Monday, April 29, 2013

Házast verik a gazda

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) dicsőséges országgyűlése már tavaly szeptemberben véleményt alkotott a családon belüli erőszak jogi kezeléséről, amikor rendkívül önkifejező, bátor, gavallér - és főleg kulturált - módon hajnalban sikerült megtárgyalnia és lesöpörnie egy olyan törvényjavaslatot, amely mindössze egész társadalmunkat érintő, elvi kérdésekre adott (volna) válaszokat, ami mindössze egy több mint 100 ezer fő aláírásával történt népi kezdeményezésen alapult és ami egy (állítólag) civilizált európai országban történt. Akkor Varga István képviselő úr (Fidesz), az ügy önnön felkent szellemi vezetője bizonyította: igenis lehetséges, hogy egy magát keresztény konzervatívnak valló tömörülés a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül támogathatja a barbárságot, sőt, a „pater familias”-elv kiforgatásával („az apai hatalom korlátlansága”) tulajdonképpen a családi rend helyreállítását kívánja biztosítani. És példát is tud mutatni, ha kell. Sajnos azonban ez nem csak egy hazai valóságshow a derék (kis)gazdáról.


Azóta tudjuk, hogy Varga képviselő úr szerint az asszony helye a konyhában van és ha verik, azt lehet, hogy megérdemli, ráadásul ha szülne 4-5 gyereket, akkor talán még a pofonokat is megúszhatná. És igen, fideszes női párttársai megvédték, mert Varga igenis „tiszteli a nőket, előre engedi őket az ajtóban” és még virágot is tud nekik venni, ha kell. Tudjuk, hogy a magyar társadalom igen tetemes része még mindig egyetért a Varga-elvekkel (ehhez nem szükséges Századvég-felmérés: elegendő belekóstolni az internetes hozzászólások tengerébe). És azt is tudjuk, hogy nők is vannak köztük – akik amúgy ebben a környezetben szocializálódtak (magyarul: lejt a pálya).


Nos tehát, ebből kell kiindulnunk. És nemcsak nekünk, hanem Balogh József egykori kisgazda, most fideszes országgyűlési képviselőnek, Fülöpháza polgármesterének. Mert ha igazak a vádak, akkor ő bizony dicséretért házalhat Vargánál: a gyakorlatban alkalmazta a NER-előírást. Nyilván jogosan, hiszen az asszonynak fel kellett őt bosszantania ahhoz, hogy üssön. És így már tök jogos. A NER-ben biztosan.


asszonyveres.jpg


Balogh úr „bűnössége” esetén (igen, idézőjelben, mert csak a civilizálatlan, nyugati szellemű, szélsőségesen liberális emberjogi aktivisták nevezhetik bűnnek az asszonyverést!) kénytelen lesz felvásárolni egy kisebb virágüzletet és előreengedni mindenkit a parlamenti ülésterem bejáratánál. Szegény ember ő, akit bántanak. Még szerencse, hogy ezzel el lehet majd intézni a dolgot. Szerencse, hogy nem kell komolyan venni a családon belüli „erőszak” című marhaságot (különben is, miféle család? Hiszen csak az élettársáról van szó, hoppá! Lám, mi mindenre lehet jó a negyedik alkotmánymódosítás...). Egyébként meg be volt rúgva, így pláne el lehet nézni az ilyesmit. Hiszen így meg sem történt az egész. És a pia a hibás. (Ezúton javaslom az ittas vezetés büntetésének törlését is a BTK-ból.) Meg a feleség, aki meg majd szépen meggyógyul.


Nos, kedves olvasóink. Ideje felébrednünk végre ebből a rémálomból (és most nem Balogh vélt vagy valós bűnösségéről, hanem az elvről esik szó). Ideje tisztán és világosan fogalmaznunk: a konzervativizmusba ez nem fér bele. A kereszténységbe ez nem fér bele. Az alapvető társadalmi normák rendszerébe (legyenek azok bármilyen politika által befolyásoltak) ez nem fér bele. Nem fér bele a szabadságba, nem fér bele a demokráciába és nem fér bele jogállamiságba. Így egyetlen férfi, férj, apa, gazda, országgyűlési képviselő, polgármester sem viselkedhet. Egy ilyen ember nem mutathat példát a társadalomnak. Nem bátoríthatja férfitársait efféle bűnök elkövetésére.


Az emancipáció nem bűn, az asszonyverés viszont igen. A tavalyi Varga-botrány is azért volt súlyosabb, mint annak elsőre tűnt, mert olyan elvi állásfoglalást jelentett a kérdésben, amely az egész társadalomra kihatással volt/van/lesz. És ha hagyjuk, hogy ez a „szellemiség” továbbra is ott legyen bebetonozva a társadalomban, úgy soha nem fogunk megindulni az emberré válás útján.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, April 26, 2013

Trafikügy: a Pártbizottság visszatér

Ritka bepillantás a trafikügy a NER működésébe - írja a pénteki Véleményvezér. Igaza van - és amikor a poszt kikerült, még nem is sejtettük, hogy mennyire. Pénteken ugyanis a HVG felröppentette a hírt: a kormánypárt helyi potentátjai döntöttek a trafikpályázatokról. Fideszes körökből származó információik szerint a pályázatokat a helyi kormánypárti választókerületi elnökök látták el ajánlásokkal, amelyeket aztán - mit tesz a véletlen - a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. egy az egyben el is fogadott. Olvashatunk olyan esetről, amikor az egyszemélyi ajánlást egy város fideszes frakciója legitimálta.


Ha ez igaz, akkor a fideszes NER és a Kádár-rendszer közt eddig is felsejlő hasonlóság egyre nyilvánválóbbá válik. Ez esetben egy egyértelműen szakmai kérdésben nyilvánvalóan a saját pártérdekeik által motivált politikai döntést hoztak. Visszatért a Pártbizottság rendszere: a kommunista párt döntéseit motiválta hasonló szándék, és a rendszerváltás fő célja pont ennek a megszüntetése volt. Ráadásul ez - ahogy régen sem - nem egy-egy helyen, kivételesen történt, hanem ez maga a Rendszer. Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere: aki beszáll, annak csurran-cseppen a húsosfazékból, de ezért lojálisnak kell lenni az első titkárhoz, vagy most a Kedves Vezetőhöz.




Ez azonban, ha valóban így történt, akkor lopás. Egy viszonylag átláthatóan végigvitt, és legalább részben szakmai alapú pályáztatási rendszer végigvitele is csúnya lett volna, de mentegethető. Ez így nem. Miénk a hatalom, államosítunk egy szektort, elvesszük a jogot azoktól, akik valamilyen alapon - például mert bárki versenyezhetett a szektorban - megszereztek, és odaadjuk a haverjainknak. Ráadásul, hogy jobban érezzék magukat, gyorsan hozzá is járulunk, hogy árat emeljenek - az árrés csak akkor zavaró, ha másnál keletkezik a haszon, ha a nertársakat kell jutalmazni, akkor lehet azon emelni.


Azért ha már van Negyedik Módosítás, lapozgassuk kicsit a kiegészített Nemzeti Hitvallást:



A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelõdei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bûnözõ szervezetek voltak, amelyek vezetõi el nem évülõ felelõsséggel tartoznak
(...)
c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülõ jogrend kiépítéséért (...)



Szóval ez a "kizárólagos hatalomgyakorlás", ez mintha ma is feltűnne, és mint a trafikmutyi mutatja: általános jelleggel, átszőve rendesen a kormánypárt helyi szervezeteit és holdudvarát is. A "törvényességbe" nem mennék bele, mint az említett negyedik módosítás körüli huzavona mutatja: kétharmaddal minden törvényes, még ha a felvállalt és hangoztatott keresztény meg konzervatív elvekbe nem is fér bele az eredmény.


Végül még valami: persze az ilyesmi attól alakul ki, hogy a helyi "pártbizottság" látja, hogy megteheti. Néhányan azért érzik, hogy nem jó ez, innen szivárog az infó a HVG-hez is. Ám ha egy ilyen ügynek nem egy komoly tiltakozáshullám a következménye, akkor az a trükk kieszelőit erősíti, akik holnap kitalálnak valami még durvábbat. Ne felejtsük el, ez a mostani húzás 1-2 éve a "lehetetlen és hihetetlen" kategóriába tartozott, most meg mintha nem szedné senki szét a pesti belvárost. És van még pár olyan gazdasági szegmens, ami egész jól mutatna a narancsos holdudvar direkt felügyelete alatt, nem? És itt már - mint a mostani esetben is - olyan dolgokról beszélünk, amely nagyon sokak, egyre többek mindennapjait és a második körben a pénztárcáját is érinti. Ha nem szólunk, hogy NEM, akkor tovább fognak menni ezen az úton.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Thursday, April 25, 2013

Dohánymonopólium: minden szégyen nélkül

Így kell ezt csinálni kétharmaddal, nem? Először kitalálni, hogy ne árulhasson mindenki csak úgy dohányterméket, ki kell választani azt a pár ezer nyertest, akik. Aki csak kicsit követi a Fidesz stílusát, az már a kiíráskor tudta: dehogy a kiskorúak védelméről szól ez a dolog: csak a haverok helyzetbe hozásáról. Mit tesz a véletlen, tényleg: kiderültek a pályázati eredmények, és egyre nyilvánvalóbb, hogy itt csak a kormányerő barátai, rokonai és üzletfelei nyerhettek. Övék a monopólium.


Igen ám, de mire is való a kapitalizmusban a monopólium? Áremelésre természetesen. Ha csak az én cégem, cégcsoportom, kartellem forgalmaz egy terméket, akkor jóval az adott gazdaságban szokásos nyereség felett tudok realizálni, hiszen elég magasra srófolhatom az árat: ha valakinek tényleg kell, megveszi.


Márpedig a dohány, az nagyon tud kelleni (mekkora mázlim van, hogy nekem nem).


Mit is kell csinálni tehát, amikor egy teljes szektort a haverok ölébe pottyantottam? Fel kell emelni az árat. Igen: ott a parlament előtt az indítvány, Lázár János jegyzi, ki más? Természetesen egyéni képviselői indítványként, nehogy már át kelljen futtatni mindenféle tök felesleges jogi szűrőkön. Én fogadnék rá, hogy elfogadják. Ki volt ez vajon találva jóelőre? Lehet találgatni, de szerintem túlzott naivitás azt gondolni, hogy nem.



Azért két kérdésem lenne:


1. A dohányos emberektől a kiskereskedelmi árrésnek az eddig fel sem merült, de a haveroknak most biztos jól hozó emelése vajon hányszorosát veszi vissza a rizsacsökkentésnek? Persze, tudom, miért nem szoknak le? Tényleg jó lenne, persze akkor már most kéne gondolkodni, hogy az alkoholon vagy a benzinen próbálják visszahozni a kieső fogyasztási adót.


2. A másik a csúnyább. Szóval ha a rizsacsökkentés vége az lesz, hogy a közműszolgáltatóknak elegük lesz, és áron alul is felkínálják érdekeltségeiket, és véletlenül lenne is kellően kormányközeli, így kellően tőkeerős vevő is rájuk, akkor a visszavásárlás után ott is megemelhető lesz a kiskereskedelmi árrés?


Ami a legcsúnyább az egészben, hogy ezt úgy lehet nyíltan, a kirakatban csinálni, hogy nincs belőle szinte semmilyen balhé. Mindent benyelünk, szépen kitalálták ezt. Csak reménykedni lehet, hogy a fiatal generáció nem ezt tanulja el, és főleg nem ezzel fogja azonosítani a keresztény meg a konzervatív elveket.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, April 14, 2013

Lépés a közbiztonság felé: az önkormányzati rendőrség

Feladta magát a múlt heti pécsi támadó - nyugtázhatjuk az egy hetes hajtóvadászat eredményét. Az elrettentés-pártiak esetleg fellélegezhetnek. Akik azonban prevencióban gondolkodnak, nyilván eltöprengenek az állami gondozás helyzetén, de elsősorban azon, hogy miként kaphatnak a közbiztonság fenntartásában leginkább érdekelt helyi önkormányzatok hatékony eszközt a helyi problémák kezelésére. Gondolkodjunk kicsit az önkormányzati rendőrségről, illetve először arról, hogy mi is van most.


Most a rendőrség - a Belügyminisztériumon keresztül - központilag irányított és központosított állami szervezet. A pécsi városi rendőrkapitány felettese a megyei kapitány, neki az országos főkapitány, aki pedig a belügyminiszternek jelent. Ebben a szolgálati útban egy nagyon fontos szereplő nincs sehol: a város közvetlenül megválasztott polgármestere. A fentieknek megfelelően az önkormányzatnak a törvény szerint nem is alapfeladata a közrend védelme, és ennek megfelelően állami pénzt sem kap erre.


Mi ezzel a gond? A (talán kisebb) probléma az, hogy ezt az emberek nem tudják. Ők igenis az általuk megválasztott polgármestertől és helyi képviselőktől várják, hogy "csináljanak valamit". Akik így aztán csinálnak is - de gúzsba kötve kell táncolniuk, mert túl sok mozgásterük nincs. A nagyobb gond pedig az, hogy emiatt a rendszer feltehetően nem is működik optimálisan. Ha a helyi politika szeretne valamit, a belügyminisztert kell elérnie. Egy fideszes polgármesternek - és ma szinte minden városnak ilyenje van - ez talán nem akkora gond, de még ha el is magyarázták neki, mit szeretnének, innen még 2-3 lépcső, amíg az helyi szintre ér, és hát az információ az ilyen "postásjátékban" mindig torzul. Rosszabb, hogy a központi igények szinte mindig statisztikák alapján vagy azok szerint készülnek, és a helyi kapitányságok számára esetleg csábító lehet az ügyek megoldása helyett a statisztikáknak dolgozni - pl. lebeszélni a polgárt a feljelentésről, ne rontsa a statisztikát.


Nézzük az elsőt a fentiek közül. Poldi bá' blogjának egyik kommentje idézi a törvényt:



2011. évi CLXXXIX. törvény

Magyarország helyi önkormányzatairól:

"Feladat- és hatásköri szabályok
23. §
18. közreműködés a helyi közbiztonság biztosításában;"

"A helyi közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati feladatok

17. § (1) A települési és a fővárosi önkormányzat a helyi közbiztonságról, vagyonának, más értékének védelméről kényszerítő eszköz alkalmazására törvény alapján jogosult szervezet létrehozásával is gondoskodhat.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet alaptevékenységét a települési és a fővárosi önkormányzat területe szerint illetékes megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysággal kötött írásbeli együttműködési megállapodás alapján, a rendőrség szakmai felügyeletével végzi.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet által végezhető feladatokat, az alkalmazható kényszerítő eszközöket, az együttműködési megállapodásra, valamint a szervezet működésére vonatkozó szabályokat, továbbá az e feladatokat ellátókkal szemben támasztott személyi feltételeket törvény határozza meg.
(4) E § rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha az önkormányzat az (1) bekezdésben meghatározott feladatokról nem önálló szervezet létrehozásával gondoskodik."



Némi jogi szövegértelmezési gyakorlattal lefordítható a fenti törvényhely magyarra: az önkormányzatnak semmilyen hatásköre nincs közbiztonsági ügyekben. Közreműködik, persze, együttműködhet a rendőrséggel, de az irányítás a rendőrök kezében marad. A nagy rész feltételes mód: ha van kedve (mert pl. a lakosok, nem ismervén ezt a törvényt, tőlük várnak valamit) csinálhat valamit, de ha nem teszi, nem sért törvényt.



Még egyszerűbben: a helyi önkormányzatnak semmilyen erőszakszervezet felállítására nincs lehetősége. Alkalmazhat városőrséget, közterület-felügyelőket, de ha ők törvénysértést észlelnek, pontosan annyi joguk van közbelépni, mint bármely állampolgárnak (jó, a közteresek egyes esetekben, pl. ha valakit bliccelésen kapnak, igazoltathatnak is, de kíváncsi vagyok, mit tehetnek azzal, aki ezt megtagadja). Minthogy azonban a helyi választóknak akkor is meg kell felelni, ha ez nem törvényi kötelesség - és ami még fontosabb: hatáskör sincs hozzá - az önkormányzat elkezd helyi rendőrséget szimulálni. Kamerarendszert vesz (amelyet aztán csak a rendőrség figyelhet, elég drága pénzért), rendőrautót vesz (és utána a város majd nem kap a központi keretből, mert "nekik már van"), városőrséget szervez, és próbál közös járőrözést megvalósítani a rendőrséggel.


Pedig a megoldásnak volna egy valószínűleg egyszerű megoldása: az önkormányzati rendőrség. Persze, most a központosítás korát éljük, a közoktatást most vették el az önkormányzatoktól, hogy - az eddigi tapasztalatok szerint - úgy generáljanak ezzel egy csomó problémát, hogy az eredeti gondokból nem igazán látni, hogy mit oldottak meg. Játsszunk azonban el a gondolattal, hogy a jövő évi választások győztese túllendül az eddigi összes győztest jellemző féltékenységen (nehogy a "saját kézben" levő rendőrségnek az ellenzéki városokra eső része az ellenzék "fennhatósága" alá kerüljön) és bevezetné ezt a rendszert. Nem általános jelleggel, de a közrendvédelemre mindenképp, és az állami rendőrség afféle FBI-ként működve az országos jelentőségű és több területre is kiterjedő ügyekkel foglalkozna.


Ebben a pillanatban a városi polgármester vagy a járási vezető válik a hatáskörrel is rendelkező rendőri közrendvédelem munkáltatójává - nyilván az lesz a fontos, amit ő mond. És pont ez a jó: ki ismerné jobban a helyi közrendvédelmi problémákat, mint pont a polgármester? ( - itt kérem a tisztelt kommentelő közönséget, szakadjunk el a konkrét Páva-esettől.) Ha több járőr kell, esetleg átcsoportosíthat saját forrásaiból munkaerőfelvételre.


Ez utóbbi megoldhatna egy tipikusan fővárosi problémát is (amit e bekezdésben írok, tíz éve biztosan így volt - ezt első kézből tudom -, ma már csak gyanítom, hogy a helyzet nem változott). A rendőrségi alkalmazottak, nyomozók, járőrök fizetése országosan egységes. Ez a fizetés Kelet-Magyarországon bőven vonzó, nyugaton még épp elég, de a fővárosban nagyon elmarad az átlagfizetéstől. Így aztán az állomány komoly része a keleti megyékből verbuválódik. Miközben a nyugati országrészben jellemzően helyben felnőtt, helyi kapcsolatokkal rendelkező nyomozók, járőrök dolgoznak, a fővárosban nagyon sok a keleti országrészből 1-2 évre átvezényelt rendőr, akiknek az életrajzában is jól mutat a fővárosi szolgálat. Mire megismernék a körzetüket, kialakulnának a helyi információs szálak, mennek is haza, és jönnek helyettük újak. Könnyen lehet, hogy a fővárosi vagy a kerületi önkormányzatoknak megérné egy fizetésemelés, hogy a helyi ügyekben otthonosan mozgó gárdája legyen.


Még csak sokba sem kerülne, igaz, hogy a "központosítsunk mindent, mert úgy lesz tuti" gondolkodásmódot le kell vetni hozzá. De hát talán van most elég fideszes polgármester, akiknek ez szimpatikus lehet.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Monday, April 8, 2013

Gáz helyzet

A szabad véleménynyilvánítás ügye újabb kihívás előtt áll. Eddig a sajtószabadság miatt viaskodott az ellenzék a kormányoldallal, most viszont szélsőségesek felbukkanása miatt hirtelen egy platformra kerültek. A morális elveken és indulatokon egyaránt alapuló szellemi ütközet végeredménye azonban így is kétséges.


Pedig a jelenség nem kiszámíthatatlan, mivel a radikalizmus szellemi vezetőinek minden demokratikus országban ugyanaz a stratégiája: provokálják a mérsékelt többséget; megpróbálnak minden morális határt átlépni, amitől azt remélik, káoszt tudnak teremteni. Ezek a „ki tudja, miféle - honnan jött - hová tartó” motorosok is erre játszanak. Az „Adj gázt”-szlogen ötletét Németországból lopták: két éve az Udo Voigt-vezette (náci) Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) plakátolt ki ilyen förmedvényeket. Ők is és most ezek a magyar „valakik” is politikai tőkét kívánnak kovácsolni polgárpukkasztásukkal.


gasgeben_NPD.jpg


Azt már látjuk, hogy figyelemfelkeltő akciójuk sikeres volt. A betiltással ők legalább olyan jól járnak, mint ha engednék nekik a felvonulást. A véleménynyilvánítás szabadságának szellemében megtehetnék, hogy a budapesti zsinagóga előtt berregtessék a szarjaikat. S meg is tennék, mert akármekkora tahók, azt pontosan tudják, hogy „lenne rá igény”. Az elmúlt 24 órát átböngészve bizton állíthatom, hogy a magyar internetes portálok fórum-hozzászólóinak igen tetemes hányada lelkesen támogatta e „valakik” tervét. Nemcsak a szokásos vita és anyázás vette kezdetét: gyorsan rákapcsoltak a holokauszt-tagadó trollok, akik hozzászólásaikban sorra tették közzé az „alternatív” történelmi portálok és videók linkjeit, amelyekben természetesen „bebizonyították”, hogy nem is volt holokauszt. Az Élet Menete immár kizárólag gúnynevén neveztetett: az „Élősködők Menete”. Megjelentek az ál-naiv hozzászólások is: „az Adj gázt!-szlogenből nem lehet Auschwitzra, vagy a Zyklon-B gázra következtetni!”, illetve a „várjuk meg, hogy mi lesz, nem tudhatjuk, hogy mit akarnak ezek a motorosok!”. Aztán persze jöttek a zsidó világi összeesküvés-elméletek, amik eleve különös népszerűségnek örvendnek. Meg egy kis „izraelezés-palesztinozás”. Kiderült az is, hogy nemcsak Izrael „az igazi náci állam”, hanem az Élet Menete „az igazi provokátor”, a „cionisták kutyája”.


A motoros taktika már most bevált: egy rendezvény körüli vitát minél gyorsabban át kellett terelni a gyűlölködés medrébe. Ezzel lépéselőnybe kerültek a szélsőségesek. A miniszterelnök ennek veszélyes következményeit (külföldi bírálatok, hazai közéleti hisztéria, Gyurcsány táncot lejt a Dohány utcában, rendőri biztosítás kockázatai stb. stb.) hamar felismerte, ezért mai felszólalásában megpróbálta „megfogni a gyeplőt”: tudta, tudja, hogy a magyar társadalom jelentős része fogékony a fenti megnyilvánulásokra, ezért neki kell a maga határozottságával fellépnie. (Rá azért még mindig sokan hallgatnak.)


Azt is átlátta, hogy bár az ügynek lehet számára politikai haszna is - s talán reménykedtek is a szélsőségesek, hogy emiatt hagyni fogja a balhét -, a néhány hétig figyelemelterelésre alkalmas eseménynek közép- és hosszútávon csúnya következményei lennének (lásd: riogatásra épülő választási kampány az elmúlt másfél évtizedben és napjainkban). Ezenkívül feltételezhetjük azt is, hogy Orbán Viktor gusztustalan, ízléstelen politikai gesztusnak tartja az akciót.


A harc azonban nem ígérkezik könnyűnek – mint mondtam, annak ellenére, hogy az ellenfél stratégiája világos, mint a nap. A Kormány ugyanis olyan módszerek bevetésével kíván leszámolni a szélsőségesekkel, amelyek eredményesek ugyan, viszont korántsem demokratikusak: a jogállami kereteken túllépő rendészeti eszközök bevetése aggályos - igaz, van mögötte racionalitás. A miniszterelnök már az előző választások előtt pedzegette a „két pofon kiosztásának” alternatíváját és az elmúlt három esztendőben szisztematikusan hozzászoktatta a népet a „kevesebb szabadság, cserébe több biztonság” elvéhez.


A jelenlegi állás szerint tehát a szélsőségesek jól járnak („mártírok, akiket a csúnya Viktor betiltott, de ők harcolni fognak”), a Fidesz-KDNP jól jár („ők a megmentők, akik biztosítják a rendet”) - az ellenzéknek pedig kifogták a szelet a vitorlájából. Gyurcsány hiába rohan oda üvöltözve, Bajnai és Mesterházy hiába nyilatkozik kézenfogva, Schiffer hiába jogászkodik. Eddig nincs is semmi baj: a gond a felszín alatt van. A magyar társadalom gondolkodása, „szélsőségességi igénye” ugyanis ettől még nem fog jelentősen megváltozni. A Fidesz-hívők ugyan kénytelenek lesznek számot vetni néhány gondolatukkal, amelyekről eddig úgy vélték, hogy szalonképesek (és nocsak, mégsem!): azonban félő, hogy ettől még nem alakulnak ki bennük igazi konzervatív polgári attitűdök. Kezdésnek azonban ez sem rossz.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Sunday, March 31, 2013

Célpontban a kölyök

Indult az egész a német ARD és ZDF közszolgálati adók gyermekműsorában vetített "Piros lap Magyarországnak" rövidfilmmel, ahol a német gyerekeknek azt magyarázták, mi a baj a mi hazai folyamatainkkal. Ez utóbbiakat nyilván pártállástól, világnézettől, az alternatív valóságok eltérő fogyasztóinként másként ítéljük meg, mondjuk azt meg lehet érteni, hogy ők nem szeretnék, ha a saját következő generációjuk a filmbéli csapdákba menne. Ha nagyon durva akarnék lenni (nem hozzájuk; magunkhoz!), hozzátehetném, hogy kár, hogy 1933 előtt nem voltak ilyen tévéfilmjeik, de hát a televízió épp csak valami érdekes kísérlet volt akkor.


Aztán jött Orbán Viktor. Nem köntörfalazott, rögtön a lényegre tért múlt pénteki rádióinterjújában (amit aztán a kiegyensúlyozottság jegyében gyakorlatilag ellenzéki reflexió nélkül adott le 4-5 hírben az aznap esti M1 Híradó):



Magyarországon elképzelhetetlen lenne, hogy "hazugságokat és valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsanak. Ha ez előfordulna a Magyar Televízióban, itt mindenki repülne egyetlen perc alatt, ugyanis a gyermekek nem arra valók, hogy mindenfajta politikai agymosásnak vessük őket alá.



Ezzel persze kitűnő illusztrációt adott arra, hogy a németeknek igazuk van a média kézivezérléséről... Az erre adott német választ most hagyjuk, ez maximum tegnapig lehetett esetleg érdekes. Ámde valaki a fideszmédia táján annak ellenére nem hallotta a miniszterelnök szavait, hogy tényleg napokig másról sem szóltak a közszolgálati műsorok. Mire véljük ugyanis a Hír TV "Kölyök Célpont" című szombati gyöngyszemét?


kolyokcelpont.jpg


A mostani gondolatmenetem szempontjából lényegtelen, hogy a nagyobb államok jobban beleszólnak az Unió ügyeibe (tényleg jobban), vagy hogy Angela Merkel megmondhatja-e a független ciprusiaknak, mire költsék a pénzüket (tényleg megmondja), és mindez azért van-e, mert a németeknek sok pénzük van (tényleg van, tán az is megérne egy fordulót hogy miért van - és persze a híttévés logikai lánc itt bukik).


De ez most tényleg nem fontos, mert a lényeg, hogy akkor most vessük-e alá a gyerekeket mindenféle politikai agymosásnak, vagy sem? Azt sajnos nem tudom érvként elfogadni, hogy a mi agymosásunk nem agymosás, mert ez igaz, és igazsággal nem lehet agyat mosni - ugyanis mi van akkor, ha a németeknek van igaza? Azt persze megértem, miért nem "repül mindenki egyetlen perc alatt": a Hír TV nem közszolgálati adó, ők úgy mosnak gyerekagyat, ahogy nekik tetszik.


A "házi médiának" persze még inkább igazodnia kéne a főnök gondolataihoz. A gondom pont ez: valószínűnűleg épp ahhoz alkalmazkodtak. Jól hangzik a rádióinterjúban a gyermekek védelme, de odafent láthatóan tetszik ez a műfaj. Különben repülnének egy perc alatt.


 


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!


Friday, March 29, 2013

Az állam ifjú ellenségei

Magyarországnak kemény rendőrsége van. Bármilyen körülmények között képes leszámolni vérgőzös, terrorista-gyanús, különösen erőszakosnak tűnő, jól kiképzett, 14-17 éves korú középiskolásokkal. És most bebizonyította, hogy akár a 18-21 éves semmirekellő egyetemistáktól sem retten meg.


Olyan szívmelengető, hogy egy békésebb világ jön. Ahol a rendőrség már a bűn elkövetése előtt leleplezi a tettest. Gondolom, olyan telepatikus képességekkel rendelkező lények segítségével, mint a Különvélemény c. filmben. (Nemrég egy ilyen különleges embert meg is ismerhetett az ország: Szaniszló Ferencnek hívják – a szerk.) Persze, ezúttal könnyű dolguk volt, hiszen visszaesőkről van szó: egy 22 nappal ezelőtti eset gyanúsítottai készülnek holnap a Fidesz-székház elfoglalására - sőt várhatóan fel is robbantják majd azt. A túszok között lesz Selmeczi Gabriella is. Luke Skywalker esetleges részvételéről egyelőre nincs hír. A TEK nagy erőkkel keresi.


minority report_orfk.jpg


Fantasztikus, hogy a rendőrség előre tudja, mit fognak holnap elkövetni a támadók. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire élesen látják a jövőt, akkor miért kellett várni 22 napot egy már elkövetett bűntény elkövetőinek elfogásához? Csak nem fenyegetőzni tetszenek? Példát statuálni, hátha holnap kevesebben mernek majd elmenni ilyen áron?


Azt is mondja már meg nekem valaki, hogy akkor most ki számít ártatlannak? A tüntető Orbán Viktor, akit a 80’-as években elvitt a rendőrség? Orbán Viktor és képviselőtársai, akik 2007. február 2-án jogszerűtlenül kordont bontottak a Kossuth téren? Vágó Gábor, akit 2011. december 23-án Orbán Viktor elvitetett a Kossuth térről? A tavaly decemberben előállított érettségi előtt álló, felsőoktatás-politikai intézkedések ellen tüntető diákok? A Fidesz-székház tüntetői, akiket 2013. március 7-én Orbán Viktor „önkéntes biztonsági őrei” csapdáztak be az épület udvarába? A két héttel ezelőtti 16 középiskolás diák, akik a Parlament előtt tüntettek az alaptörvény módosítása ellen? Tessék választani.


Akik ilyen „békésebb” világot szeretnének, kénytelenek lesznek elfogadni a kettős mérce rutinszerű alkalmazását. És kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy nem lehet ellenvéleményük. A fenti példák is mutatják: mindegy, milyen formában, mindegy, hogy jogszerűen vagy jogszerűtlenül hangoztatnák: azt a karhatalmisták nem fogják tolerálni.


Az áhított „béke” ilyen áron nem éri meg. Ilyen áron ugyanis lehet mást is kapni, amit úgy hívnak: „szabadság”. Szólásszabadság, véleményszabadság, gyülekezési szabadság, sajtószabadság. Kicsit nehezebb megszokni, néha kicsit polgárpukkasztó, kicsit több konfliktussal jár: de jobb is. A szabadság a minőségi élet és a minőségi társadalmi lét szerves része. És természetesen benne van a béke is. Ne tessék már ennyire félni tőle.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!