Saturday, July 27, 2013

Orbán erdélyi coming-out-ja

Orbán Viktor tusványosi szabadegyetemen elmondott beszédét nyilván sokan és sokféle megközelítésből fogják elemezni. Engedtessék meg, hogy mi egyetlen gondolatot ragadjunk ki belőle, nevezetesen ezt (HVG):



Orbán fontosnak nevezte, hogy végre vannak "nemzeti tőkések". Itt megjegyezte, hogy az újságírókat gyakran az izgatja, hogy ezek közül, ki melyik párthoz áll közel, de szerinte az ország érdekei szempontjából nem ez az érdekes.



UPDATE: többek jogos megjegyzése nyomán itt az inkriminált rész eredeti átirata:



Erről mindig van politikai vita, különösen az izgatja az újságírók libidóját, hogy melyik magyar tőkéscsoport melyik politikai párthoz köthető inkább vagy kevésbé, ami egy izgalmas kérdés és nem lényegtelen, az egy másik előadás témája hogy itt milyen arányokat tudunk felállítani de most nem ez a fontos, hanem az, hogy nemzeti szempontból végre vannak nagy, nemzeti, magyar tőketulajdont megtestesítő cégeink.



Hiszen nem siratóünnep ez, hanem vidám lakodalom. Kár lenne pörlekedni, áskálódni azon, hogy ki ölt meg kit...


kioltmegkit.jpg(c) Python (Monty) Pictures Ltd.


Kedves miniszterelnök úr, nemcsak az újságíról libidóját izgatja. Az újságírókat ugyanis legtöbbször olyan dolgok izgatják, amelyek az olvasóikat is, különben egy idő után másokat olvasnának. Ennél rosszabb, hogy ez egy igazi coming out: szépen be van ugyan csomagolva, de így még nem mondta ki senki, hogy "kiépítettük a fideszes oligarchiát, aztán közötök van-e hozzá?"


Mert lássuk be, hogy ha a "nemzeti tőkések" (akik valójában O. V. egykori kollégiumi szobatársától Felcsút mindenható uráig legtöbb esetben bizony leginkább fideszes kötődésűek - a Közgépet név szerint is kiemelte a kormányfő a beszédben) más párthoz állnának közel, a miniszterelnök korántsem lenne ennyire belátó. Ha a politikai ellenfeleikről van szó, akkor nokiásdoboz meg ingatlanpanama (félreértés ne essék: ha tényleg az, akkor tessék is lecsapni! - bár a hosszú átfutás már elég gyanús), ha meg a mi kutyánk kölyke, akkor "nemzeti tőkések", akiknek léte az ország érdeke.


Kedves miniszterelnök úr, egy ponton egyetértünk. Tényleg az ország érdeke, hogy legyenek valódi, vezetői képességeik szerint kiválasztódott tőkései. Az ország érdeke lenne, hogy ők megjelenítsék a szabad verseny érveit a társadalmi vitákban - amelyekkel majd mások természetesen vitatkozni fognak. Amennyiben azonban a "nemzeti tőkésosztály" valójában a fideszes újtőkések köre, akkor a kiválasztás a politikai helyezkedés függvénye, és nem a nemzet versenyképessége szempontjából fontos vezetői képességeké. Persze lehet azt mondani, hogy ők is ügyesek, és képességeik folytán emelkedtek ki. De ezek a képességek - véleményem szerint legalábbis - nem segítik hazánk teljesítményét a nemzetközi versenyben.


A helyzet viszont, ha lehet, még ennél is rosszabb: nem véletlenül említettem a fideszes oligarchia kifejezést. A "nemzeti tőkésosztály" ugyanis, ilyen kiválasztódás után, azt a politikai igényét fogja kifejezni, hogy az az erőtér, amely őket pozíciójukba segítette, maradjon meg. Maradjon a Fidesz a hatalomban. A (fideszes) politika segíti őket meggazdagodni - közpénzből persze -, ők cserébe segítik a Fideszt hatalmon maradni. Itt is van a Nemzeti Közgép Rendszere, amit tavaly már diagnosztizálunk, de miniszterelnöki megerősítést mostanáig nem kaptunk. A miniszterelnök szerint oligarchiáról akkor beszélhetünk, ha "egy adott parlamenti többség támogatásával egy kézbe kerül a milliárd és a politikai hatalom". Ez pedig megtörtént.


Ugye nem erről volt szó 2010-ben?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Thursday, July 18, 2013

Mutyik: rendszerhiba, vagy maga a rendszer?

Ahogy sorjáznak a hírekben - persze nem az állami médiában - a beszámolók az újabb és újabb mutyikról, felvetődik a kérdés, hogy hogyan élik meg ezt a Fidesz támogatói? Nyilván nem egységesen. Egyesek mindent automatikusan elfogadnak, amit a párt és a kormány csinál, sőt meg is tudják magyarázni, hogy ez az egyetlen helyes út, és végre van, aki meg is meri lépni. Mások azonban úgy gondolják, hogy - bár az irány alapvetően jó, és megnyugtató, hogy ilyen kormánya van az országnak - ez a Közgép, ez a földügy, ez a trafikügy már necces, és hát a takarékok körül is lehet probléma, nem most, hanem amikor majd a mostaninál nemzetibb és magyarabb kezekbe kerülnek (mintha a mostani tagság ne lenne alapból magyar). De jó is volna, ha ezek nem lennének, akkor felhőtlenül lehetne örülni a nemzet felemelkedésének, gondolják.


Számukra van egy rossz hírem. Lesznek. Amíg el lehet menni a falig, addig el is mennek a falig. Lehet abban reménykedni, hogy ezek rendszerhibák. De nem: mindig van újabb, mindig van lejjebb. Mindig lehet amortizálni abból az elképzelt erkölcsi-morális fölényből, amely 2010-ben nyilvánvalóan megvolt, de ma már legfeljebb a fideszesek gondolják a pártjukénak. A következetesség, amellyel ezek az ügyek sorjáznak, már azt sejteti, hogy nemhogy nem rendszerhibákat látunk, hanem ez maga a rendszer.



Lehet mondani, hogy a politika már csak ilyen. Hogy "ilyen volt a szocik alatt is", és hát "természetes, hogy a Fidesznek is gazdasági hátországot kell építeni". Hogy ez a "reálpolitika". Az alapbaj ezzel két irányból jelentkezik. Egyrészt a 2010-es kampány üzenete nem az volt, hogy "kiépítjük a gazdasági hátországunkat". A másik, hogy ezzel tényleg odavan jó időre minden alap a morálra hivatkozásra. Ez az egész már árvita.


Ha pedig kedves, kételyek gyötörte fideszes barátaim (ismétlem: nem mindenkit gyötörnek kételyek, de most azokhoz szólok, akiket igen) az eddig elátkozott eszközrendszert hajlandóak vagytok magatokénak érezni, akkor mi a különbség? De tegyük fel, azt gondoljátok, hogy tényleg Európától meg az IMF-től kell megvédeni a szabadságunkat, meg helyükre tenni a melegeket (uramisten, de komolyan, miért kell velük egyáltalán politikai szinten foglalkozni?). Ez a "harc" megér ennyit? Megéri ezeket a kételyeket? Lehet őszintén tapsolni a kötelező iskolai erkölcstannak, ha pont ez az ára?


Hiszen az apostol ezt mondja: "Csak az nyeri el a babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd".


A reálpolitikáról pedig annyit, hogy az pont annyira "reál", amennyire mi gondoljuk. Ha természetesnek vesszük, hogy a, khm, "gazdasági hátország-építés": az állami megrendelések, a földek és a trafikok nagy részének leosztása Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei számára természetes, és a politika már csak ilyen - nos, akkor ilyen is lesz.


És tényleg ezt gondoljuk? Tényleg ezt gondoljátok?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, July 17, 2013

Takarékmutyi - új korrupciós csatorna a te pénzedből

A takarékszövetkezetek közelgő kádári orbáni igába hajtása tulajdonképpen tökéletes összefoglalása a mögöttünk álló sajnos immár több mint három éves kormányciklusnak. Magában foglal minden olyan elemet, mely ugyan eddig is meglehetősen hangsúlyosan jelent meg az állampárt fidesz intézkedései között, de így együtt, ilyen hatékonysággal még egy esetben sem alkalmazták ezeket. Tulajdonképpen már csak a takarékügy sántajánosa hiányzik, akinek az iPadján megírták a törvényt. 


Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz a második kormányzása alatt már nem kívánja folytatni az országépítés nehezebb útját, mely az alapvető demokratikus és civilizált értékek mentén halad, hanem az egyszerűség kedvéért a párt és vezetője, visszatért azokhoz a tekintélyelvű, kommunista állampárti gyökereihez, melyből végeredményben kinőtte magát. Bolsevik kutyából nem lesz nemzeti szalonna, Kövér is megmondta, ezt tudtuk. Ezen az alapokon nyugvó ügymenetet tapasztalhat az egyszeri takarékszövetkezeti betétes is, aki figyelemmel kíséri ezt az újabb államosítási törekvést is. Tökéletesen beleillik ebbe a képbe az a megközelítés, hogy egy Takarék vagy elfogadja az állami fennhatóságot, vagy lehúzhatja a rolót. Rákosi elégedetten csettintene egy ilyen megoldás láttán.


A magánnyugdíjkasszák vagyonának kizsarolása során már tanúi lehettünk, hogy a kormány saját eszközeként tekint a magyar családok, aktív dolgozók megtakarításaira. Ugyan ezt az hozzáállást érhetjük tetten a takarékszövetkezetek einstandja során is. Az egyik legtöbbet hangoztatott érv az államosítás mellett, hogy a takarékok többszáz milliárdos vagyonon ülnek, melyet inkább ki kellene hitelezni a vállalkozásoknak, hogy végre beinduljon a süllyedő gyorsnaszád. Ez a vagyon a betétesek pénze. 


A teljesség kedvéért tegyünk egy kis kitérőt a takarékok és úgy általában a vállalati hitelezés világába. Vegyünk egy átlagos vidéki takarékszövetkezetet. Az intézmény a helyi lakossággal évtizedek óta fenntartott közvetlen és személyes kapcsolatok révén betéteket gyűjt, melyet aztán jellemzően helyi vállalkozóknak hitelez ki. A legnagyobb bankok a 2008-as válság előtti túlhevített időkben a tőkéjüknek akár a 200%-át is kihitelezték, míg a takarékoknál ez az érték jellemzően 80-90% maradt. Helyi, lokális egységekként a takarékok jórészt kimaradtak a devizahitelezésből is. Ennek megfelelően jellemzően stabil, megbízható, megfelelő tőkeellátottságú, konzervatív hitelezési politikával rendelkező intézményekről beszélhetünk (persze voltak kivételek nyilván).


Emellett a takarékok a helyi vállalkozókat egyszerűen és hatékonyan hitelezik, hiszen a legtöbb esetben a két fél jól ismeri egymást. A takarékok ennek megfelelően olyan vállalkozókat is hiteleznek (ismervén a valós hátterüket, motivációikat) akikkel a nagyobb bankok nem foglalkoznának és olyanoknak nem adnak hitelt (hasonló okokból), akiknek a nagy bankok viszont igen. A helyismeret segít a szélsőségek tompításában, ezért is merik bevinni a betétesek a pénzüket egy takarékba.  


Van tehát egy olyan intézményi kör, mely rendelkezik megfelelő tőkével és megfelelő tapasztalattal annak a kihelyezéséhez, viszont teljesen önállóak és függetlenül működnek. A fidesznek az első kettőre szüksége van, a másodikra viszont nincs. Ékes példája ennek, hogy a felcsúti stadiont finanszírozó, az orbán csinovnyik Garancsi István vezette Duna Takarék ki is marad a kommunizálásból. A hűség itt már adott, a többi intézménynél pedig kikényszerítik. Hiszen gondoljunk bele mekkora lehetőség ez. Többszáz milliárdnyi kihitelezhető vagyon, már csak a megfelelő emberek kellenek takarékok élére, hogy aztán ez a pénz a megfelelő emberek kezébe kerülhessen. Itt pedig már nem csak a hitelekről beszélünk, hanem magáról az egész szektorról, annak minden hasznával együtt. A törvény szerint ugyanis az állam a tulajdonrészét már szabadon értékesítheti majd, a vevők körét viszont semmi nem korlátozza. 


A kör ezzel be is zárult. Az állami földek és a trafik koncessziók elosztása után aligha lehet kétséges, hogy ennek mi lesz a vége.


 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, July 14, 2013

Csizmadia László vs. Martin Schulz

Elképzelem az Európai Parlament szerencsétlen elnökét, hát ő most biztos összecsinálta magát félelmében. Csizmadia úr (v.ö. Békemenet, Nemzeti Együttműködési Alap) írt neki, szép, nyílt levelet, többek közt a "Szellemi Honvédők" nevében. Tegyük hozzá, kaptak korábban az EU és az EP képviselői is, de most sokkal határozottabb a hang, amikor idáig ér:



Jelezni kívánjuk ugyanakkor, hogy amennyiben az objektivitás helyreállítására nem tesz kísérletet az EP, illetve realizálódnak a Koppenhágai Bizottsággal kapcsolatos aggodalmaink, mi minden rendelkezésre álló eszközzel fel fogunk lépni ezen jogsértő helyzet felszámolására...




Még szerencse, hogy mielőtt felvetődne a szellemi honvédelem fizikaiba átcsapása és a Brüsszelre mérendő megelőző rakétacsapás terve, kiderül, hogy mi is a legfélelmetesebb csodafegyver:



...beleértve azt a lehetőséget is, hogy az Európai Bíróság előtt kívánunk gátat szabni az Európai Parlament ámokfutásának.



Ezt viszont kíváncsian végignézzük, és az EU oszlopos politikusaként biztos, hogy Schulz is érdeklődve figyeli majd a fejleményeket. Az uniós jogfejlődés szempontjából nyilván érdekes lesz, hogy a Bíróság megállapítja-e, hogy a Parlament túllépte a jogkörét. Számunkra azonban nem csak ez a lényeg.


Csizmadia úr biztosan elégedett lehet azzal, hogy jogában áll az Európai Bírósághoz fordulni, ha kifogásolja az Európai Parlament egy döntését. Jelzem, hogy ezt idehaza, a hasonló magyar intézmények (Alkotmánybíróság, Országgyűlés) kapcsán már nem tehetné meg, miközben a Antalltól a szocikig ez nem fájt senkinek - csak hogy jelezzem, milyen jellegű problémákról ír az inkriminált jelentés. Ez is megérne egy hasonló levelet, talán egy menetet is, nem?


UPDATE: Még szebb, hogy Csizmadia úr a visszamenőleges jogalkotás lehetősége miatt is aggódik:



Az EP ugyanakkor a Koppenhágai Bizottság létrehozására irányuló szándék támogatásával talán még súlyosabb jövőképet vetít előre, felvetve a lehetőségét a visszamenőleges szankcionálásnak, ami álláspontunk szerint elfogadhatatlan.



Persze lehet, hogy azt gondolja, nem pont a magyar kormány volt az, amely ilyent csinált. Hiszen az számukra elfogadhatatlan, és mégsem szerveztek Békemenetet ellene. De még egy európai bírósági keresetet sem.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, July 12, 2013

De akkor mi a baj Tavares-sel?

Kormánypárti oldalról mást se hallok egy hete, hogy ez a Tavares, hát ez már több a soknál. Ez a jelentés, amit az Európai Parlament elé vitt. Mi az, hogy nálunk sérül a jogállamiság? Meg azok a csúnya liberálbalzöldek, ezek biztos nem hagyhatják, hogy az igazi kereszténység kétharmaddal sikert sikerre halmozzon Magyarországon. Ezek akarják megmondani, hogy mi legyen nálunk, amikor a fülkeforradalom már véleményt nyilvánított? Ezek?


Erre mit olvasok a Magyar Nemzetben:



Magyarországnak külső jogállami kontrollra van szüksége, mert "önmaga lábán nem tud megállni". Ez az ország a jogállami kontrollt, a demokratikus intézmények tartalmi működését saját erejéből megvalósítani nem tudja - jelentette ki Martonyi János az Európai identitás - Nemzeti identitás címmel rendezett konferencián Budapesten.



Csak kapkodom a fejem. Hát nem pont ezt mondja a Tavares-jelentés, mint amiről a külügyminiszter úr beszél? Akkor hol itt a vita?



Hol? Hát az időgépben, persze. Nézzük a dátumot: 2007. március 10. Nem megyünk bele abba, hogy igaza volt-e (egy megvédés helyett részben szétvert ellenzéki tüntetés után fél évvel), és abba sem, hogy Martonyi állítása akkor volt igazabb, vagy ma? A kettős mérce ilyen alkalmazását viszont nem tartjuk elfogadhatónak egy magát konzervatívnak nevező kormány tagjától. Ha akkor lehetett ilyent mondani, akkor ugye ma is? Ha az akkori ellenzéknek szabad volt így megnyilvánulni, akkor mi is a baj az európai liberálbalzöldekkel?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, July 1, 2013

Leváltható-e a kétpártrendszer?

Két, egymásnak legalábbis a címükben ellentmondó, nagy vitát kiváltó írás jelent meg múlt héten nálunk, két blogtársunk tollából. Szavazzunk-e jövőre a Fideszre, vagy nem? A hosszú távú kérdés nem ez, hanem hogy ezt a választási törvénnyel bebetonozott (ál)kétpártrendszert meg lehet-e haladni, és hogyan?



Még inkább elszomorító, hogy ezt a palettát ők maguk hozták létre, gondosan leosztva egymás között különböző populista lózungokat és hatalomgyakorlási elveket, vigyázva arra, hogy kellőképpen azonosíthatatlan katyvaszt hozzanak létre, mely éppen aktuális egyéni ambícióik szerint szabadon alakítható. Az ő általuk mesterségesen megalkotott és fenntartott, magát és egymást jobb- és baloldalinak (nemzetinek, vagy demokratának, egyremegy) nevezett tartalom nélküli formációk pedig az oszd meg és uralkodj elvet magát a magyar választókon gyakorolják.



- írja garmr blogtárs, és bár diagnózisa precíz, a helyzet ennél rosszabb. Szárszó óta tudjuk, hogy nemcsak a Fidesz, de az MSZP is a másik legyőzésének érdekében a belső viták elnyomását, felszámolását kezdi. "Feltalálták a Fideszt" - írja Tóta W. Árpád - én pedig nem akarok katonás, a győzelemnek mindent alárendelő társulatra szavazni. "Le kell győzni a nemzetáruló szocikat, ezért senki nem lóghat ki a sorból" - mondja az egyik, "Le kell győzni a demokráciát lebontó Fideszt, mert velük a diktatúra jön" - mondja a másik oldal.


Ámde azt, hogy pontosan mit is akarnak ha nyernek, na azt nem tudjuk.


Azért valami feltételezésünk lehet. A Fidesz valószínűleg pont azt akarja, mint most; földmutyit, trafikmutyit, Közgépet még, még még. Köszönjük, de nem. Hogy az MSZP mit, arra legfeljebb tippelhetünk, de a "húzzanak ezek végre a francba" alapon választott zsákbamacska eddig sose jött be, legutóbb pl. 2010-ben sem. Ha megválasztanánk őket, pont ott lennénk, mint egy körrel korábban, aztán 2018-ban majd megint a narancs, és így tovább? Nem jó kilátás.


jin-jang_fideszmszp.jpg


A választási törvény pedig - nem véletlenül - kíméletlenül kétpólusúvá kívánja tenni a politikát. Naná, a Fidesznek mi sem kényelmesebb, minthogy mindig a szocik legyenek az ellenfelei, ezen a pályán ugyanis eséllyel nyerhet, akár sokszor is, és addig mindig széttárhatják a kezüket bármelyik mutyijuk után: "na jó, jó, de hát még mindig jobb így, mint ha ők jönnének, nem?"


Leváltható ez a rendszer egyáltalán? Nem könnyen, de azért nem is lehetetlen a dolog. A kettő egyszerre nyilván nem küldhető el a francba, na de az egyik? Ez talán összejöhet. (Minták itt láthatók, mondjuk az is látszik, hogy ez nem egy gyors játék.) Ekkor azok az érvek, amelyek kiválóan beválnak a szokásos ellenféllel szemben, hirtelen hatástalanná válnak. Az a blog olvasói számára nem lehet újdonság, hogy a Fideszre nem fogok szavazni. Viszont a fentiek miatt (is) az MSZP-re, és az őket tartalmazó szövetségre sem. Ha a második nem az MSZP lenne, akkor a Fidesznek legalábbis érvrendszert kellene cserélni.


Nem kicsit bonyolítja a képet, hogy a pillanatnyilag várható harmadik, a Jobbik sem alternatíva - ennek a mi szempontunkból fontos oka, hogy teljesen más hangszerelésben ugyanúgy képesek lennének pingpongozni bármelyik naggyal, de a Fidesszel biztosan.


Négy alternatíva marad. Nekem - de elfogadom, ha másnak nem - alternatíva lehet az LMP, még akkor is, ha ez esetleg elveszett - de legalább őszinte - szavazat lenne. Lehet reménykedni, hogy jön Ángyán vagy bárki más a fehér lovon - de ha nem teszünk érte (márpedig egy blogposzt ehhez kevés), nem fog jönni. Szavazhatok a kétfarkúakra, ha végre bejegyzik őket (nem véletlen ám, hogy az establishment tart tőlük: nagyon hatékonyan mutatják be a nagy pártok fentebb vázolt, egymást feltételező összefonódását). És hát ott van Bereznay András barátom sokszor hangoztatott javaslata, a szavazás elutasítása, az, hogy szavazatommal nem legitimálom a rendszert, fideszestül, szocistul, jobbikostul, mindenestül. Rizikós, mert ehhez minimum 80% nem szavazó kellene (akkor másnap az utcán minden 5 szembejövőből 4-ről, vagyis praktikusan mindenkiről tudhatod, hogy neki is ez a véleménye), és a két nagy, egymásnak feszülő falanx ennyit biztos nem fog hagyni.


Vérszegény és elég esélytelen alternatíva egyelőre mind (a kétfarkúak nem biztos, de ez még odébb van). De abban biztos vagyok, hogy ez a produktivitásra nem kényszerítő, de elképesztő mutyikra képes kétpártrendszer csak akkor váltható le, ha egyszer valamelyikük a harmadik helyre szorul - vagy ha a választó túlnyomó többsége látványosan és egyértelműen megvonja tőlük - de mindtől! - a bizalmat.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, June 30, 2013

A fideszes dohány napja

Ma vizsgázik gyakorlatilag élesben az új, fideszes dohánykiskereskedelmi rendszer. Dohányos honfitársaink - sajnos nincsenek kevesen - ma szembesülnek élesben azzal, amiről már két hónapja lehet tudni mindenfélét, hogy nevezetesen



juthatnak csak dohánytermékekhez (a hó közepéig még a régi helyek is árusíthatják a meglévő árukészletüket).


A duma persze a kiskorúak védelme, a lényeg viszont az, hogy Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei jussanak hozzá a jövedelmező kereskedelmi ág szinte minden négyzetcentiméteréhez, okozzon ez akármilyen hülye helyzeteket.


(Forrás: Gépnarancs, Facebook)


Elevenítsük fel, csak címszavakban, mi is történt: hoztak egy törvényt, hogy mától csak az árusíthat dohányt, aki ezt a koncenssziós jogot pályázaton megnyeri - a kiskorúakra tekintettel ezek a boltok csak elkülönített, kifejezetten dohány árusítására berendezett üzeletek vagy boltrészek lehetnek, és lényegesen kevesebb lehet belőlük, mint eddig. Aztán a pályázók közül gyanúsan sok helyen - legalábbis ahol több pályázat érkezett, mint ahány bolt nyílhatott - politikai döntéssel választottak nyertest. Így juthatott a trafikok egytizedéhez egyetlen hódmezővásárhelyi érdekkör, így jegyezhettek be rengeteg trafikos céget egyetlen bajai lakásba, és a szalkszentmártoniak is így választhatnak mától két dohánybolt közül - ugyanabban a házban. És így települhetnek dohányboltok - dacára az új rendszer leplezésére kitalált indoknak - az iskolák közvetlen közelébe - ezt ugyanis elfelejtették tiltani a sok egyéni indítvány útvesztőjében. A részleteket pedig inkább eltitkolná a hatalom.


Amikor nyilvánosságra került az eredmény, három dolog történt:



  1. Pót-pályázatot írtak ki a hoppon maradt, régi trafikosoknak, az előzőhöz képest fényévekkel nehezebb feltételekkel. Eddig nem tudunk győztesről ebben a körben - túl sok nem lehet.

  2. Engedélyezték az eredetileg szigorúan dohány árusítására létrehozandó elárusító-helyeknek más cikkek, például - nyilván a kiskorúak fokozott védelmére - jégkrém árusítását, illetve

  3. Lázár János egyéni indítványára felemelték a dohány kiskereskedelmi árrését.



nemzetizsebkes.jpg


Így aztán aki ma megszokott cigarettamárkáját, vagy bármilyen hasonló terméket keres, egyrészt nehezebben, másrészt drágábban jut hozzá. Konkrétan: ha mától többet fizetsz a cigiért, azért van, hogy Nyuszi rokonainak, barátainak és üzletfeleinek több pénze legyen. Nem a köz pénze gyarapodik tehát ebből (nem a jövedéki adó mértéke emelkedett, még ha az összegén az áremelés tol is), hanem sok esetben gondosan szelektált magánzsebek. És a többség tudja is ezt.


Le kéne szokni, és nemcsak a cigiről.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!