Showing posts with label véleményszabadság. Show all posts
Showing posts with label véleményszabadság. Show all posts

Monday, April 8, 2013

Gáz helyzet

A szabad véleménynyilvánítás ügye újabb kihívás előtt áll. Eddig a sajtószabadság miatt viaskodott az ellenzék a kormányoldallal, most viszont szélsőségesek felbukkanása miatt hirtelen egy platformra kerültek. A morális elveken és indulatokon egyaránt alapuló szellemi ütközet végeredménye azonban így is kétséges.


Pedig a jelenség nem kiszámíthatatlan, mivel a radikalizmus szellemi vezetőinek minden demokratikus országban ugyanaz a stratégiája: provokálják a mérsékelt többséget; megpróbálnak minden morális határt átlépni, amitől azt remélik, káoszt tudnak teremteni. Ezek a „ki tudja, miféle - honnan jött - hová tartó” motorosok is erre játszanak. Az „Adj gázt”-szlogen ötletét Németországból lopták: két éve az Udo Voigt-vezette (náci) Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) plakátolt ki ilyen förmedvényeket. Ők is és most ezek a magyar „valakik” is politikai tőkét kívánnak kovácsolni polgárpukkasztásukkal.


gasgeben_NPD.jpg


Azt már látjuk, hogy figyelemfelkeltő akciójuk sikeres volt. A betiltással ők legalább olyan jól járnak, mint ha engednék nekik a felvonulást. A véleménynyilvánítás szabadságának szellemében megtehetnék, hogy a budapesti zsinagóga előtt berregtessék a szarjaikat. S meg is tennék, mert akármekkora tahók, azt pontosan tudják, hogy „lenne rá igény”. Az elmúlt 24 órát átböngészve bizton állíthatom, hogy a magyar internetes portálok fórum-hozzászólóinak igen tetemes hányada lelkesen támogatta e „valakik” tervét. Nemcsak a szokásos vita és anyázás vette kezdetét: gyorsan rákapcsoltak a holokauszt-tagadó trollok, akik hozzászólásaikban sorra tették közzé az „alternatív” történelmi portálok és videók linkjeit, amelyekben természetesen „bebizonyították”, hogy nem is volt holokauszt. Az Élet Menete immár kizárólag gúnynevén neveztetett: az „Élősködők Menete”. Megjelentek az ál-naiv hozzászólások is: „az Adj gázt!-szlogenből nem lehet Auschwitzra, vagy a Zyklon-B gázra következtetni!”, illetve a „várjuk meg, hogy mi lesz, nem tudhatjuk, hogy mit akarnak ezek a motorosok!”. Aztán persze jöttek a zsidó világi összeesküvés-elméletek, amik eleve különös népszerűségnek örvendnek. Meg egy kis „izraelezés-palesztinozás”. Kiderült az is, hogy nemcsak Izrael „az igazi náci állam”, hanem az Élet Menete „az igazi provokátor”, a „cionisták kutyája”.


A motoros taktika már most bevált: egy rendezvény körüli vitát minél gyorsabban át kellett terelni a gyűlölködés medrébe. Ezzel lépéselőnybe kerültek a szélsőségesek. A miniszterelnök ennek veszélyes következményeit (külföldi bírálatok, hazai közéleti hisztéria, Gyurcsány táncot lejt a Dohány utcában, rendőri biztosítás kockázatai stb. stb.) hamar felismerte, ezért mai felszólalásában megpróbálta „megfogni a gyeplőt”: tudta, tudja, hogy a magyar társadalom jelentős része fogékony a fenti megnyilvánulásokra, ezért neki kell a maga határozottságával fellépnie. (Rá azért még mindig sokan hallgatnak.)


Azt is átlátta, hogy bár az ügynek lehet számára politikai haszna is - s talán reménykedtek is a szélsőségesek, hogy emiatt hagyni fogja a balhét -, a néhány hétig figyelemelterelésre alkalmas eseménynek közép- és hosszútávon csúnya következményei lennének (lásd: riogatásra épülő választási kampány az elmúlt másfél évtizedben és napjainkban). Ezenkívül feltételezhetjük azt is, hogy Orbán Viktor gusztustalan, ízléstelen politikai gesztusnak tartja az akciót.


A harc azonban nem ígérkezik könnyűnek – mint mondtam, annak ellenére, hogy az ellenfél stratégiája világos, mint a nap. A Kormány ugyanis olyan módszerek bevetésével kíván leszámolni a szélsőségesekkel, amelyek eredményesek ugyan, viszont korántsem demokratikusak: a jogállami kereteken túllépő rendészeti eszközök bevetése aggályos - igaz, van mögötte racionalitás. A miniszterelnök már az előző választások előtt pedzegette a „két pofon kiosztásának” alternatíváját és az elmúlt három esztendőben szisztematikusan hozzászoktatta a népet a „kevesebb szabadság, cserébe több biztonság” elvéhez.


A jelenlegi állás szerint tehát a szélsőségesek jól járnak („mártírok, akiket a csúnya Viktor betiltott, de ők harcolni fognak”), a Fidesz-KDNP jól jár („ők a megmentők, akik biztosítják a rendet”) - az ellenzéknek pedig kifogták a szelet a vitorlájából. Gyurcsány hiába rohan oda üvöltözve, Bajnai és Mesterházy hiába nyilatkozik kézenfogva, Schiffer hiába jogászkodik. Eddig nincs is semmi baj: a gond a felszín alatt van. A magyar társadalom gondolkodása, „szélsőségességi igénye” ugyanis ettől még nem fog jelentősen megváltozni. A Fidesz-hívők ugyan kénytelenek lesznek számot vetni néhány gondolatukkal, amelyekről eddig úgy vélték, hogy szalonképesek (és nocsak, mégsem!): azonban félő, hogy ettől még nem alakulnak ki bennük igazi konzervatív polgári attitűdök. Kezdésnek azonban ez sem rossz.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, March 29, 2013

Az állam ifjú ellenségei

Magyarországnak kemény rendőrsége van. Bármilyen körülmények között képes leszámolni vérgőzös, terrorista-gyanús, különösen erőszakosnak tűnő, jól kiképzett, 14-17 éves korú középiskolásokkal. És most bebizonyította, hogy akár a 18-21 éves semmirekellő egyetemistáktól sem retten meg.


Olyan szívmelengető, hogy egy békésebb világ jön. Ahol a rendőrség már a bűn elkövetése előtt leleplezi a tettest. Gondolom, olyan telepatikus képességekkel rendelkező lények segítségével, mint a Különvélemény c. filmben. (Nemrég egy ilyen különleges embert meg is ismerhetett az ország: Szaniszló Ferencnek hívják – a szerk.) Persze, ezúttal könnyű dolguk volt, hiszen visszaesőkről van szó: egy 22 nappal ezelőtti eset gyanúsítottai készülnek holnap a Fidesz-székház elfoglalására - sőt várhatóan fel is robbantják majd azt. A túszok között lesz Selmeczi Gabriella is. Luke Skywalker esetleges részvételéről egyelőre nincs hír. A TEK nagy erőkkel keresi.


minority report_orfk.jpg


Fantasztikus, hogy a rendőrség előre tudja, mit fognak holnap elkövetni a támadók. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire élesen látják a jövőt, akkor miért kellett várni 22 napot egy már elkövetett bűntény elkövetőinek elfogásához? Csak nem fenyegetőzni tetszenek? Példát statuálni, hátha holnap kevesebben mernek majd elmenni ilyen áron?


Azt is mondja már meg nekem valaki, hogy akkor most ki számít ártatlannak? A tüntető Orbán Viktor, akit a 80’-as években elvitt a rendőrség? Orbán Viktor és képviselőtársai, akik 2007. február 2-án jogszerűtlenül kordont bontottak a Kossuth téren? Vágó Gábor, akit 2011. december 23-án Orbán Viktor elvitetett a Kossuth térről? A tavaly decemberben előállított érettségi előtt álló, felsőoktatás-politikai intézkedések ellen tüntető diákok? A Fidesz-székház tüntetői, akiket 2013. március 7-én Orbán Viktor „önkéntes biztonsági őrei” csapdáztak be az épület udvarába? A két héttel ezelőtti 16 középiskolás diák, akik a Parlament előtt tüntettek az alaptörvény módosítása ellen? Tessék választani.


Akik ilyen „békésebb” világot szeretnének, kénytelenek lesznek elfogadni a kettős mérce rutinszerű alkalmazását. És kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy nem lehet ellenvéleményük. A fenti példák is mutatják: mindegy, milyen formában, mindegy, hogy jogszerűen vagy jogszerűtlenül hangoztatnák: azt a karhatalmisták nem fogják tolerálni.


Az áhított „béke” ilyen áron nem éri meg. Ilyen áron ugyanis lehet mást is kapni, amit úgy hívnak: „szabadság”. Szólásszabadság, véleményszabadság, gyülekezési szabadság, sajtószabadság. Kicsit nehezebb megszokni, néha kicsit polgárpukkasztó, kicsit több konfliktussal jár: de jobb is. A szabadság a minőségi élet és a minőségi társadalmi lét szerves része. És természetesen benne van a béke is. Ne tessék már ennyire félni tőle.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, November 12, 2012

Hőbörgő mélység

Mi történt, Kapitány? Pánik a kormányrúdnál? Unortodoxia-járvány ütötte fel a fejét a fedélzeten? Netán valami öngyilkos hajlamú matrózlázadás készül? Vagy csak elgurult a legénység gyógyszere - egyenesen bele a politika háborgó tengerébe? Az elmúlt egy-két hétben nem kellett sem a közvélemény-kutatási adatokat, sem a politológusok előrejelzéseit látnunk ahhoz, hogy észrevegyük: kiakadt a politikai barom-méter. Ennyi sötétséget – ilyen rövid idő alatt, ilyen töménységben - tuti nem kaptunk még idén. Öt dózis egy helyen.


Így kezdődött...



„…olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság-csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk.”



Rogán Antal ábrándját láthattuk és hallhattuk a 250 ezer euró államkötvényért érkező kínaiak rémmeséjéből. Az Állami Számvevőszék hamar rá is érzett a fiatal politikus tehetségére. Felismerte, hogy a Hagelmayer István-díjat szinte neki találták ki: hiszen ő az, „aki kiemelkedő tevékenységével nagyban hozzájárul a közpénzek „hatékonyabb” felhasználásához”. Uramisten. (Domokos László elnök egyébként ezúttal könnyű helyzetben volt és biztos döntést tudott hozni, hiszen egykori, hűséges Fideszes padtársként igen jól ismeri Tóni munkásságát.)


Aztán láttuk, hogy a pénzügyeinkkel mégiscsak gondok lesznek...



„Reálbércsökkenés lesz jövőre, de ha az eddigi évek reálbércsökkenéseit összeadjuk, az összességében reálbéremelést jelent”.



Ő ugyanaz az ember, aki a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők számára a regionális minimálbért a fiatal munkavállalókra is kiterjesztené és pályakezdőknek a minimálbérnél is alacsonyabb (!) jövedelemplafont vezetne be. Igen, ő Czomba Sándor, a foglalkoztatásért felelős államtitkár - aki állítólag nem is mondott ilyet. Vagy mégis? (Javaslom, olvassa el mindenki a helyreigazított verziót is és döntse le maga.)


...és nemcsak a matekkal lesznek bajaink...


Miután Hoffmann Rózsa titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására, rögtön mondott olyat is, amiről pontosan tudta, hogy (inkább) azon fognak majd csámcsogni:



„Angol helyett a német lesz az első nyelv.”



Aranyos kis gumicsont volt, ha azt vesszük, hogy bevetésétől kezdve már senkit nem érdekelt a pedagógus életpálya-modell bukása – ahogyan Hoffmann Rózsa bársonyszékben maradása sem. Pedig az „auf Wiedersehen, Frau Hoffmann!” nagyon megérett már - és a Fidesz-KDNP (2014 felé tekintve) jobban járt volna a fejcserével. (Így - talán - nem égett volna rájuk a ház oktatáspolitikában. Most már késő.)


Persze, ha nem értünk a pénzhez, akkor majd értünk a joghoz...


Egy Vas Imre által benyújtott (és azóta elfogadott) indítvány szerint nem lehet politikai reklámot közzétenni körzeti és helyi médiaszolgáltatónál, kereskedelmi médiaszolgáltatónál, ilyen fenntartású internetes honlapokon, képújságokban, teletexteken - de még mozikban sem. Tisztánlátás végett: mondja és akarja ezt ugyanaz az ember, aki szerint viszont:



„…a Kormány tájékoztatása nem minősül politikai reklámnak…” (lásd: IMF elleni kampány)



Ez is ügyes húzás. A cél összességében nyilván az, hogy minél kevesebb szó essék majd a politikáról - s így a kormányzás hibáiról. Mindeközben - az álcivil-hadtest és az állam vígan (értsd: legálisan és közpénzből) kampányolhat majd a Fidesz mellett - így mind Csizmadia László (az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke - a Civil Összefogás Fóruma (CÖF), a hírhedt kormánypárti „civil” szervezet vezetője), mind Simicska Lajos uralkodó köztéri hirdetési felületei készen állnak a „jó ügy érdekében” eljárni. (Jó kezekben az ország?)


De nem elég, hogy átírjuk a jogrendszert úgy, hogy rossz kormányzásunk ellenére is mi nyerjünk: még meg is fenyegetjük az akadékoskodó polgárokat...na, ez már tényleg primitív!


Hogy mennyire komolyan gondolják ezt a cenzúrázós őrültséget, arra a legfrissebb példa Papcsák Ferenc kirohanása két sajtóorgánum ellen, pontosabban azok kommentelői ellen:



„Nemcsak a Népszava, hanem a Hír24 (FN24) egyes kommentelőinek személyes adatait is kéri a XVI. kerületi rendőrkapitányság.”



Egészen elképesztő, hogy bárki komolyan gondolja ebben az országban (főleg egy közszereplő!): a büntetőjog eszközével a szólás szabadsága korlátozható.



les_visiteurs.jpg


Ha valaki blődségi sorrendet kérne számon rajtam, ne tegye. Képtelen volnék igazságot tenni köztük. Egyet tudok biztosan. Amit a kormánypártiak - egykoron büszkén, manapság inkább dühödten - hangoztatnak magukról, miszerint: „mi vagyunk itt, kérem, a konzervatívok” – nos, melldöngető kijelentésük minden nap megcáfoltatik a Nemzeti Együttműködés (egyre sötétebb középkori) Rendszerében.


Mert amit itt látunk, az biztosan nem konzervativizmus. Maximum konzerv. Annak is az alja.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, September 13, 2012

Török áfium ellen való orvosság

Egyeseknek nagyon fáj mostanában, hogy Török Gábor politológus elemzéseiben rendkívüli késztetést érez az ellensúlyozgatás művészetének bemutatására. Hadd tegye. Miért fáj az bárkinek is, hogy nem anyázza le a Kormányt a hazug IMF-levél ügyében? Miért beszél mellé akkor, amikor megpróbálja kitalálni, milyen motívumok sarkalhatták Orbánt e kommunikációs trükk bevetésére? Nem ez a munkája?


Figyelemelterelésről, gumicsontokról, elhallgatásokról, közvélemény számára történő előkészítésről („elő-emésztésről”), tompítási technikákról magam is írtam már e blog hasábjain – nem köveztek meg érte. Török Gábort miért kellene? Ugyanezekről beszélt. E megnyilvánulások azt a célt szolgálják, hogy segítsék a gondolkodó közönséget átlátni a szitán. A politikusok mindig készételt szolgálnak fel - az elemzők dolga a belsőségek kibontása. Ők a mi boncnokaink. Persze, más és más technikát alkalmaznak. Na és? Mindenki keresse meg a számára legjobban tetsző politológust.


Semmi nem bizonyítja, hogy Török Gábor össze akarna kacsintgatni a miniszterelnökkel – mint tették/teszik azt (ex-, és mostani) kollégái. Mert még ha egy csónakban eveznének is, Török még mindig csak az egyik lapátot fogja, a másikkal - legalábbis egyelőre - nem bajlódik. Ellentétben Giró-Szásszal, Kuminnal, Stumpffal, akik oly lelkesen eveztek már két esztendeje is, hogy mindannyian tudtuk róluk: előbb-utóbb ott fognak majd felmosni a Kapitány fedélzetén. (S lőn. De nézzék, hová tud süllyedni egy ilyen szép hajó!) Török mellettük ügyetlennek, esetlennek - mások számára persze ugyanolyan aljasnak - tűnik. Számomra sunyinak, helyezkedőnek semmiképpen. (Pedig nekem is volt egy-két „baráti szavam” az aszófői Sólyom-beszéd prezentálása kapcsán.)


egyensulyozas.jpg


Ez a történet valójában nem róla szól, hanem a Kormánnyal szemben álló tábor egy részének attitűdjéről. Nyilván még mindig sokan haragszanak azokra, akik valamilyen formában hozzátettek ehhez a kétharmadhoz (a hangsúly az "ehhez"-en van!!!). Nyilván sokan érzik úgy még mindig, hogy „innen a törökök, onnan a farkasok”. Nyilván gyanakvással fogadják azokat a hümmögőket (így Török Gábort is), akik nem torkuk szakadtából üvöltik a Kormánynak, hogy "elég!". Haragjuk, dühük érthető, azonban e ponton a tisztesség úgy kívánja, hogy különbséget tegyünk felelősség és felelősség között - főként a mértéket tekintve. Mert ezért a kétharmadért igazából mi felelünk. Mi húztuk be nekik az X-et - vagy épp mi maradtunk otthon, amikor menni kellett volna. És miattunk olyanok ők, amilyenek. Mert „minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel” (Széchenyi István).


Ami pedig a haragot illeti, jól vigyázzunk! Éppen ennek kijátszására játszik Gyurcsány is, amikor újra és újra meglebegteti: „na, vajon ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet?”. Mondhatná így is: „na, ki bántott engemet?” Ha valaki, hát ő pontosan tudja, milyen sokan élnek ebben az országban, akik lelkükben bosszút esküdtek az őszödi árulók ellen - s akiket a másodperc töredéke alatt egységbe lehet ugrasztani egyetlen provokatív kérdéssel. (S még mondják, hogy Gyurcsány ostoba!)


A Török Gábor elleni támadás tehát egy megkeseredett leszámolási kísérlet kezdete (csak szellemi értelemben, nyugalom!). Haragosai meg vannak győződve arról, hogy "nincs semmi rosszabb a töröknél és a tatárnál". Pedig bizony van. Ha például csillapíthatatlan dühük miatt lassan ugyanazon szellemi nívót kezdik képviselni, mint azok, akikre valójában haragudniuk kellene. Ha egy lapon lehet említeni őket azokkal, akik nem csináltak mást ez elmúlt évtizedben, mint átkot szórtak a velük egyet nem értőkre (másként gondolkodókra); akik lezüllesztették a magyar társadalom közéleti szellemiségét; akik akkori fröcsögésük „szellemi” sikerének – amelyet pusztán saját nívótlan közönségük körében értek el - "úgy örültek, mintha lefejeztek volna egy törököt". Akkor van baj. Mert akkor már nincs különbség - és nincs alternatíva sem. Akkor pedig "legyek inkább török elnyomás alatt"!




Másképp, törökösebben - óvatosan ellensúlyozgatva:


Török Gábor Kormányhoz való viszonyulásáról egyrészt nem mondhatjuk, hogy "eldicséri azt, mint török a lova farkát"; másrészt viszont azt sem, hogy "úgy bánik vele, mint török a rabjával". Talán dühítő, hogy a Kormányt "nem kergeti a török" és "nem száll fejére a török átka". És néha magam sem értem, Gábor "törökül beszél-e, vagy tatárul"? Azt azonban nem érzem vele kapcsolatban, hogy "törököt fogott, de az nem ereszt". Szerintem Giró-Szász, Stumpf és Kumin van/lesz inkább kiszolgáltatva ennek a helyzetnek. Egy dologban vagyok biztos: nem Gáboré az "a török torok, ami sok kárt tett az országban". Ez elég jó „dekázásnak”? (ahogy Chigavera mondja)