Monday, November 12, 2012

Hőbörgő mélység

Mi történt, Kapitány? Pánik a kormányrúdnál? Unortodoxia-járvány ütötte fel a fejét a fedélzeten? Netán valami öngyilkos hajlamú matrózlázadás készül? Vagy csak elgurult a legénység gyógyszere - egyenesen bele a politika háborgó tengerébe? Az elmúlt egy-két hétben nem kellett sem a közvélemény-kutatási adatokat, sem a politológusok előrejelzéseit látnunk ahhoz, hogy észrevegyük: kiakadt a politikai barom-méter. Ennyi sötétséget – ilyen rövid idő alatt, ilyen töménységben - tuti nem kaptunk még idén. Öt dózis egy helyen.


Így kezdődött...



„…olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság-csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk.”



Rogán Antal ábrándját láthattuk és hallhattuk a 250 ezer euró államkötvényért érkező kínaiak rémmeséjéből. Az Állami Számvevőszék hamar rá is érzett a fiatal politikus tehetségére. Felismerte, hogy a Hagelmayer István-díjat szinte neki találták ki: hiszen ő az, „aki kiemelkedő tevékenységével nagyban hozzájárul a közpénzek „hatékonyabb” felhasználásához”. Uramisten. (Domokos László elnök egyébként ezúttal könnyű helyzetben volt és biztos döntést tudott hozni, hiszen egykori, hűséges Fideszes padtársként igen jól ismeri Tóni munkásságát.)


Aztán láttuk, hogy a pénzügyeinkkel mégiscsak gondok lesznek...



„Reálbércsökkenés lesz jövőre, de ha az eddigi évek reálbércsökkenéseit összeadjuk, az összességében reálbéremelést jelent”.



Ő ugyanaz az ember, aki a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők számára a regionális minimálbért a fiatal munkavállalókra is kiterjesztené és pályakezdőknek a minimálbérnél is alacsonyabb (!) jövedelemplafont vezetne be. Igen, ő Czomba Sándor, a foglalkoztatásért felelős államtitkár - aki állítólag nem is mondott ilyet. Vagy mégis? (Javaslom, olvassa el mindenki a helyreigazított verziót is és döntse le maga.)


...és nemcsak a matekkal lesznek bajaink...


Miután Hoffmann Rózsa titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására, rögtön mondott olyat is, amiről pontosan tudta, hogy (inkább) azon fognak majd csámcsogni:



„Angol helyett a német lesz az első nyelv.”



Aranyos kis gumicsont volt, ha azt vesszük, hogy bevetésétől kezdve már senkit nem érdekelt a pedagógus életpálya-modell bukása – ahogyan Hoffmann Rózsa bársonyszékben maradása sem. Pedig az „auf Wiedersehen, Frau Hoffmann!” nagyon megérett már - és a Fidesz-KDNP (2014 felé tekintve) jobban járt volna a fejcserével. (Így - talán - nem égett volna rájuk a ház oktatáspolitikában. Most már késő.)


Persze, ha nem értünk a pénzhez, akkor majd értünk a joghoz...


Egy Vas Imre által benyújtott (és azóta elfogadott) indítvány szerint nem lehet politikai reklámot közzétenni körzeti és helyi médiaszolgáltatónál, kereskedelmi médiaszolgáltatónál, ilyen fenntartású internetes honlapokon, képújságokban, teletexteken - de még mozikban sem. Tisztánlátás végett: mondja és akarja ezt ugyanaz az ember, aki szerint viszont:



„…a Kormány tájékoztatása nem minősül politikai reklámnak…” (lásd: IMF elleni kampány)



Ez is ügyes húzás. A cél összességében nyilván az, hogy minél kevesebb szó essék majd a politikáról - s így a kormányzás hibáiról. Mindeközben - az álcivil-hadtest és az állam vígan (értsd: legálisan és közpénzből) kampányolhat majd a Fidesz mellett - így mind Csizmadia László (az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke - a Civil Összefogás Fóruma (CÖF), a hírhedt kormánypárti „civil” szervezet vezetője), mind Simicska Lajos uralkodó köztéri hirdetési felületei készen állnak a „jó ügy érdekében” eljárni. (Jó kezekben az ország?)


De nem elég, hogy átírjuk a jogrendszert úgy, hogy rossz kormányzásunk ellenére is mi nyerjünk: még meg is fenyegetjük az akadékoskodó polgárokat...na, ez már tényleg primitív!


Hogy mennyire komolyan gondolják ezt a cenzúrázós őrültséget, arra a legfrissebb példa Papcsák Ferenc kirohanása két sajtóorgánum ellen, pontosabban azok kommentelői ellen:



„Nemcsak a Népszava, hanem a Hír24 (FN24) egyes kommentelőinek személyes adatait is kéri a XVI. kerületi rendőrkapitányság.”



Egészen elképesztő, hogy bárki komolyan gondolja ebben az országban (főleg egy közszereplő!): a büntetőjog eszközével a szólás szabadsága korlátozható.



les_visiteurs.jpg


Ha valaki blődségi sorrendet kérne számon rajtam, ne tegye. Képtelen volnék igazságot tenni köztük. Egyet tudok biztosan. Amit a kormánypártiak - egykoron büszkén, manapság inkább dühödten - hangoztatnak magukról, miszerint: „mi vagyunk itt, kérem, a konzervatívok” – nos, melldöngető kijelentésük minden nap megcáfoltatik a Nemzeti Együttműködés (egyre sötétebb középkori) Rendszerében.


Mert amit itt látunk, az biztosan nem konzervativizmus. Maximum konzerv. Annak is az alja.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, November 8, 2012

Így csinál a Fidesz szemetet a forintból

Az elmúlt napokban, hetekben több olyan kormányzati döntés is született, amely egyre világosabban mutatja, milyen sorsot szán a kormánypárt a hazai fizetőeszköznek. 


27-én jelentette be Orbán Viktor, hogy az állam megsegíti a reménytelenül eladósodott (zömében fideszes vezetésű) önkormányzatokat, lényegében átvállalva hiteleiket (aztán majd vélhetően ezt is áthárítva a bankokra). Néhány nappal később a monetáris tanács külső (Fidesz kézivezérelt) tagjai újabb kamatvágást nyomtak át a jegybankon, 6,25%-ra csökkentve az alapkamatot. Matolcsy a Heti Válaszban a devizahiteles cégek megmentéséről elmélkedik. Mindeközben az állam a bankokkal a forrásokért folytatott versenyben elképesztő összegeket fizet ki az állampapírok kamataira.


A fenti események, illetve a korábbi "gazdaságpolitikai" döntések alapján felvázolható egy olyan forgatókönyv, mely valószínűsíti az elkövetkezendő fél év pénzpolitikai irányvonalát és támpontot ad abban a kérdésben, mire is számíthatunk a forinttal kapcsolatban. Sok jóra nem. 



Úgy tűnik, hogy a Fidesz minden eszközt felhasznál arra, hogy a különféle deviza adósságokat minél gyorsabban konvertálja forintra, illetve az újonnan keletkező forint adósságokat állami kézben akkumulálja. Ezután a felhalmozott forint adósság terheit a folyamatos kamatcsökkentéssel kívánják enyhíteni. Ezzel nem is lenne önmagában túl nagy probléma, hogyha emellett nem lenne meg a szándék az adósság minél gyorsabb ütemű eltüntetésére is. Ennek legegyszerűbb eszköze ugyanis az adósság elinflálása. Az elv nagyon egyszerű: adott mondjuk 100 egységnyi hitel, 2% kamatra, 3% infláció mellett. Egy év múlva a hitel a kamattal együtt 102 lenne, de az inflációval korrigálva ez valójában csak 99 lesz. Az infláció nagyon jó annak aki hitelt vett fel, és ugyan olyan rossz annak aki a kölcsönt nyújtotta. Ugyanis ebben az esetben az ő vesztesége a hitelt felvevő nyeresége. 


Magyarországon az infláció a jelenlegi adatok alapján 6,6%. Az alapkamat már ez alá, 6,25%-ra csökkent, a Fidesz által irányított külső MNB tanácstagok épp a napokban vízionáltak 4,5-5%-os kamatot. Ez a jelenlegi körülmények között is azt jelentené, hogy 2% körüli forint értékcsökkenéssel számolnak. Magyarán minden forint megtakarítás ennyit veszítene az értékéből, míg például Hódmezővásárhely forintra konvertált tőzsdei kalandjának ára ennyivel csökkenne.


Érdemes észben tartani a tényt, miszerint jövő márciusban az MNB élére új jegybank elnök kerül. Nincs kétségünk afelől, hogy az új elnök immáron a "motorja és nem gátja" kíván lenni a Fidesz törekvéseinek, vagyis az álmodozás a jegybanki devizatartalékok egy részének felszabadításáról valósággá válhat. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a jegybank a devizatartalék terhére, forintot bocsát ki. Ebből csökkenthetik az adósságot államkötvény vásárlás révén, vagy pedig pénzt injektálhatnak a Közgépbe vállalkozói szférába, hogy felpörögjön a gazdaság. Ez nem szokatlan megoldás, az USA lényegében évek óta ezt teszi, igaz évek óta lényegében hatástalanul.


Egy olyan kis és sérülékeny gazdaság mint a magyar, amely ráadásul az elmúlt két év folyamatos jogbizonytalansága révén minden vállalkozni és beruházni szándékozó entitást kivetett magából minden bizonnyal  másként reagálna egy ordas pénzfröccsre, mint a amerikai. Mert míg ott a plusz forrás elég volt a gazdaság szinten tartására, Magyarországon a jegybanki tartalék felszabadítás lesz az az utolsó lépés ami felteszi a narancsvirág koszorút a forint sírjára. A pénztömeget itt nem fogja felszívni a tenni vágyó beruházói réteg, mert olyan már nincs, így az lényegében csak az infláció felpörgetését és a forint drasztikus gyengülését vonja majd maga után. 10-15% körüli infláció és 4%-os kamatok mellett, a felhalmozott adósság már jelentősen csökken majd a forint megtakarításink terhére. Kár, hogy 350 lesz egy euró, illetve 500 egy liter benzin. De ennek is örülni kell, mert így nőnek majd az ÁFA bevételek is például. Addigra már lehet, hogy az is 30% lesz.


Emlékszünk még Lázár János törvényjavaslatára, miszerint a Magyarországot ért pénzbüntetések kifizetésére különadó vethető ki? Nos megkapjuk, az infláción keresztül. Kár, hogy a büntetést a Fidesz rótta ki az országra.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, November 7, 2012

Almaszexuális

Szörnyű éhség tombol bennünk. Hogy mennyire vékony is az a civilizációs máz, ami nagy nehezen ránkrakódott a pár évszázad alatt, azt csak - mondjuk - egy háború tehetné próbára. Azt hiszem, igen gyorsan leperegne, pláne, hogy most sem túl sima vagy erős. Éhezünk; mohó vírusként emésztünk el mindent. Szaporodunk, felfaljuk az erdőket, a tengereket, a fákat és a madárdalt. Teliszarjuk a világot méreggel, meddőhányókká változtatjuk a hegyeket. Smith Ügynöknek igaza van, az ember egy veszélyes vírustörzs. Féloldalasan fejlődünk, gyenge testben még gyengébb a lélek.  A fizikai síkon terjeszkedünk, hömpölygünk, de se az eszünk, se a lelkünk nem fejlődik, nem épül egy cseppet sem. Asztrális és mentális vámpírok vagyunk, egyre mohóbban és gyorsabban falunk fel mindent, információt, élményt, színeket, szépséget.

Mégis éhesek maradunk. Nem lehet minden nappaliba száz új plazmatévét betenni a gazdagoknak sem, de valamivel mégis csillapítani kell ezt az eszelős, megállíthatatlan érzést, hogy ne marjon belülről minket. A máz még korlátoz minket, hogy ne szabaduljon el az őrület, hogy ne faljuk fel egymást is olyan gyorsan, mint a világot, de nem tudni meddig még a béke. Törzsbelit még nem bántunk, a bombákat máshova szórjuk még, arrébb, hogy ne az udvarunkon legyen a hullaszag, de a Másikra már egyre éhesebben lesünk. Még megférünk, de éhesen gyűlölünk mindent és mindenkit aki nem Mi vagyunk.

Éhség a szórakozásra, az élvezetekre, a kalandra, a "jó életre". A szeretetre a tiszteletre, a megbecsülésre. Rosszul vagyunk, undorítóra hízunk a cukrozott zsírtól, pattanásként ütközik a bőrünkön kifelé az odabent méreggé vált zabálás eredménye. Csömörig zabálja magát aki tudja, aki nem, az meg éhezve, gyűlölettel és haraggal zabálja magát teli. “S aki evett már, az újra sorba áll megint, hisz éhes”. A gazdag féli és gyűlöli a szegényt és viszont. Rémálmok kísértenek minket, hagymázas lidércnyomás. Fullasztó sötétségben vergődünk.

Egyre nagyobb, drágább autó kell, egyre gyorsabb száguldás, nagyobb mellek, hangosabb ricsaj. A vírus természetéből származik, hogy addig zabál és szaporodik, ameddig fel nem emészt mindent maga körül és ezután döglik el (meg) a habzó massza a lecsupaszított sziklákon. Ez a siker maga, a falás, a zabálás, a fogyasztás. Aki sokat zabál, még többet akar enni, a kisgömböcnek muszáj nőnie, gurulnia és elnyelnie mindent, már meg nem állhat. Önbeteljesítő jóslat, rákos daganat, ami megtagadott minden parancsot és féktelen növekedésbe kezdett.




Ennek a jele nálam a konzumidiotizmus is, és ennek az egyik jelképe számomra az Apple. Ezért az almaszexuális fogalom is, mert már nem a vásárlásról, vagy a szükségletek kielégítéséről szól, hanem Létforma. Életmód, életelv, jövőkép egyben. Nagyobb képernyő, nagyobb felbontás, gyorsabb processzor. A4, A5, A6, A végtelenbe és tovább. Szolgáltatássá tették, anyagból fogalommá; élvezetté lényegül át. Mint a Bölcsek köve, már mindenre jó lesz, gyógyítja a rákot és az orrodat is tisztíccsa. A terméket már nem simán árulják, hanem vallást, rituálét, misét szerveznek belőle. Boltból átlényegült Üvegtemplomban dicsőítik az Élményt. A dolgozókat eladókból szerpapokká, cégvezetőkből prófétákká képzik át. Hagymaként egyre több és több réteg, jelentés rakódik a jelentéktelen kis műanyag-üveg szerkezetre, egyre ragyogóbb fények és dicső, harsány trombiták kísérik. Hívők imádják, simogatják, segítő fétis lesz, varázsszer, dédelgetnivaló háziállat és oltári szentség egyben. Kérdezed; és válaszol! Csak neked, csak rólad, csak érted.

Senki nem nevetheti ki őket, az almaszexuálisokat. Nem alázhatja meg senki büntetlenül az új, ragyogóan polírozott és formatervezett Életmódot. Ami eddig szégyellni való hóbort volt, immár államvallássá emelkedik, a fogyasztás, az elnyelés vallásává. Aki gyűlöli, vagy viszolyog tőlük, az is támogat, hiszen magja az irigység, a birtoklás vágya, hiánya, mert nem nőtt olyan nagyra és erősre, hogy maga is megvegye vagy elvegye, birtokolja, élvezhesse és része legyen az Életmódnak. Imádat és gyűlölet jár együtt kéz a kézben. Milliárdok nézik a celebrált reklámmiséket csorgó nyállal, beesett izzó szemmel vágyva a Jólétre és a Boldogságra. Most még visszatartja őket az zabla, meg az ostor, de ki tudja, mikor és merre indulnak meg a tömegek hogy rávethessék magukat, elvegyék, magukba tömjék, behabzsolják a mindenséget.


Én is ezért írtam ezt a cikket, mert a gyűlölettel és haraggal élek együtt. Mert nem engedhetem meg magamnak, hogy almaszexuális legyek. Meztelen vagyok, vagy rongyos pólóban turkálom egyedül a szemetet az élet árnyas oldalán, a Telepen, valami finomat, édeset keresve minden kupac mélyén.

Csak hogy ne fájjon odabent annyira.
Csak hogy ne halljuk meg végre azt, aki keservesen sír és boldogtalan.





Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Tuesday, November 6, 2012

Vadkelet

Azért valljuk be, jobban járunk mi azzal a 250K hitellel, mintha teszem azt valaki fehérlovat mellékelne az állampolgársági kérvényéhez, szépen rányalva a lap szélére mint egy illetékbélyeg. Merthát milyen lenne az a ló: daliás, mint annakidején a miénk? Aligha. Sokkal valószínűbb, hogy 10 éves kínai gyerekek készítette sorjás, fröccsöntött műanyag játéklovat kapnánk meg, kevéske rákkeltő anyaggal, nyerítésükben a kínai kézművesipar többezer éves dallama.



Akkor meg minek ez a felhajtás. A haza nem eladó. Legfeljebb hitelezhető, nem is ezzel van bajom. Nem hiszem  hogy a kormány által meglibbentett felhívásra megjelennének a tatár hordák keleti megyéinkben, szerintem a Muhi csata reloaded is el fog maradni. Ami engem zavar, hogy mindig van lejjebb. Én ostoba mindig azt hiszem, hogy na mostmár biztos lesz egy normális ember a kormány közelében aki azt fogja mondani, eddig és ne tovább. Nincs. Csak kérdezem, a kínaiaktól is tiszteletet és bizalmat kérünk? Vagy elég csak a pénzük? Merthogy keleti testvéreink (nem azok, a még keletiebbek) bizonyosan nem fognak cümmögni a médiatörvény miatt, legyinteni fognak az alkotmánybíróság meghurcolására, még talán gratulálnak is az állami szintű dezinformálásra. Így kell ezt csinálni. Csak azt tudnám, meddig fog még tartani a fülkeforradalomhoz köthető szabadságharcunk? Mert egyre jobban az az érzésem, ez már a lenini permanens forradalom, csak itt nem mensevikek meg bolsevikek vannak... várjál... de azok vannak. Már csak azt tudnám, mi rejtegetnivalónk van nekünk, hogy az IMF-től úgy félünk mint a tűztől? Á, biztos én vagyok rosszindulatú...




 


Azért lenne pár előnye is a kínaiak beözönlésének. Hovatovább, magyar állampolgár lehetne a Dalai Láma (na jó kis csúsztatással), aki azután simán belefolyhatna a politikai életbe. Lehet Más a Kínaipiac néven biztos megpróbálná összefogni az antiglobalista híveket, de mint ősmagyar (Buddha=Buda, szkíták=Skatriják) még a jobbikba is beférne, nem? Azért megnézném Vona Gábort mantrázni: Om Mani Padme Hungária! Bár a legjobban az MSZP járna. Ha azt vesszük alapul, hogy a kínaiak milyen sokáig és fitten élnek, a nyugdíjasokra támaszkodó szocialistáknak hirtelen kibővülne a támogatottságuk. A vörös kötődés pedig adott itt is, ott is. Egyedül a Fidesznek kellene letenni valamit az asztalra hogy megfogja az új szavazóbázist. Nekik meg pont elég lenne állami pénzen kipostázni Orbán intelmeit, a kis narancssárga könyvet. Mao vörös könyvén edződött elvtársak csak ennyit mondanának az új színre: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de olcón a miénk!



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, November 5, 2012

Szegény Klebelsberg

A hétfői parlamenti viták, illetve a német-angol nyelvoktatási ellentét háttérbe szorította nap talán legfontosabb hírét. "Hoffmann titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására" - írja a HVG, és ha ez igaz (márpedig miért ne hinnénk az államtitkár asszonynak?), társadalmunk egy újabb szegmensét, a közoktatást teszi kockára előkészítetlen változtatásaival a kormány és a Fidesz. Az említett cikkből idézünk:



A kormányülésre készített belső anyag megállapításaiból kitűnik, magának az Emminek (a felügyelő minisztérium) és az oktatási államtitkárságnak is több komoly aggálya van azzal kapcsolatban, hogy zökkenőmentes lesz-e az alig bő hat hét múlva bekövetkező átállás.



Hát, jobb helyeken ilyenkor csapnak rá a vészfékre, de nagyon gyorsan. A "nem lesz zökkenőmentes" ugyanis elég széles skálán értelmezhető, és a több hónapos vadkáosz is a valószínűsíthető tartományban van. És itt most nem akármiről beszélünk, hanem a közoktatásról! Sok tízezer tanár, sok százezer diák mindennapjairól, nemzetünk jövendő tudásáról. A Fidesz honlapján ezernél is több hír emlékezik meg - a párt ellenzéki időszakából persze - az iskolabezárások negatívumairól, de ez a mostani veszély egyszerűen más nagyságrendű.


schoolbus.jpg


Januártól az érvényes tervek, és a jövő héten, tehát a bevezetés előtt mintegy 6 héttel (!) megszavazandó törvény részletszabályozásai szerint az állam veszi át az önkormányzatoktól az általános és középiskolák működtetését. Az állam a feladatra a Klebelsberg Intézményi Központot hozza létre (már megint egy régi politikus nevét lobogtatjuk, és hát Klebelsberg tényleg sokat, talán máig a legtöbbet tett a magyar oktatásügyért). A KIK lenne a munkáltatója az ország pedagógusainak, egy nagyjából akkora szervezetként, mint a Néphadsereg volt a csúcson. Ehhez képest



A köznevelési intézmények fenntartói feladataival foglalkozó közszolgálati tisztviselőket és közalkalmazottakat a KIK szeretné saját állományába venni, miközben az érintettek nagy része már a járási vagy kormányhivatalok állományába került, ahogy azt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) szerette volna. Fideszes forrásunk szerint „a járásokhoz már átkerült embereket nem fogja einstandolni a KIK”. Márpedig arra maga a háttéranyag figyelmeztet, hogy a KIM akaratának érvényesülése esetén „a KIK nem fogja tudni ellátni azokat a feladatokat, amelyek a köznevelési intézményfenntartás körében összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben jelentkeznek”



Magyarra fordítva: senki nem tudja, hogy ki fogja a napi munkát elvégezni, nem tisztázottak a döntési jogkörök, és általában, mindenki várja, hogy mondják már meg neki, hogy akkor most mi lesz, de mintha nem lenne kész a terv. Koncepció van: "Magyar Bálint oktatásrombolása után rendbe kell tenni az ágazatot", meg az állam garantálja az egységes színvonalat az oktatásban, de hogy ez konkrétan hogyan történjen, az brutálisan nincs összedrótozva pár héttel az átállás előtt. Az oktatásért felelős államtitkár asszony a belső anyag szerint látja ezt, ugyanakkor hétfőn azt mondta a Parlamentben egy interpellációra válaszként, hogy "nem államosítás az, ha az állam átveszi az iskolákat, hanem állami felelősségvállalás". Mintha a matolcsyzmus terjedne újabb szektorra: vágjunk bele, valahogy csak lesz. "Briliáns" világnézet, és mögötte a teljes kidolgozatlanság, a gyakorlatba ültetés leghalványabb ötlete nélkül. (Programozói nyelven: meghívják a szubrutinokat/függvényeket, de azok nincsenek megírva.) Nem csoda, ha a fideszes polgármesterek (és a nagyobb településeken szinte mind az) is berzenkednek a dolog ellen. Nincs azonban kétségem: be fogják ők adni a derekukat. Kellemetlen lesz ezt kimagyarázni otthon, de hát a Párt kéri tőlük, a fontosabb eszmék miatt (mi? dehát ők a Párt... vagy nem?).


Pedig ennyire előkészítetlen tervvel ilyen horderejű ügybe belevágni nem tűnik felelős eljárásnak. És ehhez még Klebelsberg nevét elővenni, te jó ég... Mit szólna ehhez ő, aki létrehozta a népiskolai hálózatot - hogy most ezt kockára teszik? Márpedig a HVG birtokába került dokumentum sugallja ezt, nem én.


Persze lehet, hogy végül Klebelsbergnek lesz igaza. Ő ugyanis



a tanárképzésre különben is nagy gonddal ügyelt, és azt hangsúlyozta, hogy a "magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig" azt az egyet követeli meg, hogy "ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket." (Forrás: Wikipedia)



A gyerekek szeretete talán adhat még elég erőt az életpályamodelltől megfosztott, bizonytalanságban tartott pedagógusoknak, hogy további többletmunkával maguk alakítsák ki működtethetőre a rendszert. Ha így lesz, az kizárólag az ő érdemük lesz. Hacsak még azt is el nem szúrják fentről, mint az öreg székely a fogpiszkálót.


Még működik a mostani rendszer. Most még le lehet állítani a félig sem kész modell erőltetését.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, November 4, 2012

Már rólatok szól

Volt egyszer egy párt. Fiatalok voltak, tele változtatni, a begyöpösödött, megújulni képtelen kommunista rendszert leváltani akarással. Sokszor nemcsak igazuk volt, de igen frappáns módon találták fején a szöget. Szerethetőek voltak, sőt, talán az egész palettán a leginkább azok (mondta akkor már nyolcvanhárom éves, de akkor még briliánsan tiszta fejjel gondolkodó apai nagyanyám). Ákost szerették, még Banzaiként, Cseh Tamást. És persze Bacsó filmjét, a Tanút, olyannyira, hogy a jelképüket és a narancsszínt is onnan vették. A később újságcímként is elhíresült Magyar Narancsot, a hatalmi szóval elrendelt hülyeség metaforáját. Roxette-tel kampányoltak 90-ben, a Listen to your heart, a Hallgass a szívedre volt az egyik fő üzenet.


Átugrok húsz évet, átugrom a csuhásokat, az első kormányzásuk ellentmondásos, de összességében pozitív éveit, a váratlan bukást és a nyolc megkeseredett évet. 2010-ben az abszolút hatalomba tértek vissza. Nincs koalíciós kényszer, nincs konszenzuskényszer, tényleg olyant lehet alkotni, amilyent elképzelnek.


nicholas_komodore.jpg


És akkor ez jön ki belőle. Eltelik két év ebből, és láthatóan nem veszitek észre, hogy ha a pártállam nem is ugyanaz, de az akkori kedvencek sokszor, túl sokszor, már rólatok szólnak. Ákos és a Banzai (meg hát Orwell) 1984-éről sokaknak - csak pont nektek nem? - beugrik: "a háború: béke - a szabadság: szolgaság - a tudatlanság: erő". És innen egy lépés a "lenyúlás: megvédés - a recesszió: növekedés - a regisztráció: a demokrácia kiteljesedése". És így tovább. Az 1984 nem kézikönyv, mondja itteni képünk, és mégis, mintha túl sok szempontból az lenne. Cseh Tamás Tangója (Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél. Egy néhány hírfoszlányt hoz fülünkbe a szél) bizony már rólatok szól. És az, hogy "játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk"? Hogy Hobó Orgiája mennyire, azt már nem is mondom komolyan, őt sose szerettétek. Vagy nem jut eszetekbe ez a dal az álkoalíciótókról? Na de a Tanú, barátaim! Ennek kéne a legjobban fájnia, és mintha nem vennétek észre. Nem, nem Bástya elvtárs szerénysége ugrik be (még nem. Még pár év, és talán, de odáig nem kéne eljutni). De Virág elvtárs a hanyatló Nyugattal? A "kit csaptunk mi be?"-vel? "Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség." Az már nagyon is. És hát a kultikus mondatotok: "az új magyar narancs: kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk" - az annyira rólatok szól már, hogy nekem fáj.


Ha nem lenne annyira nyilvánvalóan negatív az üzenete, még kampányolni is lehetne vele - ellenetek. Vagy ha lesz egy szerethető alternatíva, akkor akár Roxette-tel is. Az ütne?


Miféle mókuskerékben vagytok, hogy nem veszitek észre?


 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Tuesday, October 30, 2012

Választási törvény - lopakodó módosítás?

Ez valami gyönyörű. Hétfő este részletes vita a választási törvényről, aztán kedd reggel a fideszes Papcsák Ferenc képviselő előhúz egy hatvan oldalas módosító javaslatot. Éjjel ihlete lehetett, alighanem.


Technikai vagy lényegi változtatások? Fél nap az ellenzéknek, hogy megismerje és kialakítsa az álláspontját? Egyáltalán: a kormánypárt képviselői már látták? Vagy nekik mindegy, valaki bekiáltja, hogy igen, oszt' jónapot?


És még ahhoz is ragaszkodnak, hogy erről most szavazzanak. Plenáris vita nélkül persze, hisz annak már vége.


Hölgyeim és Uraim, sokszor mondták, mondtuk már, hogy ez átlép egy határt, most biztosan ez a helyzet. A jelen törvénytervezet, amelyet ilyen átláthatóan módosítgatnak, nem a vízközmű-társulásokról szól. EZ A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY! Ennek alapján lehet Önökről véleményt mondani 2014-ben.


Délután többször rákerestem, és eléggé elborzasztó, hogy a kérdéses javaslatot sehol nem találom az interneten. Mindenki azt ragadja ki, hogy "egyesületek nem indulhatnak", de az nem zavar senkit, hogy a többi 226 pontról nem tudunk semmit? Az Országgyűlés honlapján október 30-án kedden 17:10-kor nincs 24 óránál frissebb, a "Papcsák" karaktersort tartalmazó állomány. Mi lehet benne, ami ennyire titkos? És hát hatvan oldal azért sok. Nagyon sok. Abba nagyon sok disznóság is belefér, márpedig ha nem tudom, mi van benne, akkor ezt feltételezem. Kérem, hölgyeim és uraim, ott a kormányoldalon, lazán dőljenek hátra és képzeljék el: ha Horn vagy Gyurcsány csinál ilyent, mit feltételeztek volna a szándékokról? Mert józan ésszel csak azt lehet feltételezni, hogy mindent ami kínos, ami még az egyéni indítvánnyal elsumákolt államigazgatási és társadalmi egyeztetésre sem engedett törvényből is kirívóan durva, az van benne ebben a hatvan oldalban - legalábbis úgy járnak el, mintha. A HVG értesülései szerint pl. betarthatatlan rendelkezés is akad benne, hiszen állítólag (ismétlem: szeretném ellenőrizni, de nem tudom) a jegyzőknek személyesen kellene felkeresniük az állampolgárokat a regisztrációs időszakban, hogy tájékoztassanak az új rendszerről. Nyilván a pongyola fogalmazás az ok, de hát aki írt már egy éjszaka 60 oldalt (mert biztos úgy volt...), az tudja, hogy megy ez. És hány ilyen marad benne?


(UPDATE 2012.10.30 22:50: A jegyző vagy megbízottja azért megy ki a polgárokhoz, hogy tájékoztassa őket a rendszerről és átvegye a regisztrációs nyilatkozatokat. Akkor eljutottunk oda, hogy persze erre bárki bólinthat - és miért ne tenné - csak a jegyzői hivatalok emberei járkálnak majd három hónapig tök fölöslegesen, hiszen akár fel is lehetne tételezni, hogy az emberek el akarnak menni szavazni. Ha meg mégsem, hát nem mennek el. Mennyivel egyszerűbb lenne, nem? Ja, hogy eddig pont így volt? Persze 2014-ig lehet még messze van, addig lehet még cserélni a lapokat az Alaptörvényben.)


(UPDATE2 2012.10.31 7:15: nu pagagyí kommentelőnk megírta a linket, amelyen a már az alkotmányügyi bizottság javaslataként továbbfutó dokumentum elérhető tegnap késő este óta: klikk ide.)


Kedves fideszes képviselő hölgyek és urak, Önök olvasták Papcsák képviselőtársuk hatvan oldalát? Ha igen, miért kell sunnyogni? De ha nem, akkor ugye látatlanban nem szavazzák meg?


Na jó, ezen a reményemen magam is mosolygok. Egy azért még maradt. A köztársasági elnök úr nagyon büszke arra - nem is teljesen alaptalanul - hogy eljárási okokból is hajlandó visszaküldeni törvényeket. Áder úr, erről mi a véleménye? Ismétlem: nem a víziközművekről vagy a hulladékgazdálkodásról beszélünk - hanem A VÁLASZTÁSRÓL!



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről