Showing posts with label agymosás. Show all posts
Showing posts with label agymosás. Show all posts

Thursday, January 30, 2014

Atomvoks-sorompó

A Nemzeti Választási Iroda elutasította az Együtt-PM népszavazási kezdeményezését Paks 2 ügyében, lényegében formai (eljárási) okokra hivatkozva. Ha az indítványozók táborához tartoznánk, most felháborodottan kiáltanánk: „Na ugye! Nesze neked demokrácia!”. Ha kormánypártiak lennénk, elégedetten csettintenénk: „Na ugye! Nesze nektek, okoskodó ballibák!”. Mi azonban valami egészen mást gondolunk. Vigyázat, konteó következik.


Mi (továbbra is) azt gondoljuk, hogy ami itt folyik, az nem több ócska színjátéknál. Egyrészt egyre kevésbé hisszük azt, hogy a véletlennek köszönhető, miszerint Orbán moszkvai kalandja (Paks 2 aláírása) és a baloldali Össze(vissza)fogás bejelentése épp ugyanarra a napra esett. Mert két dudás egy csárdában bizony nagyon össze tudja zavarni a vendégeket, azaz minket, választókat: a két nagy hírértékkel bíró esemény antagonisztikus hatásának köszönhetően, néhány gagyi tüntetésen – a másik oldalon pedig unalmas Gyurcsányozáson – kívül nem is történt semmi különös. Ezt erősíti a mainstream média megosztottsága is azokon a napokon, ahol (csak egy kiragadott példa) az Index folyamatosan címlapon tartotta a Paks-témát, míg a konkurens Origo ehelyett inkább a baloldali összefogósdival foglalkozott. Kétséges, hogy munkamegosztás céljából tették volna mindezt.


nuclear_power_smile.jpg


A népszavazási kezdeményezés a színjáték része lehet: az a baloldal, amely nyakig benne van az ilyen volumenű üzletekben, mint Paks 2, s amely baloldal az egészhez készséggel asszisztált saját kormányzása idején, most mégis fel kell, hogy mutasson valamit, ami a biznisznek ugyan nem árt, de a szavazótábort mégis meggyőzi arról, hogy ők „a jó oldalon állnak”. Tehát mi itt teendő? Adjunk be egy kamu népszavazási kezdeményezést, amit persze majd („hála Istennek”) visszadobnak és ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.


Ezzel megállítottunk egy száguldó (s talán az üzletünket elsöprő erejű) atomvoksot, ráadásul el is szívtuk a levegőt mindenki más elől, hiszen azzal hitegettük az országot, hogy: „Emberek, mindenki nyugodjon le a p.…ba! Senki ne csináljon semmit! Mi már beadtuk a népszavazási kérelmet!”.


Ugye, az nem lehet, hogy milliós szavazótábort és számos szakértőt maga mögött tudó, több évtizedes politikai és jogi tapasztalattal bíró baloldal nem tud megfelelően végigvinni egy szimpla népszavazási kezdeményezést? Ugye, nem? A választások után pedig úgyis mindenki beletörődik mindenbe és elfelejti ezt az egész őrületet. Ugye-ugye? Na ugye.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Monday, April 8, 2013

Gáz helyzet

A szabad véleménynyilvánítás ügye újabb kihívás előtt áll. Eddig a sajtószabadság miatt viaskodott az ellenzék a kormányoldallal, most viszont szélsőségesek felbukkanása miatt hirtelen egy platformra kerültek. A morális elveken és indulatokon egyaránt alapuló szellemi ütközet végeredménye azonban így is kétséges.


Pedig a jelenség nem kiszámíthatatlan, mivel a radikalizmus szellemi vezetőinek minden demokratikus országban ugyanaz a stratégiája: provokálják a mérsékelt többséget; megpróbálnak minden morális határt átlépni, amitől azt remélik, káoszt tudnak teremteni. Ezek a „ki tudja, miféle - honnan jött - hová tartó” motorosok is erre játszanak. Az „Adj gázt”-szlogen ötletét Németországból lopták: két éve az Udo Voigt-vezette (náci) Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) plakátolt ki ilyen förmedvényeket. Ők is és most ezek a magyar „valakik” is politikai tőkét kívánnak kovácsolni polgárpukkasztásukkal.


gasgeben_NPD.jpg


Azt már látjuk, hogy figyelemfelkeltő akciójuk sikeres volt. A betiltással ők legalább olyan jól járnak, mint ha engednék nekik a felvonulást. A véleménynyilvánítás szabadságának szellemében megtehetnék, hogy a budapesti zsinagóga előtt berregtessék a szarjaikat. S meg is tennék, mert akármekkora tahók, azt pontosan tudják, hogy „lenne rá igény”. Az elmúlt 24 órát átböngészve bizton állíthatom, hogy a magyar internetes portálok fórum-hozzászólóinak igen tetemes hányada lelkesen támogatta e „valakik” tervét. Nemcsak a szokásos vita és anyázás vette kezdetét: gyorsan rákapcsoltak a holokauszt-tagadó trollok, akik hozzászólásaikban sorra tették közzé az „alternatív” történelmi portálok és videók linkjeit, amelyekben természetesen „bebizonyították”, hogy nem is volt holokauszt. Az Élet Menete immár kizárólag gúnynevén neveztetett: az „Élősködők Menete”. Megjelentek az ál-naiv hozzászólások is: „az Adj gázt!-szlogenből nem lehet Auschwitzra, vagy a Zyklon-B gázra következtetni!”, illetve a „várjuk meg, hogy mi lesz, nem tudhatjuk, hogy mit akarnak ezek a motorosok!”. Aztán persze jöttek a zsidó világi összeesküvés-elméletek, amik eleve különös népszerűségnek örvendnek. Meg egy kis „izraelezés-palesztinozás”. Kiderült az is, hogy nemcsak Izrael „az igazi náci állam”, hanem az Élet Menete „az igazi provokátor”, a „cionisták kutyája”.


A motoros taktika már most bevált: egy rendezvény körüli vitát minél gyorsabban át kellett terelni a gyűlölködés medrébe. Ezzel lépéselőnybe kerültek a szélsőségesek. A miniszterelnök ennek veszélyes következményeit (külföldi bírálatok, hazai közéleti hisztéria, Gyurcsány táncot lejt a Dohány utcában, rendőri biztosítás kockázatai stb. stb.) hamar felismerte, ezért mai felszólalásában megpróbálta „megfogni a gyeplőt”: tudta, tudja, hogy a magyar társadalom jelentős része fogékony a fenti megnyilvánulásokra, ezért neki kell a maga határozottságával fellépnie. (Rá azért még mindig sokan hallgatnak.)


Azt is átlátta, hogy bár az ügynek lehet számára politikai haszna is - s talán reménykedtek is a szélsőségesek, hogy emiatt hagyni fogja a balhét -, a néhány hétig figyelemelterelésre alkalmas eseménynek közép- és hosszútávon csúnya következményei lennének (lásd: riogatásra épülő választási kampány az elmúlt másfél évtizedben és napjainkban). Ezenkívül feltételezhetjük azt is, hogy Orbán Viktor gusztustalan, ízléstelen politikai gesztusnak tartja az akciót.


A harc azonban nem ígérkezik könnyűnek – mint mondtam, annak ellenére, hogy az ellenfél stratégiája világos, mint a nap. A Kormány ugyanis olyan módszerek bevetésével kíván leszámolni a szélsőségesekkel, amelyek eredményesek ugyan, viszont korántsem demokratikusak: a jogállami kereteken túllépő rendészeti eszközök bevetése aggályos - igaz, van mögötte racionalitás. A miniszterelnök már az előző választások előtt pedzegette a „két pofon kiosztásának” alternatíváját és az elmúlt három esztendőben szisztematikusan hozzászoktatta a népet a „kevesebb szabadság, cserébe több biztonság” elvéhez.


A jelenlegi állás szerint tehát a szélsőségesek jól járnak („mártírok, akiket a csúnya Viktor betiltott, de ők harcolni fognak”), a Fidesz-KDNP jól jár („ők a megmentők, akik biztosítják a rendet”) - az ellenzéknek pedig kifogták a szelet a vitorlájából. Gyurcsány hiába rohan oda üvöltözve, Bajnai és Mesterházy hiába nyilatkozik kézenfogva, Schiffer hiába jogászkodik. Eddig nincs is semmi baj: a gond a felszín alatt van. A magyar társadalom gondolkodása, „szélsőségességi igénye” ugyanis ettől még nem fog jelentősen megváltozni. A Fidesz-hívők ugyan kénytelenek lesznek számot vetni néhány gondolatukkal, amelyekről eddig úgy vélték, hogy szalonképesek (és nocsak, mégsem!): azonban félő, hogy ettől még nem alakulnak ki bennük igazi konzervatív polgári attitűdök. Kezdésnek azonban ez sem rossz.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, March 31, 2013

Célpontban a kölyök

Indult az egész a német ARD és ZDF közszolgálati adók gyermekműsorában vetített "Piros lap Magyarországnak" rövidfilmmel, ahol a német gyerekeknek azt magyarázták, mi a baj a mi hazai folyamatainkkal. Ez utóbbiakat nyilván pártállástól, világnézettől, az alternatív valóságok eltérő fogyasztóinként másként ítéljük meg, mondjuk azt meg lehet érteni, hogy ők nem szeretnék, ha a saját következő generációjuk a filmbéli csapdákba menne. Ha nagyon durva akarnék lenni (nem hozzájuk; magunkhoz!), hozzátehetném, hogy kár, hogy 1933 előtt nem voltak ilyen tévéfilmjeik, de hát a televízió épp csak valami érdekes kísérlet volt akkor.


Aztán jött Orbán Viktor. Nem köntörfalazott, rögtön a lényegre tért múlt pénteki rádióinterjújában (amit aztán a kiegyensúlyozottság jegyében gyakorlatilag ellenzéki reflexió nélkül adott le 4-5 hírben az aznap esti M1 Híradó):



Magyarországon elképzelhetetlen lenne, hogy "hazugságokat és valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsanak. Ha ez előfordulna a Magyar Televízióban, itt mindenki repülne egyetlen perc alatt, ugyanis a gyermekek nem arra valók, hogy mindenfajta politikai agymosásnak vessük őket alá.



Ezzel persze kitűnő illusztrációt adott arra, hogy a németeknek igazuk van a média kézivezérléséről... Az erre adott német választ most hagyjuk, ez maximum tegnapig lehetett esetleg érdekes. Ámde valaki a fideszmédia táján annak ellenére nem hallotta a miniszterelnök szavait, hogy tényleg napokig másról sem szóltak a közszolgálati műsorok. Mire véljük ugyanis a Hír TV "Kölyök Célpont" című szombati gyöngyszemét?


kolyokcelpont.jpg


A mostani gondolatmenetem szempontjából lényegtelen, hogy a nagyobb államok jobban beleszólnak az Unió ügyeibe (tényleg jobban), vagy hogy Angela Merkel megmondhatja-e a független ciprusiaknak, mire költsék a pénzüket (tényleg megmondja), és mindez azért van-e, mert a németeknek sok pénzük van (tényleg van, tán az is megérne egy fordulót hogy miért van - és persze a híttévés logikai lánc itt bukik).


De ez most tényleg nem fontos, mert a lényeg, hogy akkor most vessük-e alá a gyerekeket mindenféle politikai agymosásnak, vagy sem? Azt sajnos nem tudom érvként elfogadni, hogy a mi agymosásunk nem agymosás, mert ez igaz, és igazsággal nem lehet agyat mosni - ugyanis mi van akkor, ha a németeknek van igaza? Azt persze megértem, miért nem "repül mindenki egyetlen perc alatt": a Hír TV nem közszolgálati adó, ők úgy mosnak gyerekagyat, ahogy nekik tetszik.


A "házi médiának" persze még inkább igazodnia kéne a főnök gondolataihoz. A gondom pont ez: valószínűnűleg épp ahhoz alkalmazkodtak. Jól hangzik a rádióinterjúban a gyermekek védelme, de odafent láthatóan tetszik ez a műfaj. Különben repülnének egy perc alatt.


 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!