Showing posts with label orosz_megállapodás. Show all posts
Showing posts with label orosz_megállapodás. Show all posts

Wednesday, January 18, 2017

Paks2 és korrupció: már megint nem figyeltünk oda

És igen, megint mellényúlt az ellenzék. Megint elfecsérelte az idejét olyan ügyekre, amelyek kellően súlytalanok a Paks2 körüli korrupciógyanús esetek mellett. Pedig meg volt rá az esély, hogy a magyar lakosság végre tisztán lássa, mekkora botrányról van itt szó.



Az Euractiv című brüsszeli lap szerint az Európai Bizottság egyik főigazgatója adott tanácsot a magyar kormánynak, hogyan védje meg magát a paksi bővítés ügyében indított eljárással szemben. - írja a 444.hu, az Euractiv brüsszeli lap cikkére hivatkozva.



Korábban mi is írtunk már elemzést arról, miért és hogyan úszott el ez a hajó és szomorúan kell megállapítani, hogy sem az elmúlt esztendők során, sem most nem hajlandó senki húzni egy igazán nagyot, hogy a Paks2-ügyben legalább érezhető legyen némi ellenállás. Sőt, talán az Orbán-kormány sem számított arra, hogy egy ekkora giga-beruházás, ami évtizedekre fogja eladósítani az országot, úgy keresztülmegy majd a magyar és európai közvéleményen, mint kés a vajon. Talán ezért is igyekeztek mindenféle gyanús alakot maguk mellé állítani, akik komoly befolyással bírnak az Európai Unió köztestületeiben.


És most itt egy újabb ügy. Nem volt elég a német üzletemberek munkája (köztük Klaus Mangold, a Rotschild Bank társelnöke), sőt maga Günther Oettinger (energetikai biztosként az Barosso-vezette Európai Bizottságban), hanem itt van most nekünk Dominique Ristori, az energetikáért felelős bizottsági főigazgató is. S miközben a kormány két kézzel ütlegeli a civil szervezeteket - mondván: azok politikai lobbitevékenységet folytatnak, ezért veszélyeztetik a nemzet biztonságát -, tárt karokkal fogadja azon lobbistákat, akik az ő malmára hajtják a vizet.


 corruption-europe.jpg


Márpedig ha valami, akkor ez kettős mérce alkalmazása. És talán még ennél is több.



A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat.  (Wikipédia)



Amikor arról olvasunk, hogy a fentebb említett urak milyen tevékenységet végeztek Paks2 ügyében, akkor valahogy mindig a korrupció szó jut eszünkbe, nem pedig a lobbi. És még ha jogilag gránitszilárdságú is a rendszer; emlékezzünk arra, a Fidesz hogyan ekézte éveken keresztül (nem alaptalanul!) a "brüsszeli bürokratákat", az "EU-lobbistákat". Erre most kiderül, hogy egész jól megértik egymást.


De talán tévedünk. Talán ezért érdektelen az egész a magyar választók - sőt, a sajtó egy része - számára is. Viszont, amennyiben nem tévedünk, akkor nagyon nagy a baj. És erre próbáljuk most felhívni a figyelmet. Akkor is, ha késő.

Thursday, November 17, 2016

Paks 2: menekülés a győzelembe

Brüsszel rábólított a beruházásra. A paksi vita lényegében tehát lezárult, minden további küzdelem részletkérdésekről fog szólni. Ezzel a kormány az elmúlt évek talán egyik legnagyobb sikerét könyvelheti el magának.


Az Európai Bizottság már tavaly engedélyezte a paksi atomerőmű bővítéséhez szükséges nukleáris fűtőanyag szállítására vonatkozó szerződést Oroszországgal, 2018-ban pedig maga a paksi építkezés fizikailag is elkezdődhet. A Bizottság elfogadja a magyar kormány magyarázatát arról is, hogy miért nem volt nemzetközi tender a megvalósításra és összességében áldását adja a beruházásra. A vélhetően jól informált kormánybiztos nemrég tett kijelentése is e döntés esélyét erősítette.


Ugyanakkor a mai napig rejtély, hogy a magyar kormány - a köztudottan fagyos viszony ellenére - hogyan tudta meggyőzni az Európai Bizottságot arról, hogy az Oroszországgal (illetve a Roszatommal) kötött megállapodás Európa biztonságos energiaellátásáról, Magyarország energiafüggetlenségéről és gáztól való függetlenedéséről szól, nem pedig arról, hogy növekedne a keleti függőségünk. Annyit mindenesetre már tudunk, hogy német üzletemberek munkája (köztük Klaus Mangold, a Rotschild Bank társelnöke), sőt maga Günther Oettinger (energetikai biztosként az Barosso-vezette Európai Bizottságban) is hozzájárulhatott a megállapodás sikeréhez. És innentől kezdve nem zárható ki Németország hallgatólagos politikai támogatása sem.


atlatszo_1.jpg


Volt azonban még néhány megoldandó probléma, amelyek összehangolt (akna)munkát igényeltek az ügyben.


Itt van rögtön a kettős mérce alkalmazása a kiégett fűtőelemek elhelyezéséhez kapcsolódóan: a kormány hirtelen rendkívül érzékennyé vált a köztudottan veszélyes szélerőművek telepítése ügyében, most azonban egy új jogszabálynak köszönhetően sikerült úgy ellehetetleníteni a létesítésüket, hogy szabaddá vált az út az atomenergia előtt. És valljuk be, van valami diszkrét bája annak, hogy a kormányrendelet a lakóövezetek határától számított 12 km-es körzeten belül nem engedélyezi szélerőművek építését (vagyis gyakorlatilag sehol az országban), mindeközben Bodán - amely csupán 10 kilométerre fekszik Pécstől - egy egész atomtemető létesítése van kilátásban.


"A tervek szerint még ha lesz is itt bármilyen hulladéktároló, az csak 2060-70 táján fogad majd fűtőelemeket" - nyugtatott meg mindenkit a helyi elöljáró. A kérdés akkor viszont innentől kezdve egyáltalán nem demagóg: lehetséges-e az, hogy megújuló energiaforrásokkal ugyanaz az energiaszükséglet kielégíthető lenne 2060-ig gazdaságosan, mint amit atomenergiával kívánunk elérni, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy sem addig, sem pedig azután nem kellene aggódni a veszélyes hulladék sorsa miatt?


És a játszma itt közel nem ért véget. Ahogy a rejtélyek sora sem. A kormány ugyanis hiper-űrsebességre szeretne kapcsolni Paks 2 ügyében. Ehhez a meghajtást egy ravasz salátatörvénybe (T/12743. számú törvényjavaslat energetikai tárgyú törvények módosításáról) rejtett paragrafus fogja majd adni, így egyszerű, megfellebezhetetlen kormányrendeletek segítségével tudják eltakarítani az időhúzásra alkalmas akadályokat.


Nyilván a cél itt elsősorban az, hogy a beruházás jusson el olyan fázisba, amikor már semmilyen módon nem érdemes visszafordulni, egyszerűen nem éri meg elállni az üzlettől. Ez különösen egy külső fenyegetés (jogi és gazdasági szankciók), illetve egy balul elsült választás (hatalom megszűnése) esetén bizonyulhat hasznosnak.


És ha már összehangolt támadás: a kormánymédia sem tétlenkedik és már most felkészíti a lakosságot az Európai Bizottság újabb kedvező döntésére és igyekszik Paks-lázba hozni a rajongókat, kissé bizarr módon (rejtett reklámok - amelyek alkalmazása egyébként teljesen törvényellenes). A kormány új barátait pedig úgy tűnik, már rég nem kell meggyőzni.


Ha tehát összességében nézzük az ügyet, most már bizony sok csillag együttállására volna szükség ahhoz, hogy ezt a gigaberuházást meg lehessen akadályozni (vö. lehetetlen). Így a mostani és a következő generációknak együtt kell élnie az atommal és persze a felhalmozott, elképzelhetetlen nagyságú adóssággal.


A kormány missziója sikeres volt; akár tetszik, akár nem.

Wednesday, February 4, 2015

Olcsóbb gázért bomlasztunk: szégyen a köbön

Azzal indult a mindenki által látható politikai karrierje, hogy azt mondta, ruszkik haza! Mondta ezt egy olyan országban, amely 56 után azért rendesen rászokott arra, hogy ha olcsó az olaj, akkor bánjuk is mi az oroszokat, még azzal a Nyugat-Európával is szembemegyünk, ahová kijárunk vásárolni ezt-azt, amikor lehet.


Aztán az ország, valamekkora részben az ő fellépésére is, észrevette, hogy akkor már nem kötelező az oroszokkal menni. Az olaj már amúgy sem olyan olcsó onnan. Nyugat-Európa még parkolópályán tart minket több mint egy évtizedig, de arra megyünk. Egyetértettünk ebben. Ezt az országot ő 98 és 2002 közt megpróbálta kigyógyítani a sültgalambvárásból. Nem sikerült.


Ha már nem tudja polgárrá képezni Kádár népét, hát majd jól az élére áll.


Amikor a politikai ellenpont déliáramlatozott volna az oroszokkal, még kiállt ellene, amúgy 89-es módon. Ám mihelyt kormányra került, a dolog kezdett képlékennyé válni. Először verbális ellenség lett Európa, névleg azért, mert nem hagyja, hogy mindenben azt csinálja amit akar, de valójában inkább azért, mert ha itthon teljhatalmad van, és mégsem megy a szekér annyira, mint azt a királyi tévéhíradó mondja, annak okot kell találni. Aztán egy éve jött a fordulat. Vissza az oroszokhoz.


Enélkül nincs rezsicsökkentés, mondja most.


Olcsó olajgáz, hát bánjuk is mi az oroszokat, még azzal a Nyugat-Európával is szembemegyünk, ahová kiköltözünk, ha itthon nincs megélhetés.


Szóval jó volt a rendszer 89-ben is, csak az volt a baj, hogy nem ő volt Kádár.


Ez érthető, még ha nagyon nem is tetszik. A kérdés az, hogy nekünk, a népnek, és főleg a saját híveinek ez tetszik-e? Vagy teljesen lecserélte a 2002-es bázist az akkori szoci bázisra, csak azért mert akkor az többen volt? Szóval a kérdés hozzájuk szól, hogy ez így tényleg rendben van? Hogy olcsóbb gázért a nevünkben bomlassza az ország azt a szövetségi rendszert, amelynek a tagja?


Azt meg minden friss oroszpárti fideszes értse meg, hogy ha átlépnénk az oroszok gründolta Eurázsiai Unióba, ott semmilyen értéket nem képviselnénk. Putyinnak csak úgy kellünk, amíg EU-tagként vagyunk hajlandók úgy fütyülni, ahogy ő fizet, vagy ígérget. És ez sokkal szégyenteljesebb szerep, mint amilyen Kádár legvidámabb barakkja volt. Bocs, és ezt ti csináljátok, fideszesek, "ruszkik haza" Viktorral az élen.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:



kardlog.png

Tuesday, January 14, 2014

Paks: az oroszok kijöttek a spájzból

Megállapodott Orbán és Putyin: pályáztatás nélkül a Roszatom épít két új erőművi blokkot Pakson.


Bár jómagam nem vagyok eleve atomenergia-ellenes, ez - különösen a beruházás költségeiben mutatkozó nagyon komoly bizonytalanságok és a hosszú távú anyagi és technológiai elköteleződés miatt - így, ezen a módon megkötve nagyon komoly aggályokat vet fel. Ami ezek közül talán a leglényegesebb, az a legitimáció kérdése. Az ügyben az Országgyűlés érdemben tudtommal 2009-ben hozott határozatot:



Az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján - összhangban a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat 12. f) pontjával -, a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. (kiemelés tőlem: TG)



A határozat tárgyát (elvi hozzájárulás az új blokkok létesítésének előkészítésére) nehéz úgy interpretálni, hogy az Országgyűlés döntött volna arról, hogy (ebben a logikai sorrendben):



  1. Hosszú távú energiaigényünket atomerőmű-építéssel kívánjuk megoldani;

  2. A tényleges költségek figyelembevételével kell nekünk a paksi bővítés;

  3. Pontosan két blokkra van szükség, 2400 MW névleges kapacitással;

  4. Az építési költségek erejéig vállalja az ország további jelentős eladósítását (első ránézésre a GDP-arányos adósság 100% fölé megy ezzel);

  5. A beruházási megbízást pályázat nélkül adja meg;

  6. A beruházási megbízást az orosz Roszatom kapja.


Lehet, hogy ebben naiv vagyok, de a fenti döntések mindegyikét valamiféle népképviseleti alapon kellett volna meghozni. Nem így történt: Orbán gyakorlatilag egyedül döntött ezermilliárdok és az ország jövőbeni mozgástere felett. Persze lehet a kétharmados felhatalmazásra hivatkozni, de ez az érv csak akkor állná meg a helyét, ha a kétharmados parlamenti felhatalmazást kapó kormány megválasztása előtt nyilvánvalóvá tette volna: ez a szándéka, az szavazzon rá, aki ezt szeretné. Ilyen pedig ebben az ügyben sem mutatható fel.


backagain.jpg


Még azt is el tudom képzelni (sőt, ez akár egy lehetséges helyzet is), hogy hazánk következő évtizedekre vonatkozó energiaellátása csak atomenergiával oldható meg. Ebben az esetben viszont érdemi társadalmi vitára kellett volna ezt bocsátani. Én például erről a dologról meggyőzhető vagyok, nem utasítom el a dolgot alapból. A sumákolás láttán viszont nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy a fő szempont nem ez, hanem a leendő építkezési munkák baráti irányba terelése lenne. Egy ilyen kérdés akár a mostani választáson is középpontba kerülhetne (nem fog), ad abszurdum az ellenzők le is győzhetnék (nem fogják) a Fideszt. Akkor mennyibe kerülne a visszalépés? És bár a kapcsolat nem közvetlen, egy kérdést kötelező felvetni: vajon az INA szóba került a moszkvai találkozón?


Az pedig már csak hab a tortán, hogy 2007-ben a Fidesz szakértője hasonló, de ennél lényegesen kisebb volumenű megállapodások után nevezte elvtelennek az akkori kormányzat Oroszország-politikáját, illetve hogy 2008-ben Orbán emlegetett puccsot a parlament ellen ugyanilyen háttérrel. Hívei - sőt nemcsak ők - nyilván egyetértettek ezzel. És most mi a helyzet? Ez most nem "puccs"?


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket: