Thursday, June 7, 2012

N. Konzultáció: golfozunk vagy szórakozunk?

Van itt ez a nemzeti konzultáció. Naív ember azt gondolná, kíváncsiak a véleményünkre, igaz kicsit lejt a pálya a kérdésfeltevésekben, de a végén majd feldolgozzák, kapunk egy számot, hogy ezt szeretné a nép. Erre mit látok ma?

Aszongya a hirdetés: "Azt gondoljuk, tovább kell emelni a minimálbért."

Mivanmivanmivan? Most akkor érdekel a véleményem, vagy megmondják a véleményemet? Persze gondolhatnék arra is, hogy csak a reklámcéget kell kicsit kistafírozni, volt már ilyen, de tartok tőle hogy most ez nem az, ha meg villamosra költik, az nem is baj. Abba se mennék most bele, hogy az itt hirdetett minimálbéremelés és a fiatalok elhelyezkedése egyenes vagy fordított arányban áll-e. A lényeg: a reklámból úgy tűnik, a megrendelőnek érdeke, hogy ezekre a kérdésekre az itt preferált válasz kapjon többséget.

Nade. Ha azt akarják, hogy ez jöjjön ki, fel se kell dolgozni a visszaküldött kérdőíveket, elég beírni eredménynek azt, amit szeretnének. Nincs itt négypárti ellenőrzés meg OVB, azt írnak be, amit akarnak; ez biztos egyszerűbb és olcsóbb megoldás lenne.

Az megvan, amikor a Jóisten és Szent Péter golfoznak? Üt a Jóisten, és a golyó már épp megállna a lyuk mellett, amikor egyszer csak ott terem egy kisegér, bekapja a golyót, odaugrik egy nyest, megeszi az egeret, odarepül egy sas, széttépi az egész kavalkádot és a golyó kipottyan, hopp, bele a lukba.

Na - szólal meg Szent Péter - Uram, azt azért döntsük el: most golfozunk, vagy szórakozunk?

Te is érzel itt némi ellentmondást? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

Wednesday, June 6, 2012

A vízügy nem játék!

Válságunk éveiben időről időre jön a hír, hogy megszűnt ez meg az. Na de a vízállásjelentés?

Joggal vagyunk (voltunk?) büszkék arra, hogy a magyar vízügyi szolgálat a világ élvonalában van. Nem véletlen: hazánk földrajzi helyzete, a folyóvizek által feltöltött, és jelenleg is süllyedő alföldek folyóinak árvízvédelme nem könnyű műfaj. Kicsit kisebb a tét, mint Hollandia esetében, de azért van itt nagy és veszélyes árvíz bőven. Csak az utóbbi 50 évből: Duna - 1965, 1991, 2002, 2006; Tisza - 1970, aztán 1998-2001 közt minden évben, 2006. Elég sok, és persze lesz még a jövőben is.


Keresgélnék pontosabb adatok után az adatbázisokban, de azok tegnap óta nem elérhetők. Kirúgták a komplett VITUKI-t, benne a vízjelző szolgálattal. Hogy miért, csak találgatni lehet, tippeket itt lehet olvasni. A munkatársak egy részét átveszi egy új szervezet (Nemzeti Környezetügyi Intézet, NKI), de mivel úgy tűnik, a telephely a fontos, a toronyház a Duna-parti ingatlanon (kép alul) ahonnan most menniük kell, az új helyen még nem tudnak úgy dolgozni mint eddig.

Az NKI alapításával egyidejűleg az állami vízügyi szervezet gerincét, az ár- és belvízvédelmi szolgálatot a Belügyminisztérium fennhatósága alá helyezte a kormány, mondván, az a tárca felelős a közmunkák szervezéséért, márpedig arra az árvízvédelmi létesítmények rendbetételében is szükség van

(Forrás: greenfo.hu; kiemelés tőlem)

Középen a VITUKI telke, jobboldalt a jellegzetes toronyházzal (Forrás: hg.hu)

Többen mondták már, hogy felindult állapotban ne írjak blogot. Erről az ügyről azonban nehéz máshogy. Tényleg nem tudják, mivel játszanak? Az elmúlt években amúgy is elég komoly költségvetési megszorítást mértek a vízügyre, de az infrastruktúra központi elemeit szétverni úgy, hogy nem tudják, mi lesz helyette holnap? Mi történik a felbecsülhetetlen értékű, pótolhatatlan adattárral? Árvizkor honnan lesz vízállás-előrejelzés, vízhozambecslés? Az árvízi irányítás sem az a szakterület, amelynek jót tesz, ha sűrűn szervezgetik meg pakolják egyik minisztériumtól a másikhoz. Ez a közmunkára hivatkozás meg különösen megijeszt, mert azt látom felsejleni mögötte, hogy ezen a vitális területen is politikai lózungok alapján döntenek.

Egy újabb szakmával akaszt tengelyt a kormány, mindegy, hogy bosszúból vagy ingatlanért, könnyebb közbeszerzésekért. A vízügyi szakma (és ne keverjük már össze az árvízvédelmet Nagymarossal!) nem egyszerűen egy szakma, hanem egy szolgálat. Ez az első nagyobb árvíznél kiderül, pláne ha sem eszközt, sem embert, és most már adatot sem kap eleget.

Az aktuális vízállások (még?) elérhetők.

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

Friday, June 1, 2012

Így tőzsdézünk mi

Majdnem 20 milliárdot bukott a magyar állam az államiba terelt magánnyugdíj-vagyon részvényeinek értékesítésekor. Eltőzsdézték, mondaná a nyugdíjvédelem felkent korifeus-hölgye. Ez különösen érdekes megvilágításba helyezi a pénztárak ellen indított hűtlen kezelési vizsgálatokat.

A pénztárak állami felügyelete elvileg a pénztártagok védelmét szolgálná. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) által kezdeményezett eljárások azt vizsgálják, hogy egyes pénztárak esetében indokolt volt-e a korábbi - a pénztárak felé igencsak megengedő - törvény szerinti maximum 4,5%-os (illetve bizonyos esetekben akár 5,5%-os) vagyonkezelői díj felszámítása, illetve hogy a pénztárak pályázatokon választottak vagyonkezelőt, vagy vagy esetleg automatikusan az anyaintézmény vagyonkezelője kapta a feladatot és a nem kevés pénzt is. Ez teljesen érthető vizsgálat, mondjuk még jobban értettem volna 2 vagy akár 4 évvel ezelőtt megindítva. Tíz éves működés során kb. 200 milliárdos tételről beszélünk, pontosabban hogy ennek mekkora része volt "jogosan" kiszámlázható, lényegében elvonható a tagok által felhalmozott magánnyugdíjszámlák egyenlegéből.

 

Ehhez képest a magyar állam, mihelyt a vagyon hozzá került, azonnal bukott kb. 18 milliárdot. Easy come, easy go, majd beszedjük sárgacsekk-adóban. (Azt azért hozzá kell tennem, hogy a veszteség csak egy elképzelt lehetőséghez képest jelentkezik: ha rögtön átadáskor eladják a részvényeket, annyivel többet kaptunk volna érte. Vagy ha nem akkor adják el, hanem később.)

Azért a kisördög még ott berzenkedik bennem. Miért most fontos a pénztárak vizsgálata? Mert most már az államnál van a pénz nagy része? Vagy hogy lehetetlenüljenek el a maradék pénztárak is, bizonytalan jogi helyzetbe sodorva a még mindig náluk kitartó pár tízezer polgárt? Vagy ez még játszik Orbánék 5 pontjából, ha a legfontosabb kettő már nem is? Akármi is a cél, a ma nyilvánosságra került szám az egészet nevetségessé teszi. "A gyorsan romló piaci körülményekhez az NGM−ÁKK páros nem tudott alkalmazkodni" - ilyenkor lehet szakemberhez is fordulni, még csak 4,5%-ot sem kell fizetni érte. Mindenesetre 600 milliárdnyi vagyont olyanokra bízni, akik "nem tudnak alkalmazkodni a piaci körülményekhez", az legalábbis hanyag kezelésnek tűnik. De a Kehi ezt nem vizsgálja.

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

Thursday, May 31, 2012

Meddig terjed a Nemzeti Emlékezet?

Ha szorul a kapca, a Fidesz bedobja, hogy majd egyszer. Megzsaroljuk a magánnyugdíjpénztári tagokat? Nosza, ígérjünk nekik egyéni számlákat az állami rendszerben, majd lesz olyan. Kellemetlenkedik az LMP meg a Jobbik ezzel az ügynökmúltasdival? Majd lesz szép Nemzeti Emlékezet Bizottsága, nemzetiszín szalaggal átkötve, csinál az majd olyan lusztrációt, hogy na.

Vagy mégsem?

Nézzük csak. 2010 december elején, amikor már lehetett tudni, hogy az marad manyup-tag, aki nyilatkozik, és az akkori ábra szerint a nyilatkozók lemondtak volna a jövőbeni szolgálati idejük után járó állami nyugdíjról is, az Országgyűlés elé került egy politikai nyilatkozat. Nem akárkik írták alá: Orbán, Kósa, Lázár. El is fogadta a Parlament. Az öt pontból a harmadikon és a negyediken túl vagyunk, az ötödik - bár a mögöttes szándék megkérdőjelezhető - a hetekben fordul élesbe. Marad kettő: az állami rendszerbe visszalépőknek legyen egyéni számlás rendszerük, és legyen biztosított a "befizetések értékállósága".

Itt mintha bicsaklana a történet. Miután az egyéni számlás rendszer bevezetésének a többedik határideje is lejárt, és már lassan nyíltan is kimonják, hogy ebben a ciklusban ilyenre ne is számítson senki, sőt, lassan kiderül, hogy hát a nyugdíjak értékállósága sem szavatolható a jövőben - ezt azért eddig is lehetett tudni! - az LMP újra benyújtotta ezt a még hibádzó két pontot, ismét politikai nyilatkozat formájában. Na, mondjuk szóról szóra, végülis politikai nyilatkozatot csak tiszta forrásból. Aláírók: Jávor, Scheiring, Vágó. Nem olyan veretes lista mint az eredeti, így aztán ezt elutasította az Országgyűlés. Hoppá. Viktor megígéri másfél éve, és most írásba, mi több, parlamenti határozatba adja, hogy mégsem? Mit fogunk neki elhinni ezután?


(Forrás: LMP)

Ez azonban, lássuk be, csak az egyik, talán a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy úgy különben ez az egyéni számlás rendszer nem is lenne annyira bonyolult. Tízmillió (na jó, ennyi nem is kell...) sor egy Excel-táblában (igen, tudom, hogy az Excel 2^16-ig lát, de azért van erre célszoftver), és minden sorba havonta új oszlopba odaírjuk, hogy mennyi nyugdíjjárulékot utaltak az illető polgár részére (Update: belekotty tényleg szakértő kommentjeit nagyon érdemes végigszemezgetni annak, akit a technikai részletek érdekelnek. Engem pl. érdekelnek.). A visszalépőknek a név utáni első oszlopba meg azt az összeget, amennyit visszaadtak nemnyilatkozásukkal az államnak, mínusz a reálhozam. Mi ezen a bonyolult?

Na, ez a baj. Valószínűleg ez is bonyolult. Sajnos valószínűsítenem kell, hogy a magyar állam képtelen ennek a műveletnek és a hozzá tartozó adatgyűjtésnek az elvégzésére. (Update: "Vízió van, megvalósítási képesség nincs", írja a mai Véleményvezér.) Nem túl biztató kép a nyugdíjba menni szándékozók részére. Felvetődhet a kérdés, hogy ezután - hivatkozva arra, hogy az állam nem tartotta be a visszalépési "kampányban" tett ígéretét - kérheti-e valaki, hogy mégis írják vissza magánba? Urak közt ez így működne.

A Nemzeti Emlékezet azonban nem terjed ki másfél évvel korábbi ígéretekre. Igazából a jelek szerint három hónapra sem. Akkor dobta vissza a parlament a Schiffer-féle javaslatot, hogy legyen minden ügynökakta alapból nyilvános. Érezték azért, hogy ez így nem kicsit kínos, nosza jöjjön hát a "majd" és a nemzetiszínű pántlika kombója: majd május 15-ig javasol a kormány csilivili Nemzeti Emlékezet Bizottságát, és majd az. Majd az szétcsap az ügynökök közt.

Májusnak vége. Ez is akkor lesz, amikor egyéni nyugdíjszámla állami rendszerben?

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

Monday, May 28, 2012

The Public Machine

Nagyjából a parlamenti ciklus fele telt el, ilyenkor érdemes félidős számvetést tartani. A napi történésektől, aktuális vitáktól hátrébb lépve összerakni egy képet: merre is tartunk. Megkísérlek én is felállítani egy ilyen képet, amelynek egyetlen kritériuma van: ne ütközzön sehol az ismert tényekkel. Konzervatív barátaimat és olvasóimat pedig arra kérném, hogy cáfolják meg ezt a képet, mert ha a modell, vagy ha jobban tetszik, a fikció mégis igaz, akkor borzasztó nagy bajban vagyunk. Igen, mi mindannyian. Nem lesz rövid, de megéri.

A jelenlegi kormányzó párt, illetve ha a KDNP-t is ideszámítom, akkor pártok legfontosabb célja a következő választás(ok) megnyerése. Nagyon kevés kivétellel ez bárhol, bármelyik demokratikusan megválasztott kormány pártjaira igaz. Nagyon nem mindegy azonban az eszközrendszer, amellyel ezt meg kívánják tenni.

A hazai kormányzás e törekvésének egyik pillére a politika, a törvényhozás és a média. A kétharmados többséggel bármilyen jogszabályt meghozhatnak, akár visszamenőleg is, és ezzel élnek is. Ahogy látom, e törvényhozás fő célja lényegében az, hogy a kormányzó pártok a maguk képére formálják a közjogi rendszert. Az Alkotmánybíróságtól a Nemzeti Bankon keresztül a már rég megszerzett ügyészségig, most már a bírói hivatalig, a Költségvetési Tanácsig és az állami médiáig mindenütt vagy az első számú vezetőt próbálják pártalapon kinevezni, vagy - ha az még nem váltható le - a döntési jogköreit egy, a kormány véleményét saját többségével garantáló szervezethez telepíteni. A médiatanács még ennél is túltesz: vezetőtől az utolsó tagig mindenkit ők adnak. Az így kinevezett vezetők hivatali ideje pedig bőven túlnyúlik a parlamenti cikluson, arra pedig, hogy az így megkapott felhatalmazást nem pártérdekekre használják fel, finoman szólva nincs garancia - kevésbé finoman szólva pedig még nem láttunk ellenpéldát. Ez a hatalmi pillér - nevezzük az ezt nyilvánvalóan irányító vezető nyomán Viktornak - elintézi, hogy minden, a hatalom megtartásához szükséges döntés megszülessen, hogy a frakció azokat megszavazza, hogy legyenek olyan képviselők, akik benyújtják a javaslatokat még akkor is, ha nem is értik, hogy mit csinálnak. És elintézi azt is, hogy ha a végeredmény gazdasági szempontból sokak számára mégis kiábrándító, az állami média, és a többi fórum irányításuk alá eső része mégis elmagyarázza hogy mégis, vagy hogy minden más irány csak a csődbe vezetne.

A másik pillér nem ennyire látványos, sokáig nevet sem lehetett volna neki adni. Most már tudjuk, hogy Lajosnak érdemes nevezni a gazdasági hátországot, a Közgép körül kiépülő birodalmat. A Közgép az utóbbi években több százmilliárdos állami-önkormányzati megrendelésekhez jutott, olyan közbeszerzési eljárásokban, amelyekben gyakorlatilag lehetetlen nyerni ellene. Az utolsó év eredménye alapján csak a tulajdonos(ok)nak járó osztaléka 3 milliárd forint volt. Két lényeges kérdés van (és ezekre nem tudom, csak sejtem a választ): mennyi a Közgép nem állami megrendelés-állománya, illetve hogy az építési szektorban a teljes közbeszerzési állomány mekkora részét nyeri el. A Közgép mellett, volumenében talán kisebb, de a vidékre gyakorolt társadalmi hatása miatt mégis fontos az állami földek tartós bérletének és tulajdonjogának kérdése. Miközben az uniós területalapú támogatások a csatlakozás utáni alacsonyabb százalékról lassan az Európában szokásos szintre emelkednek, nem a helyi gazdák - a Fidesz-program szerinti "családi gazdaságok" - kapják meg a lehetőséget e földek művelésére és a támogatás felvételére, hanem "nagytőkések", helyben gyakorlatilag ismeretlen, de az ország gazdasági krémjében általában ismert arcok.

Most pedig forduljunk klasszikusokhoz, hallgassuk meg, miként definiálja a miniszterelnök az "oligarcha" fogalmát:



A mi fölfogásunk szerint oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé, az ország fontos ügyeinek eldöntését is saját hatáskörébe akarja vonni, elfoglal például egy pártot (...) vagy miniszterelnökké választják, így egy adott parlamenti többség támogatásával egy kézbe kerül a milliárd és a politikai hatalom.



Azt mondja tehát, hogy ha a "milliárdos" és a "miniszterelnök" nem ugyanaz a személy, akkor egyikük sem oligarcha. A trükk az, hogy természetesen Viktor és Lajos együttműködnek. Együttműködnek már a gimnázium, a pártalapítás óta, és jól emlékszünk együttműködésükre az első Fidesz-kormány idejéből is. Ha így olvassuk el a fenti idézetet, akkor ez a definíció nagyon is találó. (Bár az elemzés igyekszik távolságot tartani a napi aktualitásoktól, hozzá kell tegyem: valószínűleg emiatt utasítja el a Fidesz a parlamenti oligarcha-vizsgálóbizottság felállítását.)



Viktor és Lajos feltételezett - de a tényekkel sehol nem ütköző feltételezés ez! - együttműködésében Viktor biztosítja, hogy továbbra is Lajos kapja a megrendeléseket. Úgy látom, ez a valódi program, minden más ennek van alárendelve. Lajos pedig biztosítja, hogy Viktor bármilyen politikai kampányához legyen pénz, a TV, az újságok, a reklám mellette foglaljanak állást. Mindkettőnek eminens érdeke e rendszer fenntartása, és pillanatnyilag nem igazán látok olyan eszközt, amely kiszállást jelenthetne ezen ördögi körből. Nevezzük hát a rendszer e két ágát együttesen a Nemzeti Közgép Rendszerének. The Public Machine. Van erre koptatásig használt másik szavunk is: pártállam. Tessék mondani egyetlen olyan szeletet a hazai közpolitika rendszerében, amelyet ne ez uralna. Ez körvonalazódik most.

Ehhez adalék még a gyakorlatilag mindenre kiterjedő központosítás. Egy iskolaigazgatót se válasszanak meg helyben, majd a Párt eldönti - és mint a példák mutatják, ez nem csak lehetőség, de tényleg el is dönti, a helyiek ellenében is. Apátia, közöny, engedelmesség, gondolkodás mellőzése: ezt várja el a Nemzeti Együt Közgép Rendszere. Nehogy arra gondolj, hogy ezen változtatni is lehet. Kádár reloaded.

Kedves kormánypárti barátaim és kommentelők: kérlek, cáfoljatok meg! Nagyon örülnék, ha nem lenne igazam (csak már kicsit sokszor mondtam el ezt a Fidesszel kapcsolatban és eddig mindig igazam lett). Viszont ha nem tudtok úgy megcáfolni, hogy ez Titeket magatokat is meggyőzzön, akkor dőljetek hátra, és egy laza fröccs vagy Martini mellett gondoljátok végig: erről álmodtatok 10 meg 20 éve? És ha erre is nemleges a válasz, akkor mit tehetünk - akár együtt - most?


Ha tetszett a cikk, csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához. Ha pedig úgy gondolod, hogy a fenti kérdést minél több embernek kell feltennie magában, nyomj egy megosztást is. Köszönjük.


Temessük újra Kádárt?

Úgy érzem magam mintha a Roland Garroson lennék, csak kapkodom a fejem jobbról balra, balról jobbra. Egy szoboravatás ott, egy újratemetés itt, egy szálasis ott, egy terrorista itt... emberek, a normálisok elmentek nyaralni? (OFF: amúgy igen, csak már olyan régen, hogy vissza se várjuk őket, de ez megint más.)


Messziről kezdem, de jó lesz. Állítólag Elvis Presley rasszista volt, de azért tudta hol a határ, ezért csak a feketéket utálta, a fehéreket nem. Kérdem én, ez vajon hallatszik a zenéjén? Vagy az a búgó hang, az az lenne? És ha teszem azt egyszer kiderül, hogy lelkes KKK tag volt az öreg, be kell darálni a lemezeit? Nyilván Nyirőről beszélek, bár ő sosem turnézott együtt a királlyal. Ő inkább nemzetvezetőkkel szeretett barátkozni, van ilyen. Most akkor mi legyen Nyirő novelláival? 


Meddig tart az irodalmár, és hol kezdődik a politikus? Egy pillanatra azt hittem, hogy feltettem a nap kérdését, de rá kell jönnöm valamire. Már megint átvertek. Ugyanis már megint nem arról van szó, hogy Nyirő meddig politikus, meddig fasiszta, és meddig novellista. A fenéket. 


Kell a muníció, még akkor is, ha te állsz győzelemre, ezt orbánék is tudják. Pár éve az LMP azzal kampányolt, hogy a jobb meg a baloldali felosztás értelmetlen, ilyen már nincs, ezek megkövesedett, értelmetlen szlogenek. Nos, nem lehet más a politika. Mindig lesz szegedi halászlé, és mindig lesz bajai halászlé. Mindig lesz Stan és Pan, reál és barca, tiltsuk be-legalizáljuk, verekedjünk-szaladjunk. Szerintem a magyar jobboldal-baloldal is ilyen általános világleíró fogalompár. (ebben amúgy erősek vagyunk, Hunor-Magor, Buda-Pest, kuruc-labanc, megasztár-xfaktor, abbás-boneyemes) Az persze már egészen más, hogy ezek üres szavak, miután a jobboldal államosít, a baloldal meg a magyarokért sír. Abban pedig mégiscsak igaza lehet az LMP-nek, hogy mi van ha egyszer valaki átértelmezi ezt a jobboldal-baloldal dolgot? Nekem senki ne mondja, hogy az átlag amerikai választópolgár (az átlag, és nem egy Woody Allen szereplő) tisztában van a republikánus-demokrata gazdaságfilozófia és politika fejlődésével kb. 100 évre visszamenőleg. Lófaszt. De mindig van valaki, aki odaáll, és készségesen elmagyarázza neki, úgy 3 szóban, és minden a helyére kerül. Jobb helyeken nem találnak ki évtizedről évtizedre új kliséket, mikor egyiknek sincs semmi értelme.


Márpedig most a fidesznek egy dologra van szüksége, hogy fenntartsa a mai, már-már archaikus jobboldal-baloldal definíciót. Minél keményebb jobboldali dinoszauruszt rántanak elő a kalapból, annál keményebb baloldali választ kapnak. Szerintem Orbán vihogva tapsolt, mikor látta Kádár mobilszobrát, meg Biszkut, aki ki mert menni egy temetőbe - hát én félnék a halottaktól, nem tudom. A jó öreg baloldal, kb azt a szerepet tölti be, mint a zsaluzás a beton körül, és már megint a fidesz nyert.


Kövér László zengő szavai Nyírőről csak dekoráció. Adjunk a gyerekek kezébe Nyirő kötetet? Tudod mit, adjunk. Csak el kellene mesélni hozzá a kor egyéb jellemzőit is. Nagyvonalakban, dehát majd a Kádár János baráti kör hőzöng emiatt eleget, élükön Moldovával, akit azért sajnálok. Pont azt a szerepet játsza, amit az istenek rámértek. Ő lett a baloldali író, a Kádárt visszasíró klasszikus kiszerelésben. Kár érte, nem baj, majd őt is újratemetjük, csak akkor majd az lesz a hívószó, hogy a forradalmat leverő diktátort istenítő baloldali... (amúgy a mobil szobor zseniális találmány. Kb. azt jelenti, tudjuk hogy mindenki utál minket. Én mondjuk a pártház helyett egyenesen a vidámparkba vinném a céllövöldébe, csakhogy tisztába rakjuk a dolgokat, és hogy megelőzzem a magyar gárda titkos küldetését: aki elhozza az orrát, felkerül a kurucinfóra, fotóval.) 


Szóval haladunk tovább, a megkezdett úton. Le van osztva a pakli, a fidesz pedig mindent megtesz azért, hogy elhitesse velünk, ez az út egy ezeréves birodalom felé vezet. 


A legrémisztőbb dolog, hogy már csak egy kérdés merül föl: Akkor most újra kell definiálni a baloldalt, vagy ki kellene találni helyette valami jobb hívószót. Az idő sürget, és a helyzetet látva egyre többen ugranak bele a hagyományos, - kb. Kádártól Mesterházyig tartó - baloldali szakadékba, nélkülük viszont elúszni látszik a többség.


Én mondjuk jobban örülnék egy demokrata oldal elnevezésnek, ami - horribile dictu - tényleg az lenne ami a neve: demokratikus. Legfeljebb ezt is elmagyarázhatná valaki 3 szóban a tömegeknek.


Friday, May 25, 2012

Befuccsolt feljelentések: egy bocsánatkérés azért elkelne

Két pontra még ne illessz egyenest - hangzik a műszaki és természettudományos alapbölcsesség. Hasonlóképpen, két példából nehéz lenne ítéletet hozni az elszámoltatások és a politikai ügyek kapcsán indult feljelentések megalapozottságáról. A példák és a mögöttük felsejlő folyamatok azonban elég ijesztőek, és sokkal több figyelmet érdemelnének, mint amit eddig megkaptak. Természetesen az UD Zrt-perről és a filozófus-ügyről beszélek.

A napokban megszüntette a "filozófus-eljárásokat" a rendőrség. Bűncselekmény hiányában elvetélt Budai Gyula főelszámoltató feljelentése. Ez nem igazán vert nagy visszhangot a médiában, annak ellenére, hogy kipattanásakor és közben is a filozófusok itt el lettek mondva mindennek, csak épp rendes embernek nem. Most valahogy nem akkora a hírverés, elnézéskérésnek pedig hírét sem hallottam. Ez azért elég kellemetlen.

Ennél még sokkal húzósabb az UD. Zrt-perben Szilvásy György, Dávid Ibolya és mások ügyében hozott felmentő ítélet, pontosabban annak az indoklása. Az elsőfokon eljáró bíró nem egyszerűen felmentette a vádlottakat, akikről szerinte bebizonyosodott, hogy nem követtek el semmit, hanem - a harmadik magyar Köztársaság történetében tudtommal példátlan módon - indoklásában többek közt egyoldalúnak minősítette az ügyészségi vádiratot:



...élesen bírálta az ügyészséget, szóvá tette, hogy a megvádolt politikusok egyes riválisai, illetve azokkal együttműködő személyek, sértettek, feljelentők, illetve terhelő tanúk kifogásolhatóan jártak el, és szavahihetetlennek bizonyultak a büntetőperben.



(HVG, 2012. április 25.)


Ilyent magyar bíró az elmúlt 20 évben még nem mondott az ügyészségről. Nem kicsit kellemetlen ez sem, és itt sem tudok következményekről. Azt pedig majd kiderül, hogy a Handó Tünde vezette bírósági adminisztráció juttat-e még tyúkpernél komolyabb ügyeket Vasvári Csaba bírónak.

Mi a közös a két ügyben? Mindkét esetben a regnáló kormány - úgy három évtizeddel ezelőtti szóhasználattal: a rendszer - ellenfeleit vádolták meg. A filozófus-ügy ügyészi szakba sem jutott, az UD Zrt. perben a feljelentés vádemelésig jutott, ami - pillanatnyilag elsőfokon, nem jogerősen - a bíróságon lett elutasítva. A filozófusok nem tudom, keresték-e az ügy előtt a konfliktust a kormánnyal (azóta nyilván igen), vagy csak egyszerűen egy intézetet kellett el-lehetetleníteni. A jó hírükön mindenesetre komoly csorba esett, a rendőrségi vizsgálat szerint alaptalanul. A másik ügyben többek közt az MDF, mint lehetséges, Fidesztől független jobboldali erő korábbi vezetőinek jó hírét járatták le, az elsőfokú bírósági ítélet szerint alaptalanul.

Persze örülhetnék, hogy az igazságügyi rendszeren nem megy át minden. Viszont legalább egy bocsánatkérés, az nagyon hiányzik a történetből, még ha csak elsőfokon is. Mégiscsak emberek jó hírével játszadoznak - és ez azért nem kéne, hogy játék legyen.