Saturday, December 22, 2012

Kövér kontra Sólyom: az amnézia újabb példája

Nyilatkozatot adott szombaton Kövér László házelnök az MTI-nek. Miközben érdekes, és módfelett vitatható elképzeléseket vázolt a Parlament szerinte optimális működéséről, Sólyom László volt köztársasági elnököt is bírálta.


Sólyom az Áder János által az Alkotmánybíróság elé citált választási törvény, konkrátabban annak a választási regisztrációról szóló, az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé emelt része kapcsán a múlt héten érdemi bírálatot fogalmazott meg. A NER egyik klasszikus eszköze, hogy bírálóit megpróbálja lejáratni. Esetünkben így nyilatkozik Kövér:



"óvatos stílusra intve magát" úgy fogalmaz: abban, hogy 2010-re alkotmányos szempontból is a csőd szélére jutott az ország, Sólyom Lászlónak is, aki szemlátomást nehezen viseli köztársasági elnöki tisztségének elvesztését, van felelőssége.


Szerinte alkotmánybírósági elnökként Sólyom volt az, aki úgy honosította meg a testület működését, hogy az a parlamentarizmus alapelveit felrúgva, kvázi fellebbviteli fóruma lett az Országgyűlésnek, úgy, hogy az alkotmánybírók a képviselőkkel és a kormány tagjaival ellentétben senkinek sem tartoznak elszámolással. "És ezzel a helyzettel nemegyszer vissza is éltek, a "láthatatlan alkotmány" nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett" - tette hozzá.


"Hogy hanyatlik-e az alkotmányos kultúra vagy sem, és ha igen, ennek mi az oka, ezt én differenciáltabban látom, mint a tisztelt volt köztársasági elnök úr, és helyes lenne, ha mindenki önkritikusan számolna el az elmúlt 20 évével"



Forrás: index.hu


A parlamenti elnöknek természetesen jogában áll kritizálni más közszereplők mai vagy múltbeli cselekedeteit, és vitába bocsátkozhat korábbi vagy mai véleményükkel is. Esetünkben Sólyom mostani véleményének vitatása szóba sem került - ami illeszkedik abba a sorba, hogy a Fidesz szerint azért lesz regisztráció, mert csak. Az viszont mintha elkerülte volna a házelnök úr figyelmét, hogy Sólyom László 1990 és 1998 között töltötte be az Alkotmánybíróság elnöki posztját, valóban erős intézménnyé téve azt.



Ez azért érdekes, mert az említett periódus jóval megelőzte 2005-öt, amikor Sólyom Lászlót épp a Fidesz - a mostani köztársasági elnök által vitt nyerő taktikával, az akkori baloldali-liberális parlamenti többség ellenében - választotta meg köztársasági elnöknek. Akkor mintha mindaz, amit ma Kövér úr Sólyom szemére vet, nem lett volna probléma. 2005-ben lelkesen, a jogállam győzelmeként ünnepelték Sólyom megválasztását, most pedig bírálják azt megelőző tevékenységét?


A Sólyom elleni lejáratási kísérlet ettől függetlenül sem tűnik okos dolognak: a volt köztársasági elnök - nem kis részben a Fidesz által 2010-ben aztán a helyére választott Schmitt látványos bukása miatt - még a konzervatív elkötelezettségűek számára is legalább akkora tekintéllyel bír, mint Kövér.


Különösen pikáns Kövér kritikája az Inforádiónak hétfőn adott interjúján elhangzottakkal kiegészítve. Nem hiszem, hogy bármi jobban jellemezné az országgyűlés elnökének alkotmányos demokrácia-felfogását, valamint a parlament optimális működéséről szóló elképzeléseit mint az a kijelentése, hogy "sokszor ma órákat töltenek azzal, hogy módosító indítványokat utasítanak el, miközben pontosan lehet tudni, hogy a kormánypártok melyeket támogatják". Helló pártállam.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Thursday, December 20, 2012

Felsőoktatás: egy lépés előre, kettő hátra

A kormány elmúlt két hétben produkált felsőoktatás-ügyi csavarjai mintha a világvégére játszanának: pénteken úgyis lehúzzák a rolót, akkor minek megcsinálni rendesen? A rossz hír, hogy - legalábbis ha ezeket a sorokat olvasni lehet - nincs vége a világnak, és a kormányzati ciklusnak sem. Mégiscsak le kell tenni valami tervezet-félét az asztalra, lehetőleg olyant, ami emlékeztet az ígéretekre. Jó nem a 2-4 évvel ezelőttiekre, de legalább a tegnapelőtt mondottakra.


Keretszámok nincsenek - mondja a nagyfőnök és megbízza a minisztert, hogy három nap alatt dolgozza ki. Legalább ötvenötezer állami finanszírozású helyre veszünk fel jelentkezőket jövőre, akik teljesítik az elvárt minimális pontszámot. Pontszámlista Karácsony előtt - mondja a kormányszóvivő szerdán. Csütörtök este meg azt mondják, hoppá, mégsem, sőt újévig sem. Az ugye világos, hogy innentől kormányszóvivői bejelentéseket senki nem fogad el tüntetéseket lezáró problémamegoldásnak?



Hát hogy a jó életbe lehet ekkora betűkkel kiírni a kormány cégérére, hogy: NEM ÉRTÜNK HOZZÁ, csak dumálunk a levegőbe? És ezt középiskolás gyerekek simán megértették szerda este, pedig akkor még az újabb fordulat legfeljebb a minisztériumi irodákban érett. Nem tudja a kormány, hogy (a pár tízmilliárdos, ekkora balhét messze nem érő forráskivonás mellett) mit is akar pontosan a felsőoktatástól, az pedig kifejezetten riaszthatja, hogy akarjon bármit, az rengeteg, nem látványos aprómunkával jár. Persze ha nincs ötlet és képesség a változtatásra, akkor lehetne azt is csinálni, hogy nem nyúlnak hozzá, de hát nagyon kellenek a tízmilliárdok a TEK költségvetés-növelésére, pár stadionra, hogy a Közgépet ne is említsem.


Úgyhogy változtatunk, ha fene fenét eszik, akkor is. Igaz, hogy megígérem szerdán, hogy aki megüti a mércét az mind ingyen tanulhat, de csütörtökön azért megmondom, hogy a valamiért feketelistás jogászokon és a közgazdászokon kívül hány más szakmában sem lehet tandíj nélkül egyetemre járni. A Fidesz tevékenységét eddig is nagymértékben az befolyásolta, hogy mondatai és tettei hogyan adhatók el a médiában, hogy reagál rá a kontrollcsoport. Az viszont, hogy az erre alapozott optimalizálás naponta változzon, új fejlemény. Az eredmény: a felsőoktatás kilátásai ma rosszabbak mint 2 hete, a tiltakozások megkezdődésekor: a jövő évi büdzsé még 11 milliárddal kevesebbet szán a szektornak és a tisztán fizetős szakok listája is hosszabb lett. Eközben bármit mondanak, nem lehetünk biztosak benne, hogy nem pont az ellenkezőjét készítik-e elő.


És ezt már a tizenévesek is látják.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Wednesday, December 19, 2012

Diáktüntetés: elszakadt a cérna a hatalomnál?

Szerda este a szervezett megmozdulás lezárultával a tömeg nem oszlott fel, hanem spontán tüntetés jelleggel a Lánchídra ment (1986. március 15, megvan?). Az eddig a tüntetőkkel, még a spontán szakaszban is együttműködő rendőrség innen több fiatalt bekasztlizott, bevitték őket a rendőrségre. Nem gondolom, hogy a saját elhatározásuk lett volna: NER-Magyarországon ehhez ugyanúgy utasítás kell, mint pár éve az Astorián, az akkor sokkal durvább attakhoz.



Elszakadt a cérna? Türelmetlenség, vagy mi ez? Pedig ez egy sima chicken game játék volt, a kormány és a diákság autója addig ment egymás felé, amíg a kormány higgadt javaslatokat tett, tárgyalást, engedményeket szimulált, a diákok pedig vonultak, vonultak, mindegy, hogy konkrétan miért. A diákok akkor szálltak volna ki, ha hazamennek, a kormány meg, ha bekeményít. Utóbbi most megtörtént. Nem értem, hogy miért. Délben még azt hittem, amikor a kormányszóvivő bejelentette a kormány módosított határozatát, hogy ügyes, ezzel kihúzhatják az ünnepekig, és januárban talán nem indul újra hasonló lelkesedéssel a tüntetéssorozat. De így?



Orbán diákokat vitet el? Mi van? Pont ő, akit anno szintén elvittek?


Ezzel két baj van, nagyon nagy bajok. A kisebbik, taktikai hiba az, hogy innen egyértelmű célt adnak a diáktüntetésnek (Táncsics-effektus), és jól fel is paprikázzák a hangulatot. A stratégiai hiba meg az, hogy a mai beszédekből láthatóan sokan nem hiszik el a mai, engedményként kezelt kormányhatározatban foglaltakat, és erre kontráz rá a hatalom a fellépéssel: ők sem hiszik el. Sem azt, hogy elfogadható lenne az ajánlat, sem azt, hogy igaz lenne. Az már csak hab a tortán, hogy ez, a kormány számára nagyon negatív hír lesz a nap híre, nem az ő pozitív, "kompromisszumos javaslatuk".


Innen megint bármi lehet. Hétfő este a Rádiónál is elég érdekes volt a hangulat, sok indulattal, hármas rendőrsorfallal diákok ellen. Most meg ez. Felesleges volt, de hát nyomás alatt lehet hibázni. Csak nem érdemes.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Monday, December 17, 2012

Mi a NER? Fekete megmondja, a miniszter rábólint

Nemcsak a miniszterelnöknek, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek is sűrű hete volt. Most ne is menjünk bele ebbe a nemtandíj-mizériába, meg hogy a főnöke utasítására három nap alatt kell a nulláról vadiúj felsőoktatási koncepciót kreálnia. De hát közben Nemzeti Színház meg Magyar Művészeti Akadémia is akadt. Maradjunk most csak ezeknél.


A Nemzeti Színház igazgatói pályázatán a papírforma jött be. Lehet arról vitatkozni, hogy ki volt a jobb jelölt, nekem is van véleményem, de hát láthatóan nálunk ez a szokás, ez volt más színezetű kormányok alatt is: ha az állam adja a pénzt, ő mondja, hogy ki vezesse a színházat, amikor kitelt az előző igazgató megbízása. Az a mondás, hogy ez a többségi demokrácia: aki többséghez jut, kinevez, és ha a többségnek ez nem tetszik, majd leváltja, ha meg tetszik, akkor nem. Ebben nekem is, a kedves olvasónak is, meg Szörényi Leventének is egy szavazata van. A hogyan, persze felvet kérdéseket, de most hadd ne erről írjak.


Aztán itt ez a Magyar Művészeti Akadémia. Távol álljon tőlünk, hogy megmondjuk, ki mit tarthat művészetnek. Ha valaki felszögezi a Megváltót a Szentírásra és azt jó művészetnek tartja, nem szólunk bele - ha ettől minél többen elgondolkodnak a világról, annál jobb. Ott viszont kicsit bicsaklik a dolog, amikor egy, az alaptörvényben nevesített akadémia vezetője az ilyen beleszólást nemcsak megteszi, hanem ki is nyilatkoztatja, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere úgy működik, hogy aki nem működik együtt - értsd: állami művészeti intézmény vezetőjeként más a véleménye, mint neki - az repül.


Ha nem lenne az alaptörvényben említve az MMA, még erre is legyinthetnék: hogy mit gondol Fekete György úr a NER-ről, vagy akár a demokráciáról, hát akár a magánügye is lehetne. A gond az, hogy ha ott ül mellette Balog Zoltán miniszter úr, akkor bizony a kormány nevében mond erről ott helyben véleményt - meg adott emellett nem kevés beleszólást az állami kultúrügyek intézésébe, amivel tényleg kirúghatja az "együtt nem működőt". Egy hasonló esetben, ha egy német akadémia ülésén ilyesmire ragadtatná magát az elnök, egy CDU-párti miniszter valószínűleg ott helyben megmondaná, hogy nem ezt jelenti, és kikérné magának, esetleg utána rögtön el is hagyná a termet. Na jó, a németeknek nincs NER-jük, már majdnem hetven éve.


Ehhez képest Balog miniszter úr a kormány támogatásáról biztosította az MMA-t. Márpedig ezzel a kormány nem is közvetett, de explicit egyetértését fejezte ki: igen, egyetért az MMA elnökével; a NER azt jelenti: fagyit és galambot a címerre - ha nem nyalsz, repülsz. És itt kell visszakérdezni: hogy is van ezzel a demokráciával, amit a színház kapcsán emlegettünk?


(Tudtommal a képen látható címert a Fehéren-Feketén blog publikálta - ha nem ők az eredeti szerzők, kérem, írjátok meg!)


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas

Az ember azt hinné, nem lehet fokozni. 2008-ban népszavaztat a Fidesz a tandíj ellen, most meg bevezetné... vagy bevezette volna... vagy nem is tudjuk szerdáig, hogy mit akarnak. Erre jön a minden- és közgépvédelmi szóvivő asszony, és teker akkorát a szélkakason, hogy az rögtön elfelejti a perdületmegmaradást meg a precessziót fordultában.


Azt mondja minden fideszesek Gabriellája, hogy



A Fidesz egyetért azzal, hogy ingyenes legyen a felsőoktatás azoknak, akik Magyarországon szeretnének dolgozni. Nagy várakozással tekintünk a szerdai kormányülés elé, ahol döntenek a részletekről. Addig is a Fidesz oktatási kabinetje minden támogatást kész megadni, hogy a diákok számára legjobb megoldás megszülessen. Az MSZP-t pedig felszólítjuk, hogy ne hergeljék a tanulni akaró, jó szándékú, jövőjükért aggódó diákokat.



 



Mivanmivanmivan? Tessék mondani, ezt akkor nem lehetett volna, amikor a Kedves Vezető még nem mondta meg, hogy mégse legyen tandíj? Múlt szerdán ez még ütött volna, így meg inkább stand up comedy, vagy inkább 1984:



Óceánia Keletázsia ellen visel háborút: Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút.

Öt esztendő politikai irodalmának nagy része most tökéletesen elavult. Villámgyorsan helyesbíteni kell mindenféle tudósítást és feljegyzést, újságokat, könyveket, röpiratokat, filmeket, hanglemezeket és fényképeket. Noha semmiféle utasítást nem adtak ki, mindenki tudta, hogy az osztály vezetői azt szeretnék: egy hét múlva egyetlen célzás se maradjon sehol az Eurázsiával való háborúra vagy a Keletázsiával való szövetségre.



Nekem nem is az a fő kérdésem, hogy a múlt héten ennél kevesebb cinizmusért a hídra vonuló diákok ezt beveszik-e? Még csak nem is az, hogy mit csinált a Fidesz emlegetett "oktatási kabinetje" az elmúlt hónapokban, években? Hanem mit fognak szólni Orbán sajtóbeli szőcsövei, illetve a meggyőződéses fideszes kommenterek ezután? Ezt a dupla kanyart azért nehéz lehet elmagyarázni, elsősorban saját maguknak.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:


Riadó! Zavar a parancsnoki hídon!

A múlt heti néhány tízezres diákmozgalmak megrendítették a kormányzat kommunikációját. Ez ráadásul úgy történt, hogy egyszerre a széles nyilvánosság előtt is felmutatta a kormányzati rendszer működésképtelenségét. Mindez komoly veszélyekre is figyelmeztet, mivel már egy ilyen lényeges, de korántsem kritikus helyzetben is a kormányzat cselekvésképtelensége és vészes megosztottsága mutatkozik meg, amint arra az írás végén igyekszünk felhívni a figyelmet. Egyelőre maradjunk a közvetlen események vizsgálatánál.


Döntés született a felsőoktatás rendszerének átszervezése, de főként finanszírozásának alapjaiban történő átalakításával kapcsolatban, erőből, az érintettek bevonása, de legalább tájékoztatása nélkül. A tervezett intézkedések, mind a Rektori Konferencia, mind a diákok képviseletét ellátó régebbi és újabb szervezetek felháborodásához vezettek, és ezek tömegmegmozdulásokban nyilvánultak meg december második hetében. Az intézkedéseket először teljes fronton propagálta a kormány, maga a miniszterelnök, az érintett Balogh Zoltán miniszter, az akármilyen döntés vállalására teflon arccal kész Hoffmann Rózsa államtitkár asszony. Kiállt a kormányszóvivő, a Fidesz szóvivő. Kivette mindenki a részét az ügy kisimogatásából, helyrehozatalából, akár méltatlan eszközök bevetésével is, mint a diákvezetők listázása.


Ám egyszerre a miniszterelnök enyhülni látszik, lehet, hogy felülvizsgálnak ezt azt, és mindezt úgy adja elő, mintha ő az eredeti döntésből kimaradt volna. Lám jön Viktor bácsi, megkérdi a pityergő diákokat, mi történt, ki volt a rossz bácsi vagy rossz néni. És egyszerre egy szombat délutáni ál-egyeztetésen kiderül, nincs is szó itt kérem költségtérítésről, meg diákhitelekről, meg efféle rémes dolgokról, hiszen Viktor bácsi igazságot tesz. Gyakorlatilag mindenki, aki az ábécét és a szorzótáblát ismeri, költségtérítés nélkül bekerülhet a felsőoktatásba… Egy kis röghöz kötés cserébe… Mondja ezt a miniszterelnök úgy, mintha a teljes stábja nem épp azt állította volna az elmúlt napokban, hogy vége az ingyen egyetemi életnek, és majd egy később törlesztendő hitel megoldja az önköltség kérdését.


Nem kívánunk itt mélyebbre merülni ebben az örvényben, mert ma, 16-án, amikor ez az írás készül valójában csak porfergeteg látszik, körvonalazódni vélhetünk ugyan valamit, világos álláspontok a kormányzat részéről nem fogalmazódnak meg. Majd holnap, amikor tárgyalni akarnak, akár szerdáról előrehozva a valójában utólagos egyeztetéseket.


Itt az a kérdés, hogy mit tud még képviselni Balog Zoltán, és mit Hoffmann Rózsa? Annak gyökeres ellentétét, mint amit tegnap mondtak, teljes mellszélességgel kiállva a miniszterelnöki álláspont mellett? Mivel lehet ezt indokolni? Mennyire maradnak „hitelesek” az államszolgák? A miniszterelnök talán elfelejtett szólni saját stábjának is, hogy változnak az idők, változnak az irányvonalak? Voltaképpen cserbenhagyta a szaktárcát és a kérdésben legfontosabb támogatóit?


Mit szoktak mondani arról a hadvezérről, aki bármiféle taktika nélkül beáldozza serege egyik szárnyát, visszavonulva, odahagyva azt? Mi volt akkor a „totális támadásra” kiadott parancs? Szónoki kérdés is elhangozhat: Tisztelt Miniszterek, Államtitkárok! Ezek után mit várhattok a hadvezértől? Ti következtek, ha bedőlt a most odahagyott seregtest! Nem kellene elgondolkodnia a kormányt támogató frakciónak, pártvezetésnek, hogy rossz felé mennek a dolgok, és nem egyes ügyekben, hanem morális értelemben is: mert a saját rendszer belső tartása roppant meg. Tisztelt Frakció, Képviselők, mit vártok a hadvezéretektől, a pártotoktól ezután? Holnap lehet, hogy Ti maradtok a frontvonalon, egyedül hagyva a pergőtűzben!


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gyorsnaszád, amelynek parancsnoka az imént tűzparancsot adott, holnap talán a hadbíróságon kéri számon Önökön a tüzelést! De lehet, hogy már csomagol a mentőcsónakba, és hajnalra csak egy cetlit hagy a hajónapló mellett! Ébresztő, riadó! Baj van, ott, fenn a parancsnoki hídon!


destryer.jpg


Feltárult végre a kormányoldal részére is a kormány döntéseit átható cinizmus?


Kicsit távolabbra emelve a szemünket, az ország horizontjára, hadd kérdeztessék már meg, ha a diákok felháborodásától ilyen mértékben zavarodik össze a kormányfő és a kormány belső döntéshozó rendszere, akkor mi lenne itt egy katasztrófahelyzetben, legyen az gazdasági, természeti, vagy ki sem mondom miféle! Biztos, hogy ez a struktúra és ez a vezetés alkalmas a vészhelyzeti vagy bármilyen irányításra?


Napról napra épül le az ország, gazdasága romokban, az emberek sokasága a tönk szélén. Mindenkinek, ma már mindenkinek, nem csak az ellenzéknek érdeke a kormányváltás.


Új posztunk a témában: Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Saturday, December 15, 2012

Góg és Demagóg fiai

Orbán Viktornak erős hete volt. Csökkentette a rezsiköltségeket, elfogadtatta a költségvetést, megoldotta a jövő évi minimálbért és ráadásként a hét végéig - de legkésőbb szerdáig - megoldja a felsőoktatási reformot is. Akinek kételyei támadnak korunk első számú politikai szuperhősének képességeivel szemben, emlékezzen csak vissza az elmúlt két és fél esztendő elsöprő lendületére.


Orbánék két hét alatt helyreállították a közbiztonságot. Egyetlen nagyobb huszárvágással (aztán még pár kisebbel) megvalósították a „nyugdíjvédelmi” reformot. Pár hónap leforgásával rendbe tették a jogállamiságot és megerősítették a sajtószabadságot. Kifehérítették a gazdaságot. Magyar kézbe került a stratégiai ágazatok nagy része.


Ki az, aki kibírta eddig röhögés nélkül?


És ki az, aki elhiszi ezek után, hogy a „felsőoktatási reform” valóban reform és nem lenyúlás, bedöntés? Orbán nem hitte el, amikor 2008-ban elemi erővel sújtott le a tandíj-tervezetre. Mi meg azt nem hittük el mostanáig, hogy egyszer ennyire szembe fogja köpni saját magát. Nem hittük el, hogy képes még a saját (stabil) választói rétegének tetemes hányadát is feláldozni Matolcsy tanár úr gazdasági fantazmáiért. A demagógiáért.


demagogia.jpg


Nem hittük el, hogy az államadósság ellen harcoló Fidesz adósságcsapdába akarja hajszolni a diákokat. Mert ép ésszel nem fogható fel, hogy mit érez egy 21-23 éves friss diplomás, amikor 2-5, vagy akár 10 millió mínusszal vág neki a nagybetűs életnek. Demagógia? Aligha.


A Fidesz Gyurcsányékkal szembeni sikerét nemcsak az garantálta, hogy Fletóék öngólok egész sorát lövöldözték be hálójukba, hanem az is, hogy az emberek mindennapjaira leselkedő veszélyekkel tudtak riogatni nyolc éven keresztül. Kezdve a „gáz-ár-emelés”től a tandíjon és az egészségbiztosításon keresztül a devizahitelekig minden olyan témára ráültek, amiről tudták, hogy biztosan érdekli a népet. Populizmus volt? Hát persze. Demagógia? Aligha.


Most viszont a rontás visszaszáll. Ezt pedig maguknak köszönhetik. Ma-guk-nak. Hiába kürtölik szét a jobboldali médiumokban, hogy az egész műbalhé, amit az ellenzék generál. Hiába sírnak, prüszkölnek, őrjöngnek, mert „az egész világ összefogott ellenük”: saját híveiken kívül már senkit nem érdekel. A tandíj nemcsak 2008-ban, hanem ma is életbevágó kérdés. É-let-be. Az ellene ágálás populizmusnak populizmus, de nem demagógia.


És ez az a pont, ahol Orbán Viktor „reform”-lendülete megtört. Rajta kívül talán már mindenki tudja - csak még nem merik megmondani neki. Bátorság.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:



Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé


RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről