Monday, February 3, 2014

Konkrétumrekord egy "újságcikkben"

mn_bigzero.jpgÁllítólag.


Lapunk információi szerint.


Lehet.


Feltehetően.


Vélhetően.


Gyanúját vetheti fel.


Munkatársunktól.


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


(Kép és találat: törökgáborelemez blog FB-csoport)


Információ meg pont ennyi szorult a "cikkbe":



Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:


Thursday, January 30, 2014

Atomvoks-sorompó

A Nemzeti Választási Iroda elutasította az Együtt-PM népszavazási kezdeményezését Paks 2 ügyében, lényegében formai (eljárási) okokra hivatkozva. Ha az indítványozók táborához tartoznánk, most felháborodottan kiáltanánk: „Na ugye! Nesze neked demokrácia!”. Ha kormánypártiak lennénk, elégedetten csettintenénk: „Na ugye! Nesze nektek, okoskodó ballibák!”. Mi azonban valami egészen mást gondolunk. Vigyázat, konteó következik.


Mi (továbbra is) azt gondoljuk, hogy ami itt folyik, az nem több ócska színjátéknál. Egyrészt egyre kevésbé hisszük azt, hogy a véletlennek köszönhető, miszerint Orbán moszkvai kalandja (Paks 2 aláírása) és a baloldali Össze(vissza)fogás bejelentése épp ugyanarra a napra esett. Mert két dudás egy csárdában bizony nagyon össze tudja zavarni a vendégeket, azaz minket, választókat: a két nagy hírértékkel bíró esemény antagonisztikus hatásának köszönhetően, néhány gagyi tüntetésen – a másik oldalon pedig unalmas Gyurcsányozáson – kívül nem is történt semmi különös. Ezt erősíti a mainstream média megosztottsága is azokon a napokon, ahol (csak egy kiragadott példa) az Index folyamatosan címlapon tartotta a Paks-témát, míg a konkurens Origo ehelyett inkább a baloldali összefogósdival foglalkozott. Kétséges, hogy munkamegosztás céljából tették volna mindezt.


nuclear_power_smile.jpg


A népszavazási kezdeményezés a színjáték része lehet: az a baloldal, amely nyakig benne van az ilyen volumenű üzletekben, mint Paks 2, s amely baloldal az egészhez készséggel asszisztált saját kormányzása idején, most mégis fel kell, hogy mutasson valamit, ami a biznisznek ugyan nem árt, de a szavazótábort mégis meggyőzi arról, hogy ők „a jó oldalon állnak”. Tehát mi itt teendő? Adjunk be egy kamu népszavazási kezdeményezést, amit persze majd („hála Istennek”) visszadobnak és ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.


Ezzel megállítottunk egy száguldó (s talán az üzletünket elsöprő erejű) atomvoksot, ráadásul el is szívtuk a levegőt mindenki más elől, hiszen azzal hitegettük az országot, hogy: „Emberek, mindenki nyugodjon le a p.…ba! Senki ne csináljon semmit! Mi már beadtuk a népszavazási kérelmet!”.


Ugye, az nem lehet, hogy milliós szavazótábort és számos szakértőt maga mögött tudó, több évtizedes politikai és jogi tapasztalattal bíró baloldal nem tud megfelelően végigvinni egy szimpla népszavazási kezdeményezést? Ugye, nem? A választások után pedig úgyis mindenki beletörődik mindenbe és elfelejti ezt az egész őrületet. Ugye-ugye? Na ugye.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Sunday, January 26, 2014

Mesterházy a pajzson - 2010 reloaded

Szombaton az MSZP - amelynek az Összefogás nevében jogában áll miniszterelnök-jelöltet állítani - "pajzsra emelte" Mesterházy Attila pártelnököt. Vele indul választási küzdelembe a magát "baloldali demokratikus ellenzéknek" nevező formáció. A belső egyetértést talán sikerült ezzel növelni, az erősen ellenük szóló választási esélyeket viszont nem igazán. Újra 2010-ben vagyunk?


Azt korábban már itt a blogon is megírtuk, hogy az elmúlt egy év lehetetlen konstrukciói - "majd megmondjuk a választás után, ki volt a jelölt", esetleg "döntsenek a szavazók a listák közt" - elvették volna annak a lehetőségét, hogy a média megtalálja a választási kampányban az "alternatív jelöltet". Ebből a szempontból a jelölt megnevezése előrelépés. Azon azonban érdemes lenne az őt támogató szövetségnek elgondolkodnia, hogy ha 2010-ben Mesterházyval (mert akkor is ő volt "a jelölt") agyagba lettek döngölve, akkor hogy juthattak oda, hogy az ő jelölése egyáltalán előrelépés a mondjuk pár hónappal ezelőtti helyzethez képest? Micsoda káprázatos stratégiai mélyrepülés kellett ehhez? Hogy felejthették el végig, hogy a fő ellenfél az, akivel majd most kell megmérkőzni, és nem a mostani "szövetséget" alkotó, egyébként 2010-ben még formálisan nagyrészt egy pártban lévő formációk? (Gy. k.: nem, nem kampányolunk itt se Gyurcsány se Bajnai mellett. Ők is ugyanennyire rossz választás lennének szerintünk.)



Véleményünk szerint a választás ezzel eldőlt. Az MSZP most még megpróbálkozhatott volna saját soraiból például Botka Lászlóval - hogy mi okból nem tette, most már mindegy - de inkább a bizonytalan eredmény helyett a tisztes vereségre látszik játszani. Jó lesz az a 0-2, ne kockáztassuk az esetleges 3-2-ért a 0-6 lehetőségét. Mesterházy karizmája, polarizáló, véleményt fókuszáló képessége nem is mérhető Orbánéhoz. Az egyetlen adu a kezében, hogy ő "a kormányváltás". A kormányváltást akarók egy része azonban őket sem szeretné, és még az "orrát befogva, kesztyűben" sem szavazna rájuk.


2010-ben vagyunk tehát ismét. A választás végeredménye - hacsak a szociknak nem sikerül valami nagyot gurítaniuk, de erre nem látszik sem a munició sem a képesség -, vagy nem száll el nagyon a forint, borítékolható. Blogtársammal, garmr-rel egyetértek, az LMP utolsó esélye ez, és hozzáfűzve posztjához: pontosan ez ad esélyt Schifferéknek. Ha egy kiélezett "fideszmszp" párharc lenne, mindenki "tétre" szavazna. Így, hogy ez, legalábbis a közvélemény szerint eldőlt, lehet "helyre" is szavazni, cizellálható a vélemény. Akinek pedig se a Fidesz, se a szocik nem jönnek be, marad két, illetve a szavazástól való távolmaradással együtt három választásuk.


Egy dologban különbözik a mostani helyzet 2010-től: nem várható éles verseny a második helyért sem. Akkor a Jobbik majdnem befogta az MSZP-t, a mostani előrejelzések szerint nem fogja. Marad tehát a két első befutó elitje számára kényelmes fideszmszp felállás. A mindkettőt rühellők meg már most tudhatják, tudhatjuk: érdemi saját politikai innováció nélkül 2018 is pontosan erről szólhat megint.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Thursday, January 23, 2014

Putyinmenet

Mikor vonultak Budapest utcáin párt- és rendszerhű tízezrek az orosz szovjet vezetést, illetve a magyar-orosz szovjet barátságot és a békét éltetve?


magyarszovjet.jpg
Hát most majd fognak - azzal a különbséggel, hogy most többnyire önszántukból. Le az amerikai imperialistákkal! Az oroszok a mi barátaink! A Békemenet most felcsap Putyinmenetnek, oszt' jónapot.


A Fidesztől és táborától láthattunk már gyökeres váltásokat, ez azonban még így is meghökkentő. Évtizedekig a politikai jobboldal nem magyarázandó axiómája volt, hogy az oroszokkal nem, hogy onnan csak a rossz jön, és Gyurcsány megpuccsol mindenkit egy velük kötött olajvezeték-megállapodással. És persze tudom én, még el is fogadom ha nagyon mondják, hogy a reálpolitika időnként a politikai vélemények 180 fokos fordulatát hozza. Az viszont meglep, hogy ezt a paradigmaváltást ennyire simán lenyelte a holdudvar. Mi több, alig egy héttel a "történelmi megegyezés" után úgy tűnik, hogy ez az irány evidencia. Hogy mostantól ez az evidencia, magyarázat nélkül. Óceánia Keletázsia ellen visel háborút: Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút.


Megint túladagolás van az 1984-ből. "Megteremtjük az energetikai függetlenséget"? Tényleg? Azt úgy kell, hogy gázt csak az oroszoktól, olajat csak az oroszoktól vehessünk (mert az alternatív adriai utat kínáló INA-pakett is mintha kéne az oroszoknak), és áramot is csak az ő fűtőelemeikkel és az ő technológiai asszisztenciájukkal termelhessünk? És ha 30 év múlva az akkori magyar miniszterelnök bármilyen okból valami, az oroszoknak kevésbé tetsző lépést húzna? Korlátozza valami majd az akkori Putyint, hogy megemelje a gáz árát? Hogy fennakadás keletkezzen a fűtőelem-utánpótlásban, vagy épp csak a használtak átvételében? Megteremtjük a pénzügyi függetlenséget? Minimum 3000 milliárd újabb kölcsönnel, még nem ismert kamatra? Az eddigi adósságot sem tudtuk csökkenteni, még a szintén 3000 milliárdos nyugdíjvagyonnal sem, akkor ezt meg honnan fizetjük ki, ha nem az áram árából, amely majd csak erős 10 év múlva lesz ebből egyáltalán? (Gy. k.: fentiekkel mind az atom-nematom, mind az orosz-nemorosz skálán semleges véleményt mondtam.)


És ez nekünk annyira tetszik, hogy békemenetelünk érte? Azt pedig talán mondanom se kell, hogy most ne nagyon várjatok lengyel vendégtüntetőket.


Annak viszont van valami furcsa fintora, hogy miközben az oroszok által a gázáron keresztül kilóra megvenni próbált Ukrajna népe az orosz helyett az európai uniós kapcsolat mellett tüntet - mi tüntet? harcol! -, addig nálunk a kormánypárt a kommunistákkal együtt lelkesen kiáll az oroszok mellett és az unió ellen.


Ahogy Pelikán elvtárs mondta a fa tetején: itt valami tényleg nem stimmel.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Wednesday, January 22, 2014

Közéleti megszállás, öt léggyel

Hogyaszongya, "Magyarország német megszállásának emlékműve". No fene. Ha Orbán lennék, én is felállítanék most egy ilyen szobrot. Keveset visz, sokat hoz.


Nézzük, mit bukhatnék vele: egy kis dádá, mint a Horthy-szobornál (nemzetközi politika), egy kis hiszti, mint mindig (hazai közélet), oszt' jó napot.


Hoz-e/megtart-e szavazatot? Hogyne. Azért csináltam. Lássuk: ez az ügy tökéletesen illeszkedik az orbáni kettős beszéd eszköztárába: egyik oldalról kiszolgálja a szélsőséges nézetek tulajait, hiszen e Fidesz által is megcélozható (nem kicsi) réteg tagjainak biztosan megdobogtatja majd a szívét egy zsírúj birodalmi sas+vaskereszt látványa. A másik oldalról meg persze lehet bizonygatni, hogy mennyire szeretjük a zsidókat és ez az egész az ő érdekükben történik. Hopp, egy-két szavazat onnan is.


villamos_muvek.jpg


Két légy nem elég egy csapásra? Akkor legyen inkább négy: gyorsan megsértjük a "bűnös" országokat is ezzel a húzással - ez a szavazók nagy részének szintén tuti bejön, mert rohadt vagány húzás az oroszlán bajszát megrángatni. (német=náci, orosz=szovjet forever, höhöhö)


Ne felejtsük, hogy Orbán a mai Németország kvázi lenácizásának és Oroszország leszovjetezésének trükkjét már tavaly is alkalmazta, csak akkor épp "szabadságharcosként", ugye-ugye. Az oroszoknak viszont most nyilván nem megy neki, és persze tök véletlen az is, hogy a paksi bővítés nem épp egy "szovjet-emlékévben" került aláírásra...


Ja, és tálcán a negyedik legyünk is: az a rohadt széles közönyös tömeg, akit ez az egész kurvára nem érdekel. Csökkenjen a rezsi, oszt' jó napot. Ez az ügy az ő figyelemelterelésüket is célozza, hogy véletlenül se foglalkozzanak azzal, milyen áron fogják csökkenteni a villanyszámlájukat. Főleg ne a választások előtt.


Jöhet az adalék? Ötödik légy: a Fidesz szekértolói, kulturális tagozat. Ugye, hogy ez az intézkedés mennyire illik a Dörner-színházas, vagy a Fekete György-akadémiás sztorikhoz? Bocs, Kerényit kifelejtettem. Meg persze az összes olyan vezetőt, akit káderként neveztek ki kulturális intézmények élére. Nos, sokan vannak, akik még mindig nem kapták meg a zsoldjukat. Úgyhogy kell még szobor, kell még könyv, színház, film és zene is. Meg újság, meg tévé. És lesz. És a kultúrát irányítani kell, és a mi ötödik legyünk fogja megkapni mindezt. Na, ez a megszállás, kérem.


Azért kell emlékmű most. Most vitatkozzunk róla, így utólag, mert bár már 2010-ben is volt naptárunk és történelemkönyvünk, tehát akkor is tudtuk, hogy 2014 potenciális évfordulót jelent, de hát most sokkal több hozadéka van egy ilyen hisztériának, mint akkor lett volna. Szóval most kell, oszt' jó napot.


Nos, lematekoztam, nálam a politikai profit értéke pozitív. Nektek mi jött ki?


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Az LMP utolsó esélye

Véglegessé vált az arcvonal. A magát baloldali demokratikus ellenzéknek nevező szedett-vedett posztkommunista csürhe végül az egymás hímtagjának három éven át tartó ráncigálása után mégiscsak összegyűlt a legkevésbé kókadtnak látszó köré. Felköptek és aláálltak becsülettel, a végén pedig már meg sem próbáltak arrébb mászni alóla. Nem volt hely merre menni, mert ott volt már Gyurcsány, Kuncze meg Fodor.


A másik oldalon a magát nemzeti oldalnak hívó posztkommunista rablóbanda legalább ettől a miniszterelnök-jelölési bohózattól megkíméli a választópolgárokat. Ott már régóta nincsen kérdés irányítási ügyekben.



A választás lehetőségének illúziója ugyan csempészhet némi reménytől csillogó bájt a választási procedúra egyébként tragikomikus folyamatába, de aki csak egy kicsit is nyitott a világra és némi energiát rászánva megpróbálja megérteni a magyar politikai dágvány működését, annak a napnál is világosabb, hogy az valójában csak hitbeli kérdés, hogy a fideszre vagy a szocikra szavaz. "A te kommunistáid a jobbak?" - hangzik el a kérdés. A fidesz nincs szocik nélkül és szocik sincsenek fidesz nélkül. Az elmúlt 25 év módszeres hazaárulása, a magyar politikai és közélet parcellázása a szoci és fideszes lövészárkokkal; az oszd meg és uralkodj elvének gyakorlati alkalmazása a magyar választópolgárokon. Mondhatjuk persze, minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.


Ugyanakkor, az elmúlt pár év egyik biztató elmozdulása, hogy láthatóan kezd kialakulni egy olyan választói réteg, amelyik kezdi tudatosan és határozottan elutasítani ezt a fajta politikai provincionalizmust. Megjelent egy olyan igény, amely már nem a kádári elvek mentén szocializálódott sekélyes populizmusra fogékony, hanem tudomásul veszi a piac- és információgazdaság realitásait, ingerküszöbét pedig már nem viszik át az ostoba demagóg politikai lózungok. 


Ez a réteg ma a magyar politikai élet árvaháza. Választásokon a fideszmszp szóba sem jöhet, a buzi-cigány-zsidó radikális szentháromságon alapuló (bár újabban szívecskés szdsz-esedő) jobbik pedig említésre sem méltó. Az egyetlen látható politikai entitás ebben a szegmensben a Schiffer féle LMP. Jelen formájában ez az alakulat is azonban gyenge, erőtlen, politikusai jellegtelenek és karakter nélküliek, ráadásul a pártot átszövi valami elmaradott és homályos zöld romantika is. A magyar politikai közeg szánalmasságát jelenti azonban az a tény, hogy még egy ilyen alakulat is kiemelkedik a többi közül azzal az egyszerű ténnyel, hogy az LMP az egyetlen pártnak tekinthető, amelyik legalább konzekvens maradt az elmúlt négy évben az elveit tekintve, valamint napirenden tartanak olyan témákat, mint például az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának ügye, ami ugye a többi kommunista utódpártnak (minden bizonnyal az érintettség okán) nem érdeke.


A bohócozással kezdődő kampány minden bizonnyal a Zuzu Petals-al való beszélgetésre fog hasonlítani. A ValóVilág közönsége, a rezsiharcosok és a mazochisták pedig minden bizonnyal jól fognak rajta szórakozni, egyéb szempontból viszont teljesen érdektelen lesz. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy az LMP képes lesz-e végre túllépni saját töketlenségén és a többiekkel szemben megmaradt csekélyke erényüket csillogtatva képesek lesznek-e az elmúlt 25 év politikai útonállásától megcsömörlötteket megszólítani. Ez a választás az LMP utolsó esélye erre. Egyébként jön a jól megérdemelt süllyesztő.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:


Wednesday, January 15, 2014

Paks 2 és az inkompetens ellenzék

Magasra csaptak az indulatok kedd és az Orbán-Putyin találkozó, a magyar-orosz energetikai megállapodás óta. A két vezető a paksi atomerőmű két újabb blokkja építéséről állapodott meg. Az ezzel kapcsolatos ellenérzések négy irányban jelentkeztek:



  1. A felhatalmazás hiánya miatt. Egy szerda esti hír lábjegyzete szerint ugyan februárban tárgyalja a megállapodást a parlament, több mint egy napig a közvélemény kész tényként kezelte a kérdést. (Politikai szempontból most is az, a jogi különbség azonban jelentős - de ezt csak szerda este óta tudjuk);

  2. Az atomenergiát ellenzők emellett a döntés lényegét és irányát is vitatják;

  3. Ellenérzéseket kelt technológiai és pénzügyi elköteleződésünk az iránt az Oroszország iránt, amelyet ellenzékből még a Fidesz is fő-mumusként kezelt, és amely az utóbbi 170 évben nem igazán lépett fel irántunk barátilag, még ha erre sokszor mi sem adtunk okot, és amely ma ismét egyre inkább birodalmi módon viselkedik, szemben állva a mi szövetségünkkel.

  4. Akik a Közgép elmúlt időszaki közpénzügyi tarolását figyelik, különösen Illés Zoltán 2008-as aggodalma nyomán arra is gondolhatnak, hogy itt a valódi cél a felvett hitelösszeg baráti csatornákra történő minél hatékonyabb terelése egy egyszerű atomerőmű közbeiktatásával, mindezt alig három hónappal a választás előtt.


Többen megjegyezték, hogy érdekes egybeesés: ugyanezen a napon jelentette be szoci vezérkar, hogy négy éves zseniális politikai manőversorozat után sikerült feltenni az i-re a pontot, és összeáll gyakorlatilag ugyanaz a csapat, amelyik 2010-ben is együtt volt, kiegészülve néhány arccal, akik bő éve még megesküdtek, hogy a szocikkal meg pláne Gyurcsánnyal persze nem, de most azért valahogy mégiscsak. Mesterházy szerint az összefogás eredményeképp már a kétharmad is lehetségessé válik (ezzel egyetértünk, csak nem úgy).



De ugorjunk csak vissza a paksi ügyhöz. Egy ilyen kérdésben, a kedd délutáni hírék nyomán a fenti négy pont bármelyike önmagában elég lenne egy nyugati államban egy pár tízezres demonstrációra. De nem is kell ilyen messzire menni, maradjunk csak itthon és emlékezzünk 1998-ra, amikor a választás előtt Horn Gyula kormánya próbálta meg felhatalmazás nélkül feladni a hágai perben elért magyar pozíciókat a nagy büdös semmiért a probléma "gyors megoldása" oltárán. Az ellenzéki Fidesz valóban szervezett ellenzéki pártként tömegdemonstrációt szervezett az ügyben, meg is töltöttük a Kossuth teret. Hogy ennek volt-e szerepe a Horn-kormány bukásában, a véleményt mindenkire rábízom.


Az ellenzék alapműködéséhez kellene tartoznia, hogy képes legyen fókuszálnia a kormánnyal szembeni ellenérzéseket. Ha erre sem képes, akkor mégis miért van? Hogy összefogjon? Láthatóan pedig a Mesterházy körüli összefogás nem kívánja megadni ezt a "szolgáltatást" a tiltakozóknak. Ennek oka lehet, hogy ők is egyetértenek a paksi bővítéssel (simán belefér, 2009-ben is eszerint szavaztak), de az is, hogy tudják: a saját, pl. a Műegyetem rakpartok október 23-án mozgósított híveiken kívül olyan nagyon más most nem (most sem) menne ki mellettük tüntetni. A Milla néhány október 23-i vagy március 15-i tömegének érdemi része már biztos nem. Az összefogás lehet sikeresnek tűnő a választási rendszer szempontjából (erre azért térjünk vissza áprilisban), de bizony kérdéses hatásfokú a politikailag bizonytalan, de a kormány egyes intézkedéseit elutasító választók megszólításában, akár annak demonstrálásában, hogy ők nincsenek egyedül.


A kapcsolódó konteót már csak félve, és hangsúlyozott fenntartásokkal merem leírni. Bár jómagam nem gondolom ezt, de a gondolat kétségkívül felmerül, hogy a baloldali "2010 reloaded" bejelentését nem épp azért időzítették keddre, hogy tompítsák a paksi hír élét, megszerezve a hírek fontosságát a várható hatás helyett a várható érdeklődés szerint rangsoroló média fő figyelmét?


Az atomellenesek és a döntés módját ellenzők már csak az LMP-re figyelhetnek. A párt eddig nem igazán tudta áttörni a 300 fős álomhatárt a saját szervezésű tüntetések esetén, de épp ezért az esetleges újabb alacsony létszám már nem negatív hír, hanem semmilyen. Ám csak egyszer kell sikerüljön.


Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket: