Friday, January 11, 2013

Közoktatás: a hírzárolt sikertörténet

Igazi sikertörténetnek nevezte Hoffmann államtitkár pár napos üzem után a közoktatás államosítását. Igaz ugyan, hogy vécépapírért az önkormányzatokhoz küldi az igazgatókat, de ezek apró, idegesítő apróságok. Kár, hogy egy dolog működőképességét - ami azért a sikertörténetnek mégis egyfajta előfeltétele - az ilyen apróságok tömege határozza meg. Ráesik erre még egy - társadalmi vitát nem látott - új nyugdíjszabályozás, amely szerint ha nyugdíj mellett tanítasz, vagy nyugdíj vagy fizetés, ami miatt sok tanár szállhat ki a munkából, felvenni viszont nem lehet senkit helyettük a létszámstop miatt.

Egységes színvonal jellemezze a közoktatást, senki ne jusson kisebb szelethez a szellemi javakhoz csak azért, mert rossz helyre született - hangzott és hangzik a szlogen, és amikor a kormányközeli kommentátorok ezt értelmezik, mindenki szeme előtt a szerencsétlen falusi iskola képe dereng fel, ahol a nebulók bizony a töredékéhez jutnak mindannak, amelyhez szerencsésebb városi társaik. És ki ne értene egyet azzal, hogy ezen változtassunk? Igaz, hogy a kapkodó előkészületek, a rendszerbe programozott százmilliárdos forráskivonás eleve megkérdőjelezték e vízió realitását. A kormányzatnak mindazonáltal hihetünk - csak épp az egységes közoktatást a jelek szerint úgy kell elérni, hogy felfelé ne lógjon ki senki.

Ezt látszanak igazolni az elmúlt napok egyelőre szórványos eseményei is. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárai kezdték a nyilvános elégedetlenséget a rendszerrel kapcsolatban, ezt ma újabb fővárosi iskola zavar-összefoglalója követi, időként hajmeresztő és érthetetlen hírekkel. Említhetem Pokorni Zoltán szembesülését az ELTE gyakorlóiskolájának bezárása miatt dühös szülőkkel és diákokkal - de ez kicsit félrevinne, mert az említett iskola gimnáziumi részének valószínű bezárása pont nem az államosítás, hanem a tárca másik sikertörténete, a drasztikus egyetemi elvonások következménye. Hoffmann mondhatja, hogy "a gyakorlóiskola nem hozzám tartozik" - mert persze hozzá tartozik, csak nem a közoktatáson, hanem a felsőoktatáson keresztül.


shut-up.jpgHogy több ilyen ne nagyon legyen, a központi állami fenntartó - nem szívesen írom le e káosszal kapcsolatban Klebelsberg nevét - megtiltotta beosztottjainak, így jellemzően az iskolaigazgatóknak, hogy bármilyen ügyben nyilatkozzanak. Ha kérdéseket kapnak, arra majd a tankerület válaszol: legyenek szívesek az igazgatók a kérdéseket, és az általuk javasolt válaszokat eljuttatni a fenntartónak. Kérdés persze, hogy mikor tudnak válaszolni: az államtitkár szerint a tankerületek stábjának feltöltése az eredeti tervek szerint is január végére várható. És hát azt se felejtsük el, hogy az utasítás értelmében az említett falusi iskola igazgatójához esetleg a helyi újságtól befutó érdeklődésre is csak a járási központból, vagy ne adj'Isten még messzebbről érkezhet válasz.

Nem szívesen írom ezt: eddig sajnos a novemberben általunk is valószínűsített forgatókönyv szerint haladunk. Amikor a szálak nincsenek elvarrva, a kérdések előre megválaszolva, a rögtönzésre esetleg alkalmas szervezet fel sem állt, csak a vezetői vannak kinevezve, és ezt az egészet forráskivonás kíséri, az nem jó irány a közoktatásnak. A hírzárlat sajnos ezt látszik igazolni.

Node sebaj, a nyugdíjasok választás előtti tudati frissítésére lesz pénz.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, January 9, 2013

13. havi nyugdíj, avagy a nemzedéki szolidaritás felmondása

Egyelőre még távolinak tűnik a döntés, a szerdai sajtóhírekben mégis felmerült a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetésének ötlete, amely szerint kormányzati berkekben nemcsak játszanak a gondolattal, hanem háttérszámításokat is végeznek. Az intézkedés költsége éves szinten valahol 270 és 300 milliárd forint között van, ami a GDP nagyjából egy százaléka. Összehasonlításként: az egy havi nyugdíj a magyar felsőoktatásra évente fordított teljes állami pénz két és félszerese. A ciklus elején pedig még "csak" kétszerese volt!


A dolog politikai hozadéka nyilvánvaló. Minthogy a Medgyessy-féle ámokfutásszerű túlköltekezés eme mintadarabját 2009-ben épp az a Bajnai szüntette meg, aki most legesélyesebb kihívója Orbánnak, nyilvánvaló a mögé kapcsolható üzenet: Bajnai megszüntette, de mi visszahozzuk. Arra nyilván kevés nyugdíjas fog felfigyelni, hogy a Fidesz azért gyakorlatilag végigcsinálja a ciklusát úgy, hogy nem kell ezt az évi summát elköltenie, vagyis ha őszintén ezt akarta volna és nem csak szavazatot szeretne vásárolni, akkor már 2 éve visszahozta volna a 13. havi nyugdíjat. Nem véletlenül nem tette, és jövőre is csak az MNB valutatartalékainak felélése, vagy további, elsősorban az oktatást - tehát a jövőt! - sújtó nemmegszorítások árán teheti meg. És még akkor is csak úgy, ha az uniós pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin mentesíti hazánkat a túlzottdeficit-eljárás alól.


Miközben a rövid távú politikai hozadék okán a Fidesz komolyan is gondolhatja a dolgot, két dolgot mérlegelnie kellene. Olyan dolgokat, amelyekkel eddig nem igazán foglalkoztak:


1. Rövid távú problémája lehet a Fidesznek, hogy ha bevezeti a 13. havi nyugdíjat és megnyeri a 2014-es választást, mit tud ezzel csinálni utána? Négy évig fizeti, és ennek érdekében lelakja a teljes oktatásügyet meg amit még kell? Vagy visszakozik, mint amit próbál december - valójában már 2011 - óta tandíjügyben, és virít megint valami látványosat 2018-ban? Persze ezzel ráérnek 2014 májusban foglalkozni ha nyernek, tehát most nem szempont. Ha meg nem nyernek, legyen ez a következő kormány gondja.



2. A másik gond elvi és strukturális, az előzőnél sokkal súlyosabb. Miközben az ország súlyos nemmegszorításokat kénytelen elviselni, ezek kapcsán elveszítve növekedési potenciálját, az öregségi nyugdíjak - mértéküktől függetlenül, tehát az átlagjövedelmet meghaladók is! - reálértékének megőrzése töretlen. A demográfiai folyamatok és a gyorsuló elvándorlás mind arra mutat, hogy a mai aktívak, különösen a fiatalok nemhogy a mai szintet megközelítő nyugellátásban nem reménykedhetnek idehaza, de örülhetnek, ha valamit kapnak - vagy mert nem fog jutni, vagy pedig addig tolódik ki a nyugdíjkorhatár, amit már érdemi tömegek nem érnek meg. Ők a mostani, teljes életúton összegzett befizetéseiknek - amelyekből a mai nyugdíjakat fizeti az állam - várhatóan töredékét fogják megkapni. Ez már önmagában felveti, hogy a nemzedékek közt kellene egyfajta megállapodás, hiszen a mai nyugdíjasok e piramisjáték haszonélvezői - a következő generációk, de elsősorban a mai gyerekek, az ő unokáik (már akinek van!) rovására. Aki ezt tovább srófolja - esetünkben a Fidesz, de a szocialisták ezirányú zsigeri hajlamában se kételkedjünk - az gyakorlatilag nyugdíjaspárttá válik.


Márpedig aki a köz- és felsőoktatásából azért von ki pénzt, hogy az aktívakhoz képest amúgy nem rossz helyzetben levő nyugdíjasokat további ellátásban részesítse, az egy eleve gyenge lábakon álló nemzedéki szolidaritást mond fel. Ilyen politikai erőre egy bizonyos életkor alatt egyszerűen nem szabad szavazni. Már csak az a kérdés, hogy lesz-e olyan politikai formáció, amely az aktívakat próbálja meg képviselni? Mert eddig ennek nyomát sem látni.


Hétvégén garmr blogtárs tolmácsolásában visszatérünk a dolog gazdasági vetületére.


Disclaimer: igen, ha arra kerül a sor, el fogom tartani anyámat (apám már nem él) - és szó sincs arról, hogy a szépkorú generáció vesztét kívánom. Attól viszont kevésbé fogadok el kritikákat a fentiek ügyében, akinek nincs legalább két gyereke, mert - ahogy már egy éve is írtuk - a jelenleg ismét egyeduralkodóvá tett felosztó-kirovó nyugdíjrendszer enélkül garantáltan csődre van ítélve. Meg valahol mindegyik.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Tuesday, January 8, 2013

A nyomorultak

Bezárják a főváros kifejezetten mozgáskorlátozottaknak (nemrég) épített közoktatási intézményét. Lám, megint egy kurzus, amelyik spórolni akar az egészségügyön, az oktatáson - a nemzet tartópillérein - és ha kell, egyszerre. Szégyen.


Minden rohadt forintért bepróbálkozik, csak hogy költségvetési lyukait betömködje. Állami vagy önkormányzati szinten – és ha kell, egyszerre. Ráadásul azt sem titkolja, mennyire zavarja, hogy az egészség- vagy oktatásügyből nem jön közvetlen bevétel (az egészségesebb társadalom gazdasági felhajtóereje meg ugye kit érdekel). Nyomorultnak tekinti az ágazatot. Miközben maga nyomorult.


Embertelen és méltatlan cselekedet ez, főleg olyan kormányzat regnálása idején, amelyik létrehoz magának egy „Emberi Erőforrások Minisztériuma” nevű csúcsszervezetet. Miféle emberi erőforrásokra tetszenek számítani? Az "egészséges" emberekre?


Persze, hagyjuk szegény Balog Zoltán hivatalát (elég neki az a sok tüntető diák): majd Csomós Miklós főpolgármester-helyettes úr megmagyarázza. Szerinte nincs itt semmi baj: „az elbocsátott gyerekek majd találnak maguknak olyan iskolát, ahol járhatnak gyógytornára is”. Micsoda szerencse, hogy ilyen segítőkész „szakemberek” dolgoznak a Városháza élén. És mennyire szerencsés ő, hogy nem a saját gyerekének elhelyezéséről kell vidáman nyilatkoznia a tévében.


Csomós és társai. Az az intézmény nem viccből épült. Feladatának szánták olyan honfitársaink - a miniszter úr kedvéért: emberi erőforrásaink - oktatásának biztosítását, akik a mi „normális” körülményeink között hátrányokkal küszködtek volna, s hogy e honfitársaink – akik pont ugyanannyira értékes emberek, mint mi vagyunk – sikerrel vezethessék magukat önmegvalósításuk útján. Semmivel nem érdemelték ki, hogy kihúzzák alóluk a szőnyeget. Hogy elvegyék tőlük a támogatást, hogy megalázzák őket. Ahogyan a cukorbetegek, a prosztatarákosok és a májbetegek sem. A végstádiumban lévő rákos betegek sem. Akiket tavaly szintén „megpiszkált” ez a kurzus. Érthetetlen okból.


akadalymentesites.jpg


Úgy tűnik, mintha a kormányoldal emberei „Javert rendőrfelügyelőként” megszállottan üldöznék az elesetteket, a nincsteleneket, a betegeket, a hátrányt szenvedőket - akiket rendszerint közönséges csalóknak tekintenek. Jó volna már kijózanodniuk a nagyuraknak. Észre kellene végre venniük, hogy kincstárbővítési kötelességük ilyetén teljesítése igencsak ütközik az erkölcsi jóval, társadalmi normákkal, emberségességgel; hogy pénzéhségüktől megtébolyult elméjük hamis ellenségképeket gyárt. Üldözöttjük, „Jean Valjean”, vagyis az intézmények és betegeik: ártatlanok. Értsék meg végre: nem ők azok, akik hamis kártyával mozgássérültek helyén parkolnak. Ők a mozgássérültek.


Támogattam a dohányzás szigorítását. Nem támogattam a trafiktörvényt, mert az csak biznisz, egészségesebbek nem leszünk tőle. Támogattam a nyerőgépek betiltását (még ha jogilag aggályos is volt!), mert eltűntek a nyomorultak szemei elől. Nem támogattam a pálinka-liberalizációt, mert attól nem leszünk egészségesebbek. Támogatnám az akadálymentesítést – ha lenne végre. Csakhogy utóbbi (is) pénzbe kerül, ami ugye nincs. Ezért - mint az intézménybezárás kapcsán is látjuk - az új kormánypárti logika nem az akadályt szüntetné meg, hanem az akadályozottat.


Talán van remény. Azt látom (vagy csak hiszem?), hogy Áder János köztársasági elnök úr érzékeny e problémákra. Bízom benne, hogy tenni fog valamit az ügyben. Hogy legközelebb arra koccinthasson: nem lettünk nyomorult ország.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Saturday, January 5, 2013

Kommunistahatározó: Fónagy János

Fónagy János Vilmos 1942. július 11-én született Budapesten.


Fónagy János a rendszerváltás előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt 1985-ig.


Fónagy János 1981-tól 1988-ig az Ózdi Kohászati Művek vezető jogtanácsosa volt.




Fónagy János 1993-tól a Fidesz tagja.



Fidesz: Magyarországon működő neokommunista politikai szervezet, mely 2000 milliárd forintnyi magánvagyont zsarolt ki a lakosságból. Működése alatt, noha 6 évnyi lehetősége volt rá, nem hozta nyilvánosságra a kommunista rezsimet szolgáló ügynökök listáját, ezáltal a kommunizmus bűntettei támogatójának tekinthető. Tagjai közt jelentős számban találhatóak az előző kommunista éra politikai életében részt vevő személyek. Programjának központi eleme a magánszektor büntetése és az államosítás. 



Fónagy János 2010-től a Fidesz által működtetett kormány államtitkára.


Fónagy János, a napokban történt új megbízatása szerint a rezsidíjcsökkentés érvényesítését vizsgáló kormánybizottság vezetője.


Fónagy János egy 2013.01.04-én tartott sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy a kormány január 1-jével az áram, a gáz és a távhő lakossági árának tízszázalékos csökkentéséről döntött. Annak érdekében, hogy ez ténylegesen és mindenhol megtörténjen, vezetésével a kormány, valamint a Fidesz-frakció is létrehozott egy bizottságot.



Közüzemi díjcsökkentés: A kommunista/szocialista kormányok bevett populista eszköze a megcsappant népszerűségük visszanyerésére. Akkor van rá szükség, miután az adott kormány elhibázott voluntarista gazdasági politikája megbukott, ezáltal nincs se gazdasági növekedés, se munkahelyek, az emberek életszínvonala pedig meredeken esik. A kommunizmus/szocializmus hagyományainak megfelelően ilyenkor a magánszektortól várják a helyzet megoldását (jellegükből adódóan az ilyen rendszerek szükségszerűen inkompetensek), de nem a magánszektor lehetőségeinek bővítése, hanem további sarcolása révén.



Fónagy János a Népszabadságnak 2013.01.05-én adott interjújában a következőket mondta:


"Persze feltételezem, hogy az érintett cégek nem örülnek. Természetesnek tartanám, ha a mostani bevételcsökkenést fájlalva tárgyalásokat kezdeményeznének velünk. Mi állunk is elébe. Az, hogy a mostani árcsökkentés mely energiacégekre milyen pénzügyi hatást gyakorol, egyelőre nem ismert. A mérték cégenként különböző lehet, de abban biztos vagyok, hogy az 1995–1996-os privatizációk óta a vevők befektetése bőven megtérült. A sok tekintetben monopolhelyzetű közműszektorban kétségtelenül a mostaninál sokkal nagyobb mértékű közösségi tulajdont látnánk szívesen. Csakúgy, mint számos olyan nyugati országban, amelyek közösségi tulajdonú cégei Magyarországon éppenséggel magánbefektetőként jelentek meg. De ez nincs semmilyen összefüggésben a kormány lakossági tehercsökkentési szándékaival. Nem tudunk azonban, hogyan is tudnánk kitérni az elől, ha egy tárgyalás során valamely befektető eladási ajánlattal élne. Akkor ezt a felvetést is megvizsgálnánk. Csakúgy, mint például az E.ON gáznagykereskedőjének és gáztároló hálózatának ügyében."


A fentiek alapján felvethető, hogy Fónagy János Vilmos kommunista.


 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, January 4, 2013

Regisztráció: taktikai visszavonulás vagy stratégiaváltás?

Sokakat meglepett, sok elemzést - köztük a miénket is - tett egy pillanat alatt elavulttá a Fidesz azzal, hogy az Alkotmánybíróság (AB) választási regisztrációt elkaszáló döntése után visszavonulót fújt. Még az elmúlt napokban is pedzegették, hogy csak beírják az Alaptörvénybe mindazt, amit az átmeneti rendelkezésekkel az óév végén törölt el az AB, ma azonban Rogán bejelentette: a 2014-es választás biztosan regisztráció nélkül fog zajlani.


Ahogy ma már írtuk, hát először is: köszönjük Elnök úr! Ugye senkinek nincs kétsége, mi is történt volna, ha még mindig Schmitt lett volna az államfő? És hát az ügyben se legyen senkinek kétsége, hogy a mostani visszavonulást ki rendelte el. Orbán nélkül egy ilyen horderejű kérdés kizárt a Fideszben, ahogy valószínűleg egyik pártban sem lehetne ezzel sem megkerülni, sem lenyomni a párt vezetőjét.


A dolog nyilvánvaló kármentés: ősz elején a megkérdezettek 80%-a nyilatkozott elutasítóan a regisztrációról, ha még ehhez hozzájön a mai alkotmányellenességi verdikt, és mindez úgy, hogy a diákok újra az utcára mennek, az a Fidesznek nagyon nem jó. Ám ha okosak - és miért ne hinnénk ezt róluk? - akkor ezt a nyilvánvaló vereséget a javukra is fordíthatják.


Már tavaly év elején is felvetődött egyfajta konszolidációs igény, hogy hagyjon már alább a forradalmi hevület, jöjjenek végre a csendesebb hétköznapok. Lehet, hogy egy ilyen politikai attitűd kezdődik most? És ahogy tavaly írtuk, lenne erre igény, de pénz nélkül ez nem nagyon megy; még két hónap, és a magánnyugdíjpénztári vagyon után el lehet tapsolni az MNB tartalékait is "konszolidálásra", egy évig biztos kitart, utána meg majd csak lesz valami.


Meglátjuk. Egy pontra nem illesztünk egyenest, de a vázolt lehetőség fennáll. Ja igen: és nehogy valaki komolyan azt gondolja, hogy a Fidesz az elejétől kezdve erre játszott! Dehogy, komolyan regisztrációt akartak, de belátták, hogy ilyen áron nem éri meg. A Békemenet meg mehet tüntetni Rogán és a Fidesz ellen, ha annyira regisztrációt akar.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, January 3, 2013

Regisztráció: Áderrel kerül(t volna) szembe a Fidesz?

Hadd kezdjem azzal, régóta tartozunk egy köszönettel, de minimum lépésének nyugtázásával a köztársasági elnök úr felé. November végén itt, e blogon tettük fel neki a kérdést, hogy mi a véleménye a választási regisztrációnak a Fidesz által különösebb magyarázat nélkül erőltetett intézményével:



És most fog eldőlni, mennyire gondolja komolyan a köztársaság elnöke a nemzet egységének képviseletét. Ha aláírja: vége a még épp épülő "összes magyar embere" nimbuszának. De ha nem... (ezt egyelőre nem tudom elképzelni, de ne legyen igazam)



...írtuk akkor, az elnök úr pedig ránk cáfolt! Még december elején tudatta véleményét: nem írta alá a parlamenti kétharmad által elfogadott jogszabályt, hanem az Alkotmánybíróság (AB) elé utalta. Beadványának várhatóan ma lesz eredménye: az előzetes hírek szerint az AB szinte minden elnöki kifogásnak helyt adott, és mivel időközben az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé erőltetett, valójában nem átmeneti pontokat is törölte, lehetősége nyílik a regisztráció intézményének törlésére is. Áder János vétója nélkül ez a jogszabály feltehetően különösebb további viták nélkül a jogrend részévé vált volna. De jó, hogy Schmitt kopipésztelt...


Ahogy ezt nálunk avatottabbak már leírták, a Fidesz innen két utat választhat: hagyja a fenébe a regisztrációt, jó képet vág a dologhoz, és azt kommunikálja: no lám, miféle diktatúráról beszéltek itt? Hát működik itt a fékek és ellensúlyok rendszere, kérem. Na, milyen elnököt találtunk, nem kivágta, hogy alkotmányellenes? És küldhetünk itt sorban fideszes kötődésű bírákat az AB-ba, hát van ennek foganatja? Látjátok, hogy nincs! Magam is valószínűbbnek látom azonban, hogy nem ezt teszik, hanem nekiállnak hegeszteni, beleírni az Alaptörvény XXIII. paragrafusába, amely az általános választójoggal indul, hogy mégsem olyan általános az. Ha ezt teszi, újra a novemberi, fentebb idézett dilemma elé állítja az elnököt. (Update: nem lett igazam... Őszintén szólva jobb így.)


independence.jpg


Hiába mondják rá sokan, hogy ugyan már, hát ő, az ős-fideszes természetesen a kormánytöbbség bábja: elnökként eddig nem úgy cselekszik. Szimbolikus megnyilvánulásai - beiktatási beszéde, újévi köszöntője - az ország megbékélését szorgalmazó, ez ügyben tenni kívánó elnök képét vetítik elénk, most várhatóan célba érő vétója pedig milliók feleslegesen eltöltött pár órás elfoglaltságát teszi szükségtelenné, és tíz-, esetleg százezrek szavazatát teszi lehetővé, akik talán a szavazókörben szembesültek volna azzal, hogy regisztráció nélkül nem választhatnak. Nehezen tudok olyan ügyet elképzelni, ami ennyire kellemetlenül érinthette a kétharmadot, mint ez. Amilyen vehemenciával áll ki a Fidesz és lelkes támogatói köre a regisztráció mellett, bizony nem az ő bábjuk az, aki ezt a szabályt megbuktatja! Ha pedig őszintének bizonyul az önálló, pártok felett működő elnök modellje - függetlenül attól, hogy Áder hogyan és milyen háttérrel került a székbe - nehezen hiszem, hogy feladná azt. Ha a fideszesség és az autonóm elnöki szerep csap össze, úgy tűnik, Áder az utóbbit választja. Meg is teheti: hacsak ki nem derül (nem tartom valószínűnek), hogy doktorijából csak a tartalomjegyzéket írta saját maga, öt évig ő az elnök, akkor is, ha a Fidesz a feje tetejére áll. Már ezzel is szembe kell(ett volna) mennie a Fidesznek, ha tovább erőlteti az ügyet.


Most kicsit elkanyarodok az elnök úr témájától, de ahogy írtam, valószínűsítem, hogy tovább erőltetik. Viszi tovább a dolgot a saját frakciójuk, pártvezetésük, az ezen a körön belül egyértelműen autoriter vezetőjük gondolkodásmódja. Lássuk be, miután az elmúlt hónapokban ők és lelkes támogatóik beásták magukat egy "a regisztráció ahhoz kell, hogy csak a megfontolt emberek szavazzanak, hát nem jó ez?" pozícióba, ezt nehéz lenne feladatni velük (pláne hogy decemberben már megpörgették a véleményüket kell tandíj, nem kell tandíj ügyben is). És az erőltetéssel nemcsak az elnököt hozhatják dilemmába, de azokat a híveiket is, akik a fideszes kapkodás közepette Áder Jánosban találják meg a mégis vállalható példaképet. Ez sem biztos, hogy nagyon megéri, mint ahogy az egész ügy továbbvitele összeterelheti az ezirányú tiltakozásokat a diákokéval...


UPDATE: Nem vállalták be! Az első (igaz is: Schmitt után a második) érdemi visszakozást láthattuk a kétharmadtól. Nem fog rosszat tenni nekik.


És köszönjük, Elnök úr!


Új posztunk a témában


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, January 2, 2013

Depresszió-indukációt végre Magyarországra!

Nem nekünk jutott ugyan először az eszünkbe, de vessünk tekintetünket ismét jó Kardosként egy igen fontos társadalmi probléma irányába. Itt az ideje hatékonyan enyhíteni a bűnözéssel járó problémákat. Játsszunk el a gondolattal; mekkora haszna származna a társadalomnak, ha a bűnözők a büntetésüket indukált unipoláris depresszióban tölthetnék le szépen, csendben, saját otthonukban.


Kérem, ne, ne nyúljanak egyből a féltégláért, íme kicsit részletesebben a tervezet. Nézzük csak a legfőbb előnyöket:


1.  A bűnelkövetők izolálása rendkívüli terheket ró az államra és az adófizető polgárokra, azaz ránk.


Azt olvashattuk , hogy a büntetés-végrehajtás költségei Kalifornia államban 2012-ben már meghaladták a teljes oktatás költségét, óvodától doktorátusig. És ennek ellenére több mint száz százalékos a kihasználtsága a túlzsúfolt börtönöknek. Építeni kéne még sokat, rengeteget, tolni bele a milliárdokat ezen felül is. Ez nálunk sincs másként, a büntetés-végrehajtás költségei jelentősen emelkednek, évről-évre egyre nagyobb zsúfoltság és egyre riasztóbb biztonsági feltételek mellett. A tendencia nyilvánvaló, rövidesen már nemcsak a szakemberek, de a közvélemény számára is nyilvánvalóvá válnak a büntetés-végrehajtás elborzasztóan magas költségei.



Mint oly sok helyen, Magyarországon is a büntetési tételek emelésével, törvényeink szigorításával akarnak küzdeni a bűnözés -igencsak valós- terjedése ellen, (gondoljunk csak a mostani rendpártiság dicséretes erősödésére, Három Csapás törvényre stb.) Mindenkinek, akinek van halvány lövése is a témában, az tudja, a bűnelkövetés volumenének csökkenése nemcsak Kaliforniában, de nálunk sem  fog összejönni, csak sok-sok új börtönt kell majd építeni és üzemeltetni az adófizetők pénzéből. Aki nem hiszi járjon utána. Annyi lélegeztetőgépet lehetne venni a spórolásból, hogy alig férnének a kórházakba.


Ingyenbe' lennének otthon, kellene még egy kis pánikbetegség is hozzá, hogy ne akarjanak elmászkálni még véletlen se, de azt már tuti nem lenne nehéz hozzátenni. Havi egy injekció, és mehetsz szépen hazafele. Rátenni még egy elektronikus, nyomkövető karperecet, hogy ne tudjon meglógni a következő havi adag elől. Így válhatna a háziőrizet egycsapásra lényegesen jobb alternatívává, mint a börtönbüntetés.


2.  Komoly visszatartó ereje lenne a megoldásnak, így ez az alapcél teljesülne. Be lehetne zárni egy csomó börtönt, nagy vagonnyi pénzeket megspórolni. A visszaesési ráta szerintünk nem lenne túl magas, a büntetés letöltése közben a bűnelkövetés ismétlődése sem tűnik valószínűnek. A Társadalom és a Közjó legfőbb érdeke egyértelmű ebben a kérdésben - mint az talán nem mindenki számára köztudott - nem a megtorlás a cél, hanem a bűncselekmények elkövetését  megakadályozni. Elterelni a potenciális elkövetőket a Bűn Világától, - illetve ha a káros cselekedet már megesett - akkor elrettenteni az elkövetőt a bűnismétléstől, minimálisra csökkenteni a visszaesés esélyét. 


Az is köztudott, hogy történtek-e orvosi kísérletek, vizsgálatok ezirányban is. Bizonyára megtörtént már, Mengeléék, vagy a 731-es alakulatban a  japók Mandzsúriában  alaposan megnézték, mit lehetne tenni. Esetleg az usákos fiúk valamelyik műintézményükben a hatvanas években, sőt akár mostanság is, 9/11 után. Nem lenne szégyen a sürgető kényszerben ismét kelet felé, Kína esetleg Korea felé tekintenünk hogy felleljük a szükséges alapkutatások eredményeit. Más, magukat dőrén civilizáltabbnak tartó országok is megtették ezt, a mindennapokban alkalmazva a kutatások eredményeit, így szégyenkezésere nem lenne igazán okunk.



3. Ugyancsak közismert, hogy a gyógyszeripar gigászi bevételeinek jelentős hányadát adják immár az antipszichotikumok.  A depresszió-ipar mára már tízmilliárdos dolláros üzletté vált, gigászi gyógyszermultik nőttek ki gombaként szerte a világban.


Az új antidepresszánsok formuláit, hatóanyagait  sok ezer tudós és kutató keresi minden pillanatban. Ha ezt kibővítjük egy sajátos, unortodox, új kutatási területtel, a depresszió-indukáció kutatásával,  akkor az ugyanígy nagy üzlet lenne Magyarország számára. Hiszen erről szól ugyebár az orvostudomány meg az élettan egy szép nagy része; ahol szervezetben végbemenő folyamatokat gátolni lehet, ott serkenteni is képesek lehetünk. Csak éppen Nem gátolni kell a szelektív szerotonin-visszavételt, hanem ellenkezőleg; serkenteni. A magyar, világszerte híres gyógyszerkutatás és -vegyészet új szárnyakra lelhetne. Az innovatív metódus kifejlesztése sok ezer új iparági munkahelyet teremtene a nehéz gazdasági helyzetben, kurrens és jól fizető nemzetközi exportcikkre tehetnénk szert, hiszen a Világ döntéshozói gyorsan rádöbbennének az új, elsőre talán kissé meglepő, de hatékony megoldásra a depresszió-indukációs gyógyszercsaládban.


Itt lenne az alkalom, számításaink szerint durván havi egy ezresből tokkal-vonóval kijönne a kezelés. Ha valaki megkérdőjelezné a hasznosságát, előnyeit a többi alternatívával szemben akkor csak mutatni kellene neki pár ismeretterjesztő filmet a Spektrumról/Discoveryről. 


A személyi szabadság brutális korlátozása, azaz a börtönbe kényszerítés egyaránt jelentős joghátrányt és életminőség romlást okoz a bűnelkövetőnek és annak családjának is, ez nem kérdéses. Bekerülni egy cellába nyolc kancigindo-magyar bűnözővel, bőven elegendő hátrányt jelent, hogy ha nem is dalolva, de önként alávessék magukat a depresszió-indukációs eljárásnak, az új, civilizált megoldással. Elkerülhető lenne a most minennapos ún. bűnöző-akadémia ártó működése, a hűvösön, egymást kiokosító bűnöző generációk létrejötte, a belső képzés, a tippek átadása, csoportok szerveződése.


Egészen kis bűncselekményektől alkalmazható lenne, például: kétszázzal meszelnek le az úton? Puff, 2 hét indukált depresszió. Lopások, csalások, betörések? Mind-mind megkaphatnák a megfelelő tételt érdemeik szerint. Mint büntetési tétel a közösségi élet szabályainak megszegőinek széles skálájával szemben gyorsan, rugalmasan bevethető módszerré válhatna.


Összefoglalva:



  • Komoly visszatartó erő a bűncselekmény elkövetésétől -> pipa

  • Elítélt társadalomtól és a többi bűnözőtől való hatékony elkülönítése -> pipa

  • Költséghatékonyság, gyors és hatékony bevethetőség ->pipa

  • Magyar gyógyszeripar óriási fejlődése, hatalmas nemzetközi bevételek a magánszférába és az államkasszába egyaránt, új kutatási-oktatási centrumok létrejötte, új szinergiák és iparágak létrejötte  -> pipa


Végezetül:


Ne gondoljuk hogy az orvostudomány eredményeinek össztársadalmi célú felhasználása az ördögtől való, civilizálatlan, jogsértő és példa nélkül való lenne. Több évtizede folyamatosan alkalmazzák nemzetközi szinten is például a hormonkezeléseket, gyógyszeres, vegyi kasztrációt a szexuális bűnözők, pedofilek, ragadozók pusztító vágyainak fékentartására is, méghozzá például Németországban és Csehországban és a világ számos más országában is, méghozzá önkéntes alapon! Az első itthoni reakciók is bíztatóak a honi jogalkotók véleményében.


"Végre úgy élhetek, hogy tudom, nem jelentek veszélyt senkire" - mondta a Pavel nevű férfi, aki még az 1980-as években, 18 éves korában késelt halálra egy 12 éves kisfiút, amiért hét évet töltött börtönben és ötöt pszichiátriai kezelés alatt. "Tartalmas életet élek. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy van segítség" - idéz az Origo.


Ha ezt összehasonlítjuk a felvetett depresszió-indukációval, az egyértelműen civilizált és etikus megoldás lenne; hatékonyan csökkentené az elkövetővel való bánásmód és a társadalom sérelmeit, gyors, hatékony, olcsó megoldással.


Használnunk kellene nekünk is.


Gondoljuk át, depresszió-indukáció.


Lenne értelme, csak akarnunk kellene.


Egy kattintás, és nem maradsz le a posztokról: