Showing posts with label mutyi. Show all posts
Showing posts with label mutyi. Show all posts

Thursday, January 30, 2014

Atomvoks-sorompó

A Nemzeti Választási Iroda elutasította az Együtt-PM népszavazási kezdeményezését Paks 2 ügyében, lényegében formai (eljárási) okokra hivatkozva. Ha az indítványozók táborához tartoznánk, most felháborodottan kiáltanánk: „Na ugye! Nesze neked demokrácia!”. Ha kormánypártiak lennénk, elégedetten csettintenénk: „Na ugye! Nesze nektek, okoskodó ballibák!”. Mi azonban valami egészen mást gondolunk. Vigyázat, konteó következik.


Mi (továbbra is) azt gondoljuk, hogy ami itt folyik, az nem több ócska színjátéknál. Egyrészt egyre kevésbé hisszük azt, hogy a véletlennek köszönhető, miszerint Orbán moszkvai kalandja (Paks 2 aláírása) és a baloldali Össze(vissza)fogás bejelentése épp ugyanarra a napra esett. Mert két dudás egy csárdában bizony nagyon össze tudja zavarni a vendégeket, azaz minket, választókat: a két nagy hírértékkel bíró esemény antagonisztikus hatásának köszönhetően, néhány gagyi tüntetésen – a másik oldalon pedig unalmas Gyurcsányozáson – kívül nem is történt semmi különös. Ezt erősíti a mainstream média megosztottsága is azokon a napokon, ahol (csak egy kiragadott példa) az Index folyamatosan címlapon tartotta a Paks-témát, míg a konkurens Origo ehelyett inkább a baloldali összefogósdival foglalkozott. Kétséges, hogy munkamegosztás céljából tették volna mindezt.


nuclear_power_smile.jpg


A népszavazási kezdeményezés a színjáték része lehet: az a baloldal, amely nyakig benne van az ilyen volumenű üzletekben, mint Paks 2, s amely baloldal az egészhez készséggel asszisztált saját kormányzása idején, most mégis fel kell, hogy mutasson valamit, ami a biznisznek ugyan nem árt, de a szavazótábort mégis meggyőzi arról, hogy ők „a jó oldalon állnak”. Tehát mi itt teendő? Adjunk be egy kamu népszavazási kezdeményezést, amit persze majd („hála Istennek”) visszadobnak és ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.


Ezzel megállítottunk egy száguldó (s talán az üzletünket elsöprő erejű) atomvoksot, ráadásul el is szívtuk a levegőt mindenki más elől, hiszen azzal hitegettük az országot, hogy: „Emberek, mindenki nyugodjon le a p.…ba! Senki ne csináljon semmit! Mi már beadtuk a népszavazási kérelmet!”.


Ugye, az nem lehet, hogy milliós szavazótábort és számos szakértőt maga mögött tudó, több évtizedes politikai és jogi tapasztalattal bíró baloldal nem tud megfelelően végigvinni egy szimpla népszavazási kezdeményezést? Ugye, nem? A választások után pedig úgyis mindenki beletörődik mindenbe és elfelejti ezt az egész őrületet. Ugye-ugye? Na ugye.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Sunday, December 29, 2013

Mi lesz a takarékszövetkezetekkel?

Júniusban írtunk a takarékszövetkezeti szektor fideszizálásáról nemzeti érdekek alá vonásáról. A folyamat azóta a várt menetrend szerint haladt. A kormány lényegében az aláírod vagy véged módszert alkalmazva kikényszerítette a szektor központosítását, majd a már korábban állami érdekszférákba volt cégekkel együtt elkezdte egy rendkívül széleskörű intézményrendszer kiépítését. A takarékokban tulajdonrészt szerzett a Posta, mely cég a korábbi banki megállapodásokat felmondva az FHB-val alakított ki együttműködést, melynek élén a kormányhoz közel álló, korábbi OTP alelnök és Csányi-rivális Spéder Zoltán áll. A Posta és az FHB együttműködése már korábban megkezdődött, amikor is közösen szereztek tulajdont a többek közt a dijnet.hu közüzemi számlafizetési szolgáltatót is üzemeltető Díjbeszedő Holdingban.



Ezek alapján egy olyan állami tulajdonú cégcsoport felállításának a terve bontakozott ki, amelyik a lakossági számlavezetéstől kezdve, a hitelezésen át a villanyszámla befizetéséig mindent egy kézben tart. Tekintve a takarékok és a posta kiterjedt infrastruktúráját, az állam ezzel a cégcsoporttal lényegében a teljes lakosságot elérheti és kiszolgálhatja, gyakorlatilag a mindennapi élethez szükséges minden pénzügyi tranzakció tekintetében. A lakosság nagy részének egyszerű számlavezetésen és a rezsi számlák egyszerű teljesítésén kívül nincs szüksége bonyolult pénzügyi megoldásokra. Egy ilyen szervezettel az állam könnyedén letarolhatja a számlavezetési piacot. 


Azt már tudjuk, hogy az államilag kontrollált piac mihez vezet. Láttuk a példát a trafikoknál, ahol az állam a forgalmi adatok birtokában minden teketória nélkül betiltotta a sikeresen működő trafikokat. Ennek tükrében tekinthetünk arra, hogy vajon mennyire lenne szerencsés, ha a lakossági pénzügyi adatok is állampárti kontroll alatt lennének. 



Ehhez képest jött meglehetős hirtelenséggel a hír, hogy a kormány máris túladna a Takarékbankban szerzett részesedésén. A kormány közleménye szerint nemzetközi pályázatot írnak ki. A kiírás ezen pontja annak fényében különösen mulatságos, miszerint a jelenleg is deklarált kormánycél a pénzügyi szektor magyar tulajdonosi körének növelése. Most akkor a kormány eddig hazudott, vagy most akar valakit átverni? A kérdés nyilván költői. A cél a nemzetközi pályázattal minden bizonnyal az EU szervezetek aggodalmaskodásának enyhítése, de ne legyenek kétségeink, hogy a fidesz már most tudja, kinek fogja átjátszani a szektort. 


Az sem lehet véletlen, hogy az ügyletet még a választások előtt le akarják zavarni. Ekkora piaccal nem kockáztatnak. A nemzeti tőkéseket mindenesetre jól felkészítették a vásárlásra. Csak decemberben 28 milliárdnyi megbízással.



Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Friday, December 13, 2013

Idegen nyelv, haladó nemzeti együttműködőknek

Lassan ébredeznek a nyelviskolák és kezdik végre felfogni, hogy rémálmuk valóra válni látszik: az ő lábuk alól is kihúzzák a szőnyeget. Talán azért nem hitték eddig, hogy sorra kerülnek, mert - a trafik- és kaszinó-mutyik esetét párhuzamba állítva - ők legalább társadalmilag hasznos tevékenységet végeztek. Eddig.


Az új felnőttképzést szabályozó törvény és a kapcsolódó rendeletek hatályba lépése óta csupán néhány kritikus hangvételű közleményre és panaszkodással gazdagított interjúra futotta a nyelvtanárokat és nyelviskolákat képviselő szervezetek vezetői részéről - amit a NER robogó vonatának zaja persze könnyűszerrel elnyomott. E bátortalanság és a megkésett panaszok viszont végzetes hibának bizonyultak, mivel a gépezet láthatóan maga alá gyűri az ágazatot. Hogy tudatosan teszi-e mindezt, azt mindenki maga döntse el, én a magam részéről a következő lehetőségeket tudom felvázolni:


1. Nem tudatosan teszi. A Kormány és befolyása alatt dolgozó Országgyűlés olyan túlbuzgó módon akar fellépni a szélhámosok, „maffiaiskolák” ellen, hogy nagy igyekezetében ellehetetleníti az egész ágazatot (magas akkreditációs és egyéb költségek bevezetése miatt jelentősen megugró nyelvi képzési díjak; szaknyelv tanításának lehetősége kizárólag az adott szakma művelői részéről; felesleges napi szintű adatszolgáltatás; nyelvtanárokat terhelő egymilliós kaució; az egyedi igényeknek megfelelő, egyénre szabott, rugalmas megoldások kizárása a külön engedélyeztetési eljárásoknak köszönhetően stb.). (megjegyz.: a legújabb rendeletben foglaltak az előbb felsoroltakat nem cáfolják!)


2. Tudatosan teszi. A piac újraelosztásának céljából. A jelenlegi nyelviskolákat felszámolni, haveroknak átjátszani.


3. Tudatosan teszi. Népbutítási szándékból. A munka alapú társadalom megteremtéséhez munkásokra és nem diplomás, nyelveket beszélő emberekre van szükség, akik ráadásul bármikor leléphetnek külföldre, ha nem tetszik a rendszer.


4. Tudatosan teszi. Az elitizmus előretöréséért. A felsőoktatás térdre kényszerítésének szerves része a nyelvoktatás ellehetetlenítése. A diplomaszerzéshez így szigorú követelményrendszer és benne nehezebben megszerezhető nyelvvizsga dukál. Aki tehetős, venni fogja az akadályokat és lesz is diplomája (apuci-anyuci már fiatalon nyelv-suliba vagy magántanárhoz járatja, az egyetem alatt pedig ez folytatódik), „akinek viszont nincs semmije, az annyit is ér”.


 nem_mukodik.jpg


A következmények - közvetlenül - ugyanazok, mint a trafik- és kaszinó-mutyi esetében, vagyis: egyenes út az illegalitás felé (számlát hírből sem ismerő "partizán nyelvtanárok"); tömeges leépítések; piac-újraosztással az ágazat néhány megbízható haver kezébe kerülése ("Nemzeti Nyelviskola"?).


És a "bónuszok" közvetetten jelentkeznek: oktatási színvonalromlás; a nyelvtudással rendelkezők továbbra is alacsony létszáma (sőt, az arányok további romlása); felsőoktatás eltolódása az elitizmus irányába; Magyarország nyelvi elszigetelődése; a munkaerőpiac rugalmatlansága.


Kedves Polgártársak, amúgy meg a nyelvetekkel két dolgot tehettek: vagy benyaljátok ezt (is), vagy ha nem tetszik, kereshettek magatoknak más országot és ott kiélhetitek kéjes nyelvi vágyaitokat.


Good luck.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Thursday, July 18, 2013

Mutyik: rendszerhiba, vagy maga a rendszer?

Ahogy sorjáznak a hírekben - persze nem az állami médiában - a beszámolók az újabb és újabb mutyikról, felvetődik a kérdés, hogy hogyan élik meg ezt a Fidesz támogatói? Nyilván nem egységesen. Egyesek mindent automatikusan elfogadnak, amit a párt és a kormány csinál, sőt meg is tudják magyarázni, hogy ez az egyetlen helyes út, és végre van, aki meg is meri lépni. Mások azonban úgy gondolják, hogy - bár az irány alapvetően jó, és megnyugtató, hogy ilyen kormánya van az országnak - ez a Közgép, ez a földügy, ez a trafikügy már necces, és hát a takarékok körül is lehet probléma, nem most, hanem amikor majd a mostaninál nemzetibb és magyarabb kezekbe kerülnek (mintha a mostani tagság ne lenne alapból magyar). De jó is volna, ha ezek nem lennének, akkor felhőtlenül lehetne örülni a nemzet felemelkedésének, gondolják.


Számukra van egy rossz hírem. Lesznek. Amíg el lehet menni a falig, addig el is mennek a falig. Lehet abban reménykedni, hogy ezek rendszerhibák. De nem: mindig van újabb, mindig van lejjebb. Mindig lehet amortizálni abból az elképzelt erkölcsi-morális fölényből, amely 2010-ben nyilvánvalóan megvolt, de ma már legfeljebb a fideszesek gondolják a pártjukénak. A következetesség, amellyel ezek az ügyek sorjáznak, már azt sejteti, hogy nemhogy nem rendszerhibákat látunk, hanem ez maga a rendszer.



Lehet mondani, hogy a politika már csak ilyen. Hogy "ilyen volt a szocik alatt is", és hát "természetes, hogy a Fidesznek is gazdasági hátországot kell építeni". Hogy ez a "reálpolitika". Az alapbaj ezzel két irányból jelentkezik. Egyrészt a 2010-es kampány üzenete nem az volt, hogy "kiépítjük a gazdasági hátországunkat". A másik, hogy ezzel tényleg odavan jó időre minden alap a morálra hivatkozásra. Ez az egész már árvita.


Ha pedig kedves, kételyek gyötörte fideszes barátaim (ismétlem: nem mindenkit gyötörnek kételyek, de most azokhoz szólok, akiket igen) az eddig elátkozott eszközrendszert hajlandóak vagytok magatokénak érezni, akkor mi a különbség? De tegyük fel, azt gondoljátok, hogy tényleg Európától meg az IMF-től kell megvédeni a szabadságunkat, meg helyükre tenni a melegeket (uramisten, de komolyan, miért kell velük egyáltalán politikai szinten foglalkozni?). Ez a "harc" megér ennyit? Megéri ezeket a kételyeket? Lehet őszintén tapsolni a kötelező iskolai erkölcstannak, ha pont ez az ára?


Hiszen az apostol ezt mondja: "Csak az nyeri el a babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd".


A reálpolitikáról pedig annyit, hogy az pont annyira "reál", amennyire mi gondoljuk. Ha természetesnek vesszük, hogy a, khm, "gazdasági hátország-építés": az állami megrendelések, a földek és a trafikok nagy részének leosztása Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei számára természetes, és a politika már csak ilyen - nos, akkor ilyen is lesz.


És tényleg ezt gondoljuk? Tényleg ezt gondoljátok?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, July 17, 2013

Takarékmutyi - új korrupciós csatorna a te pénzedből

A takarékszövetkezetek közelgő kádári orbáni igába hajtása tulajdonképpen tökéletes összefoglalása a mögöttünk álló sajnos immár több mint három éves kormányciklusnak. Magában foglal minden olyan elemet, mely ugyan eddig is meglehetősen hangsúlyosan jelent meg az állampárt fidesz intézkedései között, de így együtt, ilyen hatékonysággal még egy esetben sem alkalmazták ezeket. Tulajdonképpen már csak a takarékügy sántajánosa hiányzik, akinek az iPadján megírták a törvényt. 


Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz a második kormányzása alatt már nem kívánja folytatni az országépítés nehezebb útját, mely az alapvető demokratikus és civilizált értékek mentén halad, hanem az egyszerűség kedvéért a párt és vezetője, visszatért azokhoz a tekintélyelvű, kommunista állampárti gyökereihez, melyből végeredményben kinőtte magát. Bolsevik kutyából nem lesz nemzeti szalonna, Kövér is megmondta, ezt tudtuk. Ezen az alapokon nyugvó ügymenetet tapasztalhat az egyszeri takarékszövetkezeti betétes is, aki figyelemmel kíséri ezt az újabb államosítási törekvést is. Tökéletesen beleillik ebbe a képbe az a megközelítés, hogy egy Takarék vagy elfogadja az állami fennhatóságot, vagy lehúzhatja a rolót. Rákosi elégedetten csettintene egy ilyen megoldás láttán.


A magánnyugdíjkasszák vagyonának kizsarolása során már tanúi lehettünk, hogy a kormány saját eszközeként tekint a magyar családok, aktív dolgozók megtakarításaira. Ugyan ezt az hozzáállást érhetjük tetten a takarékszövetkezetek einstandja során is. Az egyik legtöbbet hangoztatott érv az államosítás mellett, hogy a takarékok többszáz milliárdos vagyonon ülnek, melyet inkább ki kellene hitelezni a vállalkozásoknak, hogy végre beinduljon a süllyedő gyorsnaszád. Ez a vagyon a betétesek pénze. 


A teljesség kedvéért tegyünk egy kis kitérőt a takarékok és úgy általában a vállalati hitelezés világába. Vegyünk egy átlagos vidéki takarékszövetkezetet. Az intézmény a helyi lakossággal évtizedek óta fenntartott közvetlen és személyes kapcsolatok révén betéteket gyűjt, melyet aztán jellemzően helyi vállalkozóknak hitelez ki. A legnagyobb bankok a 2008-as válság előtti túlhevített időkben a tőkéjüknek akár a 200%-át is kihitelezték, míg a takarékoknál ez az érték jellemzően 80-90% maradt. Helyi, lokális egységekként a takarékok jórészt kimaradtak a devizahitelezésből is. Ennek megfelelően jellemzően stabil, megbízható, megfelelő tőkeellátottságú, konzervatív hitelezési politikával rendelkező intézményekről beszélhetünk (persze voltak kivételek nyilván).


Emellett a takarékok a helyi vállalkozókat egyszerűen és hatékonyan hitelezik, hiszen a legtöbb esetben a két fél jól ismeri egymást. A takarékok ennek megfelelően olyan vállalkozókat is hiteleznek (ismervén a valós hátterüket, motivációikat) akikkel a nagyobb bankok nem foglalkoznának és olyanoknak nem adnak hitelt (hasonló okokból), akiknek a nagy bankok viszont igen. A helyismeret segít a szélsőségek tompításában, ezért is merik bevinni a betétesek a pénzüket egy takarékba.  


Van tehát egy olyan intézményi kör, mely rendelkezik megfelelő tőkével és megfelelő tapasztalattal annak a kihelyezéséhez, viszont teljesen önállóak és függetlenül működnek. A fidesznek az első kettőre szüksége van, a másodikra viszont nincs. Ékes példája ennek, hogy a felcsúti stadiont finanszírozó, az orbán csinovnyik Garancsi István vezette Duna Takarék ki is marad a kommunizálásból. A hűség itt már adott, a többi intézménynél pedig kikényszerítik. Hiszen gondoljunk bele mekkora lehetőség ez. Többszáz milliárdnyi kihitelezhető vagyon, már csak a megfelelő emberek kellenek takarékok élére, hogy aztán ez a pénz a megfelelő emberek kezébe kerülhessen. Itt pedig már nem csak a hitelekről beszélünk, hanem magáról az egész szektorról, annak minden hasznával együtt. A törvény szerint ugyanis az állam a tulajdonrészét már szabadon értékesítheti majd, a vevők körét viszont semmi nem korlátozza. 


A kör ezzel be is zárult. Az állami földek és a trafik koncessziók elosztása után aligha lehet kétséges, hogy ennek mi lesz a vége.


 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!