Showing posts with label menekültügy. Show all posts
Showing posts with label menekültügy. Show all posts

Saturday, October 1, 2016

Nem félek

Tisztelt Orbán Viktor úr, tisztelt Fidesz, én nem félek. A kijelentés önmagában ugyan semmit nem jelent, írhattam volna azt is, ma nem ettem paprikás krumplit, esetleg azt is, ma nem gondoltam a kivándorlásra - és az egyik igaz is lenne. A kijelentés, miszerint nem félek számomra mégis fontos, és az is fontos, hogy ezt ország világ előtt tudassam. Bár önök - az én adófizetői pénzemből - igen sokat költöttek arra, hogy én és a hozzám hasonló senkik féljünk, nekem valahogy nem jött át a dolog.


Én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Próbáltam én félni, sőt, feleségemmel is megvitattuk a dolgot, de azon túl, hogy ezt meg azt féltek, összességében nem félek. Sajnálom, azt hiszem hazaáruló vagyok, de állapotom talán nem reménytelen. Féltem ugyanis a lányomat, mert nekem olyanom is van. Féltem attól, hogy mi van ha rátámadnak az utcán, a folytatást leírni sem tudom mert a tehetetlenségtől máris ökölbe szorul a gyomrom, elszorul a torkom - a lányos apák tehetetlensége. A feleségemet ugyanígy féltem, reggelente elmegyek itthonról, és nem tudok másba kapaszkodni csak abba, hogy mire hazaérek, minden rendben lesz. A fiamat szintén féltem, nem az a típus, aki el tudja kerüli a problémás helyzeteket, ritkán szokott csendben leülni a leghátsó sorban - pedig néha de jó lenne. 


Az, hogy mégis félek, az nem a magyar állam érdeme. A gyorstalpalós határvadász madarász egységek, a kerítés engem nem nyugtatnak meg, mert ott van mögöttük Rogán, Habony, Lázár, Pintér, Kövér, Orbán, Vona. Ezekről az emberekről mindig az jut eszembe, hogy egy vár falai mindig csak annyit érnek, amilyen bátrak a katonák a falakon. És aki félelmet kelt, maga is gyáva. Én itt csak idegen szívű zsoldosokat látok, Zrínyi, Hunyadi, Dobó, vagy akár csak egy Nemecsek, vagyis NEMECSEK sehol nincs közöttük. Ezek nem a puskaport tartják szárazon, hanem az útlevelüket. Na persze, a helyükben én is mást hazudnék. Amíg csak jön az ellen, mindenki tudja rázni a pajzsát, csörgetni a kardot. És igen, a Fidesz az országért küzd, csak egészen más értelemben... Közeleg már a következő csata: A 2018-as választás, parasztáldozatokra tessenek felkészülni.


phobophobia.jpg


Hogy akkor miért nem félek? Mert valami ostoba módon bátornak érzem magam. Ránézek Európa térképére, és úgy érzem, nem vagyok egyedül. Ráadásul - leírni sem merem - lehet hogy nem mindenki hülye, aki nem magyar. Lehet hogy mégiscsak lesz egy bátor európai döntéshozó, aki azt mondja, emberek, legyünk már bátrak, a kurva életbe. Mi vagyunk 500 millióan, nem a menekültek. A mi kezünkben van a világ GDP-jének jelentősebb része, nem az iszlám állam, vagy Szíria, Oroszország, vagy Afganisztán kezében. Nálunk van a labda, észrevettük már? Nálunk van a legnagyobb fegyver, csak használni kellene: az európaiak szabadságszeretete. Mert ezt a kontinenst nem más kovácsolta össze az elmúlt 50 évben, mint a szabadság. Az emberek szabadsága, a pénz szabadsága. Egymással évszázadok óta háborúzó nemzetekből lett egy világhatalom alig évtizedek alatt! Tessék elővenni a történelemkönyveket. Lehet hogy nem vagyunk a világ vezetői, de basszátok meg, dobogósok vagyunk! (Kábé, attól függ mit nézünk) Mi, európaiak.


A Fidesz súlyosan mellélőtt az EU - Brüsszel - fikázásával. A hanyatló nyugatot temette már Virág elvtárs és maffiatársai évtizedekig, és lám, ki élte túl. (Szeretnék én úgy élni, ahogy a nyugat haldokol - Hofi) Lesz még ennek böjtje attól félek. Ha egyszer az EU megembereli magát, és sikerül valami érdemleges választ kicsikarnia magából, mi kapkodhatunk, hogy hádde csak a jószándék, meg a féltés beszélt belőlünk. Ennyire ők sem lesznek hülyék. 


Én nem félek. Féltem ugyan a családomat a bevándorlóktól, de féltem őket az utcán masírozó szélsőjobbtól is. Meg féltem őket a katedra mögül agymosást végző tanároktól, papoktól is hogy egy életre megnyomorítják a világképüket, mert - szülői nevelés hatására - nem állnak be a gyűlölködők sorába. Az sem hagy nyugodni, hogy lábbal tapossák a liberalizmust épp azok, akik maguk is a liberalizmusnak köszönhetnek mindent, és nem, nem szitokszó. Az is aggaszt, hogy az iszlám bigott vallási gondolat- és tettdiktatúrájára (na ezt a határokon kívül kell hagyni srácok, nincs alku) a gyávák és álszentek egy keresztény vallási gondolat- és tettdiktatúrába menekülnének vissza. Nem óhajtok a saria szerint élni, de a Jehova tanúi se tiltsák már meg nekem a vérátömlesztést, oké?


Egy fontos dolgot azonban fel kell ismernünk: Európát nem a menekültválság és az iszlám terror fogja legyőzni. Ezek együtt sosem lesznek képesek érdemben ártani Európának. De a menekültválságtól és az iszlám terrortól való félelem, az igenis legyőzheti Európát.

Saturday, November 28, 2015

Vagy kvóta, vagy Schengen - a kettő együtt nem megy

Pár hete folyamatosan visszatér, hol érvként hogy fenyegetésként az a fordulat, hogy a kvótarendszert megtorpedózó országok kimaradhatnak Schengenből, és nekik ismét visszaáll az ellenőrzés az Unió belső határain vagy azok egy részén. Legutóbb pl. a HVG-n jelent meg ez a hír, amelynek forrása most épp a holland pénzügyminiszter, de kis kutakodással számok nyugat-európai vezető hasonló kijelentéseire bukkanhatunk.


Én ezt az egészet viszont nem értem, és három percre tegyük félre, ki "bevándorlásellenes" és ki "migránspárti", azt pedig pláne, hogy ki hogy viszonyul a magyar belpolitikához. Én ezen árukapcsolásban mindezektől függetlenül komoly logikai bukfencet látok:


Mi is Schengen? Elvileg az, hogy a schengeni övezet országainak polgárai (ez kb. az Unió mínusz Egyesült Királyság, Írország, Románia, Bulgária, Horvátország, Ciprus, plusz Norvégia, Svájc, Izland Lichtenstein) az említett országok területén belül határellenőrzések nélkül mozoghatnak. Ebből legtöbbször az marad meg a fejünkben, hogy nincs határellenőrzés, az viszont, hogy ez a főszabály csak az érintett országok polgáraira, és az ide vízummal rendelkezőkre igaz, már nem. Pedig így van, másokra, így a menekültekre/migránsokra nem vonatkozik ez a jog most sem.



Forrás: BBC


Ez pedig már önmagában hordoz egy nehezen feloldható gyakorlati dilemmát. Ha a szabad mozgás nem vonatkozik mindenkire, aki itt van, akkor akire nem vonatkozik, azzal hogy tartatom be, mármint határellenőrzés nélkül?


Ez már most is dilemma. Egy ilyen rendszer akkor stabil, ha a határán megoldom, hogy csak az jöjjön be, akit beengedek - és az mehet bent bárhová. Most attól inog a rendszer, hogy százezrével jönnek be a migránsok, miközben nekik rögtön regisztrálniuk kell, ujjlenyomattal, mindennel, és utána is csak külön papírokkal mehetnek más országokba. Ha nincs határellenőrzés, akkor persze bárki bárhová, ha meg napi hétezren vannak, akkor meg kb. lehetetlen is az ellenőrzés (illetve ekkora létszámnál csak az "európai értékekkel" nehezen összeegyeztethető eszközökkel kényszeríthető ki).


Feltéve, de meg nem engedve, hogy megvalósul a kvótázás és "ez menti meg Schengent", az hogy működne a gyakorlatban? Valahogy beosztjuk, hogy Ali Rotterdamba, Ahmed Münchenbe, Iszmail Poznanba, Abdullah Karcagra. Jó, idáig megvagyunk. És mi fogja meggyőzni Iszmailt és Abdullahot, hogy a nem ellenőrzött határokon át két napon belül Stuttgart-külsőn legyenek? Semmi - hacsak nem lesz mégis valami kis határállomásocska, meg határőröcske, hogy ellenőrizze őket. Vagyis akkor mindenkit.


Ha olyan rendszert találunk ki, amelyben a belső mozgás A-nak szabad B-nek meg nem, akkor ez a rendszer nem fog működni. Eddig is csak azért működött, mert nem volt zavaróan sok a potyautas - most meg százezrével vannak.


Értem én, hogy nincs ötletük, és valamit mégis mondani kell az egyre elégedetlenebb német, svéd, holland választóknak. De ez rossz mondás, mert nem működik a gyakorlatban. Fenyegetni pláne kár ilyesmivel. Schengen akkor tartható fenn, ha minden jogosan itt-tartózkodó mehet belül, ahová akar. Szóval vagy ez, vagy kvóta.


És akkor a végére mégis egy kis politikai állásfoglalás: szóval akkor tényleg a kvóta az Unió megmentője?


KARD a Facebook-on

Thursday, September 17, 2015

Európa: most már érdemi döntés kell (tldr!)

"Last time I was sober man I felt bad, worst hangover that I ever had" via


Az elmúlt napok menekültügyi fejleményei, így a német befogadóképesség megkérdőjeleződése, a görögországi útvonal áteresztőképességének növekedése, és az útba eső országok, elsősorban Szerbia, Magyarország és Horvátország egymás rovására meghozott egyéni intézkedéseinek a közösségre tett hatásai miatt égetően fontossá vált egy valódi érdemi, európai döntés meghozatala menekültügyben. Nem a semmire nem alkalmas "kvóta vagy nem kvóta" idő- és energiapazarlásra gondolok, hanem annak az eldöntésére: kell ez nekünk vagy nem kell? Ez ugyanis az eldöntendő kérdés, minden más ebből levezethető. A kérdés összetettsége miatt előre is bocs a hosszért.


Erre pedig nagyon nagy szükség van, mert a teljesen más körülményekre tervezett közösségi jogi keretek eltérő értelmezése gyorsan erodálja magát a közösséget, az Uniót is. Mert mi is történik most:



  1. Részben eredetileg háborús körülmények elől menekülve, részben gazdasági előnyök, a jobb élet reményében az év elején havonta 10-20 ezer, mára inkább havi 150 ezer ember áramlik folyamatosan Törökország felől elsősorban Németország irányába.

  2. Ezek az emberek Németországba (esetleg azon is túl) akarnak menni, a túlnyomó többségnek határozott elképzelése van a célországról. Elhagyják Törökországot Görögország irányába (ez a lépés a genfi menekültügyi konvencióval már nem indokolható, hiszen nem közvetlenül a háborús övezetből menekülnek), ott bekerülnek az "átszállító országokba". A görögök, makedónok, szerbek semmi mást nem tesznek, mint - a migránsok akaratának megfelelően - továbbítják őket Németország felé. Aztán jön maga az EU, Schengennel vagy anélkül (amihez Görögország is hozzátartozik, de hát a németek most szuttyongatták őket a föld alá, Merkel emiatt inkább nem szurkálja őket), tehát mindaz, ami még Ausztriáig, a másik klasszikus tranzitországig útban van. A magyar kerítés megépítéséig ez az út Budapesten át vezetett, pár napja a horvát-szlovén irány alakult ki, de már most látszik, hogy ez is tele lesz konfliktusokkal. Itt az uniós országokban a szabályok szerint mindenkit regisztrálni kellene, és innen nem is mehetnének tovább. Igen, a szigorúan vett EU-jog betű szerinti betartása esetén azonnal el kell kapni, regisztrálni kell, ujjlenyomatot venni, és elhelyezni, vele valamit csinálni - be nem zárhatom, de a schengeni utazási könnyítések sem vonatkoznak rá. Ez ilyen létszámú, nem együttműködő ("we want Germany") tömeggel nem valósítható meg. Nálunk sem valósult meg - ezért épült a kerítés - és a horvátoknál sem. A horvát helyzet fényesen bizonyítja, mennyire alulméretezett az unió kvóta-terve: a horvát "kvóta" többszörösére tehető elhelyezési kapacitásuk egy nap alatt betelt.

  3. A németek maguk sem tudják, mit akarnak. A bajorok a francba kívánják az egészet, legszívesebben minden eszközzel lezárnák a határt. A szövetségi kormány határellenőrzést vezet be, de továbbra is gyakorlatilag bárkit beenged, legfeljebb megpróbálkozik a regisztrációval (ujjlenyomat-vétel), és azon tűnődik, hogy milyen jogi eszközökkel kerülje el, hogy az egész áradat a nyakán maradjon. A tranzitállamok (tehát mindenki, aki a törökök és a németek között van) meg árgus szemekkel figyelik, mikor nyomja padlóig a féket Németország, nehogy a már útra keltek meg őrajtuk maradjanak. Ebbéli igyekezetükben mindent elkövetnek, hogy ezt elkerüljék (a magyar kerítés éppúgy erre tett kísérlet, mint a szerbek olajozott buszos szállítási rendszere), és ezt máshogy nem is tudják megtenni, mint egymás rovására. Ha a magyar kerítést épít, akkor a szerb nem a magyar hanem a horvát határra irányítja a buszokat, ha a horvát nem bír az áradattal a Szerémségben, a baranyai határára kéri őket, ahonnan kerítés nélkül elérhető Magyaroroszág.

  4. És közben folyamatosan, napi szinten cseszegetjük egymást, mintha mi lennénk minden baj okozói. A románok, a horvátok, szerbek a magyar "embertelenséget" kommunikálják kormányszinten, mi cserébe - teljesen feleslegesen és súlyos hibát elkövetve - külügyminiszterünk által Horvátországot gyalázzuk olyan dolgokért, amelyről egyrészt nem tehetnek másrészt együtt kéne megoldanunk. A balkáni útvonal országai, minket és az osztrákokat beleértve a német/európai döntésképtelenség miatt, részben saját történelmi hagyományainkat felelevenítve egymást kezdjük rágni.


Az alap-problémát én a következőben látom:


Növekvő trendet mutatva, most havi kb. 150 ezer ember érkezik az EU-ba úgy, hogy nem tudom, kik ezek. Egy részük kibombázott szír, akik megelégelték a törökországi táborok kilátástalanságát, egy részük a tálibok elől menekülő afgán, akik inkább Németországban élnének mint iráni vagy török sátortáborban. Aztán jönnek Bangladesből, a szubszaharai Afrikából, egy részük tényleg háborús zónából, de a többi is valami, a mi szemünkkel elég borzalmas helyről. Esetleg vannak köztük kevésbé jó fiúk is (akik pl. nemcsak a németeknek, de a dánoknak, svédeknek, finneknek sem adnak ujjlenyomatot, esetleg nem azért teszik, mert már nyilván vannak tartva, és nem a faszagyerekek közt?) Jön ez a massza. És mit tegyünk vele? A szabályok szerint egyenként, darabra el kell dönteni: a bonyolult nemzetközi, uniós és helyi szabályok értelmében milyen védettségi státuszra jogosult, illetve jogosult-e bármire is, aki pedig nem, azt visszavinni, ahonnan jött. Ez a nagyon emberi jogi szemléletű szabályrendszer úgy-ahogy működött napi 300 érkezőnél (de legalábbis a működésképtelenség nem volt látványos), és a horvát határon levő Tovarniktól Röszkén át a bajor Freilassingig mond látványosan csődöt napi 3000 felett.


Itt egy "A vagy B" típusú döntést kell meghozni, nem maszatolható a dolog tovább. Darabra nem tudom leellenőrizni, kikből áll ez a massza, egységes döntést kell hozni: alapértelmezésben minek tekintem őket MINDET? Háborús menekültnek vagy gazdasági migránsnak?



Az "európai humanizmus" meg a "polkorrektség" alapján látatlanban mindegyik szegény kibombázott aleppói szír, aki a halálból menti magát és családját, és ha csak egy ilyen is van, akit esetleg elutasítunk a hozzájuk csapódó, az ő szerencsétlenségéből magának jobb életet kovácsolni akarók közt, nem tehetjük meg, hogy visszautasítsuk: tehát mindenki jöhet.


Ennek ellenkezője mindaz, amire a hatályos EU-jog és intézményrendszer (tehát a "menekültként nem mehetsz országok közt" Schengen és a "belépési ponton regisztrálj és maradj" Dublin) épült: látatlanban mindenki gazdasági migráns - tehát vízum nélkül senki nem jöhet -, a kivételek igazolhatják magukról, hogy nem azok, és jöhetnek.


Az európai "humanizmus" áll tehát szemben az európai jogrenddel. Mondom, ez a szembenállás napi 300 érkezőig nem tűnik fel, alapvetően azért, mert a jogrendet nem tartotta be senki, se mi, se az osztrákok, se a németek. A 300-ról 3000-re növekedés oka alapvetően ez, és kezdetben nem is volt ugrásszerű a növekedés, tehát külön döntés nélkül ragadtunk benne a "mindenki jöhet" gyakorlatába.


Dönteni kell tehát ebben, és a kvótásdira nem azért vagyok mérges, mert ígyazunijó meg úgyazorbán, hanem azért, mert erre a legfontosabb kérdésre: mindenki jöhet vagy senki? - nem ad választ, elsősorban Németország nem. EZT DÖNTSÉK MÁR EL, mielőtt a tutyimutyiságuk - és a saját kisszerűségeink - miatt szétmegy Európa, ahogy egymásnak lapátoljuk az áradatot.


Ha úgy döntenek, hogy ÁLLJ, akkor kell egy érkeztetőpont valahol a török-görög határ környékén (Izmirt tudnám javasolni), ahová a kibombázott aleppói odamehet, igazolhatja, hogy ő az és a családja is, megtudja, hogy egy, teszem azt, ezek után nyugodtan életbe léptethető kvótarendszer alapján neki az észtországi Parnut dobta a gép, indulhatunk-e? És ehhez a döntéshez kell egy "magyar típusú" határzár és határvédelem, vagy a görög-török, vagy a görög-makedón határon, utóbbi a görögöknek nem jó, de fizikailag könnyebb.


Ha meg úgy döntenek a németek, hogy befogadnak mindenkit (vagy nem döntenek sokáig sehogy, ami ugyanez), akkor viszont nagyon kérem őket, hogy - a józan ész és a balkáni béke jegyében - ugyanott, a görög-török határ térségében béreljenek egy kikötőt, és indítsanak napi 3000 fős kapacitással hajójáratot Hamburgba és vigyék el maguknak. Lehetőleg addig, amíg erre a lehetőségre a csempészek nem gyűjtik össze a tőkét.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.




Tuesday, September 1, 2015

Menekültválság: vannak tervszámok az európai tervhez?

Kavarog rendesen az utóbbi napokban a menekültválság: Merkel minden szírt befogadna, de aztán azt mondja, ez így félreértés, mehetnek is a vonatok tőlünk nyugatra meg nem is, a menekültügyi főbiztos nem érti, miért nem engedjük ki őket, az osztrákok pedig (a jelenlegi EU-joggal összhangban) azért bírálnak, mert kiengedjük, miközben húszezer tüntető várná őket tárt karokkal Bécsben. A többi nyolcmillió osztrák véleményéről nem tudunk.


Az ilyen kavarodásról egy dolog biztos: hogy nem vezet optimális megoldáshoz - amelynek jellegéről nem mellesleg nagyon megoszlanak a vélemények. Biztosan lesz pár héten belül egy európai csúcs-konferencia erről, és nagyjából biztos, hogy ez egyfajta nyugat-keleti ellentétet fog hozni: az unió befogadáspárti régi és a migrációt elutasító újabb tagjai között. Az eddig megfogalmazott szinte egyetlen terv - a német - kötelező befogadási kvótákat javasol, másfél hónapja ránk pl. a befogadottak 1,57%-át szabták volna befogadandó kvótának.


Ha én lennék valamely új uniós tagország (pl. Magyarország, Szlovákia vagy Lengyelország) egy képviselője e csúcson, én egy kérdés egyértelmű megválaszolásához kötném ennek egyáltalán a megfontolását is:


Mennyi a tervszám? Mekkora menekültlétszám befogadására készül a terv?


keep-calm-and-guess-the-number.jpg


Számomra egész egyszerűen hihetetlen, hogy ez az alapvető kérdés még komolyan nem merült fel, miközben minden, ehhez képest másodlagos és harmadlagos részproblémával hajlandók vagyunk egymásnak esni, mi, európai szövetségesek. És most tegyük félre, hogy "ki a felelős", és azt is, hogy ha a németeket célozza a migránsok többsége, akkor miért rekesztjük meg őket az EU-jog erejével a határállamokban, és azt is, hogyan verik az unió gazdag mag-államai a dublini protokollal mint csalánnal a határállamok ivarszerveit. Csak ez a kérdés: milyen létszámra tervezünk?


Tudtommal eddig ez a szám a kétmillió körül alakult, azon az alapon, hogy van egy becslés, hogy ennyi ember tudja a válságövezetekben finanszírozni az utat. Hagyjuk most azt is, hogy ezt a számot én elképesztő alulbecslésnek tartom, és azt is, hogy a szám változik annak függvényében, mit nyilatkoznak a németek és a franciák "európai szándék" címszó alatt, vagy hogy a közösségi média információmegosztó funkciója miatt egyre olcsóbban szervezhető az út. Tegyük ki az asztalra a számot. Kétmillió? Ötmillió? Tíz? Ennek az 1.57%-a a lényeges nekünk. És lényegében az egész a németeknek, úgyis ott köt majd ki nagyjából mind, mihelyt vonatkoznak rájuk a schengeni jogok. A választóknak, az európai polgároknak joguk van tudni, pontosan miről is folyik az egyezkedés.


És persze még valami, ami hasonlóan fontos: meg kell mondani azt is már most, hogy mi is van akkor, ha a tervszám bukik, és a megvalósult bevándorlás kombinálva az aktuális bevándorlási ütemmel bármikor is nyilvánvalóvá teszi a tervszám tarthatatlanságát. Politikát vált-e akkor az Unió? Változzon-e akkor az "elosztás"? A terv része kell legyen egy ilyenkor kötelezően, előre megállapodottan megvalósítandó automatizmus is, amelyben már az "alulbecslők" felelőssége is megjelenik. És ha ez is megvan, beszélhetünk a konkrét "hogyanokról" is.


Elismerem, nem könnyű kérdések, de ha nem akarunk nagyobb bajt, beszéljünk ezekről őszintén és mielőbb. Ha mindig csak azt nézzük, hogy az adott pillanatban mi a legkönnyebb, leginkább konfliktusmentes megoldás, akkor hosszú távon akkora bajba tornászhatjuk magunkat, hogy a fal adja a másikat.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.




Sunday, August 30, 2015

Európai menekültválság: egy hiányzó válasz

Tragédiák övezik a többszázezres népmozgást Nyugat-Európa felé, és általában a tragédiák azok, amelyek esetleg felrázzák a sokszor mocsárba süppedő vitákat, hogy mi is lenne a megoldás. Ám arról most sem érdemes vitatkozni, ki a felelős 71 ember szörnyű kínhaláláért, ezúttal nem egy mediterrán lélekvesztőben, hanem egy magyar rendszámú teherautó rakterében Ausztriában. A tragédiák oka leginkább az, hogy Európa nem, mostanáig nem döntötte el, hogy pontosan mit és hogyan akarna tenni napi többezer érkező emberrel.


Merkel válasza, hogy Németország minden Szíriából érkezőt befogad, a "mit" kérdésére egyfajta válasz (hogy ebből mi lehet, azt most hagyjuk), de a hogyan, az még mindig meg nem válaszolt kérdés - pedig a tranzitútvonalon érintetteket, így Magyarországot ez foglalkoztatja leginkább. Nálunk jobban már csak az úton levő tíz-, esetleg százezreket.


Létesüljenek befogadópontok, ahol eldőlhet, menekültstátuszt kaphatnak-e az érkezők. Ezt a javaslatot mi is megfogalmaztuk jópár hete, most a német alkancellár javaslatában köszön vissza. Mintha a magyar kormány is valami hasonlóban gondolkodna. Két generális kérdés nincs azonban megválaszolva ezen "befogadópontok" körül, ami nélkül pedig a projektbe sem szabad belevágni, hiszen az világos, hogyan telnek meg az ilyen táborok, de valahol "ürülniük" is kell:



  1. Ki és mit csinál azokkal, akik megkapják a befogadóponton a menekült-státuszt?

  2. Ki és mit csinál azokkal, akik viszont nem kapják meg?


Az első kérdésre ma úgy-ahogy megvan a válasz: megmondják, hová szeretnének menni, és odavisszük őket. Angliát nem mondhatják, oda nem engedik be őket, a Csatorna meg nagyon keveseknek átúszható csak. Az érkezők láthatóan Németországba, esetleg a franciákhoz, svédekhez igyekeznek, ők a befogadás bajnokai, nyilván be is fogadják őket. Persze az már most eszükbe jut, hogy fogadjanak be mások is, de ezt egyrészt nem lesz egyszerű keresztülvinni (idegen testrésszel csalánverés minősített esetéről lenne szó), másrészt az annyit hangoztatott európai jogokkal is ellentmond, mert hát beírhatom én Ali papírjaiba, hogy Csengersimán, Radomban vagy Zsolnán lakik, ha már beengedtük, kb. oda megy, ahová akar. Itt a feladat "csak" annyi lenne, hogy szervezzük meg a menekültek eljutását a céljukhoz a leggyorsabban és legkényelmesebben, a lélekvesztőkön hajózás, a kirablás és a teherautóban heringként megfulladás veszélye nélkül.



"Germany, help us" (Index/Dombóvári Judit)


De a második kérdés: ez a legnehezebb, szinte lehetetlen pont, ebben ugyanis az "európai értékrendet" követve nagyon súlyos morális ellentmondások vannak. Mostanában napi 2000 vagy még több érkezővel kalkulálhatunk csak a szerb-magyar határon. Utasíttassék el csak a negyede: napi 500 ember. Velük pontosan ki és mit fog csinálni? Ezt kell eldönteni, és nem nekünk, hanem Merkelnek, Junckernek, Hollande-nak és Fabius-nek, meg az összes európai vezetőnek együtt. Ugyanis azt a napi 500 embert akarata ellenére kell visszavinni valami olyan helyre, ami a mi mércénkkel mérve igencsak förtelmes, még ha az életük ott nincs is közvetlen veszélyben. Erőszakot kell velük szemben alkalmazni, mert maguktól, többezer kilométeres út után erre nyilván nem lesznek rávehetők. Kitűnő fotótéma! ENSZ menekültügy, Amnesty International, nemzetközi bulvársajtó mind ezzel lesz tele. Ezt csak Európa közösen vállalhatja fel. Van is egy olyan sejtésem, hogy Németország nagy nyitottságában az "egyedileg nem dönthető el ennyi emberről a státusz megalapozottsága" mellett pont ettől a döntéstől és következményeitől való húzódozás is szerepet játszik. Amit Merkel mond most már, hogy "meg kell mondani nekik", az szükséges, de nem elég: vissza is kell vinni őket, maguktól nem mennek.


Amíg pedig ez nincs eldöntve, tehát hogy ki és hogyan viszi vissza őket: kedves magyar kormány, addig semmit ne építsünk a magyar határra, legyen az nyitott vagy zárt akármerre, mert mi egyedül nem vállalhatjuk fel se azt, hogy visszavisszük őket, se azt, hogy továbbengedjük, tartósan itt pedig nem szívesen marasztalnánk őket. Napi pár száz, mondom, és összeadódik. Nem jó megoldás.


A fenti kérdés: döntsük el minden érkezőről: igen vagy nem, és aki igen, mehessen (vigyük) oda, ahová igyekszik, aki nem, azt vigyük vissza de tényleg, ez a lényeg. Ehhez képest elvileg másodlagos, de gyakorlatilag nagyon fontos, hogy hol döntsük ezt el. A magyar-szerb határ erre nem jó, ahogy a szerb-makedón vagy a makedón-görög sem (könnyű kitörni, és akkor ott vagyunk mint most). Technikailag egy-két nagyobb görög sziget már szóba jöhet, vagy a törököket kellene megkérni vagy kifizetni, hogy csinálhassuk ezt ott, a tengerparton. Közelebb is van a "forráshoz", nincs is olyan hideg télen, hajóval könnyebb onnan nagyobb tömegeket elvinni, akinek nemet mondunk, kevesebb energiája vész kárba, és a visszavitel sincs annyira szem előtt. Egy következménye persze van ennek: kisebb az odaút visszatartó ereje: aki Magyarországig pl. a kevés pénze miatt nem vállalta az utat, Izmírig a negyedéből is eljut: és úgy nyilván a potenciális jelentkezők száma is jócskán emelkedne. Ám ha ilyen állomást, pl. a fenti kérdés meg nem válaszolása miatt nem csinálunk, akkor praktikusan mindenkiről Németországnak kell döntenie, Németországban. Az odavezető utat, a napi 2000 emberrel, nem lehet lezárni, nem sikerült a macedónoknak, és nem fog nekünk sem. Nem is kell megpróbálni.


De egyszer végre világos választ kell adni legalább erre az egy, nagyon kellemetlen kérdésre. A többi már könnyebb lesz. Az pedig, hogy a magyar parlament egyetlen pártja sem teszi ezt az alapkérdést a kommunikációja központi elemévé, számomra nehezen felfogható.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.




Tuesday, July 14, 2015

Menekültügy: civilizációs kihívás Európának

Őrnaszád a Földközi-tengerre: 300 millió euró - Műholdas, repülőgépes és hajós megfigyelőrendszer a Földközi-tengerre: évi 4 milliárd euró - Amikor a csúcstechnikád mutatja az 1000 fős menekülthajót közeledni Olaszországhoz, és fogalmad sincs, mihez kezdj vele: az élmény megfizethetetlen. Minden másra ott a bankkártyád.


Az európai identitás


Európa önmeghatározásakor előkerül két tulajdonság: keresztény és liberális. Utóbbit nem a hazai szitokszóként értem, "mindössze" úgy, hogy nem akar mást azért megölni, mert más a véleménye. Van némi gyakorlata a görög demokráciák és a római jog óta. Az összesített eredményt nevezhetjük akár humanizmusnak is. Az a lehetőség tehát, hogy a menekülteket bárki lelője, ezzel elrettentse a mögöttük sorban álló milliókat, komolyan fel sem merülhet. Ha ezt valaki megteszi, a mai értelemben vett európai identitását adja fel. Van egyébként ennek egy morálisan talán enyhébb, de azért szintén kemény oldala is. Nézzük csak meg az alábbi térképet: a termékenységi mutató világtérképét. A vörös és narancssárga területek népessége gyorsan nőne, és bőven meghaladja az adott területek eltartóképességét, így az áramlás a "zöld" régiók felé minden más folyamattól függetlenül is önfenntartó.



Ha ennek az útjába állunk, azzal bizony a szaporulat egy részét (kattoghatnak a fotósok gépei ezerrel: többségük pici gyerek) halálba küldjük. Ha ennyien helyben maradnak, abból vagy háború lesz, vagy járvány, de leginkább mindkettő. Nagyjából ez is a helyzet ott, ezért menekülnek. Ez persze eddig is így volt, csak Európa és a túlszaporodó régiók közt működött egy elég hatékony arab ütközőállam-rendszer végig a Földközi-tenger partján és a Közel-Keleten, Szaddam Irakjától Asszad Szíriáján, Mubarak Egyiptomján és Kadhafi Líbiáján át Tunéziáig, Algériáig és Marokkóig. Ezek innen nézve elég kemény diktatúrák voltak (én voltam még anno néhányban, turistaként vagy rövidebb ideig ott dolgozóként viszonylag élhetőnek látszottak, kicsit a 60-70-es évek Kádár-rendszerét idézték, mondjuk az alap-közbiztonság nagyon rendben volt). Aztán ahogy a nyugati beavatkozás és az arab tavasz (helyenként pedig a kettő kombinációja) ennek a rendszernek két kulcspontját, Irakot és Kelet-Szíriát, illetve Líbiát kiütötte, megindult az áradat: az előbbi irányból felénk, az utóbbiból Olaszország felé.


A dolog másik oldala, hogy bár egyenként minden migráns egy-egy személyes vagy családi tragédiát képvisel, ha ilyen sokan jönnek, az még egy Európa-méretű rendszerben is komoly működési zavarokat okozhat, hosszabb távon akár magát a rendszert is veszélyeztetve. Ez így együtt egy igazi civilizációs kihívás, esetleg csapda: gyilkolhatunk-e, akárcsak közvetetten is (migrációs stoppal ilyen sok embernek élhetetlen körülmények közt tartása), hogy megvédjük a rendszerünket, amely a gyilkosság tilalmán alapul?


Mit tehetne Európa ebben a helyzetben?


Először is fel kell ismernie a fenti kihívást és annak a súlyát. Hirtelenjében az utóbbi fél évszázadból biztosan nem tudok olyan civilizációs kihívást találni Európa számára, ami akár nagyságrendjében felérne ezzel. Ha az Unió csak a fele időt-energiát fektetné ebbe, mint a lehetséges következményeiben azért enyhébb görög válság kezelésébe, már nyugodtabb lennék. A felismerést pedig követnie kell a korlátozás, szabályozás szándékának, eszközei megtalálásának. A legelső, hitelkártyás "poénban" leírt helyzetre: jön a migránsok hajója 1000 emberrel, mit tegyek vele? - vagy tudnom kell a választ, vagy el kell érjem, hogy a szituáció ne következzék be.


A probléma alapjait azzal lehetne megfogni, ha a Szaharától délre fekvő afrikai és a közép-keleti térség irreális termékenységi rátáját csökkenteni lehetne. Ha erre van valakinek ötlete, szóljon. Az ebolának és társainak sajnos van, na nem a termékenységre de az ellentétére.


Harmadsorban valahogy fel kell éleszteni az arab ütközőállam-rendszert. Hát ez nagyon drága dolog lesz, és lényeges, hogy a katonai erő itt nem sokat számít: nem igazán tudok példát arra, hogy egy demokráciateremtést próbáló nyugati katonai beavatkozás az arab világban a korábban meglévőnél élhetőbb társadalmi berendezkedést hozott volna. Jobb volt Kadhafi Líbiája az ott élőknek mint az Iszlám Állam káosza? Jobb volt Szaddam vagy Asszad diktatúrája a tömeges lefejezéseket szállító, az egyetemes (köztük az iszlám) kultúra örökségét szándékosan pusztító "államvírusnál"? A választ döntse el mindenki, de szerintem nagyon is. Eddig, ha belenyúltunk erővel, a vége rosszabb lett. A helyreállítás legnyilvánvalóbb útja elég bátor: tárgyalni az Iszlám Állammal. A minket is érintő irányban a kulcs Törökország: velük kell megállapodni a migránsok visszatartó erővel is bíró kezeléséről, és ez sem lesz olcsó. Figyelem, kedves humanisták: ez is gyakorlatilag az erőszak exportja (ahogy az volt az utóbbi 30 évben is), őrizze más az útvonalat, mindegy hogyan, addig se nekem kell erőszakoskodnom.


A következő lépés a menekültáradat logisztikájának kiiktatása. A bevándorlóhajók (nem a bevándorlók!) kivonása a forgalomból, esetleg a kikötők ellenőrzése. Az embercsempész bandák kiiktatása pedig kőkemény titkosszolgálati feladat.


Aztán persze kezelni kell a saját határt is. Pillanatnyilag a humanista elveknek rendelünk alá mindent: mivel minden migránst lehetséges tényleges menekültként kezelünk (tehát akit hazájában, már ha van még ilyen, létében, méltóságában fenyegetnek - ne felejtsük a fenti térképet: ez mind-mind következmény), nem küldünk el mindenkit a zöldhatárról vissza, ahonnan jön. Nem hallottam olyan hajókról sem, amelyek azokat vinnék vissza Líbiába, akiknek a menekültkérelmét elutasították.


Meggondolandó, hogy a határátkelőkön, de a dolgot megkönnyítendő, még akár Afrikában és Törökországban érkeztető pontokat állítsunk fel. Itt - egységes EU-politika hiányában - minden uniós tagállam megjelenne egy pár fős hivatalnok-különítménnyel. Az érkezők megjelölik, melyik országban kérik ügyük elbírálását, és annak az országnak a képviselői ott helyben elbírálják a kérelmet, mondjuk pár nap alatt, addig az érkező és családja az érkeztetőpont melletti tábor vendége. Akit az illető EU-tag ország képviselői elfogadnak menekültnek, már mehet is a célországba, rendes hajón vagy repülőn, fulladásveszély-mentesen. Akit meg nem, annak vissza kell mennie. Humanisták, figyelem: ez lehet, hogy erőszakos fellépést igényel. A zöldhatár viszont innentől zárva - tessék a határátkelőkhöz fáradni - a menekülthajók utasait pedig vissza lehet vinni Afrikába, egy ottani érkeztető pontra.


Nem működik, ugye? Persze, hogy a migránsok 99%-a Németországot, Franciaországot, Skandináviát vagy a Benelux-államokat jelölné meg célként (ahogyan ma is), így ezen államok humanista közvéleménye elég gyorsan - a mostani helyzetnél mindenesetre sokkal gyorsabban - felmérhetné, hogy havi hány embert is tud befogadni, az EU kevéssé célzott "határállamai" pedig kikerülnek a szórásból. És mihelyt kiderül, hogy X országnak sok a havi 10000 fő, szólnak az érkeztető pontokon levő embereiknek, hogy "kevesebbet", és menne a licit lefelé. Vissza az első ponthoz: foglalkozzon már Európa ezzel egységesen és rendszerszinten.


És akiket befogadunk


Ez a következő nehéz pont, ahol megütközést fogok kiváltani sok liberálisnál. A menekült azért menekül ide, mert élni akar. Mi viszont azt szeretnénk, ha Európa az unokáinknak is nagyjából a mai, a római jogon, a liberális tolerancián alapuló és a keresztény értékeket tiszteletben tartó társadalom hazája lenne. Az érkezők egy része azonban nyilvánvalóan nem ilyen.


Megint civilizációs kihívás. A "vallásszabadság" Európája kérheti-e az iszlám menekülttől, hogy rendben barátom, befogadunk hogy ne öljenek meg otthon a hittestvéreid, de itt semmi sária, semmi dzsihád, és hát a mecsetépítés sem biztos, hogy preferencia itt? Kérheti-e, hogy tanulja meg a nyelvet? Mondhatja-e neki, hogy ugye Te sem akarod, hogy az ükunokádnak innen is menekülnie kelljen begőzölt fanatikusok elől? Erre ma a humanisták nagy része valamiért (majd kommentben megmondják, miért) rávágja: nem kérheti. Akkor viszont javasolt lenne ehhez szabni a kvótákat, mert mi sem szeretnénk, ha az ükunokánknak kellene mennie.


(Kis kitérő: a "vallásszabadság" Európában nagyrészt olyan filozófiai környezetben alakult ki, ahogy ez azt jelentette: szabadon választhatsz a keresztény vallás egyes válfajai, illetve később az ateizmus között. A most befogadott iszlám menekülők vallása azonban teljesen más: vallási ügyekben elég rövid a türelme. Egyáltalán nem lelkesít, ha a túlzsúfolt debreceni tábor szerencsétlen lakói tiltakozásképp kórusban "Allah akbár"-oznak. Bocsánat, tényleg nem lelkesít, szólt az itt 150 évig.)


Konklúzió


Kedves Európa! Tessék megnézni fent azt a térképet! Amíg ennyire nincs az embereknek gyerekük (igen, tudom, mindenkinek joga van megválasztani az életformáját, akár gyerek nélkül, bla bla bla), akkor abból ez lesz, és akkor hosszú távon bármit csinálunk, ez nem nyerhető. Nálunk ez még sokkal inkább igaz, mert mi félmillió magyart elengedtünk/kitoltunk Nyugatra. Az öregedő, gazdag társadalmaknak hosszú távon a történelem kevés babért adományoz.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem:




Thursday, June 25, 2015

Fidesz a porcelánboltban

Lassan kezdhetünk aggódni, a kormány ugyanis öles léptekkel halad afelé, hogy megmutassa Európának, milyen az, amikor egy magyarok mellébeszélnek. Volt már ilyen, az úgy történt, hogy mi elkezdtünk futni, és mikor futottak utánunk, mi hátrafelé nyilaztunk, lóháton, persze. Akkor sokszor bejött, mígnem belefutottunk egy-két pofonba, nyugatról, persze. 


A menekültügy levezénylése - sajnos - eddig nem volt több mint hagyományos kormányzati kommunikációs cselfogás. A recept klasszikus, hirtelen, egyeztetés nélkül mondjunk valami nagyot, aztán napról napra vegyünk vissza a hangerőből, innen már kiabálni fognak az utánunk jövők. A szerb fal pont ilyen volt. A szerbek épp csak lefordultak a székről, mire kiderült, hogy mindez milliárdokba kerülne, Ausztria hőbörögni kezdett, mire Trócsányi elgondolkozott azon, lehet csak néhány hónapra kellene a fal. Az EU már képletesen a haját tépte, mire meglebbent a hír, hogy a fal ötlete igazából szimbolikus... A vicc kategóriája, hogy már a földikutyák miatt is kérdéses az egész. 5 millió menekült/bevándorló nem számít, 200 földikutya igen. Én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Nincs itt semmi látnivaló, a Fidesz ezt csinálja évek óta a magyar ellenzékkel. De ami itthon vihar a biliben, az nemzetközi szinten rosszul is elsülhet, ott már nem Gyurcsányok és Tóbiások ülnek a padokban. A Dublini egyezség felfüggesztése, pardon fel nem függesztése, azaz felfüggesztésének felfüggesztése detto. Szimbolikus, persze. Ha Orbán ennyire szimbolizálni akar, akkor menjen el Brüsszelbe, és ajándékozzon két fasza kis kardot Juncker úrnak. Egy szablyát az Oszmán birodalomból, mondjuk amit az 1529-es bécsi ostromnál forgattak, és egy magyar végvári szurkálót. Ez kevésbé lenne bunkóság, de legalább valóban szimbolikus lenne. (Még megfejelné egy Jurisics Miklós vésettel, és készen is vagyunk. (Apropó, Jurisics: horvát nemes magyar területen az osztrákokért harcolt, na, ilyen is volt egyszer.) 


Magyarország helyzete most - sajnos - adott ahhoz, hogy az Európa figyelmének középpontjában legyünk. Finoman fogalmazva, a mi fenekünket nyomják délről (bár nem a miénket akarják, ezt se felejtsük), mégsem nekik fáj. Most lehetne kérni, akár követelni, felmérni, bemutatni, tárgyalni. Most lehetne számon kérni Európán a szolidaritást, az összefogást, hogy segítjük egymást a bajban. Ügyes kommunikációval a magyarokból most egy Európát védő, humánus, de a problémákról nyíltan beszélő nép képét tudnánk felvázolni az EU kék-csillagos egére. (Azt írtam nyíltan beszélő, és nem uszító.) És hogy miért erőltetném ezt, szemben a Fidesz elefánt-a-porcelánboltban stratégiája ellenében? Mert hatékonyabb.



Tudtommal Európa a szövetségesünk, és nem az ellenségünk. Ha elkezdjük őket szívatni, nehogy ők is elkezdjenek szívatni minket. Mi sem szeretjük az ultimátumokat, ugye? Most pipogya és tehetetlen bagázsnak tűnik az egész EU-s vezetés, de vigyázzunk, attól még egy kontinensnyi ország van alattuk, jóval komolyabb érdekérvényesítő kapacitásokkal, mint mi. Ha pedig nem jó a rendszer, meg kell változtatni, nem szétverni. Bojkottálhatjuk mi az egész EU-t, sőt, ki is léphetünk belőle, de egy dolgot ne feledjünk. Attól az illegális bevándorlók/menekültek problémája nem fog megoldódni. Felhúzhatunk mi akár két falat is márványból - mozgólépcsős metróval a földikutyáknak - egyedül nem fogjuk megoldani ezt a problémát, közben pedig rámegy ingünk, gatyánk.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem:




Wednesday, June 24, 2015

A menekültügy lesz az új rezsicsökkentés?

Ha a "demokratikus baloldal", de legalább egy része nem változtat nagyon gyorsan a menekültkérdésben látszólag elfoglalt stratégiáján, akkor ezt az idióta fideszes kampányt fogjuk hallgatni a választásokig. Ez bejön nekik, sok jót más ügyben nem fognak tudni mondani, tehát ezt mondják. És majd nyernek is vele.


Nézzük az ügyben rendelkezésre álló közvélemény-kutatási adatokat a Tárkitól. Nagyjából ugyanannyian vannak a bevándorlást teljesen elutasítók és a "mérlegelők", míg mindössze nagyjából egytizednyien a bevándorlás hívei. Ez valószínűleg a dolog leegyszerűsítése, de most úgy tekintem, hogy egytized fogad el korlátok nélküli bevándorlást, 45% pedig a "null-megoldás" híve. A mérlegelő-tábor is nyilván sok-sok véleményből áll össze, messze nem egységes, teljesen eltérő ugyanis az egyes nemzethez tartozó bevándorlók megítélése. Mégis talán mondhatom azt, hogy őket értem meg leginkább: magam is "mérlegelek", bár nem nációk, hanem habitus és képzettség szerint teszem.


Forrás: Tárki


És akkor most nézzük a hazai politikai pártok véleményét. A Fidesz és a Jobbik láthatóan a "nullmegoldás" híve. A Jobbiknál a Tárki adatai szerint ezt a párt szimpatizánsainak véleménye is követi, a Fidesz ebben a sorban nincs kiemelve, sőt a kutatás szerint arányaiban az MSZP hívei inkább kiemeltek a teljes tiltás hívei közt. A magát előszeretettel "demokratikus ellenzéknek" nevező alakulatok véleménye - és itt most a médiából átszűrődő véleményre gondolok, ki mit tart fontosnak elmondani, milyen rendezvényeken jelenik meg - viszont gyakorlatilag a liberális, megengedő tartományba esik.


Ismétlem, a Tárki eredményeiből elképzelt "társadalommodell" elképesztően leegyszerűsített, de jobb nem áll rendelkezésemre. Ha azt elfogadom, akkor több következtetés adódik:



  1. mintegy 45%-nyi "mérlegelőnek" nincs képviselete ebben a vitában;

  2. ha a baloldal beleáll a "teljesen megengedő" véleménybe, a választójogosultak 10%-át fogja csak képviselni, és ami talán a legrosszabb, hogy ezzel:

  3. feladja a labdát a fideszes és kormányzati propaganda folytatásához, és ezzel hosszabb távon a teljesen elutasító tábor bővülését kockáztatja.


Ebből az elsőre még visszatérek. A második, a baloldal szokásos öngyilkos taktikája, ahogy kiszámíthatóan beugrik minden habonyi csapdába. Hiszen ők műveltek, európaiak és szolidárisak. Nekik őszintén az a véleményük, hogy minden szerencsétlenen segíteni kell, függetlenül attól, hogy ez mennyire ösztönöz további százezreket a felkerekedésre. És emellett őszinték is, tehát ezt ki is kell mondaniuk, véleménnyé kell tenniük. Így aztán szinte felkínálják a témát a Fidesznek: nyomassák a kampányt folyamatosan, még három évig, plakátokon, "társadalmi célú" hirdetésekben, újságban, mindenütt. Minden fideszes közleményben lesz egy mondat a "Magyarországot fenyegető migrációs veszély"-ről, szóljon az egy közbeszerzés zárttá nyilvánításának indoklásáról vagy később bármiről. Ezt akarjuk hallgatni három évig? Ráadásul ha ez megy, tényleg egyre több embert érhet el a pánik és válhat a "nullmegoldás" hívévé, amiről azért feltételezem, hogy ezek a pártok nem tekintik céljuknak.


Mit lehet tehát tenni? Venni kell egy nagy levegőt, és - tetszik, nem tetszik - célszerű a kormány egyes lépései mellé látványosan odaállni, és ezt kommunikálni, persze az így megszerzett médiafigyelmet arra használva, hogy finoman, nem erőszakosan rámutassanak a kampány gyűlöletkeltő jellegére és az esetleg bekövetkező, kapcsolódó korrupciós témákra. Esetleg a brüsszeli EP-frakció látványosan felhívja a figyelmet, hogy hazánk helyzete tényleg könnyen tarthatatlanná válhat. Felajánlani a segítséget a külügyi kommunikáció hiányosságai és egyéb amatőr hibák esetén esetén. Mindeközben éreztetve, hogy a dolgot nagy fontosságúnak és kezelendőnek tartja, amelyben még a kormánnyal együttműködés sem tabu. A lényeg, hogy a kormány kritikáját nem a teljes liberalizálás, hanem a megfontolt mérlegelés alapjáról lenne érdemes tenni, egyes kérdésekben vele egyetértve, mintegy nemzeti egységet javasolva, de a teljes tiltást és a kapcsolódó hangulatkeltő kampányt vitatva. Ez nem könnyű, szakítani kell az "Orbán mondja, tehát eleve rossz" automatizmussal.


Erre a lépésre leginkább az MSZP és az LMP, mint parlamenti frakcióval bíró, és talán a teljes liberalizáció felé nem annyira elkötelezett pártok lennének alkalmasak - mint láttuk, az előbbi esetében a saját bázis is megértőbb lehetne. Persze ez egyiküknek sem könnyű manőver: az MSZP eddig ilyesmit nem nagyon csinált, az LMP pedig mindenképp el akarja kerülni az "őfelsége ellenzéke" szerepet. Ugyanakkor ha a Fidesz ráül a témára, akkor egy ilyen manőver, ha jól megtervezik, könnyen megteremtheti a Fidesz kihívóját is, ami eddig nem igazán van meg (illetve a Jobbik lehet az, de a fideszes menekültügyi kommunikáció az ő taccsra tételéről is szól).


Hadd térjek még vissza a fenti három pontból az elsőre. Ha továbbra sem lesz képviseletük, az egyrészt elég luxus a politikai rendszernek, másrészt egy kizárólag polarizált, "fekete-fehér", csak a teljes tiltást és a teljes liberalizációt kínáló vitában számuk tovább fog fogyatkozni, nyilván ahhoz pártolva, amely vélemény hozzájuk közelebb áll. Ez az eddigi trendek alapján nem a liberális irány. És nem, nem fog számítani, hogy különbség van a "migráns", a "gazdasági menekült", az életveszélyben levő "tényleges menekült" és ad abszurdum a "terrorista" között. A gépezet nyomni fogja a feketefehért, és nem igazán van alternatív kommunikációs csatorna. A kétfarkúak esetleges megoldását a jövő héten kíváncsian várom ez ügyben (is).


A Fidesznek pedig sok más, ekkora támogatottságú, ennyire tuti babér nem fog teremni az elkövetkező években, ha ezzel jól sáfárkodik, megúszhat egy elkerülhetetlennek látszó rezsinövelést, ahogy a boltzár miatti ellenszenvet és a korrupciós ügyeket is. Hogy ezt előre kiszámolták, ahogy Gazda Albert tippeli, vagy menet közben ébredtek rá a lehetőségre, mindegy. Nem fogják elengedni a témát, úgy fogják nyomni, mint két éve a rezsicsökkentést. Ismétlem: ha ezt a kampányt a választásig akarjuk hallgatni a végén egy Fidesz-győzelemmel, akkor csak hajrá, legyen mindenki emberjogi és európéer alapon liberális ebben az ügyben.


Ha egyetértesz, lájkold a Facebook-oldalunkat is és nem maradsz le a posztokról.

Mi verné szét Európát?

"Ez vegytiszta jogsértés, és szétveri az uniót" címmel közli az Index az általunk is igen kedvelt és tisztelt Nagy Boldizsár nemzetközi jogász ennél kicsit árnyaltabb véleményét a Dublin-III rendelet (tehát a hatályos európai jog részének) felfüggesztéséről. De így van-e? Tényleg mi verjük szét az uniót?


Jogi értelemben ezt tényleg nem tehetnénk meg. Miről is van szó: a Dublin-III rendelet szabályozza, hogy az Unió országai a menekültstátuszt kérőket abba az uniós országba küldhetik vissza, ahol kérelmüket először beadták. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bevándorlás fő határátlépő célpontjaiba (Olaszország, Magyarország, Bulgária, Görögország) a természetes módon tovább, az unió gazdagabb területeire (Németország, Franciaország, Hollandia; tehát a "belső", nem határterületek) igyekvők bármikor visszaküldhetők. Ennek alkalmazhatóságát függesztettük most fel. Nem mintha olyan drasztikus visszaküldési számok lennének eddig, de jogilag fennáll(t) a lehetőség tízezrek hazánkba visszatoloncolására is.


Véleményem szerint azonban nem a Dublin-III rendelet felfüggesztése veri szét Európát. A rendelet - bár eddig sem volt igazságos - a menekültkérelmek korábban jellemző száma mellett valahogy elműködött. Gyakorlatilag pont annyira nem tartotta be a Nyugat (nem küldte vissza ide a menedékkérőket) amennyi még elviselhetővé tette a dolgot a határállamoknak. Nem egy jó rendszer, de évi 50-100 ezer menedékkérővel (össz-európai szinten) valahogy elment. 200-400 ezerrel viszont nem. Európát véleményem szerint sokkal inkább az veri szét, ha hetekig, hónapokig nem hallgat a határállamok kérésére, hogy változtassa meg a rendszert, amely a megváltozott körülmények miatt immár szinte kezelhetetlenné (Olaszország) vagy potenciálisan kezelhetetlenné (Magyarország) teszi a menekültproblémát.



Félreértés ne legyen, rövid távon nem a szolidaritás hiánya a legfenyegetőbb itt Európa egységére, sokkal közvetlenebb, egyszerűbb az ügy. Minden állam szuverenitásának egyik sarokpontja, hogy eldöntheti, kit enged be a területére. Ezt az Unió felülírta a schengeni egyezménnyel: reguláris belső határellenőrzés nincs: a schengeni övezet működik idegenrendészeti szempontból egy államként, Ez persze azt is jelenti, pontosabban a gyakorlatban csak jelentené, hogy a schengeni külső határokat (pl. Magyarország és Szerbia határa) meg komolyan kell védeni, hisz aki ide bejön, az gyakorlatilag bárhová mehet Európa magterületein. Ám ha bárki, akit egy magyar határjárőr illegális határátlépésen kap, itt kér menekültstátuszt, az Dublin-III miatt később jogilag bármikor visszaküldhető lesz ide. Mennyivel egyszerűbb akkor nem védeni a határt, akkor csak a zöldhatáron átlépők töredéke kerül a magyar rendszerbe, a többi meg Ausztriában, Németországban regisztrál. Dublin-III erre ösztönzi Magyarországot - és ez viszont tényleg szétverheti az uniót.


Ám ha kitaláljuk, hogy védjük a határt (ami a schengeni egyezmény miatt kötelességünk is) Dublin-III a jelenlegi, felgyorsult migrációs számokkal egy időzített bomba Magyarország számára. Mi a felfüggesztésével üzenhetjük az EU-nak: az eddigi rendszert a körülmények megváltozása fenntarthatatlanná teszi. Az olaszok máshogy mondják ezt, de ők is mondják, az ő belengetett megoldásuk (schengeni vízum minden bevándorlónak) összhangban van az EU-joggal, mégis nagyobb ütésnek érezném a uniós rendszer ellen.


Eddig Dublin-III ügye, és ennek, illetve az egésznek a kapcsán hadd legyen még egy kérdésem a baloldalhoz: ebbe a csapdába is bele kell menni? Nem lenne célravezetőbb egy belső információnak szánt közvélemény-kutatással tesztelni, mit is gondol erről az egészről a magyar választók többsége? (köszönet Holger Hartlandnak: van is ilyen) Nekem úgy tűnik, bár nem pont azt amit a Fidesz mond (minden migráns menjen haza, fujj), de nagyon nem azt, amit a bal (emberi jogi alapon mindenkit be kell engedni, minek a kerítés, minek a felfüggesztés, jó emberek ők is mind a többszázezren). Az átlagos vélemény közelebb áll a Fidesz - finoman fogalmazva is - hangulatkeltő kampányához, mint a teljes liberalizációhoz; ezért működik a Fidesz kampánya hatékonyan (és ezért veszélyes a hosszú távú hatása), és ezért növekedhet a Fidesz népszerűsége annak ellenére, hogy a számukra kellemetlen ügyek egyre csak jönnek (Quaestor, vasárnapi zárvatartás hatásai és balatoni gyakorlata, Paks-2). A menekültügy a fideszesek önbizalmát két okból növeli: egyrészt mert van, amivel azonosulni tudnak (kerítés és annak kötelező jogi megalapozása, Dublin-III felfüggesztése), másrészt mert az ellenfél magát a többségi véleménytől sokkal távolabbra pozicionálja. "Ha mi nem lennénk, ezek beengednének mindenkit" gondolhatják, és onnan tényleg így látszik. És hát a fideszes is emberből van, sokkal könnyebb neki erre gondolni, nem arra, hogy ki mit lop, és hogy is kapta Rogán szomszédja a plakátolási bizniszt. Kedves bal: nem lenne egyszerűbb hagyni, hadd csinálják, és majd akkor előjönni, amikor (mert a Fidesz sem tud kibújni a bőréből) kiderül, hogy ki szállítja a drótot?


UPDATE (szerda dél): a 444.hu infói szerint a magyar kormány visszalépett a Dublin-III szabályozás felfüggesztésétől.


Ha tetszett, lájkold a Facebook-oldalunkat is és nem maradsz le a posztokról.

Thursday, June 18, 2015

Népvándorlásról, stratégiáról

Amikor szerdán előjött a kormány a szerb-magyar határon felhúzandó kerítés (a továbbiakban hadd nevezzem az egyszerűség kedvéért Orbán-vonalnak) ötletével, kissé felpörgött az eddig sem alapjáraton menő menekültvita. És most először látszik úgy, hogy a számok, a probléma mögött álló száraz adatok is mintha előkerülnének. Elég baj, hogy csak most, de legalább most és nem később. Előre is bocs a hosszért - meg azért is, hogy a kérdésben, mint esetleg később kiderül, a blogon sincs egyetértés; mi így tartjuk normálisnak.


A népvándorlás


Az elmúlt években gyorsuló ütemben éri Európát a bevándorlási nyomás. A Frontex adatait érdemes átnézni: egyrészt a növekvő trendek az érdekesek, másrészt az irányok. 2014-ben Olaszországba (tengeren) kb. 50 ezer migráns érkezett, Magyarországra pedig (a szerb határon) majdnem ugyanennyi. Idén az olasz irányba már eddig ennyi - és az odaérkezők egy részének tengeri tragédiája világított rá a folyamat méreteire. Ha a folyamat ilyen dinamikával megy tovább, az idén minimum 2-400 ezer bevándorlót jelent Európa-szerte, jövőre többet. Ebben nincsenek benne a hamisított papírokkal légi úton érkezők. Az, hogy a schengeni Európa erre nincs felkészülve sem jogilag sem morálisan, azt a hirtelen újra megjelenő határok mutatják: a menekültek/migránsok elől lezárt olasz-osztrák és francia-olasz határ, a Csatorna partján átjutási lehetőségért vagy egyszerű rablásként megrohamozott (és a francia rendőrök által még véletlenül sem megvédett) kamionok.


Nézzük a tartalékot. Törökországban, Iránban, Pakisztánban, Libanonban összesen kb. 5 millió menekült, hazáját elhagyott vagy onnan elűzött ember van, ők a rekorderek. Egy pillantás a térképre: ha ők Európába tartanak, a legtöbbüknek erre érdemes jönniük: ez a nyugat-balkáni migrációs útvonal bázisa. És nincs vége: Afganisztán, az Iszlám Állam iraki, szír és kurd határterületei, Szíria bő utánpótlást tesz még ehhez. És igen: nekik ott nagyon rossz! Megéri kockáztatni, felkerekedni, ezer kilométereken, határokon, kerítéseken, tengereken, át. Nem minket céloznak persze, hanem az Unió gazdagabb területeit, de ismétlem: nekik ott nagyon rossz. Onnan nézve a szegedi kiserdő, a milánói pályaudvar vagy a pesti Nehru part, ha nem is a mennyország, de legalább a purgatórium. Sokkal jobb mint otthon - már ha az "otthon" egyáltalán értelmezhető. Ha csak a tizede vág neki évente: az itt kezelhetetlen.



Sokan felhördültünk, esetleg legyintettünk mosolyogva az Iszlám Állam hódítási terveinek térképein, amelyek Európa balkáni fertályát, nagyjából Ausztria nyugati határáig "magukhoz sorolták". Nem tudom, hogy az Iszlám Állam nevű, alapvetően a brutalitáson és a sárián franchise-szerűen alapuló "államvírusban" van-e olyasmi, mint stratégiai vezető szerv - de ha lenne és a helyükben lennék, én pont így csinálnám: minimális költséggel földönfutóvá tesznek nagy tömegeket, akik aztán az egyetlen értelmes célpont felé indulnak. Európát katonailag ez a társaság nem tudja megtámadni, valamely részét elfoglalni és megtartani, de évi félmilliós népvándorlással 1-2 évtized alatt már el lehet kezdeni, ne legyenek illúzióink. És persze, hogy nem minket céloznak, de egy muszlim Franciaországgal vagy Németországgal a hátunk mögött mi se tarthatnánk ki sokáig.


Nem, ez még nem a ma vagy a közeljövő veszélye, de ha nem kezdünk a folyamattal semmit, akkor annak ez is egy lehetséges kimenetele.


A logisztika


Nézzük a mostani helyzetet. Láthatóan kiépült az az infrastruktúra, ami évi 2-400 ezer embert tengeren, zöldhatáron vagy hamisított papírokkal repülőn Európába hoz. Nem, ők nem akarnak visszamenni a purgatóriumból sem a pokolba. Van olyan infrastruktúra mind jogi mind morális mind pedig fizikai értelemben, amely ugyanennyit vagy majdnem ugyanennyit visszavisz? Mert ha nincs, és úgy tűnik nincs, akkor nagyon gyorsan el kell kezdeni azzal foglalkozni, hogy a beáramlást miként csökkentsük illetve állítsuk meg. Kell a rendszerszintű megoldás, és minél később, annál nagyobb lesz az a puffer, amit közben "le kell nyelnünk".


Ebben két dolog nem megoldás. Nem megoldás azt mondani, hogy a probléma nem létezik (ezt láttuk fenn), és nem megoldás megpróbálkozni az útvonal európai végén integrálni évi 2-400 ezer embert. Erre egyrészt láthatóan nincs közösségi szándék sem, másrészt ha lenne, ez csak bátorítaná a pakisztáni-iráni-török útvonalon élő sokmillió meglévő és potenciális hontalant, hogy hajrá, van miért menni. Mire mind ideérne, nem lenne miért, nekünk meg nem lenne kontinensünk és életformánk.


Az Orbán-vonal


Mit tud ez ellen tenni a szerb-magyar határon felhúzandó, négy méter magas Orbán-vonal? Védelemtechnikai értelemben nem sokat. Katonai alapigazság, hogy csak az a műszaki zár ér valamit, amit őriznek (az eredeti bölcsesség szerint "amit tűz alatt tartanak", de ez azért ugye itt nem merül fel. Ugye?). Határőrség nélkül hiába húzunk fel egy 180 kilométeres kerítést, azon át lehet jönni, csak egy drótvágóval több felszerelést igényel. Kilométerenként két járőrpár (ami azért elég vékony), az 180 kilométerre váltásokkal több ezer ember, kb. annyi, mint a Honvédség harci állománya. Ez már most, kerítés nélkül is több lenne a jelenlegi semminél. Miért nincs ott senki? Nem tudok másra gondolni, minthogy a jelenlegi európai szabályok szerint aki először megfogja EU-területen a migránst, annak kell lefolytatnia az eljárást (jogos menekült vagy gazdasági migráns?), ellátni, és a jó Isten tudja mit csinálni vele, mert haza nem küldheti, mert nincs "haza", és nincs hozzá logisztika sem. Akkor meg hadd menjen, fogja meg az osztrák, a német, aki majd idővel visszaküldi ide (a jelenlegi szabályok szerint megteheti) de addig is ott van és az ideküldés is macera, idő, jog, logisztika.


Az Orbán-vonal tehát önmagában nem véd a népvándorlástól. Egy dologra jó, amiben a kormányunk verhetetlen: kommunikációra. Most nem arra gondolok, hogy itthon hogy lehet politikailag eladni (majd lentebb), hanem hogy ennek híre megy. Híre megy a migránsok és az embercsempészek körében, híre megy Szerbiában és az Unióban is. Reagálni kell rá valahogy.


A migránsok talán kicsit elbizonytalanodnak (erre azért az embercsempész bandák célzott lekapcsolása erősebb ütésnek tűnne) és kikerülik. A vonalakat, ha lehet, ki szokták kerülni, talán rémlik valami Maginot nevű ezügyben - vagyis az Orbán vonalat nem a szerb határon, hanem a Marostól a Dráváig kéne felhúzni, a közvetlen román és horvát határszakaszt is érintve az első komoly földrajzi akadályig. Talán páran nem indulnak el. Talán páran másfelé mennek. Talán 100 euróval drágul a tarifa. Szerbia lehet, hogy nem akar Auschwitz lenni, de ha elhiszik, hogy az Orbán-vonal működik, akkor ők is elgondolkodhatnak a folytatásán. Az Unió emlegethet '56-os példát, vasfüggönyt, emberi jogokat, de amíg a szabály az, hogy "(1) minden migránst kezelni kell (2) de ott, ahol az Unióba lépett és (3) majd központilag megmondjuk, hogy ki mennyit támasszon le magánál", vagyis a problémára nem ad rendszerszintű, tehát a migráns-fluxust csökkentő választ, addig ez süket duma, és ezt ezzel éreztetni is tudjuk.


Berlini fal? Vasfüggöny?


Ezt hallani rengeteg fórumon itthon és pár helyütt külföldön is. Azért egy lényeges különbséget hadd mondjak: azok arról szóltak, hogy a diktatórikus államok saját tulajdonnak tartott "alattvalói" nehogy elmenjenek máshová. Ez most meg arról szól, hogy ide ne jöjjön be bárki, csak akit a határátkelőkön beengedünk. Ettől még szabad és kell moralizálni, de ez egy elég érdemi különbség. Aki emberi jogokról beszél, attól megkérdezem: joga van-e az afgán/szír/iraki menekültnek Magyarországra lépnie, ha nincs vízuma? (megvan a válasz? igen? akkor a következő kérdés: és százezernek? kétszázezernek?) Nem, nem az a bajom vele, hogy ne tudnánk etetni. Hogy ne tudna adott esetben közmunkába állni. Hanem hogy nem tudunk mit csinálni vele, mármint százezerszámra biztosan nem.


És akkor ez a barom plakátkampány?


A helyzet egy érdekes fonáksága, hogy miközben a magyar kormány helyesen méri fel a probléma súlyát, és olyan eszközöket választ (Orbán-vonal), amelyek bár fizikai-védelmi értelemben nem hatékonyak, de külső kommunikációban valószínűleg azok, nincs birtokában annak a képességnek, hogy ezt mélységében megértesse a polgáraival, ezért meg sem próbálja. A Frontex vagy az ENSZ adataival, az Egyház és a pápa véleményével, az uniós megoldási (egyelőre inkább elkenési) javaslatok bemutatásával és vitáival pörögni tudna a köztévé - ha nem züllesztették volna ronggyá szervezetileg, személyzetileg, és ha a legszűkebb Fidesz-magon kívül lenne bárki, aki még hisz neki. Marad a plakátkampány, amolyan habonyos-finkelsteines: fekete-fehér, de legalább mindenki érti. Utáld a migránst hogy engem szerethess, aki megvéd tőle. Na ezt nem kéne. Nem kéne elüldözni innen a már integráltakat sem. Ezért adakozunk a kétfarkúaknak (meg azért, mert 5 év "mindigafidesznekvanigazaakkorishanincs" után jólesik majd a feltartott középső ujjat plakátokon látni). Ennél sokkal többre mennénk, ha mindenki megpróbálná megérteni, mi is a népvándorlás, nem alapból megutálni a szerencsétlent, akinek az a sorsa, hogy nagyon rossz otthon, vagy már nincs is otthon.


Kiálts farkast


- mondja a közmondás. Csakhogy Orbánék annyiszor kiáltottak farkast kinevezett és leginkább vélt ellenségek, problémák, sok esetben maguk által kreált problémák esetén, hogy most, amikor tényleg itt van egy, hetekig röhögtünk rajta. Annyi nemzeti konzultációnak magasztalt politikai direktmarketing után (és ez a mostani is az!) nem tudjuk elhinni, hogy most nem valami disznóságot akarnak a torkunkon lenyomni, valamiről a figyelmünket elterelni, vagy nem akarnak ellopni egy egész iparágat (apropó: a dohányellátó megvan?). Pedig a népvándorlás tényleg baj, és tényleg tennünk kell valamit.


Ha te nem mész, ők jönnek


Játszottál már stratégiai játékot, bármilyent, számítógéppel vagy társasban, de térképi alapon? Azokban mind ez a menet. Vagy te terjeszkedsz, vagy bepróbálkoznak veled, és védekezhetsz. Az utóbbi persze nehéz, mert nem nálad a kezdeményezés - és ha morális alapon csak az "1 afgánnak joga van-e bejönni?" kérdéséig jutsz el, a "százezerig" már nem, de hát ez is a haditerv része. Bizony, amíg a Nyugat nem találja ki nagyon sürgősen, mindenki win-win alapú megelégedettségére, hogy mit tegyen együtt, és amíg nem építi ki saját infrastruktúráját a migrációs főirányokban de még a saját területén kívül (támogatott városok-területek, offshore ipari parkok, akár katonailag fenntartott rend, minden megoldás érdekel), addig jönni fognak. És az ellen egy kerítés nem véd, ahogy az ellen soha nem is védett semmi.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem: