Friday, October 19, 2012

Tarlós-égetés

Főpolgármester Úr ideges. Van rá oka: nem elég, hogy lehetetlen költségvetési helyzetben van a város; nem elég, hogy az ellenzék nap mint nap számon kéri őt vélt vagy valós tetteiért; nem elég, hogy óriási felháborodás kíséri minden intézkedését; nem elég, hogy a Fidesz-frakció folyamatosan szervezkedik ellene; még ez az okoskodó liba is kekeckedik vele. Budapest szegény királya elfáradt – s rajta már az sem segít, ha IQ-ja 90 felett repeszt át a fővárosi égbolton.



Tarlós bő két éves uralkodásának gyümölcse hosszas és kínos magyarázkodások sorozatából lassan véget nem érő vészkiáltássá érik. Mély világfájdalommal szívében, Őgorombasága talán unja már elkeseredett, tehetetlen (ön)vívódását - és talán ezért érezte ösztönös szükségét, hogy levezesse a feszkót Kálmán Olgán.



Az ilyen agyi érelpattanások láttatják, hogy azon politikusok, akik egyébként a pártdrukkereken kívüli, gondolkodó közönség számára is elfogadhatóak (s urambocsá’: időnként talán még szimpatikusak is), egyetlen rossz napot kifogva képesek romba dönteni nagy nehezen felépített pozitív imázsukat. Hiába kapálóznak: azért ők sem gondolhatják komolyan, hogy Kálmán Olga a hibás, amiért néha felfedi valós arcukat - és ami így rendszerint népszerűségvesztéssel is jár. „Engem provokálnak!” – kiáltják sértődötten: ez azonban maximum a Főrendezőnél lehet elfogadható magyarázat. Az értelmes többség ugyanis pontosan tudja: itt csak az provokálható, akinek vaj van a füle mögött. Meg persze az, aki tahó.


primitiv faj.jpg


Tarlós esetében a napnál is világosabb, hogy mi ennek a nagy idegességnek a valódi oka: egész egyszerűen képtelen eljátszani a ráaggatott szerepet. Orbán direktor úr arra kérte fel őt egykoron, hogy egy középre húzó ember képét mutató - a bizonytalanná vált budapesti szavazókat el nem ijesztő - gentleman szerepében brillírozzon, majd - főpolgármesterként - mindig, minden körülmények között működjék együtt a Kormánnyal és a fővárosi Fidesz-frakcióval. Tartsa a hátát, tartsa a frontot - és persze tartsa távol a túlzottan ambiciózus narancsosokat a hatalomtól. Tartsa ott a gyengélkedőben Budapestet - néha pedig tegyen eleget különleges kéréseknek. Így válhat belőle „Őfelsége legfőbb polgármestere”.


Hűségével kapcsolatban eddig nem is akadhatott problémája Orbán Viktornak: tehetségével, rátermettségével annál inkább. A miniszterelnök talán csak nemrég döbbenhetett rá, mennyire elszámította vele magát. Tarlós egész egyszerűen nem megfelelő ember a nagy feladatra: önjáróságával olykor elefántként téblábol a budapesti porcelánboltban; megbont bizonyos szisztematikusan szőtt politikai hálókat; saját bábokat gyárt; és túl gyakran konfrontálódik. Mindenkivel. Rendszerint akkor kerül középpontba, amikor nem kellene: múzeumi negyed felállítása, megújított földalatti, villamos- és trolihálózat, fővárosi tulajdonba kerülő vízmű, gödöllői metró és csepeli gyorsvasút átadása helyett csődveszély, koalíciós feszültségek, utca névtáblák cseréje, hajléktalan-kipaterolás, Vitézy Dávid és Dörner György körüli botrányok. Hiába könyvelhet el kézzelfogható sikereket is (Alstom- és Siemens-vita rendezése, BKV-csőd elkerülése): egy választás megnyeréséhez ez rettentően kevés lesz. Pláne annak fényében, hogy – bár országos szinten a politikai szélrózsa nem fordult még meg teljesen – Budapest készen áll a váltásra. A következő két esztendőben semmi olyan eredmény prezentálására nem lesz lehetősége, amivel győzelemre törhet.


Főpolgármester Úr fásult is emiatt. Érzi, hogy az Orbán által kreált szerep nem áll jól neki. A mindenkivel szemben elkeseredett és hősies küzdelmet vívó, igazságkereső polgármester kiégett. Talán már azok sem hullajtanának könnyeket utána, akik eddig szánni való, szerethető figurának tartották. Tarlós magára maradt és már csak egyetlen feladatot szánt neki a miniszterelnök: húzza ki valahogy a választásokig, amíg ki nem talál valamit. Pontosabban: valakit, helyette. Olyat, aki nem veszélyes, aki nem válhat konkurensévé a Kormánynak - akiben nincs annyi ambíció és leleményesség, mint Rogánban vagy Pokorniban. Tarlós viszont már alig bírja szusszal: prüszköl, szitkozódik, goromba megjegyzéseket tesz. Tovább rontja a Fidesz amúgy sem valami fényes nőpolitikáját. Kálmán Olga elleni kirohanása emberileg persze érthető: a tántorgó királyra gúnyosan mosolyogó riporter arcának látványa nyilvánvalóan haragot váltott ki belőle. Ő amúgy sem higgadt típus: ha Szerkesztő Asszony szemüveges volna, talán még azt is leverné róla és jól ráugrana.


Dühödt ember ő, aki érzi a vesztét – akinek már mindenki érzi a vesztét. Politikai karrierje a vég felé közeledik. Ebben a szerepben számára már csak a magány és reménytelenség érzete maradt. A Kálmán Olgával bunkózó Tarlós megkeseredett politikai hajléktalanná vált – akin senki sem akar már segíteni. Sem a Fidesz, sem Orbán Viktor, sem a szélsőjobb. Kudarctörténete tanulság mindazok számára, akik a (tüzes) trónra áhítoznak: a királyi szerepre bizony nem mindenki alkalmas.


Schmitt Pál sem volt az.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Lázár lázálma


Lázár János hangsúlyozta: a termelésbe, a mezőgazdaságba, az iparba kell invesztálni, magyar bankrendszerrel, hitelezéssel és támogatási rendszerrel, valamint az összes európai uniós forrás átalakításával meg kell teremteni a termelő vállalkozások stabilitását.


A szolgáltatók "megregulázásával" is fellép a kormány a szegénység ellen. Közölte: a távhő után hatósági áras lesz januártól a víz- és a szemétszállítási díj, és ezt az áram és a gáz esetében is megpróbálják bevezetni. 


- Lázár János, Salgótarján, 2012. október 18., csütörtök (MTI)




Minden kapcsolat alapja a bizalom. Ha van bizalom, bármi megtörténhet, ha nincs, akkor jó eséllyel semmi nem fog. Azt gondolom, a bizalom egy olyan alapvető emberi, civilizációs érték, melynek a jelentőségét, fontosságát és szerepét az élet bármely területén mindenki megérti és elfogadja. A bizalom jelentőségének semmibevétele és fontosságának meg nem értése, véleményem szerint bárkit alkalmatlanná tesz minden olyan interakcióra, mely emberek között zajlik. Nincs ez másként az üzleti életben sem.


A bizalom kiemelt fontosságú az üzleti életben. Talán fontosabb, mint bármi más. Ahhoz, hogy egy üzlet létrejöjjön, ami által munkahelyek teremtődnek, adófizető munkavállalók kerülnek a rendszerbe, beruházások jönnek létre, mely alapját képezi a jövő gazdasági növekedésének, esszenciális fontosságú, hogy meglegyen a bizalom. Ez nemcsak a felek közti, hanem az üzleti környezetbe vetett bizalmat is jelenti, hiszen az ad keretet a vállalkozás működésének. Nem véletlen, hogy a vállalatok a jogbiztonságot fontosabbnak tartják egy beruházás megvalósításáról születő döntés során, mint például az adókedvezményeket.



A nagyobb probléma az az üzenet, amit a kormány küldött az országnak, nevezetesen a bankokkal felrúgott szerződés. Ez azt mutatja, hogy vagyis olyan példát mutat a kormány, nem érdemes, nincs súlya nincs becsülete sem a szavuknak se az írott megállapodásnak, ha ezt egyoldalúan felrúgja. Ez sajnos az a kormány amelyik egy írott megállapodásból visszalép ilyen drasztikusan, egyoldalúan az nem csak azzal a szektorral fogja legközelebb megtenni, hanem bárkivel. Ez egy fontos üzenet, mert egy komoly bizalmatlanságot szül. Ennek lehet egy sokkal durvább gazdaság lassító hatása, mint önmagának a megszorítási csomagban lévő tételeknek.


- Szalay-Berzeviczy Attila, M1 Az Este, 2012. október 18., csütörtök



Ez világos beszéd. Egy olyan országba senki nem fog befektetni, melynek a kormánya folyamatos jogbizonytalanságot tart fenn, amelyik semmibe veszi saját írott szavát, amelyik folyamatosan belenyúl a magán és vállalkozói szféra megállapodásaiba, melyik saját maga akarja alakítani a piaci folyamatokat, például a piaci árak meghatározásával. Lázár kijelentése az ipari beruházásokról ezen a ponton válik pusztában derengő hagymázas vágyálommá, mert ha a magánszféra a kormánnyal szembeni bizalmatlanság miatt nem fejleszt - arról nem is beszélve, hogy pénzt sem kap rá, mert a kormány a pénz áramlásáért felelős bankokat tartja a legnagyobb bizonytalanságban - akkor nem marad más szereplő, mint az állam, illetve az állammal kapcsolatban álló "baráti cégek".


Az állami szerepvállalás erősödése nem más, mint a visszatérés a rendszerváltást megelőző érába, az állam által elfogadottnak tekintett cégek térnyerése pedig az afrikai korrupráciák hagyományainak követése. Egyik sem a gazdasági növekedés biztos alapja.


Lázár János a csütörtöki salgótarjáni nyilatkozatával teljesen világossá tette, hogy a jelenlegi kormányzat (ne feledjük, Lázár jelenleg a Miniszterelnökséget vezető államtitkár), egész egyszerűen nem tudja értelmezni a bizalom fogalmát, ezzel pedig nagyobb károkat okoz az országnak, mint Matolcsy bármelyik eddigi csomagja.



Update 1.: Az, hogy Angela Merkel milyen magyarországi folyamatokkal, jelenségekkel szemben kritikus, lényegében ismert. Jogbiztonság, gazdaságpolitika kiszámíthatósága, bizalom: ezeken a területeken érzékelnek súlyos problémákat a Magyarországon tevékenykedő német vállalatok is. A szövetségi kormány véleménye az, hogy amit a kormány a bizalom terén elvesztett, azt nem lehet egyik napról a másikra helyreállítani.


Az Orbán iránti bizalmat nehéz helyreállítani - üzeni a német kormány


 



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, October 17, 2012

A velünk élő szocializmus

Tulajdonképpen semmi különös nem történt a kormány mai bejelentésével, miszerint még további pénzelvonásra van szükség a költségvetési hiány tartásához. Mindenki tudja, hogy Matolcsy egy tehetségtelen bohóc akinek a programja, lassan már kimondható, hogy évek óta megbukott. Mindenki tudta már a nyáron elfogadott költségvetés körüli idétlenkedés után, hogy a költségvetés nem lesz tartható és újra kell tervezni. Azt is mindenki tudta, hogy hiába áll elő a kormány három havonta valami csomaggal az egész műsor csak cselekvés látszatát igyekszik fenntartani. Azt is mindeni tudta, hogy a kormány nem lesz hibás, hanem majd valaki más (ezúttal az IMF nem lehetett, hát lett a másik joker, Brüsszel). Azt is mindenki tudta, hogy a kormány már csak meg sem próbálja magát tartani a korábbi ígéreteihez és megállapodásaihoz, ha a pillanatnyi érdekei úgy kívánják. Azt is mindenki tudta, hogy a szavazások szempontjából stratégiai fontosságúnak tekintett nyugdíjasok továbbra is érinthetetlenek. Mint anno a rendszerváltás előtt.



Lassan mindenki leszámol magában azzal a nézettel is, hogy "ne az emberek fizessék meg", mert végső soron mindent az emberek fizetnek meg. Hiszen ki más fizetné? Cirmos macskám még nem jelentkezett, hogy akkor ő most fizetné a személyi jövedelemadómat helyettem. Népszerű elgondolás, hogy majd megfizetik a cégek, meg a multik, meg a mocskos kapitalista karvalytőkések. Tulajdonképpen ez még jól is hangzott a szocializmusban, de egy piacgazdaságban azért ez másként működik és bár nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz vissza kíván térni a kommunista gyökereihez (mihez máshoz térne vissza, hiszen onnan jöttek ők is), azért remélem, hogy ez csak átmeneti állapot lesz.


A jelenlegi gazdaságpolitikai kurzus doktrínája szerint az emberek helyett a költségvetés lyukait leginkább a külföldi cégeknek és a bankoknak kell megfizetnie. Ennek megfelelően a kormány rájuk vet ki adót, illetve kénye kedve szerint rúgja fel a velük kötött megállapodásokat. Ennek a következménye az, hogy Magyarországra nem érkezik tőke, a bankok pedig nem adnak ki hiteleket a vállalkozásoknak. Vagyis, nem jönnek létre munkahelyek, az elbocsátottakat nem pótolják, a fizetéseket csökkentik, vagy feketén adják ki és máris ott vagyunk hogy az emberek megfizették. Természetesen erre a válasz, hogy a közmunka. Amit azonban szintén az adófizetők fizetnek, azok akik még nem mentek ki külföldre és érdemi termelő vagy szolgáltató munkát végeznek. 


A jelenlegi megszorítási csomag továbbra is a növekedés lehetőségét ássa alá és az államszocialista berendezkedés irányába mutat. A tőkemozgást korlátozza - szegény Széchenyi a sírjában forog -, minél több embert próbál az államtól függővé tenni és bezárja az ország gazdasági kapuit. Ezért kellett rendszert váltanunk, hogy ismét ugyanoda menjünk vissza?




Socialist governments traditionally do make a financial mess. They always run out of other people's money. It's quite a characteristic of them. They then start to nationalise everything, and people just do not like more and more nationalisation, and they're now trying to control everything by other means. They're progressively reducing the choice available to ordinary people.


- Margaret Thatcher




Ismerős?



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, October 15, 2012

Központi vagy helyi lakcímnyilvántartást?

A választási regisztrációs vita egy furcsa folyománya: vasárnap este Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője felvetette, minek Magyarországnak kötelező lakcímnyilvántartás, csinálhatnák ezt az önkormányzatok is. Első ránézésre talán meglepő, a párt eddigi, ultracentralizáló elképzeléseivel homlokegyenest ellenkező a javaslat. Persze mindjárt érthetőbbé válik úgy, ha a központi lakcímnyilvántartás léte a választási (elő)regisztráció elleni legnyilvánvalóbb technikai érv. Nosza, verjük szét (rakjuk az önkormányzatokhoz, aztán majd lesz valami), de regisztráció, az lesz! "Gombhoz az országot" - írja az "Így írnánk mi" blog a HVG-n.


Olyant már láttunk, hogy a Fidesz, ha egy vitában ellenérvekkel találkozik, törvénymódosítással akarja azt kilőni (szerencsére a bírói nyugdíjkorhatár csökkentését végül nem kísérte az egyetemi tanárok kötelező 62 éves nyugdíjazása, amire csak a felsőoktatás ment volna rá azonnal). Ez viszont most egyrészt veszélyes, másrészt tényleg filozófiailag megy teljesen szembe a Fidesz eddigi államfelfogásával.



Ez utóbbinak akár örülhetnénk is, ha nem lenne Napnál világosabb, hogy csak egy eleve vesztett vita érvei ellen próbálnának meg így harcolni. Magunk is kritizáltuk korábban a párt végletekig központosító, az önkormányzatokat ügyintéző elöljárósággá tevő elképzeléseit. Most is megkérdezhetjük: ha megbízunk abban, hogy egy önkormányzat képes közhiteles lakcímnyilvántartást vezetni, miért ne lenne képes egy általános iskola fenntartására, működtetésére? Vagy az érvek elleni harcban esetleg - mint ez esetleg felsejlik a híradásokban - akár a lakcímnyilvántartás kötelező jellege is áldozatul eshet? Ezt nehezen tudnánk elképzelni, bár mostanában minden lehet.


A javaslat viszont elég veszélyes - főleg azért, mert a NER alapszabályai szerint akár egy hét alatt gránitba, oppardon Alaptörvénybe is faraghatják, és mire kiderül, hogy esetleg a rendőr nem tud kihez fordulni adatért egy igazoltatásnál, vagy nem lesz olyan állami címlista, ami alapján kiküldenék a miniszterelnök marketing-leveleit, addigra késő. Én nem vetem el alapból az elképzelést csak azért, mert Rogán mondta - csak legyen érdemi érv mellette, azon kívül, hogy "szocialista csökevény". De az ég szerelmére, ugye legalább nem egyéni módosítóként, gyorsított eljárásban adják be, hogy eszükbe se juthasson, milyen súlyos mellékhatásai lehetnek a tüneti kezelésnek?


Mert ez tüneti kezelés: egy érvet próbál meg kilőni a regisztráció ellenzői kezéből, és érvet kreálni a vérszegény támogatói véleményeknek. Egy technikai érvet kilő, de az ellenző négyötöd csak felesleges mizériák nélkül, minél kisebb macerával szeretne szavazni. És ha lehet, nem szétverni az országát, annak adatbázisait a vita hevében.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, October 14, 2012

Orbán vészforgatókönyve

"Győzelemre készülünk, de átgondoljuk ezt a vészforgatókönyvet" - mondta Orbán Viktor Cegléden a gazdaszövetség ifjúsági tagozatának ülésén arra a felvetésre, nem kellene-e kétharmaddal bebetonozni a leendő agrártörvényt. Az, hogy ezt azoknak mondja, akik kevés sikerrel indulnak a földbérlet-pályázatokon, mostani mondandónk szempontjából másodlagos.


Az már sokkal érdekesebb, hogy ez egyáltalán felvetődik. Hogy egy ilyen kérdésre már nem egy félmosolyt kísérő legyintés a válasz, hogy hiszen úgyis mi győzünk. A választási vereség lehetőségét már nemcsak a belső elemzések fogadják el olyan lehetőségként, amelyre esetleg érdemes felkészülni, de az a párt és a kormány kommunikációjába is utat talált, méghozzá a legfelső szinten. Ez mindenképp érdekes fejlemény - a pártok saját véleménye lehetséges választási eredményeikről mindig érdekes útmutatás az erre fogékony, de esetleg kevéssé elkötelezett választóknak is.


A másik következtetés messzebbre vezet. A gyűlésen felvetett kérdés és a rá érkező miniszterelnöki válasz egy nyilvánvaló szcenáriót vetíthet előre: ha a választás előtt a kétharmados kormánypártnak az esetleges vereséggel is szembe kell néznie, a törvények mely körét próbálhatja így "kétharmadba vésni"? Ha mégis győznek, sőt esetleg ismét kétharmaddal, akkor ez nem jelent problémát, lehet tovább farigcsálni a törvényeken később is. Ha győznek, de nincs kétharmad, hát az már felvet olyan problémákat, hogy ha mégis bennmaradt valami, a sürgősséggel beadott egyéni indítvány nyomán ki nem tárgyalt hiba, akkor az esélyes, hogy ott is marad. Ha pedig nem ők nyernek, de a többség csak sima és nem kétharmados, akkor jöhet a rock'n roll, kormányozzanak ők ezekkel a szinte megváltoztathatatlan szabályokkal.


Ez utóbbival sok újat nem mondtam. Ámde annak a kifejtését még nem láttam sok helyen, hogy milyen további hatással lehet az esetleges vereség megfontolása a mai többség részéről magának a választási szabályrendszernek az esetleges (vissza) módosítására. A már elfogadott szabályok (előregisztráció nélkül is), az egyfordulós, a korábbi rendszerhez képest az egyéni körzetek felé hangsúlyosabb és a győztest túlkompenzáló mandátumszámítás eredménye az, hogy kicsit veszteni nem igazán lehet. Ha a pálya, a vélemények, a pártok közmegítélése a választás napján csak kicsit lejt valamelyik párt(szövetség) felé, annak sokkal könnyebben lehet kétharmada, mint eddig. Ha azt látja majd esetleg a Fidesz, hogy ki is kaphat, nem fogják-e ezt mégis visszacsinálni a kétharmadukkal - amíg lehet?


full_emergency_exit_sign.jpg


És ebből a szempontból a legkínosabb kérdés, hogy akkor, amikor ez az esetleges felismerés (nem biztos, hogy lesz rá okuk!) előáll, meglesz-e még ehhez a kétharmaduk? Szó se róla, eddig fegyelmezett a párt és a frakció, de ha kiszalad alóluk a szőnyeg, az itt is megjelenhet. Annál pedig kevés rosszabb forgatókönyv lehet nekik, hogy látják, hogy a győztest túlkompenzáló rendszert kreáltak, nem ők állnak győzelemre - de már vissza se tudják csinálni.


Ismétlem: ez nem a ma, és lehet, hogy nem is a holnap problémája, sőt az is lehet, hogy nem is áll elő olyan helyzet, hogy elő kéne kerülnie. Csak mondom, hogy nem lehetetlen. Már a miniszterelnök szerint sem.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Thursday, October 11, 2012

LMP végveszélyben?

Nem az ő hetük ez. Kiszorítják őket a "harmadik erő" még csak vizionált pozíciójából, prominens képviselőjük elkövet egy ki nem kényszerített szarvashibát Chávezzel, és kijönnek egy, Matolcsyt is leköröző tündérmesével gazdaság-ügyben. Lehet - bár még korántsem biztos - hogy a Fidesz lefelé spirálba került, de nekik még van honnan esni, lehet korrigálni. Az eddig is az észrevehetőségi határon álló LMP ezt a luxust nem engedhetné meg magának.


Bajnai és a Milla bejelentése, hogy a volt miniszterelnök az immár egyesületté szerveződő csoport október 23-i tüntetésén mond beszédet és lép vissza ezzel a hazai politikai életbe, pont az LMP-t hozza gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe. A párt elképzelése, hogy Orbánt úgy kell leváltani, hogy ez ne vezessen a szocik visszatéréséhez - most egy pillanatra ne menjünk bele abba, hogy ez a számunkra is szimpatikus elképzelés reális-e - úgy körvonalazódott eddig, hogy a bizonytalan bázisú, és a politikában ismeretlenségük és szervezetlenségük miatt eddig gyakorlatilag súlytalan rendszerkritikus szervezetekkel, elsősorban pont a Millával, esetleg a 4K-val lépjenek szövetségre. Kicsik a kicsikkel, ez önmagában is elég illuzórikus elképzelésnek tűnt. Ezután Schiffer András, a párt pillanatnyilag is egyik legerősebb arca kijelentette, hogy na Bajnaival aztán nem, őt is az elutasítandó szocik közé sorolva. Erre most Bajnai - aki valószínűleg önmagában komolyabb tájékozódási pont az ellenzékben, mint az LMP, a Milla és a 4K együtt - épp a Millával látszik összefogni. És ha az is erősen kérdéses, hogy egy erő vagy csoport megél-e a Fidesz és az MSZP között, akkor az viszont biztos, hogy kettő nem. És ki bukhat itt nagyobbat?


Ez már önmagában elég kellemetlen, de legalább az LMP eddigi arculatát folytatja. Erre jön Scheiring Gábor, az LMP parlamenti képviselője, és leírja a blogján, hogy Venezuela nem túl jogállami módszereket alkalmazó elnöke mekkora faszagyerek és micsoda modell a dél-amerikai baloldalon, amely így akár alternatívája is lehetne a korrupt hazai jobb- és baloldalnak. Na azt hiszem, ezt hívják ki nem kényszerített hibának. A részletes bírálatba nem megyek bele, megtette azt a HVG publicistája (érdemes elolvasni, nagyon jó!), elég legyen itt annyi, hogy felveti egy egalitáriánus, kőkeményen szocialista párt világképét.


lmp_gabika.jpg


Ezután ma bejelentik a költségvetési elképzeléseiket. "Igazságosabb adórendszert" - írják, meg "3 kulcsos progresszív jövedelemadót". Ami ugyan nincs az anyagban, de 4 milliós éves jövedelem felett 45%-os SZJA-t vezetnének be. Mondom, kőkeményen szocialista program. Az pedig, hogy ez a tervezet a szokásos módon tele van a "zöld" és "öko" jelzőkkel, amelyeknek a valóságra vetítése feltehetően amúgy matolcsysan, vagyis ki tudja hogyan történne, már meg sem lep.


Értem én, mindig is értettem, hogy ők váltópárt akartak lenni. Meg is írtuk, hogy talán még az év elején nem lett volna teljesen esélytelen a dolog - ehhez azonban például elnököt kellett volna választaniuk, és inkább a csalódott, Fideszből kiábrándult, de az LMP vonalától feltehetően valamelyest jobbra álló szavazók megnyerésére koncentrálni, esetleg Ángyánt a csapathoz hívni. Ezekből szinte semmi nem történt. Most a csalódottakat majd elviszi Bajnai, ha ő nem tudja, akkor az MSZP, ha nem lesznek elegen, akkor marad Orbán. De az LMP innen nem tudom, hogy áll fel. Chávezzel meg 45%-os SZJA-val biztosan nem fog.


Kár.


Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Orbán Viktor csodálatos utazása a vadludakkal

Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy a végére mindenki megjavul. Orbán Viktor is szépen lassan rá fog jönni, hogy meghúzni a tehén farkát, pocsolyába kergetni a jószágokat nem szép dolog, mint ahogy nem szép dolog erőből kormányozni, nyudíjvagyont elvenni, országot alázni ésatöbbi ésatöbbi. Nils Holgerssonnak ez sikerült, bár a svéd modell ebben az esetben is kicsit más. Ott egy hóbortos törpe változtatta törpévé a kölyköt, itt a négyévenkénti választások - mert még van ilyen - mumusa lesz az, aki mosolyra fakasztja a fideszes vezérkart. A recept a régi. Nem bántani kell a jószágokat, hanem simogatni a fejüket, cserébe még négy évig mindenki marad az istállóban.



Valljuk be, OV már majdnem van olyan dörzsölt mint Kákalaki Akka, a kis két éve húzódó csodálatos utazása miatt unortodoxia felett pedig van mit pótolni. Valami furcsamódon a gaz IMF még mindig tárgyalópartner, Matolcsy elv..., pardon bajtárs szabadságharca lassan olyan kínlódássá válik mint Mao nagy menetelése, úgyhogy van honnan feljönniük a fiúknak. Persze ez sem meglepő, minden kormány az első félidőre rakja a keserű dolgokat, a végére meg valami édeset (unikum-vacsora-hubertus), hogy jó szájízzel menjünk el szavazni. Amióta a világ világ, ez így ment. A soproni fiaskó pedig pont az a kilométerkő, ahol el kell kezdeni osztani az édeset.



A kérdés csupán az, hogy az eddigi két év “eredményei” után mi van még bevethető állapotban. Merthogy Nils Holgerssonnak ingyenbe volt segíteni a sok-sok bajbajutott állaton, megmenteni a medvéket, bocikat, kacsákat és ludakat, de Orbán Viktornak kicsivel többet kell felmutatnia. Mondjuk ha lenne olyan kis piros sapkája, a végén fütyülővel, elég lenne csak belefújni, és a szmöre-IMF már kotródna ki az országból. De nincs neki, sőt Matolcsy (Úristen, kinek a ötlete volt hogy Hacser Józsa legyen pocok szinkronja???) 400 milliárdos megjavuló csomagja olybá tűnik, mintha az IMF fütyülőjét kellene a szánkba venni. Na, ennél komolyabb násztáncot ez az ország még nem járt, de a libák se Lappföldön. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy az unikum-hubertus recept most is működni fog. Úgy tűnik messze belegázoltunk az unortodoxia mocsaraiba, és egy kurva vasunk se lesz  már hangulatjavító intézkedésekre 2013/14-ben. Nils Holgersson ebben az esetben odaállna Kákalaki Akka elé, és bocsánatot kérne. Hogy miért? Mert ő tényleg megjavult útközben. A mi Orbán Viktorunkról ezt nehezen képzelem. Jó lenne egyszer azt látni, hogy Matolcsy helyett egy szakembert ültetne a miniszteri székbe, és okos embereket megkérdezne, merre tovább?



Ehelyett félek hogy el fog durvulni a politika, nem véletlenül lett bedarálva a média, az alk. bíróság, a jogrendszer, Azerbajdzsán... A mi Nils Holgerssonunk egy óvatlan pillanatban ki fogja tekerni Márton lúd nyakát, meg fogja sütni és az egészet pocokra keni. Teszi ezt majd azért, hogy akit még meg lehet etetni, azt legyen mivel jóllakatni, akiket pedig nem, azt egymásnak ugrassza. Így aztán 2014-re ad hoc jóllakottak, és egymást tépő ellenzékiek maradnak.



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: