Monday, December 10, 2012

Diáktüntetés: olaj volt a tűzre a nyilatkozat

Érdekes volt a hétfői, Lágymányosról induló diákdemonstráció. Az állami finanszírozású felsőoktatási keretszámok drasztikus megvágása, gyakorlatilag a tandíj bevezetése miatt eleve elégedetlen volt a hangulat. A követeléseket tartalmazó 5 pont elfogadása után felvetődött a "hogyan tiltakozzunk" kérdése is, ötlet hangzott el az EMMI (emberi erőforrás-minisztérium) illetve az egyetem elfoglalására, nyilvánvaló célként pedig felmerült valamelyik közeli híd is. A sorozatos szavazásokon azonban nem kapott többséget egyik ötlet sem.


akihulye.jpg


Közben megérkezett a szegedi egyetemisták kormányhivatal-foglalási akciójának a híre, de amennyire a helyszínen meg tudtam ítélni, az igazi olaj a tűzre az volt, amikor kiadták az EMMI nyilatkozatát. Ennek felolvasása paprikázta fel annyira a hangulatot, hogy végül a hídfoglalás ötlete bizonytalan többséget kapott, a tömeg elindult, lezárta a Petőfi hidat és lassan, már rendőri kísérettel Pest felé vonult. Majd - ezt már nem követtem közelről - nyilván spontán ötletek döntötték el, merre legyen az arra. Szigorúan szubjektív véleményem szerint az EMMI-nyilatkozat nélkül nem ez lett volna a végkifejlet.


hidon.jpg


Két dolog mindenképp kiemelendő. Egyrészt a hallgatóságban megvolt az öntevékenység, és amikor a hatalom túlment egy általuk elfogadhatónak tartott határon, megmutatták, hogy nem akarnak beletörődni. Ilyen spontán diáktüntetés nagyon régóta nem volt Magyarországon, reménykeltő példáját adva az önszerveződésnek! A másik, az az EMMI nyilatkozata, a - szerintem - kiváltó ok, benne ilyenekkel:



Míg korábban 50 ezer diák tanulhatott állami segítséggel az egyetemeken, főiskolákon, mostantól a rendszer lényegében teljesen nyitottá válik, és akár 100-120 ezer diák is tanulhat ingyen.



Meg kell magyaráznom, hogy a Diákhitel 2 (mint általában minden hitel), az nem "ingyen"?. Hát a jelenlevőknek nem kellett. Ahogy a Hallgatói Hálózat elnöke megjegyezte: "vagy hülyék írták a közleményt, vagy minket néztek hülyének". A kormányzati kommunikátorok kezdhetnek feltenni valami új lemezt. Az 1984 reloaded láthatóan nem jön be a hallgatóknak. Lehet viszont, hogy nincs más?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, December 8, 2012

A felsőoktatás védelmében: ez csak együtt fog menni!

A magyar felsőoktatás, a mostani- és leendő hallgatók, családjuk, az oktatók és minden érintett hadüzenetet kapott a kormánytól: nincs vége az eddig is súlyos elvonásoknak - jövőre soha nem látott nemmegszorítás indul, nemtandíjjal és nemröghözkötéssel párosítva. Ha hagyjuk. Tiltakozni kell minden érintettnek, belső vitákat félretéve, és együtt kiáltani: ezt így nem!


A héten a kormány véglegesítette álláspontját: a teljes állami ösztöndíjas képzési helyek számát az egyébként is csökkentett idei szint nagyjából egyharmadára tervezik csökkenteni jövőre. A részfinanszírozású helyekből hiába kínálnak sok tízezret: idén kétezernél kevesebben választották ezt a - súlyos terheket jelentő - rendszert. Az idei jelentkezések alapján jövőre így 20-22 ezer fő körüli valóban kihasznált teljes- és részfinanszírozású hallgatói hely valószínűsíthető, vagyis az alap- és osztatlan képzésben majdnem feleződne az idei létszám. A kormánypártok tökéletesen szembefordultak a 2008-as népszavazáson képviselt álláspontjukkal.


panic_organise.jpg(klikk a képre és zene is lesz)


A döntés ellen megindult a tiltakozás a felsőoktatásban. A Hallgatói Hálózat hallgatói-oktatói fórumot hirdetett hétfő délutánra az ELTE lágymányosi kampuszára. Nem fogunk elférni: e sorok írásakor az esemény Facebook-oldalán 2300-an jeleztük részvételünket - nemhogy ekkora aula nincs, de az épületben összesen nincs ennyi hely a tantermekben. És ez csak felvezetése a szerveződő szerdai diáktüntetésnek, miközben a szegedi diákság sztrájkbizottságot állít fel. Az egyetemeket képviselő Magyar Rektori Konferencia is elutasítja a kormány határozatát.


A helyzet valóban nem rózsás. Jómagam egy fővárosi egyetem természettudományi karának helyzetére látok rá valamennyire. Jövőre az idei költségvetésének minimum negyedét, de lehet hogy harmadánál is többet veszíti el az intézmény, és ebben még nincs benne a mostani döntés hosszú távú hatása! Nem panaszként mondom ezt (na jó, egy kicsit...), hanem helyzetképként: ha az ország nemzetközileg legjobban jegyzett állami egyetemének az a kara, amely a kormány által megjelölt prioritási irányban oktat, ilyen helyzetben van, akkor mi lehet máshol? Tényleg az utolsó órában vagyunk, ha tiltakozni akarunk.


Három dolgot szeretnék a várható megmozdulások szervezőinek figyelmébe ajánlani.


Az első az, hogy ebben a helyzetben én nem igazán látok veszíteni valót. Persze, elegáns, és "politikailag nagyon korrekt" az az egyetemi és értelmiségi attitűd, hogy én tanulok, oktatok, kutatok, a tudománynak szentelem életem, politikával nem foglalkozom, vagy legalábbis nem diákként, tanárként teszem. Most a helyzet olyan, hogy ez az attitűd pontosan azt a tevékenységet veszélyezteti, amit szeretünk csinálni: a tudományokkal foglalkozást. Tessék megnézni a számokat, tessék hinni nekik: igen, ez rólunk szól, a mi jövőnkről. Ilyen egyszerű. Akkor is rólunk szól, ha nem politizálunk, hanem homokba dugjuk a fejünket.


A második, hogy az érintettek bizony sokfélék, sokféle prioritással, sokféle belső sérelemmel, adott esetben egymás felé is. Hallgatók, oktatók, nagy egyetemek és kis főiskolák, "prioritást" jelentő irányokban oktató orvosi és tanárképző intézmények, mérnöki, természettudományos és informatikai iskolák, illetve támogatásmegvonásra ítélt jogászok, közgazdászok; még mindig kormánypárti politikai szimpatizánsok és ellenzékiek: kicsit más helyzet, sok belső vita. Ezeket pedig most félre kell tudni tenni. Itt az egész rendszert érte támadás. Tisztában vagyok vele, hogy a fejkvóta-alapú tömegképzés nem jó rendszer. Ám amikor baltával jönnek változtatni, akkor erre nem jó válasz a patikamérleg: nem veszi rá a baltást a mérleg használatára.


Ha sikert akarunk elérni, ha ki akarjuk kényszeríteni a szektort lehetetlenné tevő döntés visszavonását, akkor tehát fel kell lépnünk, és ezt egységesen kell tennünk. Sem idő sem lehetőség nincs most a belső véleménykülönbségek cizellálására: együtt kell kiáltanunk: ezt így nem hagyjuk!


És ennek formájára vonatkozik a harmadik gondolatom. Nem érdemes a tiltakozási formákon sem sokat vitatkozni: ezek nem zárják ki egymást. Nem kérdés, hogy érdemes-e népszavazást szervezni, akár a 2008-as szórólapokkal: érdemes. Azt viszont látni kell, hogy még ha egységesen lépünk is fel, a kormány csak akkor fog engedni, vagy akár tárgyalni, ha úgy látja, sokat veszthet az ügyön. Ehhez pedig elsősorban látszani kell! A közmédiában sajtóvisszhangra nem számíthatunk, és a kereskedelmiek sem fognak diákfórumokról közvetíteni. Ehhez bizony utcára kell menni, ehhez akár a többi, sérelmet szenvedett csoportot is hívhatjuk. Ne féljünk tőlük: közalkalmazottként, tanárként, kisvállalkozóként, kirúgott gyári munkásként, tűzoltóként, még rendőrként is hasonlóan jártak; csak ők nem tudták elég hatékonyan képviselni az érdekeiket. Kitartónak is kell lenni: egy megmozdulás biztosan nem lesz elegendő. Annak az ábrán látható nagyhal-kontúrnak össze kell állni és kitartani.


Ismétlem: a felsőoktatási szektor hadüzenetet kapott. Ilyenkor a belső vitákat félre kell tenni, és olyan üzemmódra váltani, amely ezzel szembehelyezkedik. De kevesebbet követelni nem lehet, mint legalább a 2012/13-as keretszámok megtartását és az egyetemirányítás kancellári rendszerének visszavonását. Ha ez megvan, akkor pedig kitalálni együtt - egymással, és talán, ha ehhez partner, a kormánnyal - hogy mit is kell tenni a felsőoktatással ahelyett, hogy egy kormányzati ciklus alatt felezzük a költségvetési forrásait.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Friday, December 7, 2012

Obersovszky-interjú a láthatáron!

Nemzetmentők! Teljes harckészültség! Szorítsuk össze a fogunkat, ez most (megint) rázós lesz! Zsolt, a miniszterelnök-helyettes fővadász is fennakadt a liberál-bolsevikok hálóján. A rosseb vinné el, hogy ezek mindig találnak valamit. Ezek ilyenek. Ezek.


Zsolt lezártnak tekinti. Jól van, első lépésnek nem rossz. Külföldön tartózkodik, ezzel nyertünk egy hétvégét. A jobboldali sajtóban (majdnem) teljes hírzárlatot rendelünk el. Ha kérdezik: „lezárult a vizsgálat”. Le-zá-rult. Ennyi és nem több. Elterelő-hírek gyártása folyamatban. Felkészül Obersovszky.


Igen, beismerjük. Indokolt az alkotmánybírósági döntés a választási regisztráció ügyében. Igen, egyetértünk. Megálljt kell parancsolni az emberek listázását szorgalmazó szélsőséges politikai nézetek térnyerésének. Igen, támogatjuk Azerbajdzsán euroatlanti integrációját. Igen, elmondjuk, ha kell százszor: Gyurcsány is csalt a szakdolgozatában. Sőt, ő csalt csak igazán! Jó, Schmitt is csalt (egy kicsit), de Gyurcsány is! Ők ketten vannak a pályán, többről nem tudunk. Amúgy meg most kaptuk a hírt, hogy hazugság itt minden, mert a fiatalok haza fognak jönni külföldről. Na ugye, hát nem is akar innen elmenni senki. Miért is menne, ha olyan emberekkel élhet együtt, mint Zsolt?


Egyébként kiselefánt született az állatkertben. Hogy melyikben? Még nem tudjuk, de munkatársunk már a helyszínen tartózkodik. Hóesés várható. Jövő héten. Öltözzenek rétegesen.


Tandíj pedig nincs. Röghöz kötés nincs. Bajnai lop.


semjenzsolt_trofea.jpg


Obersovszky, hol vagy már?! Most nagyon nagy a baj, Te kellesz ide! Te olyan jól meg tudod magyarázni, amit Pali nem. Amit Zsolti sem.


Olyan szépeket szoktál mondani. És most ugyanilyen szépeket szeretnénk hallani, erre van szükségünk! Mert amit eddig látunk Zsoltitól, az nem szép.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, December 6, 2012

A magyar kormány ellenzi az Európai Föderációt?

Lassan egyfajta ideológiai forrássá válik Matolcsy György heti könyv- illetve lapszemléje. Az elmúlt héten a Légifelvétel.blog foglalkozott a miniszter úr új technológiáról leszűrt véleményével, amelynek forrása az MIT kutatócsoportjának vezetője részéről írott cikk volt. A levont következtetéssel egyébként azon nyomban ellentétes kormányintézkedésre került sor, amennyiben a dr. Matolcsy szerint alapvető technológiai fejlődést megalapozó felsőoktatás lehetőségeit visszavágták, és mára az egyetem előtt álló diákok egyre inkább a külföldi tanulásban gondolkodnak.


Csütörtöki hír szerint Matolcsy olvasmányélményei alapján a világot egy rejtélyes világkormány irányítja, amely az elavult nyugati demokrácia álarca alatt diktatúrát gyakorol az egyes országok felett. Emiatt nem kellene csatlakoznia Magyarországnak Európa remélt föderális egyesült államához, hanem tovább kellene fokoznia az izolációs politikáját, mert az európai állam is csak elvenne a szabadságból.


295_2079_szurke_marha2.jpg(fotó: http://www.karahun.hu/a-nagyallattarto-kultura/az-osmagyarok-haziallatai)


Ez lenne a Kormány álláspontja? Az európai társországainknak - akiktől pénzt remélünk, de akiknek rendszeresen beintünk - ezt üzeni a Kormány? Kreativitás és szabadság elvesztése, ez lenne Európa? Nem érdemel magyarázatot ez az okfejtés?


Mintha egy népszavazáson meglehetős legitimitást szerzett a belépés... és mintha mindig is az egyesülés fokozása lett volna a cél..., mit kellene már megint felülírnia a kétharmadnak?


Természetesen manapság létezhetnek a világ dolgairól furcsa vélemények bőven, létezhetnek extravagáns vélekedések, összeesküvés elméletek, ezekről tengernyi "szakirodalom" jelenik meg, jellemzően puha kötéssel és kapásból 50%-kal leértékelve. Láthatunk ebben a témában rakatnyi filmet a különféle „tudományos” televíziós csatornákon, ahol a nézettség növelésére a népszerű „világvége a jövő héten”, a „Hitler klónozott alteregója”, a „piramisok mutatják az ufók leszállási irányait” típusú rövidfilmeket játsszák nap, mint nap. Akár mozifilmet is, mint a Da Vinci kód, és sorolhatnánk sokáig.


Ám azért a magunk részéről elgondolkodtatónak tartjuk, hogy a felelős Magyar Kormány gazdasági minisztere ezekben a témákban kormányzati álláspontot is megfogalmaz, vagy ez csupán a magán-érdeklődésének  furcsa tükörképe? Feltesszük a kérdést, miszerint ha például egy közismert keletkutató, éppen szakmai hitelének védelme érdekében, álnevek fedésében külön tudja választani a krimi és fantasy írói, valamint tudományos munkásságát, nem kellene ezt tennie a felelős Magyar Kormány Gazdasági Miniszterének, a Miniszterelnök Jobbkezének, aki többé-kevésbé, de mégiscsak egy országot is képvisel szavaival?


Meddig kell hetente találkozni olyan megnyilatkozásaival, amelyek fél- vagy áltudományos ismereteinek széles köréről tesznek tanúbizonyságot, és ezek fényében miképp higgyük el, ha dr. Matolcsy György éppen azt állítja, hogy komolyan beszél? Ha éppenséggel a szakterületének valamely kérdéséről igyekszik meggyőzni akár bennünket, választókat, akár másokat? Esetleg efféle okosságok hangzanak el például a külhoni tárgyalásain is, zárt ajtók mögött, a miniszter részéről?


Biztos, hogy helyes ez így? Jó út ez számunkra?


A Heti Válaszhoz is lenne kérdésünk: miként értékelik Matolcsy dr. írásait? Véleménynek, álláspontnak, tréfának vagy reklámnak? Az egyik mértékadónak tekintett konzervatív lap ilyen áltudományos bulvár reklámra szorulna? Vagy mindez a lap véleményével is egybeesik? Esetleg a szerkesztőségnél ezek a napi témák a reggeli értekezleten, a kávé mellett? A heti válaszok a világ kérdéseire? Hiszen reflexióról mindeddig nem érkezett hír…


Amennyiben nem pusztul el a világ folyó hó 21-én, vagy akörül,  - már hogy a miniszteri tematikához igazodjunk -, visszakereshető lesz mindez, a magyar és külhoni eszmetörténészek nagy-nagy örömére. Kell ez nekünk, kell ez a Heti Válasznak?


Végül:


Meddig tűri mindezt a magyar értelmiség? Nincs valaki, aki fölszólamlana valahol, vagy barátilag odasúgna, hogy ez nem egy miniszter szintje...?  Senki nem tart attól, hogy előbb-utóbb, amennyiben ezek a jelenségek állandósulnak, a magyar szürkeállományt a Hortobágyon legelésző hasonlóképp megnevezhető gulyával azonosítják?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, December 5, 2012

Orbán gondolkodásmódja két mondatban

"Nemzeti konzultációt indítunk a megyei jogú városokban. Ha az, amit ezek az emberek tenni szeretnének, eltér attól, mint amit az Alkotmánybíróság helyesnek tart, akkor olyan alkotmányos szabályokat fogunk beterjeszteni, amelyek jogszerűen lehetővé teszik, hogy a többség akarata érvényesüljön" - fogalmazott Orbán Viktor nem oly rég a Parlamentben az AB hajléktalanokkal kapcsolatos döntése után, és verte ki a biztosítékot a fél magyar blogoszférában.


Valóban, az a logika, ami e mondatból felsejlik, egészen durva ugyanakkor egyszerű mint a faék. Ízlelgessük csak:



  1. Amit a zemberek többsége tenni szeretne, az legyen alkotmányos!

  2. Hogy a zemberek többsége mit szeretne, az a "nemzeti konzultáció"-nak csúfolt direktmarketing-levélre adott, a köz számára megismerhetetlen válaszokból, gyakorlatilag bemondásra derül ki.


Logikailag ez az okoskodás pontosan azonos ezzel:


(* kiscsillag-apróbetű: persze csak ha mi vagyunk kormányon...)


Hiszen hát, 1.§, a többség csak azt akarhatja, amit a Kedves Vezető. Ha mégsem (2.§), majd kiküldünk pármillió levelet, benne erősen írányított kérdésekkel, állami pénzből még reklámozzuk is barátaink és párttársaink felületein az ajánlott válaszokat, majd a visszaküldött mintegy 10%-nyi levél feldolgozását olymódon végezzük el, hogy közöljük, mi jött ki. Ilyemódon a "Házirend" helyett az "Alkotmány", vagy az "Alaptörvény" szavak is használhatóak, az állandó módosítgatással úgyis csak ezt a két pontot érdemes komolyan venni, ezeket viszont nagyon. Na, talán még a preambulumot, egy kicsit.


Komolyra fordítva (bár eddig sem volt olyan vicces): az alkotmányokat még a királyságok időszakában azért verekedte ki magának a nemesség és/vagy a polgárság, hogy rögzítse jogait az uralkodóval szemben. A köztársaságokban az uralkodót a "mindenkori többség" helyettesíti, és az alkotmányok - több minden más mellett, legfontosabb funkciójukként - az egyén és e többség által befolyásolt állam kapcsolatát szabályozzák. Ha a többség ezt a maga javára és kénye-kedvére havi rendszerességgel farigcsálja, akkor a dolog funkcionalitását és értelmét veszti. Onnantól a demokratikus köztársaság helyett valami más berendezkedési formát fogunk emlegetni. Ha valaki kormánypártiként ezt túlzásnak tartja, a szokásos gondolatkísérletet ajánlanám: ha ezt az alkotmány-buherálást anno Hornék követik el a kétharmadukkal, az is elfogadható lett volna? Vagy ülne le bárki szívesen sakkozni úgy, hogy a partner lépésenként átírhatja a szabályokat?


Orbán fent idézett mondata így igazából azt jelenti: akit a többség támogat(ott), az bármit megtehet, nehogy már itt ilyen alkotmánybírók vagy kik kekeckedjenek. És ha már bármit megtehet, akkor akár azt is, hogy kihirdesse: őt támogatja a többség?


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Tuesday, December 4, 2012

Felsőoktatás: jön a tandíj, meg a fal

Nyilvánosságra kerültek a 2013. szeptemberben induló felsőoktatási évfolyam állami finanszírozási keretszámai. Bár a hivatkozott cikkben elég zavarosan vannak összedobálva a számok, az világos, hogy a már eleve igen súlyos vágást hozó 2012-es évhez (az Elrugaszkodás Éve, ugye) képest is komoly elvonást tervez a kormány a szektorban.


Az idei évfolyamban alap- és osztatlan képzésben (ez a "bolognai rendszerre" áttért intézményekben az első 3 éves, ún. B.Sc. képzéseket, illetve a néhány továbbra is egységes, 5 éves képzést folytató szakot jelenti) 30 ezer teljes állami ösztöndíjas hallgató felvételével számoltak, emellett 15 ezer hallgató jelentkezhetett volna "részösztöndíjra", vagyis nekik az önköltség felét kellett megfizetniük. Illetve kellett volna, mert az oktatási tárca csodafegyverének szánt képzési formára nagyon kevesen jelentkeztek.



Ehhez képest jövőre (ez már az Emelkedés Éve - valaki szólhatna a főnöknek, hogy ez a másik irány...) ugyanebben a képzési körben 10480 fő jelentkezhetne teljes állami ösztöndíjra. A teljes állami támogatású felsőoktatási helyek száma ebben a körben egy év alatt a harmadára csökken! A részösztöndíjas helyek száma - itt a felsőfokú szakképzéssel együtt - 46330 fő lenne, ami ahhoz képest, hogy idén a 15 ezres eredeti tervből harmadolt 5000-es keretszámot is csak kb. felében sikerült feltölteni, elég drámai változást tételez fel a fiatalok jelentkezési prioritásaiban. Ha ez mégsem következik be, több tízezerrel csökkenhet az egyetemi jelentkezések száma, és ezzel arányosan lehetetlenül el ekkora hallgatói tömeg képzési kapacitása. És hát ezt - a felsőoktatásban résztvevők nagy többsége számára félévenként sok helyütt több százezres költséget jelentő rendszert - ugyanaz a párt rendeli el kormányon, amely 2008-ban elsöprő többséget állított fel e népszavazási kérdése mögé:



3. Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?



A HÖOK már kimondta: a tervezet elfogadása gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti. Emellett folytatják a hallgatói szerződések alkotmányossági vizsgálatát is.


Lehet, hogy a számokat némileg árnyalja majd a mesterképzés finanszírozási módja. A miniszterelnök víziója az önfenntartó felsőoktatásról mintha programmá kezdene válni. Persze lehet, hogy úgy gondolja: nem is kell felsőoktatás egyáltalán, legalábbis az államnak mintha nem lenne érdeke, hogy legyen. És hát nem tudom kihagyni, bocs: az önfenntartó profi futball mintha nem lenne kormányzati cél. Az értékrend pedig egy magát konzervatívnak tartó kormány részéről egészen elképesztő. Az pedig, hogy a győzelmükhöz vezető kampányban kőkeményen képviselt álláspontjukon most már totálisan fordítottak, számomra felér egy öszödi beszéddel.


Lehet persze, hogy azt gondolják, hulljon a férgese, majd a jelentkezések elmaradása miatt elvérzik a valóban túl sok hazai felsőoktatási intézmény nagy része. Ám ha ez lenne a kormány célja, tessék felvállalni, mondják meg, lehet róla vitatkozni, és meg lehet csinálni - tervezetten. Mondják meg azoknak a fideszes képviselőknek, akik közül minden harmadik választókörzetében ott egy kisebb vidéki főiskola vagy egyetemi kar. De ezt nem merik. Helyette jöjjön a vízözön, ami viszont elmoshatja az egészet.


UPDATE: Annak a poszt írása óta nyilvánosságra került elképzelésnek, miszerint a közvetlenül a képzési szakokhoz rendelnék az állami támogatást (tehát nem az egyetem kapná egyben és osztaná el saját döntése szerint) még értelme is lenne. Ám ha ez a cél, akkor miért nem ezzel kezdik?


(a szerző egyetemi oktatóként a felsőoktatás átalakításában személyesen is érintett)



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, December 1, 2012

Fagy a magyar

Külföldre menekül a magyar. Az új „nemtandíj”-rendszer miatt egyre kevesebb a felsőoktatásba készülő magyar. A kedvezőtlen hazai gazdasági és politikai környezet és kudarcos népesedéspolitika miatt fogy a magyar. És most már fagy is a magyar. Mert bizony december-január tájékán kikapcsolják a fűtést a legtöbb hazai állami egyetemen. Figyelem, ez nem gyakorlat.


Az előbb felsorolt gondok közös nevezője, hogy a jövő „középosztályának” lehetőségeit sújtó intézkedések csúnya következményeiről beszélünk. Azon rétegek összességéről van szó, amelyeket a Kormány – saját bevallása szerint – politikája alappillérének/motorjának szán; amelyekben a Nemzet felemelkedését látja. Mert ehhez az üdvösséghez ugyebár "sok jó mérnök, kutató-fejlesztő, kitűnő egyetemek, az újat befogadó közösségek és családok kellenek" - tanítja nekünk Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Heti Válaszban. Mese habbal.


Abba most nem mennék bele, hogy a fűtés ideiglenes kikapcsolása mennyire értelmes, energetikailag és pénzügyileg hatékony - mondhatni takarékoskodó – intézkedés, hiszen itt a kétségbeesés kifejezése a lényeg. A rektorok radikális döntése azonban a kormányt körülbelül annyira hatja meg, mint úgy általában a Magyar Rektori Konferencia véleménye (például az új felsőoktatási törvény kapcsán). Az egyetemi vezetők érdekérvényesítő képességének gyengeségét az is mutatja, hogy a látszat ellenére itt nem egy összehangolt, tüntetéslavinát elindító polgári engedetlenségről van szó, hanem csupán egy mély agóniát, kétségbeesést és szolgai könyörgést követő, csendes kényszercselekvésről – ami viszont innentől fogva sem a médiát, sem a hallgatókat, sem a közvéleményt, sem a kormányt nem hatja meg igazán. A rektorok magukra maradtak: „hőstettük” mostantól maximum egy mínuszos hírre lesz elegendő - és persze a saját lelkiismeretük megnyugtatására („én mindent megtettem”).


alma mater winter640.jpg


Pedig nagyon fontos lélektani pillanatról van szó: a huszonegyedik század szabad, polgári Magyarországán; az Európai Felsőoktatási Térségben; a „nemmegszorítások” kormányának időszakában az állam képtelen fenntartani saját Alma matereit. És mindeközben cinikusan vigyorog. És az oktatási államtitkár csak azért sem mond le. És a köz- és felsőoktatási dolgozók és hallgatói érdekképviseletek nem tüntetnek. És az intézmények segítség nélkül maradnak. És a médiamunkások tovább ballagnak, új témák után kutatva. És a nép körében beáll a közöny. A rektorok megtartják állásukat, készülnek tavaszköszöntő beszédükre.


A levegő pedig egyre hűl. Kint és bent. Lassan néma hószállingózás kezdődik.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről