedők! Látják-látják? Mégis kell az a harckocsi! Két napja még arról kaptunk hírt, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) egy BTR-80-as beszerzését tervezi - és jól lehurrogtuk, mi károgó varjak, miközben az élet máris őket igazolta! T. Miniszterelnök és társai – dicsőségesen megnyerve a gazdasági szabadságharcot – ezúttal háborús helyzetre készültek, kiváló érzékkel: gyakorlatilag sikerült kirobbantaniuk (egy sokadik) azeri-örmény viszályt. Ideje hát valahogy megvédeni a Hazát.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Saturday, September 1, 2012

Lezártnak tekinti?

"Nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekinti a Fidesz az azeri kiadatás ügyét - jelentette ki Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője." - írja az origo. A kormány meg "sajnálatosnak tartja", hogy az örmények így felkapták a vizet. Ám ezt azért ilyen könnyen nem lehet megúszni. Az ügy ugyanis csak most kezdődik.



Néhány kérdésre ugyanis mégis csak válaszolni kéne. Attól, hogy a nemzetközi jog ismeri az ilyen kiadatás intézményét, arról szó sincs, hogy ez automatikus lenne. Valakinek erről döntenie kellett. Nyilván nem ütközik a dolog a nemzetközi jogba, de a jó ízlésbe, erkölcsbe, és más hasonló, polgári dolgokba nagyon is. Amennyiben a dolog államközi megállapodás alapján történt, nyilván nem úgy szerepelt a forgatókönyv, hogy a kiadatás napján az elnök nemzeti hősként ad kegyelmet a baltás gyilkosnak, majd másnap őrnaggyá lépteti elő. Erről jut eszembe, még jó, hogy nem kérdezi meg tőle: "háromba vágtad, édes jó Lajosom?" Szóval mégiscsak el kéne mondani, hogy mi is történt, különben az azeriek állnak elő a saját verziójukkal, hogy minden így volt megbeszélve.



Persze értem én, le volt zsírozva a dolog, elengedjük, ott börtönbe vonul, cserébe majd jegyeznek államkötvényt. A gond persze az, hogy abban a pillanatban, hogy a baltás gyilkos azeri földre lép, semmi nincs a kezünkben, amivel betartathatnánk velük a továbbiakat. Lehet, hogy ezt előre ki is kalkulálták, a muzulmán alkustílusba ez bőven belefér: akinek nincs adu a kezében, az annyit is ér. Ha viszont becsaptak minket, akkor - ha kicsit is hitelesek akarunk maradni a nemzetközi porondon - minden eddigi megállapodást sutba vágva nekünk kéne megszakítanunk Azerbajdzsánnal a diplomáciai kapcsolatokat - és akkor bye-bye előnyös gazdasági megállapodások, bye-bye "keleti sale".


De ezt annyivel nem lehet megúszni, hogy "le van zárva az ügy, nincs itt semmi látnivaló". Persze, kínos ez, nem véletlenül nincs a dologról semmi a Fidesz honlapján (azóta már van). Mégis meg kell mondani, hogy kinek a zseniális eredménye volt ez, és levonni a konzekvenciákat. Minimum a külügyminiszternek, de ha a megállapodás feljebb született, akkor bizony neki is. És ahogy laci0011 mondja kommentjében: nem is olyan rég volt már olyan, hogy a Fidesz lezártnak tekintett valamit, ami azért elég hamar kinyílt...


De addig is, teríteni kéne: ki állapodott meg kivel, miről? Ahogy anno ők is kérték.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:



 


A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Friday, August 31, 2012

Ugye nem az örmények a hunyók?

ormenyzaszlo.jpgAz elmúlt órákban megírta már szinte mindenki: Örményország erősen összeveszett velünk, megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat, letépték a követségünkről a zászlót, miután hazaengedtünk egy elítélt azeri rabot, aki nyolc éve a Nemzetvédelmi Egyetem hallgatójaként baltával meggyilkolta egy örmény hallgatótársát. Azerbajdzsánban nemzeti hősként fogadták a gyilkost, és azonnal szabadlábra került: rebesgetik, hogy a magyar kormány azeri pénzben reménykedve engedett. Nem adományban: kölcsönben (pedig az államadósság, az a mi ellenségünk).


Nekem már csak egy kérdésem van a tisztelt fidesz-barát kommenterekhez: szerintetek ebben az ügyben Örményország a hunyó, és ad aránytalan választ, vagy ti is éreztek némi zavart az erőben?


Mit mondjak, nem jó ma este magyarnak lenni. A fene egye meg. És hát ebben a konfliktusban, ha már választanom kell, inkább a másik oldalhoz húznék - a konkrét esetben meg egyértelműen. És a politikai vezetésünk is milyen büszke volt eddig a kereszténységünkre. Hát most meg nem.


Még valami. Mi lenne, ha egy harmadik országban egy magyar hallgatót meggyilkolna egy olyan nemzetbeli évfolyamtársa, akiket nem kedvelünk annyira - és utána szépen hazaengednék pénzért? Mi lenne itt ama bizonyos harmadik ország követsége előtt? Igazunk lenne?


(Igen tudom, megígérték, hogy otthon letölti a maradék büntetését. Én meg a római pápa vagyok...)



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Sunday, August 26, 2012

Kormány és az IMF: nyuszika esete a fűnyíróval

Én már nem bírom ezt a sok izgalmat. Hónapok óta tűkön ülök. Vajon a népért hősiesen küzdő Kormány meg tud-e majd felelni a gonosz, fröcsögő (és tüzet okádó! én láttam!) Nemzetközi Valutaalap (IMF) követeléseinek? Mit kunyerálnak már megint tőle ezek a nemzetrontók?


A T. Miniszterelnök Úr által legutóbb köztudatba bedobott "nyugdíjkifizetésekben keresendő megtakarítási lehetőségekkel" ismét egy szociális rém képét festette le - amit természetesen megint a gonosz (de azért a "mi-bankunk") IMF cselszövésének köszönhetünk. Pedig ha végre egyszer nem vennénk komolyan Orbán mágikus szövegeit, akkor hamar rájöhetnénk arra, hogy ez (is) csak egy újabb bogárka, amit tudatosan ültettek el a nép fülében (s egy 2010 óta tartó kampány része). Miért? Gazdaságpolitikai szempontból mondhatjuk, azért, hogy ne kelljen (teljesen) szembesülni a gyurcsányi örökséggel (magyarul: az IMF egykori elkergetése, illetve mostani ördögként való lefestése esetleg legitimálhatja azon "függetlenségi" törekvéseket, hogy a korábban vállalt intézkedések és korlátok egy részét immár ne kelljen betartani). Ez azonban komoly lavírozási képességet feltételez az EU, az IMF, és persze a jogbiztonság alapelveinek bonyolult hálózatában. Arról most ne beszéljünk, hogy ez mennyire sikerül(t).


Politikai szempontból viszont azért fontos, mert a Fidesz kénytelen kettős párbeszédet folytatni híveivel, ha maximalizálni akarja szavazatait 2014-ben is: a radikális szárnynak a „Pfuj, IMF, takarodj!”-műsorszámot kell előadnia, míg az értelmesebbeknek az „Uraim, nyugalom, mi is európaiak vagyunk ám!”-at. Ebből a szemszögből rögtön meg is értjük Orbán nyári merengését: eszerint az ő csapatának egyik fele ázsiai, a másik európai „típusú” (most mindegy, hogy egyébként az egész magyarságot nevezte félázsiainak, ő ugyanis mindig az egész ország nevében beszél – nézzük már el neki, kérem!).


Hallotta már valaki az IMF küldötteinek vonyítását a sajtón keresztül? Kétlem, hogy igen: ők ugyanis nem kommunikálnak a néppel, annál inkább a Kormánnyal. Csendben várják programjavaslatát - és elvárják a gyurcsányi örökség követelményeinek maradéktalan betartását. Az asztalnál éppen emiatt nem ül senki. Persze, ősszel talán újra megpróbálnak komolyan beszélni egymással. A Kormány mindenesetre nem tétlenkedik addig sem, felkészül: csakhogy nem a gazdasági, hanem a kommunikációs küzdelemre. Felkészíti az embereket a politikai kudarcra. Ami az IMF-et láthatóan nem érdekli. A pénze annál inkább.


Így amikor látjuk/halljuk Orbánt vagy küldöttét üzengetni a sajtón keresztül a népnek és az IMF-nek, akkor valójában magában beszél. Mint nyuszika, amikor hangosan töpreng, hogy vajon mit fog szólni a medve, ha kölcsönkéri tőle a fűnyírót. Szakállas vicc, tudjuk, mi az eredménye. Márpedig ugyanerre a „poénra” játszhatnak Orbánék, s akarják majd elereszteni a következő hónapokban (vagy talán 2013-ban): „IMF, cseszd meg a fűnyíródat (pénzedet)! Csak nem képzeled, hogy teljesítjük a lehetetlen követeléseidet?!” Miközben a kétfejű medve (IMF+EU) nem szól semmit. És nem követel melegházasságot sem.


A kormánykoncepció egyébként nem teljesen értelmetlen: az IMF-re mutogatva például le lehet nyeletni néhány tényleg kényelmetlen intézkedést; a gazdaságpolitikai hibák egy részét szintén rá lehet kenni „Gonoszékra”; tovább lehet hergelni, radikalizálni a saját tábort (ami például nagyon hasznos segítség a politikai ellenfelek későbbi kiiktatásához); és a nagy megmentő szerepét is magukra tudják osztani („velünk ezt majdnem megcsináltatták, de mi hősiesen nem engedtük!”). Persze van ennek némi izzadságszaga és szánalmassága. Arról nem beszélve, hogy esélyes a buktára is: de hát szükségszerűen ide vezet az „egy a zászló, egy a tábor”-stratégia.


Az esetleges vereségből mindenesetre egyféle módon tudnak jól kijönni (még ha ezt ők nem is hiszik): ha választás útján megbuknak. Mert akkor nem kell végrehajtaniuk semmit - mindazt, ami kellemetlen -, majd jól rá lehet kenni a következő kormányra. Sőt, akkor a vezért sem kell leváltani (ő amúgy is örökös főbérlő – nézzék már el ezt is neki!), hiszen nem ő (és gazdasági géniusza) a hibás, hanem a Gyurcs…IMF!


Rabbits.jpg


Ugye, hogy 2002 és 2006 után is alkalmaztak ilyen kommunikációs trükköket? Bizony ám. Nem volt sportszerű ugyan, de nem is egyedülálló: a világon mindenhol, mindenkor bevetették a politikai ellenfelek lejáratására - s még inkább a saját párt hitelességének mentése érdekében (látjuk, hosszú távon jövedelmezett – például ki emlékszik ma már a Fidesz egykori viselt dolgaira?). És igen, a hírhedten „bátor” Gyurcsány Ferenc is bőszen alkalmazta: kormányon lévőként sportos rendszerességgel vádolta az ellenzéket azzal, hogy miatta kénytelen visszavonni egyes kellemetlen intézkedéseket (mert ő olyan marha nagy demokrata), illetve sajnos épp miattuk akar bevezetni egyet (mert radikális az ellenzék, és mert oly pazarló a nép). Vagy felvenni egy IMF-kölcsönt. Szép kis egymásra mutogató nyuszi-társaság.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.


Thursday, August 23, 2012

Nyugdíjazott bírák kontra OBH - ez egyre kínosabb

Szép kis műsor ígérkezik megint. Csütörtökön a zalaegerszegi munkaügyi bíróság visszahelyezett tisztségébe két, a betöltött 62. életévük miatt nyugdíjazott kaposvári bírót. Lehet, hogy nem sokan szisszennek fel a hír hallatán, pedig a NER most igen nagy pofont kapott, és a folytatás is érdekes lehet.


A bírósági ítélet alapja az Alkotmánybíróság júliusi döntése, amely visszamenőleges hatállyal eltörölte a bírák 62 éves nyugdíjkorhatárát kimondó törvényi részt. (Érdemi indoklásként megállapították, hogy leszállítható a bírók esetében a nyugdíjkorhatár, csak nem így, egyik pillanatról a másikra.)


Ahogy már akkor is megírtuk, nagy klasszikusok szerint "Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye". Célszerű lett volna kitartani emellett kormányon is, de hát az Országos Bírói Hivatal rögtön megmondta, hogy az AB határozata nem számít, úgysem lesz ennek következménye. És ne zargassák az elnök urat sem - aki, és az elődje, utóbbi ki tudja, mikor, aláírták a határozatokat - azok visszavonásáért, mert az "jogi nonszensz".


A zalaegerszegi munkaügyi bíróság szerint ez az egész az. Megtárgyalták negyedóra alatt, itt a verdikt, és bár a magyar jog nem precedens-elvű, de nem kicsit lenne meglepő, ha a további - 100-nál több - hasonló perben ezzel homlokegyenest ellenkező ítélet születne. Annál is inkább - és itt az igazi bónusz - mert a tudósítások szerint "a tárgyaláson a törvényszéket és az Országos Bírósági Hivatalt (OBH) egyaránt képviselő ügyvéd is elismerte a bírónő keresetének jogalapját". Azért ez szép lehetett: jön az alperes, és közli, hogy a felperes igénye jogos. Akkor meg miért kellett ezt idáig vinni? Mit keresnek akkor itt? - kérdezheti az eljáró bíró, ha nem tisztelné hivatalból az őt felügyelő hivatalt. Pláne most még merengenek a fellebbezésen is?


De Navracsics miniszter úr megmondja nekünk a tutit. Valahogy majd megoldják ezt, akár sarkalatos törvénnyel, ez is egy lehetőség, mint ahogy az is, hogy felülvizsgálják az eredeti intézkedést, a nyugdíjazásokat.


Ki lehetett volna szállni az ügyből az AB-határozat után, július közepén. A kormány számára kicsit nagyobb kárral, de ki lehet szállni most. És hát el lehet menni ebben a kérdésben is a falig. Érdemes?


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:




A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.