Monday, November 3, 2014

A szovjet támadás évfordulójára

A történelmet személyessé tenni, arról helyszínekhez kötődve mesélni szép gondolat, sőt a megismert városvezetéstől szokatlanul modern, különlegesebbé teszi a tömegközlekedést. Ettől függetlenül kicsit forgatom majd a szemem, amikor bemondják a négyes-hatoson, hogy ötvennyolc évvel ezelőtt e napon, hogyan verték le a forradalmat a szovjet csapatok. Nincs ezzel nagy baj, csak pont annyira lesz megkérdőjelezhető őszinteségű megemlékezés a mai külpolitikai helyzetünkben, mint a holokauszt-emlékév önmagukban szép mozzanatai a Szabadság téri emlékmű fényében.



A helyzet ugyanis az, hogy Orbán 2007-es – szerintem bizonyos részeiben nagyszerű – ünnepi beszédét idézzem, a Szovjetunió hiába a múlté, „helyén ma egy életerős, újratatarozott keleti hatalom emelkedik fel”, amely „(…) nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget és nem tűri a szabadságot.” Alig pár év telt el, és Putyin minden korábbinál konkrétabban igazolta e szavakat: katonai erővel szállt meg egy országot, mert nem viselte annak önállósodási vágyait.


Nem szeretnék moralizálni, lehet érdekek mentén politikát folytatni, bizonyos szükségszerű szövetségeket kötni, néhány súlytalan ideológiai ellentét mellett. Az orosz energia, a keleti nyitás bizonyára erősebb érdek, mint az antikommunizmus ideája, még akkor is, ha a leghűbb EU-s barát, Lengyelország is kihátrál a kormány mögül. Csakhogy nem az történik, hogy Orbán Viktor és a nertársak valamilyen gazdasági kapcsolatot teremtenek egy országgal, amellyel pár lényegtelen kérdésről mást gondolnak. Ideológiai kérdésekben ugyanúgy egy húron pendülnek Putyinnal: nincs nap „hanyatló nyugatos” tartalom nélkül a kormánypárti sajtóban. A tökéletesen feloldhatatlan ellentmondás pedig ott van, hogy nem valamilyen elhanyagolható kormányzati elv áll szemben az orosz agresszióval, hanem a legalapvetőbb értékek, az állandó jelszavak: nemzeti szuverenitás, nem leszünk gyarmat.


Ha mi nem is, Ukrajna legyen egész nyugodtan, legfeljebb egy fideszes blogger majd megírja, hogy most kéne visszacsatolni Kárpátalját.


Orbán Viktor természetesen nem tömeggyilkos vagy hazaáruló, ezért nem szeretem a Kádár-Orbán párhuzamokat. A magyar kormány és a hozzá közel álló véleményformálók azonban azt az ennél sokkal valóságosabb párhuzamot tagadják, ami Hruscsov ötvennyolc évvel ezelőtti és Putyin alig több, mint féléves okkupációja között húzódik.


A miniszterelnöknek pedig nem csak a döbbent és kiábrándult jobboldali lengyeleknek kellene elszámolnia, hanem a magyar társadalom minden egyes őszinte megemlékezőjének is. Hruscsov áldozatai előtt fejet hajtani ugyanis nem lehet tisztességesen, ameddig az ember kezét Putyin fogja.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Saturday, November 1, 2014

fideszmaffia

Nyugodjunk meg egy kicsit emberek. Kicsit elszaladtak itt velünk a lovak, volt itt most tömeg, meg takarodj, meg orbán, meg kommunisták, meg minden. Meg győzelem. Méghozzá olyan győzelem, amihez a vesztes mosolyogva gratulál: Ej, fiúk, de szép volt amikor átjöttetek azon a hídon, hú, csak úgy zúgott a hangotok, na, de ne húzzuk az időt, menjünk hazafelé. Ti is fáradtak vagytok, én is egy kicsit, ajtót csukjátok be magatok után... otthon is…


Boldogok lehettünk, hogy megmentettünk vagy 22 milliárdot, aminek tüzénél - egyelőre - nem a fideszes oligarchák melegednek, mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy ennél a példánál hasznosabban sosem lett volna elköltve a beszedett netadó. Nem baj, melegednek a földmutyi milliárdjaiból, a korrupciós milliárdokból, a közgépes milliárdokból, és még sorolhatnám.


Nem tudom eldönteni, ez a mostani tömeg egy új, aktív generáció előhírnökei voltak, akik gyakorlatilag annyit szívtak már az elmúlt években, hogy belevágnak. Vagy csak azok mentek még ki a utcára, akik épp várják a visszajelzést az angol/holland/német/osztrák munkaközvetítő cégtől, hogy mikor kezdhetnek - odaát.


Mert lassan megint ott tartunk, hogy van odaát, meg ideát, ahol a miniszterelnök felvázol a rádióban, bocsánat a Rádióban egy ideát, és mindenki megy a zászlaja alá, mármint aki nem korrupt amerikai mocskolódó bérenc, plusz a Dunán felúszó békaemberek - nincs új a nap alatt.


Bizony nincs, és ez sajnos a forradalmakra is igaz. A Kossuth térből sem lesz Majdan, csak majdnem, amíg valaki oda nem áll a tömeg elé és azt mondja: Az internetadó lófasz. Akkor is ha megszavazzák, akkor is ha nem. Igaz, hogy a mi seggünkbe tolnák, de akkor is csak lófasz. Ami ennél sokkal zavaróbb, hogy az ország egy maffia kezébe került. Nem képletesen, szó szerint. Persze ezzel nem mondtam semmi újat, viszont most kellene jönni valakinek, aki ezt hitelesen le is tudná kommunikálni a nép felé:


fideszm.jpg


F I D E S Z M A F F I A


 


Mert most talán van némi esély arra, hogy az a pár millió ember még úgy gondolja, ér ez az ország valamit. Ha nem jön, a tömeg szétszéled, és legközelebb, megint lehet kezdeni elölről mindent.


Nem hiszek a szuperhősökben, sem a turáni átokban, sem a magyarok alsó vagy felsőbbrendűségében. El kell kezdeni dolgozni az ügyön. Akinek ötlete van, szóljon.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Friday, October 31, 2014

Bibliai alapon a multik ellen

A KDNP javaslata szerint vasárnap nem nyithatnának ki a szupermarketek és az éjjel- nappalik.


Nehéz lehet egy pártnak, ha nincs. Járjatok csoportterápiára az Együtt-tel, de hagyjátok békén az országot!


A NER fejei olyan termékenyen posványosítanak, hogy azzal kihívás tartani a tempót. De az nem lehet, hogy annyi KDNP-s mindhiába veszi fel fizetését. Legyen már nekik is ötletük. Ha nincs más, vágjunk oda azoknak, akik nem a CBA, az mindig beválhat. És legyen valami vasárnap benne, az még keresztényes is, látszik, hogy saját ötlet. Nem tetszik? Ausztriában is ez van, szeressétek hazátlan nyugatbuzik!



A multik felfogták, hogy nem csípik őket. Mi is értjük. Nem kell többször jelezni. Ha tovább pofozzák őket, még ha nem is vonul ki mind, jobb senkinek nem lesz. Ha az emberek vasárnaponként nem spórolhatnak azzal, hogy a LIDL-ben vásárolnak, még ha nem is fordulnak el tömegével a "Mindenki Teljes Egységben Velünk Van"-tól, jobb senkinek nem lesz.


A KDNP persze sok vizet nem zavar, nincs sok bűne-érdeme a kormányzás állapotát illetően. Azt azonban jelezném, hogy a kormányzás állapota pillanatnyilag semmiképp nem engedi meg nekik azt a luxust, hogy a sértődött technikatanár "igenis nekünk is van itt szerepünk" magánszámát eljátsszák. A korrupciós vádaktól, az engedés-halogatás okozta belső konfliktusoktól, L. Simon gigantikus hadüzenetétől a sajtószabadság ellen, mind nem fog megmenteni egy újabb, most már nagyon unt, nagyon értelmetlen, totálisan l’art pourt l’art cseszekedés a multinacionális láncokkal szemben.


Nem most van itt az ideje a mondvacsinált önálló elképzelés bizonyításának. Ha irdatlanul nagy a majré, mert nincs ember, aki látná, hogy hova vezet a diplomáciai kapcsolatok lerombolása, vagy a fiatalok meg nem értése, el lehet persze zavarni a kufárokat, ökörkereskedőket a Templom bejárata elől, csak nem hogy az igazán félelmetes problémákat nem oldja ez meg, de egyszerűen felesleges és ostoba.


Nem, nem fogom kisírni a két szemem, ha a hipermarketek szarvai s patái az Úr napján nem világíthatnak a nyitva tartás vörös színpompájában. Nem látom be viszont, hogy kizárólag azért, hogy a harmadik Orbán- kormány ne múljon el KDNP- s ötlet nélkül, el kellene esniük – és nem csak nekik, de az éjjel- nappali boltoknak is, akiknek ez nagyobb érvágás lesz- egynapi bevételtől, a vásárlóktól pedig el kellene venni a spórolás, kései bevásárlás jogát.


A „szeretnénk kárt okozni, a nagyok a nagyot, szóval mi csak valami nem túl jelentőset” kormánykoalíciós partneri stratégiának alkalmatlan. Ha a millió bajból egyre sincs válasz, ha nincs ötlet és mersz valami értelmeset tenni, csöndben is lehet maradni.


A hasznos, célzott törvényalkotás már rég mindegy nekik, nem nagy felfedezés, ha csak az a kívánság tehát, hogy ne egy lopott doktorival és az evolúció eltagadásával azonosítsák a pártot, ültessenek pitypangot, állítsanak emlékművet a Névtelen Heteroszexuális Családnak.


A legszerencsésebb azonban mégis az volna, ha egyszerűen csak eltűnnének. És még mielőtt valaki háromnyertesválasztás áriába kezdene: a nagytestvér nélkülük is pont annyi szavazatot kapott volna, semmilyen valódi versenyszituációban nem mérettek még meg. Szemben a vasárnapi saját márkás olcsó gyümölcslével, rájuk nincsen igény.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Orbán féle "neminternetadó" - antiszérum tüntetés ellen?

Fél nap telt el azóta, hogy Orbán Viktor bejelentette, jelenlegi formájában nem lehet bevezetni az internetadót. Míg a kormány hívei Facebook-szerte ünneplik a hírt, "na tessék, nincs miért tüntetni" felkiáltással, a Százezren az internetadó facebook oldalán, a szervezők által reggel létrehozott, elsőre kissé félresikerült eseménye alatt ("GYŐZELEM! Orbán meghátrált - ünnepeljünk ma 18 órakor a József nádor téren") percek alatt több száz, azóta több ezer komment született, és mind egy gondolatot fogalmaz meg: NINCS MIT ÜNNEPELNI.


Vajon mi lesz a mai bejelentés után ezzel, a kormány ellen úgy általában is tüntetni vágyó, demokráciát és Európát is zászlajára tűző, de internetadós zászló alatt összecsődült tömeggel? Két verzió van:


1. a friss mozgalom alól Viktor sikerrel kihúzta a szőnyeget ezzel a bejelentéssel és elhal a lelkesedés rövid- és hosszabb távon is


vagy


2. sikerül megszólítani ezeket az embereket újra, elhitetni velük, hogy érdemes utcára menni és jelezni a kormánynak, hogy nem csak az internetadóról szólt a tüntetés, van egy határ amit nem léphetnek át.



Sok múlik azon, hogy a tüntetések mögött álló szervezők, és a velük szimpatizáló egyéb csoportok (többek között a KARD blog is!), hogyan fogják kezelni az új helyzetet az elkövetkező pár napban. A hamari, félresikerült kommunikációra érkező reakciók a Százezren az internetadó csoporton belül megmutatta, hogy a lehetőség adott, csak élni kell vele. Véleményünk szerint nem szabad engedni a november 17-re meghirdetett korábbi időpontból, itt az ideje, egy valódi polgári szervezésű, nyíltan a demokráciáért és az európai értékekért kiálló békés tüntetésnek.


Zárszónak:


"Ez nem internetadó, hanem a távközlési adó kiterjesztése. A távközlési adó kiterjesztésével kapcsolatban félelmeket előhívó képzet jött létre, ez nehézzé teszi az erről való párbeszédet"


Viktor, egy dakota erre azt mondaná, hogy attól, hogy íjnak hívod a puskádat, még puffanni fog ha elsütöd. A tüntetések pedig megmutatták, hogy van egy nem is olyan szűk réteg, aki nem kér az ilyesféle puffogtatásból.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Netadó: a visszavonás üzenete

Ma hajnali tippem elég gyorsan bejött: Orbán gyakorlatilag visszavonta az internetadó tervezetét. Logikus, az adott pillanatban pontosan optimalizált döntésről van szó, amiről most szólnék, az a körítés illetve az esetleges következmények, lehetőségek.


Sokan vélik úgy, hogy Orbán csak időhúzásra játszik, jövőre egy profi módon megszervezett nemzeti konzultációs bohóckodással és ügyes jogászkodással visszahozza a javaslatot kicsit más formában. Elképzelhető, a választási előregisztráció 2012. szeptemberi elvetése, majd decemberi visszahozása után nem lenne ismeretlen forgatókönyv ez sem. Mégis azt gondolom, hogy a mostani beszéd nem erről szólt. Orbán is pontosan tudja, hogy a keddi tömeg erre a hívószóra (és valószínűleg csak erre) bármikor kimegy újra tüntetni. Lehet az is, hogy azt gondolja, először elintézi a várható uniós balhét, az amerikai botrányt, és amikor csak itthonra tud koncentrálni, akkor veszi elő az ügyet újra. Véleményem szerint azonban nem fogja. Ha azokat az ügyeket rendezni tudja, akkor az internatadó már nem fog beleférni a mozgásterébe. Bosszút állni a bosszúállásért meg nem igazán bölcs dolog. A természetében persze benne van, de ahogy a mostani visszalépéssel is a józan észt tette a habitusa fölé, ezt később is meg fogja tenni.



Aktuálpolitikailag sokkal érdekesebb a körítés, amit a miniszterelnök a visszavonás mellé mondott. "Nézzük már meg, hogyan lehet az extraprofitot elvenni a szolgáltatóktól" - a saját bázisnak szóló gyógyír. Kicsit fájdalmas, hogy a saját bázis ilyen kádárista tempóval szólítandó meg (mert ugye az "extraprofit" már a társasági adózás után jelenik meg, és hát mi is számít "extrának"?). Ez csak annyi, hogy ne érezzék annyira vereségnek azt, ami az egy héttel elkésett visszavonás miatt azért mégiscsak az. És ha jövőre mégsem lesz erről "nemzeti konzultáció", hát ki fog arra emlékezni?


Még érdekesebb az a recept, amelyet miniszterelnökünk arra ad, hogy mikor is kell elállni egy adó tervétől: ha a "vita félrecsúszik", ha "nem számít amit mondanak" és "nem az adót vitatják, hanem az egésznek az ésszerűségét". Magyarra lefordítva persze ez azt jelenti, hogy ötvenezer utcai tüntetővel és a saját bázis megosztottságával okos ember nem megy szembe - ugyanakkor mostantól meg lehet próbálni más intézkedéseknél "félrecsúsztatni a vitát", elengedni a fülünk mellett az indokaikat, és a dolog ésszerűségét vitatni - csak legyünk hozzá elég sokan.


Érdekes lehet ma kormánypárti kommentelőnek lenni. Egy hétig tolták az utóvédharcot, forgatták a csekély kis 700 forintos muníciót, amit a Fidesztől kaptak, és aztán jön a Főnök, aki állítólag addig elzárkózott a visszavonulástól, áttekinti a helyzetet és meghozza azt a döntést, amit már egy hete kellett volna. Sok morgolódó fideszes prominens is elégtételt érezhet, de a leginkább talán Németh rezsitábornok bőrében nem szeretnénk lenni.


És amiért az elmúlt hét nyilvánvalóan vereség a Fidesznek: egy fiatal generációnak adta meg a politikai tűzkeresztség, és most a taktikai győzelem érzését. A szabadságharc is így tarthatott ki másfél évig, és csak az oroszok tudták leverni.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Thursday, October 30, 2014

Visszavonni vagy kitartani? A Fidesz csúnya dilemmája

Visszavonják a netadót? Nem vonják vissza? A Kettős Mérce szerzője, Navra László szerint nem hátrálhatnak meg: azzal azt mondanák, a tüntetők szava többet ér mint a kétmillió szavazójuké. A Magyar Nemzet Online vezércikkszerzője, Csermely Péter viszont épp a visszavonásra szólít fel. Tartsunk akkor fogadást!


Én arra fogadok, hogy visszavonják. Két érvem van rá: a saját bázisuk véleménye és várható nemzetközi csörtékre a nyugodtabb belpolitika biztosítása.


A Fidesznek ez a harmadik olyan ügye, amelyben a saját bázisuk véleménye is, fogalmazzunk úgy, hogy látványosan megosztott:



  1. Schmitt Pál maradása/lemondása

  2. a választási előregisztráció ötlete

  3. és most a netadó


(Persze, volt még más, kisebb politikai jelentőségű ügy: az EVA kivezetésének javaslata, illetve a baltás ügye is megosztó volt, de ott nem volt visszalépési lehetőség.)


Az első kettőbe is beleálltak rendesen. Azért az elhíresült Obersovszky-interjú idején nem volt olyan érzése a hallgatónak, hogy pár nap múlva fordul a kocka. Márpedig fordult, és egyetlenegy dolog miatt: nyilvánvalóvá vált, hogy a plágiumon kapott Schmitt maradását a saját holdudvar, a saját szavazói bázis sem fogadja el. A választási előregisztrációt is nagyon kitartóan kommunikálva erőltették - mígnem egy hét után kiderült: a fideszesek háromnegyede is elutasítja az ötletet. Több hónapos nyűglődés, Orbán több próbálkozása után végül, a köztársasági elnök hathatós közbenjárásával elvetették.


Nyilván most is készülnek a profi felmérések a Fidesz számára. A tényleg profik, nem azok, amelyben a samesz leányvállalata meggyőzést tart a kérdezettnek, hogy milyen jó is ez az adó. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a 700 forintos adókorlát nem a tüntetőknek szólt, hanem a mindennapi vitákban defenzívába került saját híveiknek, hogy legyen mit mondani, legyen mibe kapaszkodni - ezt mindenki megtapasztalhatta hétfő este óta saját Facebook-os ismerőseinek ilyen-olyan vitáiban, de akár a blogunk kommentjeiben is. A profi belső közvéleménykutatás azonban a tényleges érzelmeket kutatja; ha ebben az jön ki, hogy a netadó a fideszes törzsközönség érdemi részénél - vagy akár csak a fiatal támogatók többségénél - nem jön be, el fogják engedni. Navra Lászlónak ugyanis abban igaza van, hogy kétmillió több mint néhány tízezer, de hátha a kétmillió fele-harmada is az adó ellen van? Vagy ha a többi van egységesen ellene? Akkor el kell engedni. Mondom én - de persze bele is lehet állni, csak nagy a kockázata.


A másik indok a közelgő nemzetközi koki- és sallerzuhatag fenyegetése. A Válasz szerint az EU a Bizottság felállása után azonnal nekiesik hazánknak a jogállam, az európai alapértékek és a szövetségesi lojalitás kérdéseiben. Szavazati jog felfüggesztéséről, az uniós támogatások befagyasztásáról szólnak a találgatások. A kormánynak, legyen bármennyire lecserélt és dilettáns külügyi kara, erről nálam pontosabb információi kell legyenek. Ha pedig ez igaz, akkor elég lesz a kormánynak ezzel a fronttal foglalkozni, nem kell neki még egy másik is.



Az internetadó szempontjából talán mellékes - az országnak persze a legfontosabb - hogy ha ez a pofonvihar tényleg kitör, abban célszerű lenne gyorsan és elegánsan retirálni. A Mandiner főszerkesztőjének írásával teljesen egyetértek: a külpolitikában, az unióban nemhogy kétharmadunk nincs, de az 1-2%-os súlyunkkal akarunk passzátszelet fújni - ami önmagában nem lenne baj, csak gyakorlatilag az összes tagállammal szemben tesszük.


Attól persze joggal tarthat a Fidesz, hogy ha a netadó ügyében meghátrál, a tiltakozók a számukra láthatóan legalább ennyire fontos EU-ügyben is vérszemet kaphatnak. Ám ha nem vonják vissza a netadó ötletét, akkor a két ügy sokkal erőteljesebben kötődik majd össze az utcán, az előrejelzett nemzetközi balhé legélesebb heteiben. Ezért én a helyükben visszakoznék, de hát nem véletlenül nem vagyok fideszes.


UPDATE: jól fogadtam :)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:


Wednesday, October 29, 2014

Ne hazudjatok

A közmédia legendásan tragikus tájékoztatásai felhozták a második Orbán- kormány alatt a HírTV renoméját. „Ennél még a hírtévé is korrektebb” - hangozhatott joggal. Ez most elveszett.


Mint minden kormányellenes megmozdulás alkalmával, ismét lehetőséget kapott a jobboldalinak nevezett sajtó, hogy az objektív tájékoztatás és a reprezentatív szempontrendszer iránti igényét bizonyítsa. Ennek, a gyakran kiemelkedő kivételtől - például Stumpf András - eltekintve nem sikerült eleget tenni. A sajtó sokszínűségét és szabadságát nem csak a médiatörvény, vagy az internetadó fenyegeti, hanem az is, ha egyes médiumok önként és dalolva lubickolnak a szervilizmusban. A „Ne hazudjatok!” nagyon fontos rigmusa volt a tegnapi megmozdulásnak. Megengedhetetlen sértés, hogy – maradjunk a legcsekélyebb becslésnél – tizenöt-húszezer embert azonosítanak azzal a néhánnyal, akik megrongálták a székházat, és tönkretették a televízió kameráját. Az pedig egyszerűen nevetséges, hogy nem bír leakadni a jobboldali elemzőtábor arról a mantráról, hogy márpedig ki kinek a fia, ebből következően a tüntetés MSZP-s szervezésű volt. Aha, álmaikban. A felvonuló tömeg nyilván nem egy tökéletesen homogén társaság volt, mégis magjában pont azok alkották, akik megszólítására kísérletet sem tettek az ellenzéki erők a választások előtt. Hogy egy ilyen dolog verte ki náluk a biztosítékot, és nem mondjuk a mélyszegénység, vagy a szegregáció, vagy a civilek terrorizálása, az lehet, hogy mértékletes társadalmi érzékenységről tanúskodik, de nem az ő hibájuk, ha a pártok a fentebbi ügyek fontosságát nem tudták hangsúlyozni. Egyébként meg egy normális ellenzéktől talán nem lenne ördögtől való, hogy ellenzéki megmozdulásokat szervezzen, de elég szomorú, hogy erre fel kell hívni a figyelmet. Szögezzük le, hogy a rongálás bűn, a lökdösődés nem szép dolog, nekem még a hazaárulózás sem szimpatikus. Az pedig nem minősít szándékában, vagy jelentőségében egy tüntetést, hogy Demszky Gábor részt vesz rajta, ahogy szabadidejében Andre Goodfriendnek is joga van odamenni, ahova akar, és ezzel semmilyen hatáskörét nem lépi túl. Pont. Miután ezekben az evidenciákban megállapodtunk, legyenek már olyan szívesek azok, akiknek a tájékoztatás a hivatásuk, kezdjenek el beszámolni arról, hogy az emberek pontosan miért mentek az utcára; mármint hogy ne legyen netadó, hogy ezzel a kormánnyal szemben betelt a pohár – és ne arról hadováljanak, hogy a nyilvánvalóan tök impotens MSZP fellázította a fékevesztett vandálokat, nemcsak a kormány, de egyenesen az ország ellen.



Ha lesz internetadó, az amellett, hogy nagyon szar lesz nekünk, és páratlanul kínos a világ közvéleménye előtt, azért is elég rossz lesz, mert a – részvételi arányok alapján – amúgy is meglehetősen kiábrándult és apatikus társadalmat teljes joggal fogja elmélyíteni abbéli meggyőződésében, hogy már pedig itt minden hiába, a mi szavunk nem ér semmit. Ha pedig a jobboldali sajtó túlnyomó többsége megmarad a stigmatizálás és titkos összeesküvések sejtetésének szintjén, az azért lesz problémás, mert akkor már nem csak a miniszterelnökre és a főpolgármesterre lesz igaz, hogy egész egyszerűen nem vesz tudomást a lakosság azon részéről, mely nem szereti őt, de a sajtójukra is. Vagy, ha épp tudomást vesz, akkor elképesztő ferdítéseket téve általánosít.


Elítélendő és helytelen inzultus érte vasárnap a HírTV stábját, de miután erről sokkal többet sikerült beszélniük, mint a tüntetés hivatalos időtartamáról, amely alatt őket épp senki nem bántotta, ellenben történt ennél sok fontosabb dolog, ne csodálkozzanak, hogy a megsértett közösség azt kiabálja a kamerájukba: Ne hazudjatok!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: