Showing posts with label Sólyom_László. Show all posts
Showing posts with label Sólyom_László. Show all posts

Sunday, June 2, 2013

Sólyom, Róna, Ángyán és az LMP: erre van előre?

Teltházas, nagy érdeklődéssel kísért előadónapot hirdetett az LMP pártalapítványa, az Ökopolisz vasárnap délelőttre, "Merre van előre - Magyarország újragondolása" címmel egy fővárosi szálloda konferenciatermeibe. A fellépők előzetes listája impozáns volt, és bár Mellár Tamás az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, így sem szégyenkezünk tavaly augusztusi tippünk és az LMP pártszakadását követő ötletek kapcsán. A mostani poszt egy része is wishful thinking, de miért ne álmodjunk? Mondjuk egy jobb országról? A poszt írásakor a rendezvény még tart, hadd szóljak csak a három, címben is említett előadóról.



Mondandójuk kapcsán akár álmodhatunk is. Nem tudom, mennyire beszéltek össze előzetesen, vagy mennyire készített vezérfonalat számukra az alapítvány - szerencsére egyikük sem olyan, hogy nagyon irányítani lehetne kívülről a gondolataikat. Egymástól függetlenül bár, de mégis, szerencsésen egymásra épülően a helyi döntések fontosságáról, a helyi közösségek szerepéről, az államhoz fűződő viszonyukról beszéltek. Sólyom a hagyományos politikai jobb-bal kétosztatúság megújulásra alkalmatlanságát, Róna a gazdasági és politikai sokszínűség szükségességét, Ángyán pedig - kevéssé meglepő módon - a vidék önszerveződésének elkerülhetetlenségét emelte ki. Nyilván sokan és sok módon értelmezni a mai előadások tartalmát, és annak jelentőségét, hogy pont az LMP rendezvényén hangzottak el. Én három gondolatot emelnék ki, egy megfigyelést tennék, s hozzá egy megállapítást a LehetMás lehetséges politikai mozgásteréről.


Róna Péter általam legfontosabbnak tartott gondolata az volt, hogy - miután végigvette, milyen gazdasági hibákat követtünk el mi magyarok 1990 óta, arra hívta fel a figyelmet, hogy e meglehetősen elemi hibákat nem követnénk el, ha mernénk különböző gondolkodású, világnézetű emberekből állva mégis egységes, a többieket is fenntartás nélkül befogadó nemzetként működni. Megemlítette, hogy egy hatvan évvel ezelőtti esemény az utolsó, amelyet minden magyar egységesen magáénak érez: a 6-3-as londoni futballgyőzelem. Az egymás elleni viták pedig nem engedik meg, hogy eséllyel válasszunk jó irányt gazdaságunknak - amit csak tetéz az Unió hibája, amely ugyanebbe a hibába esik: minden országnak azonos feltételeket szab, erősítve ezzel az erősek túlhatalmát, ellehetetlenítve a szegényebb tagok felzárkózását. Tudás, tudás, tudás, ismételte, enélkül csak bedolgozók lehetünk, és mintha most ez lenne a cél.


Bár előbb szólalt fel, Sólyom László egy gondolata mindenképp ide kapcsolódik: az uniós érdekérvényesítéshez beszélnünk kell az uniós nyelvet, magunkévá kell tenni az alapértékeket, fel kell ismernünk a saját érdekeinket éppúgy, mint ahogy tudnunk kell másokéról is - csak így érvényesíthetjük eredménnyel a nekünk fontos ügyeket.


A leghosszabb és - szubjektív megítélésem szerint - leghatásosabb beszéd Ángyán Józsefé volt. XI. Pius Quadragesimo anno körlevelével kezdte: amely problémákat az egyén meg tud oldani, a közösség ne vegye el tőle, amelyet a kisebb közösség megold, a nagyobb ne vegye át. Miközben részletesen elmondta a földügyekben a Fideszben folytatott vitáit, következetesen kiállt amellett, hogy a helyi kisközösségek a döntési szabadsághoz kapjanak érdekérvényesítési jogokat és tarthassák meg, sőt összefogva sokszorozhassák meg a helyi erőforrásokat - azokat, amelyeket a mostani kormányzat épp elvesz tőlük. Külön kiemelte - és a közönség igencsak vette a lapot! - hogy a harmadik (földügyi) alkotmánymódosítás szavazásakor hármójukon kívül a Fidesz és az MSZP szavazott együtt a nagybirtokrendszert lehetővé tevő jogi változtatásokra. Arról nem ejtett szót, miért szavazta meg a negyedik alkotmánymódosítást.


A mai kétpólusú politika helyetti harmadik út, a sokszínű, egy problémára sokféle választ adni képes társadalom képe sejlett fel vasárnap délelőtt. És bár a résztvevők nem köteleződtek el a szervező LMP mellett, én érdekesnek tartom, hogy Sólyom már többes szám első személyben beszélt. Mindannyian kiemelték, hogy igenis konfliktus, érdekkülönbség van a nemzetektől független tőke és a nemzetek, így a magyar közt, és a nemzeti politika legfőbb feladatának a nemzet és az azt alkotó kisebb közösségek nyilvánvaló hátrányának ellensúlyozását tartják - Ángyán előadása pedig eloszlatta annak maradék reményét is, hogy a hasonló célokat hangoztató kormánypárt valóban e cél érdekében járna el.


Biztató lehetőség ez az LMP-nek, és bőven kaptak tartalmi muníciót is a mai előadóktól, olyant, ami nem is esik messze alapértékeiktől. A szétválás óta a pártnak ugyanis nincs programja - a korábbi, jórészt erősen balos gazdaságpolitikát az azóta távozók javasolták. Miközben esetleg tekintélyes konzervatív politikusok jelennek meg a párt környékén, a programot is a ma vázoltak irányában lehetne felépíteni. A helyi közösségek, civil szervezetek lehetnek ebben a lehetséges partnerek.


Álom alig egy évvel a választás előtt? Lehet, hogy az - de legalább meg lehet próbálni.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Saturday, February 9, 2013

Fidesz: arrogancia mindhalálig?

A KARD értesülése szerint az eheti gyulai Fidesz-frakcióülésen szóba került a párt választási stratégiája, amelyben a kormányzati "sikertörténetek" sulykolása mellett figyelmet fordítanának a stílusra is: kevesebb arc, kevesebb arrogancia jobban állna nekik, ezt ők is tudják. De hiába tudják, ha egyszer nem megy. Nem és nem. Vagy a megszokás nagy úr, vagy a kísértés túl nagy.


Mert az Alkotmánybíróságot azért be kell fenyíteni a regisztráció elkaszálásáért. Ez nem maradhat megtorlatlan, még ha újra kell faragcsálni az ércnél maradandóbbnak szánt, mára azonban laponként cserélhető gyűrűskönyvvé silányított alaptörvényt. Ultima ratio-ként kétharmaddal kell kimondani, hogy akinek nincs hol laknia, hát közterületen se tehesse, felsőoktatási egyeztetés közben kell maflással elküldeni a tárgyalópartner HÖOK-ot: márpedig lesz hallgatói röghöz kötés, és amúgy is, az Alkotmánybíróság se szólhasson bele mindenbe. És bár hümmögve bólogattak, hogy tényleg, az arrogancia veszélyes, csak aláírta majd' minden frakciótag az indítványt.


Fogjuk ezt a lendületre, kitalálták ezt már a frakcióülés előtt, és holmi kommunikációs megfontolásokból mégsem adhatják fel az "itt én vagyok a macsó, öcsém" üzenetet, hisz láthatóan abból ért az ország.



Ámde mit kezdjek Lázár Jánossal, és az ő interjújával, amelyben azt találja mondani Sólyom Lászlóról:



Nem először mondom, hogy Sólyom köztársasági elnök úrnak több minőségében is súlyos felelőssége van a rendszerváltás csődjében. (...) Sértett ember. Személyeskedése nem méltó egy volt köztársasági elnökhöz.



Ezt már Kövér Lászlónál sem értettük, és másfél hónapja le is írtuk:



Ez azért érdekes, mert az említett periódus (Kövér nyilatkozata esetén az 1990-98 közti AB-elnökség, Lázárnál az 1990-es rendszerváltás - TG) jóval megelőzte 2005-öt, amikor Sólyom Lászlót épp a Fidesz - a mostani köztársasági elnök által vitt nyerő taktikával, az akkori baloldali-liberális parlamenti többség ellenében - választotta meg köztársasági elnöknek. Akkor mintha mindaz, amit ma Kövér úr Sólyom szemére vet, nem lett volna probléma. 2005-ben lelkesen, a jogállam győzelmeként ünnepelték Sólyom megválasztását, most pedig bírálják azt megelőző tevékenységét?



Leírtuk akkor, de most nem elsősorban magamat akarom ismételni: hogy 2005-ben jó volt a Fidesznek Sólyom, most meg olyanokért kritizálják, ami korábban volt. Értem persze, hogy ellenzékben jó jelölt volt ő, aztán amikor kétharmaduk lesz, már túl önálló elnöknek, de hogy még a szellemiségét is kritizálják visszamenőleg? Logikai bukfenc, persze, de érdekesebb, amire utal: a Fidesz berögzült panelekkel operál, ez nyilván az ő közösségükben már nem magyarázandó axióma. De bármi is az indok: így nem illik beszélni egy, a hivatalát tisztességben kitöltő volt köztársasági elnökről - pláne, ha anno a Fidesz választotta meg annak.


A gondolati paneleket a legnehezebb letenni. Márpedig az arrogancia egyik fő forrása ez: vagy tényleg így gondolják, és nem érzik ennek a veszélyét, vagy nincs más mondanivalójuk. A szokás nagy úr, és már megszokták az arrogáns stílust - ami legalább akkora, ha nem nagyobb veszély számukra mint Bajnai, vagy pillanatnyilag bárki.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:


Saturday, December 22, 2012

Kövér kontra Sólyom: az amnézia újabb példája

Nyilatkozatot adott szombaton Kövér László házelnök az MTI-nek. Miközben érdekes, és módfelett vitatható elképzeléseket vázolt a Parlament szerinte optimális működéséről, Sólyom László volt köztársasági elnököt is bírálta.


Sólyom az Áder János által az Alkotmánybíróság elé citált választási törvény, konkrátabban annak a választási regisztrációról szóló, az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé emelt része kapcsán a múlt héten érdemi bírálatot fogalmazott meg. A NER egyik klasszikus eszköze, hogy bírálóit megpróbálja lejáratni. Esetünkben így nyilatkozik Kövér:



"óvatos stílusra intve magát" úgy fogalmaz: abban, hogy 2010-re alkotmányos szempontból is a csőd szélére jutott az ország, Sólyom Lászlónak is, aki szemlátomást nehezen viseli köztársasági elnöki tisztségének elvesztését, van felelőssége.


Szerinte alkotmánybírósági elnökként Sólyom volt az, aki úgy honosította meg a testület működését, hogy az a parlamentarizmus alapelveit felrúgva, kvázi fellebbviteli fóruma lett az Országgyűlésnek, úgy, hogy az alkotmánybírók a képviselőkkel és a kormány tagjaival ellentétben senkinek sem tartoznak elszámolással. "És ezzel a helyzettel nemegyszer vissza is éltek, a "láthatatlan alkotmány" nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett" - tette hozzá.


"Hogy hanyatlik-e az alkotmányos kultúra vagy sem, és ha igen, ennek mi az oka, ezt én differenciáltabban látom, mint a tisztelt volt köztársasági elnök úr, és helyes lenne, ha mindenki önkritikusan számolna el az elmúlt 20 évével"



Forrás: index.hu


A parlamenti elnöknek természetesen jogában áll kritizálni más közszereplők mai vagy múltbeli cselekedeteit, és vitába bocsátkozhat korábbi vagy mai véleményükkel is. Esetünkben Sólyom mostani véleményének vitatása szóba sem került - ami illeszkedik abba a sorba, hogy a Fidesz szerint azért lesz regisztráció, mert csak. Az viszont mintha elkerülte volna a házelnök úr figyelmét, hogy Sólyom László 1990 és 1998 között töltötte be az Alkotmánybíróság elnöki posztját, valóban erős intézménnyé téve azt.



Ez azért érdekes, mert az említett periódus jóval megelőzte 2005-öt, amikor Sólyom Lászlót épp a Fidesz - a mostani köztársasági elnök által vitt nyerő taktikával, az akkori baloldali-liberális parlamenti többség ellenében - választotta meg köztársasági elnöknek. Akkor mintha mindaz, amit ma Kövér úr Sólyom szemére vet, nem lett volna probléma. 2005-ben lelkesen, a jogállam győzelmeként ünnepelték Sólyom megválasztását, most pedig bírálják azt megelőző tevékenységét?


A Sólyom elleni lejáratási kísérlet ettől függetlenül sem tűnik okos dolognak: a volt köztársasági elnök - nem kis részben a Fidesz által 2010-ben aztán a helyére választott Schmitt látványos bukása miatt - még a konzervatív elkötelezettségűek számára is legalább akkora tekintéllyel bír, mint Kövér.


Különösen pikáns Kövér kritikája az Inforádiónak hétfőn adott interjúján elhangzottakkal kiegészítve. Nem hiszem, hogy bármi jobban jellemezné az országgyűlés elnökének alkotmányos demokrácia-felfogását, valamint a parlament optimális működéséről szóló elképzeléseit mint az a kijelentése, hogy "sokszor ma órákat töltenek azzal, hogy módosító indítványokat utasítanak el, miközben pontosan lehet tudni, hogy a kormánypártok melyeket támogatják". Helló pártállam.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, August 6, 2012

A Sólyom elszállt

Késő bánat, (ex)Elnök Úr. Ez már nem az Ön pályája. Nincs egy súlycsoportban a nagyokkal. Ehhez vagy bátrabbnak kellene lenni, vagy őszintén unszimpatizálni a hatalommal. Félek, Önnek egyik sem fog menni. Az ellenzék hitegetése, az viszont igen. Fapados.


Sólyom László megszólalásának hatására nagy (szellemi) buli lehetett a hétvégén a kormánnyal szemben kritikus oldalon: nem csoda, hogy néhányan örömittas állapotba kerültek. Török Gábor „Elemez” például olyan jól érezhette magát, hogy ezúttal nem elemzett, csak ünnepélyesen kihirdetett. Az aszófői megnyilatkozásról azt írta: „A beszéd (…) messze túlment egy ilyenkor szokásos köszöntőn, a volt államfő komoly gondolatokkal érkezett…”. Timár Gábor szerint „…megindulhat a valódi konzervatív szellemi pólus magára találása”. Tóth Ákos így dicsőített a Népszabadság oldalán: „néhány átélt, végiggondolt mondat többet ér mindenféle politikaimarketing-közhelynél”. Folytassam a sajtószemlézést? Felesleges.


Sajnos cáfolnom kell szavaikat, honfitársak. Semmi okuk örömre ebben a kérdésben: Sólyom László végiggondolt mondatai ugyanis a markánsan ellenzéki vagy az aktív kritikus embereket érdekli maximum (például Önöket) – sőt, közülük sem biztos, hogy mindenki tájékozódott/tájékozódni fog erről a kis aszófői piknikről. Mert nincs jelentősége. Ez nem a Kossuth tér.


Kedves értelmes politikában reménykedők! Tegyük a szívünkre kezünket, s legyünk végre őszinték magunkhoz: egy bukott államfővel a tarsolyunkban csak önhitegetésig jutunk! Lássunk már világosan: (ex)Elnök Úrnak akkor kellett volna így végiggondolnia mondatait, amikor bársonyszékében méltóztatott helyet foglalni. Akkor kellett volna gondolnia a kétharmadra és következményeire, amikor még ért valamit a szava, amikor még (anti-Gyurcsány elnökként) utat tudott volna mutatni a jobboldalnak. No, nem a homo politicusoknak (azokat úgysem érdekli senkinek szava, maximum gazdájuké), hanem az értelmes, megfontolt jobboldali érzelmű választóknak és az akkori protest szavazóknak. De nem tette. S igen, állítom, tudatosan. Neki az elnöki szék fontosabb volt és egy olyan kormány, amilyet a nép szeret. S lőn, kétharmad – szerette is. Csakhogy a bukott elnök nagy lelkesedésében elszámolta magát: a kétharmaddal ugyanis semmilyen kényszerítő-konszenzuskereső erő nem maradt már ahhoz, hogy T. Miniszterelnök Úr és társai őt válasszák meg újra. A nem elég kiszámítható, nem elég lojális, nem elég csendes elnököt, akinek – ha a forradalmárok épp szükségét érzik - nem tudnak csak úgy odaszólni a piros telefonon, hogy kuss legyen. Borítékolható volt előre, mindenki látta, mindenki tudta. Mindhiába.


Mert Sólyom nem tudta, nem hitte. Ezt az embert egész egyszerűen száműzték, csak ő ezt azóta sem hajlandó tudomásul venni. A kissé sértődött (ex)elnök most épp azzal próbál előretörni, hogy személyével, megszólalásaival reményt kelt az ellenzékben. De sajnos ő már ehhez is kevés. Felkiáltásai ugyanis – bár a reménykedők számára bölcsnek és odamondónak tűnnek – valójában rendkívül bátortalanok és gyengécskék: „véletlenül” mindig akkor és olyan helyen hangzanak el, amikor és ahol a legkisebb zajt keltik. Pedig Sólyomnak tudnia kell (és tudja is), hogy mi a különbség egy ragadozó madár vészjósló vijjogása és egy apró rágcsáló cincogása között. Mindhiába.


solyom_vadasz2_1.jpg


Nem állítom, hogy nincs fegyver a kezében. De hogy használni nem fogja, abban biztos vagyok. S nem azért, mert nem tudná, nem azért, mert fél, ha tényleg durrant egyet, nem állnak majd mögé (épp ellenkezőleg: több százezres tömeg is felsorakozna, ha kellene – s ezt neki Kumin Ferenc segítsége nélkül is tudnia kell). Egyszerűen azért nem csinál valójában semmit, mert a szíve nem ide húz. Ezt kellene megérteniük lelkes híveinek is. Mindhiába.


Sólyom, a vadász ezért vagy barlangban lövöldözik, vagy vaktölténnyel játszik. Mindenesetre biztosra megy: reménykedő támogatóit megtartja, a vadat űzi, de nem bántja. Így mindenkinek jó, így mindenki szereti. Igazi természetvédő. Az övék is, a miénk is. Mindhiába.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:


Saturday, August 4, 2012

Lesz konzervatív alternatíva?

A Fideszt és kormányát számtalan kritika érte az utóbbi hónapokban-években, érthető okokból azonban akkor kapjuk fel leginkább a fejünket, ha ezek a konzervatív oldalról jönnek. Érthető: a Fidesz, bár egyre inkább "forradalmi" tempót diktál és tettei ezzel ellentmondanak, mégis szereti magát konzervatív erőnek beállítani. Sólyom László szombati aszófői beszéde azonban áttörheti a gátat: megindulhat a valódi konzervatív szellemi pólus megára találása. Wishful thinking ezerrel, de hát nem elemzés ez, hanem ötlet.

A magyar választót a magasztos elvek eddig kevéssé hozták lázba: sokkal inkább kötődik nevekhez, arcokhoz, véleményekhez. Ilyenekből pedig, kizárólag a konzervatív irányból, most három fontos kritikus is akadt. A KARD hangsúlyozottan szubjektív választása szerint ők:

Sólyom László


Az Alkotmánybíróság első elnökét, hazánk 2005-2010 közötti köztársasági elnökét utóbbi posztra választásakor a Védegylet jelölte, és bár az Országgyűlésben minimális MSZP-SZDSZ többség volt, a Fidesz felkarolta, és ügyes taktikával sikerült is megválasztania. Elnökként is szuverén személyiségként viselkedett, fontos posztokra saját jelölttel lépett a Parlament elé, visszafogottan de határozottan bírálta Gyurcsányt az öszödi beszéd és a 2006. október 23-i rendőrattak után, számos törvényt küldött vissza alkotmányos-jogi aggályok miatt. A Fidesz 2010-es kétharmados győzelmét követően - bár újraválasztását illusztris konzervatív értelmiségiek sora nyílt levélben javasolta - a kormányzó kétharmad a saját bábját, a másfél éves működése alatt egyetlen törvényességi észrevételt sem tevő Schmitt Pált választotta a helyére. Miközben 2010 óta folyamatosan finom kritikával illette a fideszes hatalomgyakorlás módját, mostani, aszófői beszéde véleményem szerint a kormánykoalíció működésének legkomolyabb rendszerszintű kritikája. Államfői működése alatt elfogadottsága a politikai mezőnyben magasnak számított. (Kép: wikipedia)

Mellár Tamás

A jobboldalhoz sorolt közgazdász egyetemi tanár már az Antall- majd Boross-féle MDF-kormány főtanácsadójaként dolgozott. Az első Orbán-kormány idején a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt. A 2010-es kormányváltás után rövid ideig a Századvég Gazdaságkutató vezetője, innen azonban a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika következetes bírálójaként távoznia kellett. Folyamatosan, legutóbb épp a HVG legutóbbi számában elmondott kritikai véleménye azonban a konzervatív oldalon sokaknak fontos: Mellár következetes jobboldali elkötelezettségét - Sólyoméhoz hasonlóan - senki nem vitatja.


(Kép: HVG)





Ángyán József

A gödöllői Szent István egyetem professzora régóta a Fideszhez kötődik, 2006 óta, és ebben a ciklusban is parlamenti képviselő, így része a "kétharmadnak", az év elejéig pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára volt. Lemondásának oka, hogy a Fidesz programjában is szereplő családi gazdaságok támogatása helyett az állami földpályázatokon szerinte rendre a párthoz köthető nagyvállalkozók nyernek. Véleményét több tanulmányban és interjúban is kifejtette. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége szakértőjeként és a helyi gazdák érdekeinek következetes képviselőjeként véleménye a falusiak körében pozitívan fogadott, személye bármely politikai erő számára egy hiteles vidékpolitika bázisa lehetne - pont saját pártját, a Fideszt kivéve.


(Kép: Batthyány Lajos Alapítvány)

A listát természetesen lehetne folytatni. Amit mondani szeretnék az az, hogy a ma pártot választani képtelen, abszolút többségben levő bizonytalan tábor számára ők és a hasonló véleményvezérek - főleg az általuk képviselt elvek, irányzatok és vélemények - potenciális igazodási pontot jelenthetnek. Megnyerésük, és - akár aktív, akár passzív - együttműködésük egy lehetséges kormányváltó pólus bázisát adhatná.

A kérdés az, hogy van-e olyan politikai párt, amely ezt célul tűzné ki, és egyáltalán erre törekedhetne. A Fidesz nyilván nem - Ángyán helyzete fideszes képviselőként különsen pikáns - és az alapvető irányultságbeli különbség miatt egyrészt a szocialista-DK-tábor, de másrészt a Jobbik sem törekedhetne a feléjük közeledésre, ha egyáltalán lenne ilyen szándékuk. Kizárásos alapon maradna az LMP, amelynek erre lehetősége lenne: Sólyommal több kapcsolódási pontjuk is lehetne, a Védegylettől a környezeti gondolkodáson át a jogvédelemig, Ángyán előadást tart az LMP nyári szabadegyetemén, tehát a dolog nem teljesen lehetetlen, csak majdnem: a párt irányultságában elég érdemi váltást tételez fel.

A kérdés az, hogy van-e legalább szándék erre a LehetMás háza táján, vagy meg kell próbálni a dolgot "zöldmezős" alapokon? Mert Sólyom beszéde felhívás is volt: a helyi közösségek erejének említésekor nehéz nem a független, civil jelöltek relatíve jó időközi választási eredményeire gondolni. Valakinek pedig össze kell fogni őket.


Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: