Tuesday, January 14, 2014

Paks: az oroszok kijöttek a spájzból

Megállapodott Orbán és Putyin: pályáztatás nélkül a Roszatom épít két új erőművi blokkot Pakson.


Bár jómagam nem vagyok eleve atomenergia-ellenes, ez - különösen a beruházás költségeiben mutatkozó nagyon komoly bizonytalanságok és a hosszú távú anyagi és technológiai elköteleződés miatt - így, ezen a módon megkötve nagyon komoly aggályokat vet fel. Ami ezek közül talán a leglényegesebb, az a legitimáció kérdése. Az ügyben az Országgyűlés érdemben tudtommal 2009-ben hozott határozatot:



Az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján - összhangban a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat 12. f) pontjával -, a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. (kiemelés tőlem: TG)



A határozat tárgyát (elvi hozzájárulás az új blokkok létesítésének előkészítésére) nehéz úgy interpretálni, hogy az Országgyűlés döntött volna arról, hogy (ebben a logikai sorrendben):



  1. Hosszú távú energiaigényünket atomerőmű-építéssel kívánjuk megoldani;

  2. A tényleges költségek figyelembevételével kell nekünk a paksi bővítés;

  3. Pontosan két blokkra van szükség, 2400 MW névleges kapacitással;

  4. Az építési költségek erejéig vállalja az ország további jelentős eladósítását (első ránézésre a GDP-arányos adósság 100% fölé megy ezzel);

  5. A beruházási megbízást pályázat nélkül adja meg;

  6. A beruházási megbízást az orosz Roszatom kapja.


Lehet, hogy ebben naiv vagyok, de a fenti döntések mindegyikét valamiféle népképviseleti alapon kellett volna meghozni. Nem így történt: Orbán gyakorlatilag egyedül döntött ezermilliárdok és az ország jövőbeni mozgástere felett. Persze lehet a kétharmados felhatalmazásra hivatkozni, de ez az érv csak akkor állná meg a helyét, ha a kétharmados parlamenti felhatalmazást kapó kormány megválasztása előtt nyilvánvalóvá tette volna: ez a szándéka, az szavazzon rá, aki ezt szeretné. Ilyen pedig ebben az ügyben sem mutatható fel.


backagain.jpg


Még azt is el tudom képzelni (sőt, ez akár egy lehetséges helyzet is), hogy hazánk következő évtizedekre vonatkozó energiaellátása csak atomenergiával oldható meg. Ebben az esetben viszont érdemi társadalmi vitára kellett volna ezt bocsátani. Én például erről a dologról meggyőzhető vagyok, nem utasítom el a dolgot alapból. A sumákolás láttán viszont nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy a fő szempont nem ez, hanem a leendő építkezési munkák baráti irányba terelése lenne. Egy ilyen kérdés akár a mostani választáson is középpontba kerülhetne (nem fog), ad abszurdum az ellenzők le is győzhetnék (nem fogják) a Fideszt. Akkor mennyibe kerülne a visszalépés? És bár a kapcsolat nem közvetlen, egy kérdést kötelező felvetni: vajon az INA szóba került a moszkvai találkozón?


Az pedig már csak hab a tortán, hogy 2007-ben a Fidesz szakértője hasonló, de ennél lényegesen kisebb volumenű megállapodások után nevezte elvtelennek az akkori kormányzat Oroszország-politikáját, illetve hogy 2008-ben Orbán emlegetett puccsot a parlament ellen ugyanilyen háttérrel. Hívei - sőt nemcsak ők - nyilván egyetértettek ezzel. És most mi a helyzet? Ez most nem "puccs"?


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Tuesday, January 7, 2014

Kerényi a válasz

Azt tapasztaltam, hogy sokakban felvetődött az a kérdés, hogy valaki, aki olyan kvalitásokkal rendelkezik (rendelkezett?) mint Orbán Viktor, vajon jónak, helyesnek véli-e a kormányzásnak azon módját, amit választott, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy ez a legbiztosabb út a hatalmon maradáshoz, erre buknak a leginkább a szavazók. Az első eset mindenképpen nagyon szomorú, és amint az a közvéleménykutatásokból kiderül, a második is az, hiszen ez a végtelenül sötét és kártékony nemzetieskedő, államparti politika a választók többségének fekszik.


Én azért már jó ideje azt gondoltam, hogy helyesnek kell, hogy tartsa, mert amit az elmúlt cirka másfél évben az ellenzék produkált, az bőven elég ahhoz, hogy a Fidesz hatalmon maradjon. Egészen biztos azonban csak most lettem benne.



A kultúrpolitika nyilván nem a legmeghatározóbb, legfontosabb szegmense egy kormánynak, nem ez mozgatja leginkább a szavazatokat, mégis egy kultúráért felelős miniszterelnöki megbízott személye ad választ erre a kérdésre. Az történik ugyanis, hogy Kerényi Imre egyfolytában lejáratja a kormányt, és nemigen csinál emellett mást. Felmerül a kérdés, hogy mit tud. Mit tud az, akinek szabad pofátlanul buziznia, ez még akkor  sem jelent gondot, amikor már a Magyar Nemzet Online-ban támadják. Ez egy olyan pillanat volt, amikor sokan hitték, hogy Kerényire megvan a "kilövési engedély". Tévedtek, a kormányt a legkevésbé sem zavarta, hogy a legszervilisebb lapja küldi el a búsba az egyik emberüket. Aztán összeállított egy mérhetetlenül kínos könyvlistát, és megsértett egy rakás szerzői jogot. A kormány nem alkalmazott retorziót. Most pedig itt van ez a Magyar Krónika nevű rákosista szemét, megírta, meghívott másokat is, hogy megírják, és elindított egy roppant fontos elhatárolódási lavinát. Számos fontos jobboldali - igen, őket talán még lehet így nevezni -, de mindenképpen kormánypárti értelmiségi utasította el, ezt az egyszerre kínos és nyomasztó ajánlatot. Vele azonban továbbra sem történt semmi. Ott van a helyén. Ez tehát nem csak azt a kérdést teszi fel, hogy mit tud, de megválaszolja azon kérdésünket, hogy Orbán Viktor miért csinálja úgy, ahogy. Azért, mert igenis helyesnek tartja, hiszen most pontosan az nem érdekli, hogy kik határolódnak el tőle,- ily módon tehát, hogy hogyan csökken a népszerűsége- ez láthatóan nem számít, csak egy: Kerényivel együtt, végigvinni, amit elterveztek, amit helyesnek tartanak.


Szerintem ez a legrosszabb az egészben. Most már biztosan tudjuk, hogy Orbán Viktor nemcsak a társadalom kádári kisigényűségére játszik, hanem hittel vállalja ezt a piszkos gazemberséget.


Ja, egyébként sok vizet nem fog zavarni az újság, bízzunk benne, hogy mondjuk sokszor annyi embert elrettent majd a FIDESZ- től, mint annak korábbi önlejáratómesterei.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Saturday, January 4, 2014

Csoda, doktor

Hű, de izgulok. Még csak öt perce ülök itt Dr. Ku Ruzs Lo főorvos úr várójában, de máris érzem a gyógyulást. Ezek a pozitív energiák nagyon beindultak. Érzem, ahogy rendet tesznek a testemben. Hallottad, hogy állítólag a kínai csodadoktorok sokkal jobbak, mint az igaziak? Na, végre van egy nemzeti magyar kormány, amelyik ezt felismerte és ennek megfelelően legalizálta a praxisukat. Az, hogy a többi országban ez elképzelhetetlen? Ugyan, azok mind hülyék! Igen-igen, ebben az ügyben is.


Azt vágod, hogy állítólag kézrátétellel, akupunktúrával, meg ilyenekkel jobb eredményeket lehet elérni, mint műtéttel? Na, azért mondom. És állítólag az orvosi műszergyártó lobbi szorította ki őket, hogy eladja a szikéit, pedig ez a kínai izé nagyon ősi dolog. Ez igazi tudomány, apám, tudod, mint a csillagjóslás. Tudod, az energia folyik, aztán azt kell megfogni és jó helyre irányítani. De csak a pozitívat ám.


Csak megsúgom, hogy ez segít megoldani az egészségügy problémáit, nem a pénzpumpa. Hát gondolj már bele, mennyivel olcsóbb sámánokkal dolgozni, mint modern orvostudományos marhaságokkal, meg szakemberekkel. S különben is megszokhattad, hogy a kínai mindig olcsóbb, nem? Na, akkor itt mért ne működne?


sarkanyfuarus.jpg


Ja, meg hát a gyógyszerről nem is beszélve, Hát nehogy már az agyonellenőrzött, méregdrága nyugati szart vetesse meg velem az orvos, amikor a kínai fog egy marék füvet és meggyógyít vele, érted? Ja, ha már itt vagyunk, akkor amúgy igazán legalizálhatnák végre a füvet is, mert állítólag baromi jótékony hatású. Komolyan, jókedvű leszel tőle. Hallottam.


Na, de most már befejezem, mert szólítanak. Dr. Ku Ruzs Lo-nak is drága ám az ideje, nagyon sokan várnak rá.


És egyre többen. Mert már csak benne látják a megoldást.



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Monday, December 30, 2013

Évzárásra: a blogger kampányol egyet a saját műfaja ellen

Jó szar év volt ez az idei. A kormányban nőtt a komcsifaktor, az ellenzék szánalmasabb mint valaha, továbbra sincs jó választás, jaj, jaj, jaj. Háborgunk, dühösen értetlenkedünk, ha az állam hatalmát építő törvényre hasonló célú népszavazási kezdeményezéssel, a választási csalásra csalással reagálnak. Borzasztóan cikinek gondoljuk, hogy az ellenzéki összefogásról papoló volt miniszterelnök hívei megalázzák a legnagyobb ellenzéki párt elnökét, miközben az épp beszélne, és eszeveszettül kulturálatlannak tartjuk, hogy a Házelnök milyen szavakat használ az előbb említett volt miniszterelnökre. Rémesnek és rossz üzenetnek tekintjük, hogy ugyan magánterületen, de mindenki számára látható helyen Horthy-szobrot avatnak, miközben keresve sem találjuk a jó ízlést azokban az ellentüntetőkben, akik önként, egy jó poén, egy flashmob erejéig sárga csillagot vesznek magukra. Kiakasztóan múltrendszerinek érezzük, hogy mekkora hatalma van az MMA nevű dolognak, de a fölött sem tudunk nyugalommal átsiklani, hogy mindenki egy rohadt náci, aki nem kedveli a Nemzeti Színház volt igazgatóját. Lazán alkotunk megalapozatlan, fanatizáló véleményt, de bátran szidjuk az anyját annak, aki ugyanezt teszi a nekünk nem tetszővel.


No_2013-300x286.jpg


Na, szerintem ne legyen így! Végül is, nem oly mindegy? Hát pont ezek ne történnének meg itt? Azért ne felejtsük már el, hogy hol vagyunk! Itt. Nem mellesleg itthon. Ha egy mód van rá, ne gyűlöljük együtt azt, aki háborút emleget és lélekölő viadalt, inkább csak ne hassa át az életünket, de kedveljük együtt azt, aki szeretni tanít!


Jó szar év volt ez az idei. Freddie Mercury most sem támadt fel, megint voltak sikertelen udvarlási próbálkozások, sőt a karácsonyi töltött káposzta sem lett tökéletes, és persze a nyolcegy is. A többi meg nem számít.


BUÉK!

Sunday, December 29, 2013

Mi lesz a takarékszövetkezetekkel?

Júniusban írtunk a takarékszövetkezeti szektor fideszizálásáról nemzeti érdekek alá vonásáról. A folyamat azóta a várt menetrend szerint haladt. A kormány lényegében az aláírod vagy véged módszert alkalmazva kikényszerítette a szektor központosítását, majd a már korábban állami érdekszférákba volt cégekkel együtt elkezdte egy rendkívül széleskörű intézményrendszer kiépítését. A takarékokban tulajdonrészt szerzett a Posta, mely cég a korábbi banki megállapodásokat felmondva az FHB-val alakított ki együttműködést, melynek élén a kormányhoz közel álló, korábbi OTP alelnök és Csányi-rivális Spéder Zoltán áll. A Posta és az FHB együttműködése már korábban megkezdődött, amikor is közösen szereztek tulajdont a többek közt a dijnet.hu közüzemi számlafizetési szolgáltatót is üzemeltető Díjbeszedő Holdingban.



Ezek alapján egy olyan állami tulajdonú cégcsoport felállításának a terve bontakozott ki, amelyik a lakossági számlavezetéstől kezdve, a hitelezésen át a villanyszámla befizetéséig mindent egy kézben tart. Tekintve a takarékok és a posta kiterjedt infrastruktúráját, az állam ezzel a cégcsoporttal lényegében a teljes lakosságot elérheti és kiszolgálhatja, gyakorlatilag a mindennapi élethez szükséges minden pénzügyi tranzakció tekintetében. A lakosság nagy részének egyszerű számlavezetésen és a rezsi számlák egyszerű teljesítésén kívül nincs szüksége bonyolult pénzügyi megoldásokra. Egy ilyen szervezettel az állam könnyedén letarolhatja a számlavezetési piacot. 


Azt már tudjuk, hogy az államilag kontrollált piac mihez vezet. Láttuk a példát a trafikoknál, ahol az állam a forgalmi adatok birtokában minden teketória nélkül betiltotta a sikeresen működő trafikokat. Ennek tükrében tekinthetünk arra, hogy vajon mennyire lenne szerencsés, ha a lakossági pénzügyi adatok is állampárti kontroll alatt lennének. 



Ehhez képest jött meglehetős hirtelenséggel a hír, hogy a kormány máris túladna a Takarékbankban szerzett részesedésén. A kormány közleménye szerint nemzetközi pályázatot írnak ki. A kiírás ezen pontja annak fényében különösen mulatságos, miszerint a jelenleg is deklarált kormánycél a pénzügyi szektor magyar tulajdonosi körének növelése. Most akkor a kormány eddig hazudott, vagy most akar valakit átverni? A kérdés nyilván költői. A cél a nemzetközi pályázattal minden bizonnyal az EU szervezetek aggodalmaskodásának enyhítése, de ne legyenek kétségeink, hogy a fidesz már most tudja, kinek fogja átjátszani a szektort. 


Az sem lehet véletlen, hogy az ügyletet még a választások előtt le akarják zavarni. Ekkora piaccal nem kockáztatnak. A nemzeti tőkéseket mindenesetre jól felkészítették a vásárlásra. Csak decemberben 28 milliárdnyi megbízással.



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Saturday, December 21, 2013

Egy levél Horváth Andrásért

"Mint tudjátok, a rendőrség házkutatást tartott az ex-NAV-os Horváth Andrásnál, melynek során a nyomozók magukkal vittek minden olyan dokumentumot, amely az ügyben Horváth kezében bizonyítékként szolgálhatna. (Igaz, tették ezt „elismervény ellenében” – azonban nem lehet kétségünk afelől, hogy ezzel a lefoglalással szinte tetszőleges időre megakadályozhatják a feljelentőt abban, hogy igazát bizonyíthassa. És akkor még csak e lefoglalás a „legenyhébb” esetleges következményét említettük…)


Az ez év őszén elfogadott, a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény előterjesztése bevezetőjében az alábbiak szerint fogalmaz:


„Minden, a közérdekű bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor — a 3 . § (4) bekezdésében foglalt intézkedések kivételével1 — jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne.”


A Fidesz-rezsim ismét átlépett egy határt: ez az eljárás a putyini Oroszországra jellemző, nem pedig az Európai Unió egyik tagállamára. Mi, akik napról napra foglalkozunk a magyar közélettel és a politikával, a hatalom viselkedésével és céljaival, nem mehetünk el szótlanul a történtek mellett!


A kérdés nem arról szól, hogy igaz-e részben, vagy teljes egészében az, amit Horváth András állít – a kérdés az, hogy miképpen viselkedik az állam az állampolgárral, a közérdekkel és a nyilvánossággal szemben. Egy jóhiszemű és demokratikus állam és államhatalom ilyen esetben nem léphet fel megfélemlítőleg és korlátozólag az államhatalmi szerveket kritikával illető állampolgáraival szemben – mert ezzel gyakorlatilag megsemmisíti azt a bizalmi alapot, amely nélkül demokrácia nem létezhet: az állampolgárok bizalmát abban, hogy az állam az állampolgárok közösségének érdekeit képviseli, nem pedig saját magát védi – ha kell, a közérdek, az állampolgárok és a törvények ellenében is.


A történtek után, nem „pártpolitikai kérdés” az, hogy fel kell lépnünk ezzel a hatalommal és ezzel az állami attitűddel szemben: ez a demokrácia vagy nemdemokrácia kérdése!


Kérünk Benneteket, hogy az alábbi rövid idézetet juttassátok el e-mailben Orbán Viktor miniszterelnöknek (cím: orbanviktor@orbanviktor.hu):


A rablók, a nagyok,


Ellopnák a drága, fényes napot!


De van eszük, s a kezük


Mind egymáson kapaszkodva függ.


 


Szalmaszálért megfizetsz,


Ám egy kazlat elvihetsz:


Ez az eset tanulsága…


De megállj, főszakács, jössz te még az én utcámba!


(Fésűs Éva: A palacsintás király – Csöröge udvari bolond „kaloda-dala”)"



Thursday, December 19, 2013

Házkutatás NAV-ügyben: bejelentővédelem NER-módra

"Ha bármely, az államhoz köthető gazdasági ügyben jogsértésről van tudomása, tegyen feljelentést, hiszen ez kötelessége is" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2012. május 7-én a Parlamentben Karácsony Gergelynek. Nem először és nem utoljára: ez rendszeresen visszatérő érv, ha az országgyűlésben oligarchavádak kerülnek elő. Tiszta és egyenes beszéd.


2013. novemberében Horváth András volt adóhivatali alkalmazott a nyilvánosság elé állt, kijelentve, hogy az APEH/NAV működésében már az előző kormányzati ciklus óta olyan visszasságok tapasztalhatók, amelynek eredményeként a hivatal nem akar vagy nem tud fellépni éves szinten 1000 milliárdos nagyságrendű áfacsalási ügyekben. Bár konkrét ügyeket nem említett, a csalási eljárás mikéntjét felvázolta. A későbbi hetekben (és talán korábban is, csak akkor még senki nem figyelt fel erre) a NAV több olyan adócsalási ügyben is sikeres felderítésről számolt be, amelyeket ilyen módszerrel követtek el.


zolddossziex.jpg


Horváth úr azonban itt nem állt meg, és talán a fent idézett miniszterelnöki szavak bátorítására feljelentést is tett. Időközben a NAV is feljelentette Horváth urat, jogosulatlan adatkezelés és személyes adattal visszaélés miatt. Csütörtök reggel aztán megállt a nagy fekete autó Horváth úrnál, és házkutatás keretében a rendőrség begyűjtötte a bizonyítékait a saját, a NAV működését célzó feljelentésének ügyében, hiszen azok a bizonyítékok a NAV ellene beadott feljelentésének ügyében. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek: én azért biciklivel megyek, mondja az államszervezet a kisembernek. Eddig a pontig mi is mindig konzekvensen hozzátettük a sztorihoz, hogy: ha igaz. A mai házkutatás és a bizonyítékok lefoglalása szerintünk hiba volt: anélkül, hogy látnánk a bizonyítékokat, kezdjük elhinni, hogy Horváth úrnak igaza van. Márpedig ez mostantól - ó, milyen ismerős ez már egy jó évtizede - megint hitkérdés.


Ha tudsz egy törvénysértésről, akkor az állam számára fontosabb téged fülöncsípni, hogy jogosan tudsz-e róla, semmint felderíteni az ügyet.


Tegyük még hozzá, hogy a Fidesz eddig milyen lelkesedéssel akadályozta meg Horváth urat abban, hogy a Parlament (al)bizottságai előtt bemutathassa a bizonyítékait, és nehéz szabadulni a látszattól, hogy ebben nyakig benne vannak, és valahogy szeretnék eltussolni. Ezt egyébként valószínűleg az elhallgatással könnyebben elérték volna - a karácsonyi pörgésben eléggé "leült" az ügy, most azért sikerült egy adag olajat a tűzre önteni. A Fidesz remekbe szabott kommentárja szerint "a rendőrség végzi a munkáját a NAV-ügyben, az adóhatóság volt dolgozójának, Horváth Andrásnak pedig minden bizonyítékot át kellene adnia a nyomozóhatóságnak". Arra azért kíváncsi lennék, a fideszes hívek mekkora része gondolja azt, hogy ez a házkutatás nem "megrendelésre" történt. Horváth úr pedig, ha nem is teljesen önszántából, de "átadta bizonyítékait" a nyomozóhatóságnak, ha nem is pont abban az ügyben, amiben akarta. Majd azt mondhatja nekik, amit az egyszeri autós a rendőrnek, amikor a jogosítványát kéri: már nálatok van, waze...


A sztori további üzenete kettős:



  1. A miniszterelnöki biztatást mégsem érdemes szó szerint venni. Ha pedig ez így van, akkor érdemes végignyálazni, milyen ügyekben adott ilyen választ a kormány, és úgy tekinteni, mintha nem válaszolt volna.

  2. Márcsak azért sem érdemes szó szerint venni, mert látszik, hogy az állam és üzemeltetői milyen komolyan veszik a bejelentéseket és a bejelentők védelmét: ők maguk - illetve intézményeik - próbálkoznak a bejelentő lejáratásával, ellen-feljelentéssel élnek, majd a személyes szférájukba is hatolva nehezítik, vagy akár el is lehetetlenítik a saját ügyük vitelét. Az üzenet a kisember felé egészen világos: fogd be a szád! Ez valóban hadüzenet sok mindennek, amit fontosnak tartunk.


Innentől pedig mindenki döntse el saját magában, hogy befogja-e? Hogy cenzúrázza-e saját magát? Mindenkinek az egyéni döntése: de ebből fog összeállni, hogy mit tudnak és mit mernek megtenni az állam és annak működtetői.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket: