Tuesday, October 9, 2012

Havonta lezárhatjátok a baltás ügyét, attól még vérciki marad

Időnként nem hiszek a szememnek. Mondjuk a mai hirdetések sem egy matyóhímzés, nade ez:



A Safarov-üggyel kapcsolatban Szijjártó Péter a bizottság ülését követő sajtótájékoztatón azt mondta, a magyar kormány a maga részéről lezártnak tekinti a Safarov-ügyet.



(Index, 2012. október 9.)


Dehát ezt egyszer már lezárták, pontosabban lezártnak tekintették, nem?



Nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekinti a Fidesz az azeri kiadatás ügyét - jelentette ki Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője.



(origo, 2012. szeptember 1.)



Jó, tudom, az egyik a kormány, a másik a Fidesz, de ahogy a Tanú végén a foglár mondta: "egy brancs maguk, ne is tagadja", szóval ez hadd legyen mindegy. De attól, hogy havonta mantrázzák, hogy lezártnak tekintik, attól az még vérciki marad. Pláne a legújabb fejlemények tükrében, és akkor, amikor úgy tűnik, mégis jönnek valamilyen üzlet ügyében Azerbajdzsánból.


 Vagy ez olyan, hogy havonta kinyílik magától?


Update, 2012. október 10, 23:15: Ezt érdemes elolvasni, végre érvek kormányoldalról!


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Levélszavazás - zárt vagy nyitott kiskapuk?

Az elmúlt hetek vitái után hangsúlyozom: ez a poszt nem a regisztrációs folyamatról szól, hanem magáról a szavazásról. Bevallom, nem igazán tudom követni, hogy áll éppen a választójogi törvény vitája a Parlamentben, mely elemeket fogja törvény tartalmazni és melyek kerülnek az alaptörvény átmenetei rendelkezései közé. Nem tartom azonban véletlennek, hogy nyári tusnádfürdői lebegtetés után tegnap a Diaszpóra Tanács is támogatta, hogy határon túl élő honfitársaink levélben adhassák le a szavazatukat. És mielőtt valaki megkérdi, hogy "az ki és mióta tényező?", tudnunk kell, hogy az ülésüket neves vendégek is meglátogatták, sőt beszéltek is ott: Orbán Viktor és Semjén Zsolt. Márpedig ha ők támogatják a dolgot, akkor könnyen lehet, hogy ebből lesz valami. Akkor pedig érdemes megnézni, hogy megoldható-e ez? Itt a legfontosabb szempont, hogy kellően megőrizhető-e a választás hitelessége?


Előrebocsátom, számomra a választás hitelessége, szabályos mivolta azzal garantálható, ha biztosítja annak a lehetőségét, hogy minden induló számára - amennyiben élni akar vele - biztosítja annak lehetőségét, hogy alternatív úton maga is kiszámolhassa a végeredményt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindig van 2-3-4 párt és ebből minimum 1-2 ellenzéki, amelyik minden (vagy majdnem minden, és ahol nem, ott sem tiltás, hanem véges kapacitásai miatt) szavazókörben delegálttal bír, akik a számlálás után megkapják a szavazóköri jegyzőkönyvet. Ezekből pedig maguk is össze tudják adni a számokat, és rá tudnak mutatni, ha a hivatalos eredmény és a saját számaik közt érdemi eltérést látnak. A delegált feladata természetesen nemcsak a számlálás, de a szavazócédulák kiadásának ellenőrzése is (tehát hogy mindenki csak egyszer szavazhasson), illetve a törvény külön rendelkezik, hogy hogyan kell megállapítani és (az első megérkező szavazó bevonásával) hitelesíteni, hogy a gyűjtőurna valóban üres a szavazás megkezdésekor.


A lényeg, hogy azoknak a képviselői, akikre szavazni lehet, ott ülnek a bizottságban - minden szinten. Vitás esetekben pedig közösen döntenek, és a döntést az esetleges eltérő véleményekkel később is nyilvános jegyzőkönyvben rögzítik. Ez az alapelv - a laikus választhatók delegálhatósága. Ők az érdekeltek a szavazás tisztaságában. A hivatal - álljon bár köztisztviselőkből - érdekeltsége nem ekkora, így nem tudok olyan rendszert elfogadni, amelynek bármely eleme kizárólag az államszervezeten alapszik - az államszervezetet ugyanis mindig az éppen működő kormány irányítja, ő pedig a választáson érdekelt fél.


A kérdés az, hogy Táncos Csuda Mózes kommandói lakos hogy szavazhasson levélben? Kitől kapja meg a szavazócéduláját, ki bontja fel a visszaküldött szavazatot, ki - és hogyan - ellenőrzi, hogy ő küldte-e? Meg persze azt is, hogy rajta van-e a választói névjegyzéken. Ebből a "ki ellenőrzi, hogy ő küldte-e" kérdésre kérek elsősorban válaszokat és javaslatokat. Hangsúlyozom: olyan megoldást, amelynek minden eleme hozzáférhető, látható minden országos listás párt számára (Mózsi ugyanis közülük választhat). Hogyan kerülhetők el azok a kínos riportok, amikor a bulvárlap mutatja a jegyzőkönyvet, hogy X.Y. szavazott Szepsiben vagy Kolozsvárott, aztán a következő képen X.Y. beszél arról, hogy azt sem érti, mi a kérdés, és ő ugyan nem szavazott magyar választáson, maximum a Readers' Digest-nek küldött vissza valami válaszborítékot. Ne felejtsük el: eddig itthon is és a külképviseleteken is a személyazonosság igazolása után szavazhattunk, és itthon ez továbbra is így fog működni.


Minden működő megoldás érdekel. Tényleg jó lenne, ha ők sem kényszerülnének többórás utazásra a szavazat leadásához - de vigyázat: egy kondér leves plusz egy kanál trutyi, az már nem egy kondér leves, hanem. Ennyit azért nem ér a dolog. És igen: tudom, hogy ezt sok helyen megoldották, de hogy ezek a kérdések ott is folyamatosan felmerülnek, azt a képre kattintva - igaz, angolul - elolvashatjuk.



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, October 8, 2012

A játék az nem játék

Újabb termék- és szolgáltatáscsoportot tett feketelistára a Kormány. A nyerőgépek azonnali kilövésére kapott parancsot Navracsics Tibor és - valljuk be - ezúttal is furcsa körülmények között született halálos ítélet. A fejleményre viszont a dühödt (ellen)véleményformálók is csak reflexből reagáltak: így ahelyett, hogy végre egyszer ők is örömtáncot lejtettek volna, mérgesen zúgolódtak. Pedig akárhogy nézzük: ez bizony egy jó intézkedés.


A dohányzás, az alkohol és más drogok, valamint a szerencsejáték-függőség ügye között jelentős szokáskülönbség mutatkozik. Abban feltétlenül hasonlítanak egymásra, hogy ha „közszemlére” tesszük őket, - vagyis a fiatalok nap mint nap érintkezhetnek velük - akkor nagyobb esély nyílik (már csak kíváncsiságból is) a kipróbálásukra. (Nem beszélve „csudálatos társadalmunk kulturális ösztönző erejéről", ami ebben az ügyben is nagy „segítséget” jelent növendékeink számára…) Ebből a szemszögből tehát hihetnénk azt, hogy a Lázár János-féle trafiktörvény is – a maga dohányárusító-helyritkító szándékával – jó intézkedésnek bizonyul. Azonban a helyzet sajnos bonyolultabb annál, hogy egyenlőségjelet tehessünk a két probléma megoldása közé: a nyerőgépek utáni lakossági vadászat/visszaszerző háború ugyanis közel nem lesz olyan drasztikus mértékű, mint a cigaretta illegális piaci forgalmának élénkülése. Pláne, ha azt vesszük figyelembe, hogy a pár grammos dobozkához való hozzájutás és annak birtoklása kicsit kényelmesebb és technikailag könnyebben kivitelezhető, mint egy több száz kiló, enyhén szólva nem mobilis berendezésé...


nyerogep.jpg


Akikről viszont megint nem szól a fáma, azok az áldozatok. Amióta a nyerőgépek betiltása szóba került, mintha mindenki elkezdte volna sajnálni a szerencsejáték-függők (mellesleg gyakran alkoholisták, tehát sajnos egyszerre több problémával is küszködők) százezreit, mert "gonosz módon még ezt a kis életörömöt is elvették tőlük". De azon tinédzserek és huszonéves fiatalok után miért nem hullajtunk könnyeket, akik kíváncsiságuk, unatkozásuk és persze a divat/csordaszellem folyományaként igen gyakran térnek be olyan lebujokba, ahol némi pia mellett csilingelő nyerőgépekkel üthetik el (feleslegesen) az időt? Merthogy általában itt kezdődik az életen át tartó „szórakozás”.


„Negyvenezer ember munkahelyét tesszük így tönkre!” – hát persze. Ezzel az erővel javasolhatnánk a belügyminiszternek meg a rendőrségnek, hogy hagyják működni a szórakozóhelyekre épülő bűnszervezeteket is, mert azok több ezer éhező drogdílernek adnak munkát. Amúgy meg milyen munkahely az, ahol az üzemeltető nap mint nap lehúzza nyomorultakat, akiket maga szoktatott oda - nem beszélve a nyerőgépek „trükkös” beállításairól? (Amikor rövid beetetési időszakot követően hirtelen „leromlik” a nyerési esély…de érdekes.)


„Bűnbarlangok elszaporodása várható!” – természetesen. Hiszen az igazán kitartó szerencsevadászok keresni fogják imádott tárgyukhoz való hozzáférés lehetőségét és mindig lesznek olyanok is, akik ezt kiszolgálják. Azonban két fontos ellenhatás is meg fog (végre) jelenni a rendszerben: egyrészt a kevésbé függők ezt az útját már nem fogják választani ön- és családrombolásuknak; másrészt mostantól aki illegális szerencsejáték-ipart akar űzni (kínálati vagy keresleti oldalról, tökmindegy), annak kockázatot kell vállalnia. És a bónusz: amíg ezt a – társadalmilag rettenetesen káros – tevékenységét űzni fogja, az attrakció addig sem lesz az ártatlan szemek előtt.


Társadalmunk elmúlt évszázadában igen egyértelmű kép bontakozott ki a népszerű, de káros szenvedélyekről. Éppen emiatt nem érdemes annyira hülyének néznünk egymást, hogy az egyik oldalról teljesen be akarjuk tiltani a cigarettát meg a szerencsejátékot, a másik oldalról viszont legalizálni a tudatmódosító drogokat. Szerintem akkor haladunk jó irányba, ha elkezdjük az egyenlő mércével való mérés irányába vinni a dolgot (s ezzel utódainkat is segítjük az erkölcsi tájékozódásban, hiszen jelenleg nehéz eldönteni, hogy ha az egyiket szabad, akkor a másikat miért nem?). Ugyanakkor – tekintettel e szenvedélyek jelenlegi körülményeinek különbözőségére – az egyforma kezelés nem megoldás: a kárszintek közti különbségek így ugyanis nem csökkenthetők.


A (közel) teljes tiltás a nyerőgépek ügyében – véleményem szerint – a lehető legjobb megoldás, a kaszinók felé terelés pedig annyiban mindenképpen hasznos út, hogy az elszeparálás mellett komoly adóbevételeket is hoz (immár egy valamivel tehetősebb – nem annyira elesett - réteg miatt megnövekedett forgalommal). Ugyanúgy támogatom, mint a dohányzásra kijelölt helyek jelentős szűkítését: ezeket a problémákat a tevékenység helyén kell megoldani – és általában szigorítással. A leszokás gondja már más lapra tartozik: azt sem a büntető törvénykönyv, sem a „Lex Trafik”, sem a „Lex Casino” nem orvosolhatja.



"A játék az nem játék" - Terence Hill





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Sunday, October 7, 2012

Sopron: itt a fideszes lefelé spirál?

Amíg csak a választási hajlandóságot zsugorította a kormány unortodox politikája, és főleg annak gazdasági következményei, addig akár hátra is dőlhetett a Fidesz. Na de most? Persze, mérnöki és természettudományokban alap, hogy két pontra illesztett egyenesből ne vonj le messzemenő következtetést, de itt mintha háttere is lenne a dolognak.

Múlt hétvégén Dunaföldvár, most Sopron - nem egetrengető siker az egyik és bukás a másik oldalon, de a számok kezdenek sokatmondók lenni. Múlt héten egy mindig is billegő körzetben függetlenként, egyedüli ellenzékiként induló jelölt verte szocialista támogatással a Fidesz emberét, most viszont egy egyértelműen jobboldalinak elkönyvelt megyei jogú város egyéni önkormányzati körzetét nyerte klasszikus párharcban és meglehetős fölénnyel - a 2010-es sorrendet százalékosan is szinte megfordítva - az MSZP jelöltje.

Két következtetés mindenképp adódik ebből.


1. Beértek a nemmegszorítások, és - feltehetően legalább ugyanennyire fontos ez - a nép véleményének figyelmen kívül hagyása fontos kérdésekben, leginkább a választási regisztráció ügyében. A választás szempontjából a pedagógus életpálya-modell elvetése - súlyosbítva a kormányszóvivő ügyetlen kommentárjával - nagyjából a legrosszabb ütemben érkezett a kormány részéről.


2. Az ellenzéki szavazatok nyilvánvalóan az MSZP körül polarizálódnak. Nekik van országos szervezetük, elvégzik a helyi aprómunkát. Az LMP-nek Sopronban 2010-ben sem osztottak igazán lapot a szavazók, most még ennek is épp csak a felét.


A mostani soproni fideszes kudarc egy érdekes adaléka, hogy a választásra azért került egyáltalán sor, mert a korábbi egyéni képviselő egy soproni önkormányzati cég vezetőjévé lépett elő. Mostantól ezeket az - eddig rutinnak tűnő - váltásokat gondolom, sokkal jobban végiggondolják majd. Eddig nem volt ezeknek tétje: képviselőből alkotmánybíró, polgármesterből államtitkár lehetett valaki, megválasztották a fideszes utódot rendben a népek. Ennek a tutinak mostantól vége.

De nemcsak ennek. Korábban is írtuk: egyszer jöjjön csak rá a kormányt elutasító választói csoport, hogy többségben van, onnantól jöhet a fideszes kapkodás és a gyurcsányi mintájú lefelé spirál. Onnantól mindaz, ami eddig beletörődő legyintést váltott csak ki, már elutasítást és nevetséget szülhet, pláne ha a Fidesz szóvivőjére gondolunk közben. Ha ez beindul, alapjaiban kéne megváltoznia a kormánypárt politikájának a korrekcióhoz, és pillanatnyilag erre semmilyen képesség vagy szándék nem látszik részükről.


Az utolsó gondolatom messzebbre szóló, és nagyon feltételes. Ha a mostani soproni eredményt a mostani (új) választási szabályokkal országos eredménnyé becsüljük meg (igen, tudom hogy ezt nem lehet, és ne legyen igazam 2014-ben), akkor abból nagyobb szocialista fölény jön ki, mint ami ma a Fidesznek van. Márpedig ha valakinek ez ugyanúgy nem tetszene mint ahogy Orbán országlása sem, az már most gondolja végig: biztos, hogy ez egy bináris rendszer? Csak a {Fidesz; MSZP} halmazból lehet választani, ahogy már 16 éve ez a helyzet? Biztos, hogy Schiffernek el kell élből utasítani Bajnait és biztos hogy Bajnai nem akar 23-án fellépni?


(Update, 2012. 10. 08. 14:40: Úgy tűnik, akar.)



Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Thursday, October 4, 2012

Szoríts meg még egyet és fogd rá a nyuszira


“We are not looking for more fiscal adjustment beyond what the government is already planning, there is no more austerity in our proposals,” Iryna Ivaschenko, the IMF’s representative in Budapest, said in an e-mailed response to questions. “But we think the adjustment can be achieved with more balanced measures, and more generally, we are looking for policies that can boost growth.”



(magyarul itt, a "Megszólalt az IMF" dobozban)


Rájár a rúd mostanában a Fideszre, a szerencsétlen sánta kutyákra meg lassan már cementes zsákokat kell kötni, hogy mégiscsak őket érjék utol hamarabb. 


A nyárutó egyik legkomolyabb kommunikációs irányvonala a kormány részéről a már unalomig tárgyalt IMF halállista volt, mely a kormány szerint elfogadhatatlan megszorító intézkedéseket követelt a folyósítandó hitelért cserébe. Az IMF ugyan később egy meglehetősen harmatos válaszban reagált a kormány horror forgatókönyvére, Iryna Ivaschenko budapesti IMF megbízott, a Bloomberg számára adott válaszai azonban már teljesen más megvilágításba helyezik a történetet.


Noha a mai IMF nyilatkozat szintén magán viseli a nemzetközi szervezettől megszokott visszafogottan púderezett stílusjegyeket, a sorok közt olvasva egyértelművé válik, hogy ez a nyilatkozat ebben a formában lerombolja a kormány kommunikációs felépítményét az IMF tárgyalások folytatásával kapcsolatban. A nyilatkozat elismeri, hogy bár az IMF kért megszorításokat korábban (there is no more austerity), egyértelművé teszi, hogy a kormány már egyébként is tervezett ilyeneket (not looking for more fiscal adjustment beyond what the government is already planning). Ez a politikai kommunikációs gyakorlatban azt jelenti, hogy a továbbiakban nem lehet az IMF által követelt intézkedésekre hivatkozni abban az esetben, ha a kormány valami népszerűtlen intézkedést tervez. Ugyancsak nem lehet a továbbiakban az IMF kapcsán (sem) a magyar nemzetet fenyegető külföldi érdekek diktátumára hivatkozni, ugyanis az a kijelentés, miszerint "olyan gazdaságpolitikát szeretnénk, amely elősegíti a növekedést" nem éppen a kizsákmányolás felé mutat. Bármennyire is szeretné azt a Fidesz.



Hungary needs to move away from “ad hoc” taxes and should create a more “business friendly” environment to boost growth and make budget financing sustainable



Világos beszéd és semmi új nincs benne, pláne hogy, már a július végi budapesti IMF látogatáskor elhangzott. Magyarország jelenleg nem tekinthető kiszámítható üzleti környezettel rendelkező államnak. A hasraütésszerűen egyik pillanatról a másikra bevezetett sarcok, a teljes iparágakat egyik napról a másikra ellehetetlenítő döntések oda vezettek, hogy a magyar beruházási ráta soha nem látott mélypontra zuhant. Ez az igazán nagy probléma. A ma beruházása a jövő növekedése. Ha ma nem hozok létre valami újat, akkor az holnap nem fog nekem hasznot hozni még a legunortodoxabb vudu tündérmesében sem. Kiszámíthatatlan környezetben pedig senki nem fog beruházni, hiszen miért tenné, ha azt látja bármikor semmivé válhat a befektetése. Beruházások híján nincs növekedés, ha pedig a beruházások már az amortizációt sem érik el akkor pedig előbb utóbb nem lesz áram meg víz sem. Növekedés nélkül az állam bevételei sem nőnek, ami az IMF mai nyilatkozat alapján pedig azért helyezi kínos helyzetbe a kormányt, mert az eddig folytatott szoríts meg még egyet és fogd rá az IMF-re taktika nem működik tovább, ha valahonnan még pénzt kell kierőszakolni a költségvetésen tátongó lyukak betömködésére. 



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Wednesday, October 3, 2012

Prostitúció felsőfokon

Miközben a hatalom államosítani szándékozik minden iskolát, a felsőoktatás világában nagyüzemi kiárusítás zajlik: egyre kevesebb képzést támogatnak és egyre magasabbak a tandíjak (akárhogy is nevezi azokat T. Miniszterelnök Úr). A legújabb fejlemény – amit eddig is tudtunk, csak nem volt még aláírva -, hogy a közgazdász és jogász képzéseket térdre akarja kényszeríteni a Kormány: 2013-tól kizárólag fizetősek lesznek ezek a szakok. Csakhogy – mindamellett, hogy e politikai lépés immár az etikusság határát feszegeti – nemcsak az esélyegyenlőség és a szabad karrierválasztás elvét ássa alá, hanem tisztességtelen ajánlattal is "kecsegtet" a hölgyek számára.


"Egyetemista bőkezű támogatót keres" – jó esélyünk van rá, hogy egyre több hasonló felhívással találkozzunk a közeljövőben, ha marad a Hoffmann Rózsa-féle felsőoktatás. Ó, nem a tandíj bevezetése miatti jótékonysági felhívásról van itt szó, hanem a diákprostitúció egy rejtjelezett üzenetéről. A teljes kilátástalanság ugyanis számos egyetemista hölgyet visz rá a tiltott kéjelgésre.


Mielőtt még gyorsan rákontráznánk a Diákhitel 1-2-vel, szólok, hogy a kurválkodással szerzett pénzt az állam hiába kérné vissza: kétlem, hogy a kényszer-szexelők számlaképes szolgáltatást nyújtanának ügyfeleiknek. S bár a „nagyszerű” hallgatói szerződésben foglaltak (röghöz kötés) szerinti tandíj-visszafizetés kényszere kapcsán az állami ellenőrzés (NAV) komoly nehézségekkel küszködik is jelenleg (a diákoknak 20 év alatt kétszer annyi időt kellene majd Magyarországon dolgozniuk, mint ahány támogatott szemesztert eltöltöttek a felsőoktatásban); nem hiszem, hogy a szóban forgó hölgyeket meggyőznék mindezek.


ugyes marketing.jpg


A nők által különösen preferált szakok (pl. jogász, közgazdász) kizárólagosan fizetőssé válása talán nem a véletlen műve: hiszen jól illik a Kormány nőképébe és nőpolitikájába. A Varga István-féle ki/elszólás csak egyetlen apró jel volt, amely arról tanúskodott, hogyan is gondolkodik a Fidesz-KDNP szövetség az emancipáció kérdéséről. Talán egyesek szerint az egyenlőség elve feminista támadás a férfitársadalom ellen, a „gyengébbik nem” elleni erőszak pedig általában annak köszönhető, hogy a nő felidegesíti a férfit, vagy egyszerűen ellenkezik parancsának, ezért ő kénytelen jól megverni az asszonyt (az ókori római „pater familias”-elv végtelenül primitív utánérzése).


Cáfoljanak meg, ha nem ezekkel az óhajokkal találkoztunk volna eddig a Fidesz-KDNP nő- és családpolitikája kapcsán: az abortusz lehetőségét szeretnék valamilyen módon korlátozni (még mindig); a családon belüli erőszakot szeretnék magánügynek tekinteni; a nőket sem a munkaerőpiacon, sem a politikában, sem a felsőoktatásban nem szeretnék (meg)támogatni. Ezzel szemben a szaporodási ráta nagyon foglalkoztatja őket (lásd legutóbb Kövér László nyilatkozatát). És bocsánat, ha kihagytam volna a fenti felsorolásból: de az nálam nem nőpolitika, hogy Hegedűs Zsuzsának adunk havi 2 milliót, meg egy sofőrrel felszerelt Audi A6-ost – amitől amúgy nem fog Minden Gyerek Jóllakni.


A nő személyes sorsa szerintük lényegében magánügy - a gyerek bezzeg nem. Akkor viszont tegyük helyre őket. Kedves Kövér Úr és elvbarátai: a nő és a gyerek ugyebár együtt kell a társadalomnak, úgyhogy tessék mindkettőjüket támogatni, ellenkező esetben tessék kifáradni a hálószobából. Akit pedig csak annyira érdekli a nők/gyerekek/bántalmazottak kiszolgáltatottsága, mint például Önt (aki szerint "a családon belüli erőszak nem olyan súlyú ügy, ami nagyobb figyelmet érdemel" – nem felejtjük), annak nem javaslom, hogy rátegye a kezét a gyerekre, mert az bizony kínos emberi jogi kérdéseket fog felvetni. Ha viszont ez nem zavarja - és valóban kardinális kérdés az Ön (és elvbarátai) számára szabad döntésükben korlátozni az anyákat -, akkor javaslom importálni a - ma már nem is olyan távoli - Török Köztársaság jogi szabályozását - így egy huszárvágással az apa kezébe kerülhet a gyerkőc (alanyi jogon) – és a gonosz feministáknak végre megint kuss lesz. A szexuális kihívások ellen javaslom a jól bevált csador/burka/hidzsáb/nikáb és az esti kijárási tilalom használatát; lázadás megelőzésére pedig a nők szavazati jogának megvonását és kizárásukat a felsőoktatási intézményekből. Vagy csak tegyék fizetőssé (és méregdrágává) azokat a képzéseket, amelyeket ők preferálnak. Ja, hogy épp ezt teszik?


Így a 21. század magyar világának ideális nője lényegében kétféle funkciót tölthet majd be: lehet „háztáji rabszolga” (lehetőleg sok gyermek nemzésének potenciáljával – „Lex Varga István”); esetleg "kurtizán", művelt prostituált (avagy olyan megtűrt feminista, aki tandíját kurválkodással szedi össze és akit szépsége és intellektusa okán megkívánnak a férfiak). Ha tényleg ez a valódi perspektíva, akkor azt is javaslom a Kormánynak, hogy segítse a magyar egyetemista lányokat a boldogulásban legalább egy "seekingarrangement"-kezdeményezéshez hasonló internetes „társkereső” közösségi felület létrehozásával (természetesen nálunk szigorúan "Nemzeti Kölcsönösen Előnyös Együttműködés Programja" címszóval): minimális állami befektetéssel így a ma még anyagi nehézségekkel küzdő hallgatók és a magányos, idősebb hölgyek és urak könnyebben egymásra találhatnának; üzletkötéseiknek köszönhetően - a kollégiumi ágyak mellett - a gazdaság is dübörögne. A tandíjak mértékét pedig így egyre feljebb és feljebb lehetne majd tornászni, további bevételek reményében - nem beszélve a szép magyar lányokért áhítozó gazdag külföldi uraságokra épülő turizmus fellendüléséről.


Előtte azért nem ártana, ha Orbán Viktor és Semjén Zsolt egyeztetne: mert „keleti szél” ide vagy oda, ez még mindig a keresztény nyugati világhoz tartozó ország. Ja, és Mária Országa is. Ha már.



Nagy-Britanniában „a diákprostitúció 50 %-kal emelkedett 2000 óta”. - Ron Roberts pszichológus, kutatásvezető
(És ez az adat még a brit parlament tavalyi tandíjemelése előtti - azóta megháromszorozódtak a költségtérítések!)





Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:


Monday, October 1, 2012

Offenzívát!

Érzi a Fidesz is, hogy megint szembemegy a közhangulattal: a családon belüli erőszak büntetésének vitája után a választási előregisztráció vitáját is éjjelre tették a heti parlamenti napirendben. Sir Robin csettintene: így kell ezt csinálni!

80%-os vélemény ellenében azonban ez nem egyszerűen kockázatos: ez nem működik. Ahogy a múlt héten írtuk, a labda az ellenzék térfelén van: ha sikerül ráébresztenie a masszív többséget alkotó ellenzőket, hogy valóban többségben vannak, akkor lehet éjszakára tenni, lehet szóvinni, írhat a kormánypárti sajtó amit akar, ott vagy a visszakozás van, vagy a nagyon súlyos politikai ár.

A múlt hetiek után még egyet várok az ellenzéktől: offenzív fellépést. Politikai győzelemhez két dolog elengedhetetlen: hiteles jövőkép, program, és olyan fellépés, ami azt sejteti, hogy hirdetője képes is a megvalósítására. Ehhez pedig át kell venni a kezdeményezést! Amíg a hírek arról és csak arról szólnak, hogy a kormány meg a Fidesz így meg úgy dönt, az ellenzék pedig sajtótájékoztat és tiltakozik, addig lassan nullára amortizálhatja magát a vezetés, csak a bizonytalanok tábora nő. Aki elhiszi magáról, hogy győz, arról a többiek is könnyebben elhiszik.




Ezért jó gondolat az LMP népszavazási kezdeményezése a regisztráció ügyében, amit tovább lehetne vinni bármilyen további alkotmánymódosítás ügyére is: végül is pont a Fidesz mondta az új alaptörvényt "ércnél maradandóbbnak", aztán valakinek ötlete támad reggeli zuhanyozás közben és már módosítgatunk? De a lényeg, hogy meg kell találni a tiltakozásnak azt a formáját, amelyben az állítólagos 80%-os ellenző tömeg is résztvevőnek érezheti magát. A Fidesz megoldotta ezt 2008-ban, azt LMP a tavaszi népszavazási bohóckodásával kicsit rontotta saját mostani esélyeit, de a helyzet még mindig adott. Az MSZP is megtalálhatja saját önbizalmát Dunaföldvár után. A hadseregben azt mondják: ha bizonytalan vagy, támadj. Ha pedig támogatóid száma a minimumbázison van, mit kockáztatsz vele?

Csak védekezve, csak reagálva nem lehet háborút nyerni. Márpedig aki beszáll a politikai arénába, az nyerni akar, vagy nem? Első lépésként: ugye minden ellenzéki képviselő ott lesz kedd este a Parlamentben?



Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: