Saturday, November 2, 2013

Rezsicsökkentés next: Ingyen internetet mindenkinek!

2013 november 1. újabb sorsdöntő napként került be a magyar háztartások naptárába, a kormány újabb 11,1%-al csökkentette a közüzemi költségeket, közkedvelt nevén a rezsit. A kormánypárt közleménye szerint is, az átlagbérhez viszonyítva arányában kedvezőbb lett így a havi megélhetés költsége. Noha véleményünk szerint nem a gombhoz kellene varrni a kabátot és mi inkább a bérek növekedését tartanánk indokoltnak a gazdaság növekedése révén; a közüzemi díjak csökkentésének pedig a legjobb módja az lenne, ha fel sem használnánk a most még kifizetett energiát, amit a stadionépítések helyett energiahatékonysági programokon keresztül látunk megvalósíthatónak, ezen poszt témája most nem a rezsicsökkentés technikai és elvi módjának kritizálása lesz.



Miközben a kormány előzékeny figyelmessége kiterjed a kéményseprés díjától kezdve egészen a banki költségek csökkentéséig (ez ugyan éppen a kormány tranzakciós adója miatt vált aktuálissá, de ez a most szintén nem ennek a posztnak a témája), van egy olyan terület amely eddig még említés szintjén sem merült fel, ez pedig az internetszolgáltatások költségének csökkentése. A magunk részéről ezt hatalmas hiányosságnak tekintjük és nem is állnánk meg a díjak valamilyen arányú csökkenésénél, hanem egyenesen az internet hozzáférés teljes költségmentességét látjuk szükségesnek.


Az internet mára megkerülhetetlen részévé vált nem csak az üzleti szférának, de a mindennapi életünknek is. Ez a helyzet sokkal komolyabb, mint ahogy az első rálátásra tűnik. Nem csak arról van ugyan is szó, hogy az egyszeri fogyasztó a mosógépkettesen nézi a kedvenc sorozat, vagy letölti a torrentet, hanem egész egyszerűen, azok akik nem használják az internetet kőkemény versenyhátrányba kerülnek azokkal szemben, akik igen. Hogy mást ne mondjak, az álláskeresés legfontosabb csatornája már egyértelműen az internet, de például egy kisvállalkozónak sem mindegy, hogy csak a közvetlen környezetét éri el a szolgáltatásával, árujával vagy az egész országot az interneten keresztül. Ha pedig már az áru szóba került, óriási különbség az, hogy egy fogyasztó csak a helyi kisbolt kínálatára, áraira hagyatkozhat, vagy pedig az interneten keresztül az akár több száz kereskedő közül választhatja ki azt amelyik mondjuk adott esetben a legolcsóbban árulja ugyan azt a terméket vagy szolgáltatást.




  • Amerikai egyetemisták elvitték az internetet egy afgán városba, ami teljesen átformálta a helyiek életét. Egy műhold meghibásodása miatt azonban véget ért a gazdaság és a kreatív ipar felvirágzása, az emberek pedig úgy érzik, hogy visszalökték őket a középkorba.





Az internetes kapcsolat hiánya tehát egyértelmű hátrányt jelent minden esetben ahol a hálóhoz való kapcsolódás nem lehetséges, vagy nem megfizethető. Az internet multiplikátor hatása a gazdasági, tudományos, szociális és kulturális életre megkérdőjelezhetetlen, minden társadalom alapvető érdeke lenne, hogy minden polgára bárhol, bármilyen körülmények között hozzá tudjon férni az internet által közvetített információkhoz és lehetőségekhez. Nem véletlen, hogy manapság egyre több alkalommal találkozhatunk olyan hírrel, adott város, közösség ingyenes wifi hozzáférést biztosít a területén.




  • Ingyenes Wi-Fi hálózat épült Velencében. A hálózat a velencei lakosok és vállalkozások számára ingyenes internet-hozzáférést biztosít, míg a várost évente felkereső 22 millió turista számára egy jelképes díj ellenében teszi majd lehetővé az internetelérést.





Az ország területén biztosított ingyenes internetes elérhetőség és rászorultsági alapon valamiféle belépő szintű csatlakozásra alkalmas eszköz (laptop, tablet) biztosítása a lakosság részére (oktatási programmal kombinálva) az állam számára is rendkívül gyors és közvetlen hasznot hozó előnyökkel járna. Az internethez való azonnali hozzáférés teljesen indokolatlanná teszi a készpénzhasználatot, ami a feketegazdaság tranzakcióinak ilyen formájú felszámolásával komoly bevételhez juttatja az államkasszát.


Az elektronikus ügyintézés szintén bármikor hozzáférhetővé válik, megszűnnek a területi korlátok, ami az állami adminisztráció drasztikus leépítéséhez járulna hozzá, csökkentve ezzel az állami kiadásokat. A gazdasági élet felgyorsulása (az üzleti kapcsolatok lehetőségének kibővülése és az álláskeresés egyszerűsödése révén) szintén pozitív hozadékkal jár. A szolgáltatás bevezetése és fenntartása nyilvánvalóan igényel egy egyszeri nagyösszegű és aztán egy folyamatos fenntartási költséget, ezek azonban eltörpülnek a pozitív hatások mellett.


A kérdés igazából nem az, hogy a jövőben az internet-hozzáférés ingyenes lesz-e, hanem csak az, hogy mikor. Azok az országok és közösségek, amelyek hamarabb felismerik ennek a szükségességét sokkal versenyképesebbek lesznek a többieknél. Magyarország vezetőiben vajon van-e annyi előrelátás, hogy egy ilyen össztársadalmi szintet érintő változás bevezetésével a világ többi része elé ugorjon?



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, November 1, 2013

Orbánváltók hónapja?

Szeptember 22. után úgy tűnt kap egy esélyt a „demokratikus ellenzék”, hogy összefogjon és a leginkább pozíciókról szóló cicaharc után „tematizálja a közbeszédet”. Pár hét után megállapíthatjuk: jól sikerült.


Talán még a legelvakultabb kormánypárti szavazók is elhúzták szájuk szegletét, amikor napvilágra került a 32-es választókör eredménye. ’Talán lehetett volna óvatosabban is bánni a tűzifával’ - dörmöghette a pártközpontból egy hang a kampánycsapat fülébe. De a kampánygépezet már olajozott és nincs megállás. Amiként az ilyenkor más ügyekben is lenni szokott a kormány helyi segédereje nem tudott önmérsékletet tanúsítani, így hiába nyerte meg ismételten a körzetet a kormánypárt magabiztosan, mindenki érezte, hogy az a fajta jelenlét, amit a választókörben sikerült produkálni az nem a tisztességes arculat, a patyolat lelkiismeret őszinte megnyilvánulása volt.


Persze ettől a malőrtől nem fog a kormánypárti szavazó hirtelen elszocialistásodni, sőt azt se gondolnám, hogy a bizonytalan rétegek körében önmagától egy ilyen eset mély elhatározásokat indítana, de a saját bázis harci lázát illetően soha jobbkor nem jött a két bajai választás. Nagyon mély érzelmi azonosulás kellett ahhoz, hogy az augusztusi-szeptemberi „demokratikus ellenzéki” tyúkszemtaposást bármelyik szoci-e2014-déká-stb. szavazó faarccal, türelmesen végig tudja szenvedni. S lám a szenvedésnek jutalma lett, lehet megint a kormánnyal foglalkozni…


…és akkor jön október hónap 17. napja, és a szocik beviszik a videót a hvg-hez.



Amit azóta műveltek ebben az ügyben a szocik, ha csak valami egészen extrém nagy fordulat nem következik be, az egészen elképesztő. Azt is el tudom képzelni, hogy nem érzik magukat felkészültnek a kormányzásra, kell a francnak a felelősség… ha 2010 előtt sem tudtunk kormányozni az akkori ellenzék miatt, akkor mihez kezdjünk majd most – és mondhatni jogos lenne a felvetés részükről, de most a kormányzás veszélye nem fenyeget, és ezt azért nekik is érzékelni kell. Tehát valami másról lehetett szó, de ezt csak ők tudhatják, ha egyáltalán ők maguk tisztában vannak működésük mozgatóival.


Az elején, amikor látszott, hogy annyira amatőr az egész, hogy ebből nem lehet győztesen kijönni még megvolt az esély a szerény, de mégiscsak méltóságteljesebb visszavonulásra. Egy szelíd bocsánat, egy hümmögő „ezvan”, egy korrekt beismerés. Bármikor ki lehetett volna szállni… és akkor jön Török Zsolt grafikonja, és egy napra rá már megint kiderül… 


A bajai videó körüli szoci bénázást és/vagy idiotizmust jól kiegészíti a hungarocell-Orbán ledöntése, valamint az október 23.-i Nagy Közös Összeboruláson mutatott GYF performansz. Így kerek egész az orbánváltó ellenzék.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Wednesday, October 30, 2013

Egyetlen kérdés Romániához (is)

Hírek az utóbbi évekből. Székely autonómiatörekvések. Önálló magyar egyetem igénye Kolozsvárott. Magyar gyógyszerészkar igénye Vásárhelyen. Vontatottan haladó kárpótlás. Kisebbségi helységnévtáblák. A napi ügyek egy része helyi jelentőségű, bár ebből van sok. Ugyanakkor az egész katyvasz visszavezethető egy, egyetlenegy kérdésre, és az arra adandó román válaszra:


Kedves Románia, kívánod-e hogy magyar (székely) polgáraid továbbra is magyarként (székelyként) éljenek Romániában?


Nem kell ezen himihumizni, ez ilyen egyszerű: igen vagy nem.


Emlékezzünk csak. 1918, Gyulafehérvár: akkor ugye azt mondtátok, hogy igen (kép itt fent), frissen szabadulva abból az állapotból, amelyben az előző magyar rezsim bizony szívesebben látott volna benneteket magyarnak, mint románnak). Szóval ha a válasz ma is igen, akkor ebből minden más egyenesen következik. A kérdés eleve úgy van feltéve: Romániában, tehát a szuverenitás sérelme, a határmódosítás fel sem vetődik. Ahogy a székely menet transzparensei írták is: "România este ţara noastră a secuilor", vagyis "Románia a miénk, székelyeké is". Ez az ajánlat. Ha a válasz tényleg "igen, szeretnénk, ha magyarokként maradnátok", akkor eszerint kell dönteni autonómiáról, egyetemről, gyógyszerészkarról, és így tovább.



Amennyiben a válasz viszont "nem" (figyelem: eddig deklaráltan - talán Ceauşescu-t kivéve - nem mondott ilyent Románia), az egy érdemben új helyzet. Ennek taglalásába nem is szívesen mennék bele, mert a "háborús helyzet" kifejezés erősen félreérthető lenne. Akkor ennek figyelembevételével kell politizálni az erdélyi magyar pártoknak, és Magyarországnak is.


A válasz viszont szükséges. Persze "Románia" nehezen tud erre válaszolni, de Romániának, a román polgárok összességének is jót tenne, ha megpróbálná. Kézenfekvő helyszíne a kinyilatkoztatásnak a bukaresti parlament, de az odáig vezető társadalmi vita értéke sem elhanyagolható.


Erről nem is érdemes sokkal többet mondani - másról viszont igen. A kérdést ugyanis feltehetjük Szlovákiának is a felvidéki magyarokról. Az Uniónak, a környező magyar kisebbségekről. És saját magunknak is, a saját kisebbségeinkről - akár azért is, hogy érezzük a románok döntésének nehézségét. E kérdésekhez persze bátorság kell - ahogy a válaszokhoz is - de nagyon megéri feltenni őket.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, October 29, 2013

A bennünk élő Trianon

Újabb fejezethez ért a romániai magyarok, székelyek harca a megmaradásért. Én ugyan eddig vajmi keveset szóltam az érdekükben - mea culpa -, de lássuk, mire számíthatnak tőlünk odaát ebben az apátiába fulladó fülkeforradalmi időkben.


Nincs kétségem afelől, hogy közeledve a választásokhoz egyre többen fogják majd magukénak érezni a székelyek - amúgy jogos - követelését. Biztos én vagyok ilyen rosszmájú, hogy hirtelen felmerült bennem a gondolat, már most szét kellene választani a dolgokat. Mondjuk, viseljen fekete öltönyt az a közszereplő, aki komolyan is veszi a romániai magyarság helyzetét, és teszem azt viseljen piros zakót az, aki csak a szavazatokra hajt. Istenem, mennyire egyszerű lenne! (Színvakoktól bocsánatot kérek.) Enélkül viszont lesznek még itt gubancok, a téma ugyanis rohadtul kényes. Forradalmi és ellenforradalmi hevületünkben könnyen nagyobb bajt okozhatunk, mint amennyit segíthetünk.


Legvadabb álmaimban például szerepel valami közös állásfoglalás - legyen akár a kormány kezdeményezése, akár nem -, ahol a magyar politikai elit kijelenti, hogy támogat minden békés és európai mércével elfogadható (nem-nem: azeri megoldások most nem jöhetnek szóba) megmozdulást, ami a autonómia eléréséhez vezet. Egy olyan megállapodást kellene szorgalmazni, ami mind Romániának, mind az ott élő magyaroknak előnyös lenne. Mert biztos van ilyen, csak hideg fejjel kellene leülni gondolkodni, mint Micimackó teszi a kis szélvédett gondolkodó sarkában. Azután már csak ki kellene állni egy pódiumra, és szépen kézenfogva bevallani, hogy igen, tényleg a másik is ember. Ott állna szépen Orbán, Mesterházy, Schiffer, Vona és igen, még Gyurcsány is - mondjuk Orbán vállát átkarolva, amolyan, pálutcaifiúsan. Vagy székelyesen:



Na most mi lenne ennek a következménye? (Tekintsünk el attól a teóriától, hogy rögvest egy feketelyukban omlana össze az univerzum közepe, azaz Magyarország.)


1. A megrögzött, ortodox jobberek, kommunisták, bolsilibsik, mélymagyarok azonnal kiugrálnának az ablakon, kicsit felborítva a biztos szavazók arányát a teljes társadalomra vetítve.


2. Átlag József és felesége, Átlagné Katika kezéből kiesne a villa vacsora közben, és lehet hogy felfognák, hogy a székelyek nem egy fiktív név, mint a Jean, meg a Móricka, amivel hülye vicceket lehet mondani. Hovatovább, ha látnák, hogy Orbán nem csőpatkánnyal felszerelt tekesekkel várja Ferit a színpadon, hanem azzal a jólismert, egészen őszinte mosolyával… még el is hinnék, hogy van élet a politikán túl.


3. A tolerancia és szolidaritás bajnoka, Románia talán lefújná a megelőző légicsapást, és egy Európához közeledni próbáló réteg még azon is elgondolkozhatna, hogy egy helyben maradó, saját anyanyelvén tanuló és fejlődő, az államhoz lojális közösség mennyivel nagyobb gazdasági hasznot hajtana az országnak, mint mondjuk egy jó esetben passzív, és folyamatosan elvándorló népesség. (Mert afelől azért ne legyen kétségünk, lelkiismereti okokra odaát se nagyon építsünk.)


4. Hiú reményeink afelől se legyenek, hogy az EU mennyire szereti tologatni a határokat a Balkánon. Tudják nagyon jól, ha itt valaki elkezd mocorogni, abból pik-pak háború lesz. Nincs ebben semmi új, így van ez már több mint száz éve. Javítsatok ki ha tévedek, de a Dunától keletre előfordult már valaha az, hogy két nemzet békésen le tudta rendezni a határvitáit? (Nyugatra se nagyon.) Az EU elég nagy szarban van, úgy hiányzik neki a politikai, gazdasági instabilitás mint üvegesnek a hanyattesés. De ha előre kijelentenénk, hogy peace and love, Merkel talán lefújná a megelőző légicsapást.


5. Majdnem kifelejtettem valakiket… Ja persze, a székelyek. Azt azért ne felejtsük el, hogy a legrázósabb helyzetben ők vannak. Ha komolyan bele akarnak vágni a dologba, az ő hátukon fog hamarosan csattanni a román szélsőjobb bakancsának talpa - és ezt rohadtul nem képletesen értem, bár annyian ők is vannak, mint a román széljobb. Ők fogják szívni a román közigazgatás minden elkövetkező trükkjét, aljasságát - ha lesz persze, én azt kivánom ne legyen. Ez ellen persze keményen ellen lehet állni: ne legyenek kétségeink afelől se, hogy a székely autonómia a Kárpátok hegyei közt fog eldőlni. Ők ott annyit tehetnek, hogy ellenállnak egészen addig, míg a nagyok (nagyok? röhögnöm kell…) - Budapest, Bukarest, Brüsszel megállapodik - és közben nem veti szét őket a saját politikai tagozódásuk. Ebben a helyzetben pedig jó lenne, ha Magyarország egy bátor lépéssel megadná a követendő - kulturált, békés és megegyezésre törekvő - hangnemet Bukarest és Brüsszel irányába. Másfelől pedig talán a székelyek is bátrabbak, kitartóbbak lesznek, ha érzik, hogy nem pusztán biodíszletek akármelyik (anyaországi vagy erdélyi magyar, esetleg román) párt választási programjában.


Félek azonban attól, hogy egy ilyen szintű fellépésre nem kerül sor - ennél azért jobban szeretnek taktikázni a mieink is (sőt valamennyire a székelyek is, bár a hétvége talán utat mutatott, hogy együtt jobban megy). Passzolgatni a labdát hátul, és arra várni, hátha a másik fél labda nélkül is tud rúgni magának egy öngólt. Ez a mentalitás a belpolitikában - ahol gyakorlatilag minden párt saját magát veri meg a választásokon - még lehet sikeres, de mihelyst kilépünk varázslatos határainkon túlra, csak a töketlenkedés jön le - ideális helyzet Romániának, labda ott, szerva itt. Ez a címben említett Trianon: ami bennünk van, ahol magunkat tesszük kisebbé: gondolatban és lehetőségekben is.


Mert a másik lehetséges - és jelen közállapotaink ismeretében valószínűbb - dolog a széthúzás. Orbán majd nagy mérgesen nem mond semmi konkrétat, de tudatosítja hogy minden magyar sorsát a szívén viseli, el ne felejtsünk szavazni. Vona nyílván hadba szólítja majd a nemhazaárulók egyre nehezebben behatárolható csapatát, aminek legjobban a román szélsőjobb fog örülni - provokáció! A baloldal meg Bajnai nyílván nagy lelkesen majd nem mond semmi konkrétat, közben azon agyal, hogy egy-egy bátrabb odamondással vajon több jobboldali szavazót nyerne, mint ahány baloldalit veszítene? Az LMP-ről még azt is elhiszem hogy a teljes támogatói körük egy mikrobuszra száll és a következő élőláncba beszállnak. Hozzá is fognak adni vagy három métert a menethez, de csak ha lefekszenek. És hogy Gyurcsány? Ha otthonhagyja a gyógyszert, róla gyakorlatilag bármit el tudok képzelni...


Egy szó mint száz, félek attól, hogy a romokban lévő politikai elitünk képtelen lesz hatékonyan fellépni. Másfelől viszont talán itt az alkalom arra - a Fidesz esetleges töketlenkedése, kommunikációs, diplomáciai hibái után (mert ők aztán tudnak hibázni, hajaj…) - hogy egy jobbról jövő kezdeményezés életre keljen.


Csak egyvalamit nem szabad elfelejteni, hogy a történet főszereplői a székelyek.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Tuesday, October 22, 2013

Szegfű hervadóban

Kedves szocialisták, ezt még mindig komolyan gondoljátok? Mármint hogy megnevezett, egyértelmű jelölt nélkül akár labdába lehet rúgni egy érdemi választáson? Persze nyilván az sem mindegy, hogy ki a jelölt, de amit most csináltok, az a létező legrosszabb: hogy senki.


Persze, van ennek hagyománya a szoci oldalon. 1994-ben sem volt megnevezve Horn Gyula - csak éppen teljesen világos volt, hogy ő lesz az, még ha félig a nyaka törik egy balesetben, akkor is. Tizenkét éve, a 2002-es választás előtti októberben sem volt még megnevezve senki - az akkori Mesterherős embert épp Kovács Lászlónak hívták, és a pártközvélemény pontosan tisztában volt azzal, hogy nem lehet vele nyerni (tudom, mert akkor még szoci voltam - de már elmúlt). Decemberben aztán ki is röppent a cilinderből Medgyessy, hogy végül hártyavékony győzelemmel, de behúzza a tavaszi választást.


Ezt persze most is el lehetne játszani - sőt igazából a győzelem halvány reményéhez el is kellene játszani - de ennek az égvilágon semmi jele nem látszik. De legyünk őszinték, az sem, hogy a szocialista párt a győzelemre játszana. Rettentő taktikus kivárást látunk, hogy majd az idő erodálja a konkurrens Bajnaiékat - és mit tesz a véletlen, tényleg - de az a felismerés, hogy az ellenfél nem az Együtt és nem is Gyurcsány, nem igazán jön át azon a kommunikációs falon, amelyet ma a hazai mainstream média jelent. De lehet, hogy nincs is ilyen.


Az elmúlt hétvégén pártkongresszus, október 23-án összeboruló nagygyűlés (ahol tippem szerint jóval kevesebben lesznek mint anno a Milla Szabadsajtó úti szeanszain), két olyan esély, ahol színre lehetett volna, vagy színre lehetne lépni. Annak ugyanis lenne üzenetértéke: az, hogy mondjuk Botka, Szanyi vagy akárki, ad abszurdum akár Gyurcsány a felkent jelölt, az visszhangzana minden médiában. Utána az illetőt lényegesebben gyakrabban kérdezgetnék mindenféléről a hírműsorok. Az a himihumi, hogy majd "Attila és Gordon közül az lesz, aki a több szavazatot kapja", nevetséges és elképesztően kontraproduktív. Jól hangozhat persze az egyeztető tárgyalásokon és a pártirodákon meg alapszervezeti gyűléseken, de velük nem lehet választást nyerni. Csak emlékezzünk Szili Katalin államfői jelölésére: az MSZP-ben baromi népszerű dolog volt, csak mindenkinek, aki tudta mennyi 2+2, világos volt, hogy nem fog összejönni. A Fidesz a lakosság többségével ilyen-olyan módon konfliktusba került, de az elégedetlenség fókuszálásához kell az "ellenzéki vezér". Azt sikerrel elérték, hogy ez más ne legyen, ők maguk viszont nem állnak sorompóba.


Persze ha már idáig eljutunk, az sem teljesen mindegy, hogy ki is lesz az - de ismétlem, a "jajistenemajdeldöntjük"-höz képest bárki jobb - például mert lehet vele beszélni. Viszont az sem baj, ha a jelölt győztes típus, vagy legalább küzdeni akar. Aki baloldalon a megszakadásig küzd, az Szanyi és Gyurcsány. Hangsúlyozom, nem vagyunk hívei egyiküknek sem, de küzdőképességük figyelemre méltó. Botka László szegedi polgármester, mint szélesebb körben elfogadható jelölt, szerintem még jobb lenne. És hát beszéljünk arról is, hogy kit nem tartunk jónak. Mesterházy képességei láthatóan véget érnek a párt nehéz időben megtett összetartásánál és stabil egyszemélyi hatalmának kiépítésénél. Kifelé azonban fájdalmasan hiányzik a mondandója, a víziója, ami politikusnál végzetes hiba. Ki tudott építeni egy Fideszre hajazó, központosított pártot, de a Fidesz víziói - és Orbán helyenként látható humora - nélkül. És hát van egy pártprogram, amelyről még a baloldal iránt több mint megértő Amerikai Népszava publicistája, Bartus László sem tudott, csak lesújtót írni - és igaza is van. Az "emeljünk adót, aztán majd lesz valahogy" nem egy igazi intellektuális magaslat. És mondjuk ki azt is, Bajnai sem esélyes jelölt, nemcsak az Együtt 2014 elolvadt támogatása, hanem a jól célzott karaktergyilkosság miatt is.


A szocialista párt talán még rápörgethető a választásokra, de az esély még egy tisztes helytállásra is napról napra fogy. Egy jó miniszterelnökjelölt - például a már említett Botka László - jól időzített bejelentésével ez talán megfordítható lenne, pláne hogy az eddig Bajnaira kihegyezett ellenpropaganda hirtelen használhatatlanná válna. Kívülről azonban a szocialista pártban nem látszik ehhez sem a szándék, sem a döntéshez szükséges intellektuális képesség és az ezt felvállaló csoport.


Márpedig ha tényleg ez a helyzet, akkor a Fidesz - minden antidemokratikus allűrjével együtt - kompetensebb induló, és ma lefogadható győzelme ebből a szempontból teljesen megérdemelt lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy beérik nekik az egyfordulóssá tett választási rendszer gyümölcse: csak a szocikkal összefogva lehetne indulni ellenük, aminek kivédésére a Fidesznek kiépített gépezete van, a szocialisták pedig nemcsak valóban összefogni, de a fő ellenfelükkel szemben eddig még harcolni sem akarnak.


Viszont ha tényleg ilyen tutyimutyik, akkor mindenkinek jobb lenne, ha eltűnnének.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Saturday, October 19, 2013

Attila, tényleg ez a szolidaritás lényege?

„A gazdagoktól több felelősségvállalást kérünk, a kisebb keresetűeknek és a szegényeknek, pedig több segítségét akarunk adni, mert ez a lényege a szolidaritásnak, az igazságosságnak.”

Ezt mondta ma Mesterházy Attila pártja kongresszusán. Biztos ez a lényege? A kényszer és az állami újraelosztás? Tényleg ez volna a lényege a szolidaritásnak? Ez a szolidaritásnak nem a lényege, hanem az ellensége. A szolidaritás lényege a belülről fakadás, a segítségnyújtás iránti vágy, amire többek között lehetőséget biztosíthat a vallás, de semmiképpen sem az állam segítő medvemancsa, ami kezd akkora lenni, hogy az ember még a sarokig sem lát el tőle, nemhogy egy munkahelyig. A centralizálástól tehát láthatóan az MSZP-t sem kell félteni, csakhogy ők még roppant ízléstelenül a szolidaritást is kisajátítják, mint olyan értéket, amit csak baloldali ember vallhat magáénak. Ez semmivel sem jobb, mint az, aki szerint csak fideszes lehet magyar.




Szívesen mondanám, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, csakhogy sajnos mindkettő jóval túl van a határon. A jó ízlés határán.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, October 18, 2013

Választási abszurdok hete

Becsukom a szemem és álmodozom. Nem így lesz, de álmaimban olyan szép.


Szóval 2014. március 24-én, miután a bajai önkormányzati választás hatodik megismétlése is szavazatvásárlási botránytól hangos, és a szépen tavaszodó időben tűzifa helyett már a zsanai gáztároló párnagázát osztották ki a Fidesz nevével visszaélő nemtudnikik palackokban, a bíróság meglepő döntést hoz. Bár a helyi választási bizottság szerint nemcsak minden rendben zajlott, de egyenesen európai normát állítottak fel a District 32 polgárai, a Kúria bedőlve a bukott baloldal ármánykodásának, végül megelégeli az ügyet, és eltiltja a Fidesz vezette pártszövetséget a választáson való indulástól. Mellékbüntetésként az összes jelöltjüket kukoricán térdepelteti húsz percig.



Ezzel már-már megcsillanna az MSZP vezette baloldal előtt az egyetlen lehetséges esély, de ezúttal is hiába reménykednek. A jelöltállító íveket ugyan a határidő előtt tíz perccel le tudja adni az MSZP-DK-(...)-Együtt-PM konglomerátum, a Párbeszéd Magyarországért előírt igazolásai helyett azonban csak a pártvezetők gyerekeinek rajzai és dínóskártyái kerülnek elő, így aztán ők sem indulhatnak.


Én már hátradőlnék, és kérnék egy kávét, amikor felébredek. A bíróságot nem fogja zavarni a sorozatos választási csalás, a PM meg összekapja magát legalább dokumentum-szinten, és minden megy tovább, ahogy eddig. Így megy ez, ennyi.


Te is álmodnál inkább? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!